Pesti Hírlap, 1841. január-június (1-52. szám)
1841-06-23 / 50. szám
SZERDA 50. NYÁRELŐ 23.1841 Megjelen e’ hírlap minden héten kétszer: szerdán és szombaton. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 fr., borítékban 6 fr. postán borítékkal 6 fr. pengő p. —Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadó tulajdonosnál, hatvanvitezai Ilorváth-házban 683-d. szám alatt, egyebütt minden cs. kir. postahivatalnál. Mindenféle hirdetmények fölvétetnek, ’s egyegy négyszer halálozott sorért, garmond betűkkel, 5 pengő krajezár számíttatik. TARTALIM. Kinevezések. Halálozások (bizonyos, és nem bizonyos). Vezérczikk. (Ne hagyjuk veszni az első vasutat). A’ nádor Bácskában. Tárnokszék aug. 10-kére. Ung-szabólcsi gőzmalom. M. gazd. egy. Nyugpénzintézet. Világositások. Szerb ellenségeink. Kereskedési ügy. Vizipuskák. Megyei dolgok. Hontaratási gyűlés 1647. 14. zaj a’ magtár ügyében, és fergeteg, és szerkesztői észrevételek). Pozsonyban az 1831-ki katonák hazaeresztése megkezdve. Biharban első gyűlés Beöthy elnöksége alatt. Somogy (visszatekintés, nyilvánosság hatalma, eczetgyártás, ennek folytában közlés Bajáról. Egyveleg. Eperjesi r. cath. gymnasium. Tarcsi pusztán a’ cselédek vasárnap hírlapot olvasnak. Külföldi napló. Angolhon. Francziaország. Törökbirodalom. Legújabbak. Értekező. Észrevétel és még valami. Etédi László. Egy nagy kérdés a’ marhadög ügyében. Pap Ignácz (vége): Hirdetések. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. Kinevezések: Prímási herczegsége Gedeon Lajost, Torna megye volt országgyűlési követét, kir. táblai ülnökké méltóztatott kinevezni. itt cs. ’s apost. kir. felsége Gerliczy Henriket fiumei kormányszéki első ülnökké kinevezni. — Schneider Simon magy. kir. udv. kam. lajstromozó-segédet pedig nyugalmazni kegy. méltóztatott. . Szentleányi József temesi kam. igazgatósági jegyző ugyanottani ülnökké mozdittatott elő. CH-10 Halálozások. Trumauer Gábor szuszanoveczi kam. ispán és Rezy János bajai sebeszedő meghaltak. Nyitra, nyárelő 20. Gyászhirt hozok. Kossovics Károly, többes megyék táblabirája ’s a’ m. t. t. rendes tagja nincsen többé. Néhány napi betegsége után ideglázban múlt ki tegnap a’ fáradhatlan tudós, a’ buzgó hazafi ’s emberbarát, élete férfias szakában. — Batthyányi Ferdinánd. A’ Hírnökben Szentiványi Károly k. tan. és Zemplén megyei első alispánnak állítólag folyó hó 7-kén történt halála hirdettetik. — Pesten most jelenlevő több zempléniek jelentik ezennel lapjaink által, hogy folyó hó 13-kán indultak Ujhelyből, Zemplén megye fővárosából, az első alispánnak azonban állítólag már egy héttel azelőtt történt haláláról semmit sem tudnak; ’s innen úgy látszik, hogy a’ tudósitó nem jól volt értesítve. • Vezérczikk. (Ne hagyjuk veszni az első vasutat!) Elmondottuk utóbbi számunk vezérczikkében a’ pozsony-nagyszombati első magyar vasút körülményeit, el kell mondanunk a’ végeredményt. 500 ezer pengő forintra volt téve az eredeti költségvetés. Ez a’ vállalat java tekintetéből módosított tervnek kivitelére, az elsorozott költségszaporodások mellett, elégtelen. Mintegy 375.000 forint be van építve; mig a’ többivel a’ munka folytattatnék , újabb tökét kell teremteni; különben félni lehet, hogy az egész vállalat dugába dől. Körülbelül 250,000 frtra, vagyis — hogy teljes biztossággal nézhessen a’ jövendő mindennemű lehetségébe — 300,000 forint pótléktökére van szükség, miszerint aztán az egész vállalat 800,000 párt tökén nyugodnék. Nem kell megijedni, uraim! az ijedség oda mutatna, hogy az iparvállalatok gyakorlati mezején utonezok vagyunk, kik sem a’ múltnak tehetetlenségét felejteni, sem iparmerészebb nemzetek példáin tanulni nem akarunk. A közlekedési roppant vállalatok körében csaknem mindennapi esemény, hogy előre számba nem vehetett körülmények az alapköltségvetést elégtelennek tanúsítják, de azért az élet és gyakorlat emberei nem riadnak el, sőt mondani merjük, azon nemzet az örökös függés, kiskorúság, tespedés és halálcsiáját viselné kebelében, melly midőn akadályokra bukkan, jelmondatul nem választaná: „Tu contra ardentiorito.“ Csak a’ vétek ösvénye sima görönytelen, de végén a’ kárhozat várakozik. Ez ösvény hasonlít ama’ hídhoz, melly Milton szerint „simán és könnyedén, bántalmatlanul poklokra vezet“ (Smooth easy inoffensive down to hell). Az erény ösvénye göröngyös, uraim! Pedig nemzeteknek is vannak erényeik, mint egyedeknek; ’s nemzetek erényei közt a’ kitürni tudás főbb fokon áll. A’ minden akadályoktól visszarettenés erőtlen gyávaság; ez pedig aggkornak tulajdona, mellynek többé jövendője nincs. Nemzetek pedig öregszenek, mikint egyedek. Óvjon isten bennünket a’ hittől , hogy nemzetünk elöregedett, még mielőtt ifjú volt volna; óvjon isten, hogy elveszítsük a’ bizodalmát minmagunk iránt! A’ melly nemzet e’ bizodalmát elveszítette , erőtlenségét gyónta meg; ’s ha tengve, tespedve vész, sorsát megérdemlette. — Nem újság, uraim, a’ költségvetési csalódás, épen nem újság. Nézzük csak például a’ liverpool-manchesteri vasutvállalatot, az olly igen gyarkorlati angoloknál. Az első költségvetés 400 ezer ft sterlingre (4 millió poftra) volt téve, és 820 ezer fontba (8 millió 200 ezer frtba) került, ’s a’ roppant mű áll, és száztól kilenczet kamatozik. A’ forth- és clydei csatorna 300 pcenttel többe kerül, mint számittatók, ’s a’ részvények mégis 50 pcent nyereséggel állanak. A’ Themze és Medway közti csatornára egyszer új részvénykibocsátás, négyszer pedig kölcsönvétel történt, és a’ vállalat mégis létre jött. Sok ily ilyet tudnánk még elsorozni; pedig minden illy egyes tény megannyi fok a’ nemzeti szellem hévmérőjén; és e’ szellem az, melly a’ büszke Albiont nagygyá tévé. — Nézzük, uraim! a’ svéd nemzetet négy millió népességével. Ott van a’ Tröllhátta csatorna óriásműve. 112 lábnyi magasságról omlik világerős gránitsziklák közt a’ Gotha vize. Polhem zugokat épített, ’s a’ hajót mintegy lépcsőkön vezette föl; de a’ hatalmas elem a’ herculesi művet mind elsodrotta. A’ svéd nemzet azonban meg nem riadt; új egyesület keletkezett, ’s oldalcsatornát vágatott a’ gránitsziklák kemény tömegén, ’s most Gothenburg a’ Arener tavával hajókázhatón összekötve áll. Ezek a’ példák, ezek a’ művek, uraim, mellyekhez szeretnék, hogy nemzetünk gyakran felpillantana, és felpillantva ösztönt nyerne teremtő erejét megkísérteni. A’ kezdet nehéz, mi azt jól tudjuk, idő kell, mig az ember elhiszi, hogy póráz nélkül is elindulhat, de épen azért nagyszerű dolgokról nem is álmodunk, 1500 részvény 200 portjával minden, a’ mi kell. Első lépésnek szép, bár kicsiny, piruljunk, ha még ennyit sem merünk. Két útt lehet a’ hiányzó tőkét kiteremteni, egyik kölcsön, másik új részvények kibocsátása. Az igazgatók e’ másodikat javassák, és a’ társaság elfogadta , és nézetünk szerint igen helyesen. A’ kölcsön ellen száz okunk van 5-re, hogy hitelünk jelen állapotában még a’ legvirágzóbb vállalat is pénzt kölcsön vagy épen nem, vagy csak minden mértéket haladó terhes föltételek alatt kaphatna. 2-ik: ------de úgy hiszszük, beérik tisztelt olvasóink ez egy okkal, ’s a’ 99-et elengedik. Nincs hát más útt, mint 1500 részvényt kibocsátani, így még illyforma szegény ember is hozzájárulhat, mint magunk vagyunk (’s kétségtelenül tenni is fogjuk); egy részvény mind össze 200 forint, ’s a’ fizetés csak kisebb osztalékokban, legfölebb 10-20 írtjával kívántatik , és száztól ötöt azonnal kamatozik. Történt, hogy a’ pozsonyi főpályaudvart ’s a’ Sz. Györgyig már használatban levő vasutat gróf Zichy Ferencz bihari főispán ’s ország zászlósa megtekintette. Tudva van, hogy ő excellentiája az országos vizszabályozások ügyében mint kir. biztos sokat munkált, ’s az országos építésekben bokros érdemek mellett tömérdek gyakorlati tapasztalást is szerzett. Ahoz értő szemmel birálá tehát meg a’ vállalatot, ’s kiknek azt személyesen látni alkalmuk nem vala, kétségtelenül biztató kezességet fognak találni a’ körülményben , hogy 5 excellentiája a’ részvény-aláírás előmozdítására ajánlkozék; mire aztán a’ május 10-kén tartott közgyűlés által jegyzőkönyvileg meg is kéretett. — Nem kételkedünk, hogy a’ magas körök, mellyekben a’ tisztelt országnagy otthonos, nemzeti hivatásukat e’ részben is megérteni tudják és fogják. Illő is, hogy a’ nemzet elsöszülöttei elsők legyenek a’ résen, midőn a’ nemzet erkölcsi vagy anyagi érdekeire vészszel fenyegető jelleg borul. Mi azonban nem szeretünk örökké áldozatról szólani, sőt azt hiszszük, ritka dolognak van jövendője, mellyhez áldozat kell. Áldozathoz, hacsak nem pillanatnyi lelkesedés műve, — áldozathoz, mellynek készsége elv gyanánt vonul keresztül egy egész életen, resignatio kell, melly csak félistenek tulajdona. És a’ félistenek gyérek e’ földön, és mi emberek olly sokan vagyunk! Embernek pedig érdek leghatalmasb ösztöne; és — istennek hála! — a’józanul felfogott érdek erény ’s erkölcscsel mindig azon egy. Azért hát kötelességet szeretünk inkább emlegetni, hogysem áldozatot; azzá válik pedig minden közügy, mihelyt meg lehet mutatni, hogy a’ közérdek a’ magányossal öszhangzásban áll. Pedig épen igy van a’ pozsony-nagyszombati vállalatnál. Egy pillantást a’ földabroszra , uraim ! ’s egy pillantást a’ pozsony-nagyszombati vidék topographiájába. Azon vidéken sok szép jószág van, ’s a’ jószágokat olly nevek bírják, mellyekhez nagyszerű nemzeti emlékezet csatlakozik. Minő haszon, minő kézzelfogható nyereség várakozik mindezekre ezen vasútból ? hasztalan logomachia volna mutogatni; ezt az utczai gyermek is felfoghatja. Igen természetesnek találnék, ha ezen nevek anynyira sietnének az 1,500 részvényt elsajátítani , hogy a’ távollakók , kik mégis szeretnek minden illy dologban részt venni, alig juthatnának egy-két részvényhez. — Ezen nevek — mint mondók — kezdetben nem hiányzottak, de ha most végigfutjuk az 1841. május 10-kei tanácskozáson jelen voltak névjegyzékét, egyetlenegyet sem találunk. — Ez 99