Pesti Hírlap, 1841. január-június (1-52. szám)

1841-06-23 / 50. szám

SZERDA 50. NYÁRELŐ 23.1841 Megjelen e’ hírlap minden héten kétszer: szerdán és szombaton. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 fr., borítékban 6 fr. postán borítékkal 6 fr. pengő p. —Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadó tulajdonosnál, hatvanv­itezai Ilorváth-házban 683-d. szám alatt, egyebütt minden cs. kir. postahivatalnál. Mindenféle hirdetmények fölvétetnek, ’s egyegy négyszer halálozott sorért, garmond betűkkel, 5 pengő krajezár számíttatik. TART­ALI­M. Kinevezések. Halálozások (bizonyos, és nem bizonyos). Vezérczikk. (Ne hagyjuk veszni az első vasutat). A’ nádor Bácskában. Tárnokszék aug. 10-kére. Ung-szabólcsi gőzmalom. M. gazd. egy. Nyugpénzintézet. Világositások. Szerb ellen­ségeink. Kereskedési ügy. Vizipuskák. Megyei dol­gok. Hont­­aratási gyűlés 1647. 14. zaj a’ mag­tár ügyében, és fergeteg, és szerkesztői észrevéte­lek). Pozsonyban az 1831-ki katonák hazaeresz­­tése megkezdve. Biharban első gyűlés Beöthy elnöksége alatt. Somogy (visszatekintés, nyilvános­ság hatalma, eczetgyártás, ennek folytában közlés Bajáról. Egyveleg. Eperjesi r. cath. gymnasium. Tarcsi pusztán a’ cselédek vasárnap hírlapot olvas­nak. Külföldi napló. Angolhon. Francziaország. Tö­rökbirodalom. Legújabbak. Értekező. Észrevétel és még valami. Etédi László. Egy nagy kérdés a’ marhadög ügyében. Pap Ignácz (vége): Hir­detések. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. Kinevezések: Prímás­i herczegsége Gedeon Lajost, Torna megye volt országgyű­lési követét, kir. táblai ülnökké méltóztatott kinevezni. it­t cs. ’s apost. kir. felsége Gerliczy Hen­riket fiumei kormányszéki első ülnökké kine­vezni­­. — Schneider Simon magy. kir. udv. kam. lajstromozó-segédet pedig nyugalmazni kegy. méltóztatott. . Szentleányi József temesi kam. igazga­tósági jegyző ugyanottani ülnökké mozditta­­tott elő. CH-10 Halálozások. Trumauer Gábor szusza­­noveczi kam. ispán és Rezy János bajai se­­beszedő meghaltak. Nyitra, nyárelő 20. Gyászhirt hozok. Kossovics Károly, több­es megyék táblabirája ’s a’ m. t. t. rendes tagja nincsen többé. Né­hány napi betegsége után ideglázban múlt ki tegnap a’ fáradhatlan tudós, a’ buzgó hazafi ’s emberbarát, élete férfias szakában. — Bat­thyányi Ferdinánd. A’ Hírnökben Szentiványi Károly k. tan. és Zemplén megyei első alispánnak állítólag folyó hó 7-kén történt halála hirdet­­tetik. — Pesten most jelenlevő több zemplé­niek jelentik ezennel lapjaink által, hogy folyó hó 13-kán indultak Ujhelyből, Zemplén megye fővárosából, az első alispánnak azon­ban állítólag már egy héttel azelőtt történt haláláról semmit sem tudnak; ’s innen úgy látszik, hogy a’ tudósitó nem jól volt érte­sítve. • Vezérczikk. (Ne hagyjuk veszni az első vasutat!) Elmondottuk utóbbi szá­munk vezérczikkében a’ pozsony-nagyszom­­bati első magyar vasút körülményeit, el kell mondanunk a’ végeredményt. 500 ezer pen­gő forintra volt téve az eredeti költségvetés. Ez a’ vállalat java tekintetéből módosított tervnek kivitelére, az elsorozott költségsza­porodások mellett, elégtelen. Mintegy 375.000 forint be van építve; mig a’ többivel a’ mun­ka folytattatnék , újabb tökét kell teremteni; különben félni lehet, hogy az egész vállalat dugába dől. Körülbelül 250,000 frtra, vagy­is — hogy teljes biztossággal nézhessen a’ jövendő mindennemű lehetségébe — 300,000 forint pótléktökére van szükség, miszerint aztán az egész vállalat 800,000 párt tökén nyugodnék. Nem kell megijedni, uraim! az ijedség oda mutatna, hogy az iparvállalatok gyakorlati mezején utonezok vagyunk, kik sem a’ múltnak tehetetlenségét felejteni, sem iparmerészebb nemzetek példáin tanulni nem akarunk.­­ A­ közlekedési roppant vállalatok körében csaknem mindennapi esemény, hogy előre számba nem vehetett körülmények az alapköltségvetést elégtelennek tanúsítják, de azért az élet és gyakorlat emberei nem riad­nak el, sőt mondani merjük, azon nemzet az örökös függés, kiskorúság, tespedés és halál­csi­áját viselné kebelében, melly midőn aka­dályokra bukkan, jelmondatul nem választaná: „Tu contra ardentior­ito.“ Csak a’ vétek ösvénye sima görönytelen, de végén a’ kárho­zat várakozik. Ez ösvény hasonlít ama’ hídhoz, melly Milton szerint „simán és könnyedén, bántalmatlanul poklokra vezet“ (Smooth easy inoffensive down to hell). Az erény ösvénye göröngyös, uraim! Pedig nem­zeteknek is vannak erényeik, mint egyedek­­nek; ’s nemzetek erényei közt a’ kitürni­ tu­­dás főbb fokon áll. A’ minden akadályoktól visszarettenés erőtlen gyávaság; ez pedig aggkornak tulajdona, mellynek többé jöven­dője nincs. Nemzetek pedig öregszenek, mi­­kint egyedek. Óvjon isten bennünket a’ hit­től , hogy nemzetünk elöregedett, még mielőtt ifjú volt volna; óvjon isten, hogy elveszít­sük a’ bizodalmát minmagunk iránt! A’ melly nemzet e’ bizodalmát elveszítette , erőtlensé­gét gyónta meg; ’s ha tengve, tespedve vész, sorsát megérdemlette. — Nem újság, uraim, a’ költségvetési csalódás, épen nem újság. Nézzük csak például a’ liverpool-man­­chesteri vasutvállalatot, az olly igen gyar­korlati angoloknál. Az első költségvetés 400 ezer ft sterlingre (4 millió poftra) volt téve, és 820 ezer fontba (8 millió 200 ezer frtba) került, ’s a’ roppant mű áll, és száztól ki­­lenczet kamatozik. A’ forth- és clydei csatorna 300 pcenttel többe kerül, mint szá­­mittatók, ’s a’ részvények mégis 50 pcent nyereséggel állanak. A’ Themze és Med­way közti csatornára egyszer új részvény­­kibocsátás, négyszer pedig kölcsönvétel tör­tént, és a’ vállalat mégis létre jött. Sok ily i­lyet tudnánk még elsorozni; pedig minden illy egyes tény megannyi fok a’ nemzeti szel­lem hévmérőjén; és e’ szellem az, melly a’ büszke Albiont nagygyá tévé. — Nézzük, u­­raim! a’ svéd nemzetet négy millió népessé­gével. Ott van a’ Tröllhátta csatorna ó­­riásműve. 112 lábnyi magasságról omlik vi­lágerős gránitsziklák közt a’ Gotha vize. Polhem zugokat épített, ’s a’ hajót mintegy lépcsőkön vezette föl; de a’ hatalmas elem a’ herculesi művet mind elsodrotta. A’ svéd nem­zet azonban meg nem riadt; új egyesület keletkezett, ’s oldalcsatornát vágatott a’ grá­nitsziklák kemény tömegén, ’s most Gothen­burg a’ Arener tavával hajókázhatón össze­kötve áll. Ezek a’ példák, ezek a’ művek, uraim, mellyekhez szeretnék, hogy nemzetünk gyakran felpillantana, és felpillantva ösztönt nyerne teremtő erejét megkísérteni. A’ kez­det nehéz, mi azt jól tudjuk, idő kell, mig az ember elhiszi, hogy póráz nélkül is elindul­hat, de épen azért nagyszerű dolgokról nem is álmodunk, 1500 részvény 200 portjával min­den, a’ mi kell. Első lépésnek szép, bár ki­csiny, piruljunk, ha még ennyit sem merünk. Két útt lehet a’ hiányzó tőkét kiteremteni, egyik kölcsön, másik új részvények kibocsá­tása. Az igazgatók e’ másodikat javassák, és a’ társaság elfogadta , és nézetünk szerint igen helyesen. A’ kölcsön ellen száz okunk van 5­­-re, hogy hitelünk jelen állapotában még a’ legvirágzóbb vállalat is pénzt kölcsön vagy épen nem, vagy csak minden mértéket haladó terhes föltételek alatt kaphatna. 2-ik: ------de úgy hiszszük, beérik tisztelt olvasó­ink ez egy okkal, ’s a’ 99-et elengedik. Nincs hát más útt, mint 1500 részvényt kibocsátani, így még illyforma szegény ember is hozzá­járulhat, mint magunk vagyunk (’s kétségte­lenül tenni is fogjuk); egy részvény mind össze 200 forint, ’s a’ fizetés csak kisebb osztalékokban, legfölebb 10-20 írtjával kí­vántatik , és száztól ötöt azonnal kamatozik. Történt, hogy a’ pozsonyi főpályaudvart ’s a’ Sz. Györgyig már használatban levő vas­­utat gróf Zichy Ferencz bihari főispán ’s or­szág zászlósa megtekintette. Tudva van, hogy ő excellentiája az országos vizszabályozások ügyében mint kir. biztos sokat munkált, ’s az országos építésekben bokros érdemek mellett tömérdek gyakorlati tapasztalást is szerzett. Ahoz értő szemmel birálá tehát meg a’ válla­latot, ’s kiknek azt személyesen látni alkal­muk nem vala, kétségtelenül biztató kezessé­get fognak találni a’ körülményben , hogy 5 excellentiája a’ részvény-aláírás előmozdítá­sára ajánlkozék; mire aztán a’ május 10-kén tartott közgyűlés által jegyzőkönyvileg meg is kéretett. — Nem kételkedünk, hogy a’ ma­gas körök, mellyekben a’ tisztelt országnagy otthonos, nemzeti hivatásukat e’ részben is megérteni tudják és fogják. Illő is, hogy a’ nemzet elsöszülöttei elsők legyenek a’ résen, midőn a’ nemzet erkölcsi vagy anyagi érde­keire vészszel fenyegető jelleg borul. Mi azonban nem szeretünk örökké áldo­zatról szólani, sőt azt hiszszük, ritka dolog­nak van jövendője, mellyhez áldozat kell. Áldozathoz, hacsak nem pillanatnyi lelke­sedés műve, — áldozathoz, mellynek kész­sége elv gyanánt vonul keresztül egy egész életen, resignatio kell, melly csak féliste­nek tulajdona. És a’ félistenek gyérek e’ föl­dön, és mi emberek olly sokan vagyunk! Em­bernek pedig érdek leghatalmasb ösztöne; és — istennek hála! — a’józanul felfogott ér­dek erény­ ’s erkölcscsel mindig azon egy. Azért hát kötelességet szeretünk inkább em­legetni, hogysem áldozatot; azzá válik pe­dig minden közügy, mihelyt meg lehet mu­tatni, hogy a’ közérdek a’ magányossal ösz­­hangzásban áll. Pedig épen igy van a’ p­o­­zsony-nagyszombati vállalatnál. Egy pillantást a’ földabroszra , uraim ! ’s egy pillantást a’ pozsony-nagyszombati vidék topographiájába. Azon vidéken sok szép jó­szág van, ’s a’ jószágokat olly nevek bírják, mellyekhez nagyszerű nemzeti emlékezet csat­lakozik. Minő haszon, minő kézzelfogható nyereség várakozik mindezekre ezen vasút­ból ? hasztalan logomachia volna mutogatni; ezt az utczai gyermek is felfoghatja. Igen természetesnek találnék, ha ezen nevek any­­nyira sietnének az 1,500 részvényt elsajátí­tani , hogy a’ távollakók , kik mégis szeret­nek minden illy dologban részt venni, alig juthatnának egy-két részvényhez. — Ezen nevek — mint mondók — kezdetben nem hi­ányzottak, de ha most végigfutjuk az 1841. május 10-kei tanácskozáson jelen voltak név­jegyzékét, egyetlenegyet sem találunk. — Ez 99

Next