Pesti Hírlap, 1841. január-június (1-52. szám)

1841-01-20 / 6. szám

SZERDA 6. TÉLHÓ 20.1841 Megjelen e’ hírlap minden héten kétszer: szerdán és szombaton. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 fr. borítékban f1 fr , postán borítékkal 6 fr. pengő p. —Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadó tulajdonosnál, hatvani-utczai Horváth-házban 583­ d. szám alatt, egyebütt minden cs. kir. postahivatalnál. Mindenféle hirdetmények fölvétetnek, ’s egyegy hasábsorért, garmond betűkkel, 5 pengő krajczár számíttatik. TARTALOM: Kinevezések. Vezérczikk (Pá­linkamir­­gy). Vegyes ház­as­sági kérdés Esz­tergomban, Zalában. Uj­o­n­c­z­á­l1 i­t­á­s Pozsonyban. Magyar tengerparti viszonyok. Pest városi újdonsá­gok. Nőegyesületi bál. Váltó-feltörvényszék megnyit­­tatik. Adatok a’ váltótörvény eredményeihez. Vi­déki hir: Pozsony. Franez-, Török-, Orosz- és Lengyelhen Schweicz, Spanyol-, Némethon. Érte­sítés. Feuilleton. Esztergomi felírás. Megyegyü­­lések jelentősége. Váltótörvényszéki beszéd Nem­zeti játékszín. Hirdetések. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. Kinevezések. Öcs.’sáp. kir felsége Vághy Ferencz váltófeltörvényszéki ülnököt a’ hétszemélyü táblához váltó-ügyekbeni előadó ülnökké — Reviczky Dienest a’ tiszáninneni kér. tábla ülnökét a’debreczeni váltó-törvény­szék ülnökévé— Széll Kristóf vas megyei fő sz. bírót a’ hétszemélyü tábla váltó-ügyekbeni osztályánál iktatóvá — Rosty Zsigm­ond fe­jér megyei aljegyzőt pedig kiadóvá — to­vábbá a’ váltó-feltörvényszékhez Fogarassy János ügyvédet tanács-iktatóvá — Czere Benjámin nádori írnokot benyújtó iktatóvá — ’s Gály Vinczét a’ m. k. udv. cancellariánál fogalmazó gyakornokot kiadóvá méltóztatott kegy. kinevezni — Bihar vármegyében Ló­­nyay János helyére Tisza Lajos neveztetett főispányl helyettessé. A cs. kir. felsége a’ k. kamra tengerparti javainak Renáldy Mihály halálával meg­ürült ideiglenes felügyelésére Czernkovich Józsefet az egyetemes udv. kamra fogal­mazó gyakornokát kinevezni méltóztatott. A’ nagy-mélt. m. kir. udv. kamra az üres­ségbe jött kosztarniczai harminczadtisztség­­re Copainigy Alajos ugyanotti har­­minczadi ellenőrt, ennek helyére Ker­aus Alajos tiskováczi harminczadost, helyébe Gayer Antal tiskováczi útlevélátnézőt, en­nek helyére ismét Fridrich András althaui harminczadi felügyelőt, végt­re a’ klenaki megürült harminczadhivatalra Perczel Sándor zimonyi sóhivatal ’s harminczad írnokát al­­kalmazá. Ő cs. k. felsége Burgman Károly helytar­tósági számvevőt, 32 éves hű szolgálata mél­tánylásából magyar nemességre méltózta­tott emelni, ’s eddigi vezeték -­nevének „ Vár­ff­y“­ névre változtatását neki ke­gyesen megengedni. VezérCTÁkk­. Békes-Csaba m.­­város. (Pál i­nkamir­igy.) Kondorosról Télhó 9-ről tudósíttatunk, hogy Békés­csaba, Európának talán legnagyobb falu­ja , (határa 86,000 hold, lakosa 24,000) a’ falvak sorából kiemeltetve, mezővárossá lön, minthogy közbirtokossága vásári szabadal­mat nyert. Négy vására„ leend évenkint: Tavaszelő 1, Nyárkó 1, Oszk­ó 26 és Tel­­elő 1 napjain. Óhajtanék tudni, valljon e hatalmas helység, mellyből terjedelmileg egynémelly „souverain“ herczegség tán négyszer is kitelnék, bir e’ már csak any­­nyi önállással is, ki van e’ községi élete csak annyira is fejlődve, hogy egy rendezett ta­náccsal dicsekedhetnék? Ha nincs, úgy óhajtjuk, hogy a’ vásári szabadalommal nyert „accessio honoris“ Békes-Csaba pol­­gárjogi életére legalább ennyi hatással le­gyen. Ha hogy egyébiránt e’ vásári szaba­dalom Csabát ipar, szorgalom és keres­kedés tekintetében gyarapulni segíten­i, an­­­­nak kétségtelenül csak örvendhetünk; ám­bár, ha máskint nem lehet, legalább óhaj­tásban szeretvén anyagi jólétünket is kifej­lett alakban képzelni, ipart, kereskedést, szorgalmat és közlekedést olly élénknek kí­vánnánk e’ honban, hogy vásár mindig min­denütt, ’s igy vásár soha sehol se legyen. Ez állapot azonban olly igenigen messze van, hogy igazán a’jámbor óhajtások körébe tar­toznék ; ’s a’ mint most állunk, valóban a’ népszükségekhez számítható, hogy minden vidék vásárokkal ellátva legyen ; de mégis azt hiszszü­k, mikint e’ vásárszabadalom Csabán sem fog olly gyarapítólag semmi­re hatni, mint a’ csészék jogra, ’s ez által az iszákosságokra, melly ellen mi, mint pater Mathew Irhonban, ész és szív ne­vében keresztes hadat indítani igen nagyon szeretnénk. Legyen szabad ez alkalommal megvallatnunk , miképen bármennyire jöve­delmezők legyenek is a’ szeszfűzőházak, mi mégis a’ pálinkát azon átkok közé számít­juk, mellyek a’ népen igen nyomasztón fek­szenek. Nem akarjuk a’ pálinkávali boldog­talan visszaélésnek kártékonyságát általá­nosan fejtegetni, sőt ismert dologul tesz­­szü­k fel, mit e’ részben például J­­r. Cas­per (Beiträge zu­r medicinischen Statistik.) ’s más jeles írók mondanak; és ezeknek nyomán csak azon meggyőző­dést fejezzük ki, hogy a’ ki szerét talál­ná az emberiség e’ rettenetes mételyét az az italok sorából ki, ’s pusztán a’ chemiai laboratóriumokba ’s gyárokba szorítani, tán épen olly jótevője lenne az emberi nemnek, mint a’ himlőoltó Jenner, vagy a’ ki egykor a’ dögmirigy mérges nyilait eltompitandja. Olly lelkes szózatok emelkedtek a’ szeszes italokkali visszaélés ostromlására; olly bor­zasztó, de igaz szik­ekben rajzolvák egyes szomorú esetek a’ pálinka szerencsétlen ál­dozatai, olly szembetű­nőleg aljasodik, erőt­­lenedik, bútól és szegényedik nemzedékről nemzedékre az emberfaj egész népeknél, hol a’ pálinkaital közönségesen elterjedt; mind h­iában, a’ mirigy terjed borzasztólag iszonyatosan ! ’s vegyük fel már most, hogy horunkban egész vidékek vannak, mellyek a’ szeszes italok közül egyedül a’ legkárté­konyabbat , a’ pálinkát ismerik — egész vidékek, mellyeknek ez mint a’levegő már­­már első életszükségökké lön; egész vidé­kek, hol a’ pálinka azon feneketlen örvény, melly a’ népnek lelki testi erejét, nyomor­gó szorgalma minden gyümölcsét elnyeli; hogy ez a’ földbirtokos gazdáknak sokhe­lyütt legfőbb, csaknem egyedüli jövedel­me; hogy ez egész roppant vidékeken a’ nép erkölcsi életébe annyira beszövődött, mi­szerint a’ falusi bíráskodás, községigazga­tás, adó­kivetés, népügyintézkedés attri­bútumának díja ’s föltételének tekintetnék; mert egész meg egész megyékben már föl sem vett, sőt nem csak természetesnek­­ nézett, de gyakorlat által föl is szentelt, a’ köztisztviselők elnézésével mintegy ér­vényesített szokás, hogy a’ helység elő­­járói, bár min­emű községi dolgok végett mindig a’ pálinkás korsó körül gyűlnek ös­sze, ha lakostársaik ügyesbajos dolgai­ban bíráskodnak, első gondjuk a’ pálinka, mellynek árát a’ vesztő féllel megfizette­tik; ha megyei tisztviselők által bizony­ságul vagy becslésül használtatnak , első gondjuk a’ pálinka, mellyet mint valamelly törvényes bírói taxát a’ helység pecsétje alatt kiadott bizonyság­i vagy becsű­le­­vélben gyakran iteze számra felrónak a’ nélkül, hogy mi ezen legkevesbbé is föl­akadnánk; és mindezt fölvéve gondoljuk el, hogyha itt, hol e’ mirigy ennyire elter­jeded, hol a’ mértékletességi egyesületek még egészen ismeretlenek, statiscája írat­nék a’ pálinkának, orvosi, lélektani és sta­tusgazdasági szemtpontból, mi borzasztó adatok tömegét láthatnék egy rakáson! De mi tudjuk, milly nehéz feladat még egy chinai császárnak is a’ népmámor, ellen (legyen mákony vagy pálinkamámor, mind egy) háborút indítani; ’s azért csak azt óhajtanék ez úttal legalább, hogy a’ falu­si előjárók botránkoztató szokásai eltö­röltetnének , ’s ezzel is növeltetnék a’ tekintet, mellyel birniok kell, hahogy a’ községigazgatás jótékony oldalait kifejte­ni óhajtjuk. (Vegyes­ házasssági kérdés.) § Esztergom, Télhó 15. Tegnap—fo­lyó hó 14-én — Esztergom vmegye megtarta a’ vegyes házasságok ügyébeni tanácskozás végett még a’ múlt hónapban egyedül e’czél­­ból kitűzött közgyűlését. — B­o­z­ay Já­nosé, alispán mint elnök azon jelentéssel nyitá meg a’ tanácskozást, hogy a’ vegyes­házassági áldás megtagadása tárgyában is. Vas, Abauj és Pest megyék levelei megér­keztek , mellyek itt felolvastatván, az el­nök indítványt tön , hogy Esztergom rendei a’ most nevezett megyék nézeteivel ellenke­ző meggyőződésüket ő felségéhez intézendő alázatos felírásban fejezzék ki, ’s hasonér­­telemre felhívó körlevélben az ország töb­bi törvényhatóságaival is tudassák. Az in­dítványt pártolva, legelső szólott B.J. ügyvéd, ki a’ felolvasott körlevelek kö­zül a’ vasvármegyeit tartván legfontosabb­nak , annak tartalmát taglalgatá. Elsőben is a’ múlt országgyűlés­e’ részbeni állapo­­dására hivatkozás ellen azt hozta fel, hogy valahányszor a’ r. catholica egyház elveivel össze nem férő törvény hozaték, a’ r. cath. clerus mindannyiszor ellenmondott és tiltako­zott ; melly tiltakozásokat az országosan egy­­begyült RR. mindig följegyezvén,­­s minden fenyíték nélkül hagyván , a’ cathol. papi hie­rarchiának hitvallásbani függetlenségét min­den világi befolyástól biztosították. A’ múlt országgyűlésen is történt illy tiltakozás a’ hg. prímás részéről, mellyel az országgyűlés után kibocsátott pásztorlevelet szoros követ­kezetességben vélte állani, annyival inkább, mivel az országos végzések törvénnyé nem váltak. Fejtegeté továbbá , hogy a’vas­ me­gyei levélben (hibásan) felhívott 1637: 24. t. ez. nem is létezik, az 1647: 14. czik-11

Next