Pesti Hírlap, 1841. július-december (53-104. szám)
1841-09-22 / 76. szám
Szerda September 22 1841 76. Megjelen e’ hírlap minden héten kétszer : szerdán és szombaton. Félévi előfizetés a’ két fővárosban hálhozhordással 5 ft, borítékban 6 ft, postán borítékkal 0 ft pengő pénzben. — Elő fizethetni helyben Landerer Lajos kiadótulajdonosnál, hatvani-utczai Horváth-házban 483-ik szám alatt, egyébütt minden cs. kir. postahivatalnál. — Mindenféle hirdetmények fölvétetnek, ’s egyegy hasábsorért, petit betűkkel, 5 pengő krajczár számittatik. TARTALOM. Kinevezések. Vezérczikk. (Adó 11.) Erdélyi országgyűlésre összehivó levél. Követválasztás Erdélyben- M. orvosok és term. vizsg. 2-ik közgyűlése Austriai Bank. Tudomásul I’áiisba utazóknak. Megyei dolgok. Zemplén (nyomor és ínség, pálinkaégetés, borkészitési korlátok, megyei rendszer szabályzása). Heves (törvényszéki hanyagság, ínség, tisztválasztás-kérdési súrlódás) li gocs a (orvos-választások, rabdolg. intézet, nemesi terhek súlya, óhitűek és juliani naptárak ’stb.) 1i goc s a (választás előtti jelenetek, crimen ambitus). Torontál (hát. élelmezés, ő felségétől kölcsön kéretik, uj hivatalok "stb). Győr (főispán kinevezése, körlevelek). Sáros (utilevelek, pozsony-nagyszombati vasút, városi vám miatti súrlódás, adóügy, rendőrbirák, ág. hitv. lelkészek fizetése). Fejér (észrevételek a’ pesti gyűlésről a’ P. H. 72-ik számában tett közlésre). Rövid közlés. 1. Sopronyil. Középszol nők. Kült. napló. Angol, Francshon. Páris sept. 11.— Schweicz. Legújabbak. Értekező. Sáros megye küldöttségének véleménye az adó kivetése és behajtása iránt. —■ Magyarosodás ügyében. — Brocken József. Hiv. tudósítások. Hirdetések. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. Ő cs. ’s apost. kir. felsége Komáromi István abaúji főispáni helyettest tornai, gróf Károlyi Lajost abauji, báró Révay Györgyöt turóczi, gróf Károlyi Györgyöt békési, Rudics Józsefet bácsi,Siskovics József zempléni főispáni helyettest verőczei, Marics Dávidot Győr megyei főispánokká; Aczél Antalt csongrádi, Marczibányi Antalt árvái, és Almásy Gedeon első alispánt kir. tanácsosi czimmel hevesi főispáni helyettesekké Gombos Bertalant pedig kir. ügyigazgatósági valóságos fiskálissá kinevezni kegy. méltóztatott. — (H.k.) Vezérczikk. (Adó II.) Száraz olvasmányt nyújtunk, uraim! A’ részletes fejtegetés egy komor mező, hol az érzékcsiklandós éldeletnek virág nem virul. De itt edződik meg az akarat, mellynek gyümölcse cselekvés leend, ’s a’ cselekvésben van az éldelet , férfihoz illőbb , mint akármi más. Legyünk férfiak nem csak egyenleg, de mint nemzet is. Az ifjú remél, férfi cselekszik, az ősz pihen. Ifjué a’ jövő, öregé a’ múlt, férfié a’ jelennek röppenő pillanata. Ragadjuk meg, hogy el ne múljék nyomtalanul. — Szabadelmüségünk ekkorig a’ jövendőnek alaktalan képletein kóválygott legtöbbnyire, ,’s mig igy van, szabadelmünek lenni olcsó dicsőség. De vágyainkhoz a’ kornak lelke csatlakozott, és a’ reménynek valósulni kell. Ki riadna vissza saját óhajtásaitól, midőn az istenek már-már hajlanak meghallgatni? Legyünk hát, mondom, legyünk férfiak. Cseréljük be a’ reményt cselekvésért. Bimbófüzért a’ bájremény korának; munkavihart a’ férfi vas karjának; az őszült kornak mákkoszorút. — Múlnak a’ napok, észre sem veszszük, ’s eljő az országgyűlés ideje; ’s ha e’ szó: „házi adó“ szőnyegre kerül, meglássuk, szabadelvüségben férfiak vagyunk e, vagy csak gyerkőezék, vagy tán pihenni megyünk, hangokban fáradtak, cselekvés előtt? Nekünk úgy tetszik, e’ szó: „adó“ lesz a’ próbakő. És meg fogunk mindnyájan méretni; isten adja, ne jegyezhesse joggal könyvébe föl a’ chronograph, hogy könnyűeknek találtattunk! — Meglátjuk. — Addig érleljük, mikint erőink parányisága engedi, a’cselekvés gyümölcsét; ez kötelesség, ’s azért bocsánatot, hogy a’ részletes fejtegetés száraz olvasmánya talán naponkint gyakoribb lesz. Mutogattuk előbbi számunkban, mikép az ország nemesei eredetileg nem áldozatképen, hanem önhasznukért adtanak a’ parasztoknak földet, következőleg örök igazság szerint ezzel nem takarózhatunk , midőn a’ naponkint növekedő beligazgatási költségek részesülésünket követelik. — Mutogattuk azt is, hogy az, a’mit ma már úrbéri földnek nevezünk, első telepítés óta soha sem volt olly szabad tulajdona a’ nemességnek, miszerint később szabad tulajdonának feláldozásáról szólhatna, ’s igy a’ közadót tőkében örök időkre lefizetettnek históriai igazsággal állíthatná. Lássuk, mit változtat e’ dolog ábrázatán adórendszerünk históriája ? — Egy rövidke hírlapi czikk köréhez nem tartozhatik, ’s tán haszontalan is volna, diplomatikai szabatossággal kutatgatni, évről évre, a’ rég múlt idők változatait. Czélunkra tökéletesen elég a’ fő vezérelvek kimutatása. — És pedig: Adórendszerünkben, ’s a’ mi ezzel csaknem egészen hasonértelmű, országvédelmi állapotunkban, négy korszakot kell megkülönböztetni. Az első Zsigmond király idejekori 1435-ki országgyűlésig terjed; a’ másik ettől a’ mohácsi vésznapig; a’ harmadik 1527-től 1715-ig; a’ negyedik végre ettől mostanig. Vannak nyomai törvényeinkben, hogy a’ szabad emberek (liberi, Kálmán I: 40) már a’ legrégibb időben adót fizettek, mellynek két harmadrészét a’ király kapta , egy harmadrészét pedig a’ főispán, egyenesen a’ végett, hogy az adóból zsoldosok tartassanak. 1342-ben pedig az ócska pénzek ujakkali beváltásának költsége fejében behozatott a’ kincstári nyereség név alatt ismeretes adó, melylyet azonban az 1351 : 12 t. sz. útmutatása szerint egy időben a’ nemesek is fizettek. De a’ rendes országvédelem (mint azon időben csaknem egyedüli statusteher) kötelességét csakugyan nem a’ jobbágyok , hanem a’ király, főpapok és urak ’s ezeknek és a’ főispánoknak zászlója alatt katonáskodó, eleinte különféle névvel nevezett, de később (a’ 14- ik században) minden különbség eltörlésével a’ „nemes“ névben összeolvadott szabad emberek teljesítették. Ezen időszakba esik az úrbéri kilenczed eredete. Első Lajos király előtt az adónak ezen neme ismeretlen volt, Ő hozta azt be az 1351: 6. czikk által; és pedig egyenesen a’ végett hozta be, hogy a’ nemesség jövedelme szaporodván, könnyebben viselhesse a’ katonáskodás kötelességét. — Nem azért adá tehát a’ nemes kilenczed mellett földjét a’ jobbágynak , hogy ez azon földnek egyéb jövedelméből a’ közterheket viselje; hanem azért szedett kilenczedet a’ jobbágytól, hogy maga könnyebben viselhesse. Ez által emelte I. Lajos 200 ezer főre seregét e’honban, mellynek erejét a’ várbirtokoknak elvesztegetése, ’s ezzel a’ várjobbágyoknak nevezett szabad néposztály meggyéritése , a’ gyengeségig megfogyasztotta. A’ második időszak Zsigmond király 1435-ki regestrumával kezdődik. Itt is az foglaltatik , hogy az ország védelmét mindenek előtt a’ király által állandón tartott zsoldos sereg, ennek elégtelensége esetére a’ főpapok bandériumai, majdan az ország zászlósai, nagyai ’s végre a’ megyei zászlók alatt katonáskodó nemesség viselje; de már itt világosabban látjuk azt is, hogy azon jövedelem, mellyet a’ földesur törvény által határozott mennyiségben jobbágyaitól von, alapja volt a’ később „portalis insurrectio“ név alatt ismeretes országvédelmi kötelességnek; minthogy minden 33 jobbágy után egy lovas íjászt tartozott állítani a’ birtokos nemesség, a’ mi későbben különböző kulcs szerint gyakrabban fordul elő. Ez időszakban, nevezetesen Mátyás alatt, mutatkozik első nyoma az állandó adó által fedeztetni kívánt katonáskodási kötelességnek; midőn az ország rendet 1478-ban, ki vévén némelly szomszéd hatalmasságoknak az országba beütését, magokat öt évre a’ katonáskodás terhétől menteknek határozták, ’s e’ helyett adót rendeltek, a’ jobbágyok által fizetendőt, mellynek első nyomát 1474-ben látjuk, de még azon különösség kíséretében , hogy az adóért se adatott. — Azonban Ulászló alatt visszaállíttatott a’ régi szokás, azon különbséggel , hogy ha annakelőtte a’ statusterheknek viselése mindenek előtt a’ királyi bandériumot ’s főtisztviselőket illeté, kik bandériumaik fentartására zsoldot kaptak a’ kir. kincstárból; ha pedig ez nem volt elegendő, az egyházi rend tartozott dézmajövedelme ’s jobbágyszám szerint fegyvereseket állítani; majd ezek után az országnagyok, végre a’ nemesség következett, most a’ gazdagabb országnagyok a’ sorból kimaradtak, ’s a’ közfelkelésben olvadtak el. És a’ királyi kincstárt a’ vesztegetés kimerítette , hadi erény helyére pazarló fényűzés lépett, a’ kisebb nemesség elnyomatott, nyomását lefelé terjesztette, és a’ veszélynek végnapjaiban kapkodott az ország mindenfelé. Volt idő, hogy a’ föld népének személyenkinti fölkelése is elrendeltetnék; de megszakadoztak a’ statusélet minden kapcsai, ’s rövid 40 év alatt a’ Mátyás-kori hatalom ’s dicsőség fokáról nemzetünk le a’ sirig sűlyedett. — A’ harmadik időszakot örökös harcz és küzdés élethalálra ’s azért szokatlan rendkívüli segédeszközökhez folyamodás jellemzik; minden megkisértetett a’ honnak utalmára; királyi zsoldosok ’s mellettök a’ portalis katonaság, állandó lovasok (equites perpetui) ’s ezeken kívül particularis és közönséges és személyes fölkelések; a’ zsoldosok ’s portalis katonaság már-már rendesen a’ jobbágyokra vetett adóból fizettetnek; a’ nemesség azonban maga erszényéből is gyakran hozzá járul. De mindenek fölött egy körülmény van ez időszakban, melly az 1715-iki gyökeres változás magvának tekinthető. Az t. i., miszerint a’ nemesség fölkeléséhez törvény szerint föltételül lévén kötve , hogy a’ király maga vezérelje a’ hadakat; mivel ez, mióta V. Károly császár európaikig divatba hozá, hogy a’fejedelmek fővezéreik által hadakozzanak, kivált a’ mohácsi gyászpélda után nem történt, nem történhetett, kormány’s országgyűlés mintegy hallgatólagos megegyezéssel közelebb, ’s közelebb járultak azon rendszer állandósításához, miszerint az országvédelem rendszerint adó által fedeztessék, ’s egyenesen megfordittatván az eredeti állapot, mellyel a’ nemes minden adózástéli mentességének sarkalatos kiváltsága viszonyban áll: a’ nemesség csak rendkívüli esetben tartozzék személyesen katonáskodni. — így simult nemzeti életünk az európai fejleményekhez , igy jön az állandó hadseregre nézve alkalmazásilag valósítva, mit már egyszer általában mondottunk, t. i. hogy minden kornak van saját eszméje , melly egy világrésznek életszükségeiből önkényt fejlődvén ki, olly világerővel hat, hogy nincs nemzet, melly magát attól elkülönözni képes legyen. — így jön minálunk is sok egyebekkel , igy különösen a’ rendezett állandó katonaság ’s ennek tartására nélkülözhetlen folytonos adó behozásával, melly adórendszerünknek 1715-tel kezdődő negyedik korszakát teszi, mellyről az 1827: 15. sz. által kiküldött országos választmány igy szól: „Az ország védelmének rendszere lényegesen megváltozott. 1715 előtt állandó rendezett katonaság, ’s ezzel egybekötve , az ország minden nemetlen lakosai által folytonosan fizetendő adó törvényeink előtt ismeretlen volt, a’ melly védelmet hajdan a’ királynak ’s királyi tiszteknek zsoldosai, az ország rendei által szükség esetében kiállított népekkel egyesülve viseltek, azt most az állandó hadsereg viseli; ’s a’ portalis katonaságnak, vagyis csupán rendkívüli veszély közelgésekor fölállittatni szokott hadseregnek pénzalapja, állandó katonaság alapjává által változott.“ Így szól az országos választmány. Mi e’ históriai vázlat syllogismusának következményét rideg meztelenségben élre állítani nem akarjuk. Csak annyit vonunk ki, hogy az 1715: 8 czikkelynek nem szavai (mert a’ nemesi személyes fölkelés kötelessége ott is elől áll), hanem gyakorlati fejleménye után, az országvédelem folytonos rendes kötelessége olly vállakra menvén által, melylyek azt előbb nem viselték, ha e’ változásnál áldozat forog fen. Ítéljen kiki, mellyik részen van az áldozat ; de mielőtt ítélne, emlékezzék meg, hogy az 1715-iki S-ik törvény a’ földesur ’s jobbágy közti viszonyokba legkisebb változást sem hozott, ’s a’ földesur azon jövedelmeiből, mellyeket jobbágyaitól soha kény, hanem—mint lapjaink előbbi számában is mondok — mindig törvény határozta mérték szerint van, 1715-ben még csak egy csirkét sem veszített; és ha ezekre megemlékezék, a’ históriának ’s törvényeinknek el nem sophismázható nyílt szózata ellenében lehetlen lesz tagadnia, hogy csalódáson épül ama’ jóhitü vélemény, melly a’ közterhek tőkéjét, 1715-ben a’ földbirtok egy része feláldozásával örök időkre lerovottnak hiszi. — Hátra van különösen a’ házi adó állapotának fejtegetése , miről jövő számunkban szólandunk. Erdélyi országgyűlésre összehívó körlevél. A’ amlgu kir. főkormány f. bó 6-ikról 9505. szám alatt kibocsátott köv. körlevél által hívta meg Erdély minden törvényhatóságait a’ nov. 15-kén megnyitandó országgyűlésre: „P. P. Méltóztatott felséges urunk a’ közelebb mult august. 29-ről 3903. udvari szám alatt ezen kir. kormányszékhez intézett kegyelmes kir. leiratánál fogva e’ n. fejedelemség ’s hozzá kapcsolt részek törvényei és szabadságai sértetlenül megtartására ezélzó őszinte szándékának ’s ennek jólléte és boldogsága előmozdítása állandósítására folyvást törekedő atyai akaratjának bővebb bizonyságául ezen Erdély n. fejedelemség és hozzá kapcsolt részek három nemzetből álló nemes rendelnek ezen szabad kir. Kolozsvár városában szokott módon tartandó közönséges gyűlését folyó 1841-ik évi nov. 15-ik napjára kihirdettetni parancsolni; ’s ezen országgyűlésére az ő felsége személyét viselő teljes hatalmu királyi biztossá Branyicskai báró Jósika János cs. kir. kamarás, valós. b. titkos tanácsos és a’ Ilus Leopold császár jeles rendjének nagykeresztes vitéze ő excját kinevezni.“ 151