Pesti Hírlap, 1842. január-június (105-156. szám)
1842-02-17 / 118. szám
leniffeffek ( vivlvm ); a’ hol pedig a’ kormány számot adni nem tartozott, szerintük ott nem volt szabad a'nép, ’s az uralkodó tyrannusnak neveztetett, habár szabadságszerető polgár volt is, mint Pisistratus Athene tyrannja, vagy Miltiades a’ Chersonestise; mert görög fogalom szerint a’ felelőség a’ szabadságnak egyetlen ellenőre. Igaz, hogy e’ régi felosztás korunknak a’ régiektől annyira eltérő állapotaira nem alkalmazható , de mégis alig fogunk hibázni, hahogy azon nemzetet, lenne bár képviseleti rendszere szőkébb alapokra épitve , még most is szabadabbnak nevezzük, hol a’ tisztviselők nagy többsége nem a’ középponti hatalomtól függ, azon nemzetet pedig legszabadabbnak, mellynél az önkormányzás testületek által legnagyobb mértékben gyakoroltatik. Azon tekintet, valljon a’ fejedelemválasztás vagy örökösödés útján foglalja el a’ főhatalmat, e’ részben nem nyom semmit. A’ szabad Spártában a’királyok öröködése volt divatban; a’ pápai birodalmat pedig még eddigelé szabad köztársaságnak senki sem nevezé. Hogy azonban az önkormányzás mindenütt a’ legjobb kormány legyen, hogy ez által az országczelek mindig legkönnyebben éressenek el , hogy ez a’jó uralkodás észképéhez legközelebb járjon, ezt nehéz volna föltétlenül állítani; annyi azonban bizonyos, hogy az önkormányzás mindig a’ nemzet erkölcsi és politicai kifejtésével megegyezik, ’s azért romlott vagy ki nem fejlett nemzeteknél szintolly veszedelmes, vagy legalább haladást gátló , a’ mint élénk, művelt és munkás nemzeteknél a’haladás, jólét’s közboldogságnak legfőbb eszköze; mert felejtenünk nem szabad, hogy a’ szabadság eszköz és nem czél. — A’ hivatalnok-uralkodásnak (bureaucratia), melly a’középpontositással elvárhatatlan kapcsolatban áll, ’s mellytől Magyarországot még sokáig mentse meg isten, a’mint tőle eddig elő szerencsénkre megóvta, legnagyobb hibája az, hogy a’ kormányt a’ nemzet műveltségi fokával összehangzásba nem hozza; mert azon ellenvetés, hogy a’ hivatalnokok a’ nemzet egyedeiből kiválasztva, annak műveltségi fokát híven képviselik, már csak azért sem bir nyomadékkal, minthogy a’ hivatalnok-uralkodásnak egyik fő jelleme az, hogy kiválólag azokat mozdítja elő, kik a’ középponti hatalmat ifjúságuk óta szolgálják, belső szerkezetét ismerik, mechanicai fogásaiban gyakorlottak; szóval : a’ kormányzásnak betűit könyv nélkül tudják. A’ betű pedig elöli a’ szellemet, a’ szellem a’ betűnek nem szolgál; ’s igy látjuk, hogy mindenütt, hol a’középpontositás rendszere uralkodik, a’hivatalnokok a’ néptől különvált osztályt szoktak képezni, melly vele semmi életműves összeköttetésben nincs. Az ifjú, ki magát ezen pályára szánta, épen azon időben válik el a’ nemzettől, midőn annak szükségeit, kívánságait, sőt még szellemét sem képes felfogni, ’s belép a’hivataloskodás körébe, a’ kormánygépnek egy alárendelt kereke. Foglalatosságai ’s kötelességei mind mechanicaiak; a’ főbb hivatalnokok parancsainak vak teljesítése, az alárendeltek jelentéseinek rendbeszedése ’s engedelmesség a’ fő kötelesség; mert hivatalnok, ki a’főbb hatalomintézményeinek elleneszegül, ugyanazon pillanatban megszűnik hivatalnok lenni, minthogy a’ kormánygépnek többé nem hasznos, hanem ártalmas része, míg a’ testületi tisztviselő a’ testületi határozatok végrehajtása iránt ugyan felelős, de azoknak alakulásánál mint testületi tag befolyással bir, ’s nézeteit minden oldalról kifejtheti. A’ nemzettel pedig csak parancsolólag jön a’ hivatalnok érintésbe, nem félhet, nem remélhet ettől semmit; ’s igy hozzászokik ahoz, hogy mindig csak a’ középponti hatalomnak kedvét keresse , a’ nemzetben csak a’ legjobb parancsoknak is sokszor ellenszegülő egyedeket lásson, kiket fékezni ’s megvetni tanult; ’s csakhamar hozzászokik a’ kormányt ’s nemzetet egymástól elvált, sokszor egymással ellenzésben álló két eszme képviselőinek tekinteni, mellyek közül az egyiket ismeri, nézeteit tiszteli, megelégültségétől egész szerencséjét várja; a’ másiknak csak rossz oldalait látja, szükségeinek ’s kívánságainak okait vizsgálni szerfelettinek tartja, ’s végre önmagát nem a’nemzet tagjának, hanem hozzá nem tartozó ellenőrjének tekinti. Ezen kép ugyan Magyarországra épen nem alkalmazható, azon országokban azonban, hol ezen kép eredetijét láthatjuk, elhangzik a’nemzetnek panasza, ’s csak ritkán hat fel a’ középponti hatalomhoz; mert érdekeinek orgánuma nincs, az igazgatás pedig nála nélkül ’s azért sokszor érdekeivel összeütközőleg gyakoroltatik. Azok pedig, kik a’ kormánynál ülnek, kik a’ középponti hatalmat kezeikben tartják, legjobb szándékuk mellett is, az alárendelt hivatalnokok jelentéseire szorulnak , a’nemzetnek ’s egyedeknek panaszait, ha hozzájok mégis felhatnak, csak hivatalnokaik által vizsgáltathatják, gyakran azok által, kik ellen épen a’ panasz emeltetett, intézkedéseik kivitelét ugyanazokra bizzák, ’s gyakorta hanyag végrehajtásuk sükeréről nagyobb részint egyoldalú tudósítások szerint ítélnek; mert vajmi ritka eset, hogy az alárendelt hivatalnok a’ kormányférfi ellen, kitől sorsa függ, függetlenül szólna, ’s a’jó szándékból származott, de ferde intézkedés visszás sükerét nem inkább a’ nemzet rész szándékának tulajdonítaná, így támad, igy nő mindig a’ hézag nemzet és kormány között; a’ nemzet a’ hivatalnokot a’kormánytól elkülönözni nem képes, minden hivatalnoki visszaélést és kicsapongást a’ kormánynak tulajdonít, annál inkább, minthogy panaszos esetekben, hol olly gyáván mindkét fél vétkes, a’kormány szükségképen a’hivatalnok hibáit kisebbíteni hajlandó, nehogy büntetése által ön tekintetét gyengítse, ’s a’ hivatalnoknak általa történt kinevezését rosszalni ’s igy hibáját megvallani kénytelenittessék. Az egésznek következménye végre az, hogy az ország állapotja egészen különböző azon képtől, mellyet a’ középponti hatalom a’ hivatalnokok jelentéseiből összerakott, ’s hogy végre az egész igazgatás legjobb intézkedések ’s legszebb jelentések mellett is csak papiroson áll; és midőn ezen papiroskormány szerint az ország legjobb rendben van, akkor a’ panaszok a’ középponti hatalom nézete szerint természetesen csak túlzó ’s rendzavaró békeháboritóktól eredhetnek, ’s a’ nemzet jólétének elmaradása csak a’ nemzet hibáinak tulajdonítható. Minthogy azonban a’ középponti hatalom, melly a’ nemzet valódi jólétét szivén viseli, hivatalnokaiban teljesen ’s mindenben mégsem bízik, ’s olly országokban , hol a’ népnek orgánuma nincs, a’ dolgok valódi állásáról meg akarván győződni, más eszközhöz nyúl, a’ titkos politia fekete seregéhez, melly a’ tapasztalás szerint centralizált országokban leginkább fejlődik ki, így állittatik fel a’ kölcsönös bizalmatlanság, az árulás és tettetés rendszere, a’ nélkül, hogy ez által a’ nemzet állapotjáról igaz ’s részrehajlatlan tudósítást nyerni lehetne, mig ez által a’nemzet jelleme megromlik, minden társasági kötelékek megszűnnek, ’s a’ nép végtére —elszokva a’ közdolgoktól, legjobb egyedeitől a’ hivatalvágy által különben is folyvást megfosztatva — teljesen demoralizáltatik és szolgasereggé aljasodik, mellyre veszélyben támaszkodni nem lehet, melly haladásra képtelen , és az első hatalmas megtámadónak martaléka lesz. A’ jövő számban bevégzendjük értekezésünket, mellynek hosszadalmaért a’ tárgynak fontossága, reméljük, mentségünkül szolgáland. — Pulszky Ferencz. (Az Allgemeine Zeitung.) Oláhpatak, febr. 9. A’ kalmár legroszabb áruját szokta dicsérni , többnyire azért, mert a’ jó áru önmagát dicséri. Kétségkívül a’ Hirnökben az Alig. Zrgról közlött czikkely is ebből eredhetett, mellyben az eme’ német hírlapban megjelenő és közönségesen méltányolt gazdasági, statistiai és kereskedési értekezések meg sem emlittetnek, ellenben az említett lapnak politicai czikkelyek iránti pártatlansága magasztaltatik, ámbár régóta épen ez vala „partie honteuse“-je. Ki fáradságot von magának, kivált egy két év óta , ama’ tömérdek igaztalanságokat, rágalmakat ’s a’ magyar ügyek szántszándékos elferdítését figyelemmel kisérni, kinek alkalma vala tapasztalni, hogy az ellenczikkelyek csak pro forma ’s ezek közül is csak ollyanok vétettek föl, mellyek gyöngeségök ’s helytelen fölfogásuknál fogva a’ közönséget leginkább tévutakra vezethetők, míg az ama’ hazugságok ellen beküldött közlések és czáfolatok sem föl nem vétettek, sem válaszra nem méltattak, — az, minden dicsériák és Belobungs-Decret-ek daczára,az Allgemeine Zeitung-ot Magyarországra nézve hazug lapnak nyilváníthatja. *) — E’ hirlap most csak visszaél ama’ népszerűséggel, mellyet egykor Németországban méltó joggal vívott ki magának; az Alig- Zig jelenleg főforrása ama’ fonák és gyűlöletes eszméknek, melylyik Europa nagy részében rólunk megfogamzottak. Szóval: ha e’ lapnak más országokról; közléseit a’ rólunk közlöttekhez mérjük’s ezekről ítéljük meg, úgy soha sem vala más jelmondata, mint a’közönség előítéleteinek és vágyainak hízelegni és bókolni; tacticája leginkább abban áll, hogy szívesen hallott hazugságok soha se hiányozzanak, minélfogva azután a’ lapot visszahúzásokkal lehessen megtömni. A’ lipcsei újság gyalázása oda látszik mutatni, hogy az Allgemeine vetélytárstól fél, melly kétségkívül már nem fog sokáig elmaradni. — A. Magyar tudós társaság. F. évi januariusban meghatározott Krumbholz János Sámuel, Apponyi Antal és József grófok pénztárügyelője, Pozsonyban nov. 24-kén 1841 költségintézete erejével a’ m. tud. trsaság pénzalapja nevelésére 400 p.srtot hagyott. Az elnök rendeléséből Pesten, febr. 15. 1842. — Dr. S ch e d e 1 F., titoknok. A’ pesti műegyesület f. évi febr. 27-kén reggeli 9 órakor a’ n. casino szállásán közgyűlést tart, mellyre minden t. ez. részvényes ezennel hivatalos. Folyó hó végén, vagy a’jövőnek elején Megyery Károly jutalomjátékául fog adatni: A’ fehérek (les enfantes blanches), írták Malefille és Artigues; francziából fordította Egressy Benjamin. — Először adatott Párisban az Odeon színházban, nov. 28-kan 1841, rendkívüli hatással. Elegyes dolgok. Veszprémből, febr. 8. E’ folyó évbeni első ’s megyei határozatnál fogva tegnap kezdett emlékeztető közgyűlésünk a’ systematicumok benyújtásával nyittatván meg: 1) Szolgabiráink a’közelebb múlt évi anyakönyvi kivonatokat, adó-összeirásokat ’s népnevelést tárgyazó hivatalos jelentéseiket adták be. — 2) Felolvastatván a’ nm. m. k. udv. cancellariának egy szóbeli perben törvényesen hozott bírói ítéletet megsemmisítő k. parancsa, a’BR. abbeli meggyőződésüket nyilvániták, miszerint e’ parancsot törvénybe ütközőnek látják, ’s ennek következtében ő felségét felírásban az iránt határozák megkérni, hogy inkább a’ rendes felebbvitelt megengedni méltóztassék.— 3) A’ herendi porczellángyár tulajdonosának cs. k. sassal élhetés iránt legfelsőbb helyen adott engedményről értesittetvén a’ megye rendet, azt csak úgy kívánták érteni, hogy a’sasnak közepébe Magyarország czünere is foglaltassák; az iránti kivánatatukat pedig, hogy jövendőben minden a’ kormány által adandó hasonló kiváltságokra nézve az egész magyar hazában csak a’ honi czímet használtassák, a’jövő országgyűlésre adandó utasítások közé följegyezteték. — 4) Indítvány tétetvén, hogy mivel ő szentsége a’ római pápa által a’ vegyes házasságok tárgyában kibocsátott ’s az ország prímása által legközelebb közhirré tett breve által a’hazai törvényeken újabb sérelem ejtetett, ’s az ország lakosinak a’ tárgyban aggodalma méginkább öregbedett, ő cs. k. felsége ez érdembeni orvoslás végett keressék meg. Miután a’ vegyes házasságokra nézve némelly főpapok által kibocsátott egyházi körlevelek iránt e’ megye közönsége törvényes nézeteit, jelesen azt, hogy e’ körleveleket a’ fenálló hazai törvényekkel, különösen pedig az 179°/1. 26 t. sz. rendeletével megegyeztetni nem tudja, már múlt 1841 évi febr. 1-jén tartott közgyűléséből ő cs. k. felsége igazságszerete elibe terjesztette, és azok által az ország lakosiban támadt aggodalomnak megszüntetése iránt ő felsége jobbágyi alázattal megkéretett; azon aggodalmukat pedig a’ KK. és RR. azóta nemcsak megszüntetve nem, sőt az indítványban említett breve nyilvánítása által még öregbítve sajnosan tapasztalván: a’nélkül, hogy a’tárgy bővebb vitatásába ez úttal bocsátkozni kívánnának, ő felségénél egy újabb alázatos felírással az iránt esedeznek, hogy ezen, csak országgyűlésen elintézhető tárgynak az ország minden lakosira nézve óhajtandó minél előbbi elintéztetését hova hamarabb egybehívandó országgyűlésen—az ez érdemben már tett országgyűlési fölterjesztés nyomán — eszközölni, ’s igy a’ könnyen támasztható kártékony ingerültséget eltávoztatni méltóztassék.— 5) Az uj bankjegyek iránt érkezett körlevélre a’ BB. által tett óvásban kijelentetett, hogy az elfogadásuk iránti parancsot kötelezőnek egyedül a’ kincstári pénztárakra nézve tekintik; továbbá ovás tétetett az iránt is , hogy a’ bankjegyekre apró betűkkel irt büntetés alá egyedül a’ hamisítók jöhessenek.—6) Az egyesülésnek hő pártolói lévén e’megye RRei, a’ testvér Erdélyben törvényhatóságai arra felszólittatni határoztatak. — 7) A’ legújabb törvények, különösen pedig a’ mezőrendőrségi törvény által nagyon szaporított szolgabirói kötelességek miatt a’ BB. a’ rendőri bírák mellé eskütteknek rendszeresítését is szükségesnek látták; de minthogy ezt a’ nm. h.tanács megtagadd, a’ rendek pedig azoktól igazságosan nem kívánhatnák, hogy ingyen szolgáljanak, azért fizetésüknek a’fölkelési pénztárbéli megrendelhetése végett a’ jövő májusi közgyűlésre a’ hiúság-sértett gyáva tehetetlenségnek ájult dühöngése, melly rajta végigömlik, inkább szánakodást nem ébresztene. —És még azon vakmerőség, hogy a’ dühöngő névtelen Don Quixotte, maga elveivel egy Széchenyit merészel identiticálni akarni! ! — Ezt valóban csak álarezos merheti. — Buldog isten ! mi jövendő érné hazánkat, ha nemzetünk el találná hinni, hogy a’szellem, melly a’kérdéses czikket iratá, ’* mellyel még a’ velenczei patríciusok köréből is csak a* tizek tanácsának Loredano forma tagjai bírhattak, több mint egyes szenvedély forrongása ? — Így valóban hiába irták volna a’ magyar számára a’ történetek évköny veit. — De mi az Allgemeine Zeitungot illeti : annyi bi zonyos , hogy hazánk iránt olly ellenséges indulattal viseltetik , miszerint valóban megérdemlené, hogy a’ magyar nemzet megvonja tőle azon pártfogást, mellyben őt, a’ boldogult Stegmann halála után is, érdemetlenül részesíteni elégje vala. — Ksierk. *) Mi a’ legbiztosabb adatok nyomán állíthatjuk, hogy Ország szerte tiszteit A •— — nak ezt mondani teljes joga van; de joguk van másoknak is, mert tudunk esetet, hogy az Allgem. Zeitung szerkesztősége egyik magyarországi rendes levelezőjének nagybecsű czikkjét egykoron azért nem fogadta el, mivel az volt benne, hogy nálunk abban minden politikai színezet egyetért, miképen Magyarországnak magyarnak kell maradnia , ’s abból német soha sem lesz, minélfogva a’ Dunának is német folyammá keresztelése stb. haszontalan szószátyárság. — De mit fog még Aur mondani, ha az Alig. Zeitg idei 33-ik számát megolvassa? Egy ocsmány czikk van abban Magyarországról, különösen Pest vármegyéről, melly minden magyar kebelben csak undorodást é s mély indignatiót gerjesztene, hahogy 110