Pesti Hírlap, 1843. január-június (209-260. szám)
1843-01-26 / 216. szám
sokrai provocanók által bizonyosan nem fogja magát a’ Pesti Hírlap elvonatni hagyni eddigi ösvényéről, miszerint a’ napirend fontos és korszerű kérdéseihez csekély fejtegetéseivel hozzá járulni, a’meddő,’s többnyire vagy alaktalan generalhások, vagy személyek és személyeskedések körül forgó polémiánál mindig czélszerűbb foglala- tosságnak tartotta, ’s fogja jövendőben is tartani. — Nehéz időket élünk, uraim ! „az idő rohan, az ítélet közéig“ —mikint az órát kiáltó Muezzin szokta emlékeztetni Mahomet népeit; és mi, Verbőczy nemzete? kik hivatva valánk a’ néppel önkényt szabadon, kényszerítés nélküli egybeforrásnak magasztos eseményét följegyezni a’ história lapjára, melly illy esemény számára még üresen áll, — mi mit teszünk? a hol roszabbat nem, legalább harczot vívunk a’ fölött, hány latot nyom az „éljen“ kiáltás, ’s van e e’ honban közvélemény? ’S ist eine alte Geschichte Doch bleibt Sie ewig neu. Olvassátok Konstantinápoly bukása történetét , — az enyészet mennyköve czikázott falai körül, ’s ö — a’ fölött vitázott, hogy az „Ágion pneuma“ kitől származik? Adakozások. Gömör vármegye felső járásának érdemes föszolgabirája, alispáni bíróság által részére megállapított 8 ezüst forint vontatási ’s napi-díjt Schmidt Ede felperesi ügyvéd úrtól el nem fogadván, a’ most tisztelt úr azt hozzánk küldé a’ végett, hogy valamelly közintézetnek adnak által. — Az iparegyesületnek adtuk. — Egy névtelen pedig Haberern Lajos részére 5 p.sztot küldött. Fővárosi újdonságok. A’kör, vagyis az irodalom és művészet barátinak casinói egyesülete, múlt vasárnap rendkívüli közgyűlést tarta, ’s legelőször is azon, irodalmunk és művészetünk érdekében annyira fontos (!) és sürgetős (!) tárgy került szőnyegre: adjon e a’ kör farsangi tánczvigalmat? — És e’ tervezett irodalmi és művészeti bálról talán fél napig is eldisputáltak volna, ha derék tagtársunk, Beszeur, a’megye-közgyűlési vitatkozások sajátságos, eleven tüzével véget nem vet az ónodi-szerű tanácskozásnak. Ki is, tekintve az egyesület szellemi állását , komoly irányát ’s nem legfényesebb anyagi helyzetét, és híven, jó humorral rajzolva az a’ nélkül is fölösleges , nem jótékony czélú tánczvigalmak gyarlóságait, oda nyilatkozók, mikint a’ kör ne keringjen, hanem inkább Kliegl gépének fölsegelésére fordítsa azon pénzt, mellyet netalán a’ tervezett bálra czélellenesen fecsérlene. A’ jeles indítvány ugyan pusztába hangzott el, de az szavazat utján mégis csak végzéssé jön, miszerint a’ kör nem fog bált adni. — Miután továbbá igen opponens természetű tagtársunk, J. ur, a’ köri választmányt némelly dolgokban hibás eljárással vádolá, de a’ vád nem találtatott egészen alaposnak, — az egyesület alapszabályainak átnézése , javítása külön választmányra bizaték, ’s végre — figyelem uraim! — az elmaradt bál pótlékául, farsangi lakoma adatása határoztatott el, ’s ez utóbbi épen jókor történt, mert már déli 12 óra után az összesereglettek sokasága éhes lévén, az annak idejében kitálalt indítványt bölcs gyomraink megegyezésével elfogadók. — Ezeket előrebocsátván, most már szavunkat beváltólag, egy-két vonást adunk a’ kör ismertetéséhez. — Ez a’ kör, uraim! korántsem valami képtelen circuli quadratura, korántsem valami circulus vitiosus, hanem igazán derék kis társalgási egyesület. Lehet mondani, a’ fővárosi magyar értelmiség , férfias széplelküség (Schöngeist) társalgási köre nagy részben ezen fiatal egyesületben vagyon öszpontosulva. Összesen mintegy 220 tagot számlál, különösen 84 írót, a kik közt 34 academiai tag, a’ többi 54 nem az, de azért kisebb nagyobb mértékben mégis iró, — 25 művészettel foglalkozót, ’s igy a’ kör tagjainak fele része mégis az irodalom és művészet embereiből áll. De ezenkívül országunk majd minden osztálya, rangbelije, mutathat itt elő néhány képviselőt: mágnás, nemes, honoratior,polgár, —megyei tisztviselő, dicasterialista,kézműves, kereskedő, orvos, katona, pap, ügyvéd, juratus, tanuló ’stb. a’ legnagyobb vegyületességben olvadnak itt össze, ’s az egyesület tagjai közt politicai pályánk több igen jeles bajnokát is föl lehet találni. Az elnök: Fáy András , alelnök: Vörösmarty. — Ezen köregyesület valódi minta-iskolája a’ magyarhoni elegyes néposztályok tömérdek fokozatának, mellynek tetejéről lenézve szédül a’ józan emberi fő, ’s talapjáról föltekintve vérzik a’ tiszta emberi szív. A’ körnek legnagyobb érdeme abban áll, hogy itt a’ legkülönbözőbb elemeket is inkább láthatjuk assimilálódva, mint más illy egyesületekben; ’s az egészen bizonyos népszerű színezet ömlik el, hozzá járulván a’ fesztelen, bizalmas társalgás üledékes gyakorlata, ’s azon fontos körülmény, miszerint fővárosunkban illy tisztán magyar egyesületet találni nagy ritkaság. A’ körnek erős oldala az is, hogy itt az irodalmunk és művészetünk iránti érdek és részvét, már maga, a’ nevének megfelelő egyesület fenállása ’s lényeges alkotó része által, a’ más osztálybeliek (a’ nem-irók és művészek) közt is előmozdittatik,’s oszlatni segíti azon nem épen alaptalan véleményt, miszerint az úgynevezett szobatudósok, társalgási körökben ügyetlenül, feszesen , pedantosan viselik magukat. Ki a’ mi földi circus olympicusunkban megjelen, bizonyára tapasztalni fogja, hogy — kivéve a’ kevés kiveendőt — a’ magyar irók legtöbbjeiben elég elevenség, ügyes mozgékonyság rejtezik, ’s majd mindenikén észre lehet venni származása vagy növekedése helyének vidéki magyaros sajátságait (mert Schedel uron kívül talán nincs is budapesti születésű magyar iró) ... ki körünkbe lép, érdekesen fogja tapasztalni, mikint még legábrándosabb költőink, legmunkásabb szaktudósaink sem olly igen fél holdvilágképü vázalakok, mint azt a’„tudós" és „poéta“ névvel még most sem egészen tisztában lévő vidéken képzelni szeretik; sőt van köztük több, igen-igen jó húsba burkolt szellem és talentum.— A’ kör tagjainak főfoglalkozásai közé tartozik a’journal-olvasás, tekézés (billiárdozás), mihez már saját magyar műszavakat is készített a’ kör néhány tagja, — a’ nem kis fejtörésbe kerülő, ’s igy az iralom és művészet barátihoz, gyakorlóihoz igen illő shakkozás , ’s a’ kevesbbé eszes és férfias domino-játék. Kártyázni igen ritkán szoktak, házsártosan soha sem, mi biztos jele annak, miképen itt nincs olly nagy lelki szegénység, nincs olly nagy unatkozás és önhaszonlesés, mint némelly vidéki casinóinkban, hol jobban szerelik a’ pénzt mint a’ hírlapokat olvasni, hol valami érdekes, kivált tudomány- és művészetre vonatkozó beszédet, szellemdús vitát fölötte ritkán lehet hallani. Ez utóbbi pont a’ körben gyakrabban megfordul, de mégsem olly gyakran, mint azt az egyesület magasabb műveltségű tagjaitól méltán lehetne igényleni. Azonban az olvasószobában sokszor éles észrevételeket tesznek a’journálvilág, különösen politicai pártcsatáink mozgalmai felett, sőt ha leghíresebb disputáló athletáink szállanak a’ síkra, a’ nagy zaj és követelő pattogás miatt, minden csendesebb természetű tagtárs kénytelen háttérbe vonulni. Kik az irodalom csatamezején keményen összeütközének , azok egymás irányában itt is megtartják ellenséges állásukat, ’s a’ sok goromba polemicus a’ hires nevezetes bunkós modorú iskolából, csak úgy félszemmel kacsingat egymásra. Aztán egy kis kor- vagy köraristocratia az öregebb irók részéről a’ fiatalabbak irányában-------no de ez se baj, mert az utóbbiakat legkevesbbé sem bántja és zavarja. — A’ kört koszorús költőnk Vörösmarty sajátos személyessége nélkül képzelni is alig tudnak; ő volt ennek alapitója, elnevezője, ő ügyeinek jelenleg is legbuzgóbb vezetője, esannyira, hogy a’ mondottakon kivil már csak igen kedves, mulattató , soha senkit nem sértő, mindent magához vonzó példás társalgása által is valódi centruma, központja lett a’ körnek, melly a’ mi közszeretet és tiszteletben álló, igénytelen Vörösmartynk távollétében mindig hiányosan tűnik föl előttünk. — A’ kör könyvtára még igen csekély, de az irók saját műveikkel már is tetemesen gazdagítják. A’ kör étszobával is bir , hol, kivált azelőtt , midőn korán hunyt genialis színészünk, Megyery, mulattató anekdotáinak, bonmozinak legélénkebb előadásával fűszerező a’ társalgást, fölötte szép és vig estelizések tartattak. — E’ rövid körrajz bevégeztével minél nagyobb ’s virágzóbb gyarapodást kívánunk ezen maga nemében páratlanul jeles egyesületnek! — ’s egyszersmind nyilvánítjuk , hogy adandó alkalomkor a’ fővárosi érdekesebb intézetek és egyesületekről több illy nyilvános ismertetést adni, eltökélett szándékunk; a’ mi, úgy hiszszük,nem csak a’ vidékiek, de maguk a’ fővárosiak nagy része előtt is , valódi újdonság lesz.-------Most pedig menjünk át ez apjok-ujdonságról, az apró fiók-hirek tarka világába, — honnét legelőször is értésére adjuk kiváncsi olvasónknak, miszerint egy gazdag pesti izraelita kereskedő e’ napokban megmérgezé magát, mint mondják, házi családi viszonyai miatt .... drága hitvestársától akarván végkép elbúcsúzni. Abi crudo Amor ! mondaná Tasso.-------Egressy Gábor, ki saját értesítése szerint, Veszter és Dobozy társaságával nem mint titoknok, hanem mint vállalkozó részvényes, művészi képezése, tapasztalás ’s az idegen népegyéniségek tanulása végett fog külföldre utazni, színpadunkon fényes sökerrel folytatja vendégjátékait, ’s a’ mennyire örülünk külföldre utazásán , hol a’ Macreadyk, Seydelmannok látása még inkább lelkesítheti, tökélyesitheti őt, annyira sajnáljuk drámai színészetünket, melly Egressy nélkül bizonyára ismét csökkenni fog művészeti érdekében. — Vieuxtemps hegedüvirtuoz i. h. 23-án lépe föl legelőször színpadunkon, és genialis szerzeményeinek remek előadásával, méltó csodálatra ragadá a’ szép számú közönséget. Ezen magas műélvezetet, úgy hiszszük, egy sem fogja elmulasztani, ki birtokában van a’ szép érzelemnek. — A’ bemeneti árt fölemelve lehet tartani mindaddig, mig csak ezt a’ hallgatók mennyisége megengedi, ellenkező esetben tanácsosabb lesz a’ fölemelt árt bebb szállítani, mert minden esetre jobb a’ kevésből összegyűlt sok , mint a’ sokból összehozott kevés. Ezen mathematicai igazság olly tiszta, mint Vieuxtemps játékának hangzása. — A’leánynövelés körül több mint húsz évig példás ügyességgel fáradozott Weningerné aszszony f. h. 8-án meghalározván, ezen veszteséget csak azon derültebb körülmény pótolhatja, miszerint az elhunytnak derék leányai, Ida és Luiza kisasszonyok, bizonyára anyjok hasznos nyomdokait követve, folytatandják az intézet vezetését, mellynek buzgó pártolására ezennel figyelmessé teszszük mind a’ fővárosi mind a’ vidéki szülőket, kik leánygyermekeiket czélirányos nevelésben akarják részesíteni. Erdélyi országgyűlés. A’ dec. 16-kai országos ülésben közérdekű tárgyak körüli véghatározó tanácskozás elő nem fordult. — Az országgyűlés meghoszabbitását ’s gr. Bethlen Domokos ügyét tárgyazta feliratok elküldettek. — A’ szász nemzet követeinek országgyűlési képviseltetésök ügyébeni kivánatai a’ rendszeres bizottmánynak kiadattak. — Sófalvi Elek kincstári titoknok, a’ nemzeti muzeum alapjának gyarapítására „Institutiones juris metalici“ czimü munkájából 100 példányt ajánlott.— Vojticz József izraelita kolozsvároni boltnyithatás iránt folyamodván, a’ szokott köteleztetések teljesitésének föltétele alatt a’ kormányszéknek ajánltatott. — Hasonlókép Árpási Károly kapitánynak is folyamodása homályba borúlni kezdett Alsó-Apási valóságos családi nevének kihirdetése iránt.— A’ megyei tisztválasztás tárgyábani felírásra nézve, a’ k. kormányszékkel egyesülés történt. — Zeyk József Doboka megyei követ indítványt tön, hogy addig is, mig a vezéhekre nézve derekas határozat tétethetnék, azoknak káros befolyása ellen a’ gyárak biztosíttassanak. — Fogarasvidéki követ gr. Teleki László pedig a’ezéhek eltörlését inditványozá; mi ellen szebenszéki követ Schreiber Simon több szász követek által pártolt ellenmondását jegyzőkönyvbe iktattatá; — mindkét indítvány a’ kereskedési rendszeres bizottmánynak adatott át. Dec. 23-kai ülés. Napirenden volt a’ muzeum, országos tanácskozási terem és nemzeti színház feletti tanácskozás. —■ Indítványba volt hozva ezeken kívül a’ főkormányzói lak, nemz. gazdasági egyesület, nemz. académia és öszművészeti intézet, a’ BR. mindezt egyáltalában méltányolandónak elismerék, azonban a’ szükséges pénzöszveget Erdély jelen helyzetében egybe nem gyűjhetőnek vélvén, abban állapodtak meg, hogy most csak a’ muzeum és országos tanácskozási terem állíttassák fel, a’ sürgetős segedelmet igénylő nemzeti színház pedig kitelhetőleg jó karba helyeztessék. — A’ múzeumot illetőleg tehát ő felségét megkérik, hogy azt „M u s e u m F e r d i n a n d e u m“-nak nevezhessék; — számára a’ gr. Bánfiak piaczoni házát 70,000 fton megvásároltatni határozók; — az épület egyik részének alkalmazására 10,000 ftot rendeltek; a’személyzeti fizetést 2100, ftban állapiták meg; ’s az intézetre általábanEsterházy László gr. 5000 ftnyi és Teleki József gr. főkormányzó 3000 ftnyi alapítványát belé nem számítva) 100.000 ezüst ftot határoztak; részleges jövedelmét pedig 4480 ftban számiták ki; — a’ főfelügyelésre a’ három nemzet kebeléből 9 tagbéli választmányt neveztek, ’s végül azt is meghatározták, hogy az országbani könyvnyomdákban kijövő új könyvekből a’ muzeum számára egy-egy példány ingyen adassék. A’nemzeti szinházra 90.000 pftot ajánlottak, ’s a’ színház körüli intézkedések megtételére , öt tagbéli orsz. választmányt hatalmaznak fel. — Országos tanácskozási terem építésére (minthogy jelenleg a’ városi tánezteremben kénytelenek a’ BR. üléseiket tartani) 60.000 pft határoztatott; a’ felügyelet ’s intézkedés szintúgy országos választmányra bízatván. — Ezek szerint a’ három intézetrel ajánlás 250.000 pftot teszen; de 70.000 ft az ország activ tőkéjéből lévén fedezhető, csupán 180.000 ft fog kirovatni. — És eddig minden szép rendben van, de következik a’ visszavonásnak igen sajnálatos jelenete. A’ szász székek képviselői ugyanis kivétel nélkül oda nyilatkoztak, hogy ők az országos múzeumra ’s nemzeti színházra határozott rovataiban részt venni nem akarnak, és curiatum votumot emlegettek, ’s nemzetiségük féltésében rémeket láttak; ’s a’ két nemzetiség újólag élesen különvált!! Mire olly értelmű határozat keletkezett, hogy noha a’ KK. és RRnek azon joga kétségbe nem vonatkotik, miszerint az országos többséggel határozott ajánlatokat mind a’ három nemzet kebelében létező törvényhatóságokra kiterjeszszék, mivel azonban egy részről attól tartanak, hogy a’ rovatainak a’ szászok általi aránylagos hordozása felett keletkező vitatkozások miatt a’ muzeum létrehozása (vége felé közelegvén az országgyűlés) könnyen koczkáztathatik, más felöl az ő felsége iránti tisztelettel kevesbbé egybeférhetőnek ítélvén, hogy a’ fejedelem nevéről nevezendő intézet felállítására olly nemzet polgárai is kényszerittessenek, mellynek képviselői abban részt venni kivétel nélkül vonakodtak : — annálfogva a’ RK. és RR. a’ szász törvényhatóságokat (de természetesen nem a’ szászok által birt nemesi javakat) minden jövendőrei következtetés nélkül az országos muzeum ’s nemzeti színház számára teendő ravatalokból kihagyják; ellenben az országos terem fölépítésére szükséges 60,000 frt .A részét a’ szász törvényhatóságok viselni fogják. Az egész 180,000 ftnyi rovatai egy vagy legfölebb két év alatt, az 1809-ki concurrentionalis fundus felállításakor használt összeírás mértéke szerint beszedetni, a’ három intézet felállítására szolgáló közös pénztárnak tekintetni, ’s belőle legelőbb az országos muzeum , utóbb a’ nemzeti színház, végre az országos terem kielégittetni határoztatott. — (Érd. Híradó.) Megyei dolgok *), Sopronból (elöleges értesítés). A’ házi adó itt is megbukott, a mint mindenütt meg fog bukni, és szükségeskép meg kell buknia, hol tekintélyes nevek akadnak, mellyek az eszmefejtő sajtó működésével ismeretlen ’s igy a’ kérdés szellemi oldalát felfogni képtelen köznemességekbe a’ kérdést csupán akkint terjesztik: lemondjunk e ősi szabadságunkról, ’s adó alá vessük e nemesi vállainkat ? — hogy e’kérdésre „nem adózunk“ lesz a’felelet, igen természetes; ez ellen sem az időszaki sajtónak összes kézfogása, sem az értelmiség közvéleménye nem segíthet. — Én fatumot kezdek hinni, ’s némi resignatióval mondom : a’ minek jöni kell, jöni fog, és a’ mint vetünk, úgy aratandunk. — Hogy megbukott nálunk a’ házi adó, az természetes; de hogy az, a’ ki már 1807-ben óhajtá , hogy a’ nemesség a’ néppel egygyé forrjon, — hogy a’ magyar liberalismus veteranusa buktatta meg, — az fáj. Hiába! minden hiú a’ nap alatt,— mond bölcs Salamon. Gróf Sz. I. nem volt jelen gyűlésünkön, pedig illy alkalommal helyén kellene lenni mindenkinek, kivált annak, kinek a’hon szavát birja, hogy adózni akar, még pedig *) A’ gyűlésekrőli tudósítások még mindig annyira összehalmozvák, hogy csak egy részüknek közölhetése vágett is kénytelenek valánk értekezőt nem adni. — Sze rk.