Pesti Hírlap, 1843. július-december (261-313. szám)
1843-10-19 / 292. szám
no . ..«is tessék, hanem, mert az tétetik fel, hogy csak annak van érdekében a’ közrend fentartása, csak az szerezhet magának a’ politikai jogok gyakorlására kellő képességet, és csak az tekintethetik függetlennek , ki bizonyos mennyiségű földet bir, vagy adót fizethet. De kérdi, váljon állanak e e’ praesupposítarook ? hiedelme szerint, nem. Mert valami minimumot csak kell meghatározni; már pedig , hogy annak, ki például Francziaországban 199 frankot fizet, kevésbé állana érdekében a’közrendet fentartani, mint annak, ki 200-at fizet, nem hiheti; — mert bár mi kevés vagyonnal bir egy, bár mi sokkal más, ha az egész értéke, mindennek egyképen drága, sőt miután a’ kevés minden kis lázadásban könnyebben elmerülhet, miután a’ sokból valami töredék inkább megmenthető, a’ kis birtokosnak talán még sokkal inkább érdekében áll a’ közrend , a’ jogállapot. ’S hogy a’ képesség nem természetes, ’s nem szükséges kifolyása a’ birtoknak , ha végig tekintünk legtehetősebb nemeseink során, reá elég példát találunk; ’s megjegyzi e’pontnál, miképen a’ jó polgárban legfőbb kellék az erkölcs, mi tudományosság , ’s magasabb képzettség által teljeséggel nem föltételeztetik. Avvagy némelly megyék követeinek fő nehézsége a’ függetlenség hiánya e’ népnél? ’s ők azt hiszik, hogy a’ földek hold számai, ’s az adó forintjai teszik a’függés’s függetlenség skáláját, ’s azt hiszik, hogy egy pár hold, ’s forint különbség igazságos vonalt húz azok közt, kik önállók, ’s azok közt, kik nem önállók ? szóló ezt annál kevésbé ismerheti el, minél inkább hiszi, hogy függetlenség a’ lélek és szív sajátja, melly a’ gazdagság által nem határozatik meg; mennél inkább hiszi, hogy ha a’szabadságot ’s a' rendet a’ nép képes volna elárulni, a’ kormányok , ’s az oligarchák azt a’ nép rovására, de magok hasznára rég megvásárolták volna; ő épen ellenkezőleg a’ legnagyobb urak közt ismer legnagyobb szolgákat; meglehet egyébiránt, ez talán azért olly feltűnő, mert ki magasars áll, annak szörnyet kell görnyedni, hogy alant csúszhasson. — Mindezeknél fogva ő nem látja a’ census eszméjét olly erős alapnak, mellyre egy egész alkotmányt lehessen építeni, következőleg annak hiányát e’ munkálatban, ’s lételét más országokban ellenvetésül el nem fogadhatja. Miképen a’ közt: „ember és ember“ minden körülményekben kisebb a’ különbség, mint vélik; de végtelen az , az ember, és állat közt; úgy a’ birtokra nézve is a’sok, és kevés közt nem lényeges a’különbség, de igen a’ valami és semmi, azaz: Szepes követének mathematical pontja közt. Ez a) pontra nézve a’ választmány ez úttal a’ vonalat a’ semmi, ’s a* birtok közt hazá;— mert, ha talán nem volna is igazságos, de legalább bizonyos, és egyenlően illeti az ország minden lakosait, míg, a’ kik a’ jogot mérik a’ többről ’s kevesebbről, azok után a* szerint különbözik a’ jog, a’ mint a’ bírtok értéke ’s az adóviszony helyenként változik.— Több megye követei élénk, sőt talán kiáltó színekkel festették a’ rendetlenséget, melly muldatlanul be fog következni, ha a’ polgári jog sokra ki- terjesztetik, ő megkísérti bebizonyítani, hogy épen a’ polgári jog és szabadság anyja a’ rendnek. Eszébe jut am a’ bölcs mondás, hogy a’ királyságokat ’s köztársasá-gokat ember teremti; a’községek, úgyszólván egyenesen isten kezéből kerülnek ki. Az tagadhatatlan tünemény a’ státusok történetében, hogy a’ mint nő a’ műveltség, a’ világosodás, a’ szerint hajlandóbbak nemcsak a’ kormányok, de a’törvényhozók is fogyasztani a’községek szabadságát, függetlenségét, autonómiáját. Községi szabadságot törvényhozás még nem is alkotott, az mintegy magától szokott születni a’ még rendezetlen nép-erkölcsökből és szokásokból; és ő azt tartja, mikép faluink eltérve attól, hogy úri hatóság alatt vannak, több önkormányzási lehetséggel bírnak, mint birnának, ha most rendeztetnének; minden esetre pedig megváltakozott városaink, mint: Nyíregyháza, Patak ’stb. szabadabbak, mint fognak lenni a’ kir. városok e’ törvény által. Pedig az igazi szabadság, a’ népszabadság — talán meg is fognak üt- | közni a’ Kir. és RR. szóló ez állításán — nem a’ chartákg ban, nem a’ ministeri felelőségben, nem a’ kamarákban van, hanem leginkább a’ községi szabadságban; ez a’ szabadságnak életfája. Midőn a’ szabadság lelke csak magasabb régiókban mozog, hová a’ közpolgárok osztálya nem ér fel, a’szabadságnak az csak hangját hallja; — szükség , hogy azt minden polgár közvetlen ízlelje az által, hogy a’ maga körében befolyhat a’ közigazgatásba az által , hogy ott róla nélkűle semmi nem történhetik. Csak illy közvetlen gyakorlat ’s használat által hat be a’ szabadság a’ nép erkölcsébe ’s vérébe, ’s mig erkölcsébe, ’s vérébe be nem hat, addig az szóbeszéd; e’ nélkül valamelly nemzet bírhat szabad kormány-formát, de a’nép nem fog bírni a’ szabadság szellemével, mert igaz, mi egy helyen mondva van, t. i. hogy a’ szabadság’, a’ honszeretet ollyan mint az isteni tisztelet, mit az emberek gyakorlat által kedvelnek meg. Nem akarja itt fejtegetni bővebben, mi jótékony a’ státusra, ha a’ községek, ’s megyék az emberi ambitióknak, szenvedélyeknek, talentumoknak, mozgásoknak tert nyújtanak; mert, ha ezek községi ’s megyei szabadság hiányában Francziaország példája szerint, egyetlen egy középpont felé tolakodnak, ott szüleségképen veszélyesek lesznek, ellenben egy megye szűkebb — úgy szólván — házi körében szelidebb természetet öltenek magokra; de ezt, mi a’ községi szabadság mellett, ’ a’ központosítás ellen fontos erősség, nem fejtegetvén bővebben, csak azt jegyzi meg, miké- Ipen a’ közszellem legfőbb fentartója a’ köz rendnek; ott van rend, hol polgár van, és nem szolga; hol erő van, ’s nem erőtlenség; erőtlenség e’világon még soha sem a minek sem volt, és igy rendnek sem lehet alapja. Ki részesül a’ szabadságban, és részesül a’ közigazgatásban, csak az viseltetik mind kettő iránt részvéttel; ki a’ közigazgatásbeli formákkal ismeretes, csak az látja által,hogy a’ szabadság sem haladhat formák nélkül; ki a’ rend fentartásában részt vesz, az tudja, mi becses a’rend, ’s csak az ilyen polgár szerezhet magának gyakorlati jogatt mat a’ dolgok természetéről, és saját jogainak köréről. Mind ezek előtte sokkal fontosb tekintetek a’ polgári jog megadásában, mint azon valószínűségek , mellyeket a’ különbféle censusok, a’ rendszerető , a’ képes, a’ független polgárok meghatározásában nyújtanak. — És még csudálkozik szóló, hogy egy érd. követ a'hazafiságot, az önállást , az alkotmány fentartását csak a’ tehetősektől várja. Váljon az alkotmány lényegének ismeri e ő az ősiséget? Igen is, annak vallá, midőn e’ kérdés felett tanácskozánk. Váljon a’ házi adó elvállalásával nem fogna e megdöntetni az alkotmány, az érd. követ értelme szerint? Igen is, ő azt valja, mint közönségesen tudatik. Már most azt kérdi tőle, váljon, na az uri gyűlésen csak az értelmesek, csak a’ földes urak jelentek vala meg, az ősiség nem töröltetett , a’ házi adó nem vállaltatott volna e el ? Kik őrizték hát meg a’ veszélytől az alkotmányt ? A’ birtoktalan kis nemesek. E’ szerint épen az érd. követ nem állíthatta volna, hogy a’ birtokosok őrzik az alkotmányt; az övét épen a’ szegények tartották meg. — Mi előtt még az a) pontra átmenne, szólott azon szempontokról, mikből a’választmány munkája a’ tanácskozók által felfogatik. Némelly követ urak megrémültek a’ széles alaptól, melly benne felállittatik, — ezeknek túlzott az, mert igen soknak ad polgári jogot; más követ urak ellenben kérésük, mert nem ad polgári jogot mindennek. Mert tagja a’ választmánynak, mind azokhoz, mind ezekhez, néhány szót intéz felvilágosításul. — Igen némelly követ urak megrémültek a’ sokaságon, melly az a), b), es categoriák szerint a’ választók körébe vonatnék; megrémültek, hallván, hogy p. o. Pest városában azok szerint talán 10.000 választó is fogna lenni, és csudálkoztak, hogy a’ szerkezet alkalmával eszünkbe nem jutának azon veszélyes jelenések, miket a’ választók a’ megyékben eddig előidéztek. De a’ választmány nem feledé el ama’ jeleneteket, ’s midőn a’ megyei szerkezetet a’ városokra alkalmazta, alkalmazta azt ártalmai nélkül, mert megkülönböztette a’ választói jogot a’ tanácskozási, ’s határozhatási jogtól, amazt ki akarta terjeszteni lehetőleg sokra, mert ez történhetik veszély nélkül, emezt ellenben bizta a’ képviselőkre; — ha e’ különböztetés állana a’ megyei választóknál, am a’ veszélyek nem fogtak volna előtűnni. ’S kérdi, váljon a’ megyebeli választásokat lehet e botrányoknak, vagy botlásoknak nevezni, volt e oka a’ nemesnek azokkal nem elégedni meg mind addigran, mig legújabban a’ kiváltságok féltése nem lett irányadó a’ választásoknál ? ’S e’ körülmény — figyelmet kér a’ t. RB tól — mutatja ki a’ második lényeges különbséget a’ megyei, ’s városi választások közt; t. i. megyéinknek ssabaditékai vannak, ’s ezeknek védelme ’s féltése okai a’ veszélyeknek, de a’ városaiak nem fognak bírni ssabaditékkal, mi őket félelmesekké tehesse, hanem bírni fognak szabadsággal, mi megosztva sem fogy. Nem félhetünk tehát sem az elvek, sem a’ határozatok tekintetében, mert ezek a’ meghatározott számú képviselők körébe esnek, a’ választóknak száma pedig mentül több bizonyos határon belől, annál inkább van biztosítva a’ szabadság, mellyet sokan örömest feláldoznának a’ rend álbálvány-képének, ’s nem régiben egy franczia szónok által (Lamartine) jól hasonlittaték a’ kevés választó egy pohár vízhez, mit egy cseppet könnyű megmérgesni, de a’ nép, a’ sokaság, hasonló az örökké folyó patakhoz, melly megvesztegethetlen. Mindezeknél fogva azt hiszi, hogy kik sokalták a’ választmányi categoriákat, megnyugodhatnak; a’ rend nem lesz áldozata a’szabadságnak. — Ezek ellenében voltak követ urak, kik általános szavazatot követeltek ollyan elveknél fogva, miket a’ választmány tagjai is vallanak, ő legalább vallja azokat. Miért nem állította tehát fel azokat a’ választmány, miért nem ment odább a’ jelen categoriáknál ? 1) mert nálunk az alkotmány minden ágában történeti alapra találunk , mit egészen mellőzni nem lehet, ’s figyelemmel lévén a’ választmány a’ városok eddigi politikai állapotára, azt hiszi: elég merész lépést ten akkor, midőn a’ categoriákat javaslá. A’ törvényhozás mestersége nem abban áll: puszta elveket törvénybe foglalni, ezt mindenki tudná , mert a’ sajtó csuda- gyors ereje által az elvek közbirtokká válnak, mihelyest születnek; az elvek a’ körülményektől mindig szenvednek bizonyos módosítást, ’s ez a’ politika, ’s a’ törvényhozás mestersége épen annak megítélésében áll, mi az elvben az, mit megtartani, ’s mi az, mit belőle a’ körülményeknek feláldozni kell. 2) mert a’ választmány e’ műnek meg akarta nyerni a’ városi lakosok sympathiáját, miután kedvező vélemény azon föld, mellyben a’ törvények gyökeret verhetnek; láttuk pedig tegnap midőn a’ zsidók polgársága mellett csak egyetlen egy város követe szóla , hogy közöttük balitéletekre találunk; tudtuk, hogy ha most egyszerre behozzuk az általános szavazatot, azt fogják hinni, miképen őket ’s a’rendet adtuk martalékul a’ proletáriusoknak. Minden törvény csak bizonyos körülmények közt jó. A’ törvényhozó ne csak magából okoskodjék, midőn törvényt hoz, hanem abból is okoskodjék, kinek a’ törvényt hozza. 3) azért nem mentünk odább a’ jelen categoriáknál, mert nem akaránk a’ városi gyanusitgatásoknak táplálékot adni, mik szerint a’ szavasat kérdését azért kötötték volna a’ megyék a’ szerkezet kérdéséhez, hogy ne legyen az egészből semmi. Illy körülmények közt nem; lehetett nem számitnunk oda, hogy e munka még a’ más tábla elébe is kerül , mellynek vétója van , ’s kerül a’ kormány elébe is. Efféle tekintetek vezérelték a’ választmányt. De nézzük, váljon a’ categoriák olly igen szükek e, hogy megérdemlik e’ részről a’ rászalást ? Számokat hozok fel; hol ezek szólanak, ott vége minden okoskodásnak: Francziaországban 1837-ben volt 216,000 választó, Nagybritanniában 812,000, ha ennek is 34 millió lakosa volna, a’ franczia választók száma az Angolokéhoz úgy állana, mint 1, 6-hoz, Francziaországban minden 156-ik lakosra, Nagybritanniában minden 29-ikre, (Izlandban külön csak minden 86-ra) az angol ’s walesi városokban pedig minden 17-re esik egy választó. E’szerint, ha Pest városának 85000 lakosa volna, fogna benne lenni 5000 választó, — azonban a’ mi categoriánk szerint lesz benne talán 10 — 14000 — és igy, ha az angol városokban minden 17 lakosra egy választó esik, úgy nálunk minden 7-re fog esni 1 választó; — de például Francziaországban, azonkívül, hogy ott nem 200 frank jövedelem, hanem annyi adó kívántatik , más megszorítások is vannak, ott szükség, hogy 25 esztendős legyen a’ választó, nálunk a’ választóság korhoz nem leend kötve; ott, a’ ki választó, még nem választható egyszersmind , nálunk minden, ki választ, választathatik is. Pedig maguk az általános szavazatot sürgetők is azt nyilvániták, hogy ők akkor a választathatásra külön categóriákat kívánnának állítani, holott szónok igazibb szabadságnak tartja azt, ha nem ugyan minden, de igen sok választhat, és választhat bárkit, mint azt, ha minden választ ugyan, de a’ választás bizonyos szűk körre van szorítva. Kérdi már mostan, váljon e categoriák olly soványak e, váljon roszalhatók e e’ categoriák , mellyek nemcsak a’ Frank- de az Angolországit, sőt Éjszakamerika némelly státusáéit is felülmúlják, így e’ két szónok által fel lévén állítva az elvek ’s főnézetek — következett a’ fellállitott themákat variáló ’s egyes állításokat, kifejezéseket, ellenvetéseket czáfoló szónokok hosszú sora. E’ nap még kilenczen nyilatkoztak, ’s e’ közül három az első szónok ’s a’ vagyonosság érdekében ; a’ többi részint a’ szerkezet szerint, részint azon is túl menve. Az első csak az a) pontra szorítkozva, kitétetni kívánta, hogy a’ birtokos egy évig legalább birtokban legyen, hogy igy a’ kijátszások kapuja elzárassék. A’ második kiemelé, hogy a’ nagy birtok nem feltétele a’ hon iránti érdeknek; mert a’ szegény épen oly hőn ragaszkodik egy holdacskájához, mint a’ dúsgazdag uradalmaihoz. A’ qualificatio meghatározására legalkalmasb módnak tartja az adó-censust, é s ha ezt a’ BB. lehetetlennek tartanák, az a), b) és c) alattiakhoz kívánja még tétetni a’ tegnap indítványozott módokat; t. i. a’ lakbér és 6 pontnyi adófizetés categoráit. — Az ötödiknek tartalomdús beszédét kivonatban közöljük: Cs. követe az indulatokat’s köztök a’ honszeretetet nem tudja olly subtilitással felosztani, mint az ellenvéleményü követek egyike, és azt hiszi, hogy a’ ki ön keble sugallatából bir annyi lelkesüléssel, hogy a’ hazáért életét adja a’ csatamezőn, bírni fog azon megfontoló honszeretettel is, hogy a’ város boldogságára ’s rend fentartására adja szavazatát. — Egy kir. város tegnapi kijelentését, mellyet többek helyeslése követett, nem hagyhatja megjegyzés nélkül, hogy t. i. ha a’ szerkezeti categoriák megtartatnak , a’ városokban hasonló rendzavarások fognak helyet találni, mint a’ megyékben. Ez fontos szó, mellynek igazságát vagy hamisságát méltó bővebben megvizsgálni. Szóló követ tana szerint a’ polgári jogok osztogatása nem is függ a’ statustól, ’s csak olly egyéneket foszthat meg azoktól, kikről egész bizonyossággal tudja, hogy visszaélnek; de csupa tehetség, csupa hihetőség miatt soha. E’ szerint tagadhatlan ugyan, hogy a’ szegénység egyik alkalmatnyujtó oka a’ megvesztegetésnek; de azért, mivel lehetnek megvesztegethető szegények, egy kicsit igen merész követelés volna a’ szegénységet általában kárhoztatni; mert ezen logica szerint tehát minden szegény tolvajcandidatus volna, kit óvatosságból be lehetne zárni, a’ mi azután gyönyörű igazság lenne. — Pedig mit mutat a’tapasztalás ? többnyire épen a’ kényelmeket nélkülöző szegény osztályban találjuk fel azon erényt, mellyet a’ palotákban hiában keresnénk; ’s különben is nem nagy erény, másé után nem vágyni annak, ki mindennek bőségében él; de szűkölködni ’s mégis becsületesnek maradni, ez a’ valami! — ’S h., ezen velők született erény nem laknék az emberek többségében, hiában lennének a’ tulajdont védelmező hadseregek és szuronyok, a’ sokaság fölemésztené azokat. Ha a’megyei kicsapongások történetét tekintjük, úgy találjuk , hogy a’ szegény nemesség egész az újabb időkig nyugodt volt, ’s csak azóta vetemült kicsapongásokra, mióta a’ vagyonosak visszaéléseinek eszköze lett; a’ bűn tehát itt is a’ vagyonosoké, kik a’ szegény népet elcsábították. — Az óvószer, mellyet a’ városok ’s az ellenvéleményü követek ajánlanak, hogy t. i. a’ polgári képességre kis városokban 500, középosztályunkban 1000, ’s nagyokban 1500 forintnyi fekvő birtokérték kivántassák, igazságtalan ’s a’ gyakorlati tapasztalással összeütköző; mert a’ szerint a’ nagy városban lakóknak, hogy polgári képességgel bírjanak, vagyonosabbaknak kell lenni, mint a’ kis városokban, holott a’ tapasztalás azt bizonyítja, hogy a’ kis városokban, rendszerint nem szegényebbek az emberek , mint a’ nagyobb városok egy részében, igy p. o. Szegeden, Debreczenben bizonyosan kevesebb az 1500 forintnyi értékkel bíró ember, mint Zágrábban, és mégis Szegeden az 500 forintos lakos, ki kisebb városban polgár lenne, ugyanazon értékkel és képességgel, nem le-