Pesti Hírlap, 1843. július-december (261-313. szám)

1843-11-05 / 297. szám

arányához mért semminemű börtön-elévülést nem akar­tunk elfogadni, mondván, hogy ekkér a’többi rabok is kedvet nyernének az elszökésre. Mintha bizony az elszö­­kés egy rendezett börtönből csak olly könnyű volna mint unatkozó tisztvkelőinknek a’ gyűlésteremben­ szokott ki­­suttyanása. „Már hiába!“ válaszolá egy pár táblabiró „az elszökés által még nevelt bűnét a’ fogoly, tehát bár 50 év múlva újra megtaláltatik, szenvedje ki a’ magáét.“ — A* párbaj körül V.P.ismét felszólalva, törvényjavaslatkép uta­sításba tétetni kérte, hogy a’ kihivottat ne érje azért gya­lázat, ha a’ kihívást el n­em f­ogadj­a. A’ javaslónak lelki szemei előtt bizonyosan az infamia juris és facti le­begett ’s ezen különböztetést a’ becsületre is alkalmazhatni vélte; de valamint az első jurisfictiónak eredménye semmi, ugye’ második különböztetés szinte hatástalan, ha nem nevetséges lenne. — Ezután a’ fölött vitáztunk csikorgó­ékesen : honnan vegyük a’ megyei börtönök építési ’s fen­­tartási költségeit? Most nyíltak meg szemeink a’ szörnyű való előtt, miszerint átláttuk, hogy megyénkben a’ d­i­­rect adózásnak még a’ kapatos osztályban sincs ba­rátja; azt ugyanis még csak megpendíttetni sem hallottuk. De annál többen, sőt valamennyien azt eröködtünk leg­alább végzésbe iktatni, nehogy akár egyenes, akár köz­vetett teher nehezüljön szűz nyakunkra. ’S ezen erőkö­­désünk nyomán született a’ fentebb érintett határozat hogy Nyitra megye a’ hallgató rendszerre alapítandó me­gyei börtönök építését — ha már csakugyan épültnök pa­rancsolja a’ fatum — a’ házi pénztárból kívánja eszközöl­tetni, de nem ám valahogy a’ szűz nemesség meg­­szeplösitése által nö­vesz­tett házi tárból, hanem egyedül ama’ nép­tárából, mellynek vállait 9 század óta használjuk hágcsóul adómentességi kiváltságunk várába. — Vége lévén az észrevételeknek, V. P. sokáig mutogatta, mi minden maradt még ki az országos választ­mány codexéből, é s különösen érintvén , hogy sehol sem találja benne ama’hajdani bölcs törvényt: „ut nunera dantes et acceptantes in diaeta puniantur“, kési ennélfogva azt szinte utasításul adatni követeinknek, hogy az uj codexbe is törvényül iktattassék. Ezen indít­vány ellen sok erőt elvesztegettünk, míg utoljára mint nem a’ kor lelkéhez illő, mint fölösleges és szükségtelen nagy többség által félrevettetett, — kivált miután elnök­­alispánunk megjegyzé, hogy hiszen az uj büntető-törvény­javaslatból sok egyéb is kimaradt, mint p. o. az is, it Lutherani comburantur, miket t. i. az országos választmány nem tartott szükségesnek a’XIX. század bűnt. törvénykönyvébe foltkint iktatni. "S ezen megjegyzés az indítványozót, hallgatás- és nyugvásra bírta. Mire aztán néhány rendű ísövetjelentés a’ September 5-dike óta történtekről, és egy-két megyei körlevél, többnyire ol­­vasatlanul, diaetalis választmányunkhoz utaltattak. Iga­zán elmondhatjuk: tota die laborantes nihis cepimus. —­­ Esztergám­. (Magyarázat.) A’ P. Hírlap 294-ik számában, az Esztergom megyei tisztujitásréli közlésben az mondatván, hogy Huszár Imre esküdt helyébe Barta Antal kiáltatott ki, nehogy ennek valaki olly bal­­magyarázatot tulajdonítson, mintha Huszár Imre az esküdti hivatalért versenyzett volna , szükség megjegyez­ni, hogy Barta Antalnak kikiáltása Huszár Imrének minden hivatalviselésrőli előleges lemondása következté­ben történt. A­ mint ez a’ tisztválasztást megelőzött oct. 18-kai közgyűlés jegyzőkönyvének itt következő kivonata mutatja: Ifjabb Huszár Imre rendszerinti eskütt ur, a’ KK. és RRnek benne helyezett bizodalmukat mély érzettel megköszönvén, a’ 3 évig viselt eskütti tárczát végkép ’s azon nyilványitással tévé le, mikint a’ bekövetkező tisztválasa­­tás alkalmával semmiféle hivatalra sem óhajtja magát kije­löltetni. — A’ leköszönő eskütt ur hivatalos pontosságát, és körébeni szilárd lelkületét az eg,­begy­ült KK. és RR. ismervén, ezen ténye sajnos részvéttel fogadtatott. Királyi városok köréből. Újvidék , oct. 27. A’ városok rendezése iránti kér. választmányi munkálatot városunk is, csekély válto­zással, elfogadá, ’s a’városoknak adandó országgyűlési voksok száma iránti kérdést, kapcsolatban a’ p­íti körle­véllel tárgyalván , ez utóbbi csupán tanácsunk többségé­nek hozzájárulása által megbukott; mi tettleges bizonysá­gul szolgál, hogy a’ városi zárt körök között is találkoz­nak nemesebb érzésű kedélyek, mellyek fölülemelkedve a’ mindennapi érdekhajhászás salakjaiból, a’városi „mo­­narchico-aristocraticus“ szerkezet ellenére, a’ polgárság valódi érdekét szivükön hordják. Voltak ugyan , kik vi­tatás közben a’ kér. választmányi munkálat ellen hivatalbe­li esküjöket (!) Pest városa tanácsának és vál. polgárságá­nak tekintélyét, a’rendezés egyoldalúságát, a’k. királyi előterjesztvények tartalmát, ’s a’ polgári rend megsem­misítését hozák föl; de győztek azon okok, mellyek a’ rendezés alapjának igazságát, az általános rendezés ki­vihetetlenségét , a’ polgári rend mostani semmiségét, ’s jövendő jobb reményeit, és a’pesti körlevél inconsti­­tutionalis, a’ kegyelmes királyi előterjesztvényekkel is ellenkező, ’s minden b elrendezést— melly általában szük­ségesnek elismertetett — lehetetlenitö voltát kimutaták; és ezek mellett elnök főbiránk a’ tanácskozás pártatlan ve­zérlete , a’ tanács pedig buzgó részvéte által magának a’ polgárság tiszteletét újólag kivívta. —­r­­d. KÜLFÖLDI MPLIL Port Leon, Florida egyik virágzásnak indult városa, septemberben rémitő szerencsétlenségtől látogattatott. Egy iszonyú szélvész majdnem az egész várost semmivé tette. A’ vész dulását a’ tenger kiáradása is nevelé, mert épen dagály ideje volt. A’ kár felszámithatlan; sok lakosok csak életeket mentheték meg. Ember azonban, mint látszik, nem veszett el. London óvárosában a’ követválasztás miatt néhány napig nagy volt az élénkség. A’ választás oct. 20-ikára volt kitűzve. Pattison a’szabadelmü párt jelöltje, és Baring Tamás tory, mindketten megjelentek a’ választók előtt, ’s kimerítő politicai hitvallást tőnek. Ez utóbbi magát mérsé­kelt reformernek vallá. Az első választás kézemeléssel ment végbe, ’s 3/s-nyi többséget mutatott Pattison ur ré­szére ; Baring azonban pollt, t. i. írott szavazást sürge­tett , melly másnap csakugyan végbe is ment. Pattison 6535, Barring pedig csak 6334 szavazatot nyert; szabad­­elmü többség Pattison részére: 201. Baring a’ végered­ményt sejdítvén, korán eltávozott. Az új követ, melegen köszöné meg a’ választók bizalmát. Bo­wring tanár azt mondá a’ választóknak, hogy magokat halhatlanokká tették. Baring ujból kissé tréfát űzött. Baring — úgy mond — magát in abstracto a’szabadkereskedés barátjának vallá; elégedjék meg tehát azzal, hogy a’ citynek in abstracto legyen képviselője. A’ whigsajtó ez eredményt nagy dia­dalnak tekinti. Oct. 17. és 18 kán a’ calaisi szorosban, jelesül Kent partjain, iszonyú vész dühöngött, mellynek ismét több hajó áldozatja lön. A’hajósnép azonban szerencsésen megmen­tetett. Join­villé hercseg, egy bizottmánynak, melly a’ gőzösök jobb és czélszerűbb fölfegyverzése iránt tervké­­­­szitéssel bízatott meg, elnökévé neveztetett ki. Bruot­­ és Janvier kapitány és Pretot mérnök, melléje vannak adva. A’ Presse szerint a’ franczia kormány még nincsen elhatározva az iránt, ha dec. 27. vagy jan. 9-ik napjára hívassanak­­ össze a’ kamrák. Az alkotmány rendeleténél fogva azonban az összehívás hihetőleg dec. 27-ikére fog történni. Ronald bibornok, a’ lyoni academia rectorához levelet intézett, mellyben ultramontanisticus szellemben követli a’ vallási oktatás szabadságát, ’s élesen kél ki az academia egyházellenes philosophiai tanulmányai ellen. A’ bajor király megengedte, hogy a’ Görögországban levő, jobbára bajor, németek részére, kik az utolsó for­radalom által kenyeröket elveszték, adakozások gyüttes­senek. Ez ínséggel küzdő személyek száma, nőkkel ’s gyermekekkel együtt százra megy. Marocconak egyik tartományában az uralkodó császár ellen lázadás támadt, mellyet a’ császár csak nagy véron­tással valt képes elnyomni. A’ diadal ünneplésére ő ma­­roccoi fölsége ágyúdörgés közt számos fejeket tűzetett karóra. SZERBIA. A’ pesti szerb lap „Száván túl“-i levelezője érdekesen és figyelmet­ érdemlőleg értekezik Szerbiának mostani né­m­­elly körülményeiről, mellyekből egyet mást kiemelen­dőnek vélünk. „Itt a’ berat — úgymond — ’s vele a’ béke is megérkezett közénk. Itt a’berat, de a’ fejedelmi örö­kösödésről egy szó sincs benne, hanem az mondatik, hogy a’ fejedelmet ném­elly esetekben mással lehet felcse­rélni.“ Ez alkalmat ad neki, illy okoskodásra. Mondhatná valaki, mikint ez a’ nemzetre nézve annál jobb, hogy ez választván a’ fejedelmet, nem fog ollyanki nyakára tolatni, kit nem szeret. No de — úgymond — ez csak akkor vol­na nyereség, ha a’ választott fejedelem megerősítése is a’ nemzettől függene; de e’ nélkül okvetetlenül a’habozó ál­lapot leend Szerbiának jövendő sorsa. — Éhez részünkről azt adnók , hogy a’ szerbek csakugyan eben gubát cse­réltek, mint a’ magyar példabeszéd mondja. Mert míg meg­szabadultak az Obrenovics családtól, mellynek öröködési joggal adatott át a’fejedelmi palást, megszabadultak olly családtól, melly önkényét, nem pedig az alkotmányt ural­­kodtatá felettek; más oldalról kitették magokat a­ szabad választás minden zavarai és veszélyeinek, melly sok nem­zetnek megbuktát okozá, egyszersmind pedig épen azok­tól lettek függőkké , kiktől menekülni akartak , azaz ide­gen uraktól, idegen befolyástól. Legalább nem hihető, hogy jövendő választásaiknál keresztbevetett kezekkel ál­­landanak akár a’ stambuli, akár a’ pétervári védők. Ne legyünk propheták, de úgy látszik, hogy Szerbia minden választást belháborúval váltand meg, ’s a’ csata végén, nagy kérdés, azt fogja e üdvözölni fejedelmeként, a’ kit maga, vagy a’ kit más óhajtott. „Ez — úgymond tovább a’ levelező — a’ dolognak árnyékos oldala. De a’ másik oldalon a’ fény áll, t. i. hogy illy fejedelemmé örökké csak született szerb választathatik.“ — Mi ezt olly fényes ol­dalnak nem igen tartanak; mert nem említve, hogy a’ Szerbiában született éjszakán is neveltethetik, ha — mi­kint például legújabban Moldvában 25 bojár — 25 főszerb akar fejedelemmé választatni, az emberi gyarlóságnál fogva nem egészen helytelenül teszszük fel, hogy a’ választott­nak legalább is 24 főellensége lesz, mi az ország jöven­dőjére nézve nem a’ leg­f­é­n­y­e­s­ebb kilátás leend. FffAGinBRITAHmK­A és IRLAND. O'Connell vádpere, most az angol és izlandi hírlapi moz­galom nagy themája, melly e’ perezben még a’ city követ­­választás ügyét, a’ különben minden politicai pártra nézve olly nagy fontosságút, — a’ gabnatörvények elleni agita­­tiót és a’ walesi zavarokat feledésbe szorítja. Az izgató perének kimenetelén függ most mindenki figyelme, ’s van­nak sokan, kik ezt Izland csendjének további fenmaradá­­sára, vagy megszűnésére elhatározó befolyásúnak hiszik. A’ „M. Chronicle“-ben darab idő óta fontos tartalmú czik­­kek jelennek meg , mellyekben nagy csapásnak tartatik, hahogy O'Connnellt — ki egyedül képes e’ zavarból Izlandot békésen kivezetni — a’ kormány üldöző rendszere elej­teni képes lenne. — A’ vádirományok befejezvék, ’s a’ hírlapok egész kiterjedésben köztik a’ beperlett egyének elleni vádpontokat, mellyek beszédek, felhívások ’s hír­lapi czikkek kivonataiból állanak, ’s a’ sept. 17-kén tar­tott clifdeni repealgyülésig mennek vissza. Ezek olly ke­véssé terhelők a’ vádlottakra nézve, ’s olly kevéssé bizo­nyítják a’ követelt összeesküvést, hogy a’ „M. Chronicle“ dublini levelezőjének hite szerint, O’Connellt ’s a’ többi vádlottakat szükségkép föl kell menteni. Gyanítják, hogy a’ nov. 2-ikára kitűzött per csak nov. 25 vagy 27-kén fog fölvétetni. — Egyébiránt a­z izgató annyira csendesen vi­seli magát, hogy még az oct. 19-kére összehívott arbitra­tion court ülését sem fogja megtartatni. A’ nép mestere példáját­ látszik követni. Szóval: ha a’ torykormánynak őszintén lelkén fekszik Inlandban a’ béke fentartása, ha ez nem csupa ürügy az orangisták vérengző dühének egy kis rést nyithatni, úgy jelenleg a’kormánynak, úgy mint Izlandnak, nincsen nagyobb és hálát­ érdemlőbb jótevője mint O’Connell. 758 FRANKHOA. Lamartine úr nem régiben uj hírlapot alapított „Le bien public“ czím alatt, mellyben regenerationans eszméit ra­­kogatja le időnkint. A’ jeles hírű maconi követnek nincsen kisebb csélja, mint a’ franczia kamrai oppositiónak sokfe­lé szakadozott ’s vezérelv nélkül tévelygő töredékeit egy­beforrasztani, ’s ekkép a’ júliusi forradalom szellemétől annyira eltérő kormánynak compact czéljaiban ’s elveiben egy parlamentaris ellenzéket állítani ellenébe. Illy irány­ban bocsátott ki legújabban egy felhívást felidézett hír­lapjában, mellyben ismeretes kamrai politicai hitvallását ismétli A’ nyilatkozvány figyelmet érdemel annyival is in­kább, mivel a’franczia journalisticában igen nagy zajt ütött. Lényeges tartalmát ime közöljük: ,,A’ revolutio ezt mondja: az emberiség isten előtt democratia, Frankhon tehát democratiaszerű legyen. A’ kormány ministerei szá­ja által az aristocratiának , mint a’ királyság alapjának szükségét vallja; a’ pairségben utakra szálló politicai ha­talmat akar alkotni, egy születésjoggal járó felségiséget, ’s felszóval panaszkodik, hogy nem elég hatalmas az egyenlőséget kellőleg megsemmiteni. A’ polgárok—mond a’ revolutio — egyenlők legyenek, mert isten egyenlő jo­gokat adott nektek. A’ kormány két osztályra osztja a’ polgárokat, hogy az egyik politicai jogokat bírjon, a’má­sik pedig kizárva legyen belőlök; az egyik törvényeket alkosson, a’másik engedelmeskedjék. A’ revolutio igy szól: a’király örökös jogú tisztviselő legyen, tekintélyé­nek forrása a’ nép legyen , a’ képviseleti monarchia csak egyfejű democratia legyen. A’ kormány a’királyságból ön­álló ’s mindent elnyelő hatalmat csinál, melly mindent ma­gához ragad, a’ nélkül hogy valamit bitorolnia kellene, mindent szükségkép meghódít; mert ministere az idő, ’s előjoga a’ béketűrés, ’s nehogy valaki csalódjék, a’ nem­zetet még ideiglenes önkormányzási jogától is megfosztja. A’ revolutio ezt mondja: a’ király a’ nemzeti gyűlés he­lyétől tartsa távol a’ katonaságot, a’ kényuralom felleg­várai enyészszenek el a’ nemzet szabad földéről. A’ kor­mány 300 millió frankba kerülő várakkal építi körül a’ vá­rost, mellyben a’ törvények alkottatnak, ’s az építést el­kezdi, mielőtt a’törvények felhatalmaznák rá. A’vallás­szabadság — szól a’ revolutio — feltételetlen és őszinte legyen; én nem akarom az isten és az emberek közé ten­ni kezemet, nem akarok lélekismeretet valamelly törvé­nyes hitvallás oltárához kötni, se uralkodó vallás, se or­szágos vallás, se többségi egyház ne létezzék, se ked­vezés, se elnyomás ne történjék isten nevével; a’ hitval­lások a’ köztörvénynek legyenek alávetve, ’s ne legyenek se üldözve, se előjogosítva. A’kormány hitvallásokkal szövetkezik hitvallások ellen, az oltár ügyeivel foglalko­zik, törvényesíti a’ hitet, ’s ha két vagy három személy egy hit nevében összegyűl, fegyveres rendőrök lőnek, ’s űzik szét az imádkozók e’ gyülekezetét. A’ revolutio azt mondja , hogy a’ munka, szorgalom, kereskedés szabad legyen; a’ törvény lásson utána, hogy a’ fogyasztók elle­nében ne alakuljon egyedáruság, mert olcsóság élteti a’ népet. A’ kormány műiparos feudális utakat teremt, és a’ fogyasztó népet a’ kiváltságon termesztőknek adja zsák­mányul. A’ revolutio ezt mondja: a’ törvény valamennyi polgárok kívánságának szabályozott kifejezése legyen, a’ kormány 200 ezer polgár kívánságát emeli törvénynyé.— Mindezeknek vége hoszsza nincs ! — Ha a’ nemzeti gyű­lés ma kiszállna sírjából, ’s ennyire elidomtalanított mü­vét megpillantaná, országos férfiainak mellyike lenne e ké­pes müvére a’ ti kezeitekben ráismerni? Visszahatásról visszahatásra, vesztegetésről vesztegetésre , félelemről félelemre, ürügyről ürügyre menve, minő elvet hagyta­tok épségben ? Democratia helyett oligarchiát hoztatok , egyenlőség helyett választó nemességet, királyi hivatal helyett királyi dynastiát, sajtószabadság helyett septem­­beri törvényeket, társulati jog helyett gyülekezési tilal­makat , szabad ’s oltártól élő vallás helyett vallási viszá­lyokat ’s vallási felekezeteket, mellyek a’ budget körül tusakodnak, végetlenül elosztható földbirtok helyett szám­talan testületekben újra feltámadó és egész családokat örö­­kükből kizáró, holt kezekbe szorult birtokot, a’ munka és kézművesek szabadsága helyett a’ tőkepénzesek egyed­­áruságát, kiknek Frankhon eladatott, az értelmiség moz­gékony és erkölcsi felsőbbsége helyett a’ census felsőbb­­­­ségét ’s a’ telek- és kézműpatens felsőségiségét. Ez egy

Next