Pesti Hírlap, 1843. július-december (261-313. szám)
1843-08-06 / 271. szám
vényt hogy kín földesurnak lenni; látjuk a’ végrehajtási törvényt, hogy a* bíró koldussá teszi az embert, tehát vissza kell hivni a’ követeket. És viszhangozók a’ nemesek: vissza kell hivni. Utána a’ főjegyző nyilatkoztatá ki: mikép e’ tárgyban ő felségéhez felírásunk menvén, ő még nem esett kétségbe a’ válasz iránt, tehát várjunk; mit mások annyival inkább pártoltak, mert a’ tárgyat, mit egyszer folyamodás útjára vittünk, nem vehetjük vissza; mások ismét a’ helyhatóság legnagyobb veszedelmét abban látták , hogy harmincz vagy negyven nemessel a’ képviselők visszahívása elhatároztassék. Számtalan kiáltások szakasztották félbe a’szólók beszédeit, mellyek elnémultak, midőn U. — B. — felállott. Állapotunkat terjeszté fel elébb, ’s ennek nehézségeit, mikép t. i. törvénytelen állásnak nyilatkoztattuk már kétszer azt, mellyben követeink vagynak, és utasítást meg is küldtünk, ő felségéhez folyamodtunk, és válasz nincs; bizonyára nehéz ezekben az embernek feltalálni magát. Továbbá kir. biztost kértünk és delegált ítélőszéket, és magunk többeket megadóztunk, másokat elfogattunk , kik szenvednek már, mig felírásunkra semmi válasz nem jött. Ezekért a’ szóló javasolta, hogy a’ befogottak és személyes megjelenésre idézendők ügyeiben,saját törvényszékünk mondjon ítéletet; a’ többiek pedig várhatnak a’ kir. biztosság elérkeztéig. Hozá adta még szóló, mikép a’ két tárgyat t. i. a’ visszahívást, és saját törvényszékünk felhatalmazását elválasztaná, hogy felette külön tanácskozzunk. A’ visszahívásra nézve nem mondá ki véleményét ; de midőn saját törvényszékünk felhatalmazását K.- L.— felszólalására, azon okból, mert saját jegyzőkönyvünkben ismervén el érdekes voltunkat, ha mi beegyeznénk is, a’ vádlottak igazságos és törvényszékünk bíróságát megdöntő kifogást tehetnének, a’ nagy többség elvetette, most.— B. — is egyenesen a’visszahívásra nyilatkozott. És ez a’ nemeseknek olly annyira tetszők, hogy most már kikiáltották, mikép a’visszahívásnak meg kell lenni ma, addig ki nem mennek a’ teremből. — E’ parancsolást az intelligentiának visszanyomni mibe se került volna; mert széttekinténk a’ teremben, és láttuk az urakat olly számban , melly a’ nemesekét jóval felülmúlta; de az urak a’ zöld asztal körül többnyire hallgatnak; egyik, mert úgy szokott, másik mert nem akar részt venni e’ fárasztó játékban, mellynek kezdete és vége a’ személy; sok hallgatt bölcseségből, mintha épen a’ mi napjaink volnának azok, mellyekben — mint egy jó könyv mondja — az elnémulás a’ legékesebb szólás lenne; és végre hallgatnak legtöbben; mert — ’s ez a’ mi legnagyobb szerencsétlenségünk — mert megszokták oda gondolni a’ többséget, hol azok állanak , kik eljönek kiálló szóval, hogy mások álmodozhassanak reményekről. Bizonyára észrevehetők magunkat, és mernünk kellene, mit egy szóló mert, midőn 8750 főnyi nemesség parancsoló szavára férfiasan fellépett és kimondó, mikép e’csoportnak nincsen arra joga, hogy képviselőinket visszahívja, ezért különös közgyűlés kell. A’ nemesek aprehendálták a* csoport nevet; de a’ szóló ismétlő , hogy itten csak egy csoport akar hatalmaskodni, a’ nélkül, hogy tudná: mit és miért akar ? Többen csatlakoztak e’ nézethez, ’s még többen kívánták, hogy az ő felsége elébe terjesztett ügyben a’ kir. válasz várassák meg. Most elkövetkeztek a’ visszahívási okok fejtegetései. Másod alispánunk roszalá, hogy követeink az országos teremben jegyrendszer iránti utasításunkat nem kerületi, hanem országos ülésben indítványozták. A’ nemeseknek egy nótájok volt: csak vissza kell hívni, mindjárt, még ma, és türelmetlenül várták a’visszahívási határzatot, mert természetesen utána tornak kelle következni,és már délután négy óra elmúlt. Első alispánunk közbeszól és disztingról: elválasztathatik valaki követnek, mert iránta bizodalom nyilatkozik; ha e’ bizodalom elfogy későbben, vissza hivatik ; és ennek oka a’ szívben van. U.— B. — felszólal és distingvál: mi a’ választási ügyet a’ fölség elébe terjeszetettük; tehát önmagunk már meg nem semmisíthetjük, nem is semmisítjük; de mivel, követeink iránt nincs bizodalmunk, visszahívjuk.— Igaz az, mondá a’ m. alispán; ’s még többet is mondott, mert eszébe jutott az Érd. Híradó, ’s felpanasztá a’ RR-nek mikép abban Kovács Lajos a’ vármegyét, ’s tisztviselőket meggyalázta, és elégtételt kér. Úgy van, helyeslő egy az érdeklettek közül, a’jun. 8-ki RRet dulongó csoportnak nevezte, ’s őróla azt mondta , hogy bérért jól szolgál. Ő ugyan nem felejti el annyira magát, hogy hírlapba írjon, hanem megvetéssel felel; de a’ közönség vegyen elégtételt magának. M. — I. — Ibiró is felszólalt mondván mikép ő is meg van gúnyolva két ország előtt, megveti ugyan az Érd. Hirdadó azon tudósítását, de írójára actiót kér. És a’ könnyeden kimondott megvetés, ’s hozzá a’ boszúban égő arcz; az elmélkedni tetszés , valósággal úgy vették ki magokat, hogy az ember, kit igy sújtani akartak, meghalhatott volna a nevetésben, ha eszébe nem jut, hogy közgyűlésben vagyunk. Ezért figyelmezteté B. — M. — tbiránk ama’ megvetőket, hogy ne hoznák az efféle petitiókat közgyűlésbe, mert még abderai jelességet fogunk. Mellynek előre bocsátása után visszavitte a’ gyülekezetét a’ tanácskozási kérdésre, ’s komolyan nyilatkozott a’ visszahívás ellen. Öt óra felé volt az idő. ’S hogy e’ levél unalmasan hosszú ne legyen, a’ fejleményt így adjuk elő jegyzeteinkből: visszahívás ellen nyilatkozott 14 szónok; visszahívásra hat, és vagy ötven torok. A’ zöld asztalt két sorban végig ülő álllások hallgattak. K. — L.— neve a’ szólók jegyzékéről épen öt órakor felkiáltaték; és voltak, kik tartottak tőle, hogy visszatorlással élend megtámadói ellen , ’s még nagyobb háború lesz a’ teremben, hol különben is minden lángba látszék borulni. De a’ közpálya emberének mindig van egy mosolygása a’ gyűlölet és tudatlanság bugyogásai ellen; ’s ő a’ sok handabandára elégnek tartá anyit felelni, mikép ha valakit iratában megbántott, őt meg lehet találni; e’ teremben pedig bármennyit beszéljenek hírlapi czikkekről, utoljára sem lesz egyéb belőle, mint ismét mulatságos hírlapi czikk. „Egyébiránt — igy folytató beszédét, midőn a’tanácskozási tárgyra tért — nyugodt vagyok, teh. RR., még derült is tudok lenni; mert tisztában van előttem a’ tér: ennek a’ megyének végzete van, rendeltetése, hogy a’ municipalis alapok ingatagságát első példában mutassa meg a’ hazának. Az ember és az emberi társaság mind siet rendeltetése czéljára; ’s én már hiszem, hogy e’ megyének is be kell tölteni végzetét; ’s csak azt nem foghatom inkább meg, hogy ez a’ júliusi napokban történik, ’s nem a’ mi decretalis decemberünkben. Nem is szólok hát én a’ követek mellett, midőn kormányunk olly bölcsen vezeti a’ kor kérdéseit, személyekkel különben sem bíbelődöm; hanem legyen meg, a’ minek e’ megye végzete szerint meg kell lenni: t. elnök úr tűzze ki a’kérdést.“ Votum, votum! kiáltanak mindenik oldalon. Mikép is írjuk le azon fordulatot, mellyel mostan a’tanácskozás vön. Képzeljék olvasóink , mint mikor a’ kerék mélység mellett megdöcczen, egy ollyforma döcczenés félelmét véltük mi látni a’ visszahívás egy két emberén, kik, miután elleneik által tetszésökre hagyattak , más gondolatokra jutottak, mint a’ visszahívás gondolatai. U. B. , a’visszahívás második pártolója, most első terjesztő elő , mikép a’ visszahívás e’gyűlésben meg nem történhetik,mert azt húszan harminczan nem tehetjük. Fel kell azért szólítani az egész nemességet, ’s e’ végre rendkívüli gyűlést kitűzni, mikor egyszersmind, ha a’ nemességnek úgy fog tetszeni, uj követeket is választhat. A’ szólónak saját felei ellen kelle elébb küzdeni, hogy javaslatát elfogadtassa, a’ mi végre sikerült is. És augustus 28-kára rendkívüli közgyűlés fog hirdettetni, ’s az összes nemesség meghívatni, a’ követség iránti intézkedésre, így fejezteték ki a’ végzés. Értjük, igenis. Egy kifejezés mondja ki minden szükségünket ; egy szó kelle, mellynek értelme választást és visszahívást egy füst alatt elfogadjon. Hatodfél órakor oszlott el a’ gyűlés. Más nap (jul. 26.) a’ jegyzőkönyv hitelesítése keserű vitákra adott anyagot, azután a’ követválasztási kihágásokért befogottak ügye hozaték fel ezeknek ügyvéde által; ’s tovább az ősiségi törvények módosítása fogadtaték el, mellyekről nem sokára adand juk levelünket. — Soprony, jul. 28. Miután e’ lapok rendes levelezője f. hó 24-kén tartatott közgyűlésünkön jelen nem volt, a’ nyilvánosság érdekében is kedves kötelességünknek érezők vázlatát közleni a’ lefolyt tanácskozásoknak, melylyeknek érdekbecsét két országos férfiú, e’ megye veteránjainak föllépésük nem kevéssé emelé. A’ vitáknak tárgya a’ „kérdések legkényesbike“ a’ k. k. előadásoknak a’ megyei kihágásokat érdeklődik pontja volt. Nemességünk előre értesítve, hogy ma „de pelle agitur“, jól megtölté kis teremünket. Elnök alispán ur rövid beszéddel nyita meg az ülést. A’ megye állapotáról való elnöki tudósítás korszerű példái nálunk még nem kelték fel a’ követés ösztönérzetét. Felolvastatott a’ felérintett pontra keletkezett választmányi javaslat, melly a’ nemességnek választói ’s tanácskozói jogát megkülönböztetvén, az ezen jogok szabad gyakorlata körül támadható rendbontás ’s zavarok fékezésére, mind a’csábítók, mind a’csábítottak büntetésére czélszerű fénytt törvényeket javasol alkotni. Tervezi továbbá, hogy szavazatot csak 24 éves, de atyai hatalomtól mentes egyének nyerjenek, az önállású árvákra 18 éves korukban is kiterjesztetvén, a’szolgáktól ellenben teljesen elvételvén e’ jog. A’ kihágások megítélésére a’ bírói testületet 13, a’kinevezésben legidősebb tbirák képezzék. Ugyanezen bíróság a’ gyűlés teremén kívül tüstint egybeülve ítélje meg a’ széksértés eseteit is. Végre, noha e’ megyét köztisztiszteletü főispánjának polgári erénye a’ kijelölési sérvektől mentesen tartja; de tudva azt, hogy ,,a’ törvényhozó nemcsak a’ jelen röppenő perezének él", ’s hogy szabad választási jogában az egész nemzetet biztos,mi szükség, oda járul véleménye, hogy jövendőre a’ főispánok egy hivatalra csak két egyént jelölhetvén ki, két más egyént a’ nemesség képviselőiből álló conferentia sorozhasson még minden jelölthez. Melly vélemény fölolvastatván, a’ szólók elsői közt fölkelt K. L. tb., megyénkben egyik mentora az áldástalan adómentességnek, ’s intést adott mindenkinek, kit illet, ne nevezze a’nemességet nyers tömegnek, mert ki azt jogaiból illy módon akarja kivetkeztetni, alkotmányunk ellenségévé szegődik. Utána fölkelt N. P., a’ múlt követválasztási reminiscentiák, úgy látszik, anyagot és ösztönt nyújtottak szónoklatának. Estvérén életének kimondja e’ hazánk életfáján rágódó bajról véleményét, végrendelet gyanánt hagyván meg azt a’ nemességnek. Midőn őseink — mondá — a’ Rákoson összegyülekeztek, illy csábítók nem mutatkoztak, ’s a' nemzet sem jajdult föl legszentebb jogain ejtett sérveinek fájdalmában; sőt még néhány évvel ezelőtt is, midőn a’,túlzó párti elvei kivivására használó a’ köznemességet , ,vox populi vox deis volt a’ jelszó. Most a’ körülmények változtával változott a’ jelszó is, ’s ,nemes társaink, nyers tömegnek, fölpálinkázott csoportnak neveztetnek. Nem tagadja a’ lélekvásárlás kárhozatos voltát, de véleménye szerint súlyja e’ polgári bűnnek sokkal inkább terheli az ármánykodó csábítókat, mint a’ csábitottakat. Ha valaha még—mondá az elkeseredettség lángszózatával—illy corteskedő föltüntetné magát, fogják le mindenj tétova nélkül, verjenek rá 25.-öt, senki nem veszi le róla. Vigre, úgymond, ha már egy telekért vagy nagyszerű pénzöszvegért adná el valaki szavazatát, nem csudálná, de egy nyorult húszasért vagy egy szeze borért, mellytöl másnap a’ feje fáj, eladni ezen legszentebb jogot, köpedelem, csúnyaság. Illy viselet ’s lealacsonyulás a’ már megpendített képviseleti rendszert nem kevéssé fogja siettetni. — B. L. inditványozá , hogy a’ tehetősbek, kiknek leginkább nyílva áll a’ csábítás útja, pénzbeli büntetés helyett fogsággal bűnhődjenek.—Fölszólalt utána a’ teremünkben rég nem látott gr. Sz. I., szavait azon pietással hallgatók, mellyel fényes pályájának emlékezete iránt tántorithatlanul viseltetünk. Sajnálja , hogy a’ választmány a’ csábítók és csábítottak fenyittetése tekintetében nem jelölé ki az utat, mellyen e’ törvény alkotásakor a’ követeknek tartózkodni kell, ’s közelebbről nem adott véleményt arról, mit kelljen a’ lélekvásárlás bűnével bélyegezni , nehogy szabad tényekre is ezen vétek alakja ruháztathassék. ő ugyan soha cortessereget nem vezérlett, már azon okból sem, mert pénzét is sokkal jobban szereti, mintsem hogy arra vesztegesse; azonban vendégszerető ember lévén, ha néhány nemes társai meglátogatnák, ’s miután most rész ára miatt úgy is bőség van a’ borban, őket egy teli pohárral megkínálná , ’s ivás közben a’ leendő tiszt- vagy követválasztásról tanácskoznék, márki tilthatná el ezt? úgy véli, senki. Ellenfele pedig mégis éorteskedésnek kiálthatná ezt ki. Itt fekszik—úgy mond—a’ legnagyobb bökkenő.— P. J. tb. nem lát e’ részben nagy nehézséget; mert ő csábítónak azt tekintené, ki szolgája által magához hivatva, vagy zászlókkal ’s a’ boros hordóknak az utczákon keresztül hurczoltatásával csöditené össze a’ nemességet. Erre gr. Sz. I. látja, úgymond, hogy P. J. tb. ur a’ csábítási mesterségben óvatlan , különben tudni fogná azt, hogy a’ lélekvásárlás ármányai titkon is űzetnek. Meglehet, hogy nem látnák a’ corteshősöket zászlókkal járni szerte a’ megyében , de az alattomosság fogná elővenni fegyverét, melylyet leleplezni ’s eltompítani nehéz leendőne. Továbbá azt igyekezett megmutatni, hogy sokszor a’ jó ügy kivitelére is rábeszélésekhez kell nyúlni a’ józanabb résznek, ’s ilylyenkor ez is bűnhődjék? Ő egy megyét ismer, hol nem rég egy 50 családból álló párt alakult, melly áthatva a’ kárhozatos francomanniától annyira megerősült, hogy kénytelen volt az alkotmányához hőn ragaszkodó másik fél a’ éorteskedés minden módjait elővenni, hogy magát ezen veszedelmes párt irányában szilárd állásba tehesse,’s végre győztes is jön. — Ha a’ szóló itt Szatmár vagy Sáros megyére czélzott, akkor — no ’s akkor? — lehetetlen fájdalmasan föl nem sóhajtanunk. Attól tart leginkább, folytató a’ nemes gróf , hogy majd az erősebb rész az ellenpárt corteskedőit fogja büntetni, mig saját vétkei ritkán vagy soha sem fognak fenyíték alá vonatni. — Egy kis conversatiót sem mellőzhetünk meg, melly a’ szóló gróf ’s N. P. közt támadt. Ugyanis az első az utóbbinak azon fohászára, hogy nem tudni, a’ éorteskedések ezen támadása miképeredhetett, azt felelé , hogy ez igen könnyen megfogható. Az előtt, mig a’ latin nyelv divatozott a’ tanácskozásoknál , az azt nem értő köznemesség gyéren jelent meg a’ közgyűléseken; de most, miután a’ magyar nyelv diplomaticai polczára fölemelkedett, megváltoztak a’ körülmények, ’s e’ válozás legnagyobb hősének , úgy hiszi, N. P. t birót tisztelhetni, ’s tán a’ szónok csekély személye is nem volt befolyás nélküli, — ’s igy közvetve ők ketten volnának főokozói a’ corteskedés támadásának, őket kellene tehát legelsőben is bezáratni. Erre N. P. ezen nézetből kiindulva —úgymond— az égi megváltót is szinte csábitónak ’s corteskedőnek kellene nevezni. Krisztus urunkat —válaszold a’ szóló gróf — ámbár igazságot hirdete, nemcsak csábitónak nevezé a’ hatalmasb zsidópárt, hanem föl is feszitteté. — Miután sok variatiókban kimondatott volna, hogy e’ tárgy a’,tárgyak legkényesbikei, a’ nélkül —mit igen fájlalánk— hogy érdemleges tárgy szabatos véleményezéssel léptek volna föl a’ szólók , ’s különösen notabilitásaink, a’ választmány véleménye azon változtatással, hogy minden 18 éves nemes, helyzetrel tekintet nélkül szavazattal bírjon, — helybenhagyatott. — ’S igy a’ tárgyak legkényesbbikén szépen átcsúsztunk. — (Folyt, követk.) — Többen. Zemplénből. Berettő, jul. 22. Ki tegnap bundákba takarózva látott megtérni tűzhelyeinkhez, csodálva számitgathatá azon jelentős tűzanyagot, mit a’ zöld asztaléi, körül ellobogtatánk. Ugyanis rendkívüli közgyűlésünket f.hó 18-kán ’s folyt, ünnepeltük, azon nyugalommal, melly itt isten tudja mit képvisel. Szám és súly szerinti erő elég, hogy bizonyos színzet, határzott irány, szóval: a’ e 11 em hermelinpalástját vesse e’ húsatlan csontvázra , mit mi ex offo angaricaliter megtisztelünk, a’ kik tudnillik megtisztelni kegyeskedünk. Optimismusom azonban a’ jtlen processust, rohadásaiban mint kitöréseiben , tájékozó határkörül látja a’ politicai élet tanéveinek krónikájában Magyarországon ; miből előbb utóbb azon eredmény várható, mit e’ nemzet tömérdek fényoldala követel. Mikint e’ látszólagos rohadásban az eszmélkedés, úgy e’ kitörésekben a’ köz- és önügy iránti buzgalom lángszobra ég. — Politicai életet követelünk, ’s hozzá rabszellem, te, melly betanult igére bukkanjon meg, szabadságot akarunk, de czifra kalitkában, hol hoszszú vasárnapi délutánokon czukros falatokkal vendégelgesse a’ szemébe nézni rettegő szolgafaj? A’ bölcseség sárkányfogai emancipálják a’ gyermeket, de ti, oh jó atyák! nem bírjátok elfeledni a’ nevelő karikás rózsaéveit! Unalmas declamatiói, árva lelkemre mondom, a’ Jóbi kétségbeesésnek , melly érintkezésben a’ forró élettel nem lévén 524