Pesti Hírlap, 1843. július-december (261-313. szám)

1843-07-16 / 265. szám

töl visszaléphessenek, nem tartván fen senkinek jogot arra nézve, hogy a’szerződések teljesítésére másoknak jo­got reclamáljanak, mint magoknak a’szerződő feleknek. Már — kérdi a’ szóló — ha vallásaink egyenlősége ’s azok­ból következő viszonosság törvény által kimondatik, mit a’ jelen viszonyok alatt remélnünk annyival inkább lehet, mennyivel hihetőbb, hogy a’ kormány ezen elvek kimondá­sától, miután minket azok alkalmazására fölhívott, idegen­kedni nem fog, mondja tehát, ha ezen elv törvényesen ki­­mondatik, ha mindazokra nézve, mik közül most legtöbb vallásos súrlódás létezik, törv.hozásunk ezen elvek nyo­mán rendelkezendik; ha az áttérés, a’ vegy. házasságok összeesketése, a’születendő gyermekek nevelése úgy ren­deztelek el, mikint azt a’ t. Ki. és RR. kívánják, van e e’ k. leiratban javallott módban valami, mi a’ vallásos sza­badságra általánosan, vagy a’ vallásos felekezetek akár­­mellyikére veszélyeket hozhatna ? — Nem a’ jelen viszo­nyokról szól­­; mert — mint már mondá— a’ jelen viszo­nyok alatt a’ k. leiratban javaslott mód alkalmazását szinte veszélyesnek tartja, de szól azon időről, hol az, mi a’ t. KK. táblájánál már meggyőződéssé vált, a’ főRRnél többé elleneztetni nem fog, ’s a’ kormány által helybehagyatik, kérdi: vallyon illy körűlmények alatt fognak e mondani a’ t. KK. és RR., hogy a’ vallásos villongások megszünteté­sére, ’s jelesen arra nézve, mi a’vegy. házasságokban születendő gyermekek vallásos nevelését illeti, más módot mint azt, melly általok javalltatok, nem ismernek, ’s hogy annak semmi részétől el nem állhatnak, ő e’ részben más­kép van meggyőződve, ’s nyilván és ünnepélyesen kijelen­ti , hogy azon esetben, ha az általa föltett állapot létre jő, a’ gyermekek vallására nézve a’ k. leiratban javaslott mó­dot sokkal czélosabbnak ’s a’ vallásszabadsággal sokkal in­kább megegyezőnek tartja, mintha a’ reversalisok általá­nosan eltöröltetnek; noha a’ jelen viszonyokban meg van győződve, hogy ezen eltörlés csakugyan kívánatos. Ugyanis mik azon elvek, mellyekböl a’ t. RR. a’ vallá­sos tárgyakban tett minden intézkedéseikben, ’s jelesen a’ főRR. előtt fekvő fölirási javaslatban kiindultak ? ez a’ lel­­kismeret teljes szabadsága ’s a’ külön vallásfelekezetüek közti teljes viszonosság, ’s valljon a’ k. leirat által javas­lott mód nem felel meg ezen elveknek ? valljon azon tör­vény garantirozza inkább ezen szabadságot, mellyben ki­­mondatik, hogy minden gyermeket egy bizonyos vallásban, az atya vallásában lehet nevelni? vagy az, mellyben ki­­mondatik, hogy a’ gyermek nevelésének elhatározása az­okra bizatik, kiknek közremunkálása nélkül a’ vallástól semmi süker nem várható? — Mondatik a’ BR. fölirási ja­vaslatában tovább, hogy ezen viszonosság, mellyröl a’k. leirat emlitést tesz, inkább látszó, mint való , mert refor­mált honfitársaink meggyőződésével ellenkezésben áll, hogy még nem született gyermekeik vallásáról rendelkez­zenek, ő e’ részben nem oszthatja a’ KK. és RR. vélemé­nyét, ’s azt hiszi, hogy ez reform, honfitársainknak meg­győződésével ellenkezésben nem áll, ’s nem is állhat; mert miután reform, honfitársaink magok leginkább sür­gették azt, hogy a’ vegy. házasságokból születendő gyer­mekek milly módoni neveltetéséről törvényes provisio té­tessék, világosan megmutatták, hogy ők is átlátják, mi­kép a’ gyermek nevelésének elintézését magára a’ gyer­mekre bízni nem lehet, hogy tehát erre nézve valamelly harmadiknak kell rendelkezni; 's az, hogy ezen harmadik a’ törvényhozás e, vagy az egyes szülök, az elvre itt sem­mi különséget nem tesz. — Megerősíti szólót ezen néze­tében még az is, hogy más országokban , hol a’ gyerme­kek vallásos nevelése iránti rendelkezések megengedtet­nek, mint például Badenben, a’ reformált szülök szintúgy élnek ezen joggal, mint a’ catholicusok; már pedig nem é­szi, hogy hazánk protestansának e’részben más meggyő­ződések lenne, mint német vallástársaiknak. — ő tehát a’ k. k. leirat által kimondott viszonyosságot nemcsak szép szónak, hanem valónak tartja, ’s ha protest, honfitársa­inknak tiszteletreméltó vallásos buzgalmaikat tekinti, meg van győződve, hogy ezen törvény­ adta engedelemmel él­ni szinte úgy fognak, mint a’ catholicusok. — De ezen há­zassági szerződések nem hasonlítnak e a’ reversalisokhoz? nem fog e a’ k. leirat által javaslott mód elfogadása által teljesittetni az, mit a’ magyar törvényhozás mindig tör­vénysértésnek hirdetett ? nem fog e tág ut ’s kapu nyit­tatni mindazon visszaéléseknek, mellyek téritgetés ürügye alatt a’ hon polgárainak nyugalmát zavarják ? — Ő a’ re­versalisok ’s a’ k. leirat által ajánlott házassági szerződé­sek közt olly nagy, olly lényeges különbséget lát, hogy alig foghatja meg, hol ’s miben kerestetett kettő között a’ hasonlatosság; — a’ reversalisokat, mint többször mondá, általánosan roszalja , ’s ha a’ kormány részéről olly törvé­nyes intézkedés javalh­atnék, melly által a’ reversalisok kérésének joga a’ protestánsokra is kiterjesztetnék, azt egész tehetségével ellenezni fogja, — illy törvényes in­tézkedést ellenezni fogna pedig azért, mert a’reversali­sokat szabad szerződéseknek nem tartja, mert a’ szerző­dések természete ellen a’ reversalisoknál a’ feleknek visz­­szalépni nem szabad, ’s mert azok teljesítését nem magok a’felek, hanem egy más harmadik reclamálhatja; mert, szóval: a’ reversalisok korlátozzák azon jogot, mellyet a’ természettől vettünk, ’s mellyet a’ törvényhozásnak eltö­rölni nem szabad , hogy minden szülök önmeggyőzödé­­sök szerint nevelhessék gyermekeiket. De valljon a’ le­iratban javaslott szerződések nem mindezek ellenkezőjét foglalják e magukban ? valljon a’ szerződésekben nincs e helye a’ visszalépéseknek? valljon itt van e egy harmadik beszólása? vagy a’teljesítésnél reclamatiói joga? és ha mindez nincs, váljon hasonlíthatjuk e össze a’ szerződése­ket a’ reversalisokkal? — Mondatik, hogy kétségen kí­vül, ha az illy szerződések törvény által megengedtetnek, részint a’ papság, részint azok, kik vallásuk iránt buzgól­kodnak , magokat illy szerződések kicsikarására jogosítva sőt fölhíva látandják.— Ő nem tagadja ezt, mig emberek lesznek, kik egy vallást a’ másiknál jobbnak tartanak, ’s érdemet keresnek abban, hogy másokat nézeteikhez térí­tsenek , addig nemcsak valószínű, sőt majdnem bizonyos a’ kísérletek megtevése. De valljon ha az ország éreinek törvényjavaslata egész kiterjedésében elfogadtatik, nem kell e hasonló, sőt sokkal nagyobb résztól félnünk? ’s ha kimondatott, hogy a’ vegy. házasságokból született gyer­mekek apjok vallását tartoznak követni, mindazon túlbuz­gók, kik ebben az esetben az illyetén szerződések kicsi­karásában fáradoznának, nem fogják e minden erejöket arra fordítani, hogy az illyetén házasságok kötését akadá­lyozzák , ’s nem lesz e ennek következése sokkal roszabb, ’s nem fog e ez sokkal inkább ellenkezni nemcsak törvé­nyeink, hanem jelen törvényhozásunk azon nézetével, hogy a’ vegy. házasságokat akadályoztatni nem kell?—A’vallá­sos buzgóságot jó ’s rész következésével kizárni nem tő­lünk függ; erre nézve a’ törv­hozás nem tehet mást, mint olly tért nyitni a’ buzgóságnak, melly a’ közjóra nézve hasznos, vagy kevesbbé káros ; a’ leirat szerint e’ buzgó­­ság egészen olly szerződések kieszközlésén fog fáradni, mellyektől a’felek minden pillanatban visszaléphetnek, ’s mellyeknek következései megszűnhetnek, törv. ja­vaslatunk szerint e’ buzgóság a’ vegy. házasságok akadályozásában fog fáradni, azaz olly valaminek akadályozásában, mit a’ törvény pártolása alá vett, ’s mi minden esetre a’ közös egyetértésnek ’s vallásos türelemnek terjesztésére igen czélszerü mód. Itten felhozza egy külhoni nem törvényho­zó, de szólóval egy gondolkozásnak előtt csakugyan te­kintélynek, Rotteck Károlynak eme’ szavait: „Die strengen Ansichten des Erzbischofs über diesen Ehen theile ich nicht; ich billige es, dasz das bürgerliche Gesetz eine Regel für die Erziehung der Kinder aus gemischten Ehen aufstelle, doch nur unbeschadet der den Brautleuten zu II gewährenden Freiheit, etwas Anderes für ihre künftigen Kinder durch den Ehevertrag z­u bestimmen, und dann, was die subsidiäre gesetzliche Bestimmung betrifft, wün­sche ich eine solche, welche den Gleichheits-Rechten der Confessionen, aber auch den hier zu beachtenden natür­lichen Verhältnissen thunlichst entspreche. — Összefogja a’ mondottakat: a’vallásos viszálkodások csak törvény által szüntettetethetnek meg, mellyben az egyenlőség kimonda­­tik, a’ jelen k. leirat nem nyugtathat meg, először: mert az elv csak specialis esetre alkalmaztatik; 2-szor: mert a’ törv.javaslat csak némelly pontjaira terjedve, több igen lényeges dolgokra ki nem terjesztetik; mert 3-szor: olly dolgokat foglal magában, mellyek törvénybe iktatva, köny­­nyen uj viszálkozásokra adhatnának alkalmat.­­ Ő tehát ennyiben a’ t. Kir. ás Rkkel egyetért, ’s azt tart­ja, hogy a’ k. leirat még nem ollyan, mellyből tör­vényt lehetne szerkeszteni.­­ De mindazon esetre, ha vallásos villongásaink végkép egy olly törvény által intéz­­tetnének el, mellyben a’ vallásos egyenlőség ’s viszonos­ság kimondatván, a’ transitus és a’ többi a’ szerint intéz­­tetnék el, a’ k. leiratban ajánlott módot nemcsak általáno­san károsnak nem, de ollyannak tartja, melly a’ vallásos szabadság elveivel törv.javaslatunknál jobban megegyezik; felszólitandóknak véli a’ BKet, hogy a’ k. leiratban aján­lott törvényes intézkedések iránt , nem mint tették általá­nosan, hanem a’dolog jelen állására nézve nyilatkozza­nak, ’s mondják ki azt, hogy addig, mig az egyenlőség és viszonosság elve minden vallásos viszonyok elintézé­sére kimondva nem lesz, a’fölirás által ajánlott változá­sokat el nem fogadhatják; ’s pedig annyival kevesbbé, mennyivel bizonyosabb az, hogy ezen pontok iránti in­tézkedés czélirányb­­an nem történhetik, mig ő felségének nézete a’ többi pontok iránt az ország Rvei által ismerve nem leend. Ez alázatos véleménye a’ szólónak. A’ harmadik véleményt vitató első osztályú szónokok irány vezetője mondá: Ha — úgy szól — e’ kegyeim, teirat megmásolhat­­lan utolsó e’ tárgybeli akaratát fejezné ki felséges urunknak, más szemekkel nézné azt egészen szó­nok, ’s máskint is nyilatkoznék tartalma iránt, mint azt most teszi, midőn annak szelíd, inkább véle­ményt, óhajtást, ’s vallásos gyengéd érzést, mint szi­lárd fejedelmi utolsó akaratot tanúsító hangulatából azt lehet még következtetni, hogy ő felsége meg kiváná e le­iratával nyitni a’ törvényhozás mezején a’ vallást illető kérdések iránt fölterjesztett törvényjavaslat fölötti diaetalis tractatusokat.­­ ’S ha azon végszavait olvassa szónok ezen kegy. leiratnak, mellyben arra szólítja föl ő felsége a’ törvényhozó testületet, hogy előlegesen nyilvánított el­veit netalán elfogadván, ezeket az egész törvényjavaslaton szője mintegy újból keresztül, ’s ekkint terjeszsze azt ismét, ’s pedig hova hamarább legfelsőbb tekintete eb­be; — lehetlen abbeli atyai szándékában csak egy perczig is kételkednie,miszerint komoly fejedelmi akarata volna nem csak részben, három t.czikkek eldöntése által, de általá­nosan is eloszlatni a’ hon evangelicus lakosinak méltó, ’s mégis folyvást békével nyilatkozó panaszait. És valóban csak igy varázslódhatnak a’ köztünk örök békét alakí­tani szándéklolt dicső Leopold tetteihez hasonlókká felsé­ges utódjának e’ kegy. kir. leirata bevezetéséül, igéretkint szolgáló, békét hirdető malasztos szavai. — De van e’ kegy. kir. leiratban több más is , mi remélteti vele, hogy állhatatosság ’s férfias kitünés mellett ezért fog valaha már k­érni az ország, szőnyegen levő legforróbb óhajtásaira nézve is. Mert avvagy nincs e ezen kegy. kir. leiratban világosan kimondva a’ kölcsönösségnek, jogegyen­lőségnek minden egyéb vallásbeli kérdésekre is alkalmaz­­­ható békekötések szentelte, a’ domináns religiónak esz­méjét eltörlö elve? nincs e­­lenyésztetve a’ possini és debent közötti, eddig a’ dogmák változhatlanságából megátalkodva következtetett, annyi bajt ’s annyi zavart szült ’s most im­e az apostoli király szózata által köddé vált különbség ? — nincs e az által, miszerint ő felsége világosan kimondja, hogy ezentúl a’ cath. szülők minden gyermekeiket általadhatják a’ prot. vallásbani nevelésre, megkönnyítve jövendőre nézve a’ szabad transitus dolga ? mert ha ezt a’ nélkül lehet tenniök, hogy az mindannyi­szor jóváhagyás végett ő felségének bejelentessék, fog e többet mondhatni, hogy a’ „casus occurrentes suae matti referantur“, azt teszi, hogy ő felsége engedelme nélkül nem lehet vallást változtatni; — nincs e abban üdvösnek biztosnak királyilag ismerve azon mód is el, mellyet felterjesztett törvényeink a’ vegyes házasságból szárma­zott viszálkodások megszüntetése tekintetéből javaslanak ? — ’s nem lehet e alaposan remélnünk , hogy ő felsége, ki előre kimondja attól nem idegenkedését, el le­szen azt kegyesen fogadandó, mihelyt arról fog — kegy. kir. leiratának ellenére — meggyőzetni, hogy az érintett törvényjavaslat kérdéses czikkelye általánosságban maradva sem törli el a’ lelkismeret szabadságát, ’s nem foglal illy szárazon kimondva, magában olly morális kény­szerítést, mellyet magasb nézeteknek nem lehetne alá vetni; —­el leszen azt fogadandó bizonyára, ha ezek felett hódoló bizodalommal, de nyíltan fedezi föl a’ tör­vényhozás , mikint a’ nemzet ’s annak lakosi belviszonyai­­nak ismeretéből azon meggyőződést meríti, miszerint a’ kir. kegy. leirat által javaslott mód épen ellenkezőjét fog­ná annak szülni, mit jó királyunk a’ hozandó új törvények által, önnyilatkozata szerint elérni szándékozik. Mert hogy ez igy lenne, az neki is meggyőződése. A’ lelkismeret szabadsága isteni eleme a’ keresztény hitnek, a’ minthogy ennek ’s a’ különféle felekezetek tökéletes viszonosságá­nak , ’s jogaik egyenlőségének kimondása volt a’ békekö­téseknek is mindenkori szellemök, irányuk és czéluk. És vajha a’ bécsi és linczi békekötésekre hivatkozó 26. czikke az 1790. országgyűlésnek, ez általános elvek kimondásán kívül ne foglalna egyebet magában! — Mert avvagy nem az abbani számtalan részletességek hinták e el magvát a’ máig is tenyésző vallásbeli egyenetlenségek­nek ? nem annak eleintén ártatlanoknak, tiszta értelmű­­eknek hitt egyes szavai és phrasisai okozák e időjártával az azok igaz értelmén versengő felekezetek egymás elleni torzonkodását ? — Nem kell e tehát éni magunkat uj tör­vényeink alkotása közben, nehogy hasonló hibába essünk, nem e különösen kikerülnünk, hogy holmi „possint, de­bent ’s temere“ szavak ne csuszszanak ismét bele törvé­nyeinkbe? — Általánosságban használjuk ezekhez képest a’ kir. kegy. leirat által kimondott lélekismeret szabadsága ’s viszonyosság hálával üdvözlött elveit is, és ne vesze­­delmeztessük a’ föczélt, a’ béke örök helyreállását, ’s magokat a’ dicső elveket is; ne „ubi pacta similia haud succederent“ ’s ezekhez hasonló szavaknak beszövése ál­tal; ’s ragaszkodjunk inkább a’ most itt újra felterjeszten­dő törvényczikkekhez, mellyek a’ mellett, hogy az épen említett elvek lényegéből ihletvék, egyszerűek világosak, ’s félre bajosan magyarázhatók.— Nézzük ellenben, hogy’ menne honunkban gyakorlatilag a’ dolog, ha a’ kegy. kir. leiratból úgy a’ mint az itt előttünk fekszik, törvény al­kottatnék? Miután ez felterjesztett törvényeink 1., 4. és 5. sza­kaszait emeli ki, az ő felsége által óhajtott változtatás­nak kétségtelenül először is ezek vettetnének alája. — Íme az ország Rsei e’ három czikkben azt javalják, hogy mi­után tapasztalás mutatja, mikint a’ reversalisok mennyi visszaülésekre, családi háborúságokra ’s vallásbeli ül­döztetésekre szolgáltattak alkalmat, ezek végképen terül­­tessenek el, ’s ezentúl ne csak ott, hol az atya catholicus, kövesse minden gyermek ennek vallását, hanem a’ viszo­nosság elvénél fogva hasonló történjék az ollyan vegyes házasságokban is, hol az atya evangelicus, — ’s miután végre közelebbi időkben a’ vegyes házasságokat, mint a’ római egyház szabályai által korlátozott szövetségeket an­nak szolgái áldással egybeadni, 50 éves honi törvényes szokta ellenére a’ leggyengédebb érzetek földulásával vo­nakodnának, meghatároztatott, hogy innen túl mindig a’ vőlegény papja legyen az illy házasságokat egybeadandó, és e’ módok által hitték az ország B­ei legézól­ ’s egy­szerűbben orvosolhatni vallásügyi bajaink nagy részét. Ő felsége ellenben azt óhajtja, hogy mondja ki ugyan a’ törvény, miszerint a’ vegyes házasságoknál minden gyer­mek atyja vallását kövesse, — de e’ szabály alá mégis csak azon házasságok essenek, hol gyermekeik mi vallás­bani neveltetése iránt a’ szülők között ,,a’ szerződés nem sikerült“ vagy a’felek „ebbeli szerződési jogukkal“ élni nem akarnak. Nem veszi kétségbe, hogy, miután kivált a’ viszonosságnak elve tökéletesen praesalváltatott a’ kegy. kir. resolutio által, a’ legnagyobb méltánylást érdemli fel­séges urunknak a’ szülők lelkismereti szabadságát kiméle­­ni óhajtott szándéka; — el is hiszi, hogy volnának a’ mű­veltebb ’s önállásu családok közt egyes esetek, hol üdvö­sen használtatnék e’ fejedelm­leg javaslott, majdan tör­vényesítendő mód, a’ házi nyugalom ’s béke föntartására, ’s üdvösen hatna ott a’ gyermekek neveltetésére is; — ámde a’ törvény nem az egyes műveiteknek hozatik; — a’ többséghez, a’ nép, fájdalom! még pallérozatlan nagy ! 478

Next