Pesti Hírlap, 1843. július-december (261-313. szám)
1843-08-03 / 270. szám
jövendő öszveg az érintett tűz kárvallottak fölsegélésére fordittatandik. Az oltár általunk megépíttetett, rája tőletek csak lángot kölcsönzünk. Csekély részben bár; de segélye lesz a’szerencsétlenek ínségén , ’s e’ virágzó kereskedésü magyar város ápolása által közvetve a’ honon. Annyi veszteséghez igen csekély lesz az áldozat, de avvagy a’ szentirás gazdagénak Lázártól esdekelt csupán egy csöppecske viz is , nem iszonyú kínt fogott enyhíteni?? — A’ fölajánlandó dolgozatok Pestre, vagy Emich Gusztáv könyvkereskedésébe, vagy a’ vállalkozó szerkesztőhöz országutra 645. szám alatti házba küldendők.— Tisztelettel maradván Pesten, jul. 29-kén 1843. — Emich Gusztáv s. k., kiadó. Halászy József s. k., szerkesztő. Nyilvános köszönet. Folyó évi jul. 10. napján Miskolci városa nagyobb része , ’s abban számtalan polgároknak minden vagyona, a’ borzasztó lángok áldozatjául esvén , minden rögtöni segedelem mély hálaérzést gerjesztett. De mindenek fölött kötelességünknek érezzük a cs. k. szab. Riunione Adriatica di Sicurta triesti titkárbiztositótársaság azon tettét, hogy pesti föügyívő Weisz B. és J. részéről a’tűz után néhány napra egy teljes hatalmú titoknok a’ helyszínén megjelenvén, minden, a’ társaság által biztosított javakat, azok közt alól írtakét is, azonnal minden hátráltatás vagy aggatódzó kifogások nélkül kifizette, — a’ közvélemény előtt teljes fényében bemutatni, ’s azért hálánkat nyilván kijelenetni. —Költ Miskolczon, jul. 25. 1843. — Stark József, Sztriberny Jánosné, Bato István, Pompéry Erzsébet, özv. Rajkovics Györgyné, Zauer József, Szabó Benjámin. Értesítés. Iparegyesületi pénztárnok, Ruttkay József, ezennel értesítvén a’ t. ez. részvényeseket az iránt, mikép e’ folyó évi Jakab-naptól fogva, lakását a’ Szép-utczábani Patay-házba tévé át, — egyszersmind hivatalosan kéri meg az illetőket, hogy — az igazgató választmánynak már ismételten közrebocsátott határozatai szerint — mind a’ még vissza nem adott aláírási íveket, mind tartozékban levő részvényeiket is, minél előbb behozni és befizetni, szíveskedjenek. — Mi végből reggel 9 óráig, ’s az egész délutáni időben naponta honmaradó leszen. — Pest, julius 29-kén 1843. Pozsonyi irek, julius 22. Az országgyűlésre sereglettek nagyobb része a’ szünidő alatt Pozsonyból eltávozott. Legtöbben mentek le a’ gőzösökön Pest felé és föl Bécsbe, leginkább ’s úgy szólván egyedül a’ Pozsonytól]igen messze lakók, a’ hivatalos foglalkozás által most is ide kötöttek, ’s végre az egy vagy más ok miatt helyhez kötöttek maradván itt. Ezen szünidő sajátos alakot ölte kiürült városunkra. Itt jelenleg a’ tetemesen leapadt országgyűlési élet hasonlít a’ csak homályosan, alig égő gyertya világához, hasonlít a’ fellegboritotta naphoz, mellynek legközelebbi újrakisütéséről bizonyosak vagyunk. — Az utczákon, a’ nyilvános helyeken mindenütt feltűnően lehet észrevenni a’ magyar sereg nagy részének híját, sehol sincs most itt oly nagy tömöttség, sehol sincs olly nagy zaj és elevenség mint azelőtt. De azért nem kell azt hinni, mintha a’ szünidő miatt nyoma sem volna itt az országgyűlési életnek. Nem, nem csakhogy az bizony parányi, miniature képben látható. A’ különféle választmányi ülések részint a’ redoutépületben, részint a’ megyeháznál élénken, ’s néhány hallgató figyelmes kíséretében nyilvánosan folynak, ’s különösen a’ megyei kihágások ügyében összeült választmány egyik érdemes tagja, a’ Pozsony megyei követ által bemutatott titkos szavazási ládák, eredeti és czélszerű szerkezetöknél fogva, tetszéssel fogadtattak. — És általán véve a’ magányéletben is észre lehet azt venni, mikint az országgyűlés nem eloszolva, hanem csak kis időre felfüggesztve van.—úgy látszik, az eddigi munkálatokat csak erőteljes előjátékául lehet tekinteni a’ következő nagyszerű drámának, mellynek szerencsés,derült kimenetelét minden igaz magyar szívből óhajtja. Valának többen, kik nem tudván előre az országgyűlési tanácskozások ideigleni megszűnését, annak jó szándékkal, hogy azokat közelebbről megismerjék, messze tájakról Pozsonyba jöttek, és sürgetős körülményeik miatt ismét visszautazni kényteleníttettek, a’nélkül, hogy Rómában lévén a’pápát látták volna. — — E’ mai napig az alsóházi terem újításával annyira mentek, hogy már a’ termen középajtó is van, mellyhez külön uj lépcsözet, egészen uj feljárás vezet. E’ javítás igen czélirányos; mert bár azelőtt is volt két ajtó a’ termen, de mivel ebbe ’s ebből csak egy lépcső vezetett , a’ szűk folyosóni tolongás igen alkalmatlanná tévé a’ ki- és bejárást, ’s e’ miatt tűz vagy más veszély idejében iszonyú sors érhette volna a’ sokaságot. És igy a’ széles, uj lépcsőt, méltán lehet haladási lépcsőnek nevezni. — A’ karzatok is erősen készülnek minden oldalról. — — A’ pozsonyi polgárság házi abroszain, vagy szőnyegein egy idő óta két tárgy forog fen legtöbbször, egyik az, hogy az országgyűlés két évig fog tartani, erről ők, mióta a’ szállások fizetését remélik, szívesebben beszélnek most prolongatori, mint azelőtt; a’ másik tárgy az, miszerint ő felségét a’ királynét septemberben fogják ugyanitt ünnepélyesen megkoronázni. Lám, lám, mit mindent nem tudnak ezek a’ pozsonyiak, miről az országgyűlési embereknek felannyi tudomásuk sincs! — — A’haza közjavának előmozdításában még mindig csüggedetlen buzgósággal munkálódó, Széchenyi gróf legújabban tervezett pesti kikötője, az országgyűlési közönség által is közméltánylattal fogadtatott. Vajha a’nemes gróf, legyőzve a’ különben emberi gyarlóságunkkal annyira közös szenvedélyesség izgató rugóit, a’ journalistica vészes tengerére bocsátott hadi naszádjával minél előbb békepartra szállana , ’s kezet fogva azokkal, kiket tervei akadályainak, elleneinek képzel, valahára az általa annyiszor emlegetett egyetértés, egyesülés áldott kikötőjébe lépne! — Úgy hiszem, hogy e’ kívánatban igazán közkívánatot fejeztünk ki !------Megyei dolgok. 9$éltarkai. V.Olaszi, jul. 24. F. hó 20-án tartatott utasitást készitő rendkívüli közgyűlésünk, követi hű eljárást tanúsító jelentésekkel kezdetek meg. Ezek közül legéberebb figyelem fordult azon jelentés felé, melly a’ vallás ügyét érdekelte. — Fölvétetett ezután a’ vallási ügyben érkezett királyi leirat. Erre nézve a’ megye Rvei jegyzőkönyvileg kimondották , mikint az érdeklett kegyelmes választ ollyannak, melly vallásbeli sérelmeinket a’ múltra elenyésztetné és jövőre meggátolná, melly a’haza polgárainak kölcsönös szeretetben ’s egyességbeni összeforradását és megmaradását eszközölhetné, melly a’ vallásos súrlódásokat a’ magányéletből és köztanácskozásokból száműzhetné, egyáltalában nem tekinthetik, ’s ebbeli aggodalmukat a’ kegyelmes királyi válaszban kimondott viszonossági elv sem szünteti meg; mert ebben az országba bevett vallások jelen állása mellett biztosítékot nem találnak. Helyeslik tehát a’követek eljárását, miszerint a’tisztelt kir. válasz el nem fogadására szavaztak, ’s a’ királyi válasz egyes kitételeiből remélvén, hogy ő cs. kir. felsége a’ vallásbeli tárgyat is a’ kor kivánatával, törvénynyel és igazsággal öszhangzásba tenni kegyeskedendik, oda utasítják követ urakat, hogy az ország Rvei által kidolgozott törvényjavaslathoz ezután is szorosan ragaszkodjanak, ’s attól mindaddig, mig ellenkező utasítást nem vesznek, enne álljanak. Miután a’követjelentések mind felolvastattak, megyei választmányunknak a’ kir. előadások pontjai fölött készített utasítási javaslata vétetek tárgyalás alá. És az utasítási javaslatok sorában első volt a’büntető törvénykönyv. Erre nézve választmányunk saját meggyőződéséhez képest többnyire azon kölön véleményeket fogadá el, mellyek alatt a’ hon annyi jeleseinek nevei tündöklenek,’s mellyeket jelen közgyűlésünk is örömmel sajátainak vallott. Azon nem annyira lényeges észrevételeket, mikre nézve az utasítás netalán itt-ott eltér, közlem fölöslegesnek tartom; azt azonban nem mellőzhetem el, mikint követeinknek meghagyatott annak kieszközlésén munkálkodni, hogy a’ jövendőben kiküldendő országos bizottmányok munkálatai nemcsak törv.hatóságokkali közlés, hanem minden polgár által leendő megszerezhetés végett, jóval az orsz.gyűlés kezdete előtt, kinyomatás által közzététessenek. Az előadottak szerint Biharnak a’ büntetőtörvénykönyv ügyében korszerű utasítása van. Bihar el akarja törleni a’ halálos büntetést, ’s a’ felségsértési ’s illyemn bűnöket orsz.gyűlés által választandó bírák ítélete alá szeretné bízni, ’s a’ mi legfőbb, az esküttszéki institutiókat hazánkba behozni, ’s mindezt egy szó —csak egy szó —ellenzése nélkül. Ezen közegyetértésből gyanítható :milly örömül szolgálna Biharnak az, ha az érdeklett utasítás igéi jelen orsz.gyűlésünk alatt testté válnának. — Az élelmezés és szállásolás tárgyában osztják Bihar megyeiei az orsz. választmány abbeli fájdalmát, miszerint a’választmányhoz alkalmazott kincstári egyének felsőbb utasításnál fogva olly értelmet tulajdonítottak az 1840: 3 világos és el nem magyarázható törv.czikknek, mintha a’ kincstári egyének hatásköre egyedül csak az adatok előmutatására lenne szorítva, és nem az egyezkedésre is kiterjesztve. Annál sérelmesebbnek tartják pedig a’ törvény szavainak illy elmagyarázását, mivel a’ miatt a’ katonai élelmezés és szállásolás terhének készpénzzeli megváltására nézve olly javaslatot, mellyhez a’ megváltási őszlét tekintetéből is az ország évei hozzászólhatnának , a’ kiküldött orsz. választmány nem készíthetett. Miután azonban azon alapokat, mellyekre a’megváltási öszveg fölötti egyezkedést építeni kell és lehet, az orsz. választmány részletesen kidolgozta, jelesen a’ katonai élelmezés és szállásolásból származó terheknek valamint mivoltát, úgy azon lényeges kérdést is, hogy azok közül mellyek a’törvényes és nem törvényes terhek? tényleges alapokra építve kifejtette, ’s egyszersmind a’ törvényeseknek ismert terhek váltság általi megszüntetésére nézve a’ törvény rendelte részletes kiszámítást elkészítette, — oda utasittattak követeink, hogy ők, felsége kérettessék meg, miképen az országos választmány munkálatában foglalt adatok ’s megállapodások nyomán a’ katonai élelmezés és szállásolás terhének kész pénzbeli megváltása fölött az ország ereivel egyezkedésbe bocsátkozni,’s kir. válaszának mielőbbi kiadása által az érdeklett tárgy iránti törvényalkotást siettetni méltóztassék. A’ mi egyébkint a’ katonai vontatások és előfogatokral, úgy a’ fegyvergyakorlások alkalmával történhető károk mi módom megtérítésére nézve előadott törvényjavaslatokat illeti: ezek irányában nincs más észrevétele Biharnak, egyedül csak az , hogy az előfogatok bére ne határozhassék meg egyszer mindenkorra, hanem a változó körülményekhez képest minden országgyűlésen. Ez észrevétel után meghagyatott követeinknek, hogy a’ javaslati czikkelyeknek törvénykönyvbe iktatásán azon nem várt esetre is igyekezzenek, ha mindjárt a’katonai szállásolás és élelmezés készpénzzeli megváltása iránt jelen orsz.gyűlésén törvény nem alkottathatnék. ” A’ folyamok szabályozása tárgyában következő választmányi javaslat adatott utasításul : „Az országos küldöttség jelentésére ’s ehhez mellékelt 1.czikkelyekre két észrevétele van a’ választmánynak, egyik a’szabályozási sorozat, másik az arra szükséges költségek forrásainak kijelölése iránt. Az elsőt illetőleg: meg van ugyan győződve a’ megyei választmány, hogy a’ provinciális érdeket a’nemzetinek alárendelni szükséges, és ezen tekintetből a’ Duna szabályozása érdemel elsőséget; minthogy azonban a’ kereskedés előmozdítására és virágzására nézve az is megkivántatik, hogy az ország belfolyamait is szabályoztatván, azok olly állapotba tétessenek, miszerint a’honi termesztményeknek és egyéb kereskedési tárgyaknak a’külfölddeli kereskedés csatornájául szolgáló főfolyamba könnyű és olcsó elszállíthatására alkalmasokká váljanak; e’czél elérését pedig az ország legtermékenyebb részein folyó Tisza szabályozásától annál inkább lehetne reméleni, mivel annak szabályozása a’bele ömlő nevezetes folyamok hasonló szabályozását nemcsak könnyítené, hanem okvetlen maga után vonná;—ugyanazért oda vélné a’ választmány követ urakat a’ szabályzási sorozatra nézve utasittatni, hogy a’ Duna szabályozásával egyszersmind a’ Tisza szabályozásának megkezdetését is indítványozzák. Egyébiránt igen fontosnak és figyelemre méltónak tartja a’ választmány az országos küldöttség azon előadását, miszerint a’sorozat irányát biztossággal kitűzni azon oknál fogva nem vala képes, minthogy sem a’ kereskedés jelenlegi állapota és viszonyairól, sem azon körülmények fölött elegendő adatokkal nem bírt, mellyekből bármilly kereskedési irány tulnyomósága, vagy jövője iránt meggyőződést és illetőleg biztos számításra alapot szerezhetett volna. Melly előadásból ezen választmány is azt következteti, hogy a’kereskedési irány megállapításának a’ folyamok szabályozásával ezen szoros kapcsolatánál fogva, a’ sorozatra nézve csak akkor alkottathatik czélszerű törvény, ha előbb elhatározva lesz azon kérdés, hogy a’ Fekete- és Adriai-tengerek közül mellyik ígér a’ magyar kereskedésnek biztos és az országra nézve hasznos jövendőt”). Mihez képest a’föntebb javaslott utasítást csak azon esetben látná a’ választmány követ urak által foganatba veendőnek, ha az ország őei előlegesen a’ Duna szabályozását tartanák elhatározandónak; egyébkint olly véleményben lévén a’ választmány, hogy a’ szabályozási sorozat fölötti szavazat a’ kereskedési tárgyban már munkálkodó kerületi választmány dolgozatának megvizsgálásától lenne fölfüggesztendő. A’ szabályozáshoz szükséges költségekre nézve pedig ámbár elfogadhatónak tartja a’választmány azon forrásokat, mellyek az orsz. küldöttség munkálatában kijelöltettek, és méltányolja azokat is, mik a’10 és 13 '/. alatti különvéleményekben a’ harminczadra és az országos ajánlatra nézve előadatnak; minthogy azonban a’ folyamok szabályozásán kívül már eddig annyira elhanyagolt közczélok is léteznek, melylyeknek elérésére a’nemzetnek hacsak fenmaradását koczkáztatni nem kívánja, lépést tenni okvetlen szükséges, ezekhez juthatás pedig a’ mintden teendők eszközétől, a’ költségektől feltételeztetik; ezen okokból oda véli a’ választmány követ urakat utasitandóknak, hogy az országos pénztári források kidolgozása tekintetéből kerületi küldöttség neveztessék ki, melly egyszersmind a’ kezelés módjáról ’stb. javaslatot készítsen. — A’ kir. előadások következő pontjai fölött követutasitások már adattak, kivévőn azon pontot, melly az országos pénztár adósságai viszszafizetését tárgyazza. Erre nézve meghagyatott követeinknek, hogy az országos pénztár bevételeiről és kiadásairól számadást kérjenek, ’s ha ezekből ki foglalni, hogy a’ kir. előadások utolsó pontjában foglalt kölcsön elkerülhetlenül szükséges vala, a’ visszafizetés tárgyában adandó utasításig szavazatukat függeszszék föl. — Lukács György: Csanádiról jul. 24. Habár pirinkó jelenséget szemelhetnék is ki a’világi szálkakutató irataiból, melly elhitetné velem, hogy őt csakugyan a’ jó ügy szeretete készlete bírálói fontos szerepét saját becses személyére feleretetni: egy két gyarlóságával keveset törődve kész hódolattal jelennék meg itélőszéke előtt. De hiszen korholásaiban pártos szeretetlenség sugalmát követi, mi egész falka gyarlóság szülötte. Különben mi mijdon esnék, hogy mig az előtte gyűlöletes elvszinezetüekre — kiknek vezérletét követeink a’ nem régiben elveszitett lelkes elődüktől, Vásárhelyi Jánostól öröklötték, azon köztiszteletü férfiútól, kinek emléke közöttünk is folyvást, kötelességét híven lerótt derék polgár lelkesítő hírnevében áll, — ’s legkivált követeinkre kígyót békát kiált; — addig saját feleskezete — ’s kegyelt előkelőinek, a’ háromfinak, igen különeziesen pártjára kel. Lám midőn az utóbbi közgyűlésről irt czikke vége felé, levelező ur e’ t. háronfi másodikáról emlékezik, kitől az elnöklete alatt tartott építő küldöttségi olly számolatok kivántattak, mikről egyedül ő tudhat, mert ő vala alkukötés- ő kifizetéssel megbízva, ráfogja az először fontolva haladókká magasztalt Rrre, hogy a’ méltatlanul vádoltnak „hosszas türelmét rész néven vették! 4 — ’S midőn ugyan itt a’ háromfi elseje B. B. ellen beadott négy rendű bűnbeli vádat illető küldöttség nyomozásról értesít, eleve tudni akarja, hogy abban a’ vádolt félre nézve semmi terhelő nem foglaltatik. Adná ég! hogy úgy is legyen, de ugyan hogy állíthatni ezt, levelező ur, könyv nélkül, midőn az összes irományok olvasatlanul adattak ki ügyészi véleményezésre? Avagy önben a’ megtestesült törvényszéki értelmiséget kell e tisztelnünk? Uram ments meg! de ha igy volna, akkor bocsánat. — Azonban megszűnöm tova hajhászni lev. ur, levegőbe vetett beszédeit, miket összezürve-zavarva elöhord, ’s mikbe — mivel talán nyomtatva is vannak (!) — olly literet álmoda, hogy legelőbb jóslani merné, mikép követeink helyeiket aligha megtartani bírják; ’s a’Világ *) Idővel tán mindkettő , de kereskedésünknek az adriai tengertől felfüggesztett jövendője amannál biztosabb és hozzánk közelebb áll. — LG. 425 * 517