Pesti Hírlap, 1843. július-december (261-313. szám)
1843-08-06 / 271. szám
szomorúságukon sajnálkozunk, egyszersmind kérjük az oranistákat, hogy ellenséges indulatokkal a’ repeal iránt fölhagyjanak. Íme a’ szabadság ösvénye nyitva áll elöttök is, és mi őszinte barátságra nyúljuk kezünket nektek. Ők saját pártjok által megcsalattak; de mi még soha nem csaltunk meg sem barátot sem ellenséget, ’s készek vagyunk őket magunk közé fogadni, ha Izland nagy ügyéért velünk egyesülni akarnak. Barátim! Negyven év óta a’ tegnapi délután volt életemnek egyetlen félnapja, mellyet eltölték a’ nélkül hogy Izlandról gondolkodtam volna. Miután azon alsóházi vitatkozást végig olvasom, kiverek minden gondot és aggodalmat fejemből,—szabad lélekzettel mondám magamnak ,ez tehát félig meddig meg volna téve !‘ Egy ó-ir közmondás szerint: „un sous díun abber, sheis thun na seragh,“ azaz: „mikor a’ falak föl vannak építve, akkor a’ kőművesek leszállanak.“Én úgy gondolám hogy illy napi munka után én is leszállhatok egy kissé, ’s igy egy csendes félnapot töltök második fiam mezei lakásán a’ nélkül,hogy a’ repealre gondoltam volna. De ma megint ébren vagyok Izland számára.“ A’ szónok a’ ministerium ama’ tervét, miszerint a’ szalmatüzü Izlandiak izgásának önkintes elpárolgását kívánja bevárni, hiú óhajtásnak hiszi, mert előbb fog a’ Shannon végkép lefolyni mint Izlandban a’ repealmozgás véget érni, mig a’ nemzeti parliament helyre nem leend állítva, kivált most miután e’ mozgás a’ kormány által is békés, törvényes, és alkotmányszerűnek ismertetett el. Követnie kell tehát az ir népnek az eddigi ösvényt, mig egész Izland, egy férfi gyanánt, kél föl a’ repealügy mellett. „De hogy e’ czél elérhető legyen ,“— mond O’ Connell — ama’ fontos kérdést kell mindenek előtt fontolóra venni: mik most az ir nép különféle osztályainak, — mik a’ népnek, az országos egyház barátinak, a’ földes urak és Ulster fiainak kötelességei ? Mi a’ nép kötelessége ? — Kétség kívül nem más mint kitürni, ’s erőfeszítését megkettőzni, jelesül a’ repealpénzek nevelése által csengő bizonyítását—mellyet John Bull a’ legczáfolhatlanabbnak hisz — adni annak, miképen Irland népe legmélyebb ’s legmelegebb rokonszenvvel viseltetik a’ repealügy iránt. (Harsány tetszés). E’ helyről itt hasson szózatom Irland minden községeihez : kettőzzétek meg törekvésteket, tartsatok gyűléseket, számosabbakat, óriásiabbakat minden eddigieknél;bizonyítsátok magatokat méltóknak e’ nagy korhoz, ’s akkor ha tinmagatokat és e’ kort megértettétek, ha cselekvéstek magatokhoz és a’ korhoz méltó leend, akkor Irland szabad leend , és parliamentetek College Green teremeiben fog ismét összegyűlni. Zajdulj föl Irland szózata „fergeteg gyanánt a’ szél elébe !“ (Byron szavai Chiléé Haroldban) Halljad Irland szózatát, Franklion! (Dörgő tetszés.) Harsogtasd vissza Amerika! Ne reszkess Anglia de hallgasd tisztelettel e’ szózatot ! Millió hangokkal verődjék e’ szózat sz. István kápolnájának falaihoz, büntetést hirdetve azokra, kikben nincsen i lélek, ’s kiknek szíve nem dobog föl melegen a’ hazáért; de egyszermind Izland megifjulását, újra születését jósolva szigeti hazánk valódi fiainak. (Hosszú harsány tetszés). Ez a’ nép első kötelessége. És mi a’ második? A’ közcsendet fentartani. Ha ez nem tartatnék fen, úgy hazánk ügye iránti buzgalmunk csak reményeinket semmitené meg, és tetterőnk, bármi nagy lenne is különben, csak kártékonyan hatna vissza ránk. Tehát semmi békeszegés, semmi erőszak, vagy tulajdonrontás, — és távol, os örökre távol maradjon szivünktől csak a’ gondolat is, hogy bár egyetlenegy csepp embervér is kiontassék. A’ mostani agitatio kezdete óta két emberélet veszett el, de ezek vére nem párolog a’ nép ajtói előtt, melly a’ föld minden népeinek legerényesbike. Úgy van, maga Asley lord is tanusitá a’ brit parliamentben, hogy Izland népe olly tisztán őrizte meg eserényeit, mintha honi földére soha sem lépett volna a’ szászok és idegenek lába. Tartsátok meg tehát a’ békét, és tiszteljétek a’ törvényt, kerüljetek minden titkos társaságot , bármi legyen is neve, ’s kerüljétek főleg a’ chartismust, mert a’ chartisták minden szabad , pártatlan és békés fejtegetésnek ellenségei.“ Ezek után O’ Connell Izland sérelmeinek ’s orvoslatuknak fejtegetésébe bocsátkozik; megmutatja Izland képviseletének aránylag csekély voltát Anglia és Skócziához képest, átmegy az egyházi viszonyok kérdésére, mellyet a’repealegyletnek Irlandhoz intézett proclamatiójában kifejtett terv szerint kiván elintéztetni. A’ földesurakhoz fordulván, felszólítja őket, gondolnák meg, hogy az összes angol sajtó ’s Európának minden művelt embere kivétel nélkül kárhoztatja Izlandnak ingadozó haszonbéri rendszerét, és ama’ szokást, miszerint haszonbérlő családok akármelly vallási vagy politikai oknál fogva elűzetnek. A’ szegény haszonbérlők“ — úgy mond—„irgalom nélkül hajtatnak ki viskóikból , hogy nedves árkokban, vagy útfélen éhség és hideg miatt elveszszenek. Ok ezrek és tízezrek vesztek el már igy, ’s minden illynemű halál épen olly gyilkosság, mintha fejszével, szuronynyal, vagy golyóval követtetett volna el. És ez idézé elő a’ visszatorlásnak ama’ nemét, mellyet a’ boszú vad igazságának neveztek el, ez idézé elő a’ földesurak meggyilkolását. Távol legyen tőlem, hogy e’ vad tetteket helyeseljem; bűnök ezek, mellyek az ég büntető ostorát idézék le; ezek azonban, fájdalom, elmaradhatlan következményei valának ama’ boldogtalan rendszernek, és azért hívom fel most a’ földesurakat egyesülésre velem, hogy igy együtt mind a’ két gonoszt, az okot is, és az ok véres következményét is elhárítsuk. Gondolják meg, hogy Izland népességében 10 év alatt 700.000- re menő hézag támadt; más szavakkal: hazánkban 60 ezer ember vész el évenkint, még pedig többnyire a’ földbirtokos aristokratia eddigi kegyetlensége miatt. Gondolják meg továbbá a’ földesurak, hogy most alkalmuk van uj haszonbéri rendszert alkotni, sokkal kedvezőbbet rájok nézve , mint a’ minőt későben remélhetnek, mert Izlandban most az idő gyorsan halad előre. Minden birtokos földjének csak leírására és élvezésére van jogosítva, ’s emberek és bizonyára isten színe előtt is kárhozatos codex, melly a’ telken és telekbéren kivid még a’ munka gyümölcsét is másnak , nem a’ munkásnak tulajdonitja. E’ törvényt meg kell változtatni, még pedig méltányosan mind a’ két félre nézve.“ Itt a’ haszonbéri viszonyok megváltoztatása is hasonló módon fejtegettetik, mint a’ repealegylet proclamatiojában. Végül ismét és ismét , csendességre és a’ béke szentül tartására szólítja föl a’ népet; lelkességgel magasztalja a’ waterfordiak példáját, hol 200,000 gyűlt volt össze, a’ nélkül, hogy csak egy csepp szeses ital is elfogyasztatott volna. Magasztalással és hálával emlite némelly lelkes torykat, kik — mint Rous hajós kapitány Sidney Smythe, Strangford lord fia, kit az izgató egykor még az izlandi felsőházban láthatni remél, és Manners lord a’ tory szűkkeblűségen felülemelkedve, olly nemesen szólónak a’ parliamentben Izland ügye mellett. Utolsó szavai ezek valának: „Midőn Izlandot Nagybritanniától elválasztom, a’ két szomszéd szigetet szorosabban akarom egymáshoz fűzni a’ kölcsönös szeretet és tisztelet kötelékével. Én osztozni akarok Anglia sorsában, együtt akarok vele állani és együtt elesni, de csak olly föltétel alatt, hogy Izland visszanyerje parliamentjét’girlandnak csak Írek adhassanak törvényt. Oh ne nevessetek rajtam, ha keblem reményét elárulom nektek, ha igy szólok hozzátok : mielőtt a’ legközelebb nyár elérkezik,itt fogtok utat egyengetni királynétok előtt — isten áldása legyen rajta — az izlandi alsóházhoz. Ebben az évben a’toryfactio meggátoláe fölsége Izlandnak szánt látogatását; de jövő évben a’ nép hozandja őt át,és lábainak nem leend szabad a’ földet érni,hanem fejeink fölött viendjük őt parliameti palotánkba, mikint most is már sziveink fölött uralkodik.“ 8PM¥OLHOHÍ. A’ spanyol crisis véget ért. A’ jul. 26-kai Moniteur következő telegrafi sürgönyöket közöl. „Madrid jul. 23- kan Narvaez és Leoane hadai tegnap Torrejon mellett találkozának egymással; a’ katonák óranegyedes harcz után egymással pajtáskodtak. Leoane és Zurbano fia elfogattaa_ Zurbano elszökött és Madridba rejtezett. — Azt állítják, hogy a’ városi hatóság e’ perezben kimegy a’ táborba, hogy Madridot föltétel nélkül adják át a’ zendülöknek. — A’ polgári katonaság visszatér hazájába. — Ena hadai, melylyek szinte nyilatkoztak, foglalták el az őrhelyeket. Úgy hiszik, hogy Narvaez vagy Aspiroz 5 órakor fog a’ városba hadseregével bemenni.“ Még határozottabban közli Madrid hódolását következő levél az augsburgi Alig. Zigban: „Páris, jul. 26-kán. Narvaez tábornok jelenléte elég volt arra, hogy Zurbano előcsapatja a’ zendület ügyének megnyeressék. Don Ramon Narvaezt legjobban lehet Muraival összehasonlítani. Ő is, mint emez, harcz elején legfényesb díszruháját ölti magára, rendjelekkel fedi mellét, magas tollat szúr kalapjára ’s fehér lovon ül, hogy a’ katonáktól jobban láttassák , ’s megjelenése által bátorságukat föléleszsze. Alig pillanta meg az esparteroi had a’lovagias vezért, azonnal pogyászostul átment hozzá. Leoane és Zurbano, még mielőtt a’ harcz elkezdődött volna, elvalának hadaiktól hagyatva. Mendizabál azonnal elhagyá a’ fővárost, hogy — mint mondják — a’ régenst Cordovában utólérje ’s vele talán Gibraltarban hajóra szálljon. Zurbano — mint hírlik — a’ franczia ügyvivőnél keresett utalmat, mert csak Frankhon követségi szállásán tartá magát biztosnak. A’ madridi hatóság erre estve kijelenté, hogy Madrid városa magát megadja, ’s meghivá Narvaezt a’ városba. Narvaez azonban következett éjjel a’ kapuk megszállására szorítkozott. Csak másnap, Maria Christina nevenapján tartá harangszó és ágyudörgések közt ünnepélyes bemenetét. E’ diadal találkozása a’ volt regensné ünnepével az ábránddús lakosságot nagy lelkesedésre ragadá. Mindenki örvendetes előjelnek tekinté azt. A’ kormány ideiglen egy juntára bízatott, mig Lopez ministeriuma együtt leend. Narvaez, ki a’ főhadivezérséget magának tartja fen, e’ministeriumot változatlanul akarja fentartani, ’s a’ többit a’ haladék nélkül összehívandó cortesgyűlésre bízza. Narvaez hadi ereje jelenleg 30,000 gyalog 3000 lovas fegyveresre és 200 ágyúra megy, ide számítva a’ Madridba levő tartalék pattantyússágot is. Ezzel ő akár mikor képes a’ rendzavar ismétlését meggátolni és a’ pártokat féken tartani.“ NÉZETEK A’ HALADÁS ÜGYÉBEN. Irodalmunk tere telve korunk haladásának fejtegetéseivel.— Az eszme valójában szép és nagyszerű, különösen ha önző sajátságunk nagybecsű engedelmével, haladásunk ösvényén nem magány, hanem édes mindnyájunk érdekei ragyognának vezércsillagként; ha érzelmeink tusakodásai közben, az értelem és szeretet ereje, melly nélkül ollyanok vagyunk sz. Pálkint mint a’ zengő érez és pengő czimbalom, elvárhatatlanul gyámolitana; ha, midőn a’ szerencse történetes eseményei után kérelmesen élhetünk , bajaink igazításába részrehajlás nélküli igazságtételt óhajtunk, mindezeket nem kizárólag, hanem résztudólag élvezni óhajtanánk; ha mondom haladásunk eszméje egy kör középpontjába úgy egyesülne, hogy abból vont főbb vonalak jótékonyságukat akként terjesztenék, mint a nap testéből kilövellő sugárok ápoló erejüket a’ föld növényeire elárasztják. De keresztényi nyíltsággal kell meggyónni emberi gyarlóságunkat, szívereink hajlékonyságait ’s ingerlékenységeit, mellyek a’ dühöngő szélvésztől ide’s tova hányatott hajó módjára perczenkint változó állásban dobálnak bennünket, — ’s nem más, mint a’ külső haszonvágytól mentes lélekismeret örömének tiszta érzete, mondhatja el rendithetlenül a’ külhatások özönlő ostromai között szilárd allelujáját. — Úgy vagyon; indulatoknak, még pedig szerte ágazó indulatoknak rabjai vagyunk, annyira, hogy egymással szüntelen véresbnél véresb harczokat harczolnánk, ha némellyikünkben a’ józan értelem , és mások sértését tiltó szeretet, másokban a’ törvény szigorú fenyitékitől való félelem, azoknak dühös kirohanását nem korlátolnák. — És mivel ennek igy létéről bennünket a’ mindennapi tapasztalás oktat, kell hinnünk , — nemcsak, de egészen meggyőződve lennünk, — mind a’ mellett is, hogy minden világi dolgokat felfogható értelmi tulajdonokkal bírunk, ’s a’ mellyek a’ nevelés és oktatás által is szüntelen csak a’ jónak ösvényire képeztetnek, — emberi természetünknek azon csudálatos kinövései felöl, mellyek vérünket inkább a’ részra mint a’ jóra, erénytelenkedésre mint erényességre izgatják , sőt némellyeknél legborzasztóbb elvetemülésekre sülyesztik. — Tanuságos eseteket előidézni talán szűk Értekező, ségtelen, és ha nem megyünk is fel előkorunk hosszú során, jelenkorunk tapasztalása alá eső eseményeinek ábrázatja kielégitőleg oktat bennünket. — Tekintsünk az emberi működéseknek állásaira; — legyenek azok kormányzói, bírói, gazdasági vagy kereskedési, művészeti vagy kézművesiek: ismerjük meg azon törvényeket, szabályokat, határozatokat, mellyek szerint azok munkálkodni, tenni és hatni kötelesek: találni fogunk ezektől ezernyi ezer eltérésekre, visszaélésekre, helyekbe állított önkény szülte ítélettételekre, határozatokra, mellyek kisebb-nagyobb mértékben az egyesek ügyeit veszélyeztetik. Sokan, talán igenis sokan vannak, kik embertársaikat nem úgy mint hozzájok hasonló valóságokat, hanem mint önkényüknek tárgyát szeretik tekinteni, ’s midőn azokat önzéssel viselés irányuknak gátul lenni sejdithetik, úgy személyes, mint vagyonbeli létök feldulására, szétrombolására, magokat eltökélteni nem irtóznak.— Távol legyen, hogy az emberiségnek ez ostorát általánosnak hirdessem, de kétlem hogy csalatkoznám ijesztő csekélységén azok számának, kikkel a’ felebaráti szeretet meleg érzete az igazság szigorú mértéke szerint mindenkinek a’ magáét megadatni, ’s az emberiség nagy tömegét, önkényének, — kivált ha hatóságának köre is terjedelmes —határt nem ismerő vágygyal alárendelni ne kívánná. Ezen az emberiségre valójában szomorú, de mindennapi tapasztalás tanúsította gyászos igazság mindenha létezett, létezend is , ’s orvosolni egész tökélylyel nem is lehet, hacsak angyalokká nem válunk, mi szinte a’ lehetőség határán túl van; azért más gyógyszer nem gondolható , az emberi önkénynek a’ törvény legszigorúbb korlátai közé szoritássali szelidithetésénél. Régi eszme, de való, három fődolog van a’ világon: pénz, pénz , és pénz ; olly erő, mellynek nemléte mozdulatlanságot okoz, elfogyása a’ mozgottaknak megakadását szüli. — Haladni tehát e’ nélkül—és czélirányosan, a’ társaság egyes tagjai boldogulásával haladni akarni — merő képtelenség; — hitem szerint tehát minden politicai értelmességnek ott szükség öszpontosulnia, mi legyen azon alap, mellyre a’ társaság egyes tagjainak szellemi és anyagi kifejlődhetését letenni, ’s folytonos virágoztatását úgy ápolni és örökíteni lehessen, hogy azt az emberi önzés, haszonvágy és irigység, mint a’ társaság legveszélyesebb politicai férgei, meg ne rághassák, ’s dugába ne dönthessék. — Édes hazámra nézve a’ haladás alapjait igy vélem lehetőknek: 1) E’ hazának minden egyes polgára, ki az anyaföldnek javaival él, terheiben is részt venni köteleztessék. — 2) Minden egyén, a’ kit a’ kinevezés , vagy közbirodalom, birói, politicai, közigazgatási vagy oktatói tulajdonságokban hivatalokra méltatott, működésűk rangjához, és életük gondnélküli fentartásához mérséklendő állandó fizetéssel közpénztárakból láttassanak el, ez okból 3) minden egyén a’ legfelsőbb igazgatóságtól kezdve, a' legalsóbb igazgatóságig, a’ maga hatóságának körében teendőkért, olly szigorú felelettel legyen köteles, hogy a’ legcsekélyebb visszaélés és csalfáskodás esetében hivatalától megfosztassék, a’ kárt mellyet tett, térítse meg, ezeken felül bűnének fokozatához szabandó büntetéssel fenyittessék. — Lássuk az elsőt. Haki figyelemmel kísérte mindazokat, a’ mellyek az időszaki sajtó szabadabb lélekzése óta, a’ miképeni haladás terén kifejtettek, — kétségen kül tapasztalta, a’ véleményeknek arra nézve egyezését, hogy korunkban a’ dolgok , munkák, szükségek , szóval a’ tennivalók, olly mértékben növekedtek és növekesznek, úgy a’ politikai igazgatás ’s törvényszolgáltatás, mint a’ gazdálkodás, műkészités és kereskedés terein, hogy rendeltetésűk, boldogulhatások ’s gyarapodhatások czéljának, a’ mostani szerkezet gondoskodása mellett sikerrel meg nem felelhetnek ; — a’ népesedés növekedésével szaporodott ügyek ’» bajok igazításával úgy is eléggé terhelt tisztviselők és bírák, a’ kor és szükség kívánta újabb törvények végrehajtásával, anynyira halmozvák, hogy azokban kellőleg el nem járhatnak; a’ köznép nagy részének tanulatlansága , ’s erkölcstelenségekben mindinkább inkábbi süllyedése, sokaknak — és méltán — szivét szánakozásra lágyítván, annak oktatását a’ teendők alphájának hirdetik ; — folyók szabályozatlansága, e’ miatt dühöngő pusztításai, ’s kártételei, a csatornák nem léte , az utak rendkívüli rosszaságuk, sőt bizonyos időszakokbani járhatlanságuk 528