Pesti Hírlap, 1844. január-június (314-365. szám)
1844-05-23 / 354. szám
len ünnepélyes helyen ’s pillanatban . Legelsőben is abbeli érzetemet kell kifejeznem, hogy ha a’ józan emberi elme a’ gondviselés tetteiben a’ végtelen isteni bölcseséget tisztelni meg nem tanulta, és nem tapasztalta volna , hogy az isteni mindenhatóság az emberi tehetetlenségben szokta magát megdicsőiteni, — méltán azt kellene kérdezni: miért ’s honnét van, hogy a’ vallás, az ég legbecsesb ajándéka, annyi bajt okoz. Az vigasztal e’ részben némileg, hogy nem maga a’ vallás, hanem annak ürügye okozza e’ bajokat, ’s ez lett legrettentöbb ostora a’ balsors csapásitól különben is eléggé nyomasztott emberiségnek. A’ természet legborzasztóbb tüneményei, a’ földrengések, orkánok, döghalál iszonyú eseményeket idéznek ugyan elő, de nem hosszas ideig, ’s a’ földgömbnek illetőleg kevés részeit zaklatják, mig a’ vallás ürügye alatti türelmetlenség, ezen cherubin-palástba öltözött szörnyeteg, a’föld minden részén egyiránt’s folytonosan űzi gyászos működéseit. És miért ez ? mert az emberek összezavarták a’ vallást a’ theologiával; a’ keresztény vallás felséges alkotója vallást, nem pedig theologiát tanított, ’s lerontván azon közfalakat, mellyeket önkény és babona vont az emberek között, az általa tanitott vallásnak alapjává, a’szabadságot, isten előtti egyenlőséget’s atyafiui szeretetet tette. De ez nem tartott sokáig, mert alig tűnt le egy két nemzedék menybe menetele után, mindjárt theologiává kezde a’ vallás átalakulni; a' fejdelmek theologusok , a’ theologusok pedig fejdelmek lettek, száz meg száz felekezet támadt, mellyek közül mindegyik csak egyedül magát tartotta igaz hiten levőnek, ’s minden más felekezetet eretnekké bélyegezve, a’ menyország kulcsait önkényesen kezeibe ragadta, másokat abból kizárt ’s poklokra taszított, sőt, a’ mint egyik hatalmasb volt a’ másiknál , ezzel, üldözés pallosa ’s égő máglyák által még e’ földön elkezdé megizleltetni a’pokol kínjait. Meg fog győződni ezeknek igazságáról minden, ki az ecclésiai históriának több helyen embervérbe ’s kényekbe mártott tollal irt lapjait olvasta. Azt pedig megmondta a’ múlt napokban P. jeles követe, hogy a’ ki a’ históriából nem tanul, azzal beszélni nem lehet. — Nincs ország, nemzet, vallásfelekezet Európában, ha legfeljebb a’ jámbor quakereket kivesszük, melly vallásos türelmetlenségével magát ’s évkönyveit be nem szennyezte volna, ’s valahányszor ezt cselekvő, nem igazság, hanem hatalom vala a’ győző ok. Azonban mossák le magokról e’ szennyet, ha tudják, mi szóljunk csak azokról, mik hazánkban történtek Alig hatott be a’ reformatio hazánkba: azonnal kegyetlen törvények hozattak az evangelicusok ellen 2-ik Lajos alatt. Elhallgatom ezúttal, mik történtek Rudolf, 2-ik Ferdinand ’s I. Leopold királyaink alatt. Az uralkodásuk alatt történt súlyos sérelmeket csak igen rövid időre orvoslották a’ bécsi, linczi és szatmári békekötések; jelesen: alig készült meg 1711-ben a’ szatmári béke, 4 év múlva már azt rendelte az 1715-iki 30-ik törvényezikk, hogy az evangelicusok egész vallásos állapotukra nézve egyedül a’ kir. kegyelemtől ’s resolutioktól függjenek. E’ törvény a’bécsi, linczi és szatmári békekötéseken ejtett halálos Seb vala,’s az üldözések tovább is olly keserűséggel folytattattak, hogy a’ magyarországi protestánsok a’ 2-ik József császár által kiadott puszta, tolerantiale edictumot is fejedelmi magas kegyelem ’s jótétemény gyanánt üdvözölték. Majd a’ bölcs és kegyes II. Leopold kerülvén trónra, ő alatta hozatott az 1790/1-iki 26-ik törvényczikk; mint tartalmában mondatik , a’ közös haza polgárai közti béke ’s egyetértés örök időkig fentartásának eszközlésére. ’S meddig tartottak azon örök idők ? Alig másfél évig, mert már 1792-ben megjelent a gyűlöletes reversálisokat használni megengedő rendelet, ’s nem sokára követte azt a’ 6 heti oktatást létre juttatott felső parancs. A’ protestánsok untalan sürgették bokros sérelmeik orvoslását, ’s budai zsinatuk cánonainak megerősítését a’ trón előtt, de nem boldogultak, sőt 40 év múlva adatott tudtukra, hogy említett cánonaik Bécsben eltévedvén, azokra akadni nem lehet, így folytak a’ dolgok, mig 1833 -ik évi jamjai hónap örökre emlékezetes 9-ik napján Bihar harsány szózata fel nem rázta a’ veszteglést, ’s a’ vallás dolga országgyűlési tanácskozás tárgyává lön. — 183/46-iki diaetán fölterjesztetett egy törvényjavaslat, de mivel a’ fölterjesztés csak diaeta vége felé történt, arra ő felsége akkor választ nem adott; végre múlt évi julius 5-ik ’s f. é. martzus 25-ikéröl érkezének már két rendbeli k. válaszok; ezekhez akarok és fogok szólani. — Az 1840-iki május 7-ikén tett orsz. felírás szerint mind a’ két tábla abban egyezett meg , hogy a’ vegyes házasságokból születendő mind két nemű gyermekek egyiránt atyjok vallásában neveltessenek; ’s e’mód legjobb, legczélszerűbb, és a’ közoltajtásnak legjobban felel meg. Azon orsz. felírásra jött egy kir. válasz 1843-iki jul. 5-ikéről. E’ kir. válasz bevezető szakasza, melly az egésznek egy harmadát teszi, szép szavakat foglal magában és sokat ígér. Slesen azt mondja, hogy jó királyunk is arra törekszik hogy a’ különböző vallásu polgárok közt a’béke ’s egyetértés tökéletesen helyre álljon , ’s ígéri, hogy ő felségét is néhai nagyatyja, 2-ik Leopoldnak szelleme lelkesíti; de mind ezek után miből áll a’ végeredmény ? abból, hogy a’ kir. válasz derekán ’s végén az nyilvánitatik, hogy ő felsége attól, mikint a’vegyes házasságokból születendő gyermekek mindenkor atyjok vallásában neveltessenek, nem idegen ugyan, — mindazáltal előbb a’ felek közti egyezkedés kisértessék meg, ’s az említett közönséges szabály teljesülésének csak akkor legyen helye, ha a’felek különben meg nem egyezhetnének. — Erre csakhamar azt jelentette föl a’ két tábla újabb felírásában, hogy a’javaslott módhoz nem járulhat, mert az által a’ reversálisok törvényesittetnének. — Látván a’ kormány, hogy julius 5-iki resolutioja azért nem fogadtatott el, mert abból igen világosan kitűnik a’ reversálisok törvényesitésére törekvő szándék, i. é. martius 25-ikén újabb leiratot bocsátott el, ’s ebben, hogy a’ reversalisok szaga nagyon meg ne éreztessék, más,, de azért csak egy azon czélra vezető módot javasol, ’s e’ javaslatát olly homályos kifejezésekbe burkolja, hogy annak oedipusa nem egy könnyen akadand; ’s e’ homályosság is alkalmasint szándékos, hogy t. i. jövendőben a’ hozandó törvényt annál többfelé lehessen magyarázni. A’ julius 5-kei és mart. 25-kei k. k. leiratok egymással összeütköznek. Ugyanis a’ jul. 5-kei resolutióban levő azon fejedelmi nyilatkozás, hogy ő felsége azon rendelkezéstől, miszerint a’ gyermekek mindenkor atyjok vallásában neveltessenek, nem idegen, a’mart. 25-ki leiratban teljesen visszahuzatik; ’s nyilván, és háromszor ismételve mondatik ki,hogy ő felsége a’ tárgyban semmi kényszerítő vagy parancsoló törvény hozásához nem járuland. Továbbá az utóbbi k. leirat azt mondja, hogy a’ gyermekek nevelése egyedül és kirekesztőleg a’ szülők egyezkedésére bízassák; az egyezkedések teljesítése vagy felbontása azonban szabad akaratukra hagyassák, ’s azok teljesítésére se kormányi, se törvényes utón ne kényszerittessenek. Ezen mód is összeütközik az előbbi javaslattal, csakhogy ennél külsőleg szelidebbnek látszik. Jól meg kell azonban jegyezni, hogy ezen utóbbi resolutio arról: valljon hát akkor, ha a’ felett meg nem egyeznek, vagy az egyességet felbontják, vagy meghalnak, mi történjék? épen nem rendelkezik. Itt azon ellenvetést tehetné valaki, hogy ezen észrevétel nem áll; mert hiszen kezünkben lévén a’ toll és kezdeményi jog, fogjuk reá,’s vegyük úgy, hogy ő felsége még most sem húzta vissza előbbi nyilatkozását, miszerint attól, hogy a’ vegyes házasságból született gyermekek mindenkor atyjok vallásában neveltessenek, nem idegen, — ’s tegyük ezt t.javaslatunkban alapnak, azontúl pedig tegyük oda kivétel gyanánt a’ szülői egyezkedések és azok felbontásának szabadon hagyását, és azt, hogy ha az egyesség felbontatik, vagy az atya meghal, a’ gyermekek atyjok vallását követni tartozzanak. De ezen ellenvetés nem áll, mert miután ki van mondva az utóbbi resolutióban, hogy ő felsége parancsoló törvényt hozatni nem enged, ha a’ törvényt a’ felebbi módon szerkesztenék, könnyen azt felelnék reá, hogy azt helyben nem hagyják, hogy a’ parancsoló törvénynyel mi is végkép hagyjunk fel; a’mennyire azonban a’ szülői egyezkedés törvénybe igtatásához ’s alkalmaztatólagos fejtegetéséhez, bár feltételesen, már részünkről is hozzájárultunk, és igy attól többé el sem távozhatunk, annak eszméjét a’ törvényben továbbá is tartsuk meg. Illy után belemászván a’ bajba, mellyböl többé tiszteségesen ki nem vergődhetünk, eddig erős lábon álló törv javaslatunkat magunk tesszük ingadozóvá. Igen nagy homályt okozó körülmény az is, hogy a’ szülei egyezkedés készitésének ideje meghározva nincs. Az első leirat „sponsi“ kifejezést használván, úgy értethetik, hogy a’ házasság előtti időt rendeli azon egyezkedések készítésére; de már a’második leiratban ezen kifejezések fordultán elő „matrimonia talia contrahentes“ és „parles mixta connubia ineuntes“ ki fogja megmagyarázni , hogy azon kifejezések házasság előtti vagy utáni időt tesznek e? sőt ki áll jót azért is, hogy nem fogják azon kifejezéseket még oda is magyarázni, hogy a’ házasság előtti egyezkedés ugyan érvénytelen, de a’ házasság utáni érvényes. Mindezeket most nem tudjuk, de később önkényesen magyarázó resolutiókkal majd elrántják szemeink elől a’ függönyt. Az is mondatik az utóbbi leiratban , hogy „talis incaturvia, quae principiis catholicae, aliarumque lege receptarum religionum vei consentanca sit, vei saltem non praejudicet.“ Ám hiszen épen azon útnak feltalálása a’ kérdések kérdése; bárcsak az, ki a’ resolutiót olly homályos modorba szerkesztette, maga lett volna szíves olly utat javaslani. Most nem lehet felőle egyebet gondolni annál, hogy ezen kifejezésnek ellenkezője is állani fog; az az, hogy a’ cath. hit elveivel meg nem egyező, vagy annak állítólag sérelmet okozó szülei egyezkedések nem lesznek érvényesek. Már pedig az 1791. 26. t.cz.ben nyilván ki lévén mondva az, hogy a’ más vallásra átmenetei a’ r. cath. hit elveivel ellenkezik, ebből természetesen következik, hogy semmi catholicus nem fog olly egyességet köthetni, miszerint a’ gyermekek a’ cath. hiten kívül bármelly más vallásban neveltessenek. Ellenben a’ protestánsoknak az fog mondatni, mi a’jelen diaetán is mondatott már, hogy az ő vallásuk tana senkit sem zár ki a’ menyországból, sőt egyenesen azt tanítja, hogy bármelly vallásban is lehet idvezülni, és igy ha gyermekeik s más vallásban neveltetnek is, ez vallásuk elveivel nemi ellenkezvén, ’s annak sérelmet nem okozván, az általuk kötött egyezkedések mind érvényesek. Illy után is tehát mindig csak a’ protestánsok veszítenek és szenvednek rövidséget. Azt is mondja az elsőbb k. leirat, hogy „a’ készítendő törv javaslatban olly módról kell gondoskodni, melly az ország lakosai közé a’ vallásosság és erkölcsiség kárával becsúszott köz-és magányvisszálkodásokat hathatósan el- i fojtsa.“ Már, szabad legyen kérdezni: váljon a’vallásosság és erkölcsiség romlására lehet e sikeresb és hatályosbb módot találni annál, mi az utóbbi k.leiratban van? Magyarország törvénye, ’s a’ természet- és nemzeteké is egyiránt azt mondja, hogy a’ szerződéseket meg kell tartani; az utóbbi k. leiratban pedig törvény által szándékoztatik azon elv felállitatni, hogy: egyezkedni a’ vallásról — ezen legérdekesb tárgyról — mindenkinek szabad, de úgy, hogy az egyezkedést bármikor felbonthassa, ’s rajta se törvény, se biró fegyvere ne fogjon. Nem fogja e ezen mód elerkölcstelenitni a’ népet? nem ezernyi czivódás fog e e’ miatt az egymás által keservesen megcsalatott házastársak közt keletkezni? ’s ki lesz köztük orvos és vigasztaló ? nem lesz e több zavar az országban , mint ekkorig?— Mondatik továbbá az utóbbi k. leiratban, hogy a’ hozandó törvényt össze kell egyeztetni a’ lelkismeret teljes szabadságával. De a’ javaslott módon hogy lesz fentartva a’ lelkismeret szabadsága ? — hiszen a’ nevelendő gyermeknek még se vallásos fogalma, se lelkismereti szabadsága nincs; az apa és anya pedig , ha jobbnak látja, gyermekét nem a’ maga, hanem a’ más vallásában nevelni, ám ő maga menjen át a’ jobbnak ítélt vallásra; igy vége minden vitának,’s a’ gyermek feletti egyezkedésre nem lesz szükség; olly apák ’s anyák pedig, kik ezt nem cselekszik, gyermekeik irányában vagy zsarnokok , vagy hypocriták. Nem lehet elfogadni az utóbbi keleiratot még azért sem, mert azon egyezkedési módnak törvénybe iktatásával a’ protestánsok elvei felforgattatnának. A’ Protestantismus fő elve ugyanis, hogy vallást az emberben csak a’ szív benső meggyőződése szülhet, ’s a’ Protestantismus terjesztésére vezető más út ’s eszköz nincsen. Ha tehát még törvény által hivatik fel ’s mintegy ingereltetik a’ protestáns is arra, hogy a’ protestáns szellemét jól fel nem fogó egyének’s még némelly értetlenebb papok is illy lélekvásárlási módokhoz nyulandanak, ’s még több zavar és botrány lesz az országban, mint eddig.— A’ házas felek közt is több leendne azon egyezkedési mód behozatala által a’ házi viszálkodások alkalma. A’ legboldogabb házasságban is ollykor felhők boronganak a’házi béke egén; ha már a’ házasok összeczivódnak, vagy egyik a’ másikat valamelly engedélyre szándékozik bírni, legelső ellenfegyver, mellyel élni fog, azon fenyegetés lesz, hogy más különben a’ közös gyermekek nevelése iránti egyességet felbontandja ; ’s a’ szegény gyermek egy év alatt 3—4 féle iskolán is keresztül fog hurczoltatni; egyébiránt az illy házi csatákban végre is az asszonyok lesznek győzedelmesek. Azon gyöngéd körbe, mit szülői hatalomnak neveznek, a’ közállománynak, törvényhozó ’s végrehajtó hatalomnak, vagy épen nem, vagy csak a’ legnagyobb vigyázattal kell belé avatkozni. A’ szülői hatalom régibb minden positiv vallásnál ’s minden törvényhozásnál. A’ természet adta azon hatalmat a’ szülőknek , ’s arról törvényt hozni nem csak felesleges, hanem káros is; polgári külhatalomnak legfölebb is csak akkor lehet és kell a’ szülök házi körébe bocsátkozni, ha azok gyermekeik nevelését vagy egészen elmulasztják, vagy azokat erkölcstelenségre tanítják. — Végre: Az úgy nevezett permissiv törvények soha sem jók, mert határozatlanok és sokfelé magyarázhatók lévén, önkényre nyitnak utat. Legjobbak a’ rövid és határozottan parancsoló törvények, ’s jelenleg is, mintsem ingatag törvényt hozzunk, jobb ha az 179 nyíiki törvényczikknél maradunk; ez legalább azt rendelvén, hogy, ha az apa catholicus, minden gyermek catholicus legyen, — a’ catholicusokra nézve határozott ’s nem föltételes; a’ resolutióbeli javaslat által pedig még a’ catholicusok állapotja is habzóvá tétetik. — Vélekedésem szerint hát ezen mart. 25-iki resolutiót sem lehetvén elfogadni, jónak ítélném az el nem fogadás okait egy újabb felírásban gyökeresen kifejteni,’s ő felségének feljelenteni, hogy előbbi törvényjavaslatunk mellett általánosan megmaradván, azt megerősitetni kérjük. Mi a’ resolutióban foglalt azon valóban fejedelmi nyilatkozást illeti, hogy a’ vallás dolgában alkotandó törvényt a’ lelkismeret szabadságán és teljes viszonosságon kell alapítani: ezt én is örömmel elfogadom; magát pedig az elvet olly felségesnek tartom, hogy az vajha Lissabontól a’ Kaukasusig minden fejdelem ’s törvényhozó keblében viszszazengene! sajnálom azonban, hogy e’ szép elv csak elméletileg van kimondva, ’s tettleg alkalmaztatva nincs. Mindazáltal mind azt, a’mi jó, meg kell ragadnunk, tehát ezen dicső elvet is Ezt pedig kétfélekép lehet cselekednünk, általánosan és részletesen. Jelentsük be tehát ő felségének, hogy mi azon elvet már ő felségét megelőzőleg általánosan elfogadtuk; a’múlt országgyűlésről átmaradt vallásos tárgyak felett a’ két tábla közötti értekezés alatt levő pontok iránt készített törvényjavaslatunk tikjában nyilván kifejezvén, hogy ,,az evang. valláson levők polgári, vallási, ’s egyházi viszonyaikra nézve, mind egymás közt, mind a’ cah, villás és egyház irányában, a’ teljes egyenlőség és viszonosság szolgál sinórmértékül. — Mivel pedig a’ m. főRR. nem akarják ezt elfogadni, hozzájok küldendő újabb üzenetünkben jó lesz ő felsége resolutiójára hivatkozva felelnünk. — Mi pedig a’tisztelt elv részletes alkalmazását illeti, mi már ezt is nagy részben teljesítettük , mert felterjesztett törvény- s javaslatunkban a’ vegyes házasok összeesketésének ezentúli módja, a’ házasságon kívül született ’s talált gyermekek, az iskolákba kölcsönösen járhatás, a’külországi főiskolákra kimehetés, a’ stóla ’s egyéb papi fizetések megszüntetése, a’ lakosság megengedése, a’temetők közössége , a’ magyar ezredekhez alkalmazandó evangelicus lelkészek iránti rendelkezéseink, mind a’ viszonosság elvének tettleges alkalmazásából eredtek. Továbbá feljelent- 346