Pesti Hírlap, 1844. január-június (314-365. szám)

1844-05-23 / 354. szám

len ünnepélyes helyen ’s pillanatban . Legelsőben is abbeli érzetemet kell kifejeznem, hogy ha a’ józan em­beri elme a’ gondviselés tetteiben a’ végtelen isteni böl­­cseséget tisztelni meg nem tanulta, és nem tapasztalta vol­na , hogy az isteni mindenhatóság az emberi tehetetlen­ségben szokta magát megdicsőiteni, — méltán azt kellene kérdezni: miért ’s honnét van, hogy a’ vallás, az ég leg­­b­ecsesb ajándéka, annyi bajt okoz. Az vigasztal e’ rész­ben némileg, hogy nem maga a’ vallás, hanem annak ürügye okozza e’ bajokat, ’s ez lett legrettentöbb ostora a’ balsors csapásitól különben is eléggé nyomasztott emberi­ségnek. A’ természet legborzasztóbb tüneményei, a’ föld­rengések, orkánok, döghalál iszonyú eseményeket idéz­nek ugyan elő, de nem hosszas ideig, ’s a’ földgömbnek illetőleg kevés részeit zaklatják, mig a’ vallás ürügye alatti türelmetlenség, ezen cherubin-palástba öltözött szörnye­teg, a’föld minden részén egyiránt’s folytonosan űzi gyá­szos működéseit. És miért ez ? mert az emberek össze­zavarták a’ vallást a’ theologiával; a’ keresztény vallás felséges alkotója vallást, nem pedig theologiát tanított, ’s lerontván azon közfalakat, mellyeket önkény és babona vont az emberek között, az általa tanitott vallásnak alap­jává, a’szabadságot, isten előtti egyenlőséget’s atyafiui szeretetet tette. De ez nem tartott sokáig, mert alig tűnt le egy két nemzedék menybe menetele után, mindjárt theologiává kezde a’ vallás átalakulni; a' fejdelmek theo­­logusok , a’ theologusok pedig fejdelmek lettek, száz meg száz felekezet támadt, mellyek közül mindegyik csak egyedül magát tartotta igaz hiten levőnek, ’s minden más felekezetet eretnekké bélyegezve, a’ menyország kulcsait önkényesen kezeibe ragadta, másokat abból kizárt ’s pok­lokra taszított, sőt, a’ mint egyik hatalmasb volt a’ másik­nál , ezzel, üldözés pallosa ’s égő máglyák által még e’ földön elkezdé megizleltetni a’pokol kínjait. Meg fog győ­ződni ezeknek igazságáról minden, ki az ecclésiai histó­riának több helyen embervérbe ’s kényekbe mártott tollal irt lapjait olvasta. Azt pedig megmondta a’ múlt napokban P. jeles követe, hogy a’ ki a’ históriából nem tanul, azzal beszélni nem lehet. — Nincs ország, nemzet, vallásfe­lekezet Európában, ha legfeljebb a’ jámbor quakereket kivesszük, melly vallásos türelmetlenségével magát ’s év­könyveit be nem szennyezte volna, ’s valahányszor ezt cselekvő, nem igazság, hanem hatalom vala a’ győző ok. Azonban mossák le magokról e’ szennyet, ha tudják, mi szóljunk csak azokról, mik hazánkban történtek Alig hatott be a’ reformatio hazánkba: azonnal ke­gyetlen törvények hozattak az evangelicusok ellen 2-ik Lajos alatt. Elhallgatom ezúttal, mik történtek Rudolf, 2-ik Ferdinand ’s I. Leopold királyaink alatt. Az uralkodásuk alatt történt súlyos sérelmeket csak igen rövid időre orvos­­lották a’ bécsi, linczi és szatmári békekötések; jelesen: alig készült meg 171­1-ben a’ szatmári béke, 4 év múlva már azt rendelte az 1715-iki 30-ik törvényezikk, hogy az evangelicusok egész vallásos állapotukra nézve egyedül a’ kir. kegyelemtől ’s resolutioktól függjenek. E’ törvény a’bécsi, linczi és szatmári békekötéseken ejtett halálos Seb vala,’s az üldözések tovább is olly keserűséggel foly­­tattattak, hogy a’ magyarországi protestánsok a’ 2-ik Jó­zsef császár által kiadott puszta, tolerantiale edictumot is fejedelmi magas kegyelem ’s jótétemény gyanánt üdvözöl­ték. Majd a’ bölcs és kegyes II. Leopold kerülvén trón­ra, ő alatta hozatott az 1790/1-iki 26-ik törvényczikk; mint tartalmában mondatik , a’ közös haza polgárai közti béke ’s egyetértés örök időkig fentartásának eszközlésé­re. ’S meddig tartottak azon örök idők ? Alig másfél évig, mert már 1792-ben megjelent a­ gyűlöletes reversáliso­­kat használni megengedő rendelet, ’s nem sokára követte azt a’ 6 heti oktatást létre juttatott felső parancs. A’ pro­testánsok untalan sürgették bokros sérelmeik orvoslását, ’s budai zsinatuk cánonainak megerősítését a’ trón előtt, de nem boldogultak, sőt 40 év múlva adatott tudtukra, hogy említett cánonaik Bécsben eltévedvén, azokra akad­ni nem lehet, így folytak a’ dolgok, mig 1833 -ik évi ja­mjai hónap örökre emlékezetes 9-ik napján Bihar harsány szózata fel nem rázta a’ veszteglést, ’s a’ vallás dolga or­szággyűlési tanácskozás tárgyává lön. — 183­­/46-iki diae­­tán fölterjesztetett egy törvényjavaslat, de mivel a’ föl­­terjesztés csak diaeta vége felé történt, arra ő felsége ak­­kor választ nem adott; végre múlt évi julius 5-ik ’s f. é. martzus 25-ikéröl érkezének már két rendbeli k. vála­szok; ezekhez akarok és fogok szólani. — Az 1840-iki május 7-ikén tett orsz. felírás szerint mind a’ két tábla abban egyezett meg , hogy a’ vegyes házasságokból szü­letendő mind két nemű gyermekek egyiránt atyjok vallá­sában neveltessenek; ’s e’mód legjobb, legczélszerűbb, és a’ közoltajtásnak legjobban felel meg. Azon orsz. fel­írásra jött egy kir. válasz 1843-iki jul. 5-ikéről. E’ kir. válasz bevezető szakasza, melly az egésznek egy harma­dát teszi, szép szavakat foglal magában és sokat ígér. S­­­lesen azt mondja, hogy jó királyunk is arra törekszik h­ogy a’ különböző vallásu polgárok közt a’béke ’s egyet­értés tökéletesen helyre álljon , ’s ígéri, hogy ő felségét is néhai nagyatyja, 2-ik Leopoldnak szelleme lelkesíti; de mind ezek után miből áll a’ vég­eredmény ? ab­ból, hogy a’ kir. válasz derekán ’s végén az nyilvánita­­tik, hogy ő felsége attól, mikint a’vegyes házasságok­ból születendő gyermekek mindenkor atyjok vallásában neveltessenek, nem idegen ugyan, — mindazáltal előbb a’ felek közti egyezkedés kisértessék meg, ’s az említett közönséges szabály teljesülésének csak akkor legyen he­lye, ha a’felek különben meg nem egyezhetnének. — Erre csakhamar azt jelentette föl a’ két tábla újabb fel­írásában, hogy a’javaslott módhoz nem járulhat, mert az által a’ reversálisok törvényesittetnének. — Látván a’ kormány, hogy julius 5-iki resolutioja azért nem fo­gadtatott el, mert abból igen világosan kitűnik a’ rever­sálisok törvényesitésére törekvő szándék, i. é. martius 25-ikén újabb leiratot bocsátott el, ’s ebben, hogy a’ re­­versalisok szaga nagyon meg ne éreztessék, más,, de azért csak egy azon czélra vezető módot javasol, ’s e’ javaslatát olly homályos kifejezésekbe burkolja, hogy annak oedipusa nem egy könnyen akadand; ’s e’ ho­mályosság is alkalmasint szándékos, hogy t. i. jöven­dőben a’ hozandó törvényt annál többfelé lehessen ma­gyarázni. A’ julius 5-kei és mart. 25-kei k. k. leiratok egymás­sal összeütköznek. Ugyanis a’ jul. 5-kei resolutióban levő azon fejedelmi nyilatkozás, hogy ő felsége azon rendel­kezéstől, miszerint a’ gyermekek mindenkor atyjok vallá­sában neveltessenek, nem idegen, a’mart. 25-ki leirat­ban teljesen visszahuzatik; ’s nyilván, és háromszor ismé­telve mondatik ki,hogy ő felsége a’ tárgyban semmi kény­szerítő vagy parancsoló törvény hozásához nem járuland. Továbbá az utóbbi k. leirat azt mondja, hogy a’ gyerme­kek nevelése egyedül és kirekesztőleg a’ szülők egyez­kedésére bízassák; az egyezkedések teljesítése vagy fel­bontása azonban szabad akaratukra hagyassák, ’s azok tel­jesítésére se kormányi, se törvényes utón ne kényszerit­­tessenek. Ezen mód is összeütközik az előbbi javaslattal, csakhogy ennél külsőleg szelidebbnek látszik. Jól meg kell azonban jegyezni, hogy ezen utóbbi resolutio arról: valljon hát akkor, ha a’ felett meg nem egyeznek, vagy az egyességet felbontják, vagy meghalnak, mi történjék? épen nem rendelkezik.­­ Itt azon ellenvetést tehetné va­laki, hogy ezen észrevétel nem áll; mert hiszen kezünk­ben lévén a’ toll és kezdeményi jog, fogjuk reá,’s ve­gyük úgy, hogy ő felsége még most sem húzta vissza előbbi nyilatkozását, miszerint attól, hogy a’ vegyes há­zasságból született gyermekek mindenkor atyjok vallásá­ban neveltessenek, nem idegen, — ’s tegyük ezt t.javas­­latunkban alapnak, azontúl pedig tegyük oda kivétel gya­nánt a’ szülői egyezkedések és azok felbontásának szaba­don hagyását, és azt, hogy ha az egyesség felbontatik, vagy az atya meghal, a’ gyermekek atyjok vallását követ­ni tartozzanak. De ezen ellenvetés nem áll, mert miután ki van mondva az utóbbi resolutióban, hogy ő felsége pa­rancsoló törvényt hozatni nem enged, ha a’ törvényt a’ felebbi módon szerkesztenék, könnyen azt felelnék reá, hogy azt helyben nem hagyják, hogy a’ parancsoló tör­vénynyel mi is végkép hagyjunk fel; a’mennyire azonban a’ szülői egyezkedés törvénybe igtatásához ’s alkalmazta­­tólagos fejtegeté­séhez, bár feltételesen, már részünkről is hozzájárultunk, és igy attól többé el sem távozhatunk, an­nak eszméjét a’ törvényben továbbá is tartsuk meg. Illy után belemászván a’ bajba, mellyböl többé tiszteségesen ki nem vergődhetünk, eddig erős lábon álló törv javaslatun­kat magunk tesszük ingadozóvá. Igen nagy homályt okozó körülmény az is, hogy a’ szülei egyezkedés készitésének ideje megh­­ározva nincs. Az első leirat „sponsi“ kifejezést használván, úgy ér­tethetik, hogy a’ házasság előtti időt rendeli azon egyez­kedések készítésére; de már a’második leiratban ezen ki­fejezések fordultán elő „matrimonia talia contrahentes“ és „parles mixta connubia ineuntes­“ ki fogja megmagyaráz­ni , hogy azon kifejezések házasság előtti vagy utáni időt tesznek e? sőt ki áll jót azért is, hogy nem fogják­­ azon kifejezéseket még oda is magyarázni, hogy a’ házasság előtti egyezkedés ugyan érvénytelen, de a’ házasság utáni érvényes. Mind­ezeket most nem tudjuk, de később ön­kényesen magyarázó resolutiókkal majd elrántják szeme­ink elől a’ függönyt. Az is mondatik az utóbbi leiratban , hogy „talis inca­­turvia, quae principiis catholicae, aliarumque lege re­­ceptarum religionum vei consentanca sit, vei saltem­ non praejudicet.“ Ám hiszen épen azon útnak feltalálása a’ kérdések kérdése; bárcsak az, ki a’ resolutiót olly ho­mályos modorba szerkesztette, maga lett volna szíves olly utat javaslani. Most nem lehet felőle egyebet gondolni an­nál, hogy ezen kifejezésnek ellenkezője is állani fog; az az, hogy a’ cath. hit elveivel meg nem egyező, vagy an­nak állítólag sérelmet okozó szülei egyezkedések nem lesznek érvényesek. Már pedig az 1791. 26. t.cz.ben nyil­ván ki lévén mondva az, hogy a’ más vallásra átmenetei a’ r. cath. hit elveivel ellenkezik, ebből természetesen következik, hogy semmi catholicus nem fog olly egyes­séget köthetni, miszerint a’ gyermekek a’ cath. hiten kí­vül bármelly más vallásban neveltessenek. Ellenben a’ protestánsoknak az fog mondatni, mi a’jelen diaetán is mondatott már, hogy az ő vallásuk tana senkit sem zár ki a’ menyországból, sőt egyenesen azt tanítja, hogy bár­melly vallásban is lehet idvezülni, és igy ha gyermekeik s m­ás vallásban neveltetnek is, ez vallásuk elveivel nemi ellenkezvén, ’s annak sérelmet nem okozván, az általuk­­ kötött egyezkedések mind érvényesek. Illy után is tehát­­ mindig csak a’ protestánsok veszítenek és szenvednek rö­vidséget. Azt is mondja az elsőbb k. leirat, hogy „a’ készítendő­­ törv javaslatban olly módról kell gondoskodni, melly az ország lakosai közé a’ vallásosság és erkölcsiség kárával becsúszott köz-és magányvisszálkodásokat hathatósan el- i fojtsa.“ Már, szabad legyen kérdezni: váljon a’vallásos­ság és erkölcsiség romlására lehet e sikeresb és hatályosb­b módot találni annál, mi az utóbbi k.­leiratban van? Ma­­­­gyarország törvénye, ’s a’ természet- és nemzeteké is egyiránt azt mondja, hogy a’ szerződéseket meg kell tar­tani; az utóbbi k. leiratban pedig törvény által szándé­­koztatik azon elv felállitatni, hogy: egyezkedni a’ vallás­ról — ezen legérdekesb tárgyról — mindenkinek szabad, de úgy, hogy az egyezkedést bármikor felbonthassa, ’s rajta se törvény, se biró fegyvere ne fogjon. Nem fogja e ezen mód elerkölcstelenitni a’ népet? nem ezernyi czi­­vódás fog e e’ miatt az egymás által keservesen megcsa­latott házastársak közt keletkezni? ’s ki lesz köztük or­vos és vigasztaló ? nem lesz e több zavar az országban , mint ekkorig?— Mondatik továbbá az utóbbi k. leiratban, hogy a’ hozandó törvényt össze kell egyeztetni a’ lelkis­­meret teljes szabadságával. De a’ javaslott módon hogy lesz fentartva a’ lelkismeret szabadsága ? — hiszen a’ ne­velendő gyermeknek még se vallásos fogalma, se lelkis­­mereti szabadsága nincs; az apa és anya pedig , ha jobb­nak látja, gyermekét nem a’ maga, hanem a’ más vallásá­ban nevelni, ám ő maga menjen át a’ jobbnak ítélt val­lásra; igy vége minden vitának,’s a’ gyermek feletti egyez­kedésre nem lesz szükség; olly apák ’s anyák pedig, kik ezt nem cselekszik, gyermekeik irányában vagy zsarno­kok , vagy hypocriták.­­ Nem lehet elfogadni az utóbbi ke­leiratot még azért sem, mert azon egyezkedési módnak törvénybe iktatásá­val a’ protestánsok elvei felforgattatnának. A’ Protestan­tismus fő elve ugyanis, hogy vallást az emberben csak a’ szív benső meggyőződése szülhet, ’s a’ Protestantismus terjesztésére vezető más út ’s eszköz nincsen. Ha tehát még törvény által hivatik fel ’s mintegy ingereltetik a’ pro­testáns is arra, hogy a’ protestáns szellemét jól fel nem fogó egyének’s még némelly értetlenebb papok is illy lé­­lekvásárlási módokhoz nyulandanak, ’s még több zavar és botrány lesz az országban, mint eddig.— A’ házas fe­lek közt is több leendne azon egyezkedési mód behozata­la által a’ házi viszálkodások alkalma. A’ legboldogabb há­zasságban is ollykor felhők boronganak a’házi béke egén; ha már a’ házasok összeczivódnak, vagy egyik a’ másikat valamelly engedélyre szándékozik bírni, legelső ellen­­fegyver, mellyel élni fog, azon fenyegetés lesz, hogy más különben a’ közös gyermekek nevelése iránti egyes­séget felbontandja ; ’s a’ szegény gyermek egy év alatt 3—4 féle iskolán is keresztül fog hurczoltatni; egyéb­iránt az illy házi csatákban végre is az asszonyok lesznek győzedelmesek. Azon gyöngéd körbe, mit szülői hatalomnak neveznek, a’ közállománynak, törvényhozó ’s végrehajtó hatalomnak, vagy épen nem, vagy csak a’ legnagyobb vigyázattal kell belé avatkozni. A’ szülői hatalom régibb minden positiv vallásnál ’s minden törvényhozásnál. A’ természet adta azon hatalmat a’ szülőknek , ’s arról törvényt hozni nem csak felesleges, hanem káros is; polgári külhatalomnak legfölebb is csak akkor lehet és kell a’ szülök házi kö­rébe bocsátkozni, ha azok gyermekeik nevelését vagy egészen elmulasztják, vagy azokat erkölcstelenségre ta­nítják. — Végre: Az úgy nevezett permissiv törvények soha sem jók, mert határozatlanok és sokfelé magyarázhatók lévén, önkényre nyitnak utat. Legjobbak a’ rövid és határozottan parancso­ló törvények, ’s jelenleg is, mintsem ingatag törvényt hozzunk, jobb ha az 179 nyíiki törvényczikknél maradunk; ez legalább azt rendelvén, hogy, ha az apa catholicus, minden gyermek catholicus legyen, — a’ catholicusokra nézve határozott ’s nem föltételes; a’ resolutióbeli javas­lat által pedig még a’ catholicusok állapotja is habzóvá tétetik. — Vélekedésem szerint hát ezen mart. 25-iki resolutiót sem lehetvén elfogadni, jónak ítélném az el nem fogadás okait egy újabb felírásban gyökeresen kifejteni,’s ő felsé­gének feljelenteni, hogy előbbi törvényjavaslatunk mel­lett általánosan megmaradván, azt megerősitetni kérjük. Mi a’ resolutióban foglalt azon valóban fejedelmi nyilatko­zást illeti, hogy a’ vallás dolgában alkotandó törvényt a’ lelkismeret szabadságán és teljes viszonosságon kell ala­pítani: ezt én is örömmel elfogadom; magát pedig az el­vet olly felségesnek tartom, hogy az vajha Lissabontól a’ Kaukasusig minden fejdelem ’s törvényhozó keblében visz­­szazengene! sajnálom azonban, hogy e’ szép elv csak el­méletileg van kimondva, ’s tettleg alkalmaztatva nincs. Mindazáltal mind azt, a’mi jó, meg kell ragadnunk, te­hát ezen dicső elvet is Ezt pedig kétfélekép lehet csele­kednünk, általánosan és részletesen. Jelentsük be tehát ő felségének, hogy mi azon elvet már ő felségét megelőzőleg általánosan elfogadtuk; a’múlt ország­gyűlésről átmaradt vallásos tárgyak felett a’ két tábla kö­zötti értekezés alatt levő pontok iránt készített törvényja­vaslatunk tik­jában nyilván kifejezvén, hogy ,,az evang. valláson levők polgári, vallási, ’s egyházi viszonyaikra nézve, mind egymás közt, mind a’ ca­h, vi­llás és egyház irányában, a’ teljes egyenlőség és viszonosság szolgál si­­nórmértékül. — Mivel pedig a’ m. főRR. nem akarják ezt elfogadni, hozzájok küldendő újabb üzenetünkben jó lesz ő felsége resolutiójára hivatkozva felelnünk. — Mi pedig a’tisztelt elv részletes alkalmazását illeti, mi már ezt­­ is nagy részben teljesítettük , mert felterjesztett törvény- s javaslatunkban a’ vegyes házasok összeesketésének ezen­­túli módja, a’ házasságon kívül született ’s talált gyerme­kek, a­z iskolákba kölcsönösen járhatás, a’külországi fő­iskolákra kimehetés, a’ stóla ’s egyéb papi fizetések meg­szüntetése, a’ lakosság megengedése, a’temetők közös­sége , a’ magyar ezredekhez alkalmazandó evangelicus lelkészek iránti rendelkezéseink, mind a’ viszonosság el­vének tettleges alkalmazásából eredtek. Továbbá feljelent- 346

Next