Pesti Hírlap, 1845. augusztus (513-530. szám)
1845-08-08 / 517. szám
Péntek 51. Augustus 8.1845. Megjelnik a’lap minden héten négyanar: vasárnap, kedden, csütörtökön és pénteken. Félévi elflfizetés a’ két fővárosban hánhoshordással 5 ft, borítékban 6 ft, postán borítékban 8 ft pp. Előfibeen helyben Landerer Lajos kiadó-tulajdonosnál, hatvani utcan Horváth-házban 483 st. a., egyébütt minden kir. postahivatalnál. — Az ausstriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldem írványok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi cs. főpostahivatal’ útján történhetik. — Mindenféle hirdetmények felvétetnek, ’s egy-egy kis hasábsorért apró betűkkel 5 pengő ki számittatik. TARTALOM. Kinevezés: Gyászhir. Agricola’ levele. Szegények’ iskolája Selmeczen. Törvényhatósági dolgok: Zágráb (az uj tisztikar’ névrora). Hevestáblabírák’ választása, főispánhelyettesi rendszer, ’s a’ helyettes elleni felirat). Vegyes közlemények: Pályakérdés. Kisdedóvó intézet. K . 1- ICId. Értekező: Vasutak és csatornák. Nevezetes t irók nézetei a’ központosításról. I. Chevalier. I. Rossi. Hirdetések. MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. Szatmáry József a’debreczeni kerületi tábla’ tiszteletbeli ülnöke az ugyanott megüresült valóságos ülnökségre neveztetett ki. (B. II.) GYÁSZHIR. Kővágó Őrsön Otskay Ferencz, Zala és Veszprém megyék’ táblabirája, a’ réa-vidéki evang. ágost. egyházmegyének 26 éves világi felügyelője, i. e. jul. 21-én végezte be éltének 76 éveket meghaladótt földi pályáját. A’ köztiszteletü aggastyánt vallási buzgalom, hivatali pontosság ’s valódi keresztyén szelidség jellemzék. Béke poraira! AGRICOLA’ LEVELE. „A’ beteg emberi észnek a’ vak hitre szüksége van mindig, mellyben ágyként megpihenve magát álmainak engedheti által, ha a’ babonás hitnek egy neme lerontatik, a’ másik már készen áll, ’s nekem úgy látszik a’ beteg csak ágyát változtatja.“ Így, vagy majdnem igy szólt egyszer Demoulin Camille, mint azt a’ kivonathalomban, — mellyröl egy előbbi levelemben szólok, — feltaláltam. Felfogásom szerint soha ember valóbbat nem mondott még, 's főkép’ ki éltében politicával foglalatoskodott, nem fogja tagadni, hogy a’ vakhit, mellyet bizonyos tételek elfogadtatnak, nagyszerűbb eredményekhez vezetett, mint bármi helyes okoskodás. Talán a’ mi politicus credónknak is lehetnek illy egyes tanai, mellyeknek alapján sokat okoskodunk , de mellyeknek helyességéről vizsgálódni soha szükségesnek nem tartottuk? Nem lenne-e jó, ha azon politicai axiómákat, mellyekből kiindulunk , egyszer már szinte vizsgálat alá vennék ? Isten ments meg, — igy szól uram bátyám — alkotmányunk nyolcz századig feltartotta magát, a’ nemzet mindig ezen alkotmány alatt élt ’s gyarapodott, erre nincs szükség. De kedves uram bátyám, — mondom én, — csakugyan igaz volna-e, hogy őseink mindig ugyanezen alkotmány alatt éltek ? Már öcsém, ha ezt sem hiszed — válaszolt — úgy veled szólni nem lehet, az egész világ tudja ezt. De — szóltam ismét alázatosan — ha ezt nem tagadnám is, én, miután tehát nyolcz századig ez alkotmány alatt éltünk, nem nagy gyarapodást veszek észre. Mindenben hátra vagyunk, nincsenek utaink, nincs kereskedés, nincs gyáripar, van executio ’s csődper, de nincs hitel. Árvában éhen halnak ’s én nem adhatom el búzámat. Ez utolsó baj, — mondam gondolkodva — magam is úgy vagyok vele, ’s ha az idén isten rész esztendőt nem ad, csakugyan nem tudom, hogy ürítem ki magtáraimat, de mi a’ többit illeti, bliktri, öcsém; a’ magyart nem arra teremtette isten, hogy kereskedése vagy gyárai legyenek, az utak’ hiányát is csak most vesszük észre, mióta a’ sorspontot megszorítottátok; mi katonanemzet vagyunk, és annak kell maradnunk, ez a nemzet’ szelleme.S mi a’ gyarapodást illeti: nézz reám — ’s ezzel tisztelt rokonom kerekded hasát veregető ’s mosolygott. Ezen argumentum ellen nem lehet mit sem mondanom, pirosabb arczot ’s kerekdedebb testet nem láthatni széles e’ világon, mint bátyámon látók, ’s, mi tagadás lenne, ő csakugyan gyarapodott alkotmányunk alatt. Rövid idővel e’ beszélgetés után , melly köztem ’s bátyám között tegnapelőtt folyt, az öreg ur derekasan összecsókolva, elment ’s én szavai felett gondolkodtam. Tehát alkotmányunk nyólcz száz esztendős, katonanemzet vagyunk, ’s nemzetünk’ szelleme azt kívánja, hogy jelen állapotunkban megmaradjunk, uram bátyám szerint ’s még többeknek meggyőződése után, gyáripar és kereskedés nekünk nem való, főkép’ alkotmányunk’ tekintetében. Mind !*«•»»% J“fz,en kétkedni nem szabad, melly hitágazatként alattatik fel, ’s melly a’ leghelyesebb okoskodás’ ellenében minő annyiszor felállitatik, mennyiszer más okok hiányzanak. De valljon val-e mindezen állítások közül csak egy is Nézzük pédául alkotmányunk’ nyolcz százados korát ' ! ’„"Tára nem csalódom , gróf Széchenyi volt ,kinek egyáltalában egyik földemének tulajdonítom , hogy még akkor is, ha nézeteit nem osztom, régi mesékkel minő alkotmányunk’ nyolcz század előtti születése ’s nevetséges szójárásokkal, minő az, hogy katonanemzet vagyunk, élni nem szokott, ’s ki, valamint nem hiszi, hogy a’ magyar gyomor furós csuszán , halász leven ’s pörkölt húson kívül más ételt nem bírhat el, úgy meggyőződött hogy a’ magyar szellemipázáson ’s beszélgetésen kívül , még más munkával is öszvefér tehát gróf Széchenyi, hogy e’ hosszú parenthesis után tárgyamat folytassam , — nem tudom hol, az alkotmányt ruhához hasonlitá. Én e’ hasonlatot helyesnek tartom , föképp nálunk , hol ruha ’s alkotmány, mindkettő igen szűk, ’s igen sujtásos, ’s valljon, kérdem , ki hallotta valaha , hogy valaki rongyos és használhatatlan ruhája ellen panaszoskodva , abban, hogy ruhája igen ócska , nagy megnyugtatást talált volna? Azt is felhozhatnám, hogy más nemzeteknek is voltak nyolczszázados alkotmányai, sőt,hogy a’ francziáknak tizennégy százados alkotmányuk volt, ’s hogy végre megváltoztatásuk még is szükségesnek tartatott’, mert — hogy hasonlatosságaimmal a’ ruhadaraboknál maradjak — új csizmák szorítani szoktak, de bármi kényelmes soká hordott csizmában járni , a’ nap elje, hol talpa annyira elkopott ’s bőre úgy szétszakadt, hogy még is — újról kell gondoskodni. Figyelmet érdem el felfogásom szerint az is, hogy alkotmányunk’ kora azok által említettk legtöbb látszó megelégedéssel, kik az egész alkotmány iránt egyébként sok rokonszenvet mutatni nem szoktak, úgy látszik a’ magyar alkotmány , mint Ninon de l’ Encles, mennyivel öregebb lesz, annyival szeretetre méltóbbá válik , vagy hazai ’s mindenki által érthető módon szólva,hogy gazdag nagynénék’módjára, épen vénségére látja magát körülvéve legtöbb tisztelőktől, kik örökségére, melly naponként közelebbnek látszik, számolva, nem győzik érdemeit magasztalni. Mind ezt felhozhatnám, ha azt kellene bebizonyítanom , hogy alkotmányt régiségéért tisztelni balgatagság, de van-e erre szükség? ezeren mondják, hogy alkotmányunk nyolcz századig feltartotta magát, de eddig ugyan ki bizonyítá be. Ha ez állított régiség alatt csak az értetik, hogy eldödeinknek már 8 század előtt is volt valami bizonyos alkotmánya, az állítás hibás, miután mint Béla’ jegyzőjéből látjuk, eldödeink már sz. István előtt megegyeztek bizonyos pontokban, mellyek szerint közállományi visszonyaikat egymás között meghatározák; ha az értetik, hogy jelen alkotmányunk csak fő vonalaiban is a’ szent király által állapíttatott meg, ez állítás, ha lehet, még hibásabb. Istvánnak azon állítása, hogy olly ország, mellynek lakói több különböző nyelven szólnak, boldog, úgy látszik sokak által valónak tartatik még most is, de egyébként, úgy hiszem jelen alkotmányunk mellyben a’ linczi és bécsi békekötések ’s az 1791. 26. sz. az alaptörvényekhez számitatnak, a’ szent király által ép’ olly kevéssé fogna saját mivének ismertetni, mint a’minő szívesen fogadná el bárki közülünk azon alkotmányt, mellyet István népeinek adott, habár a’ saját megyéjét ott fogná is találni azoknak sorozatában, mellyekre honunk akkor osztatott. Nem e’ helyre való, falusi ember létemre nem is volnék képes elsorolni azon változásokat, mellyeken alkotmányunk századról századra keresztülment, de kérdezzük a’ józan észt ’s ha e’ messze világon semmit, de semmit a’ mi él, nem találunk , mi hoszabb idő alatt nem változott volna, miután még nem született gyermek, ki első éveiben viselt ruháit sokszor ne változtatta volna, ki annyira elvakult, hogy alkotmányok’ változatlanságát hinné ? Hogy találkoznak, kik velünk szívesen elhitetnék, miként alkotmányunk soha lényegesen nem változott ’s józanabbat nem tehetünk , mint a’ lehetőségig feltartani minden részleteit, azt nem bámulom, mennyivel nagyobb figyelem forditatik a’ külső formákra,annyival könnyebben feledjük e’ formák’ valóságos czélját. Szent Istvánhoz vezetjük vissza megyei szerkezetünket , ám legyen , nem fogja tagadni senki, hogy e’ király hazánkat megyékre osztá. De nem jut-e eszünkbe, hogy a’ megyei szerkezet akkor kizárólag a’ királyi hatalom’ növelésének szolgált eszközül? ’s mégis nem vált-e abból, mit István Nagy Károly’ példája szerint korlátlan hatalma’megalapítására behozott, később a’ szabadság’ legfőbb , sőt egyetlen garantiája ? ’s mi e’ rendszerrel a’ szabadság’ érdekében egyszer történt, nem történhetnék-e ismét ellenkező irányban? a’ megyei szerkezet nem térhetne-e vissza első rendeltetéséhez ? ’s ha majd ekkor keserű panaszra fakadva, vigasztalásunkul az mondatnék, hogy valóban elégedetlenségre okunk nincs, mert hisz’ alkotmányunk’ panaceáját a’ megyei szerkezetet megtartottuk , nem fog-e ez gúnynak látszani? Erdödeink hivebbek maradtak öltözetökhöz , mint nyelvükhöz, meglehet, mert az első gazdagabb vala, ’s igy a’ magyar öltözet még Mária Therezia’ szelíd ápolása alatt sem veszett el egészen. A’ magyar mente lassanként prémes selyem , vagy bársony frakká sorvadott össze, a’ kalapag háromszegletü kalappá lett, ’s a’ kard kis bicsakká változott által ,csak az arany rojt, zsinór ’s gyöngyök maradtak, de az öltözet azért magyarruhának mondatott; nem történhetnék-e az szintúgy bizonyos institutiókkal ? ha a’ rojt 's sujtás meghagyatik, mi könnyen megfeledkezhetünk az egyebekről! Nagyapáink kétségen kívül azon büszkemeggyőződéssel köték fel kis karéjokat ’s prémes mentéjüket, hogy Árpád’ méltó utódaiként jelennek meg a’ világban; biztosak vagyunk-e mi hasonló csárdásoktól, biztosak vagyunk-e, hogy, ha nehány régi forma meghagyatik, azon meggyőződésben, hogy nyolczszázados alkotmányunkat megtartottuk, a’ többiről meg nem feledkezünk ? Felfogásom szerint csak egy van mi erről biztosíthat: az, ha puszta formák helyett inkább a’ dolgok’ lényegét tekintjük , ha nem az alkotmány’részleteit, hanem inkább azon czélt tekintjük , mellyért azok behozattak. Az, ki nyolczszázados alkotmányról szól, olly valamit mondott, mit soha bebizonyítani nem képes, ’s mi végre is semmit nem bizonyít; mondjuk, hogy, ha nem is nyolcz századig, legalább sokkal régebben alkotmányos nemzetté lettünk, hogysem szabadságunkról le akarnánk mondani, igy a’ forma alatt nem fogjuk veszteni a’ dolog’ lényegét. Nagy szójárások spanyol falakhoz hasonlók, mellyek azért állitatnak fel, hogy megettük olly dolgok létethessenek, mellyeknek czélszerűbb titokban tartatni, nem tehetünk józanabbat, mintha ezeket félretoljuk, nyelvünk kevésbbé pompás leend, de mit árt, ha tisztábban fogunk látni. Sokat írhatnék még. A’nagyszerű és semmit nem jelentő szójárások’ tárgya hazánkban, fájdalom, kimerithetlen , de időm eltelt, máskorra hagyom. Isten önökkel! SZEGÉNYEK’ ISKOLÁJA SELMECZEN. A’ szegények sem mindenütt olly szerencsétlenek , mint nálunk. Németországban — mellyre a’ nevelés’ dolgában szabad hivatkoznunk — gyönyörrel szemléli az emberbarát, miképen nemcsak törvény által kötelezvék a’ szülők és gyámok iskolába járatni a’ gyermekeket (a’ mi szükséges , de nem elég), hanem az olly szűkölködőknek, kik a’ taníttatás’ költségeit nem bírják , mód is van nyújtva, költség nélkül nyerhetni a’ szükséges oktatást, sőt néhol ruházatot és könyveket is. Ez történik a’ majd minden jobb városban felállított „szegények’ iskolái“ által. Valljon : nem volna-e illy tanodákra szüksége legtöbb városainknak ? de helységeinkben is nem számosak-e a’ napszámosak’ gyermekei, és az árvák, kik nyers butaságban nőnek fel, terhére magoknak ’s terhére másoknak , és rovására mindenesetre, a’ néperkölcsnek, jellemnek’s közjóllétnek? Igaz, hogy a’ mi szükségünk sok, tehetségünk kevés; de erre szeretünk is támaszkodni nagyon, mert akaratunk is kevesebb kelleténél. Pedig néhol — ’s mint a’ következő példa mutatja — a’ szegények’ iskoláinak felállítása körül is a’ jó akarat kevés tehetség mellett is, hasznosan működhetnek. Selmecz - Bányán virágzik illy szegények’ tanodája 1842. óta, melly a’ selmeczi evangelicus főiskola’ egyik felső oktatójának, Breznyik János urnak köszöni mind létrejöttét, mind nagy részben virágzatát. Ő hosszabb időt töltvén német országban, onnét nemcsak „carissimus“ czimet hozott, hanem egyebet is. És midőn Selmeczen látta a’ legnagyobb butaságban, erkölcsi és anyagi szegénységben tengő bányai napszámosokat, *) és látta, elhanyagoltságukban hasonló sorsra jutandó gyermekeiket: eszébejutának a’ németországi intézetek, ’s tervvel lépett fel az ev. gyülekezet’ elöljáróinál, melly, ha elfogadtatnék — parányi költséggel kívánta eszközleni a’ hevérek’ (bányamunkások) 's más szegények’ gyermekeinek czélszerű oktatását. Az indítványt többen , ’s főleg főtiszt. Szeberényi püspök ur, felkarolák, ’s előleges költségekre 200 víz iratok alá. Ezen egy tanterem béreltetvén, lehetőleg olcsón felszerelteték. Az oktatás papságra készülő ket öregebb deákra bízatott, jelesebb ifjakra , kiket az oktatói kar szemelt ki. Ezek útmutatást az oktatásban részint Breznyik ur, részint a’ többi oktató uraktól nyervén, egyik délelőtt 10-től 12-ig, a’ másik d. u. 4—6-ig oktatá a’szegényeket olvasás-, irásszámvetés- , vallásban ’stb. ’S ennélfogva az ifjak — azon kívül, hogy a’ tanteremben ingyen lakhatnának — kettőt nyertek: szellemileg t. i., hogy az oktatásban, melly érték’ feladása leszen, gyakoroltattak, és anyagilag, a’ mennyiben szabad tápintézeti asztalt kaptak, és az évenként 100 vftnyi Roth-Teleki-szorgalomdíjra mások felett ajánltattak. Jövedelmi forrása azonban még nem volt az intézetnek. E’ végett tánczvrgalom adalék, melly 1000 vftot jövedelmezett; a’ gyermekek közül pedig azok, kik ennyit megbirtak, havonként négy gyéért fizettek , ’s fizetnek. A’ két oktató már most némi évi pénzdíjjal is, egyik 60. a másik 40. v.nttal segittetett, a’ tőkésített jövedelem’ kamataiból — A’ szükséges könyvekkel , ’s egyéb iskolai szerekkel — de mellyek haza nem vihetők — az intézet látja el a’ gyermekeket. A’ felügyelést , évenként váltakozva, a’ felsőbb professorok viszik. 1842 ben nyittatván meg a tanoda, azonnal számos szegényektől látogattatik , s jelenleg nyáron 70, télen 100 körül áll népessége. A’ gyermekek — mert velők lehető legszelídebben bánnak, a’verés nem divatos — örömmel futnak az intézetbe, ’s ott igen vidám figyelműek. A’ hatás természetesen * Zsenerek, kik részint a' bányákban, részint a’zúzó és olvasztó helyeken eszik kenyeröket. 23