Pesti Hírlap, 1845. december (583-598. szám)

1845-12-07 / 586. szám

Vasárnap 581?. December 7. 1845. Előfizetés a’ Pesti Hírlap 1846-ki folyamata. Közelgvén az uj év, bátorkodunk a’ t. sz. közönséget tisztelettel figyelmeztetni, hogy e’lapok’ 1846-ki folyamata az előfizetési föltételek változatlanul az eddigiek maradnak, u. m. egész évre . Budapesten házhozhordással boriték nélkül­­, postán ü ve on e an 5 e ®vr®* Budapesten boriték nélkül 5 ft, postán küldve borítékban 6 ft pengőben. Megjelennek e lapok mnm en eten négyszer.­­­z e ize es e­­ffa tátik Pesten hatvani utczai Horváth-házban a’ „Pesti Hírlap kiadóhivatalban 44 és minden kir. postahivatalnak Az ausztriai birodalomba s egyéb kül­földi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi cs. főposta-hivatal utján történhetik. a* „Pesti Hírlap’“ kiadó­ tulajdonosa. TARTALOM. Kinevezések. Tiszaszabályozási társulat. Vá­lasz ifjabb Szabó Pál urnak a’ magyar borkereskedésrőli végsza­vára. A’ magyarországi selyeratenyésztés’ állapota 1844-ik évben. Fővárosi újdonságok: Pesti sétatér. Törvényható­sági dolgok: Pestvéros’ népességi. Varasdmegye (követ­­jelentés, zágrábi levél, a’ bánkinevezés' kérdése). Baranyamegye (közgyűlés’ folytatása). Dobokamegye (közgyűlés). Vegyes közlemények: Titoknoki jelentés a’ tudós társaságról (folyt.) Nemzeti színház. Külföld. 9UCÍ¥ABOR8KÍ€­ és ERDÉLY. ő cs. kir. ap. Fölsége Hausenplas Károly sebész- és szülészmes­ter’vezetéknevének ,Vizayára változtatását kegyeim, megengedte. A’ amirgy magy. kir. udv. kamara a’ karansebesi k. sóhivatalnál megs­resült mázsamesteri állomásra Bosch Antal helybeli sómá­­zsálól, ’s ez utóbbinak helyére P­a­x­y Istvánt szlatinai ideiglenes sómázsálól alkalmazta. — B. H. TISZASZABÁLYOZÁS. Legközelebb, sept. és oct. hó­napok’ folytában, a’Tisza’vidékén e’ folyam’ veszélyes árjai­nak meggállása iránt tartott több hely­ s rendbeli tanács­kozásunk’ következtében , a’ Tiszaszabályozási társulatok’ küldötteinek Pesten közértekezés végett leendő összejöve­telére megjelenési határnapul jövő 1846-dik évi januar’ 49-dike tűzetvén ki , az illető társulatok’ küldöttei a’ fen­tebbi napra és helyre ezennel tisztelettel meghivatnak. — Gróf Széchenyi István. VÁLASZ Ifjabb Szabó Pál urnak a’ magyar borkereskedésről­ végszavára. Azt tartja a’ magyar közmondás: mikor a’ bor? árát ké­rik , most beszél Bodóné. Hasonlag, mikor én tisztelt bará­tom Szabó Pál úr’azon állításit, hogy a’ franczia bor­­kereskedők különös kedvezményekkel bírnak Angolhonban, hiteles adatokkal megczáfolom,barátom Szabó P­ár tréfálva kerüli az egyenes feleletet, ’s elavult lexiconi adatokról, professorságról ’s isten tudja, még miről beszél. A’ fő pontok, mellyekre az ő hírlapi czikke támaszkodik, ezek valának : 1) hogy a’ francziák borkivitelbeni különös előnyökkel birnak felettünk,és pedig szerződésileg; 2) hogy a’ franczia bor csak fél beviteli vámot fizet. Az első pontra nézve felhoztam az 1838-diki angol- ausztriai kereskedési szerződést, melly az ausztriai alattvalókat az angolokkal (tehát a’ legkedvezményezettebb nemzettel) egyenlő lábra állítja; a’ másodikra nézve pedig hivatkoztam a’ legújabb angol vámtarifára, melly szerint a’ beviteli vám az ausz­triai borra ugyanaz, mi a’ francziára. E’ két pontra Szabó Pál úr nem tud felelni, hanem jó vagy rész kedvében — mert e’ pontnál csakugyan el­hagyja jó kedve­s avatottságról ’s poros könyvekről teszen említést. Szerinte a’ kereskedési diplomatában a’ legked­vezményezettebb szónak tág értelme van : „ő külön keres­kedési szerződésről szólott“, hanem azt nem tudja , hogy az említett 1838-diki angol-ausztriai szerződés’ XI. pont­jában gondoskodva van , miszerint az ausztriai alattvalók jövőben is (míg t. i. a’ szerződés fenálland) mindazon ked­vezményekben részesüljenek , mellyekben bármelly keres­kedő nemzet idővel részesülend. A’ fél beviteli vám pedig — mit én csodálkozással olvastam Szabó barátomtól — örökké tanúságul szolgálhatod, hogy legpracticusabb em­bereink is szintolly könnyen botlanak , mint legtudósbjaink, és hogy e­­miatt nincs okunk egymás ellen gúnyolódni. Különös, hogy Szabó Pál barátom a vas lexconi ada­tokról és orvos szerkesztőről szól, midőn Mac Gregorról és az Eco del lit. Ungaricában megjelent czifékről van szó. Igaz ugyan, hogy bizonyos Mac, de nem Mac Gregor, hanem Mac Culloch irt kereskedési szótárt, ’s így Szabó ur’ gú­­nyolódása az elavult lexiconi adatokról nem áll. Mac Gregor pedig nem az elmélet’ embere, hanem a’ mindennapi gya­korlaté , ki annyival nagyobb tekintély a’ kereskedési tár­gyakban , minthogy épen a’ kereskedési legspeciálisabb vi­szonyok’ kikutatására küldetett a’ continensre, nevezet sze­rint Ausztriába is. Mac Gregor’ munkája , melly vizsgáló­dásainak eredményeit foglalja magában, nem elavult szótár, hanem egészen uj könyv, melly megérdemli, hogy a’ szá­razföld’ kereskedői is forgassák. Abban is csalódik Szabó Pál úr, hogy az Ecoban megjelent czikket az orvos-szer- J­kesztőnek tulajdonítja. Tessék csak megnézni a’ czikket, ’s meggyőződni arról, hogy végén G. L. betűk állanak , mik egészen más embert sejditenek. Sok mondani és csáfolni valóm volna még Szabó bará­tom’ végszavában , — ha az ügy , mint maga is elismerni látszik, nem inkább kivitelt, mintsem felderítést igényelne. Ámbár tehát nézetem szerint most már ott áll az, hogy tett­­leg kell hozzáfogni, még sem állhatom meg, hogy a’ tré­fálva említett palaczkokról ne ejtsek egykét szót. A’ palacz­­kok szerinti számítás nem az én találmányom, hanem a’ londoni kereskedőké. Azonban bármint legyen a’ dolog, midőn valaki azt állítja, hogy a’ beviteli vám egy-egy pa­­laczkra 40 kr pengőben, és hogy a’ szállítás legfelebb 2 kr, bizonyosan ezt úgy kívánja értetni , hogy a’ szállítás a’ vámnak mintegy 6%-je, sőt ha a’ bor’ árát (jó borét véve tudniillik) ’stb. betudjuk, talán csak 2—3%, mi borkeres­kedésnél, hol az izlés olly nagy szerepet játszik, nem tesz nagy rubricát. Ha S­z­a­b­ó Pál úrnak minden alkalmat megragadni tet­szik, hogy a’vu­gvár-fiumei vasút’ szükségességére figyel­meztesse a’ közönséget, ám tegye , ez ellen nincs kifogá­som , csak más vállalatok’ kisebbítésével ne történjék ez; mert könnyen megeshetnék, hogy a’ „Cicero pro domo suat gyanújába esik, mióta a’ keres, társaság karola fel ez ügyet, melly jó ugyan, de nem olly általános panacaea, hogy vele ’s általa minden bajainknak vége lenne. ’S ezzel, további és pedig igazi matters of fact­­féle adatok’ közléséig,én is berekesztem e’ vitát. —Vál­las Antal. __________ A’ magyarországi selyemtenyész­­t­é­s’ állapota 1844-ik évben. Hoffmann és fiai bécsi nagykereskedők’háza, a magyar kir. kincstárral kötött szerződésnél fogva, az általi kezeit, vagy tudomására eső selyemgubóbeváltások ’s ál­talában az évenkénti selyemtenyésztés felöl hazánkban, a k. kincstárnak benyújtani szokott hivatalos jelentését a’ M Gazd. Egyesületnek másolatban ez idén is megküldvén, az az egyesület’ lapja ekkép’ közli. A’ múlt 1844-ik évvel záratott be az alulírottak’ részé­ről a’ m. kir. kincstárral, a’ selyeregabó-beváltás iránt Ma­gyarországban és a’ határőrvidéken kötött szerződés’ 18- ike éve. E’ szerződés’ eredményét alulírottak annál nagyobb öntudattal bátorkodnak ezennel előterjeszteni, minthogy az a’ m. kir. kincstár’ várakozását hihetőleg teljesen ki fogja elégíteni, ’s egyszersmind kilátást nyújt, miszerint a’ ter­mesztők, a’ múlt év’ dús áldásai által, ingert kapnak ez év­ben nagyobb szorgalommal és kedvvel tenyészteni a’ se­lyembogarakat. Az A) alatti csatolvány szerint alulírottak 4844-ben 32 selyembeváltási állomáson , 24,640 részletben, 161,280% font selyemgubót (galétát) váltottak be , ’s érte 99,170 ftol s 6*/i­krt fizettek ki ezüst pénzben.­A’selyemgubó’ fontja tehát átmérőlegesen 363s/foo­­rral fizettetett. Tökéletes legombolyitás után kitűnt, hogy egy font selyemre 1274/ioc font gubót kellett fordítani, következőleg, a’ szerződésnél fogva fizetendő árszabás szerint, egy font gubóért 291 'i kr. esett volna. Közép számvetéssel tehát a’ selyemgubó’ fontja 778/ioc krral drágábban fizettetett, mint a’ szerződésben ki­­kötteték.Ez által a’ termesztők alulírottaktól 1844-ben töb­bet kaptak 19,838 ft és 10 krral pengő pénzben, melly összeg annál nevezetesb, minthogy ez idén a’ gubók’ fontja már különben is 12 krral drágább volt, mint 1843-ban.­­ Betudván tehát e’felülfizetett összeget, 1844-ben a’gu­bók 49 Vi0 krral drágábban fizettettek, mint 1843-ban a’ szerződésben kikötött árszabás szerint.— Jobban kitűnik a’ dolog, ha feljegyezzük, hogy a’ termesztő 1843- ban 100 font gubóért 2457/106 krval 40 ft 57 kr. 1844- ben 100 „ „ 367 Vipo „ 61 „ 28 „ tehát ez utóbbi évben . . . , 20 ft 31 kr ezüst pénzben többet kapott. A’ B) alatti táblázat szerint magángyám­okok által be­váltatott körülbelül 360,800 font selyemgubó, ’s fontját 36 krral számítva, esett érte mintegy 216,480 ft puő pénz­­íve^Tsehirt 1844-ben egész Magyarországban körülbelül 522 0006 font selyemgubó váltatott be, ’s érte 315 650 nft fiettetett ki. ’­­ E’ szerint 1844-ban 32635 fonttal kevesebb gubó állí­tatott ugyan elő , mint 1843-ban , mind a’ mellett mégis 1844-ben a’ beváltott kevesebb mennyiségű gubóért 88809 pfttal több fizettetett ki, melly összeg 108390 frttal rúgna többre , ha 1844-ben is annyi gubó állitatott volna elő , mint 1843-ban. Ha a’ gubókért esett . . . 315649 frt. összeghez számitják még a’ mintegy 40950 font nyers selyem’ legombolitási munkabérét, fontjától 2 frt. 30 krral, tehát összesen : 102375 frt. továbbá az orsólásért (sodrásért) fontonkint 2 frt. 30 krral esendő .... 402375 frt. úgy kitűnik, hogy a’ selyemtenyésztés_______ 1844-ben.......................................520400 ftot hozott forgásba ezüst pénzben. Az 1844-ki selyemgubók’minősége, mint a’ rendita (azon arány t. i. melly kimutatja , hány font gubó megy fel egy font nyers selyemre) tanúsítja , sokkal jobb volt, mint 1843-ban, valamint a’ nyert selyem is szebb és finomabb. ’S általában örömmel lehetett észrevenni a’ magángyám­okok­ (fonók) előhaladását is készítményeik’ tökéletesítésében.­­ A’ gubók’ drágasága különösen kedvezett a’ gubó- árusok­nak , ’s e’ körülmény 1845-ben a’ selyemtenyésztés’ gya­­rapulására valószínűleg jótékony hatással leend. A’ fonókra (gyám­okokra) nézve ellenben e’ drágaság mostohán ütött ki, ’s ezek többnyire károsodtak. — A’ gubók’ olcsósága Olaszhonban, és az ottani bukások’ következtében a’ keres­kedők közt támadt bizalmatlanság , tetemesen akadályozá a’ selyemtenyésztésnek azon fodrai emelkedését, mellyre, a’ Franczia-, Német- és Angolországban növekedett gyár­üzletnél fogva, bizton számolhattunk. Alulírottak ez idén is szerencsések valának a’ magyar kézműipar- kiállításban arany érdempénzt nyerni, különö­sen az eszéki fonodásokban készített trama- selyemért (ve­télő- selyem) , melly általános köztetszésben részesült. — Egyébiránt 1844-ben is tetemes kárt okozott a’ gubókkali házaló- kereskedés mind a’ termesztőnek , mind a’ gyám­­noknak , mert egyrészről a’ termesztő nem kapta meg tel­jes értékét gubóinak, más részről pedig a’ gyárnok’ kezébe, ide ’s tova hurczolás által, összenyomott ’s elromlott silány gubók jutottak. Azonban alólirottak bizton reméllik, mi­szerint e’ bajon czélszerű intézkedések által, az illető ha­tóságok’ erélyes fellépése mellett , idővel segítve leend. — A’ szederfaültetvények évről évre folyvást gyarapodnak , miért is bizton remélhető , hogy a’ selyemipar ezentúl gyors léptekkel előre fog haladni. — Bécs, Hofmann és fiai. Az A) alatti csatolvány szerint 1844-ben Hofmann és fiai nagykereskedők’ háza által bevágatott. a) A’ határőrvidéken: 20 állomáson, 48555 részletben, 1612861/* font selyemgubó , ’s fizettetett érte 69785 frt. 23 kr. pp. b) A’ polgári hatóságokban: 12 állomáson , 6085 részletben, 45149 font gubó, ’s fizettetett érte 29384 ft. 432/7 kr. ezüst pénzben. Tehát összesen 32 beváltási ál­lomáson, 24640 részletben, bevállatott 1612861/4 font se® lyemgubó 99170 frt. 6% kr. ezüst pénzértékben. A’ B) alatti táblázat szerint 1844-ben selyemtenyész­téssel foglalkozó magánosoktól bevállatott, a’ határőr­­vidéken, 12 állomáson összesen 128900 font, a’ pol­gári hatóságokban pedig 32 állomáson 231900 font, vagyis a’ katonai és polgári hatóságokban mindössze 360800 font selyemgubó. Fővámsi ny­lonaágak. E’ napokban következő, hiteles férfiú és ismeretes kéz által írott levél érkezett e’ lapok’ szerkesztőhivatalához : „Azon hölgyeknek, kik részint Budán, részint Pesten laknak, ’s a’ tél’ hosszadalmas esti óráiban rokonaikat vagy ismerőseiket némellykor meglátogatni szokták, figyelmekbe ajánlandó, hogy efféle é­vi látogatásaikat avagy azokbóli visszatérésöket erős férfi’ kísérete nélkül, Budán későre, azaz 10 óra utánra ne halásszák, különben a’ rendőrség sem állhat jót, hogy mindenkor jó emberek találkozzanak a’ sötét utczákon, kik az embert megmentsék, ha bajba keveredik, mert a’ rendőrség is csak gyarló’s nem nyolcz iskolát vég­zett tanult emberekből áll, kiket bizony nem nagy mester®

Next