Pesti Hírlap, 1846. január (599-616. szám)

1846-01-16 / 608. szám

Péntek 608. Januar:.,s 16.1846- [pffiplonik p­­lan minden héten négyszer- vasárnap, kedden, csütörtökön és pénteken. Félévi előfizetés a’ két fővárosban hazhozhordással 5 ft; borítékban 6 ft; postán borítékban 6 ft pp. ~ Ellet­etni helyben andere? La­jos kiadó Aulaidé hatvaly utcza Horváth-házban 483 sz. a., egyébütt minden kir. postahivatalnál.­­ Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföld, tartományokba külde , kivont D­. anderer Lajk­ánt a’ nik a’ bécsi cs. «postahivatal» utján történhetik.­­ Mindenféle hirdetmények felvétetnek, ’s egy-egy kis hasabsorert aprobetűkkel 5 pengő kr. számíttat., ~ ■ ... ‘ . ...........L' ' ' ----------------------------------—*­— = Teljes számú példányokkal folyvást szolgálhatunk. TARTALOM. Előléptetés. Válasz a’ kőrösmegyei illr-pár­­iak’ dühöngéseire. II. Törvényhatósági dolgok: Hont­ól (rövid közlések.) Ugocsa (rendkívüli gyűlés.) Verőcze (köz­­gűlés.) Jászkunság (községi élet és rendezés.) Vágh- Besztercze mértékletességi ügy.) Irodalmi érte­sitő. M. Tud. Társaság, »egyes közlemények: Jégverés ellen bizt. egylet. — Kalföld. Értekező. Népnevelés. Hirdetések. M­AGYAR­ORSZÁG és ERDÉLY.­ ­ cs. ap. kir. Felsége Németh György esztergomi kano­­­­kot és hétszemélyes táblai ülnököt püspöki czimmel diszesiteni leg­­jegy. méltóztatott. B—P. II. VÁLASZ a’kőrösmegy­ei ilir pártiak’ dühön­géseire. II. —Válaszom’ első részét azzal végezem, miként azon aljas megtámadások’ ellenében , mellyekkel a’ Kőrösmegyei ilirek Pestmegye’ múlt gyüléséni föllépésemet ágalmazzák, szükségesnek tartom az olvasó közönséget elvilágositani: ki fog ezen egyszerűen hü felvilágosításból j­nni az ilir dühöngések’ jelleme, ’s kitünend political jel­en­e azon ténytorzitóknak is, kik, úgy látszik , még e’ do­­ogban sem képesek érezni, hogy az alkotmányosság és nemzetiség’ érzelmeinek minden politicai pártszinezet fö­­ölt kellene állani, ’s olly pontot képezni, melly körül min­den színezet összeforrjon. Az angolnál, a’ francziáknál illy isszeforrást gyakran tapasztalunk. — Nálunk soha sem. — Ez kimondhatlan szerencsétlenség. Ez ama’ „saevities in propria viscera“, melly ellen nincsen enyhítő szer. Pestmegyébeni indítványomat azon kezdem, hogy Hor­­átországban olly állapot fejlett ki, melly , ha rendre nem gazittatik, részt rejt magában , mellyhez hasonlót keveset mutat fel e’ sokat hányatott nemzet’ históriája. — Legme­legebb hálámat ’s tiszteletemet fejeztem ki a’ magyar­ránti hűség’ azon hősei iránt, kik Horvátországban s­aját nemzetiségük’ hű szerelme mellett, bámulatos állha­­atossággal küzdenek a’ magyar’ érdekeiért, ’s kikért ékké­ig még csak mi magunk is semmit nem tevénk, semmit a’ sympathia­ röppenő sóhajain kivül; legfölebb megtapsolok az értünk küzdőket, mint megtapsold a’ bámész sokaság faldokló gladiátorok’ vonaglásait. Áttérvén ezután Horvátország’ állapotára, mondám : miként ott az ilir pártnál a’ magyar iránti gyűlölet a’ dühös­­ség’ fokára hágott *), melly gyűlöletnek ha eredetét ke­ressük, azt találjuk, hogy nemzetiségök’ féltése használ­aton alkalmul ,ezen gyülölség’ felélesztésére. — Nekünk magyarokul örökké bámulnunk kell, hogy, nyolcz százados igység’ históriája mellett, miként lehetett ezen alaptalan aggodalomba a’ becsületes indulatu horvátok’ egy részét is lekeritni, miután tudva van , hogy mi magyarok Horvát­ország’ irányában a’ magyar nyelvre nézve egyebet soha sem követeltünk, mint azt, hogy országgyűlésünkön a’ törvényhozásba’ közös kormányszékeknél és a’ törvényha­­óságoknak Horvátországgali közjogi találkozásaikban pedig a’ közigazgatás’ nyelve a’ magyar legyen. — Ennyinek mél­­ányosságát igazságos ember nem tagadhatja. Ennél keve­sebbet akarni, a’ magyartól nyomorult gyávaság, többet követelni, zsarnokság volna. Én magam, ki negyedfél éven át a’ magyar ellenzék’ orgánumát kezelem , státusférfiak, pártunknak főnökei, megyei- ’s országgyűléseken ezt ekké­­pen jelentettük ki; ’s kimondók azt is , miként horvát atyánkfiainál, ha már magyarul tudni teljeséggel nem akar­nak (a’ mi egyébiránt, nyolcz százados kapcsolat és a’ ma­gyar nyelvnek Horvátországbani tanítására nézve általuk még nehány év előtt is buzgóan sürgetett kívánság mellett, nem igen testvéries indulatra mutat), fentebbi kívánságunk, mondom, horvát atyánkfiainál, ha már a’ magyarnyelv’ tudá­sától idegenek, nagy áldozatot nem is igényel, mert legfö­lebb minden törvényhatóságnál egy hiteles magyar fordítót kellend 3­4 száz forint fizetéssel tartaniok, ki a’ magyarul hozzájok érkező kormányintézményeket ’s levelezéseket az ő diplomati­ai nyelvökre , felírásaikat ’s leveleiket pedig magyarra lefordítsa. — Ennyi volt, ennyi ekkorig is minden követelésünk; a mi ezenfelül van, azt nem magunkért, nem követelés gyanánt, hanem az ő javukért ajánlatképen tevők. Mi t. i., a mint nyolcz századon át az országos hivatalok velők közösek voltak (mert hiszen hazánknak jeles országbirákat és nádorokat is adtanak), és most is közösek, mint erre fel a­ cancellárságig élő példáink vannak, úgy őket ezen közös jogból jövendőre sem akarjuk kinullifi­­­álni; — ámde a’ közös kormány- ’s itélőszékeknél és egyéb hivataloknál magyarul kell tudni, mindazért, mivel itt a’ kormányzati ’s igazgatási nyelv csak magyar lehet, mind azért is, mivel a’ magyar igazgatás’ horvát tagjai ma­gyar dolgokkal is foglalatoskodnak; kötelességünknek tart­juk tehát nekik módot szolgáltatni, hogy a’ magyar nyelvet megtanulhassák, különben nálunk hivatalt nem viselhetnek; ■— ezen kötelességből következik az, hogy iskoláikban a’ magyar nyelv’ tanitlatásáról a’ status gondoskodjék. — E’ mellett azonban száz meg százszor kimondók , hogy nyelveket bántani, nemzetiségeket csorbítani, eszünk’ ágá­ban sincs, a’ mint nyolcz századon át soha sem volt; sőt becsülni tudjuk ahhozi ragaszkodásukat, ’s ha a’ horvát nemzetiséget Horvátországban ápolják, kifejtik, azt tet­széssel nézzük, ’s nincs semmi kifogásunk, hogy gyűlései­ken horvátul tanácskozzanak, határozzanak, ’s jegyzőköny­vet vigyenek , szóval a’ horvát nyelvet saját dolgaikban a’ holt latin’ helyébe diplomaticaivá tegyék. — Én magam is száz alkalommal, száz meg százszor igy nyilatkozom. És ime múlt octoberben Horvátországban tartományi gyűlés tartalék, ’s azon, a’ tudva levő körülmények’ követ­keztében, az ilir párt egyedül, mondhatnám mindenható volt. Azt kellene hinnünk, hogy ők, kik mindig a’ nemzetiséget pengetik ajkaikon , kik ennek mesterségesen szitogatott üszkével hozák tüzbe Horvátországot, semmi sürgetőbbet, semmi szerűtebbet nem ismerendnek, mint nyelvöket a’latin’ helyébe diplomatiai poletra emelni; — és mit határoztak? azt, és pedig egyetlen egy ilkr szó’ ellenzése nélkül, hogy náluk diplomatiai nyelv a’ latin maradjon. — Tehát keve­sebbet, sokkal kevesebbet tettek nemzetiségökért, mint a’ mennyit mi, kiket nemzetiségök’ elleneinek hirdetnek, ne­­ktek önként régóta ajánlgatunk. Világos ebből, hogy nemzetiségek iránti féltékenységre okuk nincs, soha sem volt, ez tehát csak ármányosan elő­keresett ürügy a’ magyarok elleni gyűlölet’ felizgatására; — hacsak azt nem tesszük fel, hogy ők sérelemnek veszik a’ magyar nyelvnek Magyarországbani virágzását is. — Ez pedig nem bon­ mo­t tőlem, nem játszi elménetség; mert hiszen, ime itt fekszik előttem az „Agra­mer poli­tische Zeitung’“ October’ 25-kei 86. száma , mellynek 390-ik lapja szerint K.— I.— ilir literator, a’horvát tar­tományi gyűlésen a’ külön horvát h.tanács’ felállítását e’ szavakkal motiválta, hogy, ha külön h.tanácsuk nem lesz (azaz: Horvátország közigazgatási tekintetben el nem sza­­kittatik): „Vergeblich ist unser Streben die lateinische als diplomatische Sprache ferner zu behalten, oder dereinst (!!) unsere eigene zu diesem Range zu erheben, vergeblich ist unser Wiederstand gegen den wachsenden Einfluss des Magyarismus , der-------(azt gondolná az ember, hogy annak Horvátországrai erötetése fog panaszoltatni) , nem! hanem az panaszoltatik, hogy a’ magyarismus-------be­reits ganz Ungarn bewältigt hat!! Az idézett zágrábi német lapnak horvát tartományi gyü­­lésrőli jelentése, tulajdon azon számban a’ 386. lapon, még sok egyéb tanúságot is nyújt arra nézve, mi lábon állanak az ilir pártnak magyarok elleni panaszai. — Varasdmegye’ küldötte ugyanis külön horvát helyi,tanácsot indítványozván felállitatni, a’ panaszokat, mellyek Varasdmegyét ez indít­ványra bírák, hosszasan elsorolja. Gondolni lehet, hogy illy alkalomra már csak lehető legnagyobb panaszaikat, lehető legerősb okaikat keresték ki Varasdmegyének rendei. Hall­juk saját szavait (azon párt’ emberei’ egyikének szavait, mellyet a’BK P. Híradó leyális kormánypártnak szokott ne­vezni, ’s mint illyen iránt több rokonszenvet érez, mint a’ magyar érdekek’ hű horvát bajnokai iránt). Die Motive, welche das Warasdhner Comitat zu dem Vorschläge einer croatisch- slavonischen Statthalterei bewogen, sind jene willkürlichen jedes Bürger- und Natur­­recht verletzenden (!!) Verfügungen der ungr. Statthalterei , mit denen die nationale und politische Existenz dieser Königreiche bedroht.“ Bevezetésül, egy le­yális kormánypárti embertől (mert illyeneknek hirdetvék az ik­rek) elég erős; nincs ellenzéki ember az országban, ki kevés szavakban ennyi váddal illette volna a’ kormányt va­laha , — az ember szinte borzad belé, hogy minő tényeket fog olvasni, ezen ember- és polgárjogtapodást bizonyí­tókat. Halljuk : „Denn, wenn wir nur auf den Abstand zwischen der ungarischen und der hiesigen Censur unser Augenmerk nichten, so werden wir auf unzählige Aufsätze und auch Bücher stossen, die wegen der Strenge der Cen- I sur im Drucke nicht erscheinen konnten.“ — Ez tehát minden panaszok’legfőbbike !! Értsük meg jól. Nem a’ cen­­sura ellen in bhesi emeltetik a’ panasz: nem az esik ter­­hekre, hogy censura van; mert a’censura Horvátország­ban állítólag szigorúbb, mint minálunk. És ezt ők pana­szolják , kik a’ magyarok ellen davoriákat , legaljasabb gunyrágalmakat tartalmazó czikkeket nyomattak. Minek nyomattak ellenben minálunk a’ horvát mozgalmak’ irá­nyában ? az közönségesen tudva van, de tudva különösen azok előtt, kik az időszaki sajtóval érintkezésben vannak. — Ámde, minek erről többet szólani, vagy: nem idéztem-e a’fentebbi sorokat is, mellyek a’ nm. h.tanácsot, tehát a’ kormányt, minden emberi és polgári jogot lábbal tapadó önkénykedésröl vádolják, ottani censura’ engedelmével nyo­matott horvátországi hírlapból!! — íme tehát illynemü az ilireknek ellenünki legfőbb panaszuk! ’s megjegyzésre méltó, hogy a’ panaszolkodó varasdi követ, beszéde’ folytában, még ezen panaszt is, akár mennyit nyomott legyen is az, megszűntnek lenni maga elismeri; ’s minden kigondolható panaszainak legelsöbbikét ezen szavakban határozza meg : „Ja es ist vorgesorgt in dieser Sache, aber ganz geheilt sind diese Wunden nicht, denn wer kann uns den Zeitraum von beinahe ganzer drei Jahren ersetzen, die uns bei der Entfaltung unserer Literatur auf diese Weise verloren gingen.“ Nem akarom a’ többi panaszok’ felsorolásával a’ köz­figyelmet fárasztani, ezen egyből, a’ legelsőből, a’ legneve­zetesebből közvetkezést lehet vonni a’ többire is. — Ott van közte M—s censornak — hivataláról a’ h.tanács által lett elmozdítása, ugyanazon M—s’ elmozdítása, kiről b­evala bizonyítva , hogy békeháboritó, láziló iratokat engedett kinyomatni; kit azonban az ikirek az idézett lapban ekként jellemeznek: „Hochverdienter Patriot­ vom Amte suspen­­dirt, weil er seiner Nation nicht genug abtrünnng war!“ — Ott van a’ roppant sérelmek közt, hogy a’ helyébe neve­zett censor Mak Zágrábmegye’ táblabirájává neveztetett, hogy a’­ grobniki mezőn a’ tatárok elleni győzelmet kire­­kesztőleg a’ kapcsolt részek’ lakosainak tulajdoniló emlék­oszlop állíttatni nem engedtetett; ’s ott van különösen az is , hogy a’ Horvátországbani tanító-székek’ elnyerésére a’ magyar nyelvnek tudása is követeltetik , és ezekből és illyenekből huzatik aztán a’ következtetés: „Dass die Ma­gyaren unser (der ihirier) gutes Recht mit Füssen treten!! “ Ezekkel, azt hiszem , elegendőleg be van bizonyítva, nemcsak, hogy mi az ilirek által ellenünk gerjesztett gyü­­lölségre okot nem adtunk, hanem az is, hogy ők magok sem képesek e’ gyűlölségnek okát adni, ’s midőn pana­szokba ereszkednek, nagy szavak’üres tirádái mögé kell vonulniok, vagy nevetségesekké kell válniok. És valóban , ha a’ dolgot analyzáljuk, elannyira nincs ok a’ magyarok elleni vak gyűlöletre , hogy ha az ikirek a’ legújabb időkben magokat gyámolítottaknak nem hiszik vala, az ilir párthoz csábított becsületes horvátokkal, őszinte kölcsönös felvilágosítások’ utján, még csak nem régiben is, kiengesztelődni teljességgel nem volt volna nehéz. Ámde a’ dolog jelenleg másképen áll; mert az ilir párthoz csatlakozott horvátok’ serege többé nem önálló párt, hanem segéd­eszköz egy olly új czélzatnak pillanatnyi győzelmet szerezni , melly nézetem szerint alkotmányunk csorbítására vezetend. Ama szerencsétlen emlékű zágrábi tisztválasztás óta , midőn az ilirek fegyverrel rohanták meg a’ fegyvertelen horvátokat, minden az óta közbenjött botrányok’ ellenében, mellyek gyakran nyilt lázongásig fajultak. Pestmegye’ Ren­dei soha sem tettek mást, mint azt, hogy erélyes cselek­vésre hívták fel a’ kormányt bizodalmasan; arról soha sem kételkedtenek, hogy ha egyszer ezen cselekvés elkövet­­kezendik, az más természetű lehessen, mint megboszulása a’ törvénytelenségeknek, botrányos kicsapongásoknak ’s magyar koronánk’ érdekeinek megotalmazása. Történt vizsgálat, vizsgálat után éveken át, mi sült ki ezen vizsgálatokból, az országszerte közönségesen tudva van; ámde az ilir párt’kicsapongásait büntetve sohasem láttuk; ’s midőn elvégre cselekvő fellépést tapasztalunk , ezen fellépés olly színben tűnik fel, hogy a’ Magyarország iránti fenálló törvényes kapcsolatot conserválni törekvő horvát párt kénytelen azt maga ellen intézettnek tartani; mig az ilir párt szóval és írásban pártolással dicsekszik, ke­gyelem- árasztással kérkedik, ’s e’ hitből uj ösztönt merit, kárhozatos útjának folytatására. — És ezen pártot, melly a’ magyar ellen gyülölséget táplál, ’s a’ magyar koronával­ kapcsolt’ naponkénti tágításán működik, saját hazánkban loyális kormánypárt gyanánt halljuk magasztaltatni , a’ másik pártot ellenben, melly Magyarország iránt rokon­szenvet táplál, ’s a’ fenálló kapcsolatot conserválni akarja, oppositiónak nyilatkoztatni, ’stb. Ez a’ dolognak magyarázó históriája , a’ tény pedig , mellynek mint alkotmányt rontó sérelemnek orvoslására fölkértem Pestvármegye­ Rendeit, e’ következő : 1845. September’ 23-kán nyittatott meg Zágrábban a’ tartományi gyűlés. ■— Szükség mindenek előtt ezen tarto­mányi gyűlés’ hatósága iránt tisztába jöni. Meghatározza ezt az 1791. 58. t.cz. ime’ szavakban: „Municipalibus 10 ) Ezen szavaim» alaposságát a» körösi gyűlés legvilágosabban igazolja. Mintha feladatul tűzték volna ki maguknak azon arak­ott, állításomat igazolni.

Next