Pesti Hírlap, 1846. október (753-770. szám)
1846-10-23 / 766. szám
Péntek 763. October 23.1846. PESTI HÍRLAP. TARTALOM. Orvosi jelentés a’ fenséges nádor’ egészségi állapotáról. Hivat. közrem. A’ középosztálynak. I. Törvényhatósági dolgok: Pest (közgyűlés), Fehér (a’ közgyűlésnek vége), Bács (közgyűlés), Fiume (közlekedési eszközök és kikötő). Erdélyi dolgok. Vegyes közlemények. Figyelmeztetés a’ k. József-Ipartanoda’ megnyitása iránt. Figyelmeztetés a’ m. orvosok és természetvizsgálók’ pályakérdésekre. Nemzeti Kör. Iparegyesület. Adakozás. M. G. Egyes. Külföld. Dunavisállás. Hirdetések aUIGTARORSSZÁG és ERDÉLI. Tizenhatdik orvosi jelentés: Nádor ö cs. k. föherczegsége’ egészségi állapotáról. „Ő cs. k. fönsége az egész tegnapi napnak folytán kérelmesen érzé magát. * A’ nyugalmasan töltött éj után az egészségbeli javulás mind inkább előre halad.“ Budán, oct. 22-én 1846. Reggeli 9 órakor. Stáhly m. k. Dr. Württer m. k. Öcs. kir. ap. Fölsége Tersztyánszky Antal kir. tanácsost ,udv. tanácsos' czimmel díszesíteni; továbbá a' váltójeltörvényszéknél megüresült elnökségekre gr. Forgács Antal fiumei kormányszéki ülnököt és Nagy János sopronyi alváltótörvényszék’ülnökét érdemesíteni ; végre Bozzay Antal, Esztergommegye’ volt első alispánját ,kir. tanácsos' czimmel díjmentesen felruházni legkegy. méltóztatott cs. kir. ap. Fölsége fülei Füley Istvánt, az erdélyi kir. kormányszéknél szegények’ügyvédét,valóságos kormányszéki titoknokká, továbbá Vajda Alajos kormányszéki írnokot és hites jegyzőt, nagybaczoni Incze Mihály sorjegyzőt és Phleps Károly országszámvevőszéki tisztet valóságos kormányszéki fogalmazókká kinevezni legkegy. méltóztatott. Orthmayer Alajos bányagyakornok a’ resiczai öntő- és vaspörölyde-hivatalnál ideigl. ellenőrzésen alkalmazva. (B.P. H.) A’ középosztálynak. I. A’ minap halavány fiatal ember lépett be hozzám , ’s rongyos atillájára, szakadt csizmáira mutatván , kényes szemekkel kért tőlem munkát vagy alamizsnát. Felesküdt ügyvéd volt, oklevéllel, de ügy nélkül. Harmad magával lakott egy padlás-szobácska’ pókhálói közt, harmadnap óta nem evett meleget, ’s irigyelte a’ napszámost, ki durva munkájával kenyeret és sót érdemelhet magának, királyinak monda a’tő forgató, szövőfonó, kalapácsemelő mesterember’ sorsát, kinek szorgalma után nemcsak kenyere ’s pecsenyéje ’s tisztességes öltözete , de ollykor a’ színházban páholya , a’ Steinbruchban vagy Promontorban szölleje ’s, melly családját oda kihordja , kocsija van. — Ő belőle pedig erőnek erejével tekintetes urat akart csinálni édes papája, kinek ezért valóban nem nagy bálával tartozik. — Ugyanaz nap beszéltem egy gyárvállalat’ urával, ki alkalmas munkások hiányáról panaszkodott , s’ fél, hogy e’ miatt vállalatát nem folytathatja. — A’ szegény rongyos tekintetes ur’ láttára gondolatok ébredtek bennem , mellyeket a’ tisztes középosztály’ érdekében, ha szinte nem újak,’s már e’lapokban is pengetve voltak , ismételve elmondani annál szorosb kötelességnek tartom, mert erős, józan ’s előítéletektől ment középosztály a’ népnek java 's valódi megva, a’ haza’ boldog jövendőjének legszilárdabb alapja. Két rák emészti nálunk a’ czimeres középosztály’ egészségét , erőn túlfeszített fényűzési kórság ’s megvetése a’ tisztelet-érdemlő munkás osztályoknak , kézművek ’s mesterségeknek. A’száz holdas földesuracska négyszeg mérföldekkel biró dynastákat szeret kedvteléseiben és szenvedélyeiben utánozni; a’ három szilvafás nemesember szégyenli a’ kutyabőrös ősök’ apró ivadékát tővel, árral, gyaluval, pörölylyel fegyverzeni, mintha a’ hüvelybe rosdásodott kardot csak penészes pörirományokkal ’s a’ Corpus Juris’ avas obscuritásaival lehetne illendően fölcserélni. Távol legyen tőlem azt mondani, hogy magasabb tudomány ’s műveltség csak némelly polgári osztályok’ kizárólagos tulajdona, míg egyéb osztályokra csak durva munka vár; csak azon őrült előítélet ellen akarok kikelni, melly s szegényebb nemes családaink’ nagy részénél kézimunka ’s mesterség ellen van, melly ezen hasznos és jövedelmes foglalatosságot úgy tünteti elő , mint az ősi nemes vér’ lealacsonyitóját, ahhoz nem illőt ’s nem méltót , mint csak a’ nép’ sepreje’ számára valót. Ha ez igy tart, a’ hazai munka-elosztás’józan elve soha lábra nem kap , a’ társaság’ tagjai ’s osztályai közti kellő egyensúly örökké zavarva lesz ; ’s mig rend, jóllét , megelégültség napról napra inkább eltűnnek , csak a’ koldusok, a malecontensusok’ száma szaporodik, kiknek vállaira biztos jövendőt építeni aligha lehet. Nincs a’ közbékére semmi veszélyesb , mint nagy rakás felvilágosodott en bér , kinek akarata ’s tehetsége van dolgozni , ki azonban a’ túlságos concurrentia ’s munkahiány miatt koplalni kénytelen. — A’ törvényhozás és kormány e’ részben, mig az előítélet’ Szárnyai szegve nincsenek, keveset tehet; az egyházi és iskolai szószéknek , az irodalomnak és journalistikának kötelessége a’ közönséget e’ részben minél gyakrabban inteni , ’s felvilágosítani igyekezni. Elég baj, ha valamelly országban aránytalanul nagy azok’ száma, kiket a’ költő „fruges consummere natio névvel dicsőit; ezek’ számát kell-e örökkön örökké tömérdek ujonczczal szaporítani? addig fogunk-e csupa tudósokat, ügyvédeket ’s hivatalnokokat nevelni gyermekeinkből, mig végre nem lesz , ki számukra papirost készítsen ’s atillát varrjon ? Olly jeleneteknek akarunk-e örülni, minek az életben már is előfordultak , hogy egy jogtanár urasági komornyikságért, egy orvostanár nem tudom miféle hivatalért folyamodott? — Van-e abban csak egy csepp józan ész, egy szikra valódi szülői szeretet, egy lángocska hazaszeretet, ha a’ gyermekek, különbség ’s meggondolás nélkül, tanulni küldetnek, ’s pénzt és ifjúságot vesztegetnek azért, hogy későbben azon meddő pályán gyalogoljanak , mellyen a’ czél olly távol , a’ jutalom olly késő ’s gyakran semmi; ha a’ földmiveléstől, műipartól, kereskedéstől erőteljes munkások, kik e’ téren becsületes szorgalom által jóllétre vergődhettek ’s hasznos, derék polgárok lehettek volna, erőszakosan ’s botorul elvonatnak, hogy azon sikamlós pályára löhessenek, hol reájok szükség vár, vagy hol talán csak csempéskedés ’s becsületök és jellemök’ eladása által fognak megélhetni ? Lássuk a’ dolog’ menetét. A’ m. szent koronának egy érdemes , de történetesen vagyontalan tagja , ki számos nemes ősei miatt akármi is lehetne , megházasodik, ’s némi iszonynyal ugyan, de mégis feleségül vesz egy tehetős polgár’ leányát, kinek gyöngesége, hogy a’ maga becsületes polgári vérét zománczosabb nemes vérrel keverje. A’ házasság gyümölcsöző. Egy rakás urfi születik, ’s egyik mint másik kivétel nélkül tekintetes úrrá neveltetik. A’ papa eleget vétett ősei’ hamvai ellen az által, hogy polgárvért kevert családjába, ’s vétkeit nem akarja tetézni újabbakkal, hogy gyermekeit polgári kenyérkeresetre taszítsa. A’mama pedig nem azért lett tekintetes ’s nemzetes asszony, hogy gyermekei újra visszaessenek a’ kézműgyakorlat’ nemtelen hínárjába. Nekik státus- és megyei hivatalnokokká, ügyvédekké , talán k. tanácsosokká, talán k. személynökké kell lenniök. Van vagy nincs bennök képesség, iskolába küldetnek, jogot tanulnak. A’ szerény szülői vagyon, melly hat gyermek közt elosztva úgyis átkozott rövid részletekre osztanék , felemésztetik a’ gyermekek’ urias nevelésére. — Azok elvégezték valamiképen iskoláikat, eltöltöttek különféle, részint haszonvehetetlen tanulmányok’ sikeretlen magolásával 16 évet, elköltöttek annyi pénzt, mennyivel derék műhelyt vagy boltot, vagy kis gyárt nyithattak ’s felszerelhettek volna, ’s most ott állanak a’ világban, kenyér és hivatal nélkül, aljasabbnak hitt munkától iszonyodva, magas követelésekkel az élettől , ’s midőn szüleik’ még fenlevő vagyonromait is megemészték, azokkal együtt fáznak és koplalnak, ’s olly jelenetekben lépnek fel, miilyennek rajzával e’ czikkecskét elkezdém. Illy után jó létre — ezen az egész középosztályon elharapózott sajátnemű őrültség, melly okozza, hogy egy tömeg iskolát végzett ’s kenyértelen fiatal ember mozog elhagyatva ’s kétségbeeséssel küzdve a’ haza’ jóltevő napja alatt, hogy minden hivatal, minden helyzet évekig várakozó , ingyen szolgáló, didergő ’s koplaló, a’ munkás napszámos’ sorsát irigylő gyakornokok ’s aspiránsokkal van tömve. Mi legyen e’ jámbor bohókból? — mintsem annyi elvesztegetett idő ’s megszokott kényelmek után ludtollhoz szokott gyönge kezeikbe ásót, kapát, fejszét fogjanak , inkább meglövik magokat. Kibujdossanak szerencsét keresni? Igen , a’ művész , a’ kézműves, a’ mezeigazda mindenütt elélhet, mert csizmára ’s ruhára mindenütt egyforma szükség van, kereskedési szabályok , könyvezetés mindenütt hasonlók, szép festvények és szobrok mindenütt találnak kedvelőkre , de mit csináljon e’ chara patria’ határfolyóin kívül azon ember , ki csak Werbőczyt ’s a’ magyar váltótörvényt ismeri imigy amúgy ? — ’S minő aggodalmas körülmény a’státusra nézve, ha egy tömeg iskolát végzett ember, többnyire félmiveltséggel, sok igénynyel, kevés vallásossággal, semmi ennivalóval, nem találva munkát, nem tudva , hová hajtsa fejét , nem tudva , hol fog találni holnap eledelt ? — káborog szerte az utczákon ; míg ellenben általános a’ panasz, hogy a’ földmivelés és műipar ügyes kezek’ hiányában szenved , noha sohasem hallani, hogy ügyes, szorgalmas és becsületes kézműves , munkahiány miatt éhségre ’s ruhátlanságra jutott volna. Miért tehát ezen sajátságos mania , a’gyermekekből’, akár bírnak kitűnő tehetséggel, akár nem , ’s a’ képességeknek és hajlamoknak minden előleges vizsgálása nélkül, csupa tudósokat,ügyvédeket,hivatalnokokat akarni nevelni? Félre ezen nevetséges , jóllételő ’s egyeseknek mint az összes állodalomnak káros és veszélyes előítélettel! Lássa át végre a’ középosztály, ’s ültesse ezen hitet jókor gyermekei’ szivébe is , hogy a’ becsületes munka sohasem alacsonyit le , sőt hogy a’ becsületes munka után élő ’* ezért legfüggetlenebb polgár , ezen munkás méh a’ státus’ nagy méhkasában, a’ hazának legtaasznosb, legbecsesb, legtiszteletreméltóbb osztálya, a’ népnek magva , a’ haza’ szilárd jövőjének alapja , hogy Rousseaunak , a’ természet és igazság’ emberének, nincsenek szebb ’s igazabb szavai, mint ezek: mérsékelt munka, szabályozott egyszerű élet, ’s lelki „béke és testi egészség, mik amannak gyümölcsei, inkább boldogitnak, mint tudomány ’s annak fénye.“ — P u b l i c o 1 a. Törvényhatósági dolgok» PESTMEGYE’ Rendes, f. h.19-én tartott rendkívüli közgyűlésükben, küldöttséget neveztek ki, melly, István főherczegnél tisztelkedvén, tolmácsa legyen a’ megyei RR’ fájdalmának, mellyet a’ fenséges nádor’ és örökös főispán’ egészségi változásának hite költött fel bennök, ’s tudakozza meg egyszersmind ő fenségének jelen egészségi állapotát. A’ küldöttség haladék nélkül sietett át a’ budai királyi várba , ’s rövid idő múlva örvendetes hírül hozá a’ gyűlésnek , hogy alapos remény van, miszerint a’ magas beteg’ egészségi állapotának nehány nap óta mutatkozó jobbra fordulása állandó leszen , ’s hogy e’ szerint tökéletes helyreállításának bizton nézhetni elébe. A’ RR. hazafiai örömmel vették e’ hirt, ’s miután még nehány, az annak idejében tartandó ünnepélyekre vonatkozó intézkedés történt, az ülés eloszlott. SZÉKESFEJÉRVÁR, octob. 9-kén. Tisztelt szerkesztő úr ! Gyűlésünk’ első napjáról irt tudósításomból megismerhető ön az elemeket, mellyekből áll a’ határozó többség megyénkben. Ezen pártnak ellenében áll az alkotmányos haladó párt, mellynek elemei magokban véve homogének, a’ különbség csupán az egyéniségekben van. A’ sokkal kisebb rész erélyes, kitürő. Meggyőződését kimondani, ’s azért a’ capacitatio’ terén az értelmiség’ fegyverével becsületesen megküzdeni soha el nem mulasztja. A’ sokkal nagyobb rész, indolens és csüggeteg. Némellyek azon ősi jámbor hitben alusszák vagy pipázzák el otthon legszebb polgári jogaik’ gyakorlatát, hogy a’ gyűléseken részt venni szokott véleménytársak érettek is majd helytállanak, vagy hogy a’ divina providentia, az alvók felett, ezután is majd örködendik.— Mások, nem vizsgálva a’körülményeket, mellyekből számtanilag meggyőződhetnének, hogy Fejérmegyében a’ haladó félnek többsége van, ’s gyűléseken a’ határozó erőt csak azért nem bírja, mert tagjai a’ tanácskozásokban részt nem vesznek, inkább elhitetik magokkal, hogy a’ tisztválasztáson erőszakosan megbuktatott véleményfelekezet örök elnyomatásra van kárhoztatva. Mind a’ két ősi tulajdonságnak tömérdek kárát vallá már a’ magyar; adja az ég, hogy a’ fenforgó életkérdéseknél ne alugyék. — Midőn a’ Fejérmegyében levő pártfelekezeteket igy elemezem , nem czélom ön igen tisztelt olvasó közönségének a’ pártok’ elnevezéséről egy semmit mondó czikket írni, melly tárgy különben is olly kényes természetű, hogy arról az igazat egész mértékben kimondhatni bajosan sikerülne; czélom csak az , hogy a’ megyénkből felhozott conjuncturákra, mellyek több más megyékéivel azonosak, honfitársaim’ figyelmét felhívjam , ’s hogy gyűlésünk’ második napjának történetét az olvasó magának megmagyarázhassa kellőképen. A’ gyűlés’ második napján ugyanis, a’ szabolcsi levél jött szőnyegre. A’ dolog inditványkép’ hozatott fel Sz.— J.— ur által olly formán, hogy Szabolcsmegyének imánk meg, miszerint mi azon véleményt, hogy a’ főispánok vagy administratorok a’ megyei törvényszéken ne elnökösködhetnének, nem osztjuk, és igy Szabolcsnak e’ tárgyból sérelmet formáló körlevelét nem pártoljuk. Tehát reform-eszme, még pedig nem is a’ nyargalva haladók által megpendítve. — Vártuk , mit mond ehhez az alkotmányos conservativek’ nagy serege. És nagy vala a’ mi csodálkozásunk a’ történteken. — Az indítvány mellett először szólott erőködött Ulászló’ törvényeiből kipéczézni, hogy a’főispánnak csakugyan volt valami köze a’törvényszékhez, mert ezt a’ törvényszékekről szóló akkori törvények emlegetik; hivatkozott továbbá a’ folytonos gyakorlatra , miután csakugyan vannak megyék, hol a’ főispánok’ törvényszékem elnökletének valami nyoma látszik a’ jegyzőkönyvben. — Minden többi szónokoknak okoskodása, kik az indítvány mellett szólottak, ugyanezen egy nótára ment ki. Ulászló’ törvényei ’s az állított de be nem bizonyított folytonos gyakorlat voltak a’ tengely, melly körül az urak circulus vitiosusban forogtak. Történtek közben kitérések a’ függetlenség’ eszméjére in genere , ’s a’ törvényszéki bírák’ függetlenségére in specie; párvonal huzatott a’ kormány által nevezett ’s a’ megye által választott törvényszéki elnök’ függetlensége közt, természetesen az elsenek előnyével. — Illy körülmények közt mit tehetett a’ jogrombolásról és rohanva haladásról annyiszor vádlott ellen~ 66