Pesti Hírlap, 1846. november (771-787. szám)
1846-11-08 / 775. szám
lázatosan megszökött Szabó Pál volt magyar kereskedelmi társasági igazgató’ elfogatás végetti köröztetése is; továbbá előkerültek néhány külföldi deák megkeresések is, melyekben nemcsak a’ levelezés’ latin nyelven szerkesztése, de még a’levelezés’tárgyát érdeklő mellékokiratok’latin átfordítása is kívántatik. Jó is volna: tartsanak tolmácsot, mondának Pozsonymegye’ rendei, ’s elégedjenek meg, ha viszonyosság’ tekintetéből latin választ nyernek. A’ pozsony-nagyszombati vasútnak Szeredig kinyújtott ága folyó hó’ 1-én nyittatott meg a’közönség’ használatára. Jó ebéd volt, ’s a’ beállott hús őszi időben jól estek a’ válogatott magyar borok, csak a’pezsgő volt külföldi; ne csodálkozzunk, ezen a’ tájékon még sok külföldi vér pezseg ! Akár falra hányd a’ borsót , akár a’ dunagőzhajózási társaságnak beszélj ! Mi gondja neki arra, hogy hajói magyar folyamon úsznak, magyar utazókat hordanak, és magyaroktól szedik be a’ drága pénzt; ő bizony megveti magát Ludas Matyikint, ’s az apja’ lelkének sem teszi hirdetéseit magyarul. Vigyázzon a’ gőzhajótársaság, „hogy háromszor ne verje ezt rajta Ludas Matyi vissza!“ Mozog az uj gőzhajótársaság , ’s majd aztán a’ nagy procent’ csökkenése után késő lesz megbánni méltánytalanságát. A’ pozsonynagyszombati vasúttársaságnak használt valamit a’ leczke, mert már olvastunk tőle egy magyar hirdetést. Vezérelje isten továbbra is a’ jóban , hogy ne feledje el kötelességét. A’ pozsonyi „Kör“ megnyílván , mindinkább szaporodnak tagjai; a’ német casinóból pedig igen sokan szándékoznak kilépni ’s magokat a’ Kör’ tagjaivá avatni. Hála legyen a’ mindenhatónak, ki irgalmas szemeit reá veté e’ magyar kir. koronázási városra; a’ Kör’ tagjainak pedig adjon folytonos kitüzést e’ nemzeti intézet’ fentartására. Vannak itt Pozsonyban bizonyos jó urak, kik szeretik azt hinni és állitgatni, hogy nehány évtized múlva a’ német nyelv lesz diplomaticai polczon. Igen, ha ők ülnének a’ kormányon. A’ helybeli evang. tanodában a’ hittan magyarul adatik már elő ; de a’ magyar nyelvet terjesztő társaság eltöröltetett. Fájdalom! Pozsonyban szép házakat épitnek , a’ Duna’ partját kirakják, és az országgyűlést óhajtva várják. Nem úgy , mint eddig. Utoljára van még egy megemlítendő : legközelebb az itteni pékek gyűlést akarnak tartani, ’s azon gyűlésből csődületet hirdetni és jutalmat tenni fel azok’ számára, kik kisebb és roszabb zsemléket tudnak sütni a’ magyar korona alatti országokban , mint ők; ’s egyszersmind a’világnak tudtára adni szándékoznak, hogy ők magokat a’ rendőrség’ hatalma ’s minden árszabályozási önkény alól tökéletesen emancipálták. Versenyre tehát zsemlesütös a’ magyar birodalomnak, hogy láthassuk, kié lesz a’ dicsőség! Itt már hideg van , de bezzeg használják is az időt a’ fakereskedök; mert szintúgy káprázik a’ szeme a’ szegény favevőnek. Majd elfeledem : az aláírási iv a’ vukovar-fiumei vasút előleges költségeire, a’ pozsonyi Körhöz is megérkezett. Adjon isten sok pártolókat e’ hazafius nagyszerű vállalatnak, mellytöl függ leginkább külkereskedésünk felvirágzása. — evr. BALATON-FÜRED *), octob. 29. (Gőzhajózás ’s azt érdeklő közgyűlés). Kedves dolgot hiszek t. olvasóimmal közleni, midőn azt írom, mikép’ a’ balatoni gőzös „Kisfaludy“, hazánk’ szóban mint tettben valódi nagy fia gr. Széchenyi István ő excja ’s még több jelesek’ személyes jelenlétökben, f. hó’ 18-kan már másod ízben látogatta meg Kenését, hova is csakhamar, egy órai idő alatt, álgyűdörgések ’s harsány „éljen“ kiáltozások közt eljutván, ott a’ kikötőn a’ helybeli plébános úr egy hosszadalmas beszédet intézett a’ fentemlitett gr. excjához, ki is a’ beszéd’ végét nem várhatván el, félbenszakasztá azt, röviden előadván, m.kint sem ideje sem kedve nincs az ünnepély’ hosszítására, fenséges nádorunk’betegségét vetvén okul.’S végül óhajtását a’ közönséghez ezen egypár szóban fejezé ki: „Isten éltesse az urankat sokáig“! — Visszatérvén Keneséről,másnap, azaz f. hó’ 19-ben, számosan indulánk Keszthelyre, az uj — mondhatnám — kedves vendégünket „Kisfaludy“ annak is bemutatandók. Örömteljes részvéttel fogadtatánk mindenütt, de főkép’ Tihany , Boglár , Badacsony és Fülöpnél , a’ méhrajkat zsibongó nagy néptömegtől. Taraczkok’dörgései’s éljenkiáltások sehol sem hiányzottak. — Balatonról nézve a’ táj mindenütt gyönyörűséges, de legmeglepőbb Csobáncz, Badacsony és Szigligetnél, elannyira, hogy ha egy , még ezen helyeket soha nem látott éjszakamerikai utazó vetődnék ide; nem hiszem,hogy ezen tájt is„Széptáj“nak ne nevezné. — Délután 4 óra lehetett, midőn a’ keszthelyi kikötőbe érünk. — Szép volt látni, mint tombolt örömében a’ különböző színezet- ’s vegyületü kisvárosi díszes népcsoportozat, mintha a’bécsi nagy lottériát nyerte volna meg; de hisz’ nyert is, egy Kisfaludyt nyerni nem kis szerencse. — Éjszakára Keszthelyen maradánk, ’s csak másnap (20-kán) 9 órakor hagyók el azt sűrű köd közepett. A’ nagy ködben nem tudtuk, hol és merre megyünk, ’s már közülünk nehányan desperálni is kezdének, midőn elvégre Szigliget alatt, a’ ködből tova szállván , előállt a’ világosság. Nagy utazónk éltette a’ világosságot, mi a’ hajó’ népei közt hangos viszhangra talált. — De már e’ tárgyban tán — egész az unatkozásig — hosszas is valék? Áttérek azért a’ tihanyi apát’ teremében f. hó’ 20-ikán esti 7 órakor gróf Széchenyi István ’ excra’ elnöklete alatt tartott gőzhajót érdeklett népes közgyűlésre. Az elnök mindazon t. uraknak szivességeikért, kik csak, akár szóval, akár tettel,a’ gőzhajó’ létesítésére munkáltak, a’ társaság’ nevében köszönetet szavazott. Itt van helye megnevezünk azon t. urat, kinek agyában villant meg legelőször azon eszme, hogy a’ Balatonra gőzös építtessék, ’s ezen tisztelt honpolgár t. Hertelendy ur, ki mint igazgató ez ügyben sokat tett ’s fáradozott. Itt van helye szintén gr. Festetics Tassitót is megemlíteni, ki Keszthelyen kikötőt a’maga költségén építtetett. Említésre méltó még a’ tihanyi apát ur is, ki szinte Füreden a’maga költségén építtetett kikötőt. 2) Indítványozván elnök, mikép’ jó lenne a’ még nem egészen kész „Kisfaludy“-t most elkészíttetni, mire nézve, hogy mesterembereink dolog nélkül itt ingyen ne éljenek — úgymond — annak útját ez idén teljesen bezárni. Az indítvány helyeseltetek. Szőnyegre került 3, hogy több helyeken kikötőt, lakható- és házakat is kell építtetni, mihez is — úgymond elnök — legkevesebb 25 — 30 ezer pst kívántatik meg. — Erre nézve tán aláírási iv fog majd kibocsáttatni. — V. I. Irodalmi értesítő. „Az erdélyi kenézségekröl, egyszersmind az érd. két oláh püspök’ igazolásául , felelet Trausch és főkép’ Schuller’ czáfolataira. Irta egy igazságkedvelő nemes hazafi, kiadták többen. Nyomatott Nagy- Enyeden 1846. 8-d rét.“ E’ nevezetes röpirat’ eredetét, melly az oláhok’ történeti jogait a’ királyföldön (a’ szászok között), a’ mai elnyomatott jogállapottal ellentétben, nagy históriai jártassággal adja elő, ekkép’ Írja le az Érd. Hiradó (192 sz.) „Tudni fogják olvasóink, miszerint nálunk az úgynevezett adózó népnek , nagyobbára oláhságnak, politikai jogai nincsenek , természetesen tehát Íjországgyülésen is képviselve nem leven, egy és más bajaikat ’s megterheltetéseiket, mik az idők’ során vállaikra nehezedtek, eleitől fogva főpásztoraik , a’ püspökök vagy illető főegyháztanácsaik’közbejárása által szokták orvoslás végett a’ fejedelem’ színe, vagy az ország’ törvényhozása’ elébe juttatni. Így folyamodott 1732 n és 1791-n az egyesültek’püspöke többi között a’ király földi oláhoktól bejövő dézmák’saját papjaik’ számára fizetendése iránt. Mindkét rendű folyamodás országos bizottságnak adatott át, mellynek , a’ szász követek’ heves ellenmondása ’s kiváltságaikra és huzamos gyakorlatra hivatkozó tiltakozása’ kíséretében, tett véleménye’ nyomán folyamodók a’ törvény’ útjára lőnek utasítva. Az utóbbi folyamodás azonban már nem maradott egyedül a’ kérelmes’ birtokában, sem csak az országgyűlés’ falai között, hanem a’ benne foglalt elvek és jogkövetelések közvitatás’ terére is átvitettek, ’s a’ sok tudományu Eder’ úgynevezett commentatioit vonták maguk után. Majdnem ötven év telik,’s az illető püspökök’híveik’nevében tett többszöri folyamodásaikra, az egyesült és nem egyesült clerus a’királyi kegyelem’ most egy majd más jótéteményében részesülő; így nyertek jelesen az egyesültek’ papjai illő canonica portiokat; igy vették le az oláh papság’ főadóját; igy állíttatott a’nemegyesültek’ számára Szebenben papnevelő intézetstb. Sőt nem hiányzottak maga az oláh nép’ sorsa’ könynyítésére irányozott felsőbb rendeletek is , mind az 1791-ki országgyűlés után csak hamar, mind a’ királyföldi szabályozás’ alkalmával. Ide számíthatni az oláh papok’ elfogathatását csak a’ tettenéretés’ esetére szorító, az oláhokat a’ királyföldön mesterségüzletésre és várostanácsi hivatalok’ viselhetésére képesítő legfelsőbb rendeletet. Valamint törvényhozási úton is történtek lépések: neveltetésök’ ügye országos bizottságra lön bízva, a’ királyföldieknek az 1971-beli 19. a’ megyeieknek a’ 31. t. sz. országos hivatalképességet engedett , az elsőknek, mint polgároknak a’ tanácsnokságig, az utósoknak a’ titoknokságig ’stb ’stb. De mindezek részint (főleg a’ király földön) meg nem tartattak , részint pedig az oláhok’ sorsán keveset változtattak. (Lásd a’ mindjárt idézendő kérelem’ bevezetését.) Eljött végre az 1837-dik év, ’s a’ nemegyesültek’ püspöke most saját nevében, majd 1841/3-ban pedig társával, az egyesetek* püspökével, azon szent kötelességnél fogva — mint körleveleikben érintik — mellyel nyomorult híveikhez kapcsolvák , ’s melly még elődeiktől hagyománykint szállott rájok, folyamodik az ország’ RK. és RR.-hez. Elmondják, mennyire elnyomva vannak híveik kiváltságilag egyenlő polgártársaik által a’ királyföldön; mennyire kivetkőztetvék ősi jogaikból; elpanaszolják, hogy nekik mesterséget űzni, várostanácsi hivatalt viselni nem lehet; községeiknek a’ széken képviseletet nem engednek ; iskoláikat, papjaikat a’ községek’ allodialis pénztárából nem segítik; hogy dézmájokat az Andr. privilégium’ (alább idézendjünk) szavai’ ellenére ma is szász papok húzzák; mindezek után kifejezik, hogy emez állapoton máshonnani segítséghez nincs reményök, mint, ha a’ magyar nemzet’ nemesszivüségéhez, igazságszeretetéhez és az ország’ törvényhozásához folyamodnak, ennek állván, hitök szerint, csak mind jogkörében, mind ’hatalmában mindezek’ orvoslására ’s általában az oláhok’ sorsa’ javítására a’ kellő utat és módot eltalálni; és végre utánteszik, miszerint annyival inkább kényszeritvék folyamodók e’ lépésre, mivel híveiket, az ínség- és nyomorban élőket, olly pénzhatalmas ellenfél’ irányában, minő a’ szász nemzet, jogaiknak kivívása, igazuknak napfényre derítése végett a’ törvény’ rendes útját következni teljesen képteleneknek tartják. ’S folyamodásaik’ támogatásául felhozzák a’ privilégium’ szavait: a’város usque ad Borait unus sit populus,tehát ne legyen személy válogatás oláh és szász között, ne legyen kisebb vagy nagyobb joga egyiknek , mint másiknak); sub una judice censeantur (tehát egy fejek, egy igazságszolgáltatójok legyen); aquarum et sylvarum usus communes habéban, (tehát nemcsak a’ polgári jogokban , de még a’ természet’áldásaiban is egyformán részesüljenek); sacerdotes libere eligant..... et ipsis decimas per solvent, (tehát a’ szász a’ szász papnak, az oláh az oláh papnak); felhozzák, hogy az oláhok a’ szászoknál korábban voltak honunkban , hogy a’ királyföldön ezer év óta laknak, hogy régen is jogok’ élvezetében voltak; felhoznak kéréseiket támogató királyi rendeleteket, sőt fejedelmeink’korából formális kiváltságokat; felhozzák emberiségi, természeti és társadalmi jog és az igazság’ minden lehető erősségeit, politikai és északokat egész sereggel. Az országgyűlés mindkétszer meghallgatja kérésöket, meleg részvéttel fogadja panaszos folyamodásukat, fökint 1841 — 1843 ban , ’s a’ sérelmi bizottság’ utján az illetőkkel feleleteik’ megtétele végett közli. Mit fog a’ jelen országgyűlés tenni, nem tudjuk; de annyit hiszünk, hogy kérelmesek’ kívánságát, a’ mint Trausch ur (I. észrevételei 59., 60. lapját) felteszi, sem az emberi jogok és 10 parancsolatok elleninek nem nyilvánitandja, sem eredménytelenül vissza nem utasitandja. És mit tesznek a’szászok? Az elsőrel (1837) feleletet, egyetemi határozat’ következésében, brassói várostanácsos Trausch Józsefre bízzák, — az utósának (184s) megczáfolását, többek’ segédkezése és közremunkálásával, Schuller nagy-szebeni történettanár vállalja el. Amaz: „Bemerkungen über die von Siebenbürgischen Bischof Herrn Bazilius Maga im Jahre 1837 zu Hermannstadt versammelten Landesstaenden unterlegte Bittschrift gegen die sächsische Nation, welche die beiden walachischen Bischöfe auf dem Landtage von 1841—43 den Ständen des Grossfürstenthums Siebenbürgen überreicht haben“ — czimü munkáikkal felelvén meg a’ megbízásnak, ’s tagadván mindkettő határozottan, ’s bebizonyitni is törekedvén, egyik főkint históriai, a’ másik státusjogi szempontból, miszerint az oláhok nem hogy egyenlő joguak lennének a’ szászokkal, de sőt mint megszenvedett, subjugált és advena nép egyáltalában sem törvényileg , sem politikailag és vallásilag semmi joggal nem bírnak, nem bírtak soha, és meddig a’ szászok’ privilégiumai ’s a’ 600 éves usus részökön átl, nem is fognak bírni, (Trausch előszó IV. 1.) és tanítván (ugyanazon lapon), hogy az oláhok a’ királyföldön a’ szász községek’ irányában több joggal nem bírnak, mint a’ megyei nemesi (jobbágy) telkeken lakók, ’s ha tettleg mégis fejlettebb ’s szabályozott jogállapotban, általában jobban vannak , több javadalmakkal élnek mint a’ megyeiek, e’ valódi boldogságot ők (a’ megszenvedettek!) csak a’ német becsületességnek, csak a’ minden szolgaságot halálosan gyűlölő német jogérzetnek köszönjék , nem pedig a’ királyföldön vagy annak egy részébeni képzelt jogegyenlőségüknek; felszólítván végre egyikök, Schuller úr, idézett műve’ 49. lapján az oláhokat, eme’ három kérdésre bizonyító feleletet adni: a) hogy az oláhok korábbi lakók a’ királyföldön; b) hogy ők a’szászok’behívása előtt is jogokkal bírtak; c) hogy vannak esetek, mellyekben a’ szászok az oláhokon jograblást követtek el. Ez a’ kérdés’ történeti állása. Ezek , egybefüggőleg az Érd. Nemzeti Társ. 1845. évi 48. számábani felszólítással: a’ magyar királyok’ ős korában Erdélyben fenállott kenézségek’ ki- és mi volta iránt ? adának okot szerzőnek az ismertetés alatti könyv’ írására. Itt van kútfeje a’ nagyon becses műnek. Ezeket látók szükségesnek a’ fenforgó kérdés’ könnyebb átérthetése végett előbocsátani. (Folyt. köv.) Vegyes közlemények. Némi adalék a’ zsidó-ügy körüli czikkekhez. Egy külföldi német lap következő szavakat idéz az Arch.isr. de France-ból: „A’ franczia választók másod ízben érvényesíttették Mózses’ ama’ szavát, miszerint nem hiányzandanak Izraelben törvényadók (Mós. I 49, 40), ’s midőn a’ nevek: Crémieux, Cerfbeer és Fould újra kihúzattak a’ választási medenczéböl, a’ franczia izraeliták a’ nagy franczia családbai beállásuknak legfényesb fölszentelését nyerték. E’ férfiakról semmi mondani valónk nincs: e’ három tiszteletreméltó követ különféle okból ismeretes, és különféle okból tiszteltetik is. Fould kitűnő kereskedő, kit senki a’ kamarában pénzögyismeretekben felül nem mul, ’s büszkeséggel szólhat haza’ fontosságáról, mellynek üzletei’ különféleségére, tőkepémei’ tetemességére ’s összeköttetésének kiterjedésére nézve Francziaorságban versenytársa nincsen. Cerfbeer, ki a’ csatamezőn nyerte diszttérét ’s első fokozatait, egyszersmind fedhetetlen hivatalnok ’s jeles haditiszt. Crémieux a’ kitűnő ügyvéd , a’ palotában tündöklő ékesszólása , a’ világban ragyogó szelleme, az ügyekben lovagias loyalitása, a’ kamarában forró hazafisága ’s elvei’ függetlensége által ismeretes ’S igy a’ kereskedés Fould , a’ had Cerfbeer ’s a’ tudomány Cremieuxben talált képviselőjére. E’ három férfi’ politikai múltja is mutathatja elő dicsőségét. Fould gyakran tette szavát érvényessé a’ pénzügy és kölcsönvétel’ ügyében az adózók’javára; Cerfbeer 15,000 frankot nyert a’ franczia hadsereg’ romjai’ számára ; Crémieux keresztülvitte, hogy senki a’ kamara tagjai közül vasúttársaság’ alakulásánál részt ne vegyen. E három követ történetesen a’ kamara’ három töredékéhez tartozik : Fould conservativ, Cerfbeer baloldali, Crémieux ellenzéki. Mi több e’ három férfi’ politikai jelleme soha sem támadtatott meg az ellenpárt által. Végre Cerfbeer egy alsáczi városban választatott, mellybe 60 év előtt testvám nélkül be sem mehetett volna; Fould olly vidékben, hol őseink anyagi üldözéseket szenvedtek; ’s végre Crémieux olly városban , mellyben egyetlen zsidó választó sincs , sőt túlzó catholics lapok által segéltetett “ *) Történetesen elkésett. — Szeri«» 310