Pesti Hírlap, 1846. december (788-804. szám)
1846-12-08 / 792. szám
Kedd PESTI HÍRLAP. December 8. 1840. TARTALOM. Hív. közrem. A’ pozsonyi tót lap. Oct.—nov. szemle. Törvényhatósági dolgok: Budáról (a’ fegyház), Győrből (közgyűlés). Vegyes közlemények: Válasz a’ katonai műszavak iránt. Természettudományi társulat. Czukoregylet. Mezei naptár. Külföld. Dunavizállás. Hirdetések. ÓHAGYAIKORSZÁG és ERDELY. A’ nagy magy. kir. udv- kamara a’ kassai harminczad- és váltó— czédula-beváltóhivatalnál ellenőrzé Gruden Ferencz sziszeki harminczadost, újfalui harminczadi útlevélvizsgálóvá From Károly ottani felvigyázót, ’s a fiumei szabad kikötői kerületben az amerikai műmalomnál létező ideigl. útlevél-vizsgálói állomásra a 11 a cz Ferencz tengerparti kamrai haszonvételek’ főfelvigyázóját alkalmazta.— (B P. H. A’ pozsonyi tót lap. (October—november). Különféle akadályok, kivált pedig egyik utam miatt, melly hosszabb ideig távol tartott a’fővárostól, nem közölhetem annak idején a’ tót újság’ octoberi számainak ismertetését, azért azt is a’ novemberihez kapcsolva, együtt fogom az olvasó közönség’ elé terjeszteni. Már előbbi alkalommal volt szerencsém egy uj tót-nemzetgazdálkodási rendszernek elveit hazámfiaival megismertetni, mellyek szerint várnunk kell a’ sült galambot, hogy szánkba röpűljön , ’s a’ politicai életben legparányibb mozgást se tegyünk, mert az atya úristen tűzte ki rendeltetését minden nemzetnek, 's igy az ö kötelessége róla gondoskodni is azon tót nemzeti dal szerint: „istenem, istenem, ha fogakat adtál, adj kenyeret is.“ E’ czikk „nyilvánosság“ czim alatt a’ 121. számtól a’ 124-kig folytattatik, ’s majd magáról a’ nyilvánosságról, majd a’ közvéleményről értekezik, összezavarva mindent, mit korátomban csak öszszezavarhatni, úgy, hogy elolvasván, szerzőjéről bízvást elmondhatjuk, miképp nincs tisztában magával. „Az európai nemzeteknél, különösen francziáknál ’s angoloknál, igen elterjedett már a’ nyilvánosság, úgy okoskodik az atyafi. Ennek következtében nálok minden nyilvánosan megy , igy mindaz, mi a’ törvénykezést, szabadságot, itélőszékeket, törvényhozást illeti. Ott van sajtószabadság, magány és nyilvános politicai társulatok szabadsága, szólásszabadság, törvényhozás’ nyilvánossága, — nyilván tartatnak az itélőszékek, szabadon bírálhatni philosophiai, vallási és politicai iratokat, — mellyek mind a’ közvélemény’ garantia. Ott a’ hírlapok az első ministernek szemére vetik , hogy ő volt Canning’ halálának oka; ki ott ügyessége által a' közvéleményt megnyerte, minden hivatalra képes, ott érdemes, nem származása miatt emeltetik.“ Itt ismét elhagyva, mit eddig tárgyalt, a’ nyilvánosságot, a’ közvélemény’ szükségét valamelly nemzet’ fölvirágzására taglalja. „Ez mutatja a' képviselőnek a’ nemzet’ állását, ez hallatja vele szive’ dobbanását.“ ’S ismét áttérve a’ nyilvánossághoz, mondja: „Nyilvánosságtól csak rósz és igazságtalan emberek félnek, ’s ki előtte retteg , bebizonyítja, hogy rósz lélekismerete van. Az igazság csorba nélkül tűr el minden méregboritotta nyilakat, s nem ijed a’ naptól.“ Mindez igen jó , de halljuk csak, most jó a’ java. Az eddigieket alkalmazza — hazánkra talán ? Oh nem, a tót újság akármivel inkább rá ér bajlódni, mint a’ hazával. Alkalmazza — a’ tótokra ’s különösen ezeknek nyelvkérdésére, valljon ezentúl is csehül, vagy pedig tótul írjanak? „A’ tót nyelvnek van közvéleménye , ’s kell is, hogy legyen, mert nemzet irodalom és nyelv nélkül nem lehet; ’s ezzel eddig a’ tótok nem bírtak , mert irodalmuk cseh volt, nem tót. Most nyerünk nemzeti önállóságot, ’s megismertetjük magunkat a’ világgal. És e’ világgali megismertetésnek eszköze a’ tót újság.“ Hogy is ne , mert ezt egész Európa, péld. Svéd, Dán, Angol, Franczia , Spanyol, Portugal, Olasz, Törökország olvassa, s igy a’szerkesztő companiának s a’ czikk’ írójának (K.— P.—) az éjszaki foktól Gibraltárig „zsio“-t énekelnek. A’ 125— 127. számokban figyelemre méltó czikk közöltetik illy czim alatt: „Egyesülés.“ Elmondja ebben a’ szerző, mint szükséges az egyesülés mindazon nagyobbszerű vállalatok’ kivitelére, mellyek egyesek’ erejét fölűlhaladják. Azonban azon jót, mit czikke’ elméleti részében elmondott, megsemmiti ismét azon ferde irány , azon particularismusi szükkeblüség, melly szerint ezt is csupán a tótokra alkalmazza. Nem mond-e maga ellen magának a’ szerző, midőn egyesülésről szólván, a’ haza'külön ajkú népeit el akarja szaggatni egymástól, ’s a’ helyett, hogy mindnyájunkat egy nagy, erős nemzetté alakítani akarna, arra biztatja nyelvrokonit, hogy, a’ többiektől elszigetelten, magok állítsanak olvasó egyleteket, ipartársulatokat, ’stb . Értekezését azzal fejezi be szerző, hogy illy egyesülés által megszűnnének azon számtalan pletykabeszédek, gyűlöletes megitélgetések , mendemondák , mellyek a’ tót népnek tulajdonai. Megemlítendő itt még, hogy a’ 127. számban figyelmeztetésünk’ következtében közli ugyan a’ tót újság a’ turopolyai grófnak a’ P. Hírlapban megjelent igazolását, de részint hamisan elferditve, részint rágalmazó észrevételek’ kíséretében , mellyeknek ismétlésével nem akarom a’ gyöngédebb idegzetűek’ émelygését eszközölni.A’ következő számban az illető „Slavolub Verbancsia’“ czáfolata közöltetik.— Ugyane’ számból még egy curiosumot kell megemlítenem. A’ bács-szerémi tanítói gyűlés’ története közöltetvén, a’ jegyzőkönyv iránt következő vita támadt. R.— és H.— tót és német nyelven kívánták azt vezettetni, mert — u. m. — a’ magyar nyelv’ szükségét nem látják , mások magyar , tót és német nyelven akarták íratni, ’s ez lett a’ végzés is. Hosszú vitára szolgáltatott alkalmat az is , miilyen nyelven irt könyvek hozassanak ? Az ez iránti határozat’ szavai: „Tekintetbe vévén a’ magyarosodást“, de — u. m. — a’ levelező a’ határozat magyarosodásról nem szólt , hanem a' jegyzőkönyvet meghamisította. E’ szám’ vezérczikkét teszi S. H.nak már előbb megismertetett agyarkodása a’ P. H. és csekély személyem ellen. A’ következő czikk’ felirata’: „Nemnemesek az országos hivatalokban“ (129—132 a.) Rövid kivonat a következő. Az uj kor’ szelleme mindig tovább terjed Europa’ keleti tartományaiban ’s különösen hazánkban, mellynek jelei: elmemegfeszités, különféle politicai pártok’ alakulása , országgyűlésekstb. Fő eredménye e’ haladásnak az örökváltság ’s az 1844 . 5. t.cz., mellyek milliókat hosszú fogságból fölszabadítottak. Azelőtt a’ hivatalképesség születéstől függött , most tehetségtől. Amaz igazságtalan és káros , ez igazságos és hasznos. Alacsony sorsunkból is lettek nagy emberek, mint: Oxenstiern, Speranski, Peel, Napoleon ’stb. mig azonban a’ dolgok úgy állnak , mint most , méltán kételkedhetünk , valljon a’ fenebbi törvény hasznos lesz-e a’ nemnemesekre nézve azon hivatalok’ tekintetéből, mellyek választástól függnek; mert a’ kinevezésekre nézve azon erős bizalommal viseltetünk az igazságos kormány iránt, hogy mindig a’ legalkalmasb egyéneket fogja választani. Két akadály van itt a’ nemnemesek’ irányában, egyik a' nemesség’ érdeke és nagyratartása , másik az ingatlan jószágnak nemes kezekbeni maradása. *) A’ nemesség semmi jót sem vár a’ nemnemesektöl, és kinek kezében a' jószág , annál van az erő és hatalom is. Tudjuk , hogy korunkban az a’ hivatalnyerésben a divat, miszerint legtöbb megyékben a’ köznemesség’ megnyerésével kívánnak bejutni. Hogy tehát amaz üdvös törvény életbe lépjen, szükségünk van némelly más intézkedésekre. Első teendő a’ képviseleti rendszer’ behozása, melly szerint nem csupán a’ nemesség venne részt a’ közügyek iránti tanácskozásokban. E’ képviselet vagy rendek szerint, mint Svédhonban, vagy e’ nélkül, mint Angol és Francziaországban, hozathatik be.Angolhonban választó minden, ki 10 font st. tiszta évi jövedelemmel bir, Frankhonban, ki 200 frank adót fizet; nálunk a’ politicai jogok’gyakorlása a’nemesség’minden tagjaira ki van terjesztve , akár bírnak valamivel, akár nem. Innen azon tömérdek sokaság, melly politicai jogokat gyakorol, ’s innen, hogy a’ legfontosabb ügyek is,—mint a’ háziadó, általa megbuktattatnak. A’ nemnemesek’ befogadása által a’ köznemességnek közügyekrel befolyásának korlátozása eszközöltetnék. Mert nincs roszabb és utálatosabb, mint, ha műveletlen és fölvilágositatlan tömegek határoznak országos ügyekben, mily tömegek már nem egy országnak voltak ártalmára. Rómában ezek uralkodásra vágyó emberek által a’ szabadság’ elnyomására használtattak,’s e’ tömegek voltak önző nie po z va- am (veto) jók által Lengyelország’ bukása’ főokainak egyike.“ — E’ czikkben sok helyes van. Azonban ne feledjük , hogy jogok’ megszorításáról szó sem lehet, mig más utakon kiterjesztéséről illőleg nem gondoskodunk. Mi a’ nemnemesek felsőbb hivatalra alkalmazása iránti reményt illeti, — megjegyezzük, miszerint a’tapasztalás azt mutatja, hogy az alsó választástól függő hivatalok tekintetnek a’ végrehajtó hatalom által is előléptetési lépésükül. E’ részben tehát nem lehetni olly túlságos bizalommal. A’ „széttekintés életünkön“ szimü czikk (133. —135. sz.) az iparososztályhoz szól, ’s ezt ingerelgeti, bizgatja, hogy a’ maga körében Svatopluk’ nemzete’ ügyében agitáljon. A’ ezéheknek hivatása — úgymond — a tót nemzetiséget terjeszteni **), ’s azon 200-500 fi, mellyel ott évenkint elisznak, inkább tót könyvekre fordítandó. „Az iparüzöknek a’ tót közszellem és nemzetiség’ egyik oszlopának kell lenni, ak addig nemzeti becsültetésben nem fognak részesülni, mig mesterségeknél magasb ügyekben részt nem veendenek, miilyenek a’tót jog [! ?] *) nemzetiség és fölvilágosodás.“ Ugyan illy szellemben kell pedig nemcsak a’ ezédekben, hanem hon , a’ családi körökben is működni, mint ezt Martin Laskó **) teszi. — Ez idegenségen kivül az iparos osztálynál két egymással ellenkező hiba rovatik meg szerző által, mert némellyek’ viselete igen piszkos, mocskos, mig ellenben mások a’ fényűzésnek nagyon is hódolnak. További hiánya az iparműveseknek a’ szépronértelem’ hiánya. Erre vonatkozólag illy épületes leczkét tart a’ tót lap. „Ha a’ luteranus polgárt Rafael’ madonnája’ elé vezeted, sajnálja a’ catholicust, hogy képet tisztel, — ’s vezess catholicus polgárt Hercules’ szobrához, és lerántva süvegét keresztet fog hányni ’stb. ’stb.“ Mindezekből következik, hogy a’ tót(?) városok, mint: Selmecz, Besztercze , Sz.-Miklós, Szakolcza, Trencsin, Nyitrs, Zsolna’stb képgyűjteményekről gondoskodjanak, mellyek nélkül Tátra nem egyéb tót Abderánál.“ Természetes, hogy e’ képcsarnokok szinte tót nemzeti szellemben , tót művészek (!) által volnának ellátandók,’s az ajtó fölött is stót nemzeti czimer díszelegne. — Mi édesen esik az álmodozás, — de keserű az ébredés, ’s a’ valóvali elégületlenséget szül — összevonva tehát, az iparos osztálytól a’ tót nemzet’ boldogitására e’ három tényezőkívántatik : 1) Részvét a’ tót nemzet’ ügyeiben, különösen) a’ ezéhek által vásárlandó tót könyvek. 2) Kevesebb piszkosság (!) az öltözetben egy részről, más részről kevesebb fényűzés. 3) Tót képcsarnokok. — Igen bölcsen ! Most következik a’ nemzetgazda’ czikkének második része, mellyben a’ nemesekhez fordul, miután a’ mesteremberekkel olly dicsőségesen végezte baját az egész világ’ rémite bámulatára. Szól — úgymond — azon tót nemeseknek ***) unokáihoz, kik Trencsin, Temetvény, Zsolna, Strecsna, Óvár, Podhragy, Dévény, Csejte , Beczkó ’stb várakban hösködtek. Ezeknek azonban ezúttal nem ad leczkét (jobb is) , és pedig azért, mert ő nemnemes ; hallgatni akar jelenleg azon vastag és szörnyű hiányokról, millyenekröl a’ tót nemzetiségnek a’ tót nemesekre nemzeti önérzet’ tekintetében panaszkodnia kell. Fölszólítja azonban a’ nemesi rendnek tagjait, hogy ők ébredjenek, és ők sorozzák el vétkeiket, ők számlálják el hiányaikat, ők intsék, vezessék elromlott társaikat azon útra, mellyet az imént Ő kegyelme a’ mesterembereknek volt szives kijelölni. Természetes, hogy ide a’ nemesi kötelességekhez tartoznék még, a’ gyülésekeni tót szónoklat, tót jegyzőkönyv, tót törvény ’stb. Végre a’ mesteremberek és nemesek után a* tót írókra kerül a’ sor, nehogy ezek is elkerüljék az ebek’ harminczadát. Ezekre nézve azon indítványt teszi, hogy városokban lakó tót irók , mint: Palkovics (kalendáriomairól hires a’ tót literaturában) és Kollári) az ügyesebb ifjakat magoknál tartsák, hogy azok ott képezhessék magokat. 136.— 138-ik „Kérelem a’ horvátokhoz és tótországi szerbekhez“ czimü csikk’ tartalma ez: „A’ felföldön, hol tótok laknak, nagy az ínség, kivált ez utóbbi szűk termésű években“; — sok az ember, kevés a’ föld, mig Horvát- és Tótországban az ellenkezőt tapasztalhatjuk. Önkénytelenül is azon gondolat ötlik az ember’ eszébe, hogy e’ két bajon egyszerre lehetne könnyíteni. A’ felföldi tótokon segíteni, szerző más módot nem tud, mint, hogy átvándoroljanak itt — A’török háborúk előtt Tótország népesebb volt, mint most, ha tehát akkor bírta táplálni lakosait, miért ne most ha megszaporittatnának? — Szerbia emelkedik, Bosznia talán nem fog soká nyögni, Bulgária le akarja rázni szerencsétlensége’ igáját nyakáról, ’s mindezek szomszédságban Tót*) Szeretnék tudni , hol és mikor hozatott a’ tót jog ? Vagy talán a tót országgyűlés — a’ Tairin — már ezt is kiszabta , ’s ti az állodalomban uj állodalmat akartok állítani, vagy erről csak álmodni is ? Hazánkban magyar törvényen kivül mást ismernünk nem szabad, ki mást kíván, menjen azt másutt keresni. — L. **) Nem ismerjük e’ szentet. — L. ***) Valljon micsoda állatai lehetnek ezek az úristennek? Tessék legalább azt tudatni velünk, mellyik tót királytól kaptak adományt vagy nemes levelet? — L. ,, i) Hát a’ többiek , miilyenek : Hurban , Stúr, Nosák , Kral, Kellner, Otzjepka ’stb. ?stb. miért ne? —L. ii) Volna bizony itt még egy más mód is. De nem tudjuk minek tulajdonítani a’ felső vármegyék tehetősb lakosainak azon részvétlenségét, mellyet a’gyárak iránt tanúsítanak, holott azon tájakon sokkal jutályosabban kapnának munkásokat, mint másutt ? Lehetetlen ezt másból, mint még bizonyos szellemi kiskorúságból ’s rövidlátásból származtatni. Mert hiszen, lám, a védegyletnek is ott voltak legkevesebb pártolói , holott pedig reájok árasztott volna legtöbb áldást Gyárak’ állítása , munka által is lehetne tehát a’ szegénységbén segíteni. — L. 92 ) Értekező itt feledni látszik, hogy az 1844-ki törvényczikkek közt ollyan is van, melly a’ birtokképességről rendelkezik. Ámbár kétségtelenül nem igen kedvezők e' részben a' fenálló ősiségi viszonyok. — L. ) Halljátok-e Miskolcz, Kőrös, Kecskemét’ becsületes mesteremberei , mi «' ti hivatástok! — U