Pesti Hírlap, 1847. július-december (906-1010. szám)
1847-10-14 / 966. szám
Csütörtök 960 October 14. 1847. Megjelenik e’ lap minden héten négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és pénteken. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással boríték nélkül 5 ft, postán borítékban hetenként kétszer küldve 6 ft 24 kr négyszer küldve pedig 7 ft 12 kr pengőben. — Előfizethetni Pesten, hatvani-utczai Horváth-házban 583. sz. a. a’ kiadóhivatalban, egyébütt minden kir. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok Iránt a’megrendelés csak a’bécsi cs. főpostahivatal’ utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények felvétetnek, ’s egy 4 szer hasábozott apró betűjű sorért vagy ennek helyéért S pengő kr, a’ k e 11 és hasábu sorért pedig 10 p. kr számittatik. TARTALOM Hív. közi. Nehány szó a’ tiszamelléki tüzkártéritő társulatról. Fővárosi újdonságok. István főherczeg’ körutja. Törvényhatósági dolgok: Esztergom (követv. gyűlés.) Erdélyi országgyűlés. Külföld. Dunavizállás. Hirdetések. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. Ö fölsége az erdélyországi rendeknek törvényesen eszközlött választása következtében f.évi oct.. 6-kai legfensőbb végzése szerint hídvégi gróf Mikó Imre kormányszéki tanácsost erdélyországi kincstárnokká; gróf Nemes János cs. k. kamarást, titkos tanácsost ,s felső Fehérmegye főispánját pedig kormányszéki tanácsossá és az országos számvevőhivatal elnökévé; — továbbá kézdi sz.-léleki Kozma Pált Zarándmegye főispánját, észetelakai Szegedi Mihályt kormányszéki titoknokot erdélyi kormányszéki tanácsosokká kinevezni legkegy. méltóztatott. Salamon János, a’cs. kir. udv. kamarának pénz- és bányaügyekben fogalmazó gyakornoka az alsó-magyarországi főkamaragrófságnál fogalmazóvá; — ugyszinte Libay Gottlieb Gusztáv Bochniában cs. kir. sóaknai sebész, orviczai bányakamrai physikussá lön érdemesítve. Nehány szó a’ Tiszamelléki tűzkártéritő társulatról. Az idegen befolyásnak azon elemeit, mellyek nemzetünk’ erejét, mai napig folytonos sorvadásban tartják, apáink épen úgy érezték, mint mi, de a’ keleti vér’indolentiájában feküdt, hogy több egész életkor’ csalódása után is bajaiknak orvoslatát mindig csak orsz.gyülésökben, hazafias remények’ ez egyetlen Mekkájában keresték. És valóban nem régi, de haladásunkkal mindenesetre egykorú azon meggyőződés , hogy egy nemzetnek — kivált pedig testben és lélekben betegnek — fölemelkedéséhez törvényhozói kamaráin kivül a’ társadalmi élet’ folytonos munkásságára ’s itt egyes polgárainak erejére is szüksége van. E’ meggyőződés vezette Borsodmegyét, midőn egy megyei kölcsönös tűzkártéritő társulat’ alakítása végett egy év előtt választmányt nevezett. Az eszme uj nem volt, mert e’ tekintetben honunkban szomszéd Szabolcsmegyeé a’ dicsőség. De a’ választmány’ egyik tagja, Szemere Bertalan , jól tudva azt, hogy miként a’ plánta, úgy az eszme is kellő tér és alap nélkül biztos életre nem számíthat, komoly stúdiuma’ tárgyává tévé a’ fontos ügyet, ’s valóban csodálatraméltó szorgalommal és lelki erélyességgel a’ műveit Európában fennálló tűzkártérítő intézetek’ nagyobb részének szabályait, múltjaikat é s jeleneiket, különösen pedig a’ honunkba befészkelteket, ügyes szorgalommal gyűjtött adatok’ nyomán, átvizsgálva, egy illy körülményeinkhez alkalmazott intézet’ tervét szabályaival együtt kidolgozva, a’ választmánynak , — hol a’ terv szerint meghívott nehány szomszédmegyék’ küldöttei is jelenvalának — mintegy másfél év előtt benyujtá. Elfogadtatván pedig Borsod, Gömör, Torna és Abaujmegyék által, ’s a’ szükséges előkészületek immár megtéve lévén, egy pár hó alatt valóságos életet nyerene az, minél fogva most volna ideje , hogy az a’ nagy közönséggel sajtó’ útján is részletesen megismertessék. Azonban épen ez időszak lévén az, mellyben a’ politicai érdekek és események az időszaki sajtónak minden munkásságát igénybe veszik, e’ tekintetből elég legyen azt csupán főbb vonásaiban tüntetni elő. Jónak látta tervező, a’ biztositó intézetek’ általános hasznait érdeklő rövid elmélkedés után, a’ tűzkárbiztositó intézetek’ rövid , de igen érdekes történeti rajzát előrebocsátani. Megtanulhatjuk ebből, hogy ez intézet is a’ társaséleti jótékony találmányok’ őshonában, Angliában vette születését, hol 1530 körül annak némi nyomai már mutatkoztak. — Ezután koronként és országonként — az egyes intézetek’ ismertetésével — tünteti elő azokat, folytonos haladásukban ’s nevezetesebb phasisaikban, miilyen volt p. o. az ingó vagyonok’ biztositásának kezdete , mire ismét Angolhon nyújtott példát , hol 1710-ben 5 millió ezüstöt tőkével alapittatott a’ Sun fire office nevű társaság. — Érdekes látni a’ munka’ e’ részéből, miként egyedáruskodott a’ két hatalmas nyugati ország darab ideig Európa’ csaknem minden tartományain, ’s tervező szerint olly nyereménynyel, hogy csak négy franczia illy társulat négy év alatt 13,326,349 ott tiszta nyereményt oszthatott el részvényesei közt. De nem kevésbbé érdekes, hogy az elviselhetlenné vált egyedárusság alól számtalan ’s a’ tervező által nagyobb részint egyenként előtüntetett hasonnemű intézetek által miként emancipálta magát mindenik, főképen pedig Némethen, honnan 1820 óta a’ franczia társulatok egészen visszavonultak, ’s az angolok közül is csak kevés dolgozik, t. i. egyedül azok, mellyek roppant pénzerejökkel minden másoknál páratlanul teljesb biztosítékot nyújtván, a’ verseny velők még eddig lehetetlen. Csak édes hazánk hasonlit e’ tekintetben is — mond tervező — a’ nyilt erszényhez, mellybe szabad nyúlni vagy nem nyúlni. Csak nálunk nem történt semmi, mert a’ mit Szabolcsmegye ’s Erdélyben B.-Szolnok, Doboka és Tordamegyék tőnek, mind jeles ’s dicséretes ugyan, de miután áldása szűk vidékre van szorítva, ’s miután a’ valószínűség’ számolatai szerint kis téren, de ép’ azért nagyobb veszélyben forgó biztositó intézet, teljes biztosítékot soha nem nyújt, országos szempontból tekintve, mind ezt csak kezdetkének és nem előhaladásnak nevezhetni. Pedig ha a’ tűz által tönkrejutott egyes polgáraink’ sorsa nem inditna is meg bennünket, már magában nemzetgazdászati szempontból is ébrednünk kellene, mert azon tiszta nyeremény, mit a’ hazánkban működő illyes külföldi intézetek évenként tőlünk elvisznek, a’ tervező’ kiszámítása szerint, összesen 495.000 pftra rúg, mi elég nevezetes ősziét, ’s a’ hazafias ’s nemzeti vállalkozásoknak már magában elég jutalom. Áttér ezután tervező az efféle intézetek’ különbféle rendszerének összehasonlítására. A’ részvényes intézeteket állásunkhoz valónak nem tartja, nemcsak azért, mert nyerészkedésre egymás’ irányában nincs szükségünk, de főképen azért, mert a’ magyar ember pénzét illyes vállalatokba venni mai napig irtózván, álmodni sem lehet arról, hogy az ekkép’ alakítandó tőke,a’biztositott vagyon’értékével kellő arányban állhasson. Például hozza itt fel az első ausztriai társulatot, melly bár a’ többi ausztriai intézetek közt legsolidabb állású, mindazáltal összes tőkéje 3.000.000 pftra rúg, ’s évenként biztosit 85 milliót, a’ Kiunione pedig 2.075.000 fttal 1843-ban, 224 milliót biztosított. ’S igy jön aztán, hogy p. o. a’ hamburgi tűz által okozott kárból 10 — 15 millió maradt fizetetlenül. Annak kimutatására , mi óriási nagyságra emelkedtek külföldön az intézetek, megemlít a’ tervező Francziaországból 14 intézetet tőkéjökkel ’s üzleti állásukkal egyenként, miből kijő, hogy ez intézetek 1844-ik évben összesen 19,637,000,000 francnyi értéket biztosítottak; brutto dijul bevettek 17.830.000 francot, kifizettek kárt 10.267.000 francot. Nem szédül-e meg a’ szegény magyar ember’ feje e’ hatalmas számok felett. A’ vegyes természetű intézetet, miilyen ezideig csak kettő létez , a’ részvénytársulatra felhordott okoknál fogva szinte nem véli czélirányosnak. Egyedül tehát a’ tisztán kölcsönös intézetet tartja tervező körülményeink között alkalmazhatónak. — Egyébiránt, hogy ennek czélszerűsége a’ többiek felett Európaszerte elismertetett, ennek bizonyságául összehasonlítja a’ jelen században keletkezett efféle intézetek’ számát a’ részvényesekével, ’s az eredmény amazok’ részére olly kedvezőlég áll, hogy például, a’ számtalan felhordott adatok közül többet nem említve, Francziaországban 1819-től 1845-ig alapított részvényi intézetek’száma 21-re megy, mig az 1816-tól 1843-ig keletkezett kölcsönösöké 66-ra. — De eltérve a’ példákból vont erősségektől, kézzel fogható elsőséget ad e’ rendszernek: 1-er hogy felállíthatni tőkepénzek’ összerakása nélkül, mi nálunk igen fontos körülmény ; 2-er a’ társaság maga kormányozza magát; 3-er hogy a’ tag csak a’ valóságos és szükséges kárt fizeti, ’s nyereséget nem fizet; 4-er mert teljesebb biztosítékot nyújt a’ részvényi intézeteknél, mind a’ mellett, hogy az évi járulék — a’ tervező által ismét felhordott számtalan adatok’ bizonyitása szerint is, csaknem felényi, mint a’ részvényintézeteknél. De ez utóbbi pontban foglaltak , mik pedig az intézet’ elsőbbségének létalapját képezik — csupán két körülmény között állíthatók: 1-er Ha az intézet csekélyebb körben terjeszkedik el: 2-er Ha mindazon érték , melly biztosíttatott, egyszersmind a’ károk’ összegéért kezeskedik. A’ mi az elsőbb feltételt illeti, itt kissé meg kell állapodnunk, mert e’ tekintet volt az, mellynél fogva a’ tervező, egyes megyének területét kéréséivé, tervét az egymással szomszéd hat megyékben, u. m. Borsod-, Heves-, Gömör-, Torna-, Abauj- és Zemplénmegyéknek területén ’s pártfogása alatt vélte egyedül czéljának megfelelőleg életre hozhatni, innen az intézet’ fentebbi nevezete is ; de innen még azon másik feltétel is , hogy az intézet a’ most nevezett hatóságok’ határain túl is vállalhasson el biztosításokat mindenütt a’ két hazában, hol czélszerűnek ítéli. „Kölcsönös intézetnek élete — mond tervező — épen terjedelme által feltételezhetik. Egy megye, egy város , vagy vidék’ körében vállalkozó intézet mindig a’ bukás’ szélén tántorog, ’s midőn az egyedül Hamburgra szoritkozott intézeteket maga a’ hamburgi tűz által megsemmisítve látjuk, hasonló romlástól kell féltenünk minden hasonló kiskörű megyei intézeteket hazánkban is. És vallyon lehet-e ezt csak legkevésbbé is kétségbe vonni ? Nincs-e igaza egy e’ tárgyú német írónak, midőn a’ valószínűség’tapasztalati számításának alaptörvényét a’következő nehány sorban határozza meg.“ A’ természet, folytonos működésében, sohasem szűnik a’ különböző eseményeket azon arányban állitni elő,mellyben azok valószinűek, és ha vannak e’ szabálytól egyes eltérések, azok annál inkább kiegyenlittetnek, minél nagyobb száma az eseteknek, mellyek a’ számitás’ körébe ’vonattak. Ennek igazságát, úgy vélem, fejtegetni nem szükség, ’s ki abban kétkednék, tegyen kérdést, bár a’ legaljabb kóbor loteriajátékosnak, valljon akkor érzi-e magát jobban, ha kevesebb vagy ha több sorsjegyei forognak a’ játékban ? Pedig a’ két dolog közt lényegökre ’s természetökre semmi különbség nincs. Igazát látjuk továbbá a’ tervezőnek abban is, hogy egyes megye—legyen az bármellyik hazánkban, egyedül a’ kényszerítés’ elvének alkalmazásával adhatna intézetének némi csekély, habár még sem eléggé biztos alapot. Pedig ezt megyei utón legfölebb, csak az adózó népre lehetvén kiterjeszteni , ez azon igazságtalan eredményre vezethetne, hogy a’ beálló nehány gazdag nemesnek nagy értéke, a’ szegény adózók által lenne nagy részben megtérítendő. Ez tehát egyik feltétel, melly, tervező szerint, a’ kölcsönös intézeteknél biztosítékot nyújt. A’ másik, ha az összes biztosított érték a’ kárért kereskedik. De az újabb időkben szoktak bizonyos maximumot kitűzni, meddig mindenik tag magát a’ kártérítésre kötelezi, mi által igaz ugyan, hogy a’ kölcsönös intézetek legszebb tulajdonuktól, a’ feltétlen biztosíték’ tulajdonától fosztatnak meg, de más részről figyelembe véve azt, hogy e’, közvállalatoktól még mindig idegenkedő országban a’ határnélküli biztosíték’ eszméje sokakat elriaszthatna, ’s ez által ama’ másik ’s főbb alap gyöngittetnék meg, és meggondolva, hogy a’ valószínűség’ tapasztalati számolatai szerint sikerült , a’ dij és veszély közti arányt körülbelől meghatározni, melly szabály mellett a’ részvényi intézetek nemcsak megélnek, sőt virágoznak is, e’ tekintetekből a’ tervező az évi járulék’ maximumának — mi egyébiránt kevés ne legyen — meghatározását javalja, és, miként alább látni fogjuk, azt meg is határozza. Ezek szerint, mint látjuk, tervező a’ részvényes intézetet javalja, miket erkölcsi és politialis nyereség gyanánt még bővebben megemlít, azokat hely’ szűke miatt kénytelenek vagyunk elhallgatni. Azonban a’ már fentebb említett feltételekhez adja még. 1) Hogy az több hatóság ’s, ha lehet, a’ fentebb nevezettek’ pártfogása alatt és befolyása mellett indíttassák meg. 2) Hogy maradjon magánintézet, ’s a’ tagok’ közgyűléseinek határozatai szerint rendesen díjazott hivatalnokok által vezéreltessék. 3) Hogy szabad intézet legyen, mellyben résztvenni senki egyes ne köteleztessék. Az okok erre nézve a’ fentebbiekben megemlitvék. (Vége követk.) — XXX. Fővárosi újdonságok. Ő fensége a’ királyi helytartó, mint hiteles forrásból tudomásunkra esett, szombaton f. Octoberkó’ 18-kan foglalandja el Pestmegye’ főispáni székét, minélfogva rendkívül népes közgyűlésre számolhatunk. Ez alkalomra Pestváros nagy számú képviselőket nevezett immár ki, ’s Budaváros is alkalmasint ezt tévé. — Két nappal későbben u. m. folyó hó’ 18-kán pedig az országgyűlési követek’ választása leend Pestmegye’ részéről. Ez utóbbi eredményéről már alig lehet kétség, miután az ellenzék’ egyik részének jelöltje B — E— főjegyző, mind tudjuk, visszalépvén, a’ pestmegyei erős ellenzék, mellynek megoszlása úgyis nem elvek, hanem csupán nevek körül történendett vala, most már mindkét követre nézve egyesülni fog Mi ez egyesülésnek örvendünk, ’s meg vagyunk győződve, hogy az, ki e’ czélnak személyes kitüntetését feláldozd, elvbarátainak minden esetre méltánylandó szolgálatot ten.—Pestváros pedig szerdán oct. 13-án választja meg orsz. gyűlési követeit, több renddel talán, de kevesebb nyilvánossággal mint Werbőczy’ népe. Kívánatos volna azt mi mindkét rendszerben jó van, egyesítve látni. Meglátjuk, lesz-e valami azon sokfelől rebesgetett szándékból miszerint második követül ne tisztviselő küldessék fel. Mi többfelől hallók nevezni e’ napokban T.-K. I. urat,’s benne részünkről mindazon kellékeket feltaláljuk, mellyeket egy követben értelmiség’ és független’ állás’ tekintetében kivánunk . A’ Pestmegye’ pártfogása alatt álló hazai első takarékpénztárban múlt september hónapban történt pénzforgatás, hiteles kimutatás szerint imigy áll: Múlt hó’ végével maradt kész pénz ezüstben: 100,381 ft 14 kr. — Ehez járult 5, és 4°/0 betételek ’s kölcsönöktől befizetett kamatok fejében: 153,739 ft 36 kr. — Végre azon tőkék, mellyek a’ takarékpénztárba visszafizettettek tesznek 50, 676 ftot. A’ befolyt pénzmennyiség fel megy tehát összesen: 304,796 ft 50 kr. pengő pénzben. — Ebből kikölcsönöztetett: 78,986 ft. Ezenkívül 5 — és 4% betételek’ ’s ezektől járó kamatok’ fejében kifizettetett: 147,541 ft 9 kr. Összesen tehát kiadatott 226,527 ft 9 kr. E’ szerint a’ múlt hónapban maradt készpénz : 79,269 ft 41 kr ezüst pénzben. A’ hazai egyesületek közt talán egy sincs , melly aránylag kisebb erővel annyi tevékenységet fejtene ki, mint az iparegyesület. Múlt vasárnap oct. 10-kén alkal-61