Pesti Hírlap, 1847. július-december (906-1010. szám)

1847-08-08 / 928. szám

séges külsőségek, mint például, hogy kell-e a’ zsidó­nak bajuszt viselni, mint 'viselje a’ nő a’ haját ’stb. Illy szomorú körülmények között,­ mellyekben még a’ leg­népesebb városokban is a’ zsidó közönséget sinyleni lát­juk, Örvendenünk kell, ha olly egyházi szónokkal talál­kozunk, ki hivatását akként fogja’­fel, mint Lőw Lipót. A’ zsidók emancipáltatni óhajtanak. Kivánatuk igazságos. De egyszersmind viszont nekik is jobban kell magokat és tanaikat alkalmazni hozzánk ’s e’ kor’ miveltségi igényei­hez. Ha csakugyan föl akarják találni hónukat e’ hazá­ban , a’ helyett, hogy vallási könyveik’ tartalma felett ve­lünk versengenek, tegyék le ezen könyveket a’ mai kor’ igényeinek megfelelő miveltséggel biró egyének’ kezeibe , bízzák azok’ magyarázatát illy férfiakra, mert a’ szellem az , melly elevenít, nem a’ betű. Ez lenne a’ legelső ’s legszükségesebb lépés , ha a’ zsidók szokásaikat ’s né­zeteiket mai társaséleti viszonyainkkal öszhangzásba akarják hozni. — Ez fog lenni legbiztosabb lépés az emancipatiora is Magyarországban , hol sokkal nagyobb zsidó közönségek találtatnak, mint Európa’ más mű­veltebb tartományaiban , hol a’ zsidók már polgári jo­got élveznek. Sokkal nagyobb tudatlanságban él itt a’ zsi­dó köznép , mint Európa’ azon boldogabb országaiban. Miveljétek e’ népet. E’ részben a’ felvilágosult szel­lemű hitszónokok és iskolatanitók legtöbbet tehetnek. Kell tenni e’ részben valamit a’ törvényhozásnak is. — A’ státus, midőn a’ zsidóknak vallási ügyeibe nem avatkozott , egyszersmind kezökben hagyta a’ társas­életi és erkölcsi nevelés’ minden teendőit. A’ státus e’ részben a’ zsidók’ igyekezetét csak elősegítheti, de magok között kell támadni az akaratnak, közöttök mun­kásságra ébredni a’ benső újjászületés’ szellemének. — Sokan csodálkoznak, — így ír hozzánk egy levél, mellyet a’ napokban kaptunk — hogy a’ főváros’ elemi iskoláiban a’ gyermekek nem igen magyarosodnak. Pedig ez természetes. A’ tanítók (kevés kivétellel) többnyire németek. Többen közülök nem is képesek magokat ma­gyarul kifejezni. — Próbatét után év’ végével, ösztöndí­jakat szoktak több helyen kiosztani. Ha ezen díjakat a’ hazai nyelv’ tanulásában kitünőbbek nyernék el, ez által is eszközöltetnék egy kis siker. Tudósitónk írja , hogy a’ vizsgálatokon többnyire megjelent és a’ tanitók közül alig hallott itt-ott egyet magyarul beszélni tanítványaival , annál kevésbbé vett észre haladást, kitüntetést pedig sehol. A’ városnak e’ tárgyra több figyelmet kell fordí­tani. Nem csupán a’ hazafiaság igényli ezt az illetőktől; miután a’ magyar nyelv diplomatics lett, a’ polgárok iránti tartozó kötelesség, e’ nyelv’ megtanulására minden czélszerű eszközt használni. — Yahot Imre’ „Magyarföld és népei“ czimű folyóiratának második szállitványából a’ két első füzet rö­vid időn megjelenend. Az ivtartó urak az aláírásokat a’ pénzzel együtt, a’ kiadóhoz, (Hatvaniutcza , Dlaudy-ház 466. sz. a.) vagy Emich könyvárushoz küldjék be a’ kö­zelgő pesti vásárra. Különben minden hiteles könyvárus elfogad előfizetést a’ hat füzetre 3 pfttal. — /­ Törvényhatósági dolgok. Fejérvári levelek. HE. A’ P. Zeitung’ nem tudom biz’ én hányadik számában valami fejérvári nyárs­polgár keservesen panaszkodik , hogy a’ városi tanács a’ pesti elégett német színészeket nehány előadásra nem eresztette be a’ városba, holott itt túlnyomó a­ német elem, sőt a’ magyar színészetet — a’ mi pedig silány — ő tartja fenn. Oh, óh elementum! Szegény polgártárs, hát nem tudod, hogy a’ színházban játszanak mindennap és minden éjjel é­vig és szomorú darabot, a’ mint a’ kifej­tés vagy nyereség, vagy veszteség. Tekints be, kérlek, csak egyszer is, délután 1 órától reggeli 7-ig bármikor is, majd látni fogod, hogy a’ magyar és német elem milly szép egyetértéssel játszik a’ szinházban, olly darabokat, mellyeket a’ sátán és ördög in comp. készítettek. A’ leg­­szokottabb darabok — Nasi,Vasi, Makó A. D, Hal, Bér, Fér , Bly. Dumas irt egy darabot, melly esti 7-től éjfélután 3-ig tartott, ezek’ bármellyike délután 1 -től reggeli hétig tart. — Igen is uraim! a’ „Pelikán“ kávé­ház’ oldalzsebéből kiugratott és kimeszelt játszótársaság a’ szinházban játszik ’s űzi gonoszságát. Hallottatok-e illyet ? ugy­e nem, soha, hogy Thalia’ templomában kár­tyáztak volna nap- és éjhosszat. Egyszer történt még k. u. sz. e., hogy a’ jérusálemi templomban pénzváltók és kofák ütötték fel sátorukat, de kiket Jézus megszületvén, székestől kiszórt az utczára. Ugyan kérem, kapitány úr, az istenért! legyen megváltójok ezen pénzcsalók­ és vál­tóknak , ’s vitesse őket arra a’ piacz felé , hol a’ kofák szoktak ülni, bizony furcsa okát gondoltuk ön eddigi el­nézésének. Ott ülnek Fáró’ tisztes asztalánál zsidók nagy számmal , ügyvédek kevesebben, nehány tisztviselő. No ezek megszokták a’ zöld asztalnál az assessorságot — számos mesterember, kinek családja honn koplal, mig a’ családfő nap- és éjhosszat izzad és fázik , nevet és aggó­dik nehány vesztett fillérért. Il­ik levelemben említett A. és A. hamisan bukott izraelita atyánkfiát utolérte az isten’ ostora, mielőtt az összeszedett pénzzel tovább illanhatott volna, jóeleve elillantott társa után; a’ trieszti, fiumei és pesti hitelezők rajta ütöttek, ’s most a’ szegény hűvösön várja e’ kelle­metlen processus’ kifejlődését. Mondják, hogy börtöne’ szűk falai közt nem az fáj neki, hogy fogoly, hanem az, hogy azon prókátorokat, kik a’ hamis bukásra késztet­ték ’s utat törtek neki, olly busásan fizette. És méltán, mert mind elhagyták őt a’ nyomorúság’ keserves napjai­ Erdélyi trsággyűlés. Gróf T. D. óvása , az első úrbéri törvényczikk’ 1 §-ának bővebb taglalása után, ekkért folytattatik. Hogy a’ jelen birtokállapotnak felzavarása, a’ hon’ polgárait különböző mértékben terhelő aránytalanság , egyfelől úrbéreseknek és közállománynak, másfelől pedig a’ föl­desuraknak tetemes megkárosítása kikerültessék , ’s a’ földesurak’ érdekeit lehetőleg megkímélő, az úrbéresek és közállománynak érdekét előmozdító urbér hozassák létre, e’ czél’ elérésére, meggyőződésünk szerint, a’ következő főelvekből kell vala kiindulni: Az Urbériség, mi az 1819-ki öszszeirásban, mint illyen van beirva, ’s ezen kivű­l mind az, mi 1843 kezdetén az úrbéres’ kezén volt, ’s miről a’ földesúr hitelesen bebizonyí­tani nem tudja , hogy úrbéres kezekre jutása előtt tiszta allodialis birtokot alkotott. Valamint szükségesnek tart­juk, hogy az 1819-ki összeirásba beirt, de később az úrbéresektől elvett urbériség nekik visszaadassék , és igy az 1819-ki összeírás a’ maga épségében fentartassék , úgy másfelől felette nehéznek ítéljük , az összeirásba be nem jegyzett urbériségekre nézve az 1819-ki állapotot venni fel sinórmértékül. Ez állapot’ kitisztálása ugyanis, az 1819-ben be nem irt urbériségekre nézve , sok akadá­lyokkal járna, és bizonyosan leginkább az úrbéresek’ irá­nyában , kik a’ bizonyítási eszközökkel és módokkal ke­vésbbé birnak. E’ részben hát sokkal egyszerűbb és biz­tosabbnak véljük, egy eleven emlékezetben levő időpon­­­­tot és jelesen 1843-at venni fel sinórmértékül, midőn az urbér’ tárgyában rendszeres bizottság neveztetvén ki, és elhatároztatván, hogy e’ tárgy’ ellátása a’ közelebbi országyíslés’ teendőjét tegye, e’ körülmény a’ földesurakat az úrbéres kezeken levő földek’ visszavételére birhatá, hi­hetőleg 1819 és 1843 között is vettek némelly földesurak úrbériségeket vissza ; de e’ mennyiség meggyőződésünk szerint csekélyebb, mintsem czélszerű volna e’ miatt a’ határidőt egy rég’ eltölt ’s ennélfogva bajosan kitudható állapotra tenni hátra. J B) Ha az 1819-ki összeirásba beirt földből a’ földesúr valamit elfoglalt, visszaadni köteles , kirován ha be­bizonyítja, hogy törvényesen és jogszerüleg vette át. E’ szabály alól szükségesnek tartjuk kivételt tenni azon esetre ,­ ha valamelly nemes, egyéb birtoka’ teljes meg­fogyatkozása’esetében, úrbéres telkére költözött, kiket az urbériségen meghagyandóknak vélünk, nem lehetvén őket létök'­ egyetlen alapjától megfosztani sily esetben rendesen úrbéres, ki az urbériséget követelje, nincs , ’s miután az illy sorsú nemesek a’ közterhek’ hordozásában tettlegesen résztvesznek , az állományra semmi kár nem háromlik. C) Az irtványok a’ hol és mennyiben az úrbéresek’ élelmére szükségesek, az úrbéri állományok’ pótlására for­dítandók, kivévén azon irtványokat, mellyek a’ földesúr’ , nyilvános tilalma’ ellenére, vagy olly erdőkben tétettek, mellyekben az úrbéreseknek ezelőtt semmi közös haszná­latuk, census nem volt. D) Mindazok, mik a’ fennebbi elvek szerint úrbérisé­­gek, úgy a’ mint jelenleg találtatnak, az illető úrbéresek’ kezén hagyandók. Hogy azonban lehessen tudni, mindenik úrbéres a’ kezénél levő földek után mennyi szolgála­tot tegyen. E) Honunk és egyes vidékei’ körülményeihez képest megállitandók az úrbéri állományok és egyéb javadalmak, mellyek mértékül szolgáljanak arra, hogy a’ kezében levő földbirtok’ arányában mindenik úrbéres mennyi szolgála­tot tegyen, és ekként nem az állományok és javalmak módositandók az úri szolgálathoz, hanem a’ szolgálatok alkalmazandók az úrbéres birtokhoz és javadalmakhoz. Az állományok’ megállításánál, mint többször említettük, figyelembe kell venni, hogy az úrbéresnek elegendő jö­vedelem biztosíttassék, azon tőke és folyó költségek­ fe­dezésére , mellyek szükségesek arra, hogy úgy földesúri és közszolgálatait, mint jövőjét biztosítsa és gyarapítsa. F) Az úrbéri állományok és egyéb javalmakkal szem­ben az úri tartozások akkorára szabandók, hogy a’ föl­­desúr illő jövedelmet és kárpótlást nyerjen, de másfelől az úrbéresnek elég ereje és ideje maradjon, úgy saját gazdasága’ folytatására, mint közszolgálatai és tartozásai’ teljesítésére. 6) Mint már fennebb kimondók, minden jelenleg úr­béres kezeken levő úrbériség nálok hagyandó, kivévén ha valamellyik úrbéres a’ jelen, állománya után törvényesen járandó szolgálatokat tenni nem kívánná, ’s állományának egy részéről lemondani kész volna. Ha ekként úrbériségek maradnának fenn, azok eredeti rendeltetésektől el nem vo­nathatnak, hanem új úrbéres telkek’ alakítására kell, hogy fordittassanak. H) Az úrbéri állományok’ megállításánál a’ legkisebb töredékekre nem mehetvén , úgy azokra, mint a’ megál­lítandó úri tartozásokra és szolgálatokra 1/% szerinti ki­egészítés találjon helyet. Az 1. t.cz. 1. § 5. pontja azt tartja, hogy azon helyeken, hol tagosítás, közhelyek’ fel­osztása, vagy akármelly más ok miatt, a’ földesurak’ köz­bejöttével úrbéri rendezés ment véghez, az az úrbéresek­nek adott földmennyiség nálok hagyassák, melly mennyi­ség ha az 1819-beli összeírásban foglalt úrbériséget fel nem érné, a’ hiányt a’ földesúr’ pótolni köteles. Miután a’ tek. R­. elismerték, hogy az 1819 beli összeírás által az úr­béresek több helyeken rövidséget szenvedtek, a’ fennebbi szabály azok’ érdekét sérti, mennyiben szerinte csupán az 1819-beli mennyiség az, mit az úrbéresek követelhetnek. Honunkban eddig elő kevés tagosítások létettek, előre láthat­ó azonban, hogy azok­ száma időről-időre szaporodni fog, kivált azon esetben, ha az urb. t.czikkek ez ország­gyűlés alatt meg nem erősittetvén, azoknak életbelépte­tésükig hosszasabb idő telik el , felette káros tehát olly szabályt hozni, melly által azon földesurak, kik tagositni akarnak, arra hatalmaztatnának fel, hogy úrbéreseiknek csak az 1819-beli összeirásba befoglalt mennyiséget adják ki. Mi valamint egyfelől helytelennek tartanók a’ tagosí­tásokat gátolni, úgy másfelől károsnak ítéljük az úrbére­seket abban akadályozni, hogy netalán rövidséget szenve­dett jogaikat követelhessék. A’ boltnyitás' szabadsága kétképen érdekli az úrbé­rest , egyfelől mint egyenes jövedelem-forrás, másfelől mint a’ szabad concurrentia által eszköze annak, hogy fogyasztási czikkeit olcsón kaphassa. A’ III. törv.javas­­lat’ 10. § -a a’ boltnyitást az úrbéresnek bizonyos taxa mellett engedi meg. Miután úrbéreseink eddig élő, a’ leg­ritkább eseteket kivéve, szabadon éltek e’ joggal, óhajtot­tuk volna, hogy az nekik ennek utána is szabadon , vagy legalább honi körülményeinkhez képest csekély taxa mel­lett megengedtessék. A’ tek. RR. többsége nemcsak tete­mes taxákat tarta szükségesnek, hanem egyszersmind el­határozta, mikép’ az úrbéres a’ boltnyitási joggal csak személyesen élhetvén , azt senkinek haszonbérbe ne ad­hassa. — E’ szabály nézetünk szerint felette káros. Az úrbéres, úgy rendes foglalatossága , mint miveltségi fo­kozatához képest, kalmárságra kevéssé alkalmas. Azon ha­tározat hát, melly az úrbéresnek megtiltja, hogy boltját másnak haszonbérbe ne adhassa, egyfelől őt helyzetével kevéssé összeférő életmód’ folytatására készteti, másfelől, a’ szabad kereskedés káros’ megszorításával, egy jövedelem­­forrástól igazságtalanul fosztja meg. Ha a’ tek. Rt. több­sége a’ korlátlan boltnyithatásjog miatt bizonyos vissza- s­élésektől félt, ezeket kell vala korlátozni, nem ollyat ha­tározni, mi az úrbéresek’ szabad kereskedését megsemmi­sítvén , minden korlát és megszorítás nélkül adja azt a’ földesurak’ kezébe. E' szabály' természetes következménye ugyanis az lesz, hogy az úrbéres, hol a’ törvényt kiját­szani nem elkerülend, boltot nyitni nem fog, a’földes­ 90 ban, ’s uj prókátorhoz folyamodott, ki legelsőben is sal­­vus conductusért szaladt. Ha tisztelt A.-nak ügye illy komoly fordulatot nem vesz , mintegy 45.000 ft rebakot csinált volna neki az a’ kis pajkosság, ide nem értve a’ honoráriumokat. Jah , de ember határoz, isten végez. Utczáinkat kövezik, azaz, hogy eddig is kövezve vol­tak, de megkopván a’ kövek, szépítő bizottmányunk fel­­forgattatja a’ köveket, már csak azért is, hogy el lehessen róla mondani, mikép’ minden követ megmozdít a’ város’ szépitése végett , — de morális szempontból is czélszerű a’kopott köveket megfordítani, legalább az utczataposók’ száma kevesedik, és jobban virágzik a’ csizmadiamester­ség. Ez már ipar­ szempont. Az úgynevezett égett­ városi utczát is elkezdték makadámizálni, de abban maradt,­­ némellyek azt tartják, hogy akkor fogják folytatni, ha a’­­ megkezdő, de Éjszakamerikába utazott városi mérnök úr viszatérend; mások azt rebesgetik, hogy ha a’ csinált utón túleső parasztházakat is urak fogják megvenni, mindjárt folytatandják. Mellyik igaz, nem tudom, de annyi igaz, hogy azon félbehagyott útnak jóságra nézve nincs párja. — Balta. ERDÉLYI DOLGOK. Felső-Fej­ér’ közgyűlése julius’ 16-kán tartatott. A’ beligazgatási tárgyakon kivü­l több rendbeli követjelentések révén szőnyegre , a’ szük­séges észrevételek’ megtételére bizottság rendeltetett. Marosszék’ az iránti megkeresésére, hogy e’ megye’­­­ei kérnék meg a’ magyarországi megyéket, hogy a’ részek’ visszakapcsoltatását ne sürgessék ; erre válaszoltatik, hogy ezt már megtették. Az elnök főispán által inditványoztat­­ván, miként a’ követeknek adassák utasitásul , hogy ha a’ vasúti kisajátítások’ kérdése előfordul, pártolják; volt ugyan e’ mellett egy két pártoló szó, de a’ többség felvetette. Hunyadmegye’ gyűlésén Szebenszék’ felszó­lítása olvastatván fel, miként a’ megye legyen munkás annak kieszközlésében, hogy a’ magyar alföldön tervezett vaspálya-vonal ne Temesvár, hanem Arad felé irányoztas­­sék ’s a’ Maros’ terén jöjjön fel; méltányoltatok Szeben­szék’ kivonata, ’s az illető megyék pártolásra felszólittat­­nak. — Nógrádmegye’ unióra való felhívására, újra oda jutasittatnak a’ követek, hogy a’ részeket ne hagyják, de a’ két testvérhon’ egyesülését sürgessék , ’s e’ végre még a’ jelen országgyűlés nevezzen a’ magyarországi rendek­kel egyezkedő bizottságot. — A’ hadiadót elfogadták az országos bizottság’ terve szerint, de a’ háziadóval nem terhelik meg a’ RB. nemesi szűz vállaikat. — Erdély’ politicai felosztását nem bolygatják az unió előtt. Marosszék’ közgyűlése julius’ 20-dikán tartat­ván, tanácskozási tárgyakal felsőbb helyekről érkezett rendeletek , székező bírák’ választása ’s átcsinálás valá­­nak kitűzve. N.­­ E­n­y­e­d város’ közönsége julius’ 26-kán a’ nagy-­­ enyedi ev. ref. főiskola’ elöljárói’ kezébe 12 ezer ezüst ftot, az ev. ref. egyház’ elöljárói’ kezébe 8 ezer ezüst ftot és igy összesen 20 ezer ezüst ftot fizetvén le készpénzben, ezen kifizetés által, valamint az úgynevezett tiszta quarta, úgy a’ dézma és dézma-quarta’ fizetésétől is megváltotta magát örök időkre. E’ még eddig élő páratlan ese­ményt üdvözöli az Erd. H. Erdélyben, ’s úgy az eladók’ mint vásárlóknak legszívesebb indulattal szerencsét kíván és jósol a’ korszerűleg előhaladó szép lépéshez. Épen most vesszük azon szomorú hirt, miszerint Háromszékre a’ sáskák beü­töttek.

Next