Pesti Hírlap, 1848. január-június (1011-1054., 2-95. szám)
1848-04-22 / 37. szám
360 . Tudjuk, hogy az eszme, mint fölrezzentett madársereg, egy ideig le nem pihen; mint vizbehányt kő után lassudad gyűrűkben mosódik el a hullámzás. Mi a sajtó egy nagy töredékének hangjáról szólunk, s arról, hová vezetend ez irány , melly naponként inkább lábra kapkod. S kénytelenek vagyunk azt, mint szintolly implust, mint eszélytelent s veszélyest — ha gyanús lenni nem akar — roszalni. Elismerjük a sajtó s különösen a journal hatalmát. Bár mint vezettessék az. Megleli a maga közönségét, melly megelégszik, csak naponta megtemessék,mint a lúd. Struczgyomra nem emészt ugyan, de megbír mindent, s minél inkább neki való. Békés átalakulást akartok ti is. Legalább mondjátok. Az ő formák ledöntvék. Helyesen , mi is akartuk; cselekvőnk is. Korhadtabbak valának, hogysem tovább maradjanak ; igazságtalanabbak, hogysem tovább töressenek. De minden átmenet az ó és uj között, a dissolutió, a szellemi anarchia kora. Veszélynek idején dictátorok körül sereglett egykor ösztönszerüleg a nép, hogy e dissolutió föl ne használtassék a rosz akarat által, hogy az irány talán eszmék egy góczba vonassanak; hogy az egyedi szenvek föl ne használtassanak az egyetem kárára. Az elveket, miknek, az illy siker reménye nélkül is, ha napszámosai valánk, hatalommá érleli az örök igazság. A szellemi anarchia eme korában azon kedvező sors jutott e nemzetnek, hogy kegyenczeinek egy koszorúja körül seregelhessen a védő és óvó formák szülemléséig. Nem dictátorságot szavazunk nekik, mit hatalom tart fönn, de tekintélyt, melly megtartsa ott,hová a nemzet bizalma emelte. Nem pártfőnökökül akarjuk, de nemzetvezérekül. Mi kivántuk úgy. Nem azért koszoruztuk, hogy bitóra állíttassanak. Némellyki a szabadság vociferátiójával a béka philosophiáját követi. Mig attól tarthat, hogy orrát megcsípi a dér, nagybölcsen fülel; de ha kitavaszodott számára is, bár nélküle, émelygősen-hangossá legényedik. Meglehet, hogy táblabirói a vasdiság , de mi hisszük a vén Plátónak: „adjatok az embernek mindent, ha erényt nem adtatok, mitsem adtatok.“ Mi a politikai erényt a pietásban látjuk. Nem bókol, de elismer, nem töményez, de megadja 1i2it, mivel tartozik. A tekintélyt, az érdemeket, rombolni szintolly vandal, mint könnyű. A vesztőhelyek közönségét a pár teszi, úgy vélekedvén, hogy a vértanút ő horzáig sülyeszti a bitó. A törpe legörömestebb óriásba kapaszkodik. Tudja, hogy ignoráltatik általa , s hiszi, hogy a melly mértékben ránezigálta le , annyival emelkedett saját maga. Hírnevet szerezni scandalummal is lehet. S mitsem játszunk el mellette, csak a becsületet. Sárral dobálni nem mesterség; csak az kell, hogy elemünkben érezzük magunkat. Persiflirozni mindent lehet, s legkönnyebben a legmagasbat. Egy adagosa hit, melly meg nem hajol, csak becses maga előtt. Je ne sais plus qu’ un métier á décréditer : célai de Dieu, mond Nodier. Elmocskolni az utat, minden szeméthordó hatalmában áll; utat egyengetni a hűség föladata; pályát törni az erőé. Nehezitni vagy épen rontani, ész nem kell, sőt csak fáradság sem; tisztázni az eszméket, értelmezni a fogalmakat, körvonalazni a szükségeket és vágyakat, s a múltat a jelennel feledtetvén, elveink ifjú hatalmát nemcsak megállapítni, de sőt megszerettetni: ez a békés átalakulás lehetítése, sőt polgárbecsületi kötelesség, ha — akarva, vagy akaratlanul — más kezére játszani nincs szándékunk. Mondom : más kezére. Ne higyjük túl korán, hogy a gyökereket lekaszálhatni. Ne higyjük, hogy a hallgatás mindig némaság. Ne higyjük, hogy az érdekeknek csak egy nyelve van. Tudjuk, hogy a reactió régi politicája impossibilissé vált, de ne higyjük, hogy a reactió is impossibilissé vált vele. Csak más nótát fut. Egykor guggolt, most röpülni akar a tout prix, egykor hozsannát kiáltozó arany borjúinak oltárai előtt; most követel, s követel mindent, nem magának, de a szegény, elnyomott, szaktalan millióknak, hogy lictorává váljék a hatalomnak, ami hatalmunknak, mert azért hatalom, mivel a nemzet kifolyása. Hagyján! a reactiótól azért ne tartsunkföltétlenül. Az ellenhatás gyakran csak aczélozza a nemzet előrevivő erejét, és azért, mert hogy legyőzze, össze kell magát szednie, s megszerezni ereje tudalmát. De nyilatkozása mindig calamitás leend; akkor is, midőn a megalapított formák között újak , jobbak rendezésén nyugodtan működendik a fáradatlan eszme. De más beszámítás alá esik : mikor és honnan jó e nyilatkozás. Nem a falakon kivül támadoz a veszély, ami meg nem lepne, hanem belül. Minden ütés, melly a bástyákat gyöngiti, pályát könnyít, ha nem nyit, az ellenségnek , melly egy éjen át a kapuk előtt teremhet , mint Hannibál. És a védsereg egyik része, melly ha akarattal és áldozva imént, feledné emlékezeteit az egyetemes szabadság polgárünnepében, égető izgalomban keserittetik a jelen ellen, mi végett önfeledve harczola. Másik nagyobb, de uj része meg hű kézfogás s elismerés helyett idétlen hetykeségre nógattatik. Posvány körül a legbujább zöld tenyész. Ignorálnánk a közélet ama Bankelsángereit, kiknek koszorút a circus hahói nyújtanak. Nem is tartozunk Loyola Ignácz tanítványaihoz , kinek legédesb föladása volt az eretnekeket téritgetni, meg az ő éj kóbor nympháit. Azt is tudjuk, hogy egy Albaféle Index expurgatorius el nem temeti többé az eszmét, mert virágereje föltárnád miden napsugárban . S látjuk , hogy a nemzet keble, melly, mint zárt kehely, most nyilt föl, bármit elfogadható, s az eszmélet és megnyugovás érzelmei helyett egyelőre már az elkeseredés malaise kínjaival impraegnáltatik ; hogy a nemzet erkölcsi érzete, önválasztotta férfiainak szintolly törpe, mint kitartó sülyeszgetése, orgyilkolást szentitő jezsuitismus nyilt tanitása által észrevétlenül aláásatik , mint a kénbányák levegője érezhetlenül öldököl; a kapcsolatok szentségtelenitése által azoknak dissolutiója előkészíttetvén — s mindez nem a tudomány mélységével, mellyel, hogy a cadaveren magyarázza az élet rejtelmeit, rontván, hogy épitsen; hanem azon iskolás petulantiával, melly, kikerülvén a vessző alól, tanára ablakainak beverésén kezdi. Eldobálni a magvat, mielőtt felsarjazhatna; gyümölcsöt követelni, nem várva a virágzás korát — rész akarat vagy esztelenség. Ostromállapotban, ha kézfogás helyett, cselt hányni az ön választotta vezérnek— polgári bűn. Mert dum singuli pugnant, universi vincuntur. S mindez a te szent ügyed palástja alatt, szegény, szegény , haza! — Kazinczy Gábor. Vége az országgyűlési közlések részleteinek. (Folyt, tegnapi számunkhoz.) Bón is : szinte határozott összeget akar, s a főrendi szenetet e részben roszalja, a 3-iksra nézve azonban osztja a főrendek aggodalmát, s e pontban ellenmondást lát, a menynyiben benne az mondatik, hogy a ministérium új vaspályavonalakat tervezzen, s egyszersmind, hogy a munkához tettleg is hozzáfogjon. Ezt tehát úgy kívánná módosíttatni, hogy a ministérium a már megkezdett vasutakat tovább építse, de az új vonalakat csak tervezze. E véleményt, mellyet Bónis többszöri felszólalással is támogatott, Olgyay és Schnée is pártolák , ellenben Vidoss, Lónyay Gs. és M. a szerkezetet pártolák, a melly meg is maradt, csupán azon hozzáadással , mellyet Bónis, Madarász, Olgyay is sürgettek , s Kossuth L. is elfogadott, hogy a legfontosabbnak ismert fiumei vonal a 3-ik §-ban különösen kiemeltessék. Bóniszzépen a ministérium érdekében sürgető, hogy a vonalakat ne a ministérium, hanem az országgyűlés határozza meg, minthogy az előbbi esetben a provinciális érdekek a ministérium ellen fognának felzúdulni, s az eziránti bizalom csökkenést szenvedhetne. Kossuth L. e nézetben egyetért ugyan, de ha annak idejében ex professo leend szó a vasúti engedélyezésekről, azon új eszmét fogná ajánlani, hogy a vasúti engedélyezések felett, mellyek a tapasztalás szerint vesztegetési eszközül szoktak használtatni, s a vasút gyakran horoggá lesz , mellyen a lelkiismeret felakad , előmozdithatlan s egyszersmind elmozdithatlan emberekből álló esküttszéketéljen. Ekként elkészülvén a sokat vitatott törvény szerkezete, melly csakugyan törvénybe is ment,Kossuth L. az úrbéri zsellérek javára tett egy indítványt, miszerint az individuális segregátió a jobbágyok többségének akaratától feltételezve ne legyen. Nem új törvényt akart e részben, hanem a ház határozata által vélte a dolgot elintézhetőnek. A ház azonban szigorúan ragaszkodván ahhoz, hogy semmi uj tárgyat meg ne kezdjen, az indítványt elmellőzte. A pr 19-kén folytonos permanentiában volt az országyülés, ollykori megszakasztásokkal. Szmazsenka szakolczai követ petitiót nyújtott be, bizonyos elszakasztott határrész iránt, melly a mínistériumhoz utasittatott.— Smaich buccari követ azt kiváná , hogy miután a jászkun főkapitány a felső táblán főispáni helylyel s szavazattal fog bírni, a fiumei kormányzó is főispáni ranggal birjon. Ez azonban, mit Beöthy pamlag-peri követelésnek nevezett, elmellőztetett. — Beöthy Ö. Martinovics és társainak, a régi önkény ez elfelejtett véráldozatainak, emlékezetét idézte fel a sirból. A nemzetnek — úgymond — a szabadság e korszakában kedves dolog visszapillantani azokra, kik a szabadságért olly korszakban küzdöttek, midőn küzdelmeiket remény nem bátoritá, s e küzdelemben életet is áldoztak, ők voltak elsők, kik a szabadság eszméit felrázák, s fejeik vérpadon hullottak el. Illő, hogy a nemzet ebbeli fájdalmát a ministérium fejezze ki azáltal, hogy ásássa ki tetemeiket, s nemzeti diszszel temettesse el a közsirkertben. — Az indítvány tetszett ugyan, de határozat nem következett. Közbejött ezután Bagossy Sándornak, Kraszna lelkes követének megjelenése, ki az országgyűlés végperczeiben melegen s ékesen nyilvánitá küldőinek forró vágyát a Magyarországhozi csatlakozás iránt. Ha Erdély holnap akar csatlakozni — úgymond — a Részek már ma akarják ezt, Kossuth L. szinte igen melegen válaszolt. — Zilah városának a népképviseleti törvényben megállapított Kraszna megyéhezi csatoltatására nézve létetett az új követ részéről alapos megjegyzés; a törv.javaslat azonban már fel lévén terjesztve, a hibán ezúttal segíteni nem lehetett. — Ezután Kossuth L. az újvidéki szerb küldöttséget kéré a ház szine elébe bocsáttatni, melly azonnal meg is jelent. E jelenetnek részleteit már közöltük. Apr 1 10-kén, ő fölsége érkezése napján, csak délben tartatott rövid ülés. E napon jött a bécsi egyetem kiállottsége a ház elébe, hallatván a testvéri rokonérzelem hangjait. A küldöttség szónoka magyar nyelven üdvezle a magyta hazát s annak törvényhozó testét. Szentkirályi felelt a küldöttségnek rögtönözve. Uraim, úgymond, köztes negyedfélszázada, mióta a magyar nemzet s az ausztriai örökös tartományok jó és balsorsban egyaránt osztoznak, de a szív* hajlam, melly titeket hozzánk vezetett, csak a legutóbbi npokban fejlődhetett ki , mert a megbukott kormányrendszer melly elkülönzésen építette hatalmát, a nemzetek sziveit els idegenitette egymástól. A szabadság összeforrasztja a szivet'' ket, a válaszfalak leomlanak, s azon testvériség, mellyel egymást fogadjuk, hihetővé teszi, hogy a mit most az értelenc parancsol, azt jövőben a kiegyenlített érdekek fogják kiegészíteni. Egymással kezet fogva, egymáshoz támaszkodva, nail gyök leszünk Európában. Mi szívesen fogadunk titeket, mert a német a szabadság, a civilizáció eleme ; ha azonban szabadságot akarunk, ez csak akkor lesz erős, ha mindnyájan élvezi szük. Midőn tehát a nálatok tapasztalt szívesség viszonzását, itt az országos RRek nevében kijelentem, legyetek meggyőződve, hogy az érdekek kiegyenlítése útján is, semmit próbáatlanul hagyni nem fogunk. Ápril 11 -én , a sanctiói törvények kihirdetése után tartatott az utósó ülés, mellyet Szentiványi K. azon a ministériumhoz intézett interpellátióval nyitott meg, hogy miután a státustanács tagjai, a nemzeti közvélemény szerint is csak azok lehetnek, kik a nemzetet a volt kormány alatt is, híven szolgálták, adjanak felvilágositást, nincs e azon férfiak!* közt ollyan, ki a nemzetnek kárt tett, s hütelenül kezelte ec*n nek ügyeit. — Az interpelláló, mint mindenki azonnal megg érte, a közelebbi napokban megtámadott Zsedényi, volt refes rendáriusra, czélzott. Erre Kossuth L. és Deák F. kijelentőké a mivel az igazságnak s az említett férfi becsületének tartozna véltek, hogy t. i. Zsedényi E. az ő tudtokra mindenkor s kijkülönösen a legutóbbi napokban, híven és buzgón munkált az átalakulás ügye körül, s ha tőle függött volna, már előbb in mindent elkövetett volna a haza javára. Kubinyi F. Midőn a kormány függő s olly gyávaa volt, hogy az 1836 : 21. t.czikket sem tudta végrehajtani,!* akkor ő bizalmatlanságot indítványozott ellene, hogy javul*!) jön; de nem hogy javult volna, sőt mélyebben sülyedt. Mostjí, midőn végre független nemzeti ministériumunk van, szükség l ezt fölfegyvereznünk a minden álgyutelepeknél erősebb fegyverrel — bizodalommal. Felhagyván tehát a régi modorral,* mellyel mindenkor élt az absolut kormány ellenében, most * ministériumnak, alkotmányos ellenőrség mellett, bizalmat szabb váz azon reményben, hogy benn törvény szerint kormány-yzand, a külföld irányában pedig azt fogja tenni, mit a nemzete becsülete kíván, s a szabadságszerető nemzetek iránt sympatí thiát fog bizonyítani, mert, ha a magyar katonaság a szabad-ság ellen harczol, leesik fejéről a borostyán-koszorú. Adja is aten, hogy távol minden , a Zápolya és Ferdinánd idejére memlékeztető pártoskodástól, egyetértés szent szelleme lengje úttá kebleinket. Végre azon férfiúnak (a nádornak), ki egykor a pesti árvíz hullámaival embertársai megmentésére küzködött,éi most pedig a hazát segített megmenteni a hullámokból, a szeerencsés siker egyéb tényezőivel együtt nagy éljent kiáltott* melly ezer alakról viszhangzott. Ne azt kiáltsuk többé — ugyemond — „meghalt Mátyás király, oda az igazság,“ hanem „éje István főherczeg, s él az igazság és szabadság.“ Bernáth Zs. megemlité a hős lengyel nemzetet, mellyel század óta szenved, darabokra szaggattatott, s most is vére*i*ízik, melly mindenkor rokonszenvvel viseltetett a magyart* nemzet iránt, s legerősebb védfal lehet az éjszaki colossus ele fi len , s azon kívánságát fejezé ki, hogy a ministérium mindendent tegyen meg a lengyelekért, a mi tőle telik. Óhajtá totovábbá, hogy a naplóban nyoma legyen , miként az erdélyiig partiumok meleg rokonszenvvel viseltetnek Magyarország s arc csatlakozás iránt, s hogy az erdélyi kanczellár hitetlen ámítóni volt , midőn ezt tagadta. E csatlakozásnak eleven jele,,s Kraszna itt megjelent követén kívül az, hogy Belső-Szolnokia is követeket küldött, s e nevek közt van egy név, melly előtt is minden becsületes magyar leborul,a ez: Wesselényii Miklós a kebel idegei megrendülnek — folytatá köny*-^ nyes szemekkel s zokogó hangon — ha reá néz. — Wesse-.-elényi ott ült a tábla emelt helyén, s mély illetődéssel fogadta at a nemzetnek riadó éljenekben kitörő szeretet- s tisztelet-nyi- -ilatkozatát. Még Madarász L. szólott a fenforgó tárgyakról..De Wesselényi M. kivívta győzelmét akkoron , midőn az abso olutismus megtörött. — Sorba véve ezután a külföldi politicano némelly tárgyait. Francziaországra nézve hivatkozott a mi-ministérium egyik tagjának, Kossuth Lajosnak pár nap előtt tettett kijelentésére. Lengyelországra nézve úgy vélekedik, hogy ha a Lengyelország visszaállíttatik, Galliezia is csatoltassék hozzá,k Olaszországból a magyar hadakat visszaparancsolni nehéz fel -s adat, 8 szóló érzi ennek súlyát. A ministérium csak most lép jz életbe, 8 egyszerre mindent nem tehet, de ismeri Magyaror-szág kivonatait , s szóló reméli , hogy ruhával nem változik az az ember, hogy a ministérium, ha minden interpellációra és még most nem felelhet is, tenni fogja kötelességét. — Zse-csidényben a státustanácsra nézve , bár ő ellenkező vélemény--- ben volt, tiszteli a meghozott törvényt, melly minden véle-»- mény felett áll, s antediluviánus tényekre kiterjeszkedni nemm akar. S ezzel vége lett a halhatatlan eredményű országgyűlés--einek, mellynek fáradhatlan, lelkes jegyzőjét Szentkirá**i y i t a tábla tagjai köszönő emlékiratai tisztelők meg.