Pesti Hírlap, 1848. január-június (1011-1054., 2-95. szám)
1848-06-10 / 79. szám
közelebbi országgyűlésen alkotott törvények értelmében határozottan fentartani akarom, s ennek folytán a horvátországi bánnak a kellő utasításokat már kiadtam , ebbeli kérelmeteket meg nem adhatom, hogy mégis a Horvátországban ez időszerint elterjedt nyugtalanságokat minél előbb eloszlathassam, a bánt magam elébe rendeltem. További rendeleteimet a maga utján rövid időn tudatom veletek.“ (Közl.) —Máramaros-Szigetről több tudósítást kaptunk a wüttembergi magyar huszárok hazajöveteléről. Városunkban, — írja egyik tudósítónk — ma rendkívüli esemény adta magát elő. Gallicziából a würtembergi huszárezrednek 131 főből álló százada Lenkey János kapitány és Fiáth Pompejus főhadnagy vezérlete alatt május 31-én érkezett körünkbe. Ezen ezred már 21 év óta tanyázik lengyel földön. Debreczen vidékéről,a hajdú városokból sok derék magyar legényt vittek ki oda. A 2-ik század, Lenkeyé, kitünőleg jeles egyénekből áll. A mi márcziusi napjaink folytában e vitézek valahogy a Pesti Hírlap számaihoz jutottak. Itt olvasták a dolgok jelen helyzetét. Olvasták, hogy a haza veszélyben van ; olvasták Petőfinek „Most, vagy soha,“ lelkes buzdító verseit. A honszeretet érzelme mélyen dobogott fel kebleikben, és elhatározták Lenkey százada közvitézei, hogy illy vész idején távol a hontól maradniok nem lehetvén, elhagyják állomásukat, és a kedves honba vissza fognak térni. Ezen határozottságot, tervet és módokat maguk a közvitézek főzték ki. A káplárok, őrmesterek csak az elmenetkor értesültek. Maguk a vezető tisztek, Lenkey és Fiáth, mitsem tudtak az egészről. Fiáth már akkor, midőn helyükről Mariupolról elindultak, erővel ültettetett föl a szekérre, a fegyverek töltve fejének szegeztetvén. Lenkey pedig hon nem lévén, midőn a tábornagy, kora értesittetvén az elmenetről, őt, mint igen kedvelt tisztet, legényei után küldené, hogy szép szóval visszahívná őket, ezek Lenkeyt is kocsira ültették, és elhozták. — Olly elhatározottság és lelkes bátorság uralkodott a legények lelkületében, miszerint készek voltak halni s elvérzeni, inkább, mintsem visszamenni idegen földre. — A kétség és vész félelme erejüket megfeszítette. 21 óra alatt 17 mérföldet haladtak. A Dniszter folyamot lovaikkal átúsztatták. Május 28-án elindultak, és 31-én Szigeten voltak. A pénztárból mit sem hoztak el. A határszélen megesküdtek, hogy senki vagyonát sem fogják bántani. Itt Lenkeyt lóra ültetvén, kérték, vezetné már most hazájukba, itt vak engedelmességet esküdvén neki. Ő rögtön tudósította a megyét az esemény felől. Pogány alpán mindenféle rendeleteket megten a szives elfogadtatásra. Az itt fekvő lengyel katonatisztségnek pedig megmondatott, hogy ezen magyar legények iránt a megye fog most rendelkezni, s nem ők, kik huszárainkat Gallicziába visszaküldetni akarták.— Szigeten roppant örömmel fogadtattak. — Az egész város elejékbe ment. A nemzetőrség felállittatott. A tanulóság megjelent. Zászlókkal és örömrivalgásakkal frigorbta**ok — Ula~,illásolásuk végett veszekedtek a lakosok egymás közt. A megye háza előtt sorba felállott az egész század. Lenkey lelkes beszédben felszólitá a hatóságot, rendelkezzék felölök, mig a ministérium sorsuk felett határozand. Kivánta, állítsák oda, hol veszély van. — Este pompás lakoma rendeztetett a derék század számára. Magok az urak szolgáltak a legényeknek. Lelkes beszédek tartattak. Mindenben a honszeretet forró érzelmei nyilvánultak. — Megható volt a huszárokra, kik a szökés után kemény büntetést várhattak, illy fogadtatás. Kirántották a nemzeti zászlót a deákok kezéből, s rázták, és sorban fogdosták, csókolák. Midőn a város alatt a zászlók eléjök vitettek, egy közvitéznek lova azoktól megijedvén , megveregette lovát, ez mondván: szokjál már egyszer, ha muszka ló vagy is, e zászlóhoz, mert e zászló alatt kell ezután vívnunk, ha élünk. — N.-Kikindóról jun. 1-ről írja levelezőnk, miszerint a lefolyt szomorú eseményeket, zavarokat nem csupán a nemzetiség elleni törekvéseknek kell tulajdonítani. Sokkal régibb és a köznapi szükségekkel szoros kapcsolatban levő viszonyok vetették meg azoknak alapját. A parázstűz megvolt, forrt, s csak egy szikra hiányzott, melly azt lángra lobbantja. — Pártok keletkezvén e kerületben 10 év előtt, hatalmuk terjesztésére— kitelhetőkép dolgoztak. Főkép a helységi, városi előjárókat igyekeztek pártembereikből választatni. Innen kezdődnek a vesztegető korteskedések , itatások stb. Ezek legfőbb mértékben folytak Kiksodán. A nép alja felhasználtatott , és a vagyonos rész visszavonult a választó helyekről. — így vettetett meg a népaljasitás alapja. — Illy körülmények közt történt 1837-ben a majorsági földek felosztása. Ezután mindjárt történtek panaszok a felosztás igazságossága ellen. Vizsgálatok is történtek , de siker nélkül. A földek forgásba jöttek , és nagyrészt a birtokosok kezeire kerültek, így a becsár négyszeresen, így született a földfelosztási eszme. Ezen eszme összekapcsoltatott a tisztújítás érdekeivel. Minél jobban közelgett annak ideje, annál valószínűbbön a felosztás lehetsége a nép fejében. Hogy a pártok embereiket vigyék a birós tanácsi székekbe , ígéreteket tenek, mellyeket szándékukban sem volt megtartani. — A nép ellepte az utczákat. Itatás után járt. — A tisztujitás megtörtént , és a nép követelte bérét , a tett ígéreteket. — Középút gyanánt az javaltatott , hogy az illetőségen túli és a karakter-földek osztassanak ki. De a nép ezzel nem elégedett meg. Egészen új felosztást követelt. Ehhez járultak különféle izgatások. A birtokosok fenyegetőztek, a néptömeg viszont. Husvét hetében a nemzetiségi bujtogatások is létrejöttek. Utczákon a nép tolongott. Heves szónoklatok tartattak. Az ünnepek munka nélkül hagyták a népet, melly illy napokon az evés-ivásban mértéket is halad, így illy anyagok forrongása , működése volt legnagyobb hatással , hogy a rég gyurongó anyag kitörjön , s az ismeretes eseményeket idézze elő. Az érmelléki ref. egyház néptanítói Biharmegyében május 26-án tanácskományt tartván, kérelmeik teljesítésére a tractust, vagy, ha kell a superintendentiát, sőt szükség esetében a ministériumot is felkérni elhatározták. Több pontjai ezen petitiónak ezek: egyenlő rang a papsággal; ennek folytán befolyhatás minden egyházigazgatási és bíráskodási ügyekbe és egyenlő fizetés. Továbbá a közczél abban is áll, miképp Pesten összejövendő protestáns gyülekezetben a néptanítók is képviseltessenek. Hogy ezek sikerüljenek , szükség, hogy az egész ország tanítói felébredjenek , és közremunkáljanak. Kell, hogy tanácskozzanak, és kérelmeiket előterjesszék. Erre tehát felszólíttatnak minden községi tanítók, így vélik , hogy közös erővel a sérelmek orvosolhatók , a kérelmek teljesíthetők lehetnek.—Zemplénből, máj. 22-ről írják, e napon tartotta a megyei rendes bizottmány első ülését. Előkerült a rendezett tanácsok kérdése. A bizottmány a jelentkező községek viszonyait meg fogja vizsgáltatni, valljon alkalmasak-e rendezett tanács kiállítására. A nemesi hadnagy-székek törvény értelmében meghagyattak. Ha azonban a nemesség ezen hűbéri intézettől szabadulni akar, összeolvadhat a községi bírósággal. — Luzsinszki báró sajnálkozva szólalt fel a nép hálátlansága miatt az adózó nemesség irányában. És óvást inditványozott némelly zajongó lapok ellen. Azt felelték neki, hogy bármelly jólét elsilányul, ha mindig emlegettetik. Az óvások s más illy dolgok ideje pedig lejárt a sajtószabadság jogai után. — A ministérium iránt bizalom szavaztatott. A tisztviselők szaporításának kérdése és rendezése választmányra bízatott. Ez fogja az egyéneket is kiválasztani és megvizsgálni, valljon birnak-e képességgel. — A kerületi törvényszékek felállítása elvettetett a megyei hatóság fentartása érdekében. Ezen urak különös fogalommal bírnak a pontos, gyors és könnyű bíráskodás felől. De még különösebbekkel a helyhatóság iránt, mellynek erejét a hibás, hosszadalmas és késedelmes jogkiszolgáltatás sohasem fogja fentartani. A törvény pedig világosan parancsolja, ha a szükség úgy hozza magával. —Az iránt, főválasztói helyeken, vagy helységenként történjék-e a választók összeírása, az illető miniszertől fog felvilágosítás kéretni. — A követválasztási mozgalmak elkezdődtek. Fájdalom, a nepotismus érdekei ismét dolgoznak. — Gy. A. május 12-i vádjai a tisztviselők ellen egy-két kinevezett, de nem választott egyénen kívül senkire sem alkalmazhatók. — A nemzetőrök száma pedig nem 500, hanem csak 300. Ezek közt is vannak, kik csak kitüntetés végett íratták be magukat. — A gyakorlatok azonban jól mennek. A haladás észrevehető. És azért az azt kezelő főhadnagynak, Ordódi Kálmánnak, tartozunk köszönettel. — É. G. — Nagy-Bányáról Írják , a városi tisztújitás jun. 1-jén megtartatott . Minden a legszebb renddel ment végbe. A választók arczain látható volt az örömkifejezés , mert az összes polgárság vett részt tisztei választásában. Mindenki szult, »«gyült már a biztosi eljárás, mellyel semmi haszon, annál több kár eredett. Most a kijelölési elnök tiszteletből is elvégezte a teendőket , mig a boldogult absolut kormány biztosai fényes dijakat húztak. És ezekért még a választást önkénye szerint, különféle érdekekből is vezette. A vakon hódolni nem akarók kitörültettek a kijelöltek közül. Ez mind elmúlt, s ezen méltán lehet örvendeni. — Polgármester jön : Fésűs Menyhért, biró: Csausz István, tanácsosok: Matolcsi, Winterhalter, Schmidt, Pásztor, Nyirő; főjegyző : Haracsek Ignácz. — Az itteni nő-egylet kisded-óvvintézetre tánczvigalmat rendezvén , ebből 100 p.nt jött be. Most, tekintve a haza aggasztó veszélyeit , a lelkes hölgyek azon öszveget a honvédelemre felajánlották. Jellachichot az idevaló lakosok rabló-vezérnek tekintik. Hite van , hogy itt látogatást készül tenni. Szivesen fog láttatni. Hogy illően fogadtassák, a nemzetőrök naponként szorgalmasan gyakorolják magokat. És ezenkívül 24 álgyu is öntetett 3 — 3 fontos. — Erdődy Pál. — Mohácsról május 28-án írják : a bekövetkezendő tisztújításra kijelölő választmányt kellett választani. E czélból máj. 2- án a város közgyűlést tartott. Indítványoztatott, hogy a választmány a városi tizedek szerint neveztessék ki. Ez a miniszeri rendeletek ellenére el is fogadtatott, és a választás utczákon , a legnagyobb zavarban, az értelmiség kizártával megtörtént. 22-én tartatott tisztujitás. Ezen rendezett tanácscsal biró városban bírónak választatott: Borbély György földmives, albirónak Vidák J., ki írni s magyarul szólni nem tud ; főjegyzőnek az értelmiség jelöltje kizártával a dühöngő nép kedveltje Hatos Gusztáv; kapitánynak: Sztankovics János, a pesti aranykézből is ismeretes ikr izgató; tanácsnokok lettek: Berta Pál, Simonovics Gy., Dadaics J., Karapángyi P., Lakka T., — Írni egyik sem, magyarul kevesen tudnak. — A választás erőszak által történt. Az értelmesebbek nem akarván magukat veszélyeztetni, elvonultak. Szomorú, hogy egy 10,000-nyi kereskedő város értelmiségén a tömeg ennyire erőt vehet. Bizton hiszszük, hogy a ministérium orvoslást nyujtana. Bernát J. '■ —Verseczről. Czáfolat érkezett hozzánk. Kumanovics az e lapok 67. számában személyét érdeklő tudósítást alaptalannak nyilvánítja. Azt mondja, hogy örökké a szabadság bajnoka volt. E végett barátival hivatalát is el kelle hagynia. A temesvári programmot aláírta ugyan, de midőn az meg nem tartatott, attól is egészen visszavonult. Tagadja, hogy vezérlete alatt Verseczen botrányok történtek volna. Rágalom az is, mintha nyom nélkül elszökött volna. Ami pedig a verseczieket illeti, ők tökéletesen nyugodtak, a kor szellemét becsületesen felfogván. Tisztújítási mozgalmakon kívül más politikai izgatásra nem is gondolnak. — Zágrábból. A Pesti Hírlap 64-ik számában, az Agramer Zeitungból átvett azon állítás , mintha Zágráb megye első alispánja Savich , a bán törvényellenes rendeletei iránti engedetlenségét megbánva , ez értelemben tett jelentését — később a bán előtt — őrültségben írottnak nyilatkoztatta volna : a zágrábi német lap szerkesztője részakaratú, szándékos gyanúsításának és a nevezett alispán szavai gyalázatos elferdítésének tulajdonítható , s ez is csak a magát egy egész nemzet orgánumául feltoló lap többi hazugség közé számítható. — Egy zágrábi. — Aradmegye, május 27-kén bizottmányi ülést tartott. Tisztviselőink nagyobb része hivataláról leköszönvén, az 1848 dik évi XVII-dik törvény értelmében helyettesítések történtek. Az új elemből álló megyei közönség bizalma következőleg alakítá tisztikarát. Első alispánná lön Vörös Antal, 2-dikká Szőke Károly; főügyész: Kocsuba Mihály; alügyészek : Náray Imre, Vörös Pál; főjegyző: Nagy Sándor; aljegyzők: Kádas Péter, Kapitány Antal, Popovics Zsigmond ; törvényszéki ülnökök : Fábián Gábor, Lázár Lázár, Institóris Ignácz; honi főpénztárnok : idősb Lanka Lajos ; hadi főpénztárnok: Vörös Ignácz ; aradi járás főszolga- bírája: Hofbauer Lajos; szolgabírák : Ormos Sándor, Rózsa Ferdinánd, Péterfy Adalbert. Esküdtek: Kosztolányi Márton, Bangó Ferencz, Bázel János, Karácsonyi Balás; középponti főszolgabiró: Dániel István ; esküdt : Lázár Kálmán; világosi járás: főszolgabiró: Sarka Lajos; szolgabirák: Csernovics János, Ambrus József, ifjabb Biró Imre; esküdtek: Malek Ferencz, Wank Simon, Meczner Ferencz, Kovács Dénes; zarándi járás főszolgabirája: Speck Imre; főszolgabirák : Bakó Imre, Czárán Antal, Ormos Péter; esküdtek : Kádas Ferencz, Kristsáfy Zsigmond, Szigeti József, Kövi András; borosjenői járás főszolgabirája : Hendrey Ferencz; szolgabirák: Kornéli Sándor, Vank János, Kövér József; esküdtek: Somogyi Sándor, Rósa Ödön, Bartha Ferencz, Paskutz János ; alpénztárnokok: Dániel Lukács, Izsáky György, Nasztradin József, Salamon István ; számvevők : Brünek Károly, Egyed Imre, Tessényi Antal ; mérnök: Glatz József; levéltárnok: Jakabos Benjámin; előfogati biztos : Sörényi István; főorvos: Rósa József, Bittner Imre; várnagy : Zipser Antal ; selymész : Kosztolányi Sándor ; csendbiztosok : Szombaty Mihály, Stetila Kálmán, Pittner Péter, Gyürky Mihály, Dénes István, Degre György. — Kormányunk iránt határtalan bizalmat szavaztunk. — Megyénk nyugalma háborutlan. — Minden gondolatunk a követválasztás kérdésének korszerű megoldása felé irányul. Az oláh nép iszonyodik beíratni magát választóul. Fél a nemzetőrség eszméjétől. — Aradváros május 26 án kezdé tisztújítását. Az egy hétig tartott szavazásnak következő eredménye van : Polgármester: Török Gábor (Arad megye volt első alispánja); bíró: Palkó Szilárd; kapitány : Schaiert Ferdinánd; tanácsnokok: Hajka Döme, Vrenovics János, Szekulits János, Mayer Imre, Blaskovits Imre, Petrika Pál, Petrovics Ján.; ; főjegyző: Kopcsányi Kristóf; főügyész: Klein József; alkapitány: Ebesfalvay Döme; levéltárnok: Nagy János; ; földbíró: Demján Antal; számvevő: Deák Alajos; főorvos : Munkácsi Miklós; sebész: Klein Ferencz; mérnök: Herr Ádám. A német, oláh és rácz érdekek hatalmasan követeltettek, a magyar elem s különösen a magyar értelmiség szerényen visszavonult követelésével. Nem feledheti a tanácste rembeli kidorongolást. A nemzetőrség városunkban olly kir-rban van, mint a legutósó magyar falu is szégyenlene. A gyökéréstől kiirtott múlt tanáca és satellesei még gyermekko rában megölték a nemzetőrség eszméjét. Hiúság és hivatal- - vágy volt delejtüje lépéseiknek. Török Pál polgármesterünk értelmisége és erélye e tekintetben kellő biztosítékot nyújt. X. — Jászkunság, jun. 7-én. A balsors és nyoma-' *j fásban, melly alatt Magyarország sintődött, nem kis részt té vén a bitorlások s nagy visszaélések a kis hazája. A forrada- -i lom előtt pirulva vallá meg a jászkun nevét. Az intelligentiát is jellemtelenség bélyegzé. Az eszmeharczokat köztermeinkből !s kizárta a néhai főkapitány. Ő vak engedelmességet kivárt. . És ha a viszhangokon kivül, mellyek szavait tördelve utáno- ~szák, azon egy-két egyén, kikből az ellenzék állott, a vissza- -télések ellen felszólalt, okaikra illy feleletet kaptak : hallgas- -e jón az ur, az ur mindig csak kaperáskodik. Az említett frí- fiúk népszerűségre vergődtek ugyan, de pártot nem alakithatának. A tisztikar minden harmadik évben megmarasztalván ín, magát, fölebb csak Szluha, de csak a halál léptethette őket.St. — Ez volt Jászkunságban az aristocrátia, a „tekintetes.“ A LA nép nem szolga, de elnyomott, politicai jog, szellemi jobblét után nem vágyakodó; a pénztárak rész gazdálkodás, finné- -epélyek, ajándékok által kiürülve. . . . így találta Jászkunsá- -ágot a forradalom. — A szabadság hangja elhatott a legalacso- -onyabb viskókig; a coordináta eljött, s a nép megmentve érzé el magát nyűgeitől. Visszahívta követeit, s bizalmával koszoyoruzta azokat, kik a nehéz időkben érdekei mellett fáradtak, máj — E tisztán magyar ajkú, egyérdekü, közös teherviseléshezs szokott népnél, hol a kevés nemesség előjogai a közszabada--*ilomban olvadtak fel, hol a táblabirákat csupán fajtájáért tar--Tjtogattuk, az újabb intézvények minden rázkodtatás nélküli» mennek át az életbe, s egy leend azon tiszta, ép elem közt,fts mellyre a hon bátran építheti jövőjét, ha... ha volna egy ér-T ganisáló ész, egy bizalommal környezett férfiú, ki folytonos llekesedésben tartaná a kedélyeket, hogy nevére elnémulna az ár-i ramány, melly az értelmiséget egymásra uszítja . . . Szentkirá-yihályi főkapitány. Erélyével , nagy talentumával úgy hisszük, más, képes leendő kerületeket saját lábukra állítani. A felsőházaltas odahagyja , követ lesz, több helyen akarják megválasztani. A községi tisztválasztások megtörténtek, többnyire rendbínben , néhol ingerültség között. Azonban a krisisen túl va fl ügyünk , a nép elmozditá régi biráit, s nyugodt. Néhol jó akaratnál egyéb nincs. F. u. 5-én vette kezdetét közgyűlésünk. A máskor üres vit term.t nép képviselői tölték meg. Felolvastattak a minisztérium segélyre felhivó levelei. Adakoztak a községek. Abáki rom hó alatt behajtandó hátramaradt adót felajánlák. Indit Kit 536