Pesti Hírlap, 1848. július-december (96-253. szám)

1848-10-19 / 191. szám

181 fejetetet fejt ki a szepesi nép, jóllehet nem n­agyar ajkú,­­ farimit. A panszlaviemusi izgatások, miket darab idő óta né­­a­z elvakított erdélyi s­z­á­s­r­o­k m­e­g is­at­alhatnák tőlünk, mit kellene tenniök, s miként ell a szabadságot szeretni. De rajtok, úgy látszik, semmi anulság és semmi intés nem fog, s talán csak akkor fogn­­a k­iábrándulni, mikor a bánat már késő lesz. Nagy indignátióval fogadtattak itt a törvénytelen és ect­­elen királyi re­ndeletek , s épen olly elkesedéssel a képvise­­őház erélyes föllépése. Mind a városi hatóság részéről tör­ént felírás, melly­ben a képviselőház iránt teljes bizalom és rgaszkodás fejeztetik ki, mind az egész lakosság részéről épgyüléséből.— Sokan nin­csenek azért aláírva, mivel egy ászé a nemzeté;Bégnek már táborban volt, a többiek pedig akor mentek oda , midőn az aláírások föld járak. Épen most mennek itt ke­resztül a Késmárkhoz szomszéd amor falukból való nemzetőrök, dzsidákkal és kaszákkal. H­iszem, hogy a többiek sem fognak elmaradni. — Intézkedés ég történni, hogy szükség esetében az általános népfelkelést­­ lehessen használni. — Hunfalvi János. — M­á­r jyn Laj­o­s. Gyulafalván, oct. 5 én. Megyénk­én a fontos­ közügyeket jelen­leg egy 5 v. b. tagból álló kö­­zépponti választmány viszi, körülbelől egyenlő gondolkozású, kivetél nélkül erélyes férfiakból szerkezve. E választmányt a megyei bizottmány — als­lauter Eifersucht — csak az utön­zők kiállításával bizta meg, de most az ujonczkiállitás a me­lye nyugalma és más tárgyakkal is össze lévén kötve , ezek s a választmányban tárgyaltatnak. — A dolog legjobban is van ám igy, mert az 1848. XVI­­. czikk szellemében alaki­­ott állandó bizottmány is bizony-bizony nem más , mint a jum­irozva. — De nem igy a választmány­ és ép ezért folyó azon meggyőződésre tett ezért, hogy az emberek mindenütt csendesek , és a haza iránt a legjobb érzelmekkel viseltetnek. — Liptóvár megye, írja a Ludas német újság, erősen készül a Nyitramegyeb s betört szláv lázadók elnyo­mására s megsemmisítésére, s e részben egy megye által sem engedi magát meghaladtatok Midőn a miniatóriumtéli felhí­vás az önkénytesek kiállítására szükségesek megajánlására, ablabirói angaricális congregátiók megbővitett kiadása mára­ ide megérkezett, a polgárok olly készséggel s hazafias buzga­lommal hordák utóid fillérjüket is a haza oltárára, hogy a tó 1-ső napján itt, itt, hogy megtámadják a bizottmánybant. követurak szemét annak láttára érzékeny könnyekkel teltek is hatalom vadászattal vádolják , ha körülményeink rendki­vülisége fává nem teszi vala az egész táblabirci politikát. A választmány elnöke Mánn József felsőházi tag. Az újonczok nagy ré­sze már ruháivá útnak is indult. A többiek, számra mintegy 500 állítólag,­­ még ruháik elké­­ssítését várják. Jó lenne, ha a bizottmány, legalább normális állapotunk teljes megtéréséig,­­ önmagától, jó kedvéből lemondana a közügyek kezeléséről, s hatalmát átadná a kis választmány­nak, és e kis áldozatot még a táblabíróságtól is megérdemli a kon jelen állapota. Urak, a táblabirói politika bírói néven nevezet­­s emberei­ részemről önöktől többet nem kívánnék, mint a hatalomnak a kis választmánybai átengedését, én nem követelek annyit , mint Fábián János úr, ki roppant talpra­esetten a napokban azt mondá, hogy a táblabírák 300 éves érdemeik igazolására vegyék be a római sánczol­at. A­mi egyébiránt a bizottmány fenmaradását illeti jelen világában, — csak egy két olly határozás kell még, millyeket az utczáni pipázásra nézve hoztak. 1) Elhatározzák, hogy a szokott 12 ezüst forint büntetés alatt pipázni nem szabad, és csak hamar erre. 2) a szivarozást megengedik. Tehát a füstö­lés aristocrátiája előtt meghajlott a táblabirói bizottmány, és megostorozta az egyenlőség kimondott elvét. Sem a garasos kis azari, selmeczi cserép pipák, sem a táji pipák nem bírtak annyi respact­el a bizottmány előtt, hogy a szivar privilégiuma reájok is kiterjesztessék. — Bizonyosan az ismeretlenség,­­értem a szivarok ismeretlensége , szülte ezeknek a szabadal­mat. És te , szegény nép, ki csak cserép csibukjaid. K­s alig veheted meg, kinek nincs módod szivarokat vásárolni,­­az utczákon ne merj füstölve végigmenni, 12 ezüst forint, avagy ugyanannyi bor­­büntetés terhe alatt, ez csak a büntetés­­­mentes füstaristocrátiának, a szivaroknak szabad! Legújabb faja az aristocrátiának ! Borsán már Urbán ideái dolgoztanak. A borsaiak a két­­ifejű sast kitűzték, ujonczokat nem adnak,és mindenben a raszó­­­diákkal akarnak tartani. Azt beszélik, hogy a megyei tisztvi­selőket meg is szalasztották. Most e híres ős nemes­ falu rend­be hozására egy század Hartman gyalogság küldetett a derék Iziberti kapitány alatt. Budfalván a papot meg akarták kötni őa erővel Naszódra vvinni, a megyei csendbiztos és esküdtet kikergettek, a most rótt statáriális törvényszék munkálkodik. A fejetlenség és Urbán ideái, mint szélvész terjednek, ki­vált nemes népünk között, s várhatni kitöréseket, Naszód­ihozzánk igen közel lévén. Egyébiránt az erdélyi utakat min­­­­denütt elbarik­adozzuk , épen ma rendeltem ki én is kerüle­tem embereit e óváiból. A nagybányi lutheránus pap folyó be­l­ső napján Szigeten a a derék kis választmány által befogatott, mert Szigetre jöt­tében Akna Sugatagon azt mondá, hogy „ő J­ellachich aembere, hogy ő Jellachichot vagy em­­­berei közül szeretne valakit a tró­no­n i­g sat. Legnagyobb mentségül itt azt szolgált, hogy a tisztele­­t tel ur olly állapotában volt, mikor előtte maga Krisztus és s­ a négy ökrös szénás szekér is kitért volna. A borsai és budfalvi események következményeiről tudó­­a­sitasi fogom e lapokat. — Ifj. Jura György. — Magyaróvár, oct. 9-én. Albert osztrák főlig­­ orodalmi főigazgatója, Blacho­f Eduard, Jellachich itteni­­ keresztü­lvonulása alkalmával ezen háram busa rabló-csordáját is minden lehető készséggel fogadta, a haza ezen nagy ellensé­gét átkos czéljainak kivitelében elősegítette, s miután a rab­­l­­ófőnök táborával tovább állott, ő is innen megillantott. A­­ kir. biztos Csányi László úr, mint tudjuk, Bischof kézrekerí­­tése végett a hatóságokat felhívta , hogy ha őt valahogy­­­ kézre keríthetik , szoros kötelességeknek ismerjék, azonnal­i rendeltetése helyére, Magyar-Ó­várra őrizet alatt elszállittatni. — Árvamegyéből, oct. 5-ről írják a budai néme­t újságnak. E megye népsége még mind ekkoráig magát béké-­­­sen viseli, és az illető hatóság iránt példás engedelmességet el.— Midőn az idegen csábítók serege májunkéban itten meg­jelent, több falvai nemcsak az alsó, hanem a felső járásnak is, ezek ellen síkra szállani készek valónak. Az ujonczok ösz­­szeiratása alkalmával Liptór megye sok más megyéknél jobban viselte magát. Egyetlenegy faluban sem emlegeték a törvény­­szentesítés hiányát, és több utonczok nyilatkoztaták tudósító előtt, hogy örömest mennek 4 évre, mert biz­tosan remélik, hogy a bölcs urak , kik v­étik a szabadságot megadák , bizonyosan arra törekedendnek, hogy a háború a terhességig kikerültessék, és az esetben aztán ők magukat a katonaságnál sokkal jobban kiképezhetik, mint, ha benn maradnának.— A toborzás csak­nem mindenütt elég gyorsan halad; 6 — 7 nap alatt több mint 160 derék fiuk toborztattak. — Az önkény­­es adakozások, az ujonczok toborzására és felszerelésére gazdagon foly­nak be. Sokan az előbbkelőbbak közül maguk embert ál­lítottak, s azon felül pénzbeli ajánlatokat is tettek. — Fejér­­patakon, egy alsó-járásbeli faluban 3 héttel ezelőtt egy ron­gyos, körülbelől 23 éves ember, állítólag posztécsináló, meg­jelenvén, elkezdte a népet egy felállítandó hatalmas tót biro­dalom ábrándjaival izgatni, mondván , hogy Jellachich az ő atyjok (?) segítségökre jövend, hogy vele együtt készüljenek a magyarok ellen, különben a ki ezt nem teendi, lőfarkra köt­tetve fog kivégeztetni stb., hanem a jó emberek megragadták ő ki­gyelmét, és azonnal bevivék Rosembergára. A gazember, ítélet folytán már sept. 30 án fel is függesztetett. És ezen fel­függesztést a nép viharosan maga követelte.­­ Az ozorai fényes győzelemről Sztankovanszki Imre, tolnai főispán és kormánybiztoshoz jelentést tett Csapó Vilmos őrnagy, mellyből kitetszik, hogy a hadviselés évköny­veibe följegyzésra méltó győzelem egyik főtényezője a neve­zett őrnagy volt, ki a fölkelt népnek hadtanilag czélszerü s az ellenség irányában nagyobb hatást mutató felállításával, minden kellő helyi intézkedésekkel és az ellenséggel folyta­tott alkudozás alatt szilárd, elhatározott magatartásával azt 19 óráig veszteglésben bírta tartani, s azzal a diadalt bizto­­sítá. Az említett jelentés itt következik. Tisztelt főispán s komáromi biztos úr ! Mind szóbeli értekezésünk, mind írásbeli parancsolata folytán jelentem, hogy én oct. 5 én 3000 emberrel Ozoráról Kálózd felé indultam az ellenséget felkeresni. — út­közben mivel Roth generális irányáról bizonyosat nem tudtam, Per­czel István csapatvezér urat 1500 emberrel Szilasra küldöt­tem, nehogy az ellenség ez után Simon tornya felé törhessen, Szeniczey csapatvezért pedig a sár­melléki országúton 3000 emberrel Sz.­Mi­klósról Kereszturnak Fejérvár felé előrenyo­mulni rendeltem , a meddig az ellenséget nem találja. így biztos voltam , hogy az ellenség meg nem szökhet, mert mind a három Fejérvárról megyénkbe vezető ország­utat elzártam, Simontornyán pedig ifjú Dőry Vincze csapat­­vezért hagytam 3000 emberrel, Perczel Gyula főbíró urat pedig Ozorán szinte 3000 emberrel, azon okból, ha netalán az ellenség még valahol keresztültörne , Ők a hión való áltát­­kelést, mellynek hídjait egészen felszedettem , az ellenségnek semmi áron ne engedjék. Oct. 5-kén Dégre érkeztem, és a falán kívül tábort ütöt­tem , kiküldött kémeim által már itt mindjárt megtudtam, hogy az ellenség ez nap Táczon és Soponyán táboroz , és Perczel Mór ezredes ur által megtámadtatok. — Azért Per­czel István urat seregével Sziláéról azonnal magamhoz végre rendeltem, hogy erősebb lévén, másnap Kálózd falé előrenyo­mulva, az ellenséget megtámadhassam. Szeniczey csapatvezérnek meghagytam, hogy szinte Ká­lózd felé nyomuljon, és velem egyesüljön. October 6-én reggel Kálozdra indultam, de alig haladtam,­­ már azon jelentést kaptam , hogy az ellenség Soponyáról­­ visszavonu, és már Kálozdon is volna, ezen jelentésre azonnal­­ Ozorára visszavonultam, ott a kedvező erős helyemet elfog­lalva, az ellenségnek Ozorán a Síén való ált­alszökést semmi áron nem engedni. Délután 1 órakor Ozoráb­a visszaérkeztem, a hidakat már melly­gr­zok Árvában is megkísértettek , minden eredmény nélkül maradtak , mert a mi népünk avval megelégszik , ha lerombolva találtam, és magam a csapat előőreivel és egy osztálylyal a Sión innét igen kedvező állást foglaltam. Délután 8 órakor az ellenség is mutatkozott, és a Dogról nyelve használatában otthon és az egyházban nem háborgat- Ozoróra vezető országúton a tóti erdőből kinyomulva, a­mikon tátik, ha a hivatalos közléseiét a magyar nyelv mellett anyai magét csatarendbe helyeztette. Nyugodtan vártam közeledő­­nyelven is olvashatja , s ha anyai nyelvét a szükséges ér- Bét, és mihelyt előrevonult, és csapataim­eitol puskalövés­­t cefféer-s nyilvánosan is eszközül hasít­álni jónak talál- e el fogadtatott. Észrevettem azonnal, hogy az ellenség ezen ják, így jövőben is biztosan lehet arra számítani, hogy egy­­ megtámadás által illetődve látja, hogy Ozorán már keresztül árvái­tól sem fog az ország törvényei iránt engedetlen lenni, nem mehet, és véres harcz lesz, — ekkor egy tisztes, kül- és nemzetellenes érzelmeket kebelében nem táplálasd. — A dött, és vélem alkndozni kivént. Én magam mentem, és Nyitramegyében mutatkozni kezdett Hurbánféle nyughatlan- mind a két vezérrel Roth és Filipppovics generálisokkal őr­ség­ük igaz , egy kevéssé népünket is meghökkentették , de­­­tekezvén,ők szabad átmenetelt kértek,mit kereken megtagad­­ótánzásra nem hangolták, sőt a mi több, a hazafias érzelme­ tám,­ás Roth generális azon fenyegetéséi­g, hogy Odorát al­­ket és katonáskodási kedvet Árva hazafias érzelmű fiaiban gyártatja, és magának erővel utat tör, azt válaszoltam, hogy annyira felébresztették , hogy több nemes ifjak és ifjabb men i ezen esetben egész seregét lekonczoltatom. Erre magának gyes tisztviselők magukat az önkönytecek közé soroztatták, de­­ egy kis időt kívánt tiszteivel tanácskozni, a népben is az önkénytecek toborzása a legjobb sikerrel foly. S Később Smét alkudozni kívánt, és én akkor Perczel s a hatóságnak azokat is el kell fogadni, kik talán szorosb­a István csepaivezér urat küldöttem, olly meghagyással, hogy orvosi vizsgálat mellett a mértéket kevesbbé ütnék meg, hogy­­­ha Roth generális magát megadja, és fegyvereit lerakja, 12 a haza védelmére mielőbb minél több harczosokat kiállithas- 1 algyői* által adja, Őtet embereim által a Dráváig hazakisérte­­ssünk. — Septemberhónapban Stromszky evang. eu- s tem. — Ezen feltételeimet az ellenség nem akarta , és így az perintendens ur a megyénkbe­li evang. községeket feltárván, 5 éjjel bekövetkezvén , Roth g­enerálisnak meghagytam, hogy azon éjjel seregével egész a tóti erdészetig visszavonuljon, ne­hogy engem az éjjel megtámadhasson. — Róth generális azt meg is tette, és az éjszaka egy puskalövés nélkül folyt le. Éjfélkor Görgey Arthur őrnagytól, ki oktober 5-k­n Sai­­lasra érkezett, kapta® azon örvendetes tudósítást, hogy ő se­gítségemre jön, és hogy az ellenségnek az átkelést Ozorán semmi áron ne engedjem. A rendes katonaság megérkezése bátorította népünket, és még az éjjel egész­­seregemet Odo­ráról kiparancsolva, csatarendbe állítottam, úgy, hogy reggelre az ellenség látta, minő tekintélyes erővel rendelkez­­hetem-Újra alkudozni kívánt, és én magam m­entem az érteke­zésre. Róth generális által látván állását, hogy körülvéve, menekvése többé nincs, magát nekem feltétlenül megadja, és épen vele indulni akarok táborába, midőn Kökényesi őrnagy, mint Perczel Mór ezredes urnak küldötte, megjelent, Roth generálist szinte megadásra felszólítani. A megadás már meg­tör­ténvén , a többi feltételeket Perczel Mór ezredes ur kö­tötte meg. Ez az egyterű elősorolása az eseménynek , — a nagy­becsű szakmányon kívül, melly 12 jól felszerelt és előfoga­­tokkal ellátott álgy­akból, számos társzekerekből, sok tölté­nyekből és nagy mennyiségű fegyverekből áll, és a amilye­ket Perczel Mór ezredes ur az álladámnak általadand, főte­kintetnek tartom azon morális eredményt, mellyel az által édes hazánk nyer, mert az erőszakkal kényszerített horvátok szabadon bocsátása, minekutána fegyvereiket lerakták, igen jó hatást szült. Megesküdtek, soha Magyarország ellen nem szolgálni. Kötelességemnek tartom tisztelt főispán úrnak jelenteni, hogy minden vezérletem alatt levő tisztek hazafias buzgóság­­gal parancsolataimnak engedelmeskedtek, és így a szerencsés kimenetelhez segítettek, de különösen megemlítem Perczel István csapatvezér úrnak erélyes magaviseletét és őreg és Heribán uraknak fáradhatlan és bátor működéseiket. Nem különben Csákány nyugalmazott kapitánynak bátorságát. Ozorai táborból october 10-kén 1848. Csapó Vilmos m. k. őrnagy. — Tordamegyéből sz „Ellenőr“ egy oláh egyén nyilatkozatáról tudhattatk, ki azt beszéli, hogy Balázsfalván többekkel egy szálláson volt, hol t. i. a gyűlés vezetői járták titkos éji gyűléseiket. Hallá ott, hogy Galliczia felől kül­detnek a fegyverek a lázongó oláhoknak, mellyekkel a ma­gyarokat és székelyeket lesznek megtámadandó!k. Mig azon­ban ezen lőfegyverek megérkezendnek, addig lándzsákat fog­nak készíttetni, s 15 nap múlva ismét gyültsék leend, a mikor aztán hatalmasan fel fognak lépni, ezt megelőzőleg tisztújítást tartván. Már a leendő tisztviselők ki is vannak jelölve. Azóta a szomszéd falvakban a czigányok éjjel-nappal készítik a lándzsákat. Pap Sándor a mezőséget titkon bejárja, egykét vezetőnek megmondja a fölkelés napját, s a mezősé­­gen lesz kijelölve az egyik hely, ha Balásefalván a székely­ Bég netalán elnyomná a fölkelést. Urbán pedig Dózsen ke­resztül Kolozsvár ellen működend! — Caorhalomtájáról, oct. 7. Sietve kívánom tudatni az olvasó közönséggel, hogy Urbán ismét Bécsbe ment, de mikor hon van is, mind egymást éri a sürgönyileg vett és küldött gallicziai tudósítás. A biesketésbe már bele­untak. De van Naszódon egy derék vicárius is, kitől jött ama hir szárnyal, hogy ők Gallicziából 40 álgyat s arról felől ér­kező Pap őrnagy vezérlete alatt, lement volt testvéreiket e napokban várják. Hanem ennél még több is , hogy Balázs­­falváról emissáriusok vannak kiküldve, a general-comman­­dótól s állítólag b. Vaytól aláirt útlevelekkel ellátva, és kik szerint, van engedelmök a románokat felfagyverzeni. A lánd­zsák sietve készülnek is. Parancs szerint hat nap alatt min­den román polgár köteles magát felfegyverzeni. Amaz emis­­sáriusok megjelenve valamelly helységben, a népet összehív­ják ; s elbeszélik , hogy a „románok milly­és lakosai Erdély­nek, hogy mennyire elnyomák őket a magyarok, s zárták rab­­lánczokon annyi századok óta ; de most itt a számolás ideje.“ (?!) A mennyire kivehető, nem lázitnak rögtön támadásra, de nem akarnak tudni ministériumunkról, nem az egész unió­ról ; nekik gubernium kell s román diplomaticai nyelv. Ugyde ezek által nem fognak-a kényszeríteni végletekre ? Uraim le­gyünk ébren! Becsülettel aki becsületes, de le a túlzott kö­­­vetelésekkel! — M. Szigetről, octóber 9-ikről tudósítják a K. Lapját azon irat tartalmáról, mellyet a borsai oláh elől­­­járók a naszódi határőrségi ezred kormányától kaptak. Az

Next