Pesti Hírlap, 1848. július-december (96-253. szám)
1848-10-19 / 191. szám
181 fejetetet fejt ki a szepesi nép, jóllehet nem nagyar ajkú, farimit. A panszlaviemusi izgatások, miket darab idő óta néaz elvakított erdélyi szásrok meg isatalhatnák tőlünk, mit kellene tenniök, s miként ell a szabadságot szeretni. De rajtok, úgy látszik, semmi anulság és semmi intés nem fog, s talán csak akkor fogna kiábrándulni, mikor a bánat már késő lesz. Nagy indignátióval fogadtattak itt a törvénytelen és ectelen királyi rendeletek , s épen olly elkesedéssel a képviseőház erélyes föllépése. Mind a városi hatóság részéről törént felírás, mellyben a képviselőház iránt teljes bizalom és rgaszkodás fejeztetik ki, mind az egész lakosság részéről épgyüléséből.— Sokan nincsenek azért aláírva, mivel egy ászé a nemzeté;Bégnek már táborban volt, a többiek pedig akor mentek oda , midőn az aláírások föld járak. Épen most mennek itt keresztül a Késmárkhoz szomszéd amor falukból való nemzetőrök, dzsidákkal és kaszákkal. Hiszem, hogy a többiek sem fognak elmaradni. — Intézkedés ég történni, hogy szükség esetében az általános népfelkelést lehessen használni. — Hunfalvi János. — Már jyn Lajos. Gyulafalván, oct. 5 én. Megyénkén a fontos közügyeket jelenleg egy 5 v. b. tagból álló középponti választmány viszi, körülbelől egyenlő gondolkozású, kivetél nélkül erélyes férfiakból szerkezve. E választmányt a megyei bizottmány — alslauter Eifersucht — csak az utönzők kiállításával bizta meg, de most az ujonczkiállitás a melye nyugalma és más tárgyakkal is össze lévén kötve , ezek s a választmányban tárgyaltatnak. — A dolog legjobban is van ám igy, mert az 1848. XVI. czikk szellemében alakiott állandó bizottmány is bizony-bizony nem más , mint a jumirozva. — De nem igy a választmány és ép ezért folyó azon meggyőződésre tett ezért, hogy az emberek mindenütt csendesek , és a haza iránt a legjobb érzelmekkel viseltetnek. — Liptóvár megye, írja a Ludas német újság, erősen készül a Nyitramegyeb s betört szláv lázadók elnyomására s megsemmisítésére, s e részben egy megye által sem engedi magát meghaladtatok Midőn a miniatóriumtéli felhívás az önkénytesek kiállítására szükségesek megajánlására, ablabirói angaricális congregátiók megbővitett kiadása mára ide megérkezett, a polgárok olly készséggel s hazafias buzgalommal hordák utóid fillérjüket is a haza oltárára, hogy a tó 1-ső napján itt, itt, hogy megtámadják a bizottmánybant. követurak szemét annak láttára érzékeny könnyekkel teltek is hatalom vadászattal vádolják , ha körülményeink rendkivülisége fává nem teszi vala az egész táblabirci politikát. A választmány elnöke Mánn József felsőházi tag. Az újonczok nagy része már ruháivá útnak is indult. A többiek, számra mintegy 500 állítólag, még ruháik elkéssítését várják. Jó lenne, ha a bizottmány, legalább normális állapotunk teljes megtéréséig, önmagától, jó kedvéből lemondana a közügyek kezeléséről, s hatalmát átadná a kis választmánynak, és e kis áldozatot még a táblabíróságtól is megérdemli a kon jelen állapota. Urak, a táblabirói politika bírói néven nevezets emberei részemről önöktől többet nem kívánnék, mint a hatalomnak a kis választmánybai átengedését, én nem követelek annyit , mint Fábián János úr, ki roppant talpraesetten a napokban azt mondá, hogy a táblabírák 300 éves érdemeik igazolására vegyék be a római sánczolat. Ami egyébiránt a bizottmány fenmaradását illeti jelen világában, — csak egy két olly határozás kell még, millyeket az utczáni pipázásra nézve hoztak. 1) Elhatározzák, hogy a szokott 12 ezüst forint büntetés alatt pipázni nem szabad, és csak hamar erre. 2) a szivarozást megengedik. Tehát a füstölés aristocrátiája előtt meghajlott a táblabirói bizottmány, és megostorozta az egyenlőség kimondott elvét. Sem a garasos kis azari, selmeczi cserép pipák, sem a táji pipák nem bírtak annyi respactel a bizottmány előtt, hogy a szivar privilégiuma reájok is kiterjesztessék. — Bizonyosan az ismeretlenség,értem a szivarok ismeretlensége , szülte ezeknek a szabadalmat. És te , szegény nép, ki csak cserép csibukjaid. Ks alig veheted meg, kinek nincs módod szivarokat vásárolni,az utczákon ne merj füstölve végigmenni, 12 ezüst forint, avagy ugyanannyi borbüntetés terhe alatt, ez csak a büntetésmentes füstaristocrátiának, a szivaroknak szabad! Legújabb faja az aristocrátiának ! Borsán már Urbán ideái dolgoztanak. A borsaiak a kétifejű sast kitűzték, ujonczokat nem adnak,és mindenben a raszódiákkal akarnak tartani. Azt beszélik, hogy a megyei tisztviselőket meg is szalasztották. Most e híres ős nemes falu rendbe hozására egy század Hartman gyalogság küldetett a derék Iziberti kapitány alatt. Budfalván a papot meg akarták kötni őa erővel Naszódra vvinni, a megyei csendbiztos és esküdtet kikergettek, a most rótt statáriális törvényszék munkálkodik. A fejetlenség és Urbán ideái, mint szélvész terjednek, kivált nemes népünk között, s várhatni kitöréseket, Naszódihozzánk igen közel lévén. Egyébiránt az erdélyi utakat mindenütt elbarikadozzuk , épen ma rendeltem ki én is kerületem embereit e óváiból. A nagybányi lutheránus pap folyó belső napján Szigeten a a derék kis választmány által befogatott, mert Szigetre jöttében Akna Sugatagon azt mondá, hogy „ő Jellachich aembere, hogy ő Jellachichot vagy emberei közül szeretne valakit a trónon ig sat. Legnagyobb mentségül itt azt szolgált, hogy a tisztelet tel ur olly állapotában volt, mikor előtte maga Krisztus és s a négy ökrös szénás szekér is kitért volna. A borsai és budfalvi események következményeiről tudóasitasi fogom e lapokat. — Ifj. Jura György. — Magyaróvár, oct. 9-én. Albert osztrák főlig orodalmi főigazgatója, Blachof Eduard, Jellachich itteni keresztülvonulása alkalmával ezen háram busa rabló-csordáját is minden lehető készséggel fogadta, a haza ezen nagy ellenségét átkos czéljainak kivitelében elősegítette, s miután a rablófőnök táborával tovább állott, ő is innen megillantott. A kir. biztos Csányi László úr, mint tudjuk, Bischof kézrekerítése végett a hatóságokat felhívta , hogy ha őt valahogy kézre keríthetik , szoros kötelességeknek ismerjék, azonnali rendeltetése helyére, Magyar-Óvárra őrizet alatt elszállittatni. — Árvamegyéből, oct. 5-ről írják a budai német újságnak. E megye népsége még mind ekkoráig magát béké-sen viseli, és az illető hatóság iránt példás engedelmességet el.— Midőn az idegen csábítók serege májunkéban itten megjelent, több falvai nemcsak az alsó, hanem a felső járásnak is, ezek ellen síkra szállani készek valónak. Az ujonczok öszszeiratása alkalmával Liptór megye sok más megyéknél jobban viselte magát. Egyetlenegy faluban sem emlegeték a törvényszentesítés hiányát, és több utonczok nyilatkoztaták tudósító előtt, hogy örömest mennek 4 évre, mert biztosan remélik, hogy a bölcs urak , kik vétik a szabadságot megadák , bizonyosan arra törekedendnek, hogy a háború a terhességig kikerültessék, és az esetben aztán ők magukat a katonaságnál sokkal jobban kiképezhetik, mint, ha benn maradnának.— A toborzás csaknem mindenütt elég gyorsan halad; 6 — 7 nap alatt több mint 160 derék fiuk toborztattak. — Az önkényes adakozások, az ujonczok toborzására és felszerelésére gazdagon folynak be. Sokan az előbbkelőbbak közül maguk embert állítottak, s azon felül pénzbeli ajánlatokat is tettek. — Fejérpatakon, egy alsó-járásbeli faluban 3 héttel ezelőtt egy rongyos, körülbelől 23 éves ember, állítólag posztécsináló, megjelenvén, elkezdte a népet egy felállítandó hatalmas tót birodalom ábrándjaival izgatni, mondván , hogy Jellachich az ő atyjok (?) segítségökre jövend, hogy vele együtt készüljenek a magyarok ellen, különben a ki ezt nem teendi, lőfarkra köttetve fog kivégeztetni stb., hanem a jó emberek megragadták ő kigyelmét, és azonnal bevivék Rosembergára. A gazember, ítélet folytán már sept. 30 án fel is függesztetett. És ezen felfüggesztést a nép viharosan maga követelte. Az ozorai fényes győzelemről Sztankovanszki Imre, tolnai főispán és kormánybiztoshoz jelentést tett Csapó Vilmos őrnagy, mellyből kitetszik, hogy a hadviselés évkönyveibe följegyzésra méltó győzelem egyik főtényezője a nevezett őrnagy volt, ki a fölkelt népnek hadtanilag czélszerü s az ellenség irányában nagyobb hatást mutató felállításával, minden kellő helyi intézkedésekkel és az ellenséggel folytatott alkudozás alatt szilárd, elhatározott magatartásával azt 19 óráig veszteglésben bírta tartani, s azzal a diadalt biztosítá. Az említett jelentés itt következik. Tisztelt főispán s komáromi biztos úr ! Mind szóbeli értekezésünk, mind írásbeli parancsolata folytán jelentem, hogy én oct. 5 én 3000 emberrel Ozoráról Kálózd felé indultam az ellenséget felkeresni. — útközben mivel Roth generális irányáról bizonyosat nem tudtam, Perczel István csapatvezér urat 1500 emberrel Szilasra küldöttem, nehogy az ellenség ez után Simon tornya felé törhessen, Szeniczey csapatvezért pedig a sármelléki országúton 3000 emberrel Sz.Miklósról Kereszturnak Fejérvár felé előrenyomulni rendeltem , a meddig az ellenséget nem találja. így biztos voltam , hogy az ellenség meg nem szökhet, mert mind a három Fejérvárról megyénkbe vezető országutat elzártam, Simontornyán pedig ifjú Dőry Vincze csapatvezért hagytam 3000 emberrel, Perczel Gyula főbíró urat pedig Ozorán szinte 3000 emberrel, azon okból, ha netalán az ellenség még valahol keresztültörne , Ők a hión való áltátkelést, mellynek hídjait egészen felszedettem , az ellenségnek semmi áron ne engedjék. Oct. 5-kén Dégre érkeztem, és a falán kívül tábort ütöttem , kiküldött kémeim által már itt mindjárt megtudtam, hogy az ellenség ez nap Táczon és Soponyán táboroz , és Perczel Mór ezredes ur által megtámadtatok. — Azért Perczel István urat seregével Sziláéról azonnal magamhoz végre rendeltem, hogy erősebb lévén, másnap Kálózd falé előrenyomulva, az ellenséget megtámadhassam. Szeniczey csapatvezérnek meghagytam, hogy szinte Kálózd felé nyomuljon, és velem egyesüljön. October 6-én reggel Kálozdra indultam, de alig haladtam, már azon jelentést kaptam , hogy az ellenség Soponyáról visszavonu, és már Kálozdon is volna, ezen jelentésre azonnal Ozorára visszavonultam, ott a kedvező erős helyemet elfoglalva, az ellenségnek Ozorán a Síén való általszökést semmi áron nem engedni. Délután 1 órakor Ozorába visszaérkeztem, a hidakat már mellygrzok Árvában is megkísértettek , minden eredmény nélkül maradtak , mert a mi népünk avval megelégszik , ha lerombolva találtam, és magam a csapat előőreivel és egy osztálylyal a Sión innét igen kedvező állást foglaltam. Délután 8 órakor az ellenség is mutatkozott, és a Dogról nyelve használatában otthon és az egyházban nem háborgat- Ozoróra vezető országúton a tóti erdőből kinyomulva, amikon tátik, ha a hivatalos közléseiét a magyar nyelv mellett anyai magét csatarendbe helyeztette. Nyugodtan vártam közeledőnyelven is olvashatja , s ha anyai nyelvét a szükséges ér- Bét, és mihelyt előrevonult, és csapataimeitol puskalövést cefféer-s nyilvánosan is eszközül hasítálni jónak talál- e el fogadtatott. Észrevettem azonnal, hogy az ellenség ezen ják, így jövőben is biztosan lehet arra számítani, hogy egy megtámadás által illetődve látja, hogy Ozorán már keresztül árváitól sem fog az ország törvényei iránt engedetlen lenni, nem mehet, és véres harcz lesz, — ekkor egy tisztes, kül- és nemzetellenes érzelmeket kebelében nem táplálasd. — A dött, és vélem alkndozni kivént. Én magam mentem, és Nyitramegyében mutatkozni kezdett Hurbánféle nyughatlan- mind a két vezérrel Roth és Filipppovics generálisokkal őrségük igaz , egy kevéssé népünket is meghökkentették , detekezvén,ők szabad átmenetelt kértek,mit kereken megtagadótánzásra nem hangolták, sőt a mi több, a hazafias érzelme tám,ás Roth generális azon fenyegetéséig, hogy Odorát alket és katonáskodási kedvet Árva hazafias érzelmű fiaiban gyártatja, és magának erővel utat tör, azt válaszoltam, hogy annyira felébresztették , hogy több nemes ifjak és ifjabb men i ezen esetben egész seregét lekonczoltatom. Erre magának gyes tisztviselők magukat az önkönytecek közé soroztatták, de egy kis időt kívánt tiszteivel tanácskozni, a népben is az önkénytecek toborzása a legjobb sikerrel foly. S Később Smét alkudozni kívánt, és én akkor Perczel s a hatóságnak azokat is el kell fogadni, kik talán szorosba István csepaivezér urat küldöttem, olly meghagyással, hogy orvosi vizsgálat mellett a mértéket kevesbbé ütnék meg, hogyha Roth generális magát megadja, és fegyvereit lerakja, 12 a haza védelmére mielőbb minél több harczosokat kiállithas- 1 algyői* által adja, Őtet embereim által a Dráváig hazakisértessünk. — Septemberhónapban Stromszky evang. eu- s tem. — Ezen feltételeimet az ellenség nem akarta , és így az perintendens ur a megyénkbeli evang. községeket feltárván, 5 éjjel bekövetkezvén , Roth generálisnak meghagytam, hogy azon éjjel seregével egész a tóti erdészetig visszavonuljon, nehogy engem az éjjel megtámadhasson. — Róth generális azt meg is tette, és az éjszaka egy puskalövés nélkül folyt le. Éjfélkor Görgey Arthur őrnagytól, ki oktober 5-kn Sailasra érkezett, kapta® azon örvendetes tudósítást, hogy ő segítségemre jön, és hogy az ellenségnek az átkelést Ozorán semmi áron ne engedjem. A rendes katonaság megérkezése bátorította népünket, és még az éjjel egészseregemet Odoráról kiparancsolva, csatarendbe állítottam, úgy, hogy reggelre az ellenség látta, minő tekintélyes erővel rendelkezhetem-Újra alkudozni kívánt, és én magam mentem az értekezésre. Róth generális által látván állását, hogy körülvéve, menekvése többé nincs, magát nekem feltétlenül megadja, és épen vele indulni akarok táborába, midőn Kökényesi őrnagy, mint Perczel Mór ezredes urnak küldötte, megjelent, Roth generálist szinte megadásra felszólítani. A megadás már megtörténvén , a többi feltételeket Perczel Mór ezredes ur kötötte meg. Ez az egyterű elősorolása az eseménynek , — a nagybecsű szakmányon kívül, melly 12 jól felszerelt és előfogatokkal ellátott álgyakból, számos társzekerekből, sok töltényekből és nagy mennyiségű fegyverekből áll, és a amilyeket Perczel Mór ezredes ur az álladámnak általadand, főtekintetnek tartom azon morális eredményt, mellyel az által édes hazánk nyer, mert az erőszakkal kényszerített horvátok szabadon bocsátása, minekutána fegyvereiket lerakták, igen jó hatást szült. Megesküdtek, soha Magyarország ellen nem szolgálni. Kötelességemnek tartom tisztelt főispán úrnak jelenteni, hogy minden vezérletem alatt levő tisztek hazafias buzgósággal parancsolataimnak engedelmeskedtek, és így a szerencsés kimenetelhez segítettek, de különösen megemlítem Perczel István csapatvezér úrnak erélyes magaviseletét és őreg és Heribán uraknak fáradhatlan és bátor működéseiket. Nem különben Csákány nyugalmazott kapitánynak bátorságát. Ozorai táborból october 10-kén 1848. Csapó Vilmos m. k. őrnagy. — Tordamegyéből sz „Ellenőr“ egy oláh egyén nyilatkozatáról tudhattatk, ki azt beszéli, hogy Balázsfalván többekkel egy szálláson volt, hol t. i. a gyűlés vezetői járták titkos éji gyűléseiket. Hallá ott, hogy Galliczia felől küldetnek a fegyverek a lázongó oláhoknak, mellyekkel a magyarokat és székelyeket lesznek megtámadandó!k. Mig azonban ezen lőfegyverek megérkezendnek, addig lándzsákat fognak készíttetni, s 15 nap múlva ismét gyültsék leend, a mikor aztán hatalmasan fel fognak lépni, ezt megelőzőleg tisztújítást tartván. Már a leendő tisztviselők ki is vannak jelölve. Azóta a szomszéd falvakban a czigányok éjjel-nappal készítik a lándzsákat. Pap Sándor a mezőséget titkon bejárja, egykét vezetőnek megmondja a fölkelés napját, s a mezőségen lesz kijelölve az egyik hely, ha Balásefalván a székely Bég netalán elnyomná a fölkelést. Urbán pedig Dózsen keresztül Kolozsvár ellen működend! — Caorhalomtájáról, oct. 7. Sietve kívánom tudatni az olvasó közönséggel, hogy Urbán ismét Bécsbe ment, de mikor hon van is, mind egymást éri a sürgönyileg vett és küldött gallicziai tudósítás. A biesketésbe már beleuntak. De van Naszódon egy derék vicárius is, kitől jött ama hir szárnyal, hogy ők Gallicziából 40 álgyat s arról felől érkező Pap őrnagy vezérlete alatt, lement volt testvéreiket e napokban várják. Hanem ennél még több is , hogy Balázsfalváról emissáriusok vannak kiküldve, a general-commandótól s állítólag b. Vaytól aláirt útlevelekkel ellátva, és kik szerint, van engedelmök a románokat felfagyverzeni. A lándzsák sietve készülnek is. Parancs szerint hat nap alatt minden román polgár köteles magát felfegyverzeni. Amaz emissáriusok megjelenve valamelly helységben, a népet összehívják ; s elbeszélik , hogy a „románok millyés lakosai Erdélynek, hogy mennyire elnyomák őket a magyarok, s zárták rablánczokon annyi századok óta ; de most itt a számolás ideje.“ (?!) A mennyire kivehető, nem lázitnak rögtön támadásra, de nem akarnak tudni ministériumunkról, nem az egész unióról ; nekik gubernium kell s román diplomaticai nyelv. Ugyde ezek által nem fognak-a kényszeríteni végletekre ? Uraim legyünk ébren! Becsülettel aki becsületes, de le a túlzott követelésekkel! — M. Szigetről, octóber 9-ikről tudósítják a K. Lapját azon irat tartalmáról, mellyet a borsai oláh előljárók a naszódi határőrségi ezred kormányától kaptak. Az