Pesti Hírlap, 1848. július-december (96-253. szám)
1848-12-07 / 233. szám
Hivatalos rovat. Felszólítás Ügyünk diadalát nem kirekesztőleg annak szentsége és igazságossága döntendi el, hanem eldöntendő az álgyuk és fegyverek hatalma. Azért fegyvert, álgyukat kell teremteni minden áron s minél többet; emberben hála istennek, ki a fegyvert forgassa, ki az álgyat elsüsse, hazánk szükséget nem lát, s bízvást elmondhatjuk, hogy annyi katonánk van, amennyi fegyvert adni tudunk. Apróbb lőfegyverek iránt a kormány már többfelé és régóta intézkedett, s végre a fegyvergyár is kezd hivatásának megfelelni, mióta felette az állomány szemei őrködnek. De a hadviselésnek, a diadalnak legfőbb tényezője az álgyutelepek. Ezeknek előállítása tehát az egyik feladat, mellyet a honvédelmi bizottmány magának kitűzött, kivált miután tüzéreink ügyességét maga az ellenség is bámulja. A kormány tehát intézkedett , hogy a honnak arra alkalmas helyein álgyak öntessenek és furassanak, mind vasból, mind pedig más érczből, és mivel az öntéshez megkivántató különbféle fémek közt az ón (Zinn) is nélkülözhetlen, felszólíttatik minden honpolgár, czinedényeinek, vagy bármilly — ez anyagból készült— szereinek a fennérintett czél elérése végetti beszolgáltatására. — Az állomány kisebb mennyiségeket is szívesen elfogad, sőt kész fontját egy p. forintjával beváltani. A beszolgáltatandó ón pedig elfogadtatik , illetőleg beváltatik Budapesten az arany és ezüst váltóhivatalnál, más nagyobb városokban a létező eóhivataloknál, valamint a különböző vidéken működő kormánybiztosok által kijelölendő helyeken, honnan aztán ismét ide szállittandók. Kelt Budapesten, dec. 4. 1848. Kossuth Lajos, a honvédelmi bizottmány elnöke. — Ő felsége utólagos jóváhagyása reményében, Mossing Miklós 62-dik soreredbeli százados, huzamos hű szolgálata tekintetéből őrnagygyá és a komáromi várban alakítandó anyakórház parancsnokául kineveztetik. Budapest, nov. 23, 1848. Mészáros Lázár, hadügyminister. Hivatalos közlés. A nádori irományok rendezésére kiküldött kormánybiztosok által eddig bejellentett nevezetesebb iratokból: „560. Felséges uram! ”Magyarországnak állapota e pillanatban némileg aggasztó, lemannyira, hogy napról-napra a legerőbb kitörések vár- shatók. — Pesten anarchia létezik. — A hatóságok bátor■sági biztosságok által vannak körükből mintegy kiszorítva ; — és míg a helytartótanács, — legalább még gr.Zichynek erélyes vezérlete mellett tekintélye külsejét fentartja, — az udvari kamara csaknem tökéletesen megsemmisült. — A nemesség már számos helyeken felkelvén, magának tettleg jogokat szerezni törekszik. Ezen anomál és veszedelmes helyzetben , mindenki a felelős ministériumnak legközelebb bekövetkező alakitásától várja mentségét. Ha úgy tekintjük is e tervet, mint calamitást, azon kérdés támad : valljon melyik a legkisebb calamitás ? Én csak röviden kívánom elősorolni azon három eszközt, mellyek által csak egyedül remélek még valamit Magyarországban elérhetni. Az első: minden fegyveres erőt kivinni az országból, és azt végpusztulásnak engedvén , tétlenül nézni az öldökléseket és gyújtogatásokat — nézni a nemességnek paraszttal való küzdelmeit. A második volna: Gróf Batthyányval (ki a népnek egyedüli hőse jelenleg— mert, ha még sokáig ingadozunk, nekie is letünhetik csillaga) a törvényjavaslatok Végett alkudozni, és mindent menteni , amit még menteni lehet, és a teendőket előre tudni , ha ő elégületlensége esetére netalán lemondana. A harmadik eszköz lenne : tüstént, a nádornak azabadságra bocsátásával,egy teljes és vérhatalommal felé ruházott királyi biztost, tekintélyes hadsereg kíséretében Pozsonyba küldeni , honnét az országgyűlésnek tetleges kioszlatása után , Pestre menvén , a vaskezű kormányt .Mindaddig működni hagyni,míg a körülmények kívánnak. Az elsőtől, nyíltan megvallom, visszaborzadok, iuert 1-ször az, hogy úgy mondjam, erkölcstelen és egy kormányhoz talán nem is illő, hogy alattvalóit, kiknek egy része mégis jó gondolkozású, tökéletesen elhagyja, és lázadás minden borzasztóságainak martalékul oda engedje ; továbbá pedig a többi tartományokban , a fékezhetlen nyers tömegnek adandó példa miatt , legkárosabb hatást okozhatna. A második eszköz jó, s még segíthet is, és noha első tekintetre az elválásnak színét viseli, mégis e perezben csak ez lenne egyedül biztosítása a tartomány megtarthatásának, feltévőn , hogy az újon kinevezendő urak még tökéletes befolyást képesek gyakorolni a mozgalmakra, — amit a jelen nehéz időkben, természetesen előre egész biztossággal állítani nem lehet. — Kedvezőbb idők fordultával majd máskép alakitni lehet igen sokat, ami jelenleg szakadást okozhatna.— Nem tudom, ha valljon ildomos alkudozások által nem lehetne-e nyerni még némellyeket Batthyány- és Deáktól, — de csak egyedül ő tőlök, — mert ha ők Pozsonyban tanácskozni fognak, mindentől tartok. E helyen azonban én , mint a státusnak hű tisztviselője , bátorkodom felségedet egy nagyjelentőségű körülményre figyelmeztetni , — mi történik akkor, ha az egyezkedés nem elkerülése esetére, gróf Batthyány mindent koczkára tenni, lemondani, stb. kész lenne ? Itt kötelességemnek tartom, nem ugyan rémíteni, de mégis az igazság mellett híven maradva, megjegyezni: miként illyféle esetben elkészülve kell lenni, a Duna mentében és Pozsonyból Bécsbe vezető országúton, a pozsonyi ifjuság és tán még a nemességterv része által is előidézhető demonstrátiónak,fegyveres erővel elsen,állásra. Ezen esetre még csak a 3-ik eszköz maradna fenn, feltévén , hogy ha annak kivitelére nézve akarat, és lehetőség nem hiányzanak. A 3-dik eszköznek igen gyorsan kellenék alkalmaztatnia. És itt 4 kérdés támad : a) elegendő pénz és lehetőség nem hiányzanak-e ahhoz , hogy nagyobb fegyveres erő Magyarországba küldethessék ? amiatt én legalább 40 - 50,000 embert értek. b) valljon a sereg kéznél van-e, és gyorsan összevonható-e? c) van-e ollyan királyi biztos, ki ezen foglalkozást elvállalná, és ahhoz tökéletesen alkalmas ? d) végre nincs-e kétség az iránt, hogy ezen eszköz a kívánt czél elérésére még elegendő leszen ? és később majd nem fog-e történni visszaegyezkedés ? és, hogy ennek tapasztalatánál, a többi örökös tartományok nyugodtan maradnak-e ? nem leszen-e szükség Gallicziában, Olaszhonban, stb. nagyobb fegyveres erőre? Mindezen kérdésekre, mellyeket én saját állásomból meg nem ítélhetek , — ha kedvező válasz adható, minélfogva a végrehajtás, csalódások és netalán utóbb összedöntendő számítások nélkül megtörténhető, ez esetben azoknak kivitele ellen nincsen észrevételem ; feltévén , hogy előbb gróf Batthyányval az egyezkedés megkisértetett, és ez iránt, a mindenesetre felrendelendő országos főhivatalnokok megkérdeztettek. őszintén megvallom: miként a dolgok jelen állásánál fogva, én a 2-ik mód mellett lennék kénytelen nyilatkozni , és nem kétlem, hogy az ország főhivatalnokai is, — noha velük még nem beszéltem, — hasonló véleményben vannak. Majláth országbírónak e részbeni nézetéről bizonyosat tudok. Ha mindazonáltal felséged, bölcs belátásánál fogva, az l-ső vagy s ik eszközt tartaná alkalmasnak, — kétségkívül a fennálló törvényekhez és eddigi szokásokhoz képest, vélem rendelkezendő, ha valljon azon esetre ideiglenesen Bécsben maradjak-e ? vagy máshová utaznom szabad legyen ? Felségednek Bécsben, márt. 24. 1848. hű engedelmes jobbágya. (Oldalt jegyezve: kiadathatik). István m. k. 23. mart. 1848. Hogy ezen eredeti okirat, mellyen oldalaelag : „Expediatur Stephanus 23/3. 1848“, valamint kívülről : „Kiadt. márcz. 24 én 1848.“ csász. kir. főlig István Magyarország volt nádorának ön saját kezével tett írása olvasható — valóságosan a nádori irodai igazgatói hivatalos szobában az elnöki számnélküli iratcsomóban találtatott, s mint illyen, az országos összeíró biztos urak által az én hozzájárulásom mellett számbavétetett, hitelesen bizonyítom, s valódiságáról kezeskedem. Kelt Tára Csütörtök Megjelent A lap minden nap, hétfőt kivéve. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással bérit. nélk.l írt 30 kr, a’ kiadóhivatalból elherdva 6 ft, postán borítékban hetenként 6-szor küldve 8 frt, 4-szer küldve pedig 7 ft 12 kr peng. — Előfizethetni Pesten, szabadsajtd-utczai szabadsajtdudvarban 811. az. a. a’ kiadóhivatalban, egyebütt min PESTI 281. HÍRLAP Előfizetési felhívás. December 7. 1848 Ah k. poatahivatalRil — Az awsztr. bfc*d*Ionba ’z egyéb külf. tartományokba ktíltetni kívánt péld. iránt a' megrendelés csal* a’ bécsi cs. főposta - hivatal utján törtínhetik. Mindenféle hirdetmények felvételnek . ’* cg? ■ 4-szer hasábozott apróbetüjü soreft, vagy ennek helyéért 5 peng?ykr, a’ kettős baziku sorért pedig 10 pengi kr szárfultatik. Közelgvén az uj év, tisztelettel figyelmeztetjük a t. ez. közönséget, miszerint a „Pesti Hirlapuk?..41 aki első félévi folyamára az eddigi föltételek szerint előfizethetni. Megjelennek ugyanis e lapok hetenként hatszor. Előfizetési ára félévre Budapesten házhozhordással boríték nélkül 6 ft 30 kr, a kiadó-hivatalból elhordva 0 ft, postán hetenként hatszor küldve 8 ft, kevesebbszer küldve 7 ft 12 kr pengőben.— Előfizethetni Pesten a „Pesti Hírlap kiadó-hivatalában (szabadsajtóutcza, szabadsajtóudvar ife 3. sz.) és minden posta-hivatalnál. Landerer és Heckenast, a „Pesti Hírlap 66 kiadói. Budapesten, dec. 5-én 1848. — Stoffer József nádori iroda- igazgató. in Vens hivatalos rész. Pest, dec. 6-án. Nem titok többé, megtörtént az olmützi cathedraléban, kihirdetteték Kremzierben , becsempészett német kinyilatkozványok által tudtul adatok, ahol lehetett, hazánkban utón és útfélen minden ember beszéli , hogy Ferdinánd lemondott ; jövendő trónörököse, Ferencz Károly, hasonlóul lemondott arról, amit még nem is birt, és fia, Ferencz József lépettetett trónra. I. Ferdinánd császár, mint tudjuk, a lemondási oklevélben is elfelejtkezett V. Ferdinánd királyról, mint uralkodása alatt annyiszor, és nem érint semmit azon viszonyok megszűnéséről, mellyek őt a magyar nemzethez csatolták. De annál többször fordul elő az összes monarchia megemlítése. Az ifjú Ferencz József, ki I. József névalott kiáltatott ki osztrák császárnak, már Magyarország királyának is nevezi magát; sigy, ami a lemondási nyilatkozmányban hiányzott, az uralkodás átvételét hirdető manfestumban uálilat##ceniek s nagyattak félbe lépések, mellyek e czélra valának irányozva. Most a valóság előttünk áll. Ferdinánd a mega lemondását a nehéz időkkel indokolja , mellyek ifjú erőt igényelnek. Ebből azt lehetne gondolni, hogy a koronás fő önállóságára czélozik. Tudják olvasóink, hogy a beteg s most már nyugalomra lépett királyt a camarilla vette körül. Ez iszonyú állapot volt. Mert a legszentebb ígéretek meghazudtolását foglalta magában. Magyarország ellen a legerkölcstelenebb háború indíttatott; a népek vérharczot folytattak ; a korona tekintélye naponként csökkent; az uralkodó személye gyűlölteték, és a birodalom felbomlással valt fenyegetve. Olly bonyodalomba vitte a camarilla az ügyeket, olly dissolutiót idézett elő, hogy kibontakozás már csak a névvel volt lehetséges. Egyszersmind azonban új politicával. Most az új név megvan, a becsületesebb politica elmaradt. És gondolják olvasóink, hogy a császárság átszállításával, az ifjú erő fölléptetésével egy önálló akarat mondatik ki, melly a bonyodalmak megoldására vezessen? Csalatkoznak. Az uralkodók első szava kegy szokott lenni: József manifestuma hadüzenet. Mielőtt a nemzet megkérdeztetek, mielőtt koronáját fejére tenné, mielőtt koronázási oklevelet adna ki, magyar királynak mondja magát Olmützben , s magáénak vallja mind azon törekvéseket, mellyek a magyar alkotmány, szabadság és nemzet pusztulására fektetők a monarchia egységét. A gesammt Monarchie, a gleiche Berechtigung, függetlenségünk helyett beolvasztatásunk és Magyarország provincialis állatára világosan állanak. Egy hajszál sincs többé, mellyre a kiegyenlítés reményét vetni lehetne. Hogyan állánk a dynastiával? Sohasem úgy , mint napjainkban , mióta e nemzet habsburgi szülött fejére tette koronáját. Valának e házzal sok viszontagságaink. Bilincsek, könnyük és vér töltik a történet lapjait. De legnagyobb összeütközéseink idején mindig valának a nemzetben egyes osztályok, cotteriák, néhány ember, kik által némi kapocs fennmaradt, s kik végre a kiegyenlítés orgánumaivá váltak. Az utósó időben semmi kapocs nem volt már. Támadottak valánk, nem támadók, ügyünk igazságáért, a camarilla erkölcstelensége ellen egy szó hangzott, valahol csak magyar ember lakott. Magunkra valánk egészen. A kik le nem akarónak mondani a kiegyenlítésről, végtekintetöket az uralkodó változására függesztették; egy uj névre, melly expiálja az óbünöket, vaallya meg-