Pesti Hírlap, 1849. január-július (254-332. szám)
1849-06-03 / 305. szám
VaMtanp 305. M«fj*l«nik • lap mindenntp, MiWt kitin. FéMti elírni» a két ffllérotban hárholhor- Jáaial borít. nélk. 0 ft SO kr. a kiadóhivatalból tihordva 6 ft, postán borítékban héttőként 6-atot küldve 8 ft. 4-szer küldve ptdif 1 ft IS kr peng. — Előfizethetni Pesten, szabadsajtd-utcza Horváth-ház 585. szám alatt a kiadóhivatalban, egyebütt minden PESTI HÍRLAP. Hivatalos rovat. Hirdetmény. A nemzetgyűlés által kimondott függetlenség, és Budavár visszafoglalásának Budavárosa által a városmajorban vasárnap folyó hó 3-án tartandó megünneplése alkalmával, hogy a pestiek is abban minél számosabban résztvehessenek, s ahhoz kényelmesebben juthassanak, a lánczhid, az igazgatóság beleegyezésével a közönség használatára, de csupán csak ezen ünnepnapon nyitva leend. Fest, junius 1-én 1849. Állód. rend. középponti osztály igazgatója Hajnik Pál. Rendeletek. A miniszertanács határozata következtében, a postaügy tározómhoz csatoltatván, rendelem, hogy az ország törvényhatósági, közhivatalai és hivatalnokai, minden, a postaügyre vonatkozó előterjesztéseiket, jelentéseiket,és illetőleg folyamodásaikat, ezentúl egyenesen hozzám intézék. Debreczen május 28-án 1849. Duschek Ferenci, pénzügyminister. I. Addig is, mig a tározómhoz csatolt postaügy rendeltetnék, az előlegesen rendszeresítendő postai számvevőség, föladatának teljes megoldása végett, szükségképen csak olly egyénekből lehetvén alakítható, kik tökéletes számvevői képzettségen kívül, a megfelelő postaügyi szakismeretnek birtokában is vannak: mindazok, kik a fenebb említett kellékek, és egyszersmind honfi erélyük, becsületességük és eddig hivatalos működésüknél fogva, valamellyik számvevőségi állomásra hivatást éreznek; a felebbi tulajdonok iránt hitelesen okmányolt folyamodásaikat, az elnyerni óhajtott állomásnak határozott megnevezésével, i. é. június 15. napjáig elembe terjeszszék. Az illető folyamodók kellő alkalmazásuk irányául értesíttetvén , miszerint a postai számvevőséghez, 1500 pft évi fizetvénybe leendő előléptetési reménynyel, 1200 pft. évi fizetvényes főszámtisztek, bíráló számtisztek 900 és 800 vizsgáló számtisztek 700, 600 és 500, végtére segédszámtisztek 400 pft évi fizetéssel fognak alkalmaztatni. Debreczen, május 28.1849. Duschek Ferenci, pénzügyminister Kinevezések. Az igazságügyi minister előterjesztésére a hétszemélyt a főtörvényszékhez általam kineveztetnek : elnök országbíróul báró Perényi Zsigmond, bírókul: idősb. gr. Eszterházi Mihály; idősb gr. Bethlen János; Bernáth Zsigmond ungmegyei főispán , Papszász József a tiszántúli kerületi tábla elnöke, Hosszú László kővárvidéki helyettes főkapitány, Szintai János bereghi követ és kormánybiztos, Blési János nagykunsági követ, Szumrák János beszterczebányai követ és tanácsnok, és Ruttkai József közalapitványi javak kerületi igazgatója. Kelt Debreczenben, május 29. 1849. Az ország kormányzója Igazügyi minister Kossuth Lajos. Vukovics Sebő. H. Az igazságügyi minister előterjesztésére az országos törvényszékhez általam kineveztetnek. Elnökül: Nagy Károly igazságügyminiszeri osztályfőnök; másodalelnökül: Toperczer Ödön bihari képviselő, s volt királyi táblai ülnök; Bírókul: Kendelényi Károly pestvárosi; Záborszky Imre somogyi; Budai András zempléni; Nagy József bihari képviselők; Komlóssy László ülnök a tiszántúli kéztáblánál; Fekete László kormányzói titoknok; Bérczi Antal szegedi tanácsnok; Bércsei Lajos volt királyi táblai ülnök; Szemere József zempléni főszolgabíró ; Bénai János városi tanácsnok; Paulekovics István zágrábmegyei alispán, és Hajka Demeter aradi helyettes polgármester. Kelt Debreczenben május 29.1849. Kossuth Lajos, országkormányzó. Vukovics Sebő, igazságügyi minister. Nem hivatalos rész. Nemzeti gyűlés. A felsőház május 29-ki ülésben a képviselőházi és átküldött adó tárgyábani törvényczikkel elfogadta. 163-dik Ülés a képviselőházban május 26-án d. n. 4 órakor. Elnök : Almássy Pál. Jegyzőkönyvhitelesités után: Elnök: Mielőtt a napirendre átmennénk, bemutatom Egerváros közönségének folyamodását, mellyben a szabad téglaégetést, és kisebb mértékben a séméretést minden egyes városi lakosnak megengedtetni kéri. A kérvényt választmányhoz utasittatik. Benyújtom még szintén Egerváros folyamodását, mellyben az általa egri érsek és Uptalan volt földes urai ellen kezdett úrbéri perben 1844. május hónapban Hevesmegye törvényszékén hozott ítélet végrehajtásával a szerződési határ visszabocsátásáért, s az urbéri viszonyok teljes megszűntetétével igazság kiszolgáltatásáért esedezik. A kérvényi választmányhoz utasittatik. Pécsa Ferenci, felső fehéri képviselő, kinek a ház megadta az igazolási engedelmet, igazolási adatait és folyamodását mutatja be. Heves megye folyamodik a házhoz az iránt, hogy jelen súlyos időkben, a megyei tisztviselők fizetésének szaporítása iránt törvényt hozni méltóztassék. Ezen irat még május 16-án kelt, mikor az e tekintetben kiadott belügyministeri rendelet oda nem érkezhetett. (Menjen a kérvényt választmányhoz.) Szász Károly képviselő bejelenti, hogy Pestre a kormánytól van kiküldve, tehát távozási engedelmet kér. Most a ház szabályainak értelmében, az adó iránti törvényjavaslat a határozatba ment módosításokkal együtt fog felolvastatni, és még egyszer szavazás alá bocsáttatni. Keller János jegyző felolvassa a módosítások szerint kinyomatott törvényjavaslatot. Elnök: Egyéb tárgy nem levél, az ülés eloszlik. Eloszlott d. u. 5 órakor. A lengyel. Emlékszem, ah! keserves volt azon nap, Midőn apám búcsút von és vasat Felkötve szólt: „Éin sem leszek többé rab S nem nézem rabbilincsben e hazát! Nem tűröm szolgaságunk éjjelét, Melly olly dermesztő, rémes és sötét. Légy boldog nőm! ne könnyezz, fűzd babérját A hősnek, — együtt látjuk a tavaszt, ha nem ------ne sírj, átkozd hazám hóhérját 6 add zálogunknak, add fiamnak azt! S ha a szabadság véres hajnala Még messze lesz, buzdítgasd általa. És te, szivemnek most nyíló virága! Tekints apádra és hallgasd szavát: Halálos a seb, mit honunkon vága A zsarnok kéz lelkén kell járnom át. S vagy vérszopónknak kényhatalma dúl, Vagy elveszünk szabadon — lengyelül! S ha a csatában szép halált találok, Neked fiam szivedre ezt kötöm : Örök, véres boszut ! mig e határok Nem tiszták. Addig nincs való öröm, Nincs nyugalom számodra! jó idő, Jó alkalom még harezra, nagy s dicső !“ fis jött; — s én nem feledtem hős apámnak Intéseit, szivembe vésve áll A szó : „boszut!“ A népek inni szállnak, A jelszó: „Előre! élet vagy halál!“ fis harezra keltek néppel zsarnokok, Néppel — minők a szittya-magyarok! S néztem könnyezve villámgyorsaságát A hős huszárnak Magyarhon felé, Nem volt neki a legnagyobb veszély gát: Halált s a kősziklát is áttöré. Huszár! jutalmad immár elnyered: Babér díszíti honszerelmedet. Eljöttem én is a testvér-magyarhoz, Haláltól vissza semmi sem riaszt; Földéről minden lengyel kis csomót hoz S halálhörgés közt csókolgatja azt, így harczolunk magyarral — általa Feltámadand még a lengyel haza. L o n k a i A. A Rákóczi csapat egyik kirándulása. A Rákóczi csapat május 2-kán B.-Hunyadra érkezvén, rögtön vállalkozott azon vonalra menni, melly közvetlenül a havasok alatt van. Nevezetesen Meregyón, a 3-dik század felváltotta azon őrhadi századot, melly az előtti éjjel az ellenségtől megtámadva megriasztatott. Az előőrsökre a havasi lázongók éjenkint tüzelni szoktak s egy illy tüzelés alkalmával a Monostoron létező 1-ső század előőrsei a támadókra rohanván, egy hosszú póznára függesztett levelet találtak, mellyben Topán falváról valami Korkis, ki magát őrnagynak nevezi, oláh nyelven fenyegetődzve követel vissza két moriseli foglyot, kiket az 1-ső század beadott, mit ha nem teljesitnénk, a monostoriak végpusztulásukat várják!! — E boszantó körülmények felingereltek bennünket s elhatározók a fenyegető rablócsorda ellen támadólag lépői fel.— Draveczki bánfi-hunyadi helyettes térparancsnok úr javaslata szerint több oldalról egyszerre akarók tervszerüleg megrohanni a lázongók fészkeit: Lapistyit az 1-ső és 2-ik század, Felső- Gyurkupaát a 3-dik és Alsó-Gyurkuczát a 4-dik század, melly a támadás középpontjául volt kitűzve. Két napig pihent a Csapat, s ez időt a veszedelmes havasi fészkek és rejtek-utak kiismerésére fordítók, május 5-kén pedig éjféltájban támadólag indultunk a havasokra Meregyó, Incséi, Valkó, Újfalu és Monostor felől egyezerre. A támadókban a Rákóczi csapaton kívül semmi más sereg részt nem vett, mert a Draveczki térparancsnok vezérlete alatt jövő másfél század honvéd feladata az volt, hogy az ellenség főfészkét F.Gyurkóczát megkerülje s a menekülni akaróknak útját állja. A Rákóczi csapat 1ő és 2-dik százada éjféltájban Lapistye felé indult Erdélyi s Bulyovszki századosok vezénylete alatt, s 3 órakor odavergődvén, Lapistye felett egy rémítő kopasz hegyen látta az oláhok előőreit, kik a támadó rákócziakat tüzeléssel fogadták. De a csapatbeliek tekintetbe sem vévén a tüzelést, tovább folytatták utjukat, s Pető Károly vezénylete alatt 50 ember indult alattomos völgyi utakon a helység felső részének elfoglalására. A nagy csapat csatárlánczcal fedezve nyomult elő a hegytetőn a Lapistye helység rémítő mélységben a hegy tövinél s a Szamos szélén tűnt elő. De ez vissza nem riasztó a bátor csapatot. A hegyen tartalékot hagyva, a főcsapat leereszkedett a völgybe, s jobbról-balról tömérdek puskalövésekkel támadtatott meg. De semmi ellenállót látni nem lehetett. A rabló oláhok a Bürü erdőből s a sziklák üregeiből tüzeltek, s a mieink visszalődöztek az erdőbe és sziklák közé. A csatártáncz előnyomulására a falu lakói ellen szegültek, s csak akkor futamodtak az erdő felé, midőn közülök 10 a csata piacon halva maradt. A 2-dik század az első tűzben k tűnőleg viselte magát. Kettő megsebesült, s az egyik kórházba küldetett súlyos sebe miatt. A másfél órányira szétszórt helység ellenszegülése annyira feíbőszíté a legénységet, hogy a rabló fészek rejtett épületeit parancsnoki engedelem nélkül lángba bobiták s félóra alatt Lapistyének a Szamoson inneni része megszűnt lenni. E falu többé meg nem támadja a magyart. E vérmunka után még tovább kell vala nyomulni a csapatnak, de a feldagadt Szamoson átmenni nem lehetett s egyesek hiába kisérték meg az utazást, a zajló hullámok által elsodortattak, nevezetes Kobolák tizedes csak mások segítsége által szabadulhatott ki a hullámok közöl. Ugyan ez időben a 3-dik század Bátori százados vezénylete alatt Felső-Gyurkóczát támadta meg északnyugatról. A Szamoson innen lakók már akkor mind átköltöztek a túlsó részre ellenünk harczolandók. Ezek régen készülnek a magyar ellen; lakóikat egészen kiüliték, s minden vagyonaikat földbe ásták. A csapatbeliek a földből több rejtett élelmiszereket kiástak, u. m. szalonnát, sót, búzát, lisztet stb. miből kitűnik, hogy a havasiakat kiéheztetni igen bajos feladat, mert azok élelmiszerek szűkében még most sincsenek. Találtak elásva fehér ruhanemüeket, fehér posztót, házi eszközöket stb. S e motozást az ügyes legények mind az ellenség sűrü tüzelései közt vitték véghez. Délután 2 órakor Bátori erélyes százados erősen kezdi tüzeltetni Fels-Gyurfeuczát, honnan az ellenség folyvást lődözött, s egy órai tüzelés alatt két oláhot elejtve, csak a folyam által gázolva hagyott fel a sziklás falu ostromlásával F.Gyurkóczának Szamoson inneni része veszedelmes völgyben fekszik, hova a túlsó partról bátran lörtözhetni, s azért a mieink által meg nem védethetvén halomra égettetett, a legénység pedig zsákmánynyal tért vissza győzelmi orv-érzetében Meregyóra. Ha az iga század honvédnek sikerült volna F.Gyurkucza háta mögé kerülni, úgy most F. Gyurkuczának Szamoson túli része sem léteznék többé. Magam a 4-dik század élére állva Alsó-Gyurkuczának indultam, mellyet az egész tervszerű támadás középpontjául jelöltem ki. Itt egy szakasz éji feladata jön a Szamoson hídépítést kisérteni meg, de a havas épen olvadván, a Szamos felette megdagadt, s ragadó hullámai a hídépítést meggátolák. A túlsó partról az oláhok itt is folytonosan tüzeltek, de többnyire sikeretlenül. Egyetlen egy szakasszal mentem már. 6 kán délután végig azon vonalon, honnan a télen karácsonykor egy pár ezer ember zavarodva hátrált, s mellynek szomszédságából az oláhok folyvást tüzeltek. A szakaszt felállitám s egy pár sortüzelés és egy ágyuszó elnémíta őket. Vannak ágyúik is és a Szamos alsó partján az erdőt sürü előőrseikkel lepték be. A Szamoson túl fekvő Alsó-Gyurkócza megjelenésünkre egészen elrémült. Sirás szivitáe hallatszott, a leányok podgyászt véve hátukra takarodtak ki az erdőbe, s az anyák bölcséstül vívák kisdedeiket a hegyek közé, honnan férjeik ránk lődözének. A Szamos által gátolva későn estve tértünk vissza a havasok közöl azon bizonyos tudattal, hogy az elrémült ellenség előlünk túl takarodott a Szamoson s igy a havasok egy nagy része meg van tisztítva az ellenségtől. Egyes haramiákat minden bokorból várhatunk, mert ezeket a sürü fény velői kiirtani lehetetlen, s azért minden itt járónak el kell készülve lenni az illy megtámadásra, mert az oláh a szűk ösvényen a barlangokból és hasadékokból lő a nélkül, hogy őt láthatnék és a földig galyás fenyőfák mögé áll, hol őt feltalálni lehetetlen. Egyes orgyilkosok s titkon támadók ellen tehát itt el kell készülve lenni ezentúl is, de rendszeres nagyobb erő nem Junius 8. 1840. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba s egyéb külf. tartományokba küldetni kívánt péld. iránt a megrendelés csak a bécsi cs. főposta - hivatal utján történhetik. Mindenféle hirdetmények felvétetnek, s egy 4-szer hasábozott apró betűjü sorért, vagy ennek helyéért 5 pengi kr. a kettis hasába sorért pedig 10 pengi kr. számittatik.