Pesti Hírlap, 1879. január (1. évfolyam, 1-30. szám)
1879-01-01 / 1. szám
1879. január 1. PESTI HÍRLAP. 5 nagyon kételkedve, várja a jobb jövőt. Minden készen volt az átadásra, hanem a pesti társulat kikötötte, hogy a szerződés csak akkor lép életbe, ha a kormány megengedi, hogy a Margithidon egy vágányt fektethessen le. S a kormánybölcsesség, melynek titkait a korlátolt alattvalói ész sohasem fürkészheti ki, kijelenti, hogy a Margithídon nem lesz jó vasút, mit neki a fővárosi üzletemberek érdeke, mit neki a lakók kényelme, mit neki egy fővárosi közlekedési botrány megszüntetése? Mi jelentősége van mindennek azzal szemben, hogy a Margit-hid idilli csendjét ne zavarják a lóvasúti kürtök és Csengetyük. Hogy az idétlen lóvasúti kocsik meg ne zavarják a Margithíd gyönyörű építészeti és aesthetikai összhangját! mert más indokai alig lehetnek az igen tiszteletreméltó kormánynak, midőn a fővárosi forgalomnak egy oly nagy szükségeit, mint a budai lóvasúti botrány megszüntetése s a két lóvasút összeköttetése, betöltetlenül hagyja. A híd talán nem bírja el a fokozott közlekedést ? Dehogy nem ! Talán nem elég széles? Dehogy nem! Talán a nagy forgalmat gátolnák a lóvasúti kocsik! Ah! dehogy. Hiszen semmi forgalom sincs azon az elhagyatott hídon. De hát mi lehet a szabadelvű iromány ezen reactionárius eljárásának az oka? Nem kutatjuk, mert aligha tudnók felfedezni. Hanem sürgetőleg kérve kérjük a közlekedésügyér urat, hogy legyen már végre méltányos a főváros forgalmi érdekei iránt s vessen véget egyszer ennek a budai lóvasúti botránynak. — Budapesti gabnatőzsde. Csekély ajánlat és teljes vételkedv hiány mellett nem volt forgalom. — Határidőüzlet szintén jelentéktelen ; buza, tavaszra 862’13 frt; kukorica, május—júniusra 495 frt; zab, tavaszra 5‘75 frt. — Lunaszéke. Mindenki tudni fogja, hogy a budapesti közraktárakról akarunk szólni. A belügyért úr megint szaporította az ezen ügyre vonatkozó okiratok légióját egy a fővároshoz küldött leirattal, melyben azon érdekes felfedezésre jut, hogy miután a „Meiggs and Church“ céggel a tárgyalások megszakíttattak, az illető szerződési tervezetet felülvizsgálni felesleges. Továbbá aggodalmait fejezi ki a miniszer aziránt, hogy a házi építkezés és a házi kezelés a közraktáraknál is aránytalanul drágának fog bizonyulni; végre pedig kijelenti, hogy államsegélyre csak akkor számíthat a város, ha a közraktárak mindjárt kezdetben oly mérvben építtetnek, hogy a kereskedelem minden igényeinek képesek lesznek megfelelni. A miniszter úr ezen figyelmeztetése valószínűleg csendes utalás akar lenni arra, hogy a város — sok millióba kerülő — eredeti tervezeteket hajtsa végre ; tekintettel brilliáns pénzügyi viszonyainkra ez mindenesetre nagyon ajánlható. napi hírek. — (1879.) Háromszázhatvanöt nap és éj hivatalos nevéül e négy betűt rendelik el számunkra a mai napon. Ő felségének, az Időnek legkegyelmesebb miniszterei, a kalendáriumok. E kormányrendeletnek is van oppositiója. A mohamedán Mohamed, első prófétája futásának emlékét tiszteli meg s keresztbe font karokkal Mekka koporsója felé fordulva irja fáradhatatlanul hedszállt; a még ősibb zsidó Istennel, személylyel, prófétával sem elégedve meg, magának bolygónknak teremtésével azonosítja nemesi oklevelének keltét. Mi 1879-et üdvözöljük s valamint a fiúnak azt szoktuk kívánni, hogy derekabb legyen apjánál, a ma bekopogtató újévnek is az kötjük lelkére, legyen elődjénél örömekben dusabb, csalatkozásban, szenvedésben és megpróbáltatásban szegényebb, üdvözöljük azon optimista mosolylyal, mely a világba lépő csecsemőt szokta fogadni s szeretjük hinni, hogy politikai dajkálói s a diplomaták mindent el fognak követni békés megerősödésére, áldásos pályafutására. (Az udvar köréből.) Gödöllő napról napra néptelenebbé lesz. Rudolf főherceg trónörökös már elhagyta a gödöllői kastélyt, követni fogják őt holnapután királyi szülei, ámde nálunk marad a kis Mária Valéria főhercegnő. Nemcsak a trónörökös, hanem a királyné utazása is Angliába véglegesen elmarad és a trónörökös az egész telet Prágában, a királyné pedig Bécsben fogja tölteni, honnan azonban a budapesti tavaszi lóversenyek idejére ismét hazánkba fog visszatérni. Három nap előtt királynénk levél útján kérte meg Auersperg hercegnét, hogy engedné meg, miszerint a hercegné kis leánya, aki egykorú Mária Valéria főhercegnővel és annak legkedveltebb játszótársnője, sőt meghitt barátnője, minél előbb Gödöllőre jöhessen. A hercegné válasza abból állott, hogy leánya már a mai délutáni postavonattal megérkezett Budapestre, ahonnan egy udvari vagyon röpítette ki a fiatal hercegnőt Gödöllőre. A két kis barátnő tehát együtt fog búcsút mondani a távozó évnek. Mind Mária Valéria főhercegnő, mind pedig kis barátnője az egész telet Gödöllőn fogják tölteni. (A hivatalos lap) mai száma közzéteszi a megyék 1879. évi közigazgatási, árva- és gyámhatósági kiadásainak fedezéséről, az 1879. évben kiállítandó újonc és póttartaléki jutalékok megajánlásáról, az 1875: 49-ik és 1877 : 9. törvénycikkek módosításáról szóló szentesített 1878: 33, 34. és 35. törvénycikkeket és megkezdi a Németországgal kötött kereskedelmi szerződésről szóló 1878: 36. törvénycikk közzétételét. — Király ő Felsége kinevezte dr. Fröhlich Izor egyetemi magántanárt, az elméleti természettan nyilv. rendkívüli tanárává a budapesti egyetemen s egyszersmind megengedte, hogy dr. báró Eötvös Loránd budapesti egyetemi nyilv. rendes tanár az elméleti természettan rendszeres előadásának kötelezettsége alól felmentesítsék, s a kísérleti természettan rendszeres előadásával bízassák meg. — A vallás- és közoktatásügyi mi- niszter a siketnémák váci orsz. intézetéhez Ulrich I Géza okleveles néptanítót tanárjelöltté nevezte ki. — Az igazságügyminiszter Hajdú Sándor nyírbátori és Luza György kisvárdai királyi járásbirósági irnokot, saját kérelmükre, kölcsönösen áthelyezte. — Pressinger Vilmos fővárosi lakos, cs. kir. nyugalmazott főhadnagy ,,Strehlen“-re, Lovrich Gyuláné, született Puskás Gizella nagy-bányai lakos gyermekei Csüdör László és Csüdör Sándor „Lovrich“-ra változtatták vezetéknevöket. — A csokonyavidéki népnevelési egylet alapszabályai megerősittettek. — (Az öreg Ellenőr tanyáján) szellemesen szerkesztett s csinosan kiállított kis újévi meglepetés jelent meg „suttyomban.“ Nem vélünk indiseretiát elkövetni, midőn a szedők dicséretére való e kis gratulátiót fölemlítjük. Megérdemlik ezt néha Guttenberg szorgalmas emberei is, kik nélkül még „suttyomban“ sem értesülhetnénk a világ dolgairól. — (Tamássy József), a népszínművek hőse Sylvester délutánján vezette oltárhoz Schober Irén kisasszonyt. Tanú Komócsy József volt; a lakodalmi ünnepély legkedélyesebben folyt le. Kívánunk az uj párnak boldogságot s nem egy megelégedett uj évet! — (Negyvenyolc gyermek megf u 11.) Franciaország Omne-departementjában La Chapelle Mouche-ban borzasztó szerencsétlenség történt, ötvenkét gyermek, akik épen az iskolából jöttek ki, a mezővároshoz közel fekvő tó jegén játszottak, mulattak, midőn a jég egyszerre betört alattok. Negyvennyolc gyermek megfalt s csak négy maradt életben, kik nem merték magukat a gyenge jégtáblára bízni. (Hogy hívják az anyját?) Egy vidéken lakó, magát úri embernek tartó egyénhez beállít a hagyatékot leltározó bizottság. A bizottságban levő biró s az úri eber közt következő párbeszéd keletkezett: „Hogy hitták az édes anyját?* — „Nem tudom.“ — „De csak tudni fogja az édes anyja nevét“, vélekedik a biró meglepetve. „Nem tudom, mert én csak úgy hittam, hogy mámi,“ felel az úriember. „Hát az édes atyja, hogy hitta a mámiját ?“ faggatja tovább a biró. „Ő is csak máminak hitte“, volt az újabb felelet. Történt pedig ez, — mint a „Los. Hir.“ irja — Nógrádmegye—a községében 1878. december havában. — (Frankenburg Adolf,) jeles veterán írónk, ki az ötvenes években oly jelentékeny szerepet játszott irodalmi mozgalmainkban, mint már röviden jeleztük, január 5-én félszázados jubileumát ünnepli. Sietünk üdvözölni e jelesünket, aki a legközelebbi időig is meg tudta őrizni ifjai lelkesedését minden iránt, a mi irodalmunk fejlését és virágzását előmozdíthatja. Élénk, szellemes tolla még mindnyájunk emlékében él. Több fővárosi író rándul le Sopronba ez ünnepélyre, képviselve lesz a m. tud. Akadémia és Kisfaludy Társaság is, ez utóbbi Győry Vilmos és Agai Adolf által. Az ünnepélyt a soproni írói- és művészi kör rendezi, programmja a következő : 1. „Hymnus“, énekli a férfidalegylet. 2. Frankenburg Adolf életrajza Möller Edétől. 3. Aranytoll átnyújtása Hérits János alelnök által. 4. A sopronyi hölgyek ezüst babérkoszorújának átadása Veress József által. 5. Rákóczy-induló, két zongorán előadják Molnár Józsefné, Krippel Irénka, Koller Ede és Dr. Wallner Ignácz. Az ünnepélyt társas vacsora és táncz zárják be. (Magyar pasa.) A „Pester ” Lloydsban olvassuk, hogy a budapesti születésű Blum Gyulát az egyptomi khedive pasává és másod-pénzügyminiszterré nevezte ki. Blum Gyula az első zsidó pasa Aegyptomban s kineveztetését nagy örömmel fogadták mindenütt, hol mély szakértelmét és igazságosságát méltányolják. Különösen az aegyptomi főváros osztrák-magyar kolóniájában örvendenek kinevezőeésének, miután hiszik, hogy általa az aegyptomi kormány nagyobb mérvű gyámolításában fognak részesülni. — [Nazarénus kárpitos.) Rozsnyón a múlt héten egy fiatal iparoshoz egy tolvaj lopózott be. A gazda meghallván a zajt, előkapta revolverét, de mint nazarénusnak eszébe jutott a tsz-parancsolat azon meghagyása, hogy „ ne ölj !“, visszaakasztotta hát a revolvert a szögre, felkapta zsebóráját, kiosont egy melékszobába, s ott várt reggelig. Csak virradatkor ment vissza szobájába, megnézendő, hogy mit hagyott a tolvaj ? A madár, talán észrevévén a gazda előzékenységét, nem akart kisebb gavallér lenni : csak az asztalban talált készpénzt vitte magával, holott ha kedve úgy tartotta volna, kiüríthette volna a nazarénus lakását az utolsó szögig. (Az áviz pusztításairól folytonosan érkeznek jelentések; a Körös újabban elöntötte M.Keresztes és Ártánd falvakat; a Berettyó szintén aggasztóan árad.Kabátlopások az egyetemi olvasókörben már majdnem napirenden vannak, egy idő óta alig múlik hét, hogy legalább egy kabátot el ne lopnának az olvasóteremből; a múlt napokban szintén elvittek egyet, s minden igyekezet dacára sem lehet, a valószínűleg igen gyakorlott tolvaj nyomára jönni. (Egy kóboszuja) Assolant Alfréd a „Marseillaise“ hez a következő kissé arrogáns, de szeget fején találó levelet irta: Páris, dec. 26, 1878. „Uram ! A francia akadémia választott. Huszonkét halhatatlan bevitte Audiffret-Pasquier urat,itt fehér lappal szavazott, a többi távol tartotta magát. Én tehát egy szavazatot sem kaptam. Az igaz, hogy csak az utolsó órában léptem fel s nem tettem látogatásokat. Néhány barátom rászallotta is. Ön igen jól tudja — mondá az egyik, hogy szokásban van e halhatatlanok előtt letérdelni s igy szóim: Domine, non sum dignus — mire a másik, meghatva ily nagy szerénységtől, jóságos arccal mondja: Dignus, dgnus est intrare in nostro docto corpore. Mért nem járt el ön is ekként,a.gy mért lépett fel jelöltül? Erre ezt válaszoltam: Ngsn tettem látogatásokat, mert minden kötelesig 51