Pesti Hírlap, 1879. május (1. évfolyam, 119-149. szám)
1879-05-01 / 119. szám
Budapest, 1879. ______119. szám.____________________Csütörtök, május 1. Előfizetési árak: Hirdetések: Egész évre 14 frt — kr. B H * kiadóhivatalban vétetnek fel. Orati Umi 10 Egyes szám 4 kr. H B M KUK B BB BB Budapesten, nádor-utcza 7. — i ü u II iii n l. II ■ Kiadó hivatal ■ BIH BIT B B ■ ■ B B B BBI BFpmB hova a lap szellemi részét illeti Budapest, nádor utca 7. “1”df *”“« A- ..ft 70 . I Bérmentetlen levelek csak is- POLITIKAI NAPILAP.^E^ -tTTÄSta ---------------------------------. ~ ~~ - és szombatja a képtár ; vasárnapokon Orsz. képzőművészeti társulat tárlata, (tíu megtekinthető. Közvágó Alda. Soroksár NAPTÁR LÁTNIVALÓK. d. e. 1001-ig fölváltva a gyűjtemények gárát, saját ház.) Magyar tudományos it végén a vám mellett. Városházi* Csót * katholikus: Fülöp és Jak. Nemzeti muzeum. (Muzeum-körut.) valamelyike, a könyvtár pedig minden akadémia. (Ferenc-József-térsaját ház.) régi a városház-téren, annj a Lipőt.. Nyitva: d. e. 9—1 óráig, hétfőn és hétköznapon 9—1-ig. Országos képtár Iparmúzeum. (Sugárút,a képzőművészeti utcában 24. sz. a.Varosi vigadó (redoute ) protestáns: Pülöpuaka). csütörtökön a természet- és néprajzi-tár. (Eszterházy-féle) az akad. palotájában. társulat háza.) Királyi vár és várkert az aldunasoron. állatkert a város . görögorosz: János. kedd. és pénteken az ásványtár. szerdán Nyitra: vasárn., szerd. és pént. 91-ig. Budán, az udvar távollétében mindig ligetben.___________________________ A mai szám tartalma: I. Sándor, Bolgárország fejedelme. — Politikai hírek. — Nyílt levél Mocsáry Lajos országos képviselő úrhoz. — A TISZTELT HÁZBÓL XXII. — POLITIKAI SZEMLE. — Külföldi lapok az ezüstmenyegző alkalmából. — Fővárosi ügyek. — Tudomány és irodalom. — Színház és művészet. — Táviratok. — Bécsi apróságok. — Napi hírek. — Vidék. — Törvényszéki csarnok. — Közgazdasági hírek. — Színházak és mulatságok. Színlapok. — Vízállás. — Tárca: Esős időben. — Regény: Két férj neje. (Folytatás). — Vegyes. — A budapesti értéktőzsde. — Hirdetések. I. Sándor, Bolgárország fejedelme. A bolgár államalakulás első fázisa minden nagyobb szerencsétlenség nélkül befejeztetett: a tirnovai nemzetgyűlés elkészítette fővonásaiban az ország alkotmányát s tegnap megválasztotta a fejedelmet. A fiatal Battenberg Sándor herceg, az orosz császárné rokona s ez idő szerint gárda-hadnagy a német hadseregben, előre láthatólag meg fogja nyerni a hatalmak helybenhagyását, mely a berlini szerződés értelmében fejedelemmé választatásának érvényességéhez szükséges, és az európai uralkodók lajstroma rövid idő alatt egy számmal meg fog szaporodni, mely ez idő szerint »Első Sándor, Bolgárország fejedelme“ nevét viseli. Maga Bolgárország felszabadulásának s önálló állammá alakulásának ténye sem Magyarország, sem Európa s a civilizáció érdekeivel nem ellenkezik. Sőt inkább: ha sikerül az államnak a valóságban teljessé tenni függetlenségét , ez csak előmozdíttatja azon érdekeket, melyek a mieink is. Ha volt és van Európában s elsősorban Magyarországon ellenszenv a berlini szerződés s az új államalkotása ellen, annak forrását kizárólag azon bizalmatlanság képezi, melylyel a bolgár nép államalkotó ereje, és vezetőinek becsületes, jó indulata iránt viseltetünk. Mi magyarok nem tagadjuk, sajnálattal látjuk a török hatalom megszűnését a Duna és Balkán közti területen. Sajnálattal, mert Törökország — amióta nem tudott többé ártani — a legkényelmesebb, mert nem veszedelmes szomszédunk volt. De ha egyszer Európa, s vele együtt monarchiánk külügyi vezetése elkövette azt a nagy hibát, hogy megengedte a török hatalom rombadöntését, akkor csakugyan nem tehetett okosabbat, mint a földet, melyen a félhold hatalma megtörött, független, önálló állammá nyilvánítani. Kimondjuk nyíltan: az önálló Bolgárországot az adott viszonyok közt a kérdés legcélszerűbb megoldásának tekintjük, de csak egy feltétel alatt: ha valóban független lesz , ha képes lesz a berlini szerződés által biztosított önállását Oroszország ellen is fentartani. Ebben fekszik ma a bolgár kérdés súlypontja. Ha a bolgár népben van elegendő valódi nemzeti érzület és politikai érettség, ha az új fejedelemben lesz elég kormányzási képesség és önérzet arra, hogy a török uralmat, melyet lerázniok sikerült, ne cseréljék fel — bármily elburkolt alakban — az orosz uralommal; hogy hazájukból ne egy fiók Oroszországot, hanem valóban bolgár országot csináljanak; ha lesz bennök annyi belátás és hazafiság, hogy felismerik hazájuk speciális érdekeit és aszerint cselekszenek, akkor nekünk magyaroknak semmi kifogásunk sem lehet az új államalakulás ellen, sőt akkor megbízható szövetségest nyerhetünk benne a jövőre , mert minden keleti állam, mely a maga nemzetiségét védi idővel mellénk fog sorakozni, hogy óvjuk meg a pánszlávizmus veszedelmével fenyegető Oroszország ellen. Ellenkező esetben, ha a bolgár nép és fejedelme elég nyomorultak arra, hogy önként lemondjanak Európától kapott függetlenségükről, s ennek formai megóvása mellett fejet hajtanak a muszka befolyás előtt, — ha elkövetik hazájukon azt az árulást, hogy a népet, melyet Európa felszabadított, Oroszország vazallusává teszik, — ha független nemzeti létek megalapítása helyett abban keresik feladatukat, hogy a cári hatalom ágensei, az orosz hóditó tervek előőrsei legyenek, ha ekként megcsalják Európát s elárulják hazájukat, akkor Bolgárországban hazánk és Európa ellenségeinek száma szaporodik, akkor az uj állam kétséges jövőnek megy elébe. Oroszország az időt, melyre Európa elég oktalan volt,e tartományt kezébe hagyni, tőle telhetőleg felhasználta arra, hogy a fentebbi alternatívának második része menjen teljesülésbe. Oroszok által szerveztette az ország igazgatását, orosz tisztekkel rakta meg a bolgár milíciát s minden lehetőt megtett arra nézve, hogy erkölcsi hatalmát meggyő A PESTI HÍRLAP TÁRCÁJA, Esős időben. (Tanulságos mese felnőttek számára.) Mikor az idő borongós, szomorú, akkor kétszeresen kapós az oly olvasmány, mely mulattat. Például, ha az eső kövér cseppjei verdesik ablakunkat, m oly édes örömmel halljuk az arab meséket, melyek csiklandozzák a képzeletet, és gondolatot ébresztenek. És most is oly borult az ég, úgy sírnak a felhők, mintha egy elvesztett jó barátot siratnának, a szél kóvályog az utcán s változatos akkordokban fütyörész föl s alá, s nekem akaratlanul eszembe jut egy mese a „boldog férfi ingéről.“ Hát hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy keleti kalifa, aki beteg volt, s akit nem tudtak lábra állítani semmiféle gyógyírral, kenőccsel, balzsam eszenciával. Végre jött azután egy dervis, aki azt mondá, hogy a kalifa abban a pillanatban meggyógyul, mihelyt mutató ujjával egy boldog férfi ingét megérinti. Lett erre nagy látás-futás, vezérek, basák, janicsárok, eunuchok és rabszolgák mind szétszaladtak egy olyan halandót keresni, ki magát boldognak vallja. Tűvé tették az egész vidéket és nem találtak sehol. Mindenkinek volt valami baja, panasza. Végre egy eunuch talált egy, szegény nap- ; számost a mezőn, amint gondtalanul heverészett a fa alatt, elégült arccal nézve a kék eget. — Ez az ember bizonyosan boldog, gondolá az eunuch, s talán nem is tagadja. És a szegény napszámos nem is tagadta. Az eunuch mód nélkül megörült, s nem is gondolt arra, hogy lehet ám még bibéje is a dolognak. — Add nekem az ingedet! mondá neki. — Nem adhatom. — Adok érte kincs aranyat. — Ha a világot nekem adod, akkor sem adhatnám neked. — Miért nem ? — Mert nincs! Ez a mese egy történetet szült, melyben nincs sem kalifa, sem dervis, sem eunuch, hanem igaz. Színhelye sincs olyan messze, mint Mekka, Kairó, Bagdad. Budapesten kezdődik és Szegeden végződik. El is mondom ezt is. Ilyen esős időben nagyon kapóra jön az ilyen. Volt Budapesten egy kedves, gazdag szép hölgy, kit a világon minden untatott. Szép volt, énekelt és festött, mint egy szülő-t tett művésznő, és mégis unta magát, mert nem volt sem dolga, sem szenvedélye. Egy nap olvasta ezt a mesét a „boldog , férfi ingé“-ről és fölkiáltott: — Mily élhetetlenek ! Még egy bldog ember ingére sem tudtak szert tenni. Én megmutatom, hogy kerítek egy boldog aszszony ingét. Azonnal elindult. Először is egy híres énekesnőhöz ment, kinek velencei csipkével szegélyzett inge volt. — Fájdalom, asszonyom — felelé az, én nem vagyok boldog, mint ön hiszi. Igaz, hogy tapsolnak, magasztalnak, van sok imádóm, irigyem, elárasztanak virággal s dicsőítő hírlapi cikkekkel, de van egy fiatal énekesnő, kinek odaadták már két jó szerepemet, s akit egy tárcaíró jobban magasztal, mint engemet. Ez megmérgezte boldogságomat. Ment odább. Beköszöntött egy nagyvilági delnőhöz, ki csak imént ment férjhez, s a ki finom balisztingét akár nászgyürűjén is keresztülhúzhatta volna. — Istenem, azt képzeli ön, hogy ez a pompa, kör, bál és opera boldogság. A szalonok királynőjének mondanak, s én érzem, hogy az illem rabszolganője vagyok. Látogatnom, fogadnom, sétálnom kell, akár van kedvem, akár nincs. Oly zaklatott, élet ez az enyém, hisz én nem vagyok a magamé. A finom baliszting sem ért tehát semmit. Hölgyünk fölkeresett tehát egy takaros mosónét, kinek vászoninge és gondtalan arca volt. Szőke haján szalagos fejkötő, s , szép termetére karton ruha simult bokorugrósan. _________________________■ SAtti n di«u*u * ««•«»*- a »