Pesti Hírlap, 1880. január (2. évfolyam, 1-31. szám)
1880-01-14 / 14. szám
2 _________________________ verekedésből mesterséget űző embereket, s ez által tökéletesen lehetetlenné tennék minden lovagias elégtételverés módját. Hogy pedig személyes sértésért csak a megsértett személy követelhet elégtételt, ez a lovagiasság szabályaiból következik, ha csak a megsértett fel nem nő, vagy védképtelen. 11. §. A bíráló bizottság határoz azon személyi kérdésben, hogy a felelős szerkesztő által megnevezett cikkíró bír-e az elégtételadás képességével ? a szerkesztő nem állíthat az elégtételt keresővel szemben szolgai viszonyban álló egyént, sem kétséges jelleműt, sem nyomorékot, sem olyat, a ki jogosan követelt elégtétellel adós, sem professionatus bérvivőt, s ez esetek bármelyikében maga köteles helytt állani, ellenben az írói hírnév nagyobb vagy kisebb volta kérdést nem képez. 12. §. Akár a sértett, akár a sértő fél szólítja fel a bíráló bizottságot a sérelmes ügyben, a bizottság tartozik huszonnégy óra alatt az ügyet megvizsgálni és határozatot hozni benne. A vizsgálatot a következő szempontok irányozzák. a) mevltalában a magánbecsület és reputáció személyes megsértését tartalmazza-e a neheztelt cikk, vagy pedig oly adatokat hoz nyilvánosságra, melyek az ország anyagi és szellemi érdekeit, a közönség jóllétét, a közerkölcsiséget s a nemzeti becsületet közelről érintik ? az utóbbi esetben ismét: nem alaptalan ráfogások-e a közlemények? vagy ellenben kétségtelen hitelességű adatokkal bebizonyíthatók ? b) Illetékes személy-e az elégtételt követelő a fenforgó kérdésben, vagy nem az ? Ha akár alaptalan magán becsületsértést, akár be nem bizonyított ráfogásokat konstatál a bíráló bizottság az eléje adott közleményben, legelső sorban felszólítja a sértést elkövetőt, hogy lapjának legközelebbi számában a sértést teljes igazság szerint megorvosolja. Ha pedig ez a legközelebbi számban meg nem történnék saját határozatát a bíráló bizottság minden hírlapnak megküldi közzététel végett, s azonkívül a sértettjeinek fennhagyja, hogy a sértőn bármely más után megtorlást vegyen s a „Kör“ ez utóbbival ily esetben solidaritást nem vállal, s tagjai sorából kitörli, s azt hírlapok utján közzé teszi, s az ekként kitörölt szó a kör tagjai közé többé föl nem vehető. Ellenben — ha azt konstatálja a bíráló bizottság, hogy vagy nem volt sértő szándék és kifejezés a cikkben, vagy nem volt a tárgy olyan, mely személyes becsületsértés alapját képezné, vagy sértők ugyan a vádak, de alapos bizonyítványokkal támogatják s a közügyet érdeklők, vagy, hogy az, aki az elégtételt kéri, a sérelem által személyesen érintve nincs; vagy nem az által van érintve, aki elégtételadásra fölhivatott: ezen esetben kimondja a bíráló bizottság, hogy ez ügyben személyes elégtétel adásnak, a kihívott részéről helye nincs, s ez azt a lovagiasságán ejtett csorba nélkül visszautasíthatja. Ha e visszautasítás következtében a visszautasítót bárminemű személyes megsértés éri, a bíráló bizottság, elnöke által, 24 óra alatt kiadja e kérdés fölötti határozatát, mely határozatot minden tagtárs lapszerkesztő tartozik a saját lapjában közzétenni, s ha a határozatban kimondatik az, hogy a kérdéses esetben ildomtalan zaklatás, kötekedés, megfélemlítés forog fenn, — ez által a megtámadott hírlapíró felszabadittatik sérelmének orvoslatát és védelmét a törvényes utón kereshetni, lovagias reputációjának minden megcsorbítása nélkül, s azért és ennek minden következményeiért az egész magyar hírlapírói kör in solidum szavatosságot vállal. 13. §. Ezeken kívül joga és feladata a bíráló bizottságnak ellenőrködni a fölött, hogy az irodalmi viták, még ha politikai kérdések fölött folynak is, az irodalmi illem és társadalmi tisztesség korlátain túl ne csapongjanak; az ezeket áthágók ellen kezdeményezési joggal bír, még azon esetben is, ha tiszteletet érdemlő egyéniségek megsértése esetében magánpanasz nem emeltetnék, s ily esetekben netaláni rászólását nyilvánosan kifejezi. 14. §. A tagok jogai és kötelességei. Minden lapszerkesztő tagnak kötelessége a kör közgyűlésének s a bíráló bizottságnak határozatait lapja rendes szerkesztői rovataiban, változtatás nélkül közzétenni. Kötelessége minden ezen határozatokkal ellenkező nyilatkozatoknak lapja minden rovatát, a hirdetményit is ideértve, elzárni. Tartozik minden lapszerkesztőtag lapjának egy példányát a kör könyvtára számára beküldeni. Tartozik minden rendes tag, a maga szerkesztőségileg el nem intézhető személyes ügyét, mielőtt magának magánúton elégtételadást keresne, előbb a biráló bizottság elé hozni s annak a határozatát bevárni. Mind a lapszerkesztő s mind a munkatárs tagoknak kötelességük a b. bizottság, s a közgyűlési többség határozataiban megnyugodni. Ellenben joguk van a tagoknak minden hétfőn délután az irói kör helyiségében összegyűlni, indítványaikat, panaszaikat előadni s azokat barátságos uton elintéztetni, helytelen zaklatás esetében az egész kör védelmére hivatkozni. 15. §. Dij. Az irói körnek helyisége hetenkint egyszeri használatáért minden hírlapírói kör tag az aláíráskor öt forintot fizet egész évre. 16. §. Időtartam. Az aláírás egy évig tart s azt minden évben megújítja, a ki a kör tagja óhajt lenni. 17. §. Tagság megszűnése. A ki következő évben alá nem ír, kilépettnek tekintetik, épen úgy, aki a kör határozatának magát alá nem rendeli, s ezek irányában a kör kötelezettsége is megszűnik. Azonban elveszítheti tagságát az által is valaki, ha időközben a 3. §ban foglalt jellembeli minősítést csorbítaná. Ily esetben tizenkét tagnak indokolt indítványára a kör rendkívüli közgyűlése, a vádlott védelmének meghallgatása után, minden vita nélkül kétharmadrész szótöbbséggel dönt a kizáratás fölött. 18. §. Megszűnés. A magyar hírlapírói kör megszűnik, mihelyt nem lesz rá szükség. ___________PESTI HÍRLAP.__________ Összehívás. A hírlapírók által megválasztott s a hirlapirodalmi viszonyok rendezésére alkotandó módszer előterjesztésével megbízott kilenczes bizottság nevében, felkérem a hazai lapszerkesztőket és hirlapírókat, hogy a közös érdekli ügyben határozathozatal és esetleges testületi megalakulás végett folyó hó 15-én, csütörtökön déli 12 órakor az irói kör helyiségeiben (újvilág utca 1. szám) megjelenni szíveskedjenek. A tárgy sürgős elintézést kíván. Budapest, 1880. jan. 13. Jókai Mór, a hírlapíró gyűlés által kiküldött 9-es bizottság elnöke. Ki ellen készül Oroszország? Akárhogy is hányjuk-vetjük, akárhogy is cáfolgatják, az eltagadatlan tény, hogy az északi kolosszus nagy erőfeszítéseket fejt ki és fegyverkezik tetőtől talpig. Naponként érkeznek a sürgönyök Berlinből és Bécsből, hova Posenból és Krakóból távírják, hogy Oroszország a határszéleken rendkívüli fegyveres erőt csoportosít össze. Rögtön utánuk megjönnek a cáfolatok is. Ha ma azt mondják a sürgönyök, hogy az osztrák-magyar s a német határszélen nagy csapatösszpontosítások történnek, jön holnap egy jelentés, mely békemenetekről szól. Ha ma a roppant mérvű lóvásárlásokat említik a tudósítások, holnap azt felelik rá, hogy hiszen nagy háborúk után mindig ki szokás egészíteni a lóállományt. Ha ma azt beszélik a sürgönyök, hogy a fegyvergyárak a leglázasabb erővel dolgoznak , a csapatoknál minden fegyvert átvizsgálnak, a cáfolatok azt felelik rá, hogy hiszen csak az orosz-török háború alatt nem használt, s azóta is a raktárakban heverő fegyvereket akarják a jelen igények szerint kijavítani. Ma harci készülődések híre által lármáztatik föl Európa minden tőzsdéje, holnap ismét a béke napja mosolyog az egész földrész felett, így ingadozik a hivés és nem hivés közt jelenleg mindenki. Annyi bizonyos mégis, hogy Oroszország háborúra készül, csakhogy senki sem tudja bizonyosan, ki ellen fordul készületeinek éle. Nézzünk tehát szemébe bátran a rémnek s vizsgáljuk, ki ellen fordulhat ? Kidhatalom, melylyel Oroszország az utóbbi időben élénkebb jegyzékváltásba lépett s kivel általában oka lehetne kikezdeni, csak Angol-, Németország és az osztrák-magyar monarchia lehet. Hogy csapatait épen a német s az osztr.magyar határon összpontosítja, az ellenünk irányzandó csapást sejtet. Egyik tekintélyesebb berlini lap ma érkezett száma bebizonyítja, hogy Németország ellen nem irányulhat a készülődések éle. Felhozza ott azt a köztudomású rokonszenvet is, melylyel a cár Németország és a német császár iránt viseltetik. Hisz annyira megy a németek iránti bámulata, hogy egész a cár családjáig hat el az elégedetlenség Pétervárott e politika miatt. S a rokonsági összeköttetéseknek is van annyi befolyása, hogyha az ingerült feszültség tartana is a két ország között, mely pedig a két ország sajtójának jelenlegi gyűlölködő hangjából ítélve még mindig fennáll, az uralkodók nem fognak erőszakos eszközökhöz nyúlni. Hisz abban a két országban minden a két uralkodótól függ, ebben a tekintetben. Nos tehát, talán ellenünk jön ? Külügyi jegyzékváltásunk hangjában nem érezhető még azon éles hang, mely a vélemények oly különbségét jelentené, hogy abban az esetleges fegyveres elintézés szükséges fog mutatkozni. Tehát Angolország a jelölt ? Meglehet. Jóslatot nem akarunk mondani, de a valószínűség e mellett szól. Ázsiában mindkét nagyhatalom csöndesen terjeszkedik egymás felé, már összeértek, egy kis összekoccanás történt is itt-ott, de a dolog oly akut jellemmel nem bír még. Évek eltarthatnak, míg addig jut, hogy Angolország kénytelen lesz kardját az oroszéval összemérni. Ameddig az orosz politika iránya a jelenlegi marad, addig ez elkerülhetlenül mutatkozik a jövőben, de nem oly sürgetőleg, hogy ezt most kellene épen lebonyolítani. Annyi azonban bizonyos, s ennek kiderítéséhez nem kell nagy tudomány, hogy Oroszország jelenlegi belviszonyai oly kórosak s oly megromlottak, hogy a legelső nagyobb szabású háború esetén a jelenlegi cári uralom teljességgel összeomlanék, hogy egy 1793-as véres rémuralom foglalja el helyét. És most olvassuk egy tudósításban, hogy a központtól távol eső tartományokban (Poltava kormányzóság) egész kedélyesen osztogatják ki a parasztok maguk közt a községek és nagybirtokosok tulajdonát képező földeket, kijelentvén egész elszántan, hogy inkább elvesznek a katonaság golyói által, mintsem a földbirtokosoknak visszaadják eddigi tulajdonát. A katonaság a zsarnokok támasza autokratikus országokban s a népség réme. Amíg az a nép nyakán ül, addig félnek tőle. Oroszországban már akkor sem. Lehet ott katonaság, a cár szent személyének tekintélye, a forrongásokon az mit sem változtat. Hogy az orosz kormány szervezi seregét és háborura készül, azáltal a bűnösökhöz lesz hasonlóvá, kik a belül dörömbölő lelkiismeretet zajjal, lármával akarják elfojtani. S a cáréknál már nagyon, de nagyon dörömböl az országban a bűnös lelkiismeret. A katonaság a cár egyedüli támasza. Ha ezt külföldi bábomra vonja el, uralma összeomlik. Hisz a gyönge Törökország elleni háború által nőtt a nihilizmus ily erőssé, ha most a cár külföldi háborút indít, uralma menthetlenül elveszett, s összeomló trónja maga alá temeti az egész Romanov-dynasztiát! A magyar delegáció külügyi bizottsága ma d. e. 11 órakor megkezdette a rendkívüli szükséglet tárgyalását. A külügyi bizottság jelentését valószínűleg holnapután olvassák föl a bizottságban A delegáció plénuma e hó 18-ika körül kezdi meg a tárgyalást, és így a delegátusok legkorábban e hó 21-én fognak Budapestre utazni. Még nem lehet megmondani, hogy mikor ül össze az osztrák delegáció plénuma. A magyar delegáció tagjai legfölebb csak február eleje körül tárgyalhatják az osztrák delegáció üzeneteit. Holnap a tengerészeti és a hadügyi, a zárszámadási és a külügyi bizottságok tartanak ülést. A monori választók egy része, mint a „P. N.“ hallja , Schwarz Gyulát szándékozik fölléptetni képviselőjelölt gyanánt. Festetics Pál®gróftól a mai esti lapok a következő nyilatkozatot közük: Nyilatkozat. E hó 10-én a „Függetlenségiben megjelent reám vonatkozó közleményekre szükségesnek tartom kijelenteni, hogy a közlött két első levél valódi- 1180. január 14.