Pesti Hírlap, 1880. február (2. évfolyam, 32-59. szám)

1880-02-23 / 53. szám

Budapest, 1880. II. évf. 53. szám. (413.) Hétfő, február 23. Befietési irat: _ HmUtések: Egész évre 14 frt — kr. MEMB& Félévre 7 ^ a kiadóhivatalban ^vétetnek fel. Budapest, nádor-utca 7. sz., T^T'TTT’' A T A T j,Tr A T'h hova a lap szellemi részét illető hova az előfizetések és a lap szét- I I , I 1­9 A I A­I 9 /V minden közlemény intézendő, krnd^r. A A/JJAA 11 VII.1 -' ^ 1 I L-L 1 . Bírmentetlen levelek mk «­SZÉPIRODALMI KÉPES HETIMELLÉKLETTEL^il L^ KAPTÁK. LÁTNI TALOK. képtár ; vasárnapokon d. e. 10­1-ig fölváltva «zell társulat tárlata. [angár-ut, saját dig megtekinthető.­­ Közvágóhíd a so­llétfo Katholikus , Romána Nemzeti mateum r Muzeum-körut­­ a gyűjtemények valamelyike, a könyvtár pedig ház.] - Magyar tudományos aka­­réksári-ut végén a vám mellett. - Város-V ’ ■tt0mana ^ SA •-«*• - Országos démia. [Ferenc - József - tér saját­ ház.] - ház a régi a városház-téren, a. nj a Lipót­a protestáns , gzeveni szemészet- és nőiSi­tár• kedden .értéme [Eszterhazy-féle] az akadémia palo- Iparmuzeum. [Sugar-ut, a képzölövé- utcában 24. sz. a. - Városi vigadd rtMUmrn­. JA®TMAvánvtár*és . LhVmn ^ t^aban. Nyitva : vasárnap, szerdán, és pánté­­szeti társulat házai] - Királyi vár és [redoutel az aldunasoron. - Állatkert a » görögoroeg: Baláns ke» az ásványtár, szerdán és szombaton a ken 9­1-ig. - Országos képzőm­fivé- várkert Budán, az udvar távollétiben mint városligetben. A mai szám tartalma: Hogy lesz, mint lesz ? — Politikai hirek. — Reakció — Oroszországból. — Politikai szemle. — Egyletek és inté­zetek. — Tud és irodalom. — Színház és művészet. — Morzsák a közvacsora után. — A jól őrzött uralkodó. — Párisi levél. — Balsac­s az írói tulajdonjog. — Távira­tok. — Nyolc perc alatt. — Napi hirek. — Közg. hir. — Szerk. üzenetek. — Tárca: „A nagykanizsai Venus“­s a „névvásár.“ — Regény : A nővérek. (Folyt.) — Vegyes. Színházak. — A budap. értéktőzsde. — Hirdetések. Hogy lesz, mint lesz ? Mióta Apponyi beszélt, mindenki azt kér­­dezi, megbukik-e a kormány ? Fogadások tör­ténnek április elsejére, hogy már akkor Tisza Kálmán nem lesz többé miniszter. Ezen fogadá­soknak azon jó oldala van, hogy az egyik fél­nek mindenesetre sikerül a másikat bolonddá tartani. Már mi a mellett volnánk, hogy meg­bukjék, de azon véleményben vagyunk, hogy nem bukik meg. Ez a parlament nem arra való, hogy minisztériumot buktasson, vala­mint hogy a velencei tóban a szélvész nem idézhet föl tengeri vihart. A szabadelvű párt egy része érdekelve van a jelen kormány fenn­maradásában, mert vele kormányoz s élvezi az uralkodás gyönyörét és hasznát; másik része a kormánytól és a képviselőségből él s ha Tisza megbukik, soha többé képviselő nem lesz; egy harmadik rész, s ilyen van legtöbb, a kormány­nak köszöni mandátumát s a választásnál szó­val vagy írásban lekötelezte magát a miniszter­­nek vagy főispánnak, hogy tüskén bokron kö­vetni fogja Tiszát s ennek folytán a választása neki semmibe se került; van aztán néhány tiszteletre méltó ember, kit ba­rátság és régi politikai kötelék, megszo­kás és pajtásság tart vissza a szabad­elvű klubban s végre vannak kormánypártiak, kik mint az állandó inventarium egyik kor­­mányról átszállnak a másikra, mert vagy a me­gye olyan, hogy csak kormánypárti akar lenni, vagy maga a képviselő úr olyan félénk termé­szetű úr, hogy opposiciót csak a felesége részé­­ről ismer. Politikai eunuchok pártja. E párt számszerinti többségben van a ház­ban, ha összeszedi minden emberét 30—40 szó­többséggel rendelkezik. Húsz embernek kellene lenni a pártban olyannak, kiben a hazafiság erősebb, mint a pártérdek és a magánérdek, ki nem csak panaszkodik s négy­szem­közt vallja be, hogy a helyzet tarthatatlan, az ország tönkre megy, a kormány rész­e az ellenzéknek igaza van, hanem ki kötelessége szerint a par­lamentben is szint vall s követi meggyőződését. Ilyen húsz embert nem látunk sehol. Sőt az an­gyal parancsára tiz igaz embert keresett Sodo­­mában s nem talált, azután hármat, azt se talált, végre egyet se talált s kivándorolt. A ki igaz ember volt a szabadelvű pártban, egymásután kivándorolt s utoljára kilépett Grünwald — egymaga. Akad e még valaki ilyen ? Alig hisszük. Hanem beszélik, hogy van mégis vagy húsz, s hogy ezen elégületlen urak egymással tanakodnak. És hogy ki fognak lépni. Akkor hisszük ha látjuk. A terhes asszonynál se lehet tudni, mi lesz a magzatból, fiú e vagy leány s igy mi sem tudjuk az elégületlen szabadelvű képviselőkről cui generis ? Azt igenis tudjuk, hogy van ott abban a többségben egy sereg képviselő, ki sehogy sem szereti a dolgok jelen állapotját s nagyon rös­­teli, hogy a hová lép, a kivel beszél, mindenki szemére lobbantja, hogy mameluk , a megyében barátai faggatják, saját iskolába járó fia büsz­kén vallja magáról, hogy ő ellenzéki s megta­­gadja az apja politikai nézeteit, a megyegyűlé­sen ujjal mutogatnak reá, hogy ez is azok közé tartozik, ki Boszniába vitte a magyart, s mindezek nagyon szeretnének egy kis változást, hogyha t. i. minden válság, oppozíció és szava­zás nélkül kormányt cserélhetnének, azaz átme­hetnének egyik kormánypártból a másikba, a­nélkül, hogy a Lloyd épületben egyetlen tarok­­partiét el kellene mulasztaniok. Ezeknek jól esnék, ha úgy reggel, mikor felébrednek s az inas a kávé mellé behozza nekik az ujságlapot, azt olvasnák az elején, hogy Mailáth vagy Bittó ki van nevezve miniszterelnöknek s déli 10 órakor el kell menni a házba az uj kegyel­mes uraknak éljent kiáltani. Ilyen fajta politi­kust Erdély és a tótság szolgáltat százával, de ezek soha sem szabadítják fel Magyarországot Tisza Kálmántól. Ilyenek épen a szabadelvű grófok és bá­rók is, kik a főrendi házból leereszkedtek az alsóházba, hogy délelőtt is legyen hová járni, mikor a kaszinóban még nincs senki. A kormánypárttól tehát nem várunk semmit, s ha feltevésünkben csalódnánk, ez csak igen kel­lemes fogna lenni. Ellenben az oppozícióról tudjuk, hogy nagy erkölcsi győzelmet fog aratni a kormány és pártja felett. Kitűnőnél kitűnőbb beszédek fognak tartatni s a jeles férfiak hosszú sora fog fellépni a kormány ellen tekintélye és ar­gumentumai súlyával. S lesz e ennek haszna és hatása ? Igenis lesz. A kormány helyzete már is gyönge s a diskusszió folyamában úgy meggyöngülhet, hogy szótöbbséggel sem lehet megtámogatni. Nagy hatalma van az igazságnak! Nagy erő az osztatlan közvélemény nyo­mása ! Siai számunk S oldalt tartalmaz. A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. „A nagykanizsai Venus“ s „a névvásár.“ (Csevegés — felolvasásról.) — A „Pesti Hírlap“ eredeti tárcája. — A „Pester Journal“ szerkesztősége eltűvo&erz- uzat is családját meghívja Dr. Sacher-Masoch Lipót ur­­. hó 22-én déli 12 ómkor tartandó felolvasásaira : 1. A névvásár. 2. A nagykanizsai Venus. E kemény papírra nyomott magyar szövegű jegygyet állított be ma reggel a szobaleány, ki életemben a végzetet képviseli, minden reggel fölébresztve legédesebb szendergéseimből s emlé­keztetve mindennek múlandóságára. Udvarias meghívást elutasítani nem sza­bad. De hát ha meghallgattam, irjak-e róla ? „Írjak, ne írjak, — egy istencsapás,“ sohajtám Arany Jánossal s aztán öltözni kez­dettem. Akárhogy is vesszük, van okunk érte ne­heztelni, hogy német fölolvasókat csődítenek nyakunkra, akkor, mikor nemzetiségünket a német elem ellen oly elszántan kell védenünk. Holmi Capel Paulus s­eméle urakra, ki azon cím alatt, hogy Lohengrinről zenei fölolvasást tart, böjti prédikációt mond el az elámult kö­zönségnek, jel­ességgel nincs szükségünk. De hát ha egy érdekes írói egyéniséggel van dol­gunk, azt még­sem lehet oly egész egyszerűen leszólani. Ily gondolatok közt szaladtam a Frohner szálloda felé, melynek dísztermében annyi sok kedves pikniken, táncmulatságon vettem részt, még az idei néhai farsangon is. S csakugyan még táncosnőim is itt ülnek sorban, a bájos Silbersteinné, a szép Braun Paula, Zilahyné, Mezeyné és kis tudná még előszámlálni. Csakhogy a terem hosszában állított székek nem bálra mutatnak, s amint az öreg Liszt Ferenc, és Zi­chy Géza gr. megjelenik, biztosan tudjuk, hogy ott tánc aligha lesz. Szemközt a zongora­király­­lyal, Edelsheim Gyulay báró foglal helyet, balra tőle Jókai s az utóbbi mellett közvetlenül — Oliva kisasszony. A szives háziurak (a fennemlített lap tel­jes szerkesztősége) disz­frakk-klakk-készletben rukkolt ki, sürögve forogva, székeket taszigálva, hölgyeket vezetgetve. Voltak vagy tizenöten, kiket a háziúri cím megilletett, de e tizenöt úr, azt hiszem, valamennyi nagynénjét, nagyanyját és oldalági idősebb rokonát mind betelepítette, annyi érett és túlérett szépséget láttam fennebb említett táncosnőim közül. A felolvasó Sacher-Masoch fél tizenkettő­kor jelent meg és foglalt helyet az emelvényi kis asztal mellett. Nem mondhatnám, hogy akár megjelenése, akár beszédmodora valami különös rokonszenvet keltene. Szikár 42—45 éves férfi, egészen leborotvált képű, egyenes orrú, meg­lehetősen zsidós jellegű arc, élénk szemek­kel. Ha arcáról nem is tartanak zsidónak, mihelyt megszólal, megesküszünk rá, hogy az. És mégis­­ azzal kezdi felolvasását, hogy semmiféle nemzetsége se volt zsidó. Az apja spanyol, az anyja lengyel, a nagyanyja pedig épen magyar volt. (Némi gyönge éljenzési kí­sérlet eszközöltetett e kijelentésre.) A Talmudot azonban alaposan ismeri, s ép ezért egy rabbi ki is jelentette róla, hogy a legkitűnőbb Tal­mud zsidók egyike. Ő az emberek érzéki bűneit festi, sokszor ostorozza ; jelen esetben azonban, azon szemrehányás ellenében, hogy hát már szé­pet, nemeset nem is tud írni, két humoreszkkel válaszol, melyek ugyan szintén nem képezik az erény dicséretét, de legalább elütnek eddigi dol­­­gozataitól. Ezek elseje, melynek rövid vázlatát itt adjuk A NAGYKANIZSAI VÉNUS. Élt Nagy-Kanizsán egy igen ájtatos és kegyes Talmud-zsidó, kinek csodaszép ifju neje volt. A Talmudban meg van irva, hogy min­den gyermeknek születésekor egy hang hallat­szik az égből, mely jövendőbelije nevét meg­mondja neki, s igy már előre predestinálva van arra, hogy kit vegyen el, s igy teljesen fölös­leges is volna zúgolódnia Jehova bölcs végzése ellen. A Talmud zsidóknak azon szerencséjök van, hogy Jehova e hang által mindig olyat

Next