Pesti Hírlap, 1880. május (2. évfolyam, 120-149. szám)
1880-05-02 / 121. szám
Budapest, 1880. Előfizetési áruk a képes heti melléklettel együtt: Egész évre.........14 frt — kr. Félévre................. 7 ,, — „ Negyedévre.... 3 „ 60 „ Egy búza............ 1 „ 20 „ —O— Egyes száma heti melléklet nélkül helyben 4 kr. Vidéken 6 kr. A képes melléklet külön : egész évre ............................4 frt félévre.................................2 . negyedévre . . . . • 1 „ Egyes szám Ára 8 kr. Százalék nem adatik. II. évf. 121. szám. (4SI.) , Vasárnap május 2. Pesti Hírlap POLITIKAI NAPILAP. SZÉPIRODALMI KÉPES HETIMELLÉKLETTElL^ Szerkesztési iroda Budapesten, nádor-utca 7. s. em., 5 ajtó, hova a lap szellemi részét illeti minden közlemény intézendő Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak Kiadó hivatal: Budapest, nádor-utca 7. sz., hova áss előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólamlások intézendők. Hirdetések: a kiadóhivatalban vétetnek ist .. I* ^ r N I T A Ii Ö K. képtár ; vasárnapokon d. a 10_i-i. m.jT. i ~ Vasárnap katholikna : Athanáz Wemaeil mu.eum. [Mu.nmkSmt 1 * ^ * k«n'r,ár p i80®4’''"'']** melt.ekintheti.- - KairadfhM a.o. protestáns : Zsigmond ■£«. d. írti,, hátad 1 .»*.1.1». “fre” ..^há,*,*“ r.^-»tágán . Wh. mint«. Vár«.... . » természete a néprajzi-tár. kedd.nás pánté- (Eszterházy-féle« az zk.demi. pel». Inarmaismni rails. . A 7 .ht a férf a városház-taron, ai uj Lipot. görögorona : Tivadar ken «« a.ván,tár . szerdán ás szombaton . » 1 i. *• ■*«*i tánslat h“'.] - k!|*I,1 tírí. útónban «4. sz ». - Vdrozl vigadd -------- ^--------------------- ------------------------------------------------------------------ 6 .»«*«». fcdp.afvd- I T sárniért BudánA, tJI^S&iXS tAX "” ~ Alla.tert . A mai szám tartalma: Kossuth iratai. — Pol. hirek. — A tisztelt házból. — Pol. szemle. — Főv. ügyek. — Tud. és irodalom. — Szinh. és művészet. — Dumas leányának házassága. — A bolgár fejedelem házasodik. — Felekiné a temesvári tűzvészről. — Mit ettek a muszka katonák a háborúban ? — Miről beszél most Páris. — Táviratok. — Dóczy Lajos fogadtatásáról. — Napi hirek. — Közgazd. hirek. — Tárca : A huszár. — Paulay Edéné. A mellékleten : Kossuth Lajos irataiból. — Regény: Az amerikai. (Folyt.) Kossuth iratai. Két nagy szellemet adott a nemzet Géniusza Magyarországnak a század elején, hogy fölrázzák tétlen álmából ez önfeledt, »romlásnak indult", de cselekvésre hivatott, életre való szittyafajt Európa keletén : Széchenyi és Kossuth. Az ő szent és nagy feladatuk volt, hogy az utolsó két élő nemzedéket megtanítsák fajuk önismeretére. Tanításuk szól a késő utódoknak is. Feladatokat szellemükhöz s a szent célhoz egyaránt méltóan oldották meg. Missziójuk véget ért. Alakjuk a nemzet emlékezetéé, tetteik a történelemé. Széchenyi megtanítá a magyart önhibáira, mulasztásaira s megmutatta az utat, mely lassú, kitartó reális munka árán a boldoguláshoz elvezet. Kossuth megtanított erényeink, jogaink felismerésére, lángra gyujtá a dicső apák unokáinak ereiben álmatagul csörgedező vért, fegyvert adott a kézié s a nemzetet bár tragikus, de az egész világra imponálólag ható dicsőségre vezette. A végzet nem engedte, hogy e két nagy szellem karöltve intézze Magyarország sorsát. Végcéljuk azonos volt, de utaik különbözők s a meghasonlás köztük elkerülhettem Széchenyi az erőgyűjtésben látta a jog biztosítását, Kossuth a jogért való harcban látta az erő bizonyítékát. Széchenyi magyar nemzetet akar Magyarország számára, Kossuth Magyarországot akart Európa számára reformálni. A két reformátor áldó kezét a nemzet hálával csókolhatja meg. A mag, melyet ők e földön elvetettek, megfogant s már hajtja virágait. Pár nap múlva e virágokból koszorút fonunk Széchenyi emlékszobrára. Egy második koszom egy második emléket illet, melyet Kossuth önmagának alkotott. Ez emlék az agg reformátor könyve: Iratai az emigrációról. A nemzetnek, mely Széchenyi szobra leleplezésénél a közelmúlt nagy átalakulásai felett tart ünnepet, e könyv a közel múlt nagy harcait hívja emlékezetébe vissza, s az ellentétet, mely Széchenyi és Kossuth politikai iránya közt létezett. Kossuth száműzetésben él, hova őt ugyanazon katasztrófa küldé, mely Széchenyit Döblingbe s utóbb az öngyilkosságba vitte. A két ellentétes nagy szellem most ismét találkozik. Széchenyi ércszobor, Kossuth írott könyv képében. Maga nem jöhet, könyvét küldi hát haza. E könyv szól a számüzöttek törekvéseiről, hogy a független magyar hazát, melyért Kossuth vezetése alatt a nemzet a szabadságharcban dicsőségét vívta ki, Kossuth vezetése alatt Európának ismét visszaadják. Ezek az „Apostolok cselekedetei.“ Széchenyi szobrát kegyelettel veszszük körül, de kezünkben lesz Kossuth könyve is. S bármily nagy volt az ellentét e két nagy szellem közt, most mégis egyesülnek mind a nemzet szivében. Mindent a hazáért tettek s a hazának minden tettükre szüksége volt. Széchenyi emléke ércből öntve Kossuthé — neve parennius. Az ellentét még ebben se szűnik köztük. De a nemzet koszorúi egyesilni fogják a két nagy szellem ez emlékjeleit is. Móric Pál, Tisza Kálmán leghűebb csatlósainak egyike, a mezőtúri vasút megnyitásakor (ápr. 29-én) fenn járt választókerületében s olyan beszámoló beszédfélét mondott. Az egészben különben csak az volt érdekes, hogy szerinte a mérsékelt ellenzék oka annak is, hogy a szélsőbal annyira megerősödött az országgyűlésen, mert a mérsékelt ellenzéknek a közigazgatást centralizálni óhajtó törekvései az elkeserített autonomistákat a „szélsőségbe“ hajtotta. Az ellenmondásokkal teli beszéd semmi hatást sem tett a Tiszagazdálkodást teljesen megunt választóknál. A képviselőház közoktatásügyi bizottsága mai ülésében folytatta a gymnáziumi és reáliskolai oktatásról szólójavaslat részletes tárgyalását. A május havi árkeretpótlék az ezüstben történő fizetéseknél vagy biztosításoknál tizennyolc százalékban állapíttatik meg . A Ferenc-csatorna részvénytársulat, öntözési terveit a m. kir. kereskedelmi minisztériumhoz már beterjesztvén, az e részbeni tanácskozmányok a szakminisztériumok közbejöttével rövid időn megkezdetnek. A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. A huszár. PETŐFI ISTVÁN KIADATLAN KÖLTEMÉNYE.* Szegény legény vagyok, * Nincs semmi vagyonom; Szivem sem az enyém Rég birja galambom. Életemet pedig Hazám, te szent hazám, Kész áldozat gyanánt Te néked áldozám. Ami még megmaradt Te szűz becsületem, Magammal viszlek el, Te sirba szállsz velem. *) Ez egyszerű, csinos kis költeményt Petőfi húga Horvát Ilona kisasszony szivességéből közöljük. A kis dal sok tekintetben emlékeztet Petőfi Sándornak hasonló költeményeire, s az eredeti kéziratból ítélve, a szabadságharc ideje alatt kelt. _________________________ Szerk. Paulay Edéné. Szül: 1829. febr. 8-án — meg h. 1880. május 1én. Ismét gyászlobogó leng a nemzeti színház homlokzatán ; ismét gyásza van a magyar színészetnek, Paulay Edéné meghalt! Hosszas szenvedés után ragadta el a halál körünkből, a gyászhír tehát nem volt meglepő. Palayné már évek óta betegeskedett, de erről a világ mit sem tudott. Sokszor intették művésztársai, hogy kímélje magát, dacolt az ellenvetésekkel, dacolt a betegséggel, és játszott a kimerülésig. Ezen művészi szenvedély és erős izgató szerek túlságos használata tartotta fenn benne az életerőt, de ami egyrészt hasznára volt, az másrészt fokozta baját és sietteté a katasztrófát. A „nagyralátó“ előadásakor lépett fel baja komolyan, fenyegetőleg. Ekkor is, mint már az utolsó időben sokszor, inkább vitték, mint vezették a színházhoz, s öltözőjéhez érve összerogyott, s hazavitetett és azóta ágyát el sem hagyta többé. Már több ízben keringett a fővárosban közös várható kimúlásának szomorú hire, de állapotában mindannyiszor némi javulás mutatkozott.Ma délben hozták halálának hirét ... és ezt többé nem fogják visszavonni, mert annyi szerep életteljes megteremtője, ott nyugszik kerepesinti lakásán holtan, hidegen érzéketlenül kiterítve . Utolsó órájáig eszméletnél volt. Néha remélt és tervezgetett a jövőre , néha pedig balsejtelmek fogták el és közelgő haláláról beszélt. Nagyné Benza Ida halálakor fájdalmasan felsóhajtva mondá: „ő már boldog, ő már kiszenvedett és utat készít nekem!“ . . . Ellenben egy múló betegségben szenvedő művésztársának látogatása után azt mondá: „Nehezemre esett tőle elbúcsúznom, nem látjuk többé egymást! Mire felgyógyulok, őt már eltemették ! Panlayné 1829. február 8-án született a jómódú Gvozdanovich családból. Már gyermekkorában rajongott a színészetért, s midőn 16 éves korában a szintén szabadkai származású Polakovich ügyvédhez férjhez ment, műkedvelőkkel több ízben föl is lépett a szabadkai színpadon. 1846-ban Pestre költöztek Polakovichék és itt is több ízben föllépett mint műkedvelő a „havennai hős“-ben Dalmában a nemzeti színházban, a budai várszínházban stb. mindig a legnagyobb tetszéssel, úgy hogy benső vágyától művészi ihlettségétől és tisztelői unszolásától ösztönöztetve, teljesen a színészetnek szentelte magát. A vidék legelső igazgatói, mint Havi, Szabó s később Latabár igyekeztek őt minél tovább társulatuknál megtartani s kivált Latabárnak sok éven volt szerződött tagja. Az ötvenes években a vidék legnagyobb színpadai u. m. Debrecen, Arad, Temesvár, Nagyvárad, Kolozsvár, Kassa, Pécs, Győr stb. tapsolták. Szépsége és művészi játéka egyaránt szaporították hivei tömegét. 1856-ban Paulayné Szabó társulatával Bécsbe ment és a bécsi közönség és sajtó 3kas számnitk 12 oldalt tartalmaz. Báró Sennyey Pál, — mint egy bizalmas politikai párthivétől értesülünk, — szilárdan él