Pesti Hírlap, 1880. május (2. évfolyam, 120-149. szám)

1880-05-02 / 121. szám

Budapest, 1880. Előfizetési áruk a képes heti melléklettel együtt: Egész évre.........14 frt — kr. Félévre................. 7 ,, — „ Negyedévre.... 3 „ 60 „ Egy búza............ 1 „ 20 „ —O— Egyes száma heti melléklet nél­kül helyben 4 kr. Vidéken 6 kr. A képes melléklet külön : egész évre ............................4 frt félévre.................................2 . negyedévre . . . . • 1 „ Egyes szám Ára 8 kr. Százalék nem adatik. II. évf. 121. szám. (4SI.­) , Vasárnap május 2. Pesti Hírlap POLITIKAI NAPILAP. SZÉPIRODALMI KÉPES HETIMELLÉKLETTElL^ Szerkesztési iroda Budapesten, nádor-utca 7. s. em., 5 ajtó, hova a lap szellemi részét illeti minden közlemény intézendő Bérmentetlen levelek csak is­­mert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak Kiadó hivatal: Budapest, nádor-utca 7. sz., hova áss előfizetések és a lap szét­küldésére vonatkozó felszólamlások intézendők. Hirdetések: a kia­dóhivatalban vétetnek ist .. I* ^ r N I T A Ii Ö K. képtár ; vasárnapokon d. a 10_i-i. m.jT. i ~ Vasárnap katholikna : Athanáz Wemaeil mu.eum. [Mu.nm­kSmt 1 * ^ * k«n'r,ár p i80®4’''"'']** melt.ekintheti.- - Kairad­fhM a.­o­. protestáns : Zsigmond ■£«. d. írti,, hátad 1 .»*.1.1». “fre” ..^há,*,*“ r.^-»t­ágán . Wh. mint«.­­ Vár«.­... . » természet­­e a néprajzi-tár. kedd.n­ás pánté- (Eszterházy-féle« az zk.demi. pel». In­armaismni rails. . A 7 .h­t­ a fé­rf a városház-taron, ai uj­­ Lipot­. görögorona : Tivadar ken «« a.ván,tár . szerdán ás szombaton . » 1 i. *• ■*«*i tánslat h“'.] - k!|*I,1 tírí. útónban «4. sz ». - Vdrozl vigadd -------- ^--------------------- ------------------------------------------------------------------ 6 .­»«*«». fcdp.afvd- I T sárniért BudánA, tJI^S&iXS tAX "” ~ Alla.tert . A mai szám tartalma: Kossuth iratai. — Pol. hirek. — A tisztelt házból. — Pol. szemle. — Főv. ügyek. — Tud. és irodalom. —­­ Szinh. és művészet. — Dumas leányának házassága. — A bolgár fejedelem házasodik. — Felekiné a temesvári tűzvészről. — Mit ettek a muszka katonák a háborúban ? — Miről beszél most Páris. — Táviratok. — Dóczy La­jos fogadtatásáról. — Napi hirek. — Közgazd. hirek. — Tárca : A huszár. — Paulay Edéné. A mellékleten : Kossuth Lajos irataiból. — Regény: Az amerikai. (Folyt.) Kossuth iratai. Két nagy szellemet adott a nemzet Gé­niusza Magyarországnak a század elején, hogy fölrázzák tétlen álmából ez önfeledt, »romlás­nak indult", de cselekvésre hivatott, életre való szittyafajt Európa keletén : Széchenyi és Kossuth. Az ő szent és nagy feladatuk volt, hogy az utolsó két élő nemzedéket megtanítsák fajuk önismeretére. Tanításuk szól a késő utódok­nak is. Feladatokat szellemükhöz s a szent cél­hoz egyaránt méltóan oldották meg. Missziójuk véget ért. Alakjuk a nemzet emlékezetéé, tetteik a történelemé. Széchenyi megtanítá a magyart önhibáira, mulasztásaira s megmutatta az utat, mely lassú, kitartó reális munka árán a boldoguláshoz el­­­­vezet. Kossuth megtanított erényeink, jogaink felismerésére, lángra gyujtá a dicső apák uno­káinak ereiben álmatagul csörgedező vért, fegy­vert adott a kézié s a nemzetet bár tragikus, de az egész világra imponálólag ható dicsőségre vezette. A végzet nem engedte, hogy e két nagy szellem karöltve intézze Magyarország sorsát. Végcéljuk azonos volt, de utaik különbözők s a meghasonlás köztük elkerülhettem Széchenyi az erőgyűjtésben látta a jog biztosítását, Kossuth a jogért való harcban látta az erő bizonyítékát. Széchenyi magyar nemzetet akar Magyarország számára, Kossuth Magyaror­szágot akart Európa számára reformálni. A két reformátor áldó kezét a nemzet há­lával csókolhatja meg. A mag, melyet ők e földön elvetettek, megfogant s már hajtja virágait. Pár nap múlva e virágokból koszorút fo­nunk Széchenyi emlékszobrára. Egy második koszom egy második emléket illet, melyet Kossuth önmagának alkotott. Ez emlék az agg reformátor könyve: Ira­tai az emigrációról. A nemzetnek, mely Széchenyi szobra lelep­lezésénél a közel­múlt nagy átalakulásai felett tart ünnepet, e könyv a közel múlt nagy har­cait hívja emlékezetébe vissza, s az ellentétet, mely Széchenyi és Kossuth politikai iránya közt létezett. Kossuth száműzetésben él, hova őt ugyan­azon katasztrófa küldé, mely Széchenyit Döb­­lingbe s utóbb az öngyilkosságba vitte. A két ellentétes nagy szellem most ismét találkozik. Széchenyi ércszobor, Kossuth írott könyv képében. Maga nem jöhet, könyvét küldi hát haza. E könyv szól a számüzöttek törekvéseiről, hogy a független magyar hazát, melyért Kos­suth vezetése alatt a nemzet a szabadságharc­­­ban dicsőségét vívta ki, Kossuth vezetése alatt Európának ismét visszaadják. Ezek az „Apos­tolok cselekedetei.“ Széchenyi szobrát kegyelettel veszszük kö­rül, de kezünkben lesz Kossuth könyve is. S bármily nagy volt az ellentét e két nagy szellem közt, most mégis egyesülnek mind­­ a nemzet szivében. Mindent a hazáért tettek s a hazának minden tettükre szüksége volt. Széchenyi emléke ércből öntve Kossuthé — neve parennius. Az ellentét még ebben se szűnik köztük. De a nemzet koszorúi egyesilni fogják a két nagy szellem ez emlékjeleit is. Móric Pál, Tisza Kálmán leghűebb csatlósai­nak egyike, a mezőtúri vasút megnyitásakor (ápr. 29-én) fenn járt választókerületében s olyan beszámoló beszédfélét mondott. Az egészben különben csak az volt érdekes, hogy szerinte a mérsékelt ellenzék oka annak is, hogy a szélsőbal annyira megerősödött az országgyűlésen, mert a mérsékelt ellenzéknek a köz­­igazgatást centralizálni óhajtó törekvései az elkeserített autonomistákat a „szélsőségbe“ hajtotta. Az ellenmon­dásokkal teli beszéd semmi hatást sem tett a Tisza­­gazdálkodást teljesen megunt választóknál. A képviselőház közoktatásügyi bizott­sága mai ülésében folytatta a gymnáziumi és reálisko­lai oktatásról szóló­­javaslat részletes tárgyalását. A május havi árkeretpótlék az ezüstben történő fizetéseknél vagy biztosításoknál tizennyolc szá­zalékban állapíttatik meg . A Ferenc-csatorna részvény­társulat, ön­tözési terveit a m. kir. kereskedelmi minisztériumhoz már beterjesztvén, az e részbeni tanácskozmányok a szakminisztériumok közbejöttével rövid időn megkez­detnek. A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. A huszár. PETŐFI ISTVÁN KIADATLAN KÖLTEMÉNYE.*­ Szegény legény vagyok, * Nincs semmi vagyonom; Szivem sem az enyém Rég birja galambom. Életemet pedig Hazám, te szent hazám, Kész áldozat gyanánt Te néked áldozám. Ami még megmaradt Te szűz becsületem, Magammal viszlek el, Te sirba szállsz velem. *) Ez egyszerű, csinos kis költeményt Petőfi húga Horv­át Ilona kisasszony szivességéből közöljük. A kis dal sok tekintetben emlékeztet Petőfi Sándornak hasonló költeményeire, s az eredeti kéziratból ítélve, a szabadságharc ideje alatt kelt. _________________________ Szerk. Paulay Edéné. Szül: 1829. febr. 8-án — m­e­g h. 1880. május 1­én. Ismét gyászlobogó leng a nemzeti színház homlokzatán ; ismét gyásza van a magyar szí­nészetnek, Paulay Edéné meghalt! Hosszas szenvedés után ragadta el a halál körünkből, a gyászhír tehát nem volt meglepő. P­a­l­­­a­y­n­é már évek óta betegeskedett, de erről a világ mit sem tudott. Sokszor intették művésztársai, hogy kí­­mélje magát, dacolt az ellenvetésekkel, dacolt a betegséggel, és játszott a kimerülésig. Ezen művészi szenvedély és erős izgató szerek túlságos használata tartotta fenn benne az életerőt, de a­mi egyrészt hasznára volt, az másrészt fokozta baját és sietteté a katasztrófát. A „nagyralátó“ előadásakor lépett fel baja komolyan, fenyegetőleg. Ekkor is, mint már az utolsó időben sokszor, inkább vitték, mint ve­zették a színházhoz, s öltözőjéhez érve összero­gyott, s hazavitetett és azóta ágyát el sem hagyta többé. Már több ízben keringett a fővárosban kö­zös várható kimúlásának szomorú hire, de álla­potában mindannyiszor némi javulás mutat­­kozott.Ma délben hozták halálának­ hirét ... és ezt többé nem fogják visszavonni, mert annyi szerep életteljes megteremtője, ott nyugszik ke­repesinti lakásán holtan, hidegen érzéketlenül kiterítve­ . Utolsó órájáig eszméletnél volt. Néha remélt és tervezgetett a jövőre , néha pedig balsejtelmek fogták el és közelgő haláláról beszélt. Nagyné Benza Ida halálakor fáj­dalmasan felsóhajtva mondá: „ő már boldog, ő már kiszenvedett és utat készít nekem!“ . . . Ellenben egy múló betegségben szenvedő mű­vésztársának látogatása után azt mondá: „Nehezemre esett tőle elbúcsúznom, nem látjuk többé egymást! Mire felgyógyulok, őt már elte­mették !­ Pan­lay­né 1829. február 8-án született a jómódú Gvozdanovich családból. Már gyermekkorában rajongott a színészetért, s mi­dőn 16 éves korában a szintén szabadkai szár­mazású Polakovich ügyvédhez férjhez ment, műkedvelőkkel több ízben föl is lépett a sza­badkai színpadon. 1846-ban Pestre költöztek Polakovichék és itt is több ízben föllépett mint műkedvelő a „havennai hős“-ben Dalmában a nemzeti szín­házban, a budai várszínházban stb. mindig a legnagyobb tetszéssel, úgy hogy benső vágyá­tól művészi ihlettségétől és tisztelői unszolásá­tól ösztönöztetve, teljesen a színészetnek szen­telte magát. A vidék legelső igazgatói, mint Havi, Szabó s később L­a­t­a­b­á­r igyekeztek őt minél tovább társulatuknál megtartani s kivált Latabárnak sok éven volt szerződött tagja. Az ötvenes években a vidék legnagyobb színpadai u. m. Debrecen, Arad, Temesvár, Nagyvárad, Kolozsvár, Kassa, Pécs, Győr stb. tapsolták. Szépsége és művészi játéka egyaránt szaporították hivei tömegét. 1856-ban Paulayné Szabó társulatá­­val Bécsbe ment és a bécsi közönség és sajtó 3kas számnitk 12 oldalt tartalmaz. Báró Sennyey Pál, — mint egy bizalmas politikai párthivétől értesülünk, — szilárdan él

Next