Pesti Hírlap, 1882. január (4. évfolyam, 1-31. szám)
1882-01-09 / 9. szám
1892 január 9. PESTI HÍRLAP FŐVÁROSI ÜGYEK. — A főváros törvényhatósági bizottsága szerdán tartandó közgyűlésén mindenekelőtt a minap hátramaradt ügyeket intézi el, nevezetesen a lakbérszabályt s ezzel kapcsolatban a keresk. és iparkamara beadványát a raktárak bérlete tárgyában; továbbá az üllői úti kórházra kijelölt hely vizenyőssége tárgyában kelt előterjesztést, a budai színkör ügyét; azután napirenden vannak még : előterjesztés a bölcsőde egylet részére a Tabánban telek átengedése iránt; a heveny fertőző betegek számára építendő járvány kórházról; az 1884 ik évben Budapesten rendezendő országos kiállítás előkészítéséről s a stációntca rendezésével egybefüggőleg ujabb két kisajátításról ; valamint a tornaegylet kérvénye lesz napirenden évi segélye állandósításáról, a magyar aszfalttársulat panaszos beadványa az árlejtéseknél való mellőztetése miatt; végre két tanácsi előterjesztés : a Rudas fürdő vízvezetéke berendezésénél és a városligeti tó kotrásánál fölmerült többletkiadások fedezése iránt. Nl Viharos munkásgyűlés. (Szocialisták a Buzalka-féle táncteremben.) A Buzalka-féle táncteremben ma dlután 3 órakor megtartott munkásgyűlés oly lefolyást vett, melyre az összehívók a napirend kitűzésénél aligha gondoltak. 3 által ellenjegyzett amaz alkotmány magyarázó rendeletét, melyet a berlini hivatalos lap tegnap tett közzé lapunk legközelebbi fámának táviratai közt olvasható. Valóságos államcsiny ez, melyet Bismarck bg intéz az alkotmány ellen, hogy utat nyisson az abszolutizmusnak, melyet ha nem is formailag, tényleg már nem egy tekintetben gyakorol. Közvetlen okot ez alkotmány felforgató rendelet kibocsátására amaz, olvasóink előtt is ismert parlamenti szóvita szolgálatott, melyben a liberális párt szemére hányta a kormánynak ama választási visszaéléseket, melyeket porosz hivatalnokok követtek el, a hevesen tiltakoztak a kormány eljárása ellen, melylyel egyenesen kötelességükké tette a korteszedést. A birodalmi gyűlés amai ülésén Puttkammer belügyminiszter, Bismarck rokona, védelmére kelt ama tannak, hogy a hivatalnokok a kormány választási ügynökei. Ez alkotmányos államban hallatlan felfogást aztán a független sajtó erélyesen megtámadta. A miniszter pedig elégtételül a Hohenzollernek házirendjét kapta s uj év napján maga a császár gratulált neki, a miért védelmére kelt a kormány eljárásának. Rákövetkező szerdán aztán kibocsáttatott — ugyanazon alkotmány- és szabadságellenes tan legfelsőbb helyről való megerősítése és szentesítése gyanánt —z imént közlött rendelet. * Mint fogadják e tulajdonképeni államcsínyt a Bismarck erőszakos poltikéjához újabb időben már szinte hozzá törődött német szabadelvű lapok, nincs módunkban megítélni. A bécsi alkotmányos érzelmű sajtó a legkíméletlenebb modorban — de igazságosan — támadja azt. íme egy két mutatvány: A Wiener Allgemeine Zeitung hallatlan politikai erőszak tényének, morális államcsínynek nevezi a porosz király alkotmánymagyarázatát, melylyel ha nem is formailag, de tényleg egy csapással megsemmisíti a porosz alkotmányt s a meztelen abszolutizmust, a maga egyedüli akaratának alkotmány, törvény és jog feletti uralmát proklamálta. „Ily ténynyel szemben — úgymond — tartózkodó szavak, frázisok, melyek a dolog lényegét nem érintik, nincsenek helyén, az önmegcsalás mit sem használ. A rendelet az államcsínyt jelenti s az esküszegő miniszter, a ki egy elgyöngült, sirja szélén álló agg monarcha, annak aláírására bírt, gonosztevő, a kit jogszerint felségáruló gyanánt kellene elitélni s el is ítéltetnék, ha a sanssoncii molnár szava, hogy vannak még bírák Berlinben, rég dajkamesévé nem vált volna.“ Cikke végén még ezeket mondja : „Ha Berlin széles köreiben nyugodtan fogadják e legújabb tényt is, úgy cakugyan be volna bizonyítva, hogy Németországnak oly kormánya van, minőt megérdemel. Mi egyébként meg vagyunk győződve, hogy a kancellár alkotmányellenes theóriái Európában nem egy részről utánoztatni fognak, bizonyos kis emberek csábítónak fogják találni és dicsérni azokat, mint a kormányzási művészet arkánumát, amint hogy dicsérték annak idején III. Napoleon államcsinyes elméleteit; de valamint az összes államok, melyek a jog talajáról letérve, alkotmány- és jogtörésben s az abszolutizmusban keresték üdvöket, keserűen lakottak s a kísérletet drágán kellett megfizetniük, ezúttal is nagyon megbánná, a ki azt hinné, hogy a berlini morális államcsíny utánzásában leli üdvét. Az, mi e hó 4-én Berlinbe történt s ma kozzátétezett, alkotmányszegés, mely a hamis eskü bélyegét viseli homlokán. Keserűen fizeti meg az állam, melyben történt, s fizetnék meg mindazok, melyek megkísértenék a bűntényből hasznot húzni, vagy azt utánozni.“ A Neue Freie Presse így ír: „Az e tételekben felállított államjogi tan hordereje megmérhetetlen. Az alkotmányos alapelv: Le roi régne, mais il ne gouverne pas (A király uralkodik, de nem kormányoz) ez által meg van döntve. Hosszú, dicsteljes kormány után, melynek tatama alatt Vilmos császárnak bizonyosan soha sem volt oka panaszkodni előjogainak megszorítása miatt, minden látszólagos ok nélkül viszszatér IV. Frigyes Vilmos ama nagy horderejű szavára : „Ne álljon egy lap papír köztem s népem közt.“ A kormány minden ténye — s hányszor jönnek azok egymással ellentétbe egy uralkodó kormánya alatt ! — ezáltal a király személyes cselekvéseinek jellegét ölti. Minden oppozició a kormány ellen, a király személye elleni oppozicióvá válik, minden ellenmondás, az országgyűlés minden bírálata akko már nem többé a minisztérium, hanem, egyenesen a király ellen fordul. Azon átalánosan elfogadott nézet, hogy a minisztérium födi a koronát, most épen ellenkezőre fordul: a király födi a minisztériumot tekintélyével s népszerűségével ! De ha érvényre jutotlan, mi marad meg a minisztérium felelősségéből? Ha si egyátl jában azt akarjuk, hogy tovább is fennmaradjon az alkotmányos kormányrendszer a monarchikus álmokban, akkor lehetetlen elfogadni e tételt. Maga az e tant hirdető rendelet nem tekinthető a király cselekedetének, ez csak Bismarck herceg tette volt, ki azt ellenjegyezte. A rendelet minden egyes sorában magáa hordja a birodalmi kancellár bélyegét. Bismarck birodalmi kancellár, nem pedig Vilmos császár e rendelet szerzője, mely majdnem szó szerint ismétli azt, amit Bismarck s társa Puttkamer már nyilvánosan kijelentettek a birodalmi gyűlésben. Bismarek herceg nem tehetett rosszabb szolgálatot a monarchikus hagyományoknak melyeket ő maga állami szükségnek nyilvánít Poroszországra nézve, mint az uralkodó személyének előtérbe tolásával, mire a birodalmi kancellár most vállalkozott. Minden érdemet, minden dicsőséget, minden elismerést, melyet egy jó kormány magának megszerez, a királynak vindikál; de ez által egyszersmind egy rossz kormány minden vétkét, minden haragot, minden ellenszenvet, minden átkot, mely esetleg egy, a közjó ellen vétkező minisztérium ellen fordul, amaz uralkodó fejére tolja, ki elég szerencsétlen volt egyszer rossz tanácsadókkal bírni. Hogy az összes porosz hivatalnokok egy csapással meg lettek fosztva a szabad választásnak minden állampolgárt illető jogától s hogy a királyi köszönet ígérete által a kormány melletti agitációra kényszerittetnek, aránylag még a legcsekélyebb baj, mely Bismarck hercegnek e legújabb tettéből származott. A legrégitebb abban rejlik, hogy tatólagos s ezenkívül még bizonytalan siker kedvéért a viszály almáját dobta a porosz nép közé, míg előreláthatólag egy viszályt fog előidézni, hogy avval szemben még a katonai konfliktus is elenyészik. S Bismarck felelőssége annál nagyobb, minthogy példája kétségkívül mindenütt fog utánzókra találni, hol miniszterek vannak, kik szükségét érzik, a korona fényével megaranyozni saját meztelenségüket s kockáztatni a király népszerűségét, mivel ők nélkülözik a népszerűséget. Minél hatalmasabb e szükség érzete, annál nagyobb buzgalommal fognak lépni Bismarck nyomdokaiba s a „Reicheanzeiger“ mai publikációja ennélfogva talán hadüzenetet képez az egész európai konstitucionalizmus ellen. Elég jele van annak, hogy az új tan termékeny talajra fog esni. Ha egyszer nagyra nő ez a vetés, úgy nem látható be, mikor lesz leküzdhető a vele kezdődő reakció. “ A kormánypárti „Presse“ némileg enyhíteni igyekszik Bismarck eljárását s egyebek közt következőket írja: „Bismarck herceg s azon politikai hívei, kik a birodalmi kancellár palotájában vallott elveket propagálták, soha sem csináltak titkot belőle, hogy a kancellár másképen fogja fel a parlamentáris jogoknak a nyugatról átültetett intézményét, mint ahogy azt a konstitucionalizmusról közönségesen alkotott fogalmak tanítják. Ők mindig azt hangoztatták, hogy Poroszországban s ennélfogva az uj birodalomban is a korona viselője az alkotmány megadása s elismerése által még nem mondott, de nem is mondhatott le a személyes uralkodás jogáról; a népképviseletek tulajdonképen csak a kormány tanácsnokainak tekinthetők, kiknek véleménynyilatkozatát mint becses anyagot tekintetbe veszik ugyan, de mely nem tekinthető feltétlen döntőnek, mint elutasíthatlan direktíva a kormányrendszerre nézve.“ Volt zaj és lárma mint rendesen a munká-gyűléseken de történtek azonkívül oly jelenetek is, milyenek még ezeken a gyűléseken sem gyakoriak. A teremben mintegy 200 munkás gyűlt össze A rendőrséget Farkassányi, Örs, Magyari és Felkai rendőrtisztviselők képviselték. A gyűlés elnökévé Nagy Ágostont, másodelnökévé Kleitsot, magyar jegyzővé Lendvayt, német jegyzővé pdig Szohát választották. A választások megejtetvén, elnök üdvözli az összegyűlt munkástársakat, öt rendezőt bizván meg a rend föntartásával. Azután fölhívja Horváth Jánost, mint a napirendre tűzött első kérdés előadóját, hogy kezdje meg beszédét. Horváth szerint a lapokban naponkint olvashatók munkások által elkövetett bűntények. E sülyedésnek az az oka, hogy a hatalmasok és gazdagok kizsákmányolják és elnyomják a munkásokat. Ha ő (szónok) nem tudja miből megélni, úgy tenne mint az állat : venne onnan a hol van : lopna ! Annyi ember van a Fortunában bezárva, mert lopott. Hisz azok közül egyik sem bűnös ... rá volt szorulva. Ergo : Le a papokkal és a zsarolókkal ! Heckmann: Nem akarja a lopást előmozdítani de a fő, az egymás közti zsarolást megakadályozni. A helyett hogy a katonáknak adnák a pénzt, inkább szegény munkásokat segítsenek vele. Jobb volna a népnevelésről gondoskodni, hogy az ifjak megtanulnák a különbséget az enyém és tied közt. Ergo: Le a zsarokkal és a hatalmasokkal! Brauner a gyilkosságról és öngyilkosságról beszél s azt kérdezvén önmagától: váljon ki ennek az oka ? azt a feleletet adja, hogy a gazdagok, kik a munkás fáradtságos keresményéből dőzsölnek. Említi Rochefort-t ki ilyen munkás pénzből élősködőit. Szónokot fantáziája ezután átröpíti Muszkaországba, de efféle kirándulásokhoz útlevele nem lévén, a jelenlevő rendőrtiszt még a határon elcsípi és visszahozza a Bírzalka-terembe. Ergo: Le a zsarolókkal és gazdagokkal.Práger a bűntény okát abban találja, hogy az állam oda teszi a pénzét ahova nem kell, t. i. katonákra költi oskolák helyett. Ergo: Le az állammal ! Koszt a gazdagok hintóit irigyli. Ergo: Le a gazdagokkal ! Az államnak jó lesz többet törődni a beteg munkásokkal. (Ez igaz !) Következett a napirend második pontja a „Sajtó.“ Horváth János osztályozza a sajtót. Háromféle lap van : kormánylap, radikális lap és papi lap. De ezek valamennyien csak kihasználják a népet, mint pl. a hatvani utcai zargásoknál. Egyébkor rá se hederítenek a népre. A munkásoknak nincs vallása, ergo pap se kell ! Ahelyett, hogy a hasukat tömjék, menjenek a Rábát szabályozni. Ergo : Se a papokkal és lapokkal, nem ér semmit se lap se pap. Egy jó lap van a „Sociál.“ A hévteljes szónoklatot a jelenlevők hangos „abzug“-okkal jutalmazzák. Prager a sajtót németül szidja tovább, kijelentvén, hogy a gazdagokkal és a rendőrségggel egy követ fi. Ergo: Le a sajtóval, a gazdagokkal, a rendőrséggel, a papokkal és a zsarolókkal. Ekkor bejön Csillag a „Chronik“ ellenpárt szónoka s fölmászik az asztalra. Lerántják. Fölmászik. Ismét lerántják. Ismét fölmászik. Valóságos bolygó-csillaggá lesz. Ekkor Urs alkapitány a gyűlést bezárja. A t. tagok ekkor fostélyokkal nekiesnek a Csillagnak, kiből nemsokára hullócsillag lesz, a mennyiben, a rendőrség oltalma alatt kid ... . kivezettetik. Ismét egy fényes lap a magyar szocializmus történetéből ! SZÍNHÁZ, zene, képzőművészet. * (A prágai cseh színház detestje) A cseh színház tegnapi közgyűlésén, az igazgatóság számadójelentést tett, mely szerint a lefolyt év 9000 forintnyi deficittel végződött és a jelen évre is 46000 frtnyi hiány mutatkozik. Utóbbit a színészek fizetéseinek és a bérösszeg leszállítása által remélik 16000 írtra leszállíthatni. Az igazgatói s választmányi elentés Skard a videnciást azzal vádolja, hogy a színház üzleti vezetését megnehezíti, mert az igazgatói teendőkbe elegyedik, melyekhez nem ért. Dr. Rieger igazat adott a jelentésnek és hosszabb beszédben azon kívánságot fejezé ki, hogy az intendáns ne foglalkozzék a színház belügyeivel. *) E rovatunk folytatását a mellékleten találják olvasóink.