Pesti Hírlap, 1882. augusztus (4. évfolyam, 210-239. szám)

1882-08-02 / 211. szám

Budapest, 1882. IV. evf. 211. 0292 ) szánt. Szerda, augusztus 2. Előfizetési árak: . . . Szerkesztési Iroda: ggggjfcy mm ras« ludapestei, náder-utca 7. be., I. ea*HrédérriTr*.........................U Wiki. Bg h«rá a lap weUemi i«u«t UM« mimtm IEII IR LaP I» egtex «Tie......................S# írt. fdlérie ................ 10 __ ' "a-,-'A/aA HKr4«t«n»k - ••.6. POLITIKAI NAPILAP teaidéi ma adatik 1 V°'Lii 1 11V ii A X 1XXA 1 XJ XTX 1 ■ RUDOLF srOBSB-»« *IRI8-ke«, ------ 40, Hue Not wvtarua de« v'dt«iroo. Jffa u t §L r I T ambral^kr 6s Baouib&ton a képtár; vasárnapokon teket^T—távollétében mindig «u$tekintk«t0. —*• * “ \ «HuVWVlu de 16—i_ig felváltva a gyűjtemények társulat tárlata. (Sugár-ut, saját hás.) — Vízvágóhid a soroksári-ut végén, a VÉM Szerda rém. kath. ; Partiuncula ; Nemzeti museum. (Mnaena^^nt.) valamelyike ; a könyvtár pedig minden Magyar tudományos akadémia. (Ferenc Já mellett. — Városháza régi a városlift»» ,, protestáns: Gusztáv nyitva : d. e. 9—1 óráig, kétfőh,»és csa- hétköznapon 9—1-ig. — Grsadgoff fcéptár zeef-tór, saját ház.) — Iparmuzeum. (Sugár- téren, az ut a Lipót-utcában 14. ,, Görög-orosz : Simeontörtökön a természet- és néprajzi-tár . (Eseterháey-féle) az akadémia palotáié- ut, a képzőművészeti társulat kása.) — Városi vigadó (redoute) az áldomásom. _____ ___ _____ _______ ( kedden és pénteken az ásványtár; szerdán__ban. Nyitva : vasárnap, szerdán éspén- Sirályvár és várkert Budán, az udvari Állatfert a városligetben. A mai szám tartalma: éretlen tréfálkodás. — Politikai tüzek. — Politikai szeme. — Az egyiptomi kérdés. — Fővárosi ügyek. — Egyletek és intézetek. — Színház, zene, képzőművészet. A tiszaeszlári bűntény. — A trónörököspár útja. Táviratok. — Napi hirek. — Törvényszéki csarnok. — Színházak. — Közgazdaság. — Tárca. Bécsi műtermekben. Az első mellékleten. — A trieszti kiállítás. — Megyék és városok. — Az lt.82-ik évi nagy népvándorlás. — Színház, z ne, képzőművészet. — A berlini királyi színház égise 1817. június 29-án. — Vegyes. — Tárca: Az Adra felső partvidékéről. —A második mellékleten : Visszaesés a kivándorló hajókon. — Egy kivégzés Alexandriában. — Szüneti gyarmatok. — Az orr. —Egy óriási pör. — Regény-csarnok : Az örökös férj. (31. folyt.) — Kivonat a hivatalos lapból. Éretlen tréfálkodás. (Eö.) A trónörökös és szép, ifjú neje utaznak Erdélyben. Fogadja őket népnek szeretete, főuraknak vendégszeretete, magyar nemzetnek hódoló lelkesedése. Negyedfélszáz esztendeje van szent István koronája a Habsburgok fején, közel kétszáz év óta viselik a Habsburgok az erdélyi nagyfejedelemség gyémántforgós süvegét s azóta Erdély bizony ritkán látta szinről-szinte az ő nagyfejedelmét. Száz esztendőben egyszer látogatott oda el az uralkodó, vagy annak trónörökös fia. És ha most Habsburgi Rudolfot lelkesen üdvözlik másodszori látogatása alkalmával az erdélyi urak , ezzel nemcsak honfikötelességet, hanem egyúttal okos dolgot is cselekszenek. Sok hátránya és sok előnye van a monarchikus államformának. Előnyei közt egyike a legfontosabbaknak, hogy az uralkodó család ott lakik nemzetének kebelében s kiváltságos magas állása képessé teszi őt arra, hogy haza- frságot, jó ízlést, finom és nemes erkölcsöket, művészetek és tudományok szeretetét tegye divatossá azok között, kik a trón körül seregeinek és ezek által lassanként az egész nemzet előtt. A monarchikus államformának ettől az előnyétől mi századokon át meg voltunk fosztva. Éreztük a királyságnak minden hátrányát s annak ugyan kevés előnyében volt szerencsénk részesülni. Ha királyaink ellátogattak Pozsonyig, vagy néha napján — bizony ritkán — Budáig , azt már nagy szerencsének kellett tartanunk. Most kissé változott a helyzet. Csakis kissé s nem egészen úgy, a miként a nemzet óhajtaná. Mert a nemzet azt óhajtaná, hogy állandó királyi udvar legyen Budapesten s ha már a király az év nagy részét másik birodalmában kénytelen is eltölteni: fenséges fia és menye, a trónörököspár, legalább állandóan mi közöttünk lakjék. Nagy állami, nemzeti és közgazdasági érdekek hoznák ezt magukkal s ezenkívül alapos joga, méltányos igénye volna ehhez a magyar nemzetnek. Azért mondjuk nemcsak honfi-kötelességnek, de egyúttal okos dolognak is, ha az erdélyi urak őszinte ragaszkodásuk és mély lelkesedésük egész kedvességét feltárják a trónörökös ifjú pár előtt. Hadd szeressék meg ők ezt a földet, s ha megszeretik , hadd legyenek ennek állandó lakói. Csak azért is hadd legyenek, hogy olyan jelenetek, mint aminőket most a román túlzók megkísértettek, örökre lehetetlenekké váljanak. Ők ugyanis a trónörökös pár tiszteletére kitűzött magyar nemzeti lobogót egyik helyütt le akarták szaggatni, a másik helyütt pedig a trónörökös pár tiszteletére a Hohenzollernek országának, Romániának nemzeti lobogóját akarták kitűzni. Mi akart ez lenni? Bűntény nem, hiszen egy szegény oláh irnokocska ilyen utón módon sem Magyarország ellen, sem annak királyi háza ellen valami nagy perduelliót nem tud elkövetni. Olyanforma dolog ez csak, mint mikor a vitéz ölebecske megharagszik a robogó vasúti vonatra s nagy haraggal megmorogja azt. Éretlen tréfálkodás : ez a kísérletnek az igaz neve. De nem annak a szegény írnoknak éretlensége ez, hanem azoké, kik mögötte állanak s kik őt e tényre felbiztatták. Mert aki csak írnok, aki a modern európai társadalmi rendszer ezerfokú lépcsőzetén csak az írnokságig vitte föl dolgát , az nemzetiségi politikát a maga fejéből nem csinál. Annak mögötte papnak, tanítónak, ügyvédnek kell állani. Papnak, tanítónak, ügyvédnek pedig azért, mert az erdélyi románsagnas, nemzetiségi politikát űző egyéb értelmisége nincs. Nincsen nemessége, nincsenek nagybirtokosai, tőkepénzesei, kereskedői, gyárosai, bukott nagy urai. Neki csak papjai, tanítói s kevés számban ügyvédei vannak. Ezekből telik ki azon néhány hirlapíró és tisztviselő is, kik itt-ott fungálnak a városokban és vármegyékben. Hunyad alispánja vizsgálat és bűnper alá akarja fogni azt a szegény írnokot. Kár lesz. Szükségtelen, tehát fölösleges dolog volna annak üldözése. Aki rálőtt az angol királynőre , azt betették a bolondok házába. Aki Erdélyben a magyar trónörökös előtt a nemzeti zászlót bántani és a román nemzeti lobogót ki- A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. Bécsi műtermekben. Y. Hanzennél. „Pesti Hírlap“ eredeti tárcája. — Festészet és építészet édes testvérek, egy és ugyanazon múzsa gyermekei. Festő, ki nem bír érzékkel az architektúra iránt, épp oly kevéssé képzelhető, mint építész, ki nem törődik a festészettel. Ugyanazon forrásból merítik az ihletet és a szellem, mely működésük gyümölcsére rányomja a tökély pecsétjét, egy és ugyanaz: az égből leszálloit, csak kevés kiválasztottnál tanyát kereső Harmonia. Valaki az építészet egyik remekére rámondta, hogy az „megfagyott zenehanghoz“ hasonlít. Van e mondásban valami, mi igaz, és más, mi nem egészen az. — Ellenkezik érzületünkkel a forrongó művészi képzelet szülöttjét „fagyos“ alkotás gyanánt magunk elé állítani, de azért e paradoxon rögtön új színben tűnik fel , ha a természet művészi alkotásaira gondolunk télnek idején. A sima jégtükör kristály felszíne nem nélkülözi azt, mit bevezetésünkben az építészet inspiráló szellemének mondottunk, a harmóniát. Az új, soha sem látott cifrázásokba... bámulatos cirádákban oly gazdag téli természet nem egy oly képet állít elénk, melynél szebbet és sikerültebbet még a legtalálékonyabb művészi fantázia sem tudna kigondolni. A hóbortos khinai konyhának van egy, európai gyomorra nézve elképzelhetlen csemegéje, a tűzön pirított jég. A mennyei birodalom lakója rajong e csemegéért, melyet a paradoxonokban otthonosabb európai csak megmosolyog. Az egész építészet is ilyen ellentétekből alkotott „tűzön pirított jég." Merev életteljesség, örökös változása a legmozgóbb nyugalomnak, aránytalanságokat egyesítő harmónia ; ez az, mit architektúrának nevezünk. Minden emberre ráragad valami környezete, foglalkozása sajátságaiból. A színművész még a valódi élet tragikumában is a hatást kutatja, a tájfestő hideg marad a csatakép láttára és csak a természet szépségének jelenségein lelkesülhet igazán. Ne bámuljunk tehát cseppet sem, ha az architektúra egyik leghivatottabb hőse, a jeles Hanzennek egyéniségében sokra akadunk, mi a tűzön pirított jégre emlékeztet. Ifjú lelkesedés, mely a leghidegebb önbírálat zuhanya által hűdletik le túl gyakran, forró szív, melybe a keserű élettapasztalat ideg salakot rakott, lángoló képzelet, melyet belepréseltek a művészet átörökölt formáiba, titáni tervezgetés és kicsinyeskedő kivitelező egész valójában, Hanzen, a görög stílus legjelesebb ismerője és kezelője. Még a külalak is egészen megfelel a beléletnek. A világban egyedül, minden családi kötelék nélkül álló művész bizarr jelenség, akár csak építményeinek egyike. Hatalmas kor, lók, lángoló szempár, és elenyésző csekély módon kifejlett alsó arcrész. A homlok alatt forrongó agy a legnagyobbszerűbb eszméket tervezgeti, az átható szem rögtön megtalálja a megtestesítendő eszmének való eszközöket, de a hallgatag alak nem ért a magyarázathoz. Nem képes kifejteni mások előtt, mit megértetni akar, meg nem értve és rosszul felfogva félszeg alakban létesül gyakran az, mi tervben csodálatos aránynyal dicsekedhetett. És ezen ember mégis tanár, még pedig a legjobbak és legkedveltebbek egyike. Aki művésztársai körében néma Prométheusz és nem tudja érett értelmiségüket lángra gyújtani, ifjú növendékei körében azonnal valódi megértésre talál. Hanzen tanterme a hallgatás templomának is beillenék ; csendes ott minden, a szorgalom, az igyekezet és a mi legcsodálatosb, maga az ifjúság is. A mester nem kedveli a szavakba ruházott magyarázatot. Asztaltól asztalhoz, álltól állványhoz sétálgat, szó nélkül veszi ki a rajzónt annak kezéből, kinek munkájában hibát lel; egy két vonás, és a hibásan neki indult tevékenység helyes irányba van terelve. Szó nélkül adja vissza a rajzónt, a növendék csak egy pillantást vet mestere arcára, és már tudja, hányadán van siker dolgában. Megértették egymást. Csak nagy néha, midőn kedvenceivel van együtt és kedvenc themájára, Göröghön mukicseire jut a beszélgetés, oldódik meg a némaság varázsa, mely a mindennapi életben a mesterre nehezül. Ilyenkor kedélyes tud lenni, önkényt kínálkoznak a szebbnél-szebb költői kifejezések; a romhalmaz, mely ős Graeciát borítja, eltűnik, végig sétáljuk a mester kezén . A Mai számunk 14 oldalt tartana is.