Pesti Hírlap, 1882. október (4. évfolyam, 270-300. szám)
1882-10-18 / 287. szám
Budapest 1382.V étf. 287 (1368) Szám. Szerda, október 18. ip_____________ _ miiBIII1IBLIL-i ......... mm___ - —— mm i i i ....... —— - , , ■ , m n,„, —, „ - -- - ■ i-' Előfizetési árak: _ Szerkesztési Iroá»: _ BBS fin Hdapsitei, vátorítva 7. u., 1. j ^ j j Y ” ~ felém m _ __ ^ -1■ ■ ■ •: POLITIKAI NAPILAP Xiittiék ana tdoHk ^ IlILTH XtXXA riJilJ. sddou mossb-»« pOŰs-kan, ■' ——• 4§, Bme Xotredaase des Yiztestaaff. aekHUTklOK. 4. .. ts-i-jg IMmipIttaM társulat jártak. (Sugár-ut, saját káé.) — Xásrágáhid • coroksái-i-ut rágd*, a sö-a "Szerda Bem. kath.: Lukács Hsaistluhu. (Unaimm MbA) Tatameiptn; a k*f itt» pedig minden Hagyat todomáafM skálátok. (Tenne JA- mellek. — Tárcsást a régi a Tánkos.' „ Protest.: Lukács ,ksá. a. A—1 Mttg, hékBn ét eeO- MtUmepen »—1-ig. — Kisnágo* képbe eeej-441, eeáAA káé.) — Ipamaisam. (Sugár- Mrer, ae aj a IdpMuteAhen U. mi. a. Görög-orosz. (okt. 6) Tamás- MarkMn a tnnikesl ée nApngsitAr. (KarterfcányádU) m tksilmli palettát- k, a kApetmtrSeneti támlát kiea ) — Társit rigaié (redoute) ae iUummb. «a A beköszöntő. (Eö.) Egyik kezével elbocsátja a régi minisztert, a másikkal bevezeti az újat, az egyiktől elbúcsúzik, a másikat üdvözli: minden miniszterváltozás esetén ez a legelső miniszteri tisztviselő feladata. Ez volt ma Matenkovits államtitkáré is, aki báró Kemény Gábort elbucsúztató, gróf Széchenyi Pált beigtatá. Ősi szokás szentesíti az ily ünnepélyeskedést, mely unalmas, ha gyakran fordul elő, keveset jelent s kevés érdeklődést kelt, ha ritkán fordul is elő. Az emberek a beköszöntő beszédre mindig nagyobb súlyt szoktak fektetni, mint a bucsúzóra. Az a miniszter, aki már nem miniszter, nagyon kevés hatalmú miniszter. Azok, akiknek a kormány körül félni és remélni valójuk van, pedig szegény országban az ilyenek száma régió, azok sokkal jobban megbecsülik az olyan közférfiut, aki még nem volt miniszter, miután még lehet miniszterré, mint az olyan közférfiut, aki már volt miniszter, de ott hagyta állását. Ritka dolog az nálunk, hogy valaki visszamenjen miniszternek oda, honnan egyszer már önkényt visszalépett, vagy ahonnan egyszer már önkénytelenül kibukott. Ilyen eset nem is történt még meg mással minálunk, mint a jó Paner Tivadarral, aki a maga tudományos bölcsességében épen semmi rendkívülit se látott abban, hogy azon miniszterelnök kezéből vegye át ismét az igazságügyminiszteri tárcát 1878-ban, aki ugyanazt kivette az ő kezéből 1875-ben. S aztán az emberek élelmesek, ami azt jelenti, hogy többet gondolnak a jelennel és jövővel, mint a múlttal. Eltávozott miniszter minden tette, minden szava a történeté, s nem az életé ; úton beköszöntött minden szava, minden tette az életé s nem a történeté. Ezért érdekesebb a beköszöntő, mint a búcsúzó. A mai napon báró Kemény Gábor búcsúszavai mégis érdekesebbek valának, mint gróf Széchenyi Pálnak beköszöntője. Széchenyi az udvariasság szokott kötelességteljesitésénél nem terjeszkedett tovább. Igaz, hogy nem is minisztériumának tisztviselői testülete az a fórum, mely előtt politikai programot kell és lehet fejtegetni. Ez a fórum a parlament. Itt kell a miniszternek megismertetni elveit és törekvéseit. A miniszteri tisztviselőnek teljesíteni kell a mindennapi munkát azon politika keretében s irányai szerint, mely a miniszteré. Ha ezt nem teheti, ott kell hagynia állását, ha állása csak némileg is politikai természetű. B. Kemény Gábor búcsúzója a múltra való visszatekintés volt. Hosszan, bőven, szokatlan részletességgel számlálta el, hogy miniszterkedésének négy éve alatt mi történt a földmivelési, ipar- és kereskedelmi tárca keretében s ki kell jelentenünk, hogy ha egyenként veszünk bírálat alá minden részletet, melyet fölemlített, az esetben őt se túlzással, se az önérzet szertelenségével nem vádolhatjuk. Ami természetesen nem azt teszi, hogy az új közlekedési miniszterből a jogosult önérzet kellő mértéke hiányoznék. Hanem hát a két miniszter beszédét végigolvasva, mégis feltámad bennünk egy kérdés, mely elég furcsa ugyan, de furcsasága dacára is eléggé érdekes és eléggé indokolt. Báró Kemény Gábor ugyanis négyéves minisztersége alatt sokat dolgozott, sok irányban kezdeményezőleg lépett fel, s iparkodása, kísérletei jelentékeny mérvben sikerrel biztattak. Maga is megjegyzi, valósággal úgy is van, hogy kormányra léptekor általános bizalmatlanság fogadta őt, most pedig rokonszenv és bizalom kisérte már működését. Maga, utódja gróf Széchenyi is azt mondja beköszöntőjében, hogy ő elődjének nyomdokin fog járni, annak irányát követni, az ő kezdeményezéseit végrehajtani. Egy szóval se utal arra, hogy ő egy vagy más téren mást, újat, jobbat akarna vagy tudna tenni, mint elődje. Ámde ha így áll a dolog: ugyan hol a manóban kell keresni azokat az indokokat, melyek b. Kemény Gábort arra készteték, hogy azt a minisztériumot elhagyja, a hol helyén volt s átmenjen olyan minisztériumba, a hol nincs helyén ? Most legalább még nincs helyén, habár feltehetjük is, hogy évek folyamán át itt is helyén lehet. Hiszen, ha gróf Széchenyi Pál lett volna közlekedési miniszter, ez esetben csak egy újonc miniszterrel állna szemközt a közérdek. Most pedig kettővel áll szemközt, még pedig minden észrevehető ok nélkül. A mai szám tartalma : A beköszöntő. — Politikai hírek. — Bosznia hercegovina mint gyarmat. — Politikai szemle.— Petőfi ünnepély és a zsidók. — Egyletek és intézetek. — Az Andrássy féle betöréshez. — Táviratok. — Napi hírek. — Legújabb. — Törvényszéki csarnok. — Közgazdaság.— Tárca. A Toldi legenda Alsó-Toldon. Az első mellékleten : Széchenyi Pál gróf Somogyban. — Napi hirek. — Katonák tiltakozása a csatornás alagút ellen. — A vasgyúró lovag. — Gallmeyer Amerikában. — Színház, zene képzőművészet. — Vegyes. A második mellékleten: Tisztelgés a kereskedelmi minisztériumban. — Katonai ügyek. — A meggyilkolt adóvégrehajtó. — Regénycsarnok. Cordoval. (19. folyt.) — Kivonat a hivatalos lapból. — Értéktőzsde. — Hirdetések. _A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. A Toldi-legenda Alsó-Toldon. — A „Pesti Hírlap“ eredeti tárcája. — Kicsiny falu Alsó-Told, mert ha nagyobb volna már régen várossá tette volna az odavaló nagyszámú nemesség. Privilégiumokról álmodoznak a bocskorosok, benne van a vérükben, mindent maguknak szeretnének a jövőben s minden dicsőség az övék a múltból. Még az erős Toldi Miklós is oda való ember volt. A falu neve alkalmas rá, hogy ezt higyjék. Néhány krónika is beszéli azonfelül. Az illúziót pedig teljesen emelik valami hajdan nagy épületnek a fundamentumai. Egy-egy mélyen leérő falat ásnak ki néha a harangláb környékén; ott kellett állania valaha - természetesen kacsalábon — a Toldyak és fészkének. Ha nem vár volt, hát legalább is egy óriási erős kastély. Ezer mesét tudnak az aggastyánok a híres Toldy Miklós vitézi dolgairól. Némelyiket már hallottuk sokszor, csakhogy másokkal történt. Ttt is van egy-kettő, de ez meg sehogy se passzol a Toldy szelleméhez. Semmit se hagynak meg rajta, csak a nagy erejét, még azt a virtusát is elveszik, hogy felesége nem volt. Legalább a legérdekesebb Toldy-legenda úgy mutatja be, mint családapát, aki nem a bajvívásaival imponál a hallgatónak, hanem az okosságával. Mert úgy történt, hogy Mátyás király nagyon megharagudott Toldy Miklósra, amiért az néhány vitézét agyonverte, mivel a feleségét rágalmazták s lecsapván őt ezért összes méltatóságairól és hivatalairól a király száműzte udvarából, mondván, hogy oda többé a lábát be ne tegye, mert mindjárt feje vétetik. Hazament Miklós, elbusulva Alsó Tóldra, de addig mesterkedett rokonai közbenjárása mellett, hogy a király szivét meglágyította. Egy napon fáradt vitéz érkezett Alsó- Toldra tajtékos lovon. A király csatlósa volt. Levelet hozott a királytól, melyben Mátyás tudtára adja, hogy visszajöhet az udvarába, de csak a következő föltételek mellett s ezeket jól megvigyázza : „Ne jöjjön gyalog s mégis gyalog jöjjön. Hozza el magával a legjobb barátját, a legnagyobb kincsét és a legnagyobb ellenségét/‘ Töri a fejét ezen hires Toldy Miklós. Hiszen lehetetlen dolgokat kiván tőle a király ! Ha a legjobb barátját elő tudná is keresni, hogy vele menjen, de honnan vegye elő a legnagyobb ellenségét s mikép kényszerítse a vele jövetelre ? Mialatt a királyi csatlóst egy belső szobába fekteti, bemegyen a maga kamrájába, hol töprengve okoskodik vala a királynak az őzenetén, ha netalán valamely titkos értelme lenne annak. Már körülbelül éjfélt harangoztak, mire bemégyen az ő hites társához, Laczfy Magdolnához s felkölti őt, eképen kérdezősködve : — Láttad e azt a vitézt Magdolna, aki ma én hozzám jött? — Láttam, kedves férjem. Magát király cselédének lenni mondotta. — Az ő valóban. Drága ajándékokkal, láncokkal, gyűrűkkel mégyen király szeretőjéhez Forgách Máriához Gácsra. Régi ismerősöm lévén, nálunk meghalt. — Nyugodjon békében szegény fáradt vitéz — mondá Laczfy Magdolna. — De nem addig van az gerlice párom! Tudod e milyen eszmém támadt ? Drága körű ékszerek jobban illenének a te hó nyakadra, patyolat karodra, mint a Forgách Mária szeplős csuklójára. Magdolna szemei felcsillogtak. — Én megölöm azt a vitézt Magdolna — szólt Toldy. És neked adom a drágaságokat. Az asszony ellenkezett, de olyan módon, hogy még csak jobban tüzelte a tett elkövetésére férjét. Toldy el is ment s egy óra múlva bejött az ékszerekkel s egy zsákot cipelt hátán, mely roppant véres volt. — Itt az ékszerek, Magdolna. És itt van a vitéz holtteste is. Mit gondolsz, hová rejtsem ? Mai számunk 16 oldalt tartalmaz.