Pesti Hírlap, 1883. március (5. évfolyam, 60-89. szám)
1883-03-01 / 60. szám
1883. március 1. PESTI HÍRLAP, rendeletek és rendőri rendszabályok képezik az önök kormányzati bölcsességének kvinteszszenciáját, — mond a kormányhoz fordulva — s a helyett, hogy „Justitia est fundamentum regnorum“ önök, úgy látszik, azt az elvet vallják : „Placitium est fundamentum regnorum“ (Az önkény az országok alapja) ; s ahol önöknek a nyílt, egyenes út—gondoljanak az iskolatörvényre,— nem tetszik, ott mellékutakon törekesznek célhoz jutni, s „recta tueri“ helyett, mintha azt tartanák: „obligqua tueri“ (a nem egyenes dolgokat ótalmazni.) Azt gyűlölik legjobban, mi — mint jelszó — minden osztráknak drága s a mi valóságos panaceát képezne közállapotaink fejlesztésére, mit azonban önök nem akarnak hallani, mert egészséges centralisztikus eszme önöket elrémíti s ama jelszó helyett inkább „viribus dissectis“ (szétszórt erővel) képezi az önök eljárásának alapelvét. Azért reméllem, eljön a nap, mikor fel fogják ismerni, hogy az önök működése alapjában osztrákellenes. Csak már akkor későn ne legyen Ausztriára nézve. (Zajos tetszés és taps balról.) POLITIKAI SZEMLE. A dunai konferencia, ha ugyan ismét közbe nem jő valami, ma tartja utolsó ülését, melyen az orosz küldött ki fogja jelenteni, hogy Oroszország elfogadja ama feltételt, melyet Anglia ellenjavaslatában a Kilia-torkolatot illető orosz igényekkel szemben kikötött, hogy t. i. a torkolatra vonatkozólag kibocsátandó reglement addig nem bír jogerővel, míg az európai Duna-bizottság meg nem erősíti. A párisi Temps értesülése szerint a konferencia tagjai két jegyzőkönyvet írnak alá, egyet melyhez Románia bármikor hozzájárulhat aláírásával s egy másikat, melyben ki lesz jelentve, hogy a hatalmak — ha Románia megmarad is ellenző álláspontján — ragaszkodni fognak a konferencia határozataihoz. Az angol alsóház tegnapi ülésén Northcote kijelentette, hogy hétfőn magához a kormányelnökhöz intéz interpellációt az iránt, szándékozik-e napot kitűzni, melyen szónoknak Parnell és társai szabadon bocsátása tárgyában benyújtott indítványa megvitattassék ? — Ezután a válaszfelirati vita folytattatván, O'Contior indítványt nyújtott be, melyben az Írországban uralkodó ínséges állapotokra utalva, kijelenti, mikép ama körülmény, hogy a trónbeszéd semminemű ígéretet sem tesz, hogy az írországi égető kérdésekre nézve törvények fognak alkottatni, alkalmasnak tűnik föl az elégedetlenségnek és kedvtelenségnek növelésére Írországban. A spanyolországi Xeresben titkos szövetségnek jöttek nyomára, minek folytán sok elfogatás történt s az elkobzott irományokból az derült ki, hogy az elfogottak más, külföldi titkos társulatokkal összeköttetésben állottak. A madridi sajtót ma kizárólagosan ez az ügy foglalkoztatja. Jelentéseik szerint anarchista mozgalomról van szó, mely egész Andalúziára, sőt néhány szomszédos tartományra is kiterjed ; a több mint hétezer tagot számláló anarchista társulatok »a fekete kéz szövetsége« címet viselnek és leginkább a földmivelő lakosság és az iparosok köreiben izgattak. Mint a madridi lapok írják, hat hó óta ez izgatások következtében Andalúzia folyton rablások, munkabeszüntetések, éjjeli támadások, eltűnések s egyéb erőszakos tények színhelye volt. Egy madridi sürgöny szerint a kormány máris 360 elfogatást eszközöltetett s a rendőrség még fegyverraktárakat is fedezett föl. Nagy kérdés azonban még mindig: vájjon csakugyan politikai mozgalom-e az, mely ellen a spanyol hatóságok meginditották a hadjáratot s nem csak a régi spanyol rablóvilág f ö lé l e d é s e uj alakban ? Legalább a spanyol lapok által felsorolt bűntények ilyesmire engednek következtetni. A zürichi kanton tanácsa nagy többséggel elvetette a halálbüntetést. A Colos felfüggesztése Pétervárott annál élénkebb benyomást keltett, mert általános a meggyőződés, hogy nem egyetlen lap megrendszabályozása forog szóban, hanem a szabadelvű sajtó üldözésére van szomorú kilátás. A proskribálás sorsa még több lapra vár. A Colos valószínűleg nem is fog többé megjelenni. Beszélgetés Hartmann Leóval. (A moszkvai vasúti merénylő anihi- 1 is tákról.) Egy filadelfiai lap munkatársa meglátogatta a híres vasúti merénylőt, ki több hónap óta ismét az Egyesült Államok biztos földje. Mózkodik s beszélgetésük felől lapjának ezeket ídja : Hartmann Leó 5 láb 8 hüvelyk magas, szép karcsú termetű férfi, szőke hajjal és szakállal; modora előkelő s szemeiből igazi emberszeretet beszél , úgy hogy mindjárt arra gondol az ember, mily nagy elkeseredésnek kell ott uralkodni a zsarnok ellen, hol egy ily humánus ember is arra képes határozni magát, hogy kezét a közös ellenség lesújtására emelje fel. Udvarias szólásformák kicserélése után a tudósító Oroszországra vitte át a beszélgetést. — Való az, — kérdé tőle, — hogy a nihilista mozgalom teljesen el van nyomva Oroszországban s a cár megkoronáztatása lehetővé vált ? Hartmann nevetett s nagy öntudattal viszonzá : — A koronázás nem fog megtörténni, azt csak bízzák miránk. — De hiszen III. Sándor cár zavartalanul sétálni mehet ma már Pétervár utcáin? — Az mind kacsa. Romanov polgár csak oda mer menni, hova a rendőrség igazgatja. A rendőrség pedig olyankor egész tábor kémet állít fel az utcákon s nem egyszer még a lakókat is kiköltözteti a házakból, melyeknek ablakait titkos rendőrök foglalják el, kik nagyban hurráznak a cár láttára. S az atyus azt képzeli, minden rendben van. — De hát a nihilisták miért nem zavarják ki őt e hitéből ? — Nagyon egyszerű a megfejtése ; érdekünkben áll őt a biztosság érzetébe ringatni, hiszen másfél év óta igyekszünk őt gacsinai bagolyvárából kicsalni, ami végre legújabb időben sikerült is. A többit majd eligazítjuk. Hartmann ezután speciális részleteket közölt a nihilisták tervei felől, de megkérte, hogy azokat ne közölje. A titkos társulatok szervezését illetőleg úgy nyilatkozott, hogy az egész hivatalos Oroszország az öszszeesküvő klubok által annyira be van hálózva, mikép a forradalom ügynökeinek tudtán kívül mi sem történhetik. Nem is a forradalmárok állanak többé rendőri felügyelet alatt, hanem megfordítva, a rendőrséget lépten-nyomon követik a forradalmárok. A tudósító csodálkozott, hogy ily körülmények közt a forradalom régen ki nem tört, amire Hartmann azt jegyezte meg : — Várnunk kell, míg Európa nyugati felében a dolgok odáig érlelődnek, hogy forradalom ott is könnyen lesz előidézhető. Mert mi forradalmat egyidejű külháború nélkül akarunk. Ily háború ugyanis kockáztatná munkánk sikerét. — Krapotkin csakugyan feje az önök pártjának ? — Nincs személyes vezérünk, mert az autoritás elvét a magunk pártjában is elvetjük. — S hiszi ön, hogy Krapotkin kiváló részt vett a francia szocialisztikus mozgalomban ? — Legkevésbbé sem; őt egyszerűen az orosz kormány sürgetésére fogták el és ítélték el az úgynevezett francia köztársaság bonapartistái. — Azt hallottuk, hogy a nihilisták végrehajtóbizottságának székhelye egy idő óta külföldön van. Igaz ez ? — Szó sincs róla. A végrehajtó bizottság nem is kevés számú személyből álló s meghatározott helyhez kötött testület, hanem az országban szétszórt bizottságok nagy szövetsége. — S nincsenek-e pártjuk kiváló erői ma a külföldön, szítani a forradalmi mozgalmat ? — Nincsenek. A mi embereink külföldön általában nagyon keveset működnek, csakis oly miszsziókat mennek oda végrehajtani, melyek otthon nem vihetők ki. Egyéb lényegesebb följegyezni valója nem akadt a tudósítónak. András, Prósz József, ifj. Holtzspach András és Haszmann Károly; póttagok : Prohászka András, SternMihály, Vörösvári Bernát és Brenner Jakab. A IV. közig. kerület (Belváros) területére : Elnök Toperczer János ; rendes tagok : Anderlik Ede, dr. Kéry István, Klenovics György és Hubenay József; póttagok : Báthory Mihály, dr. Kralovánszky László, Matheidesz Isván és Schmalcz Károly. Az V. közigazgatási kerület (Lipótváros) 1. részére (640 —800 helyrajzi számig.) Elnök: Dr. Gombár Tivadar. Rendes tagok : Deutsch Samu, Adler Lajos, Széky Antal és Gundl János; póttagok : Frey József, Hüttl Tivadar, dr. Mezey Mór és Vághy Lajos. Az V. közig. kerület II. részére (Lipótváros (801 — 1502 házszámig.) Elnök : Fáik Zsigmond lovag, r. tagok: Mészáros Miklós, Keppich Ármin,dr. Reich Ármin és Szacelláry György ; póttagok : Havas Sándor, dr. Besze Antal és dr. Vajda Adolf. A VI. közig. kerület (Terézváros) területére. Elnök: Baintner Imre; rendes tagok: Altstädter Rudolf, Haliczius Károly, Piatrik Ferenc és Stern Adolf; póttagok : Bubala György, Schneider Bernáth, Korompay Ágoston és Roszberger Nándor. A VIII. közigazgatási kerület (Erzsébetváros) területére. Elnök : Tölgyesy Ferenc ; rendes tagok : Kuklay, János, Steinitz Adolf, Popper Ármin és Schlimmer György. Póttagok: Blazovits Mihály, Wald Benő, Stern Bernát és Böhler Vilmos. A VIII. közig. kerület (Józsefv.) területére . Elnök : Sztupa György ; rendes tagok : Senger Béla, Hűvös József, Atlasz Samu és Csepreghy János , póttagok : Waltes Ferenc, Petz Ármin, Egenhoffer Péter és Komáromi Lajos. A IX. közig. kerület (Ferencv. és Kőbánya) területére. Elnök : dr. Ballagi Mór, rendes tagok : Fáczányi Ármin, Prückler László, Horváth Lajos és Bernátsky Antal, póttagok : Steger Tamás, Vidats István, Tichy Ferenc és id. Kern Ferenc. A tárgyalások március hó - én veszik kezdetüket. A nádorszigeti artézi fürdő oly szerencsés vállalata a városnak, hogy a rá felügyelő házi bizottság szükségesnek látja mind nagyobb beszerzések és csinosítások által felelni meg a közönség fokozódó igényeinek. A bizottság kéri a tanácsot, hogy miután a társas női fürdő mindig anynyira tele van, hogy a rendelkezésre álló fehérnemű kevés, azt szaporítsa. Azután a fürdőhelyiségek ajtai, farészei újból kifestendők, a fürdő környéke csinosítandó, virágágyakkal, növényekkel lesz ellátandó a tavaszra. Átalában a fürdő környékét rendezni, szépíteni kell, mert az új hidak által új útvonalak keletkeztek a fürdőhöz. A főváros közoktatási bizottságának reál- és szakiskolai albizottsága ma Alker tanácsnok elnöklete alatt ülést tartott. Elővették azon munkálatot, amelyet Vidáky indítványa szerint a felső iparrajz-iskola újászervezése felől a felső iparrajz-iskola tanári kara kidolgozott. A munkálat azonban bővítés végett visszaadatott, mivel nincs benne elég részletességgel kifejtve, hogy az újon emelendő épület minő tervezéssel, termekkel, tanerőkkel stb. bírjon. A közgyűlés egy régebbi utasításából tárgyalták ezután a tandíjak felemelése kérdését a reáliskolákban, mit az indokol, hogy a főváros a tanügy iránt hozott áldozatait nem fokozhatja többé. A bizottság érdemleges nyilatkozat előtt e kérdést kiadta a reáliskolai igazgatóságoknak, hogy a tanulók létszámfluktuációjáról s mindarról nyilatkozzék, a mit e kérdés eldöntésénél figyelembe venni szükséges. FŐVÁROSI ÜGYEK. — Budapest főváros területére az 1883. évre az adókivető bizottság következőleg alakíttatott meg: Az I—II. közig. kerület (vár, Tabán, Krisztinaváros, Víziváros és országút) területére : Elnök : Jekelfalussy József; rendes tagok : Schedel István, Wlassek Ede, dr. Schwarz Ferenc és Érczhegyi Ferenc; póttagok: Zehetner Mihály, Peringer Ferenc, Bognár Antal és Henszler János. A III. közig. kerület (Újlak és Ó-Buda) területére : Elnök: id. Szebeny Pál ; rendes tagok: Varga EGYLETEK ÉS INTÉZETEK. Nyilvános felolvasások s a közművelődési egyesületek. (Értekezlet az Írói körben.) Berzeviczy Albert, országgyűlési képviselő, e cím alatt tartott ma délután előadást az írói kör olvasótermében, nagyszámú érdeklődök előtt. Az általános helyesléssel fogadott és sok tanulmánynyal kidolgozott előadást a következőkben ismertetjük : A jelenkor közművelődésének jellemző vonása, hogy az egyes hivatási szakokban mindinkább érvényesülő munkafelosztás árnyoldalainak elhárítása tekintetéből szükségessé vált, úgy a fizikai, mint a szellemi munka terén működőnek szabad idejét az általános műveltség, a hivatási körön kiinlulő képzés céljaira használni fel, ez az a társadalmi közművelődés, amelyet már nem az iskola teljesít, de az azonkívül álló működési tényezők, melyeket mai nap a kultúrpolitika mindinkább méltat: a felnőttek oktatása, a nyilvános gyűjtemények, könyvtárak alapítása, színházak, az irodalom előmozdítása s terjesztése, tudományos társulatok, közművelődési egyletek és nyilvános népszerű felolvasások, b