Pesti Hírlap, 1884. február (6. évfolyam, 32-59. szám)
1884-02-13 / 43. szám
to. PESTI HÍRLAP. 1884. február 13. törvényhozás, — nemcsak ez a kormány — meg fogja tenni. Én igy szoktam korteskedni. Ajánlom a javaslatot. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Herman Ottó félreértett szavainak helyreigazítása végett kér szót. Elismeri, hogy a miniszterelnök ügyesen felhasználta az alkalmat, hogy Szeged polgárainak erélyére hivatkozzék, de szóló nem a polgárok ily nemű rekonstrukciójára vonatkoztatta szavait, hanem arra, hogy Szeged lakosainak számához a város nagyon is kaszárnya-módon épült. §gg(?jüf#*' fUJ**Tisza Lajos gróf, T. képviselőház. (Halljuk.) Herman Ottó képviselő úr pár szóval szerintem nem egészen helyes képét adta a jelenlegi Szeged városának. Kötelességemnek érzem azt némileg helyesbíteni. Azt mondta a képviselő úr, hogy felépíttetett Szeged városa kaszárnya-stylusban és kaszárnyarendszer szerint. Azt hiszem e tekintetben téved, mert ott, ahol az emeletes épületeknek a száma a földszintes házak számához, melyekben a földmivelő polgárság lakik, úgy aránylik, mint — mondjuk — iíz a százhoz, arra a városra, azt hiszem, nem lehet azt mondani, hogy az kaszárnya rendszerben van felépítve. (Úgy van a jobboldalon.) A városnak legkisebb része van arra számításból felépítve, hogy a lakásokból jövedelmet adjon. Egy része igenis így van felépítve, mert Szeged nemcsak földművelő város, hanem az alföldnek központi kereskedelmi városa. Arról is kellett tehát ott gondoskodni, hogy azok, kiknek nincs saját házuk Szegeden, kellő és megfelelő egészséges lakásokat nyerhessenek. (Helyeslés a jobb oldalon.) Nekem a legutóbbi időkig nincs tudomásom arról, hogy ott olyan nagyon sok üres szállás volna. Ellenkezőleg ma még arról van tudomásom, hogy igen nehéz Szegeden megfelelő szállásokat még ma is kapni, és amire a képviselő úr hivatkozott, hogy mozgalom indult meg arra nézve, hogy az újonnan felépített tiszti pavilion alakíttassák át legénységi helyiséggé és utasíttassanak a tisztek a városban lakásokat fogadni, hogy így az üres lakások kiadhatók legyenek, ez máshonnan vette eredetét. Megfordítva áll a dolog. A tiszt urak vetették fel ezt a kérdést a városnál azért, mert ők sokkal szívesebben laknak elkülönítve a városban mint egy tiszti pavillonban egyesítve. Ezt nem is vehetni rossz néven, ezt én nagyon természetesnek találom, azonban Szeged városának pénzügyi viszonyai nem engedik, hogy egy épületet, mely úgy épült, hogy behozza az építési tőke kamatait, átalakítson oly épületté, mely többé a kamatokat behajtani nem fogná, és így Szeged városa évenként egy pár ezer forintot vesztene. De — mondom — ennek nem a lakásbőség az indoka, hanem egészen máshonnan ered. Azt méltóztatott mondani, kívánatos volna, s a külföld meg is várná, miután nagyon érdeklődik Szeged városa irányában, és oly sok áldozatot hozott, hogy tájékoztassák az iránt, hogy mi történt ezen öt év alatt Szegeden. Erre nézve bátor vagyok emlékezetébe hozni a t. képviselő úrnak, hogy a Szeged városában történtekről úgy a velencei mint a berlini kiállításokon a nagyközönség értesíttetett oly módon, hogy ezen két kiállításon Szeged város hozzá méltón képviselve volt és értesült a nagyközönség a rekonstrukcionális munkákról, amelyek azon idő alatt történtek, kimerítő és a helyzet hű képét nyújtó röpiratokból is. E szerint tehát azt mondani, hogy a külföld átalában homályban hagyatott az iránt, hogy mi történt Szegeden, nem lehet. Egyébiránt a kir. biztosság részéről a havi jelentések az egész működés folyamán feljöttek a belügyminisztériumba s meg vagyok győződve, hogy össze fognak állíttatni és annak idejében mindenki egy átalános képét fogja nyerhetni annak, hogy az ott befektetett tőkékkel mily eredmény éretett el. Azonban természetes, hogy öt évi ily fordíozott működésnek eredményét kéthárom hónap alatt összeállítani nem lehet. Még csak arra kívánok rövid megjegyzést tenni, (Halljuk!) hogy azzal kezdte beszédét a t. képviselő úr, hogy ő maga is átlátja, hogy a királyi biztosnak abszolút hatalommal történt ott működése folytán megzsibbadt közigazgatásnak bizonyos átmenetre van szüksége. Először is biztosíthatom a t. képviselő urat, hogy ott a közigazgatás azon idő alatt nem zsibbadt meg, hanem ellenkezőleg, ha valamikor nem volt ideje megzsibbadni, ekkor nem volt, sőt inkább annyi tevékenységet fejtett ki, mint soha. S bátor vagyok megjegyezni, hogy igaz ugyan hogy az 1879. 20. t. c. a királyi biztost rendkívüli hatáskörrel és hatalommal ruházta fel, de majdnem öt évi működésem alatt soha sem volt alkalmam ezen kivételes hatalmat gyakorolni és egy abszolút hatalommal Szegeden soha semmi nem eszközöltetett. Ezeket kívántam megjegyezni. (Élénk és tartós helyeslés a jobboldalon.) A javaslat erre általánosságban elfogadtatott. A 4. §-nál Herman Ottó határozati javaslatot terjeszt be, hogy a városi tanácsnok és városi mérnök szavazási joggal bírjon. Tisza Kálmán miniszterelnök a 4. §-t eredeti szövegében kéri elfogadni. A középítési tanácsban a városi főmérnök és a városi építészeti bizottság előadójának jelenléte helyes, felvilágosítások megadása végett ; de akkor, mikor legtöbb esetben az ő általuk tervezett munkálatok felett kell határozni, hogy szavazattal bíró tagjai legyenek a tanácsnak, az már csakugyan helytelen volna. Szederkényi Nándor Herman módosítványát pártolja. Tibád Antal előadó az eredeti szöveg fentartását kéri, mert általa sokkal inkább hiszi elérhetőnek azt, hogy a város újraépítésénél és rendezésénél az államérdek is lehetőleg kifejezésre jusson. A ház a §-t a bizottság szövegezése szerint fogadja el, Herman módosításának mellőzésével. A törvényjavaslat erre részleteiben is letárgyaltatván, következett a pénzügyi bizottság jelentése Szeged városának az 1880: XX. t.-cz.-ben létesített kölcsönalap igénybevételére kitűzött határidő meghosszabbítása tárgyában benyújtott kérvényéről. A ház a kérvényt Hegedűs Sándor előadó felszólalása után vita nélkül elvetette. A napirend ki lévén merítve, Tisza Kálmán miniszterelnök, megfelelőleg az 1876. XIII. tc. 33. §-a rendelkezésének, beadja az 1881-ik évről szóló egészségügyi jelentést. Darányi Ignác a közoktatásügyi bizottság nevében két jelentést ad be a budapest-zimonyi vasút szabadka-bajai szárnyvonalának kiépítéséről szóló javaslat tárgyában, s a munkács-beszkidi vasút kiépítéséről szóló javaslat tárgyában. Ezzel az ülés véget ért. A legközelebbi ülés pénteken lesz s a főrendiháznak gróf Cziráky Jánosért tartandó requiemje miatt 1/a12-kor kezdődik. Előterjesztések. Jogi szeminárium a budapesti egyetemen. Trefort közoktatásügyi miniszter nemrégiben felhívta a budapesti egyetem fakultásait, hogy a szemináriumi rendszerről és annak mikénti életbeléptetéséről javaslatot terjeszszenek elő. A fakultások most foglalkoznak a kérdéssel, mely az oly sokszor megtámadott egyetemi tanításban talán fordulópontot van hivatva képezni. A külföldi, különösen a német és francia egyetemeken a tanítás súlypontja teljesen a szemináriumokban van, s a fősúly a gyakorlati kiképzésre van fektetve, a rendszeres előadás pedig csak az illető tárgynak tisztán irodalmi áttekintését nyújtja. Ezen rendszernek köszönhető azután, hogy ott a tanárok és hallgatók között szorosabb, bensőbb viszony fejlődik és a tanárok tájékozást nyernek a hallgatók elhaladásáról, képzettségéről, a hallgatók pedig megszokják az önálló gondolkozást. Ítélőképességük fejlődik, megtanulják a jogot nemcsak elméletileg, hanem gyakorlatilag is alkalmazni, szóval mint kész jogászok hagyják el az egyetemet, nem mint nálunk, hol csak az egyetemi kurzus bevégzése után fognak hozzá a tulajdonképeni tanuláshoz, gyakorlati kiképzésük pedig még teljesen hiányzik. Ezen a bajon akar segíteni Trefort miniszter, midőn a szemináriumi tanítás kérdését fölveti. Kezdeményezése máris megtenni gyümölcseit a jogi fakultáson. A jelen félévben ugyanis dr. Vécsey Tamás pandekta óráiban gyakorlati eseteket tárgyal a hallgatókkal együtt, akként, hogy az egyes hallgatók elmondják a felhozott esetről véleményeiket, azt indokolják, egymás véleményeire reflektálnak, míg végre az előadó tanár összefoglalja a vita alatt elmondottakat, kimutatja a helyes és helytelen megjegyzéseket, végre ő maga adja elő véleményét a dologról. A büntetőjogból pedig dr. Fayer László magántanár tart ily szemináriumi gyakorlatokat, hol az életből vett eseteket előre közölvén a hallgatókkal, a legközelebbi órán bírósági tárgyalás formájában tárgyalja azokat velők, vád- és védbeszédek tartatnak, a hallgatókból alakított bírói tanács ítéletet mond, végül pedig a tanár fejti ki a maga véleményét és nyújt tájékozást a törvénykönyv kezelésében és a bűnvádi eljárásban. Kívánatos, hogy a többi tárgyakból is minél előbb életbe lépjenek, és akkor e módszer hasznát már egy pár év múlva mindenki érezni fogja. K. L. NAPI HÍREK. (Folytatás a főlapról.) (A győri főispán Pannonhalmán.) Gróf Batthyány Lajos főispánt pannonhalmi látogatása alkalmával Kruesz Krizosztom főapát egész ünnepélyességgel fogadta s beszédet is intézett hozzá. A diszebédet a praelaturában tartották meg, a hol a felköszöntések sorát Kovács Ábel központi főkormányzó nyitotta meg, poharat emelve a vendégre. Utána dr. Ziskay Antal mondott szép felköszöntőt a főispánra. Ez megköszönve a szíves fogadtatást, éltette Pannonhalma főapátját, Kreusz Krizosztomot, a szent Benedek-rend elévülhetlen érdemű főapátját s a vezetése alatt álló rend öszszes tagjait. ..Sokat köszönök — mondá a főispán — önmagam is e rendnek, mert hiszen e rend tagjaitól nyertem én is kiképeztetésemet s volt tanáraim közül kettőt szerencsém van tisztelhetni ezen asztalnál is.“ Az illető két tanár: Abday Asztrik és Halbik Ciprian urak voltak. A főispánt gróf Laszberg Rezső győrmegyei alispán kisérte ez útjában. — (Hymen.) Kiss Ernő, a pápai kollégium tanára, e hó 6-án vezette oltárhoz Lazányi Lenke kisasszonyt, Lazányi Béla ottani ügyvéd leányát. — Városy László zombori jószágigazgatósági hivatalnok e hó 9-én oltárhoz vezette Tárczay Jozefin kisasszonyt, Tárczay Mór leányát. — Dr. Réthi Ede orvos e napokban tartá esküvőjét Veszprémben Ramburg Karola kisaszszonynyal, Ramburg Dávid kereskedő lányával. — Kulcsár Endre csurgói főgymnásiumi tanár jegyet váltott Paál Ida kisasszonynyal, Paál Farkas földbirtokos leányával. — P. Mayer Mór nagyváradi borkereskedő e napokban jegyezte el Rochitz Róza kisasszonyt, Rochlitz Dávid mándoki bérlő leányát. — Oláh Imre a nádudvari járás segédszolgabirája, jegyet váltott Bogdán Teréz kisasszonynyal Földesről. — (Felolvasások.) Az iparoskörben csütörtökön este fél 8 órakor dr. Pulszky Károly fog felolvasást tartani az országos ötvös műkiállításról. — A kereskedő ifjak társulata helyiségében pedig (Gizella-tér és váci utca sarkán) ugyanazon este Zempléni P. Gyula olvas fel „Irodalmunk kulisszatitkairól.“ — (Halálozások.) Kőváraljai Kiss János köz- és vallóügyvéd Szatmárnémeti város volt országgyűlési képiselője meghalt Szatmáron, élte 65. évében. — Késmárky Flórián kaptanfai plébános a napokban elhunyt, 67 éves volt. Jótékonyságáért az egész vidéken nagyrabecsülték. — Brassay Péter földbirtokos e hó 7-én elhunyt Kakarón, élte 58-ik évében, nőt és két gyermeket hagyott hátra. — Ecseghy István volt rimaszombati ügyvéd, e napokban meghalt Budapesten. — No 1 en József Károlyné e napokban elhunyt Nagy-Szudán 31 éves korában. — Heller Lajos, a veszprémi izraelita hitközség főjegyzője meghalt élte 75-ik évében. Derék tisztviselő volt, ki hivatalát 42 évig szorgalommal tölté be. — Fridrich Ignác szentbalázsi nyugalmazott körjegyző e napokban elhunyt Ukkon, Zalamegyében, 72 éves korában. — (Égő grófkisasszony.) A gróf Chotek-család egy fiatal bájos leánytagja — mint Grossprixenből írják — e napokban majdnem a lángok áldozata lön. Octavia comtesse a kastély könyvtárszobájában olvasott s annyira el volt merülve, hogy észre se vette, midőn haja a gyertya lángjánál meggyulladt. Egy pillanat alatt ruhája is égni kezdett. Szerencsére ép akkor lépett be egy cseléd s ez hamar elfojta a tüzet De a leányka így is erős égési sebeket kapott mellén és arcán. Az Aussigból hozott orvos azonban nem tartja veszélyesnek a beteg állapotát. (A vegetarizmus lényege és célja.) Az alakulóban levő „Magyar vegetárius egylet“ legutóbbi ülésén Weixelgaertner Vince tanár terjedelmes értekezést olvasott föl a föntebbi cím alatt. Kimutatni igyekezett, hogy az emberiség összes törekvései között nem léteztk egy sem, mely egészségi, erkölcsi és társadalmi szempontból az emberiség jólétére és művelődési menetére mélyebben hatott volna, mint épen a természetszerű életmód követése vagy elhagyása. Sajátságos azonban, hogy bármily nagy befolyással is bír az ember létére és állapotára nézve az a kérdés, hogy melyik az embernek egyedül helyes életmódja, az még mai napig sincs eldöntve oly módon, hogy a felelet mindenkit kielégítene és helyességéről mindnyájan meg volnának győződve, sőt mi több, a legna