Pesti Hírlap, 1884. június (6. évfolyam, 151-179. szám)

1884-06-03 / 152. szám

Budapest, 1884- VI. évf. 152. (1951.) szám. Kedd, janura 3. Előfizetési árak: _____ Szerkesztési Irod». vMw cTT*................14 írt — tar. HHfe ggg ggj fidapesten, nádor-utCA 7. is., L eatriefcs f 1 .........................j Jill ||1r kori a lap szellemi részét illető luiséeS n m mm mm b I l mm n b “"zitrL kk».................*• ■ g|i j|j|p||| jra |§jS Ifi *||h IBI jlj§3| §E|ffl| kaaaktól fogadtatnak al. S*rw »Akaljboa 4. ki. UjBHF |gL_. ’ jlg g|| ||g?lfi||| ggl Wto Mfii BKjs |vj, | 5 Kínratok Titaia n«madafeai vidék» 5 kr. B gp ■ *|g Ilii I n ffl EP*^ Kiadóhivatal: -------- ■ B___Hl II] Hl §§3 Ül yti ül m II Hj B»4»p«»s, tilst-aut 1- nil A * » K»errrtli*‘ H «an» {§* 2§S H llB I i&Rm BMP! a kor* a* aleftaatemk t. a la» aaMfefB U{7 UpM lappal igjttt: ■■ ^B ■a* Bfi BB wm BHH flBBB ^B itter* Tonatkoad folaielamUtek tolatu eria______MM. -- - le^dfik. toitm...........................M , __ _ Hirdetések — .... POLITIKAI NAPILAPiffeo ^ssess.'Xiz* tartalék atm §á§ak. A VJJA XlV-TLl Al-TVL UJiTl BUDOIaF MnOW-aéi PARlstaw, —-------------- 44. Btt« NotoBdu*« dm VícUjín* A gonosz szellem. Megcsattantotta fekete szárnyait és átszáll az egész ország felett. Felgyújtja a szenvedélyek tüzét, epével tölti meg a szíveket, lávával a vért. Üszköt vet a magyar társadalom épületének tetőzetére. Ragály anyagával tölti meg a levegőt. Megmarkolja a szeplőtlen jellemeket. Felemeli a ripőköket. A demagógok hatalmába hajtja a közvéleményt. Rombol, amerre megy. Széttépi a legszentebb kötelékeket, még a családi kapcsokat is. A gyűlölet, ez a gonosz szellem, mely országos csatatérré változtatta a választásokat, beveri az ablakokat és fejeket egyaránt; előbb Cegléden és Jászberényben, majd Hontmegyében, ma ismét Kolozsváron s holnap ki tudja hol. A gyűlölet, mely azt hirdeti: egyik faj vesse meg a másikat, felekezet a felekezetet, osztály az osztályt, párt a pártot, ember az embert, magyar a magyart. A mióta ez a gonosz szellem denevérszárnyain beröpködte az országot, nincs belbékéje a magyar társadalomnak. Nemzetromboló kitörésekre nem került a sor, de jól megtanultuk gyűlölni egymást. Szívünkkel gondolkozunk, agyunkkal érzünk, a máj nagy szerepet nyert organizmusunkban, mert az epét termel. Epébe mártjuk tollunkat, epében fürösztjük gondolatunkat. Nagy országos gyűlölködéssel vagyunk elfoglalva. Egyik embertársunkat azért gyűlöljük, mert nem keresztény, a másikat mert nem a mi vallásfelekezetünk híve, a harmadikat, mert nem magyar az anyanyelve, a negyediket, mert nem a mi társadalmi osztályunkhoz tartozik, az ötödiket mert más politikai hitvallása van, mint nekünk. Végre a hatodikban más kifogást már nem találunk, mint hogy nem jó vagy legalább nekünk nem tetszik az ábrázata. És hogy gyűlölik egymást a politikai pártok is. Hogy törekednek egymás kiirtására. Mily féktelen szenvedélylyel törnek egymás ellen ! Mintha soha sem leendett idő, mikor minden magyar, bármily politikai nézetet vallott, érezte a magyarság kötelékének összetartó nyomását. Mintha nem nálunk történt volna meg, hogy a nemzet szoros egysége vívta ki a legnagyobb sikereket. Mintha nem nálunk olvadt volna egymásba minden társadalmi osztály, minden felekezet, sőt majd minden faj, hogy a kívülről jövő nyomást leküzdje és le is küzdje. Ez a nyomás megszűnt, s a magyar nemzet alkatrészei úgy kezdenek szertehullani, mint mikor a vesszőcsomag kötelékét felbontják. Feledve van a mult, a jövő, csak a jelen gyűlölködése végzi átkos munkáját. De a társadalmi osztályok — osztályoknak pedig létezniük sem volna szabad — a felekezetek és fajok ki fognak békülni; a szenvedélyek gőze el fog párologni; a társadalom békéje a választási hadjárat után helyreáll. A politikai pártok gyűlölködése azonban tartós szokott lenni. Rendesen átmegy a parlamentarizmusba, onnét a történelem lapjaira. Nemegyszer véres betűkkel jegyezte fel viselt dolgait. Franciaország története elrettentő példáját szolgáltatja annak, mit idézhet fel a pártgyűlölet. Franciország azért rohan egyik forradalomból a másikba, mert politikai pártjai gyűlölik egymást. Nincs köztük semmi közös, amelyet valamennyi respektálna. Legkevésbbé az államforma. A monarchisták gyűlölik a republikánusokat és megfordítva, pártállamformának tekintik, ami a nemzet államformája. A monarchisták nem érzik magukat kötelezve a respublika törvényei által. Viszont a republikánusok csak a fegyveres erő előtt hajolnak meg a torlaszok napjáig, mikor Franciaország tényleg monarchia. Sőt a monarchisták is gyűlölködnek. Az imperialisták ép úgy gyűlölik a royalistákat és viszont, mint a republikánusokat. Maguk a royalisták két részre vannak szakadva, s nem képesek egyesülni. A hatalmon levő párt ki akarja irtani az ellenpártokat, mint most a republikánusok irtják a monarchistákat. S ezzel szinte kénytelen, mert a monarchisták és ultramontánok nyíltan szembe szállnak a respublikával, készek mindenkor öszszeesküdni a köztársaság ellen. A királyság, vagy császárság pedig a republikánusokat irtotta, míg ezek a torlaszokkal nem válaszoltak. Szóval Franciaországban a pártgyűlölet oda fejlődött, hogy a kormányon levő párt szükségkép zsarnok, az ellenzék pedig forradalmár. Ide nekünk nem szabad jutnunk. A pártgyűlölet elfajulása nálunk kockára tenné az államot és nemzetet. A francia népet százados hánykódása nem tette tönkre, bár sokat ártott neki, mi azonban ily válságokat nem bírnánk ki. Nálunk tehát mérsékelni kell a pártok ellentéteit és nem fokozni. Csillapítani inkább, mint szítani. Az oly országos korteskedés azonban, mint Apponyi Albert véghez visz, aligha csillapításra vezet. A mérsékelt ellenzék konzervatív vezére túltesz azon is, amit az angol liberálisok radikális vezére Gladstone végzett az 1880-iki választások idején. Határos a lehetetlennel az az erőfeszítés, melyet Apponyi véghez visz és szinte a térbeli lehetőségbe ütközik, hogy ma az ország egyik, holnap másik részében bukkanik fel, s izgat saját pártja érdekében. Attól is óvakodik, hogy a szenvedélyekre hivatkozzék, amit szintén helyesen tesz. Csak az a baj, hogy akik példáját követik, nem tartják meg a határt, melyen túl már a pártgyűlöletre való izgatás következik. De hiszszük, hogy ez izgatásnak nem lesz eredménye a pártgyűlöletnek olyatén elfajulása, mely rázkódásoknak tenné ki parlamentarizmusunkat. Hogy ne legyen, mindenki óhajthatja parlamentarizmusunk és a haza érdekében. Sarajevo, máj. 26. (Pánszláv kis érleletek. Mohamedán kivándorlók.) Nemrég egy zárai hír járta be a lapokat, hogy Kosanovics Száva, szerajevoi görög kel. metropolita lemondott állásáról, miután a karlovitzi patriarcha fönhatóságát nem akarta elfogadni. A dolog úgy áll, hogy sem Kosanovics le nem mondott, sem a karlovitzi patriarchátus jogkörének kiterjesztése iránt nem történt kísérlet. Kosanovics fölfelé és lefelé egyaránt kegyelemben van s mind a kormány, mind különösen az uralkodó irányában kétségbevonhatlan jelét adta lovagias érzületének. A hit pánszláv erőlködésre vezethető vissza. Pánszláv részekről ismételve megkísérlették a metropolitának kétértelmű magatartásra való rábírását. Többi közt Oroszországból, egy általánosan ismert ügynök útján egyházi könyveket kapott, melyet a metropolita haladéktalanul átadott a tartományi kormánynak. Arról is volt szó, hogy Cetinjében, az elhalt Ljubina metropolita helyét foglalja el, ő azonban ezt az ajánlatot is visszautasította. A mohamedánok kivándorlása, mely a múlt ősszel föltűnő mértékben szaporodott, két hónap óta csaknem egészen megszűnt, sőt már sokan vissza is tértek a kivándorlottak közül. A kedvező jelenség az új pénzügyi műveletekre vezethető vissza, melyek a kis birtok terhén könnyűének , a megszorult birtokost még földhiteljelzálog-kölcsönhöz is hozzásegítik. Az őszi delegációkra már folynak az előkészítő munkálatok a közös minisztériumban. Különösen a tengerészeti osztályban szorgoskodnak, úgy látszik, e részről nem jelentéktelen költségtöbbletet fognak kérni a közös bizottságtól s mint hírlik Steineck báró egy külön emlékiratban fogja kifejteni a haditengerészet fokozatos kiegészítésének tervét. Ugyanígy járt el Tegetthoff is annak idején, amikor a delegációktól programmja elfogadását kieszközölte. Mai számunk 12 oldalt tartalmaz. POLITIKAI SZEMLE. Gladstone Anglia külpolitikájáról. A vasárnap megjelent Fortnightly Review nagyfontosságú cikket közöl Anglia külügyi politikájáról. A rendkívül érdekes cikk, melynek szerzőjéül magát Gladstone miniszterelnököt hiszik, ezeket mondja: Hogy Bismarck herceg imént szívességet tanúsított Anglia iránt, csak azért történt, mert megfelelt céljainak, mert észrevette, hogy Anglia becsületességét s a nemzetközi morál iránti tiszteletét a maga hasznára fordíthatja. Anglia becsületességét arra használta fel, hogy vele a gesztenyét kikapartassa a tűzből. Elmondja azután a cikk, hogy Anglia legfontosabb érdekei összevágnak Francia- és Oroszország érdekeivel s történeti adatokkal bizonyítja, hogy az Oroszország iránti bizalmatlanság mindig csak ártott Angliának. Azelőtt — úgymond — még érthető volt ez az antagonizmus, mert uralkodó volt az a nézet, hogy az út Indiába Konstantinápolyon át vezet, de ma Anglia közönyösebben tekintheti Oroszország térfoglalását Konstantinápolyban mint bármely más hatalom. Németországhoz Angliát csak a béke fenntartásának érdeke fűzi, mert a békét ma Németország mint hangadó hatalom képes biztosítni, de a fősúlyt mégis a Franciaországgal való legbarátságosabb viszonyok fentartására kell Angliának fordítania. A cikk szerzője nagyon dicséri Ferryt s hangsúlyozza, hogy nem szabad feledni, mikép Franciaországnak is vannak érdekei a Nílus völgyében, melyek annál inkább nőnek, minél jobban gyarapodik a francia gyarmatbirodalom. Ennek a terjeszkedése ellen pedig nem szabad Angliának ellenséges állást foglalnia, míg a növekedés nem Anglia rovására történik. Anglia mint európai hatalom alig foglal többé vezérhelyet, annál inkább kell, hogy Ázsia és Afrika végett a legbarátságosabb viszonyban maradjon Orosz- és Franciaországgal. Az egyiptomi kérdést tárgyalni hivatott konferencia — mint a Mémorial Diplomatique jelenti — ugyanazon teremben fog ülésezni, hol a dunai bizottság értekezletet is tartottak. Ha Granville lord betegség által akadályoztatnék, úgy az elnökséget Hartington viszi.