Pesti Hírlap, 1884. június (6. évfolyam, 151-179. szám)

1884-06-30 / 179. szám

Budapest, 1884. VI. évf. 179. 0978.) szám. Hétfő, június 30. Előfizetési érák: Egész évre . . . 14 Irt — kr. félévre .... 7 »­­7­ » Negyedévre ? . 8 » 50 » Egy bóra. ... 1 * 20 » Egyes szám helyben 4 kr. Vidéken 5 kr. Százalék nem adatik. Kiadóhivatal: Musst, m­áci­ttea 7. tt. Slulit, hová az előfizetések és a lap­r■átküldésére vonatkozó felszó­lamlások intéződök.Pesti Hírlap POLITIKAI NAPILAP. Szerkesztési Iroda: Mapella, Tatar-utca 7. sz., S emelet hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelek csek ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. Francziaország részére pedig egyedül: RUDOLF MOSSE-nél Páriában, 40, Rue Notredame des Victoires. A pártok. ,A választási harc leginkább megviselte a függetlenségi pártot. Számban jelentékenyen meg­fogyott, nevezetes emberei közül megbuktak so­kan. Eötvös Károly megbukott Budapesten és Veszprémben. Helfy Ignác szintén többször bu­kott, s tegnap kisebbségben maradt Szent­­gotthárdon. Az idei választások egyátalán hajszát ké­peztek a nevezetes emberekre. Valamennyi párt több kitűnő emberét, táborkarának jeleseit hagyta a csatatéren. A kormánypártból kibukott négy celebritás. A mérsékelt ellenzék minden veszte­sége súlyos, mert neki csak nevezetes emberei vannak. Közkatona ott nem eshetik el, mert valamennyi tábornok. De Bittó István tán mégis generalissimus­­t generálisok közt, « Bittó mégis megbukott. És mig a kormánypárt behozhatja a pót­választásoknál nevezetes embereit, a független­ségi párt, valamint a mérsékelt ellenzék vesz­teségei reperálhatlanok. Nincsenek pótkerületeik. ‘J Károlyi Sándor grófot, a mérsékelt ellenzék új Agrárius szerzeményét, két helyen választották ugyan meg, de Bittó alkalmasint mind a két helyen keresztü­lvihetetlen. Így tehát a mérsé­kelt ellenzéknek nem lesz Bittója, a független­ségi párt pedig kénytelen meglenni Helfy és Eötvös nélkül. Bittót sajnálnék, ha megmaradt volna a szabadeszmék hívének. — De évek óta dúlhatott úgy az országban, mint a közszellem­ben a leghevesebb vihar annélkül, hogy Bittó érdemesnek tartotta volna csak egy szóval is kijelenteni, hogy a Deák-tradíciókból megőrizte a liberalizmus és demokrácia eszméjét. Pedig neki hivatása leendett a mérsékelt ellen­zéken. Szilágyi Dezsővel együtt hatalmas ellensúlyt képezhetnek vala Apponyival szem­ben. Bittó nem tud jól dikciózni, de annál na­gyobb mestere a szónak Szilágyi Dezső. Ketten együtt azon üllőt és kalapácsot képezhették volna, mely közt Apponyi retrográd törekvésé­nek szét kell vala morzsoltatnia. Akkor ők mondhatták volna Apponyinak: démettre ou soumetre. Most meg van fordítva a szerep. Ak­kor meg lehetett volna csinálni a valóban libe­rális oppoziciót, melynek hiánya parlamentariz­musunk legnagyobb baját képezi, most már lehetetlen. Apponyival szemben nincs más, mint Szilágyi Dezső és Pulszky Ágoston. A feudális­­ultramontán szövetség Apponyi és nem Szilágyi számára választott. Nem sokára elérkezik tehát az idő, mikor Apponyi alternatíva elé állítja Szilágyit:­­alávetni magát, vagy a pártból ki­lépni. Ez a vasgyúró athleta bizonyára az utób­bit választja, de arra az ütésre, melyet ekkor a feudális páncélra fog mérni, meg fog emlé­kezni Apponyi. Ha Bittó a liberális eszmék hive marad, mint Szilágyi s a választásoknál meg nem bukik, erre nem kerülne a dolog. De így jobb, ha Bittó kívül marad, mert bent ő is csak Ap­­ponyit erősítené, a mérsékelt ellenzékről tehát biztosan meg lehet jósolni, hogy kis liberális csoportja kiválik belőle. Szilágyi Dezső bárhová megy, mindenütt számot fog tenni, s reméljük, mindenütt a liberalizmus ügyének szenteli ha­talmas erejét. A függetlenségi párt esetleg szintén vál­ságba kerül. A retrográd elemek túlsúlya fenye­geti ezt is, arról nem is szólva, hogy a közjogi kérdésben, a magyar függetlenség hermeneutiká­­jára nézve, meg van oszolva. Ha most főemberei kimaradtak, még na­gyobb zűrzavar törhet be soraiba. Irányi és Mocsáry ott vannak ugyan, de köztudomású tény, hogy a függetlenségi pártot nem egyedül ez a dualizmus tartotta együtt. S ép a szab­a­d­­elvű árnyalat az, mely a két függetlenségi celebri­tás kibukása által érzékeny vesztesé­get szenvedett Pedig a függetlenségi­ pártnak ép a liberá­lis kolorit képezhetné létokát Ha valaha párt hivatva volt az eszményi szabadelvűség zászla­jának lobogtatására, úgy ez a függetlenségi­ párt Nemcsak szélső ellenzék, hanem egyszersmind a magyar szabadság magna chartájára, a 48-ra hivatkozik. Ez a párt hirdethetné, hogy a 48-iki eszmék letéteményese, s tovább­fejlesztője. Kö­vetelhetné az 1848-iki eszmék nevében a sza­badelvűség, a jogegyenlőség és demokrácia ér­vényesítését a végkövetkezményekig. Hogy ezt nem tette, sőt hogy a retrográd törekvések betörtek soraiba, ennek tulajdonít­hatja veszteségeit. És még nagyobb veszede­lem is fenyegeti. Azon veszedelem, hogy a 48-ik eszmékkel ellentétbe kerül. De e veszélyből me­nekülhet, lehet igazán radikális, valóban sza­badelvű ellenzék és ekkor megkapja azt az eszményi lendületet, azt a nemes koloritot, mely­hez kiindulási pontjánál fogva jogcíme lehetne. Kövesse Irányi Dánielt. Ne csak a tiszteleti, hanem a valóságos vezérszerepet tegye e kitűnő férfiú kezeibe, ő igazi 48-as, mert va­lóban szabadelvű és hive a jogegyenlőségnek, demokráciának. Az ő zászlója legyen a függet­lenségi párt zászlója. Az ő nemes liberalizmusa legyen a függetlenségi párt politikája. Ez a l­­­ k .PESTI HÍRLAP* TÁRCÁJA. A leghíresebb magyar fürdő. — A „Pesti Hírlap“ eredeti tárcája. — Magyarországon minden falusi gyerek azzal bő fel, hogy van itt egy szép város Budapest, a­mely azonban nem elég magyar. Van egy nagy tősgyökeres magyar város Debrecen, a­mely azonban nem eléggé szép és végül van egy híres fürdő, a mely szép is, magyar is s ez Balaton-Füred. Erről a három helyről egész regék kelnek a falusi házak csöndes, árnyékos tornácai alatt. — Színművek, regények, versek segítenek megszőni a fantáziának a csodás képet felőlük, azoknál, a kik még nem látták egyiket sem. A fényes Budapest átszelve a fejedelmi folyam által, Mátyás várának lábainál, tündöklő palotasor, Gellértnek kopasz orma, a tündérszi­get a Duna közepén és a többi meg a többi. De az öreg Debrecen sem bolondság! Az csak olyan ugyan ehhez képest, mintha egy szép cifra dáma mellé valami ripacsos, izmos, tenyeres-talpas Erzsókot állítanának, de ha mégis ez a mi igazi városunk az ő nagy búbos tor­nyaival, a homokbuckás Hortobágyával és a cí­visek szörnyen vastag nyakával. Amazt (t. i. Budapestet) megbámulja a magyar ember, emezt (Debrecent) respektálja. Mert ha nicsenek palotái, de vannak vir­tusai. Mikor a Bach világban arról tudakozódtak­­ azok a bizonyos irányadó körök: nem lehetne­­e Debrecenben is behozni tannyelvül a néme­tet, azt adta feleletül a városi magisztrátus: „Bizonytalan a századok lefolyásáb­an azon időpont el­ér­kezése, midőn ugyanis arról le­hetne tanácskozni, hogy mikor lészen célirányos a német nyelv behozatalának lehetőségéről való gondolkozás.“ ... Hát lehet-e ennél szebb nemzeti stílus ? De minthogy most sokkal melegebb idő van, mintsem a városokat akár bámulja, akár re­spektálja az ember, nézzük meg az ország har­madik csodáját, Füredet. Annyit már tud minden ember róla, hogy a regényes Balaton partján fekszik s hogy a hullámzó Balaton az igazi jou-jou tenger. Mintha haloványzöld gyűrött óriási végse­lyem lenne kiterítve a felséges völgyben, mely­nek berkeiből, nádasaiból szinte előlépni várjuk Kisfaludy regéinek alakjait. S ott kell lennie a legszebb ponton öreg Tihanynyal szemben a hí­res Fürednek, hova a leányok már piciny ko­rukban odaálmodják magukat: anyjuk, nagyany­juk is ott volt boldog, onnan ment férjhez. Kép­­zelhetetlen pompa lehet ott. Egy előleg a para­dicsomból a magyarok számára. Ott is van az a Balaton-Füred, ahova képzeljük, de nem olyan szép, mint ahogy gon­doltuk. Én részemről nagyon sajnálom, hogy megnéztem, jobb szerettem volna, ha a képze­letbeli Füred maradt volna meg. Mert az igazi nem felel meg a legszeré­nyebb várakozásnak sem. Sok jót tett már ed­dig is a Balaton egylet, de még ez mind igen kevés, csak arra nézve is, hogy Mehádiát utól­­érjék. Hátha még elgondoljuk, hogy az egyetlen európai kinézésű táncterem és az egyik ven­déglő, a jobbik, csak most két három év óta épült fel, igazán csodálkoznunk kell, hogy mit szerettek meg itt annyira a negyvenes évek nagy urai. Talán Bizayt? Mert Bizay úgy odatartozik Füredhez, mint akár valamelyik ismerős kerek. A Balaton tagadhatatlanul tündériesen szép,­­ de ez a természet bőkezűsége, a­mi aztán egyéb van, az nem áll azzal arányban egy csöp­pet sem. Sőt még a Balaton szépsége sincs ki­aknázva: a vendéglők főszobái mindenüvé in­kább nyújtanak kilátást, mint a Balatonra. A sétány kicsiny s az sincs jó karban. Dísznek, pompának semmi nyoma, ha csak a Kisfaludy Sándor szobrát nem vesszük annak, mert az csakugyan bőkezűséggel van megalkot­va : egy vég gácsi posztó mindenesetre van az öreg uron, kin több rendbeli öltöny és köpe­­nyeg lóg le (hát még lájbk­ mennyi lehet raj­ta ?). Általában ruha dolgában nem fösvények a magyarok elhalt nagyjaik alakjának megörökí­tésénél ! Árnyékos hely igen kevés van, comfort fa vendéglőkben nincs. Kirándulási hely volna egy­­kettő, de ezekhez jutni nagyon nehéz. Tihanyba­n hajó csak úgy megy, ha nagy társaság verődik Hal Rómánk 12 gidait tartalmaz.

Next