Pesti Hírlap, 1888. március (10. évfolyam, 61-91. szám)
1888-03-01 / 61. szám
1888. március 1. PESTI HÍRLAP Az osztályok mellőzésével fognak napirendre tűzetni. A román határigazitás. Következik a román határkiigazitási szerződés becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat általános tárgyalásának folytatása. Steinacker Ödön kijelenti, hogy elfogadja a törvényjavaslatot, melyre nézve a kormány álláspontját helyesli. Sokkal fontosabbnak tartja a határvillongások megszüntetését, semhogy megengedhetőnek tartaná új diplomáciai akció megindítását. Általában időszerűtlennek tartja, hogy most a kritikus külügyi helyzetben monarchiánk két állama között az érdekeket oly élesen különböztessük meg, mint az ellenzék teszi. A dolog közjogi természetére nézve megjegyzi, hogy a jelen politikai viszonyok között Magyarország Ausztria többi tartományaival és országaival reálunióban van. S a törvényjavaslatot annyival is inkább szívesebben fogadja el, mert a monarchia egységét megerősíti. Elnök : T. ház ! Hogy mily kényes természetű dolgok a közjogi kifejezések, ezt illusztrálja épen az, hogy a ház ilyen élénk vitát folytat azok felett. Midőn a képviselő urak közül valaki oly kifejezést használ a parlamentben, mely a tényleges állapotoknak meg nem felel, ezt szó nélkül hagyni nem lehet. (Élénk helyeslés.) Amikor tehát a képviselő úr azt méltóztatott mondani, hogy a mostani viszonyok közt Magyarország ő felsége többi ,tartományaival reálunióban van, kötelességemnek tartom megjegyezni, hogy ez az állítás nem felel meg a közjogi helyzetnek. (Általános élénk helyeslés.)] Szederkényi Nándor a régebbi nemzetközi szerződések szövegéből kimutatja, hogy azokban nem foglaltattak közjogi helyzetünket sértő kifejezések, mint azt a miniszterelnök állította. Azokban nem Ausztria-Magyarországról, hanem az osztrákmagyar monarchia államterületeiről stb. volt szó, ami teljesen megfelel az 1867-iki kiegyezésnek. A miniszterelnök által felhozott azon egyezményben, mely a vasutak ügyében köttetett Romániával, egész világosan ki van mondva, hogy a magyar és román kormányok kötötték meg azt. Tehát erre is kár volt a miniszterelnöknek hivatkoznia. Egyáltalában a nemzetközi egyezmények megkötéséről szóló törvényjavaslat értelmében az országgyűlés engedélye előzetesen és nem utólag kérendő ki s ha a mostani esetet szentesíteni fogja az országgyűlés, akkor előbb-utóbb egészen konfiskáltatni fog a törvényhozás ama joga, hogy az egyezmények megkötésébe befolyjon. Győrffy határozati javaslatát pártolja. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Tisza Kálmán miniszterelnök gróf Apponyi tegnapi beszédével foglalkozva, csak két dologra akar megjegyzést tenni. Először is ő az előtte kötött nemzetközi egyezményekben foglalt közjogilag sérelmes kifejezéseket nem úgy hozta fel, mint precedenseket, hanem csak azt akarta általuk kimutatni, hogy azokból közjogunkra veszély nem háramolhatik. Másodszor pedig kijelenti, hogy egyszer sem koncedálta, hogy közjogunkra nézve sértést tartalmazna a szőnyegen forgó törvényjavaslat ; csak azt ismerte el, hogy egyes inkorrekt kifejezések fordulnak elő benne. Szederkényi cáfolataival szemben ugyancsak a régebbi nemzetközi egyezmények szövegeiből kimutatja, hogy azok számos értéktárgyakat (aranyszelencéket, gyémántokkal kirakott kardot stb.) csalt ki a gróftól. Balázsi visszaadta a pénzt és az értéktárgyakat és két hét múlva szabadlábra helyezték. Valószínű, hogy gróf Zamoyski tanúvallomásai oly természetűek valának, hogy a hatóság nem léphetett föl Balázsi ellen. Annyi tény, hogy Wilson és Bekx levelei nem voltak hamisítva, hogy Balázsi csakugyan tett lépéseket a gróf érdekében. Időközben Zamoyski három pert indított meg. Először is felesége rokonai ellen pörlekedett és követelte, hogy a grófné térjen az ő házába vissza. A párisi bíróság illetéktelennek mondta magát és a bécsi hatósághoz utasította a grófot. Bécsben hasonló értelemben indított pert gróf Zamoyski. Az osztrák hatóságok házasságát érvényesnek mondták, de kijelentették, hogy nincsenek kényszerszabályok, melyek segítségével a külföldön élő grófnőt arra lehetne bírni, hogy visszatérjen. A harmadik per Rómában folyt és ebben a gróf volt a vádlott. És a szent kongregáció — mint említettük — kimondta a házasság érvénytelenségét. És most gróf Zamoyski hitvese ismét szabad ! Anyja, ki Párisban lakik, hir szerint Bonaparte Lucian herceghez akarja leányát férjhez adni. Gróf Zamoyski János, a leggazdagabb lengyel gavallérok egyike pedig ma már el van adósodva. A perek vagyona legnagyobb részét elnyelték. Maguk az eljárási költségek 600,000 frankra rúgnak, így végződött egy előkelő házasság ! közjogilag inkorrekt kifejezéseket tartalmaznak. Idézetei helyesek voltak, de azokat nem követendő példákul hozta fel, hanem — ismétli — csak azt akarta velük kimutatni, hogy azokból közjogunkra veszély nem háramolhatik. Gróf Apponyi hibáztatta őt, hogy a kabinetkérdést fölvetette. Erre azt jegyzi meg, hogy formailag a kabinetkérdést nem vetette fel, s reméli, hogy közjogi kérdésben itt a parlamentben nem is fog kelleni fölvetni soha. Apponyi azt is felhozta, hogy a kabinetkérdést nem itt, de másutt kellett volna fölvetni. De maga is megjegyezte, hogy — hite szerint — ott nem is lett volna szükség a kabinetkérdés fölvetésére. Szóló is meg van erről győződve, s ezért nem is vetette fel ezt a kérdést, de meg van győződve arról is, hogy Apponyi sem vetette volna fel, mert szóló sokkal inkább meg van győződve Apponyi monarchikus érzelmeiről, semhogy ilyet tételezne fel róla. Nem is az a kérdés itten, hogy a háznak közjogunk sérthetetlensége vagy a miniszterelnök személye között kelljen választania, hanem az, hogy föláldozzanak-e egy közérdeket szolgáló egyezményt csak azért, mert abban egyes inkorrekt kifejezéseket nem lehet kijavítani ? Neki sok barátja van e házban, de egyről sem teszi fel, hogy oly alternatíva előtt, minőt Apponyi állított eléjük, az ország érdekeinek rovására melléje álljon. Apponyi Albert gr.: T. képviselőház! (Halljuk!) Félremagyarázott szavaim értelmének helyreigazítása végett kell felszólalnom. (Halljuk !) A t. miniszterelnök úr, hivatkozással azokra, amiket én a kabinetkérdésre vonatkozólag tegnap elmondottam, nem nevezte ugyan meg, hogy az ő felfogása szerint mely tényezővel szemben mondottam volna én felvetendőnek a kabinetkérdést, de nagyon világosan megjelölte azt a tényezőt, midőn egy netalán bekövetkezhető eshetőséggel szemben az én monarchikus érzelmeimre hivatkozott. Igen helyesen hivatkozott azokra s én ezen hivatkozás kiigazítására és a miniszterelnök úrnak még teljesebb megnyugtatására hozzátehetem azt, hogy oly feltevés, mintha azon a helyen, melyre st. miniszterelnök úr célzott, Magyarország közjogának megóvása végett a kabinetkérdés felvetésére szükség volna, tőlem messze állott. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Nagyon jól tudom, ép úgy, mint a miniszterelnök úr, hogy erre ma nincs szükség ; adja isten, remélem én is, soha ne legyen szükség. (Tetszés a baloldalon.) De tudja azt is a miniszterelnök úr és tudja az egész ház, hogy az ily természetű kérdések elintézésére, mint minő ma napirenden van, monarchiánk szervezete, Magyarországnak most érvényben levő közjoga szerint más hivatalos tényezők is gyakorolnak befolyást (igaz ! ügy van ! balfelől.) és ezen más hivatalos tényezőknél — ámbár én azt a jelen esetben azokról sem tettem fel — lehetnek igenis oly felfogások, melyek a magyar közjoggal ellenkeznek s ezen felfogások érvényesülésével szemben igenis elvárom mindenkor, hogy Magyarország miniszterelnöke, Magyarország közjogának teljes megóvására, ott azokkal szemben, nem pedig itt a házban Magyarország közjogának megsértésével felvesse a kabinetkérdést. (Tetszés balfelől.) Ez voltszavaimnak értelme, ezt, a miniszterelnök úr által tett igen érthető célzásokal szemben helyreigazítani szükségesnek tartottam. (Élénk helyeslés balfelől. Zaj.) Tisza Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház! (Halljuk !) Mégis úgy látszik, hogy a közjogi viták meglehetősen kényes természetűek, mert ime én ma egy közjogi új elvet tanultam, azt, hogy a kabinetkérdést fel lehet vetni mással szemben is, mint a koronával vagy a törvényhozással szemben. Ezt eddig még nem tudtam. (Élénk tetszés a jobboldalon és a szélsőbaloldalon.) Szederkényi Nándor személyes kérdésben szólal fel. Schwarcz Gyula nem tartja helyesnek, hogy a kormány által is beismert egyes inkorrekt kifejezések miatt úgy félreverjék a vészharangot. Szalay Imre: De félreverjük. (Derültség.) Schwarcz Gyula Apponyi Albertnél polemizál s kifogásolja, hogy már a címben is hibát talál. (Közbekiáltások: Nem áll!) Szóló állítását Apponyi beszédjéből akarja igazolni. (A naplóból olvassa gróf Apponyi beszédének egy passzusát.) Fenyvessy Ferenc: Tessék tovább olvasni, inkább hallgatjuk azt. (Nagy derültség a baloldalon. Halljuk!) Schwarcz Gyula ezután fejtegeti, hogy Apponyi aggályait nem oszthatja, mert itt csak egyes inkorrekt kifejezésekről van szó, melyek Magyarország közjogi helyzetét nem veszélyeztethetik. A kormányt a jelen politikai viszonyok közepette megbuktatni nem volna célirányos, valamint nem volna helyes Romániával huzavonát kezdeni. Elfogadja a törvényjavaslatot. (Helyeslés jobbfelől.) Madarász József a Győrffy Gyula határozati javaslatát pártolja, mert közjogi sérelmet lát a megkötött nemzetközi szerződésben. Grünwald Béla: a kormánynak, úgy látszik, az a célja, hogy leszállítsa azoknak a közjogi sérelmeknek jelentőségét, amelyek e törvényjavaslat által okoztattak. Pedig e közjogi sérelmek oly eklatánsak, hogy azokat egyetlen magyar ember sem tagadhatja el. A helyzet megvilágítására elmondja, mily elbánásban részesült a törvényjavaslat a bizottságban s konstatálja, hogy a kormány is észrevette a szerződésben foglalt közjogi sérelmeket, hiszen a belügyminiszter Bécsbe utazása is e sérelmes helyek kijavításával hozható kapcsolatba. A kormány és az ellenzék felfogása között alapjában nem volt eltérés s csak akkor tértek el, midőn a kormány a közjogi sérelmet oly jelentéktelennek jelentette ki, hogy az el is tűrhető, az ellenzék pedig megmaradt régi álláspontja mellett s kívánja az orvoslást. Hogy Steinacker Ödön elfoglalja a törvényjavaslatnál a kormány álláspontját, ez bizonyítja legjobban, hogy ez a törvényjavaslat a reálunió felé tendál. (Helyeslés balfelől.) Próbálnának csak más állammal, Szerbiával például oly szerződést kötni, melyben a szerb helynevek helyett magyar nevek, pl. Nándorfehérvár, Galambóc stb. említtetnének, vájjon akadna-e szerb diplomata, aki az ilyen szerződést aláírná? S ha egy miniszter benyújtana ott egy ily szerződést a parlament elé, nem maradhatna huszonnégy óráig sem miniszter. (Élénk helyeslés a baloldalon.) A delegációban szóló kérte, hogy Magyarország közjogi különállása a közös minisztériumok címeiben elismertessék, de kívánságának nem tettek eleget, mert Magyarország közjogi különállását sem a közös minisztériumok, sem diplomatáink s most úgy látszik, hogy a magyar kormány sem akarja mindenütt respektáltatni. Pártolja Beöthy határozati javaslatát. (Helyeslés balfelől.) Tisza Lajos gr., mint a közigazgatási bizottság elnöke azért szólal fel, hogy jelezze azt a pontot, melyen az ellenzék és kormánypárt nézete a szőnyegen forgó javaslatra nézve eltért, mert azt hiszi, hogy ezt az előtte szóló téves világításba helyezte. Egyértelmű volt a bizottság nézete az iránt, hogy az egyezményben inkorrekt kifejezések foglaltatnak, de ott történt az eltérés, hogy a bizottság tagjainak többsége ez inkorrekt kifejezéseket nem találta oly veszélyeseknek, minthogy már van reá bizonyító eset, hogy egy inkorrekt kifejezésektől nem ment egyezményből veszély az országra nem háramolt. (Helyeslés jobbfelől.) Brunwald Béla személyes kérdésben szólal fel. Gróf Tisza Lajos és az ő előadása között lényeges eltérés nincs és megjegyzi, hogy a közigazgatási bizottság ülésén Tisza Lajos maga is helyesléssel fogadta. Horváth Gyula azt hiszi, hogy a szőnyegen levő kérdés jelen stádiumában már egészen más megítélés alá esik. A kérdés most már teljesen bizalmi s ezért a kormánypárt, mely bízik a kormány politikájában, most sem fog ellene szavazni. Szerencsétlenségnek tartja azonban, hogy diplomáciai képviseletünkkel oly egyének bízatnak meg, kik a monarchia államainak közjogi, gazdasági és kereskedelmi érdekeit kellőleg érvényesíteni nem tudják, mert tájékozva sincsenek irántuk. (Kérek helyeslés.) Ha ez iránt történik panasz, azt ő is helyeselné, de hogy a jelen esetben, egy előrehaladott stádiumban levő egyezményt egyes inkorrekt, de veszélytelen kifejezések miatt visszautasítsanak, nem helyeselheti. A javaslatot elfogadja. (Helyeslés jobbfelől.) Több szónok nem lévén feljegyezve, elnök a vitát bezárja. A záró beszédek holnap fognak megtartatni. A dumaszerdahelyi vesztegetések. Következett a bejelentett interpellációk előterjesztése. Meszlényi Lajos a politikai morál nevében fordul az igazság- és belügyminiszterekhez. A dunaszerdahelyi járás főszolgabírójától levelet kapott, mely konkrét esetekkel bizonyítja, hogy milyen lélekvásárlás folyt a dunaszerdahelyi választás alkalmával egészen nyíltan. Interpellációja így hangzik: Van-e tudomása a t. igazságügyminiszter úrnak azon óriási üzelmek és vesztegetésekről, melyek állítólag a legutóbbi dunaszerdahelyi választás alkalmával majdnem nyíltan, a közerkölcsök lábbal tiprásával vitettek véghez ? Ha nincs, kíván-e ezekről mihamarosabb tudomást szerezni? Ha pedig van, szándékozik-e a legszigorúbb vizsgálatot megindíttatni, hogy e tekintetben a törvény teljes szigorának elégtétessék? Kérdem másodszor az igent. belügyminiszter urat, nem találja-e a választási visszaélések szaporodásánál az időt elérkezettnek arra, hogy az egész választási törvény revideáltassék s egy oly törvény alkottassák, mely a választási visszaélések és vesztegetések vizsgálatát, s azok büntetésének kiszabását az egész kerület, valamint jelöltek személyére nézve is, egy semmi befolyás alatt nem álló független bíróságra bízza. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Orczy Béla dr. belügyminiszter az interpelláció egyik pontjára azonnal akar válaszolni. Dunaszerdahelyről e hó 19-én távirat érkezett a belügyminisztériumhoz, melyben Krausz Lajos jelölt érdekében elkövetett állítólagos visszaélésekről és vesztegetésekről történt följelentés. Ennek következtében szóló azonnal távirati felszólítást intézett Pozsony megye alispánjához, hogy a vizsgálatot nyomban indítsa meg. (Helyeslés.) A vizsgálat megindít .