Pesti Hírlap, 1888. szeptember (10. évfolyam, 242-270. szám)
1888-09-25 / 265. szám
k igyekeztek magukat megmenteni, hogy egyik tag a másik után lemondott s a társulatot cserben hagyta. A leltározásnál kitűnt, hogy semmi csődtömeg nem létezik már. Az egyletnek 66,202 frt 85 hr bevétellel szemben 119,991 frt 70 hr kiadása volt. Forgalmi tőkével egyáltalában nem rendelkezett az igazgatóság s igy a kiadásokat mérsékelnie kellett volna legalább is; a helyett azonban ereje felett költekezett, pazarolt. Az igazgatóság tagjainak a legválságosabb időkben ülésenkint 10, utazásokra pedig 15—15 irtot állapítottak meg. Mindezek a vádhatározat indokaiból világosan kitűntek. A vádhatározat felolvasása fél 12-ig, tehát jó másfél órát tartott. Az is ki van emelve a vádhatározat indokaiban, hogy az igazgatóság gyakran félrevezetni iparkodott a közönséget. A társulat hirdetményeit, felhívásait sat., úgy szerkesztő, hogy a társulatot könnyen lehetett összetéveszteni a minden esetre már jó hírű „Első magyar általános biztosító társulattal.“ Ez eljárás a társulat szédelgésszerű keletkezésére és ügyvitelére vall. Az ülést 10 percre függeszte fel az elnök. Következett volna a szakértők jelentésének felolvasása. (Szakértők: Hell Ferenc és Reiss Gyula voltak, a budapesti keresk. és váltótörvényszéktől.) Déván kir. ügyész indítványára azonban a jelentés egész terjedelemben való felolvasása elmaradt, miután annak tartalma a tárgyalás során úgy is részletezve és méltatva lesz. Csak három pontot olvastak fel azokból Istóczy Győző kívánságára, mely pontok némileg Gsuzy Pál mellett bizonyítanak; e pontok egyike szerint: midőn a fölvett kölcsönöket az igazgtagok nyugtatták, az intézet vagyonának rosszul állásáról nem bírhattak tudomással. Következett a vádlottak kihallgatása. Elnök felszólítására a vádlottak, Adler kivételével, visszavonultak. Adler Lajos: Szilárd magas, erős testalkatú ember, rokonszenves alak. Magyarul kéri a törvényszéket: engedné meg, hogy németül beszélhessen, mert 10 év óta van távol „hazájától“ s igy a magyar nyelvet, meglehetősen elfeledte. Mondja, hogy 54 éves. Nős, három gyermek apja. Büntetve nem volt. Előadja, hogy ő az osztrák társulatok szép bevételeit ismerte s arra a gondolatra jött, hátha lehetne Magyarországban is egy hasonló biztos alapra fektetett társulatot létesíteni. Ilyen társulat alapítására 63 ügyeinek vezetésére saját képzettsége és tehetsége folytán képesnek hitte magát. Összeköttetésbe lépett Herdlicskával, a „Landwirtschaftliche Zeitung“ szerkesztőjével, ki által lassanmint ismerkedett meg vádlottársaival, kik később az igazgatótanács tagjai lettek. Kijelenti, hogy amit tett, mindazt az igazgatótanács megbízásából és meghagyására tette, a határozatok értelmében. Egyébként elettől fogva büszke volt arra (s ezt több ízben hangsúlyozta, hogy ő olyan szép és virágzó társulatot alakított — Magyarországban (!) — igen ügyesen védelmezte magát. Csuzy Pál kamarás lépett be ezután. Előrehaladt kora (71 éves) nem látszik meg rajta. Ép, erős, ruganyos járású. Neje elhalt. Születésre nézve — komáromi. Elnök kérdéseire előadja, hogy a társaságba néhai Logothetti Vince gróf által jutott be, ki őt ez ügyben magkereste. Vele ment először a társulat helyiségébe, hol Adlerrel megismerkedett. Az első ülésen (1878. december 1.) nem volt jelen, csak a december 15-diki ülésben vett részt. A társulat ügyeinek rosszul állásáról akkor vett először tudomást, mikor a törvényszék a vizsgálatot elrendelte. Akkor a mutatkozó hiányt az egyes tagok birtokára betábláztatták (az igazg. tanács indítványára), azonban csak „feltételesen:“ ha t. i. a törvényszék a biztosításnak e módját elfogadná. A kötelezvény és betáblázási engedélyadással egyidejűleg azonban valamennyien „törlési engedélyt“ vettek a társulattól, hogy azon esetre, ha a törvényszék a biztosítás e módját nem fogadná el, bi,okaikról a terhet haladéktalanul és fennakadás nélkül töröltethessék. Déván megjegyzi, hogy a törvényszék a biztosítást elfogadta és az igazgtagok a zálogjogot mégis töröltették birtokaikról. Istóczy állítja, hogy a törvényszék a biztosítást nem fogadta el. Miután az egész asztalt beterítő iratokból a Déván ügyész megjegyzését igazoló iromány hirtelen előkeríthető nem volt, e kérdés függőben maradt egyelőre. Gsuzy ezek után egy előterjesztést nyújt be, melyben igazolja, hogy a vezérigazgatótól (Adhertől) követelései fejében több ezer forintra menő behajthatatlan díjváltókat kapott. Déván a végrehajtó bizottság (exekutív Komité) jegyzőkönyveiből néhányat fölolvas. Azokból konstatálhatni véli, hogy Adler e díjváltókat jogtalanul adta ki Csuzynak. Istóczy megjegyzi, hogy az alapszabályok által előírt három igazgatótanácsbeli tag a díjváltók kiadása mellett szavazott. E három tag: Adler vezérigazgató, Csuzy és Inkey tanácsosok voltak. Csuzy ugyanis 3000 frtot adott volt a társulatnak s miután azt készpénzben visszafizetni nem birta, ennek fedezésére adta neki a dijváltókat az igazgatótanács. A tárgyalás délután fél 2-ig tartott. A folytatást az elnök d. u. 3 órára tűzte ki. * D. u. 3 órakor Inkeyt, Eamscholtot és Triangit hallgatta ki a törvényszék. Az első azt akarja elhitetni, hogy amit tett, hazafiságból tette. A két utóbbi nagyon laikus volt ez üzletek terén. Rochlitz tömeggondnok a vádlottakat s ezeknek fölmentése esetén az összes biztosító feleket egyetemlegesen kérte elmarasztaltatni a hiányzó összeg megtérítésében. Következett az ügyész részéről a vádbeszédnek s a három védőügyvédnek részéről a védbeszédeknek előadása. Inkey maga védelmezte magát általános derültség közt. A tárgyalás vége esti 7 órakor, az ítélethirdetés holnap délelőtt 9 órakor lesz. PESTI HÍRLAP 1888. szipemrber 25. Az erdélyi kath. státusgyülés. (Távirati tudósítás.) Kolozsvár, szépít. 24. A státusgyülést ünnepélyes „Veni Sancte“ előzte meg, melyen Lönhart püspök pontifikált. Ezután a tagok a gyűlésterembe vonultak, hol az elnöki székek egyikét Jósika Lajos báró világi elnök foglalta el. A korelnök, hilibi Gál Lajos indítványára küldöttség ment Lönhart püspökért, kit megérkeztekor a tagok zajosan megéljeneztek. A püspök elfoglalta elnöki székét s a gyűlést megnyitotta. Beszédében megemlékezik a státusgyűlések történetéről, a király látogatásáról; a tárgyalásnál — úgymond — egész buzgóságunkra, mondhatnám áldozatkészségünkre lesz szükség, ha a katholikus névnek és érdekeknek megfelelően óhajtjuk elintézni a tárgysorozatot. Ezután hosszasan és melegen szólt az elhunyt miniszterről, ki az erdélyi katholikus ügyek iránt méltányos és igazságos eljárásával el nem évülő érdemeket szerzett. Hosszantartó éljenzéssel fogadta a közgyűlés a püspök beszédét. Ezután az igazolás történt meg s a gyűlés későbbi folyamán hilibi Gál János indítványára a pápához üdvözlő sürgönyt küldtek. A kon grua-ügy tárgyalásánál zajos éljenzéssel vette tudomásul a gyűlés a Lönhart püspök által felajánlott 4310 frtnyi évi segélyt. A bizottság lehetőnek tartja, hogy a konynia önerejűleg is rendezhető lesz: a lelkészi javadalmazásnak 600 frt minimális összegben megállapítását a státus megteheti, illetőleg megkezdheti olyképen, hogy amennyiben az egyszerre való javítás nem történhetnék meg, akkor egyenként vitessék keresztül. Ezen célra 12,660 frt szükséges, melylyel szemben különböző jövedelmekből és a püspök adományából akkora összeg van, hogy csak 2259 frt fedezetlen. Remélető, hogy a jóltevők nagylelkűsége és a javadalmak felemelése ez összeg fedezését is lehetővé teszi. A bizottság indítványozza, hogy a státus határozza el a kongrua-ügy rendezését. Ugron Gábor megjegyzi, hogy a rendezésnél az autonómiát sérelemnek nem szabad érnie. A 600 frt minimumot kevésnek tartja. A hiányzó összeget illetőleg indítványozza, hogy kérvény intéztessék ő felségéhez, a vallásalap dotálása iránt. Egyelőre elfogadja a bizottság javaslatát, de az ő felségéhez intézendő kérvényban látja a további lépést, melyet a megoldás érdekében tenni kell. Hilibi Gaál János elegendőnek tartja a 600 forintot. Dr. Farkas Lajos sem a püspök nagylelkű ajánlatában, sem a bizottság által felsorolt fedezeti módokban nem lát mindenkorra biztos alapot állandó kiegészítésre. A megjelölt alapoknak más rendeltetésük van, nem a kongrua rendezése. Előfordulhat kényszerűség, hogy az illető összegeket nem lehet elvonni, megtörténhetik, hogy az előreláthatatlan ingadozásoknak kitett püspöki jövedelem ném szolgáltathatja ki a most felajánlott évi segélyt, jöhet püspök, ki nem adja e beneficiumot. Lönhart püspök megjegyzi, ha a kongrua rendezésére szánt segély véglegesen megállapittatik s jóváhagyást nyer a királytól és pápáól meghatározott összeg, állandó teher leend a püspöki jövedelmen. Dr. Farkas folytatólagosan indítványozza, hogy bizottság küldessék ki, mely a rendezéshez állandó alapot keressen s vegye tekintetbe a bizottság az egyházközség megadóztatásának módját; felszólalnak még Groisz Gusztáv kipártolja Farkast, Győrffy Gyula, Sigron Gábor, dr. Mohay Sándor, Biró Béla és Künne József, mire a 15-ös bizottság elfogadtatik, azon hozzátétellel, hogy a 600 frt minimum ideiglenes. Következett az igazgató-tanácsi és uradalmi személyzet nyugdíj-szabályzatának tárgyalása. Lenhardt püspök azt indítványozta, számíttassák ki szakértőkkel, mennyire terjed a nyugdíj-szabályzat által befolyó jövedelem és csak azután alakíttassék meg a szabályzat. Ez indítványt a gyűlés többek felszólalása után elfogadta. Ezzel a délelőtti gyűlés véget ért. * Délután fél 3 órakor a vigadóban bankett volt, melyet az egyházközség rendezett. Az első pohárköszöntőt Lönhart Ferenc püspök mondta, a pápát és a királyt éltetve. Szavait percekig tartó lelkesült éljenzés követte. Eszterházy Kálmán gróf Lönhart püspököt, Gaál János Jósika Lajos bárót, a státus világi elnökét, Édes Károly Kolozsvár közönségét, Biró Béla kanonok Csáky Albin gróf vallás- és közoktatásügyi minisztert köszöntötte fel, mire még számos toaszt következett. A bankett után a gyűlést folytatták. A belvárosi választás. A boldogult Trefort csöndes választása után ma viharos következett. Fülünk még most is cseng és zúg a pártok korteszajától, a vesét rázó „éljen Kaas Ivortől“ és a mélább „Éjen Steigertől.“ A Kaas-párti nemzeti szinkokárdák és a Steigerpárti érmek optimista kortes-kebleken díszelegve tarkán kavarognak szemeink elött. Dörög folyton a kocsik kereke. Kipirult arccal ront el előttünk a millióm kezű Polonyi. Ölében viszi föl a Steigerpárti voksokat a régi városháza lépcsőin az alheta termetű Püspöky. „Uraim, uraim, csak egy kis csöndet, csak egy kis levegőt!“esd a szavazó teremben tolongó korteshad felé a jó öreg Ney Ferenc, a választási elnök. Rágja bajszát mérgesen a küldöttségi elnök, a Steiger-érzelmű Morlin, aki állítólag „erőszakoskodott.“ A Török császár előtt, lázasan dobálja a kocsikba a kapálózó korteseket a bősz Seffer László, a Kaas párt kocsiügyének intézője. Félelmesen drukkol a kávéház egy asztala mellett egész áldott nap jó Apponyi Albert . . . Szóval beleestünk egy olyan élénk, izgalmas választási mozgalomba, a milyen már rég nem volt a fővárosban. A belváros hullámzott, forrongott egyre reggeltől estig s magában az egész nagy városban nem volt két ember, a ki e kérdéssel ne rontott volna egymásnak a találkozáskor: — Ki van többségben ? A rokonszenv, a nagy közönség rokonszenve határozottan Kaas Ivor mellett volt. Mi része van ebben a két jelölt személyes tulajdonainak, mi annak a „tespedés ellen forrongó elégületlenségnek“, melyet Apponyi Albert említett, beszéd tárgya lehet, de az mindenesetre komoly dolog, hogy az ország legintelligensebb kerülete ily tüntetően foglalt állást a kormány ellen. * * * A Kaas párt a Török császár-kávéházból indult egy zászló alatt, élén Királyi Pállal. A Steiger-párt a váci utcai „Koronából“ Kautz Gyula vezérlete alatt. Mindkét párt szép számmal érkezett a régi városházához, melynek tanácsterme volt szavazási helyiségül kijelölve. Üdvözlő éljenek mindkét részen. A tanácsterem egyik oldalán foglalt helyet Ney Ferenc választási elnök, ki előtt az AVM kezdőbetűs választók voltak leszavazandók; itt hely. elnök volt Forgó Isván, jegyző Kövér Kálmán, b. jegyző Habothy Sándor. A terem másik oldalán a küldöttségi elnök, Morlin Imre foglalt helyet, ki előtt az N--n belük szavaztak. Hely, elnök Németh Antal, jegyzők dr. Vida Jenő és Némethy Jenő. A választási eljárást Ney Ferenc, választói elnök pont nyolc órakor nyitotta meg. Néhány szót intézett az egybegyütt pártemberekhez s azon kezdte, hogy senki sem fogja szerénytelenségnek venni, sem meglepőnek, sem illetlennek, ha ő, ki annyi éven át mindig kötelességét teljesíteni igyekezett, kimondja, hogy szerette volna, ha a sors megkímélte volna őt attól, hogy a mai választást vezesse. Mélyen meghatva emlékezik meg a gyászesetről, mely szükségessé tette a választást. Őszinte fájdalmának ad kifejezést a veszteség fölött, mely a polgárokat Trefort halálával érte. Majd folytatva, elmondja, hogy bár nem kívánta s bár fájlalja, hogy a választás szükségessé vált, mégis szerencsének tartja, hogy a bizalom ismét feléje irányult, mert e bizalomban jelét látja annak, hogy mindenkor mindenkit kielégített. Ezután utal arra, hogy mily helyen, mily előkelő városrész