Pesti Hírlap, 1895. október (17. évfolyam, 269-299. szám)
1895-10-01 / 269. szám
1895. október 1. PESTI HÍRLAP A főrendiház naplóhirelesítő bizottsága október hó 3-án csütörtökön délelőtt fél 11 órakor ülést tart. Tárgy : két naplóbiráló tagnak október és november hóra való kijelölése. ORSZÁGGYŰLÉS. I. Ma már több „pricuipitus" jelent meg a képviselőház ülésére, mint a megnyitóra. Ott volt Tisza Kálmán, Wekerle Sándor, Csáky Albin gróf, Apponyi Albert gróf. A mai ülés eseménye: az expozét melyet Lukács László pénzügyminiszter ötnegyed óráig tartó, szép és válogatott magyarsággal előadott beszédben előterjesztett és melynek lényege, hogy az 1894. év eredménye 15 millióval kedvezőbb mint az akkori előirányzat volt és hogy a jövőre is az államháztartás egyensúlyát tartja szem előtt a kormány. Az állami vasutak kevésbbé jövedelmezők, a beruházásokat tehát többé nem az üzleti bevételekből, hanem hitelművelet útján fogják fedezni. A kormány pénzügyi programja a jövőre: a fönmaradt állami pénzjegyek bevonása, az ezüstkuráns beváltása, a bankkérdés megoldása, a vám- és kereskedelmi szerződés megújítása céljából tárgyalások folytatása. A szabadelvű párt zajos tetszéssel fogadta a miniszter fejtegetéseit. Következett harmadszor a vallás szabadgyakorlásáról szóló főrendi üzenetre a bizottságok jelentése, melynek III. fejezetét a ház Bessenyey Ferenc, Veszter Imre, Wlassics Gyula és Helfy Ignác felszólalásai után Szapáry Gyula gróf, Kovács Albert ellentétes álláspontja és Vajay páter izetlenkedései dacára ismét majdnem egyhangúlag elfogadta. Szintúgy elfogadta a zsidó vallás recepciójára vonatkozó bizottsági jelentést, mely a törvényt a főrendiház szövegezésében elfogadni javasolja. Hozzászólott röviden Papp Géza, kit az elnök nem vett észre kicsinysége miatt, midőn szólásra került volna a sor. Mai szerepe nem engedte meg, hogy fizikai kicsinységét szellemi nagyságával ellensúlyozza, mert a théma ki volt már merítve. Még Mezei Mór jelentette ki, hogy elfogadja a javaslatot, habár annak tudatában, hogy kivételes intézkedést szavaz meg. Holnap, 12 órakor kezdődik az ülés, melyen interpellációkat fognak előterjeszteni. Azután szombatig nem lesz ülés. A hírlapírók páholyaiban örömmel fogadták, hogy az elnöki tribün és vele a rajta lévők ismét láthatókká váltak, amennyiben az irigy bordó drapéria mindkét oldalt eltűnt és csupán a baldachin menyezete maradt meg, ami nem árt, ha nem is használ, is olyan kemény. Azután még vágást is láttam az ábrázatján. — Nohát, ha tudni akarja, az azúr kúriai biró. Az már sok embernek a fejére szavazott. — Ugyan ugye? Hát a többiek mifélék legyenek ? — Hát azok is kúriai bírák, de van más is közte kettő. — Már, hogy bíró legyen valamennyi? — Azok, azok. Még pedig a legfőbb birák az egész országban. A pákász gondolkozott egy kicsit: — Szép dolog is kérem az az igazság .. . Azután fölhagyott a tologatással, megemelte a kalapját és megvakarta a füle tövét. Alighanem onnan vakargatta ki ezt a bölcs mondást: — Szép, szép, ennyi nagy biró urat együtt látni . . . hanem, hogy az én 15 irtomat azért mégsem tudtam kikeresni. Tudakoltam egy kicsit az ember dolgát. El is mondta lassacskán, darabonkint. Magamnak kellett a darabokat összerakni, hogy kitaláljam, mi a baja. — Hát kérem a lássan részben voltunk aratni az édesapámmal meg a cimboráimmal ... Az árendásnál voltunk. A végén pedig lehúzta a korcsmakontót is. Mondok, na jól van, de már akkor megharagudtam, mikor a többiére is az enyimből húzott le. Az édesapámét is az enyimből húzta le . . . Ez sem igazság, de belenyugasztaltam magamat. Hanem hogy a többiét is én fizessem, mondok, az nem érvényes . . . Meg ha csak épen azt húzta volna.. N. A képviselőház szeptember hó 30-iki ülése. Elnök: Szilágyi Dezső 10 órakor nyitja meg az ülést. Jegyzők: Molnár Antal, Perczel Béni és Illyés Bálint. A kormány részéről jelen vannak: Bánffy D. báró, Perczel Dezső, Lukács László, Wlassics Gyula, Dániel Ernő, Josipovich Imre. Festetich Andor gr. A múlt ülés jegyzőkönyvét hitelesítik. Szentesített törvények. Elnök bemutatja a szentesített törvényeknek a miniszterelnök által bemutatott jegyzékét. Molnár Antal jegyző: felolvassa a jegyzéket, mely többnyire helyiérdekű vasutakra vonatkozó kérvényeket tartalmaz. Elnök: Kijelenti, hogy a fölolvasott törvények, mint f. évi Vili.XLI. törvénycikkek helyeztetnek el az országos levéltárban. Rendben talált mandátumok: Sölönyi Ödön az igazoló állandó bizottság előadója . Bejelenti, hogy az igazoló állandó bizottság f. hó 27-én tartott ülésében vizsgálat alá vette a Dániel László, Légrády Károly, Kóla János, továbbá Vörös László, Hegedűs Károly és Schmidt Károly képviselők választásáról szóló megbízóleveleket és miután azokat úgy tartalmilag, mint alakilag a törvénynek és a házszabályoknak megfelelőknek találta, a három első képviselőre nézve a kérvényezési 30 napi határidő lejárván, azon képviselőket végieg igazolandóknak, utóbb nevezett képviselőket pedig, minthogy rájuk nézve még nem járt le a kérvényezési határidő, a 30 napi kérvényezési határidő fentartásával igazolandóknak véleményezi. Elnök : Dániel László, Kóla János és Légrády Károly képviselő urak végleg igazoltaknak jelentetnek ki; Vörös László, Hegedűs Károly és Schmidt Károly képviselő urak pedig a szokásos 30 napi határidő föntartása mellett igazoltatnak. Következik az illető képviselőknek osztályokba való sorolása. Hegedűs Károly a II., Schmidt Károly a IV., Dániel László szintén a IV., Légrády Károly az V., Vörös László szintén az V., és Kóla János a VII. osztályba soroltatik. Zárszámadások beterjesztése. Molnár Antal jegyző: Bánffy Dezső dr. miniszterelnök ! (Haljuk! Halljuk.) Bánffy Dezső dr. miniszterelnök: T. ház! Van szerencsém előterjeszteni az állami számvevőszéknek jelentését az 1894. évi zárszámadásokról, továbbá a Vaskapura vonatkozó 1894. évi zárszámadási pótnegyedről, és az 1895. számadási év első negyedében és annak második negyedében előfordult túlkiadásokról, előirányzat nélküli kiadásokról és hitelátruházásokról. Kérem, méltóztassék mindezen jelentéseket a zárszámadási bizottsághoz utalni tárgyalás és jelentéstétel végett. Elnök : A beadott jelentések a zárszámadási bizottsághoz utasitlatnak tárgyalás és jelentéstétel végett le, ami járt neki, de mikor többet húzott le. Emmár sehogy sem tetszett . . . — Hát nem kereste? — Jaj dehogy nem kerestem kérem alásan. Bementünk hároman, — mert annyian voltunk károsak, a tekintetes járásbírósághoz, de innen mindjárt a szolgabírósághoz igazítottak. No kijártuk ezt is, de elől-hátul semmi. Menjünk haza az elöljárósághoz, ott keressük. No jó! A jegyző úr csak azt mondta, hogy ha együtt voltunk, együtt fizessünk, elmehetünk . . . De mondok, ebbe nem nyugszunk bele, mert kiki magának ivott-evett . . . Hát akkor menjünk megint a járásbírósághoz. Hát mentünk megint ... De ott valami furcsa törvény lehet. A járásbíró úr elővett egy könyvet, böködte az ujjával, hogy ez meg az van benne. Csak annyit értettünk belőle, hogy megest hazamehetünk . . . Hát mit csináljon a szegény ember, mikor annyiféle törvénye van!? — Hát ügyvédhez nem menteki? Kár az ilyent úgy hagyni. — Hajajajaj ! De mikor az ügyvéd úr se dolgozik ingyen. Ráment volna az a kevés pénz, meg még ha tudná az ember, hogy még azonfelül . . . Eltunni! Épen most bukott el előttünk egy csokoládé réce. Tessék vigyázni, jobbra fog megint feljönni. De hamar tessék lőni, mert csak épen hogy levegőt szív magába, mindjárt lebukik megint . . . Hiszen ha az ember úgy ki tudná tanulni az igazság járását, mint a vizivadét T ... A szomszédban pedig* ott pufogtatott egy egész kir. kúriai tanács. * Quintus, Molnár Antal jegyző: Lukács László pénzügy* miniszteri Az expozé. Lukács László pénzügyminiszter beszéde. T. ház 1 Midőn az 1896. évi költségvetési elő*irányzatot ezennel szerencsém van előterjeszteni, méltóztassák megengedni, hogy mielőtt annak részletezésére áttérnék és kimutatnám azokat a különbségeket, amelyek ez 1896. évi előirányzat és az 1895. évi költségvetés közt mutatkoznak, mindenekelőtt röviden foglalkozzam az imént előterjesztett 1894. évi zárszámadásnak eredményeivel, amely eredmények sok tekintetben alapját képezik az előttünk fekvő előirányzatnak és amelyeket a t. házzal legalább főösszegeiben megismertetve, azt hiszem, hogy mintegy mértéket szolgáltatok a t. ház rendelkezésére, amelynek segélyével az előterjesztendő előirányzati tételeknek helyessége, realitása már most mérlegelhető és megbízható lesz. (Halljuk! Halljuk!) Amint a t. képviselőház előtt ismeretes, az 1894. évi költségvetést magában foglaló 1993. XXXI. t.-c. az állami bevételeket és kiadásokat úgy állapította meg, hogy végeredményben 111.688 frtnyi többlet volt praeominálva, miután azonban időközben számos más törvény jött létre, mely az 1894. évre vonatkozólag a kormányt küönböző bevételek és kiadások eszközlésére hatalmazta föl, mindezeknek összhatása abban nyilvánul számszerűleg, hogy a kormány föl volt hatalmazva az 1894. évre vonatkozólag 120.668.000 frt erejéig oly kiadásokat eszközölni, amelyyeknek speciális fedezetük nem volt, amelyeket tehát a pénztári készletekből kellett volna fedezni, vagyis, más szavakkal: az 1894. évre törvény alapján előirányzott deficit volt 20.668.000 frt. Ezzel szemben, t. ház, a zárszámadás szerint, a tényleges eredménye-ket véve figyelembe, az az összeg, amelyet a pénztárikészletekből kellett volna fedezni, nem volt több, mint 5.756.000 frt, vagyis a tényleges eredmény az előirányzattal szemben 14.900.000 írttal, vagyis kereken 15 millió forinttal volt kedvezőbb. (Élénk helyesség jobbfelől.) Ha pedig méltóztatnak tekintetbe venni még azt a körülményt, hogy az 1894. évi zárszámadásban körülbelül 20 milliónyi oly kiadás mutatkozik, amely jogilag nem ezt az évet, hanem az előző, 1893. évet terheli, t. i. az a 20 millió forint, amely az utolsó konverzionális műveletből kifolyólag, az 1893. évben lett volna kifizetendő s hogy 1894-ben jelenik meg a zárszámadásban, csak annak tulajdonítható, hogy a konverzióra vonatkozó leszámolás 1893-ban nem volt befejezhető, hanem csak 1894-ben, mondom, ha ezt az összeget is figyelembe vessszük, mely jogilag nem az 1894-ik, hanem az 1893-ik évet terheli, amely körülményre az 1893-ik évi zárszámadás már rá is mutatóit, akkor t. ház, az eredmény az, hogy az 1894-ik évnek tényleges kezelése körülbelül 34—35 millióval kedvezőbb az előirányzatnál. (Helyeslés a jobboldalon.) Sőt, t. ház, ha nem a tényleges kezelést, hanem a közigazgatási előírást és utalványozást veszszük az összehasonlítás alapjául, amint azt az állami számvevőszék is tenni szokta, az eredmény még ked-vezőbb az előbb említettnél, amennyiben a közigaz-gatásilag előírt és utalványozott összegeknek végeredménye 43.704.000 írttal kedvezőbb, mint az előirányzat (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj a szélső baloldalon Halljuk ! Halljuk!) • T. ház! Még kiegészítésül kötelességem megemlíteni, hogy az 1894-ik évben tényleg igen jelentékeny túlkiadások fordultak elő, amelyekkel szemben még jelentékenyebb bevételi többletek állanak. A rendes kezelésnél 40.211.000 frt volt, a ttd- kiadás, az átmeneti kezelésnél és bérúihálásoknál 5.213.000 frt úgy, hogy összesen 45.925.000 frt tulkiadás mutatkozott az 1894. évben. Ezen tulkiadások egy része t. i. 18.000.000 frt azonban az előbb említett konverzióval van kapcsolatban, az 5 százalékos papírjáradék konverziójával, tehát nem adminisztratív természetű túlkiadás. Körül- belül 20 millió túlkiadás az állami üzemeknél fordul elő, tehát azért volt szükséges, hogy az állami üzemek bevételei fokoztassanak. 1.200.000 frt túlkiadás a telepes kölcsönöknél és az állami javak eladásának előmozdítása céljából fölvett kölcsönnél mutatkozik és onnan származik, hogy az illető birtokokat gyorsabban és nagyobb mértékben kellett tehermentesíttetni. Ennélfogva ezen túlkiadás az állam terheinek, adósságainak könnyebbítésével, vagy apasztásával van öszszefüggésben. A földmivelésügyi minisztériumnál szintén mutatkozik 753.000 frt tálkiadás, melynek legnagyobb része több mint 10 millió, a ragadós tüdővész kiirtásának céljaira volt fölhasználva. A honvédelmi tárcánál körülbelül 1 millió, a kereskedelmi tárcánál 1.800.000 frtulkiadás, amelynek összege legnagyobbrészt a hátralékok kezeléséből származik, vagyis oly összegek, melyek az 1893-ik évben már ki voltak utalványozva, tényleg azonban csak az 1894-ik évben kerültek kifizetésre. Ezen összesen 45,9 milliót tevő túlkiadásokkal szemben azonban, 1. képviselőház 60.910,000 frt több bevétel áll az 1894-ik évi zárszámadás szerint. Ezek a több bevételek úgy oszlanak meg, hogy a rendes kezelésre esik 58.800,000 frt, az átmeneti kezelésre 2.000,000 frt.