Pesti Hírlap, 1895. december (17. évfolyam, 330-359. szám)
1895-12-01 / 330. szám
1896. december 1. PESTI HÍRLAP 3 .ORSZÁGGYŰLÉS. V. Úgynevezett „kisebb tárcai" van összesen tizenkettő. Ebből a harmadikat, az „országgyűlés“ tárgyalták ma már a második napon, és mivel kérvény- és interpellációs nap is a szombat, ma sem fejezték be. A vitát ma Földváry Miklós kezdte, aki konstatálta Gullner tegnapi beszéde ellenében, hogy Pest megyében nincs visszaélés a választási lajstromok körül és épen Gullner úr volt az, aki a megye főispánját, Beniczky Ferenczet, mint pártatlan főispánt éltette. (Hát mindig kényelmesebb a minisztereket szidni, mint a helyi hatalmasságokat.) Tehát mégis van még főispán, aki nem lakáj és ügynök! Hock János erkölcsi oktatást tartott a magyar sajtónak, kivévén természetesen azokat az újságokat, amelyekben ir. Elítélte a ferdítést. Pedig abban bizonyos erkölcsbírák a legferdítőbb újságnak is nagymesterei lehetnének. Pongrácz Károly gróf ismét magáról beszélt, hogy mit írt róla a „Nemzet“. Nagyon természetes. A „országgyűlés“ tétele lévén napirenden, miután ő képviselő, tehát az országgyűlés kiegészítő része, hát magáról beszélvén, mégis a tárgyhoz szólt. Horváth Gyula Hock János ellen védelmezte a magyar sajtót. A három javaslat közül egyet sem fogadott el. Erre áttértek a kérvényekre, melyekből nem sokat, összesen talán hatot intéztek el a kérvényi bizottság javaslata szerint. Azután következtek az interpellációkra a válaszok. Peresei Dezső válaszolt először Visontai Soma interpellációjára, a péksegédek egyletének föloszlatása iránt. A föloszlatást teljesen jogosnak nyilvánította, mert az egylet az alapszabályokban kitűzött célt, a segélyezést nem teljesítette, ahelyett loptak, sikkasztottak ottan. Visontai Soma nem vette tudomásul a választ mégsem, a ház azonban tudomásul vette. Azután ugyancsak Perczel Dezső belügyminiszter felelt Polonyi Gézának a balmazújvárosi Ínség tárgyában hozzá intézett interpellációjára, hogy ott az illető közegek, néhány főispán, alispán és polgármester jelentései szerint, Ínségnek hite-hamva sincsen, tehát semmi intézkedésre sincs szükség. Polonyi erővel azt akarta, hogy legyen ínség, és egy hozzá intézett levelet, mely érdea Rénes gazda oldalát. Kérdezné is, meg nem is. Ha megvallják, hogy még járt itt más valaki is, attól is elszomorodik, ha meg eltagadják, ez még jobban elszomorítja. Kényes a dolog; ez irányban majd csak az anyjuknál puhatolódzik. Hanem azért egy odavetett előleges kérdés meg nem árthat. — Úgy nézem, lányom, hogy a diószegi bakatorból is szépen fogyott. Valami uraság-féle is járt itt ? A leány fülig pirul. Most már akár ne is válaszoljon. Tudja az öreg, amit tudni akart. Erzsóknak épen a búbos kemence tetején van valami keresni valója, azért úgy odamenőben, háttal fordulva az édesapjához, jól leplezett közönynyel veté oda: — Igen. A fiatal uraság volt itt. — Hm! Megint! . . . Gondoltam. Mit akart itt? — Lóháton jött. Erre lovagol igy estenden. Meg-megáll egy üveg borra. , , , . -••x— Egyéb semmi? — Semmi! — No, jól van. «. . Erzsók az ajtó kilincsét fogja, ki akar menni. — Erzsók! — Mi’ para és apám ? — Állj ide elébem. Hadd nézek a szemed közé. " — Itt vagyok. — Te gyerek. Hallod ! Annyit mondok, vigyázz magadra. Érted, vigyázz magadra. . . . No, jól van. . . Küld be az édes anyádat. Megkönnyebül a lelke, hogy kimehet. Még a leánynál is nagyobb zavarral áll az üreg vallatóbíró elé Rénesné asszony. Ő ssetfony maga se tudná okát adni nagy zavarukért panaszos felektől eredt, az ő sajátságos fölfogásához képest, nagyobb bizonyítéknak ajánlotta a miniszternek és a háznak, mint amilyenek a személyükben e kérdésben teljesen érdektelen hivatalos közegek hiteles jelentései. A ház azonban nem volt hajlandó belemenni a Polonyi bizonyítási theóriájába és tudomásul vette a miniszteri választ, melyből kitűnt, ami rajta nem épen ritkán esik meg, hogy ismét a „Fabulást“, a mesélgetőt játszatták el vele. Erdély Sándor igazságügyminiszter is felelt az ezzel kapcsolatban levő hitbizományi kérdésre, kijelentvén, hogy a hitbizomány intézményét a mai korral összeegyeztethetőnek már nem tartja, azonban az ily kérdést csak úgy mellékesen megoldani nem célszerű és nem is lehet. Ezzel az ülést hétfőre halasztották. II. A képviselőház november hó 30-iki ülése: el a vizsgálat, hogy panasz tárgyát képezte volna, hogy szavazók jogtalanul megfosztatak volna szavazati joguk gyakorlásától. Nehogy Gullner az ő felszólalásával akaratlanul is ily téves nézetek lábrakapását segítse elő Pest vármegye közéletét illetőleg, kötelességének tartotta ezt a rektifikációt itt a ház színe előtt megtenni. (Élénk helyeslés a jobb oldalon.) Hock János: Nyilatkozik a beadott javaslatokról. A sajtó és parlament együvé tartoznak, egymást kiegészítik. De minél fontosabb szerep jut neki hivatásul, annál jobban kell iparkodnia a közbizalom megszerzésére. Hermannak nincs igaza, amikor az egész társadalmi decadence-ért a sajtót teszi felelőssé. ( Herman Ottó : Nem egyedül! Arra is! Hock János: A sajtó csak a társadalom hit tükre, kifejezője. A közvélemény kifejezője. A pikánsnak keresése jellemzi nem csak a sajtót, de a kor egyébb irodalmi termékeit is. A sajtót a párturalmi rendszer rontotta meg. A sajtó reformja elválaszthatlan a parlamentarizmus reformjától. A sajtó oly konkáv és konvex tükör, amelynek segítségével oly képet tárhatnak a közvélemény elé, amilyen épen a hatalomnak érdekében áll. Ez a kép mindig torzkép és nem a tiszta igazság képe (igaz! ügy van! a baloldalon), mi pedig ezzel szemben azt mondjuk, ne ferdítsünk, de engedjük elferdíteni, meghamisítani és elhomályosítani a tárgyalások képét; nem kérünk mást, mint a tiszta igazságot is egyezzenek ebbe bele ... K Pap Géza : Hogy tegyük ? Beöthy Ákos: Hogy kérem ? Elnök: (csenget) Kérem ne konvertáljanak a képviselő urak! Hock János: Erre módot nyújtanak a t. képviselő urak, hogy ha a tárgyalások hivatalos szövegét minden kommentár nélkül köztik, tisztán. De midőn a képviselő úr bennünket figyelmeztet, hogy mi tegyük azt lehetővé, hogy a tárgyalásokat a közönség a saját kritikája alapján foghassa föl s mikor mi ezt sürgetjük, akkor a képviselő úr ellenünk szavaz. (Igaz! Ügy van a baloldalon.) Mert ily elferdítésekkel szemben, amelyeket tapasztalhatunk a sajtóban, szüksége van a közönségnek egy őszinte tolmácsra és nincs őszintébb tolmács, mint a tiszta igazság. Pap Géza: Az ellenzéki lapok! Hock János: Az igazságot pedig leghívebben visszaadni ennek a parlamentnek első erkölcsi kötelessége. A társadalmi és politikai élet megjavítására kiirányzott kísérletnek tekinti Bartók és Holló indítványát. Az egyik javításra céloz a sajtó terén a másik a parlamentarizmus terén. E két indítványt elfogadja. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Pongrácz Károly gróf szólni kezd sapkájával a fején. Péchy Tamás: A sapka, a sapka! (Derültség.) Pongrácz Károly gróf: (Lekapja a sapkát.) Kikel a sajtó ellen. A „Nemzetinek azt a véleményét teszi kritika tárgyává, a melyet legutóbbi beszéde alkalmával írt. Ami adatot akkor fölhozott, az mind Elnök: Szilágyi Dezső, 10 órakor nyitja meg az ülést. Jegyzők: Molnár Antal, Esterházy Kálmán gr., Illyés Bálint. A kormány részéről jelen vannak: Bánffy Dezső báró miniszterelnök, Lukács László, Perczel Dezső, Wlassics Gyula, Darányi Ignác, Dániel Ernő, Josipovich Imre, Erdély Sándor, Fejérváry Géza dr. Hitelesítették a múlt ülés jegyzőkönyvét. Esterházy Kálmán gr. jegyző: Jelenti, hogy Makfalvay Géza interpellációt jelentett be a nagyatádi állami méntelepménjeinél észlelt szembajok iránt. Következik a napirend: Az 1896-ik évi költségvetés részletes tárgyalása. Az „országgyűlés“ tételnél folytatva fölszólal. Földváry Miklós. Gullner Gyula tegnapi beszédében azt mondta, hogy a Pest vármegyében legutóbb lefolyt megyebizottsági tagválasztásoknál nyitrai jelenségeket tapasztalt és e tekintetben szólóra is hivatkozott, aki az igazoló választmányi ülésen szintén részt vett. Evvel szemben kötelességének ismeri kijelenteni, hogy Pest vármegyében egyáltalában a hivatalos közegek befolyást a megyei bizottsági tagválasztásokra nem gyakoroltak és hogy ez úgy történt, — sajnálja, hogy nincs jelen Gullner, ő rá magára is merne hivatkozni, aki ugyanazon napon egy igen szép pohárköszöntőben . Pest-Pilis-Solt-Kis-Kun vármegye főispánját, mint teljesen pártatlan főispánt köszöntötte fel. (Igaz jobbfelől.) De az igazoló bizottságban sem merült föl semmi olyan jelenség, amely ezt a vádat indokolttá és alapossá tette volna. A határozatok valamennyien egyhangúlag Gullnernek is hozzájárulásával hozattak és abban a néhány igen elenyésző csekély számú esetben, amidőn a vizsgálat elrendelését tartotta szükségesnek az igazoló választmány, egész más okokból és nem azon okból rendeltetettnak. Hiszen,nem tett semmi olyat, amiért feddést érdemelne. Jó gazdaasszony. Gondját viseli embernek, állatnak. Annak a zavarnak bizony-bizony nincs is egyéb oka, minthogy maga maga előtt is restelli már, hogy az öreg minden áldott reggel elmenőben s minden este hazaérkezésekor elől kezdi a tanítást. — Te anyjuk. A fiatal uraság meg meg itt járt. — Itt. Csak nem kergethetem ki. — Nem is azért mondom. — No bizony, maga se tudja kelmed, hogy mi az ördögért hánytorgatja föl örökké. Hát itt járt. Ma is, tegnap is, meg azelőtt is. — Mi van abban ? ízlik neki a jó diószegi. — Szemet vetett a leányra. — Hát azt is jól tette, ha vetett. Szép leány, szerprevaló. Hét vármegyében sincs különb nála. Bolond volna, ha meg nem látná. Tán biz’ azt szeretné kelmed, ha sutba dugnám a gyereket, hogy még napvilágra se kerüljön. Dehogy is nem! Bizony mutogatom én. Büszke vagyok reá, hogy az enyém. De még arra is, hogy az egész környék legénysége vesződik utána. A csikós is, az uraság is. Hát mi szégyen van abban, hogy úgy ellepik a sok kedveskedéssel, vásárfiával, névnapi meg születésnapi ajándékkal. Talán, hogy az Erzsók a legtakarosabb ? Ha vasárnap bemegyek vele a faluba, még a tiszteletes úr is megszólítja mindig. Most bimbózik, mint a virág, napsugár kell annak, hát miért zárnám el előle a levegőt. Hiába erről kelmed, édes gazdám, ezt az egyet nem érti kelmed. Csak a vak nem látja, hogy a fiatal uraság sok jóságának, barátságának milyen nagy hasznát vehetjük. Hát csak hadd vesződjék utána. Az Erős,óknak, meg ,nemárt,nekünk meg használ. •— Rossz vége lesz, anyjuk! . . . Láttam én már ehez hasonlatos esetet. A kapusos ember nem mi hozzánk való. Elbolondítja, elszédíti a gyerekleány fejét, aztán egyszer csak itt a veszedelem. Jobb szeretném, ha nem járna erre ... De teszek is róla! — De bit nem tesz róla! Már azt csak nem engedem. Vak ember kelmed, nem látja a gyerek szerencséjét. a kukoricatörés után, mikor az első dér belepte a környéket, Rénes István gazda egy hideg őszi reggelen arra ébredt föl, hogy csak másodmagával van a „Vendéglátódban. Kirepült a szép tarka madár, üres lett a kalitkája. Elment, itt hagyta a szülei házat, azt se mondta: „ Isten megáldja, édes szüleim.“ Ki vitte el, merre jár, mi lett belőle? Hiába kérdezte, tudakolta Rénes gazda, nem kapott választ. A maga józan paraszteszével kiokoskodott ugyan egyetmást. Sejtette, hogy a fiatal uraság szédítette el a gye-'e rek fejét s most, hogy az uraságok is fölköltöztek Budapestre, hát a leány is arra fel vette valamerre az útját. A feleségének nem tett szemrehányást,/' Csak magamagát okolta egyért — másért. Szifen kebbre kellett volna fogni a gyepfüt. ~ Meg az ostort is meg kellett volna su’ hogtatni egyszer-másszor. De hát jól van, és no. . . . Majd visszajön, ha elrongyosodik, majdis visszahozza a nyomorúság! — Vagy a jó mód ! vág — közbe az aszszony, aki nem látszik olyan szomorúnak. Jókedvvel jár kel a házban s mintha rendben levőnek találná a történteket. Egy kicsit több a dolga, meg vendég se joc, annyi mint maelőtt.