Pesti Hírlap, 1896. október (18. évfolyam, 270-300. szám)
1896. október 1. PESTI HÍRLAP 3 ' ■ ----- - - -■ - ■ ----- --- - ----------------- -----Az országgyűlési függ. és 48-as párt Ugrón csoportjának intéző bizottsága ma este bizalmas értekezletet tartott, melyen a választásokra vonatkozó ügyeket beszélték meg. Jelen voltak az értekezleten : Ugrón Gábor, Szederkényi, Pázmándy, Visontai, Polónyi, Várady, Holló, Bartók, Kun Miklós, Vajay. Ez értekezleten bizták meg továbbá Ugrón ■Gábort, hogy a holnapi képviselőházi ülésen interpellája meg a kormányt a vaskapus ünnepségek rendezése miatt. Zichy Nándor gróf szólani kivan. (Fölkiáltások : Szavazzunk ! Szavazzunk!) A módosítványt a többség elfogadja. Zichy Nándor gróf a 9. pontot törültetni kívánja és elmondja, hogy nem a papság gyakorol befolyást a választókra, hanem a kormány a papságra, mikor a püspökökre ráír, hogy ezt vagy azt a káplánt mozdítsák el helyéből és így a saját céljaira használja föl az egyházat. (Helyeslés a püspökök padján.) Ez a szakasz a katholikus vallás és egyház megbecstelenítése. Kéri ennek törlését. (Helyeslés jobbfelől.) Erdély Sándor, igazságügyminiszter, nem fogadjael a módosítást, mert nem látja alaposaknak Zichy aggodalmait. A javaslatba már úgyis sok olyan rendelkezés van fölvéve, mely eredetileg nem volt benne. E szakasz rendelkezését a katholikus egyház és az igaz vallásosság érdekében valónak tartja, kéri elfogadásukat. (Helyeslés balfelől) Schlauch Lőrinc, nagyváradi püspök: A visszatorlás az erőszak eszköze, mely nem békét, hanem izgatást szül. Ez nem a pacifikáció eszköze, mert ez újabb harcokat eredményez. A hatalommal lehet visszaélni, de a visszaélés nem boldogul soha. Fényes példa erre az egyházpolitikai harc, amely összetévesztette a célt az eszközzel. A cél volt a pacifikáció, az eszköz volt a retorzió. A pacifikáció nem sikerült, maradt a retorzió. (Tetszés jobbfelől.) És a radikális politikát, amelyet itt megindítottak, államosították, amelylyel a katholikus egyház megalázására törekedtek. A következmények megmutatták, hogy az aggodalmak nem voltak alaptalanok, mert a polgári házassággal megtagadták a házasság szentségét, a zsidó vallásra való áttérés lehetőségével megtámadták a keresztség eltörülhetlenségét, a felekezetnélküliséggel pedig a magyar állam 800 éves keresztény jellegét. (Tetszés jobbfelől.) Nézzék meg, hogy alkalmas-e, ami öt esztendő óta történik a magyar nemzet konszolidációjára. A vallási békétlenségüszke ég a magyar elem között, mely pedig az ország föntartója volt mindenkor. És e faj erejére lett megalapítva a pragmatica santctia és a 67-es kiegyezés. A kereszténység alapította meg Magyarországot, ennek papjai a fiatal haza bölcsőjénélvoltak és nem volt eset, hogy a papság a hazához hűtlen lett volna. Ezen papság nevében, mely ezt a törvényt meg nem érdemelte, ezen papság becsülete nevében emel most szót. Mert ez a papság meg nem érdemelte, hogy a korona és az egész világ előtt igy megalázzák. (Helyeslés jobbfelől.) Ha ez a javaslat törvénynyé is válnék, a magyar katholikus papság ezután is tudni fogja kötelességét hazája és királya iránt." Ez a kettős érzet fölül fogja emelni ellenségeinek tévedésein és nem lesz körülmény, amely között magát magyarnak és katolikusnak ne vallaná. (Helyeslés.) Kéri a kormányt, hogy a szakaszt törölje a törvényjavaslatból. (Éljenzés jobbfelől.) Szász Károly, református püspök: Kénytelen fölszólalni, mert ha megállanak a nagyváradi bíboros fejtegetései, akkor a fölhozott sérelmek a protestánsokra és a többi felekezetekre is vonatkoznak, mert egyetlen betűvel sincs kimondva, hogy e szakasz rendelkezései csak a katholikus egyházra vonatkoznak. (Mozgás.) Mi is hiszünk, úgymond, az örök üdvösségben és az örök kárhozatban, de nem mi ítélhetjük el az embereket az örök üdvösségre vagy az örök kárhozatra és annak szerinte képviselőválasztásoknál helye nincs. (Elálló kiáltások.) Elfogadja a szakaszt. (Helyeslés balfelől.) Kéri istent, hogy azoktól a bűnöktől, melyek az állam sújtó keze alá esnek, óvja meg. (Helyeslés balfelől.) Ő is pap, ő is a szentháromságra tette le az esküt, de azért sértve, megbántva, megalázva magát nem érzi. (Éljen balfelől.) A többség a Zichy Nándor módosítását elfogadja. A 3—168 .§-át elfogadják. A 169. §-nál Gáli József, jegyző. A 169. §-hoz be van adva a következő módositvány (olvassa): „A 169. és 170. §-ok kihagyandók és a következő szakaszok számai e szerint kiigazitandók. Beadja gróf Zichy Nándor." Zichy Nándor gr.: Azt hiszi, tartózkodhat bővebb indokolástól, hisz ennek indokolása úgyis bennfoglaltatik a 3. §. 9. pontjára vonatkozó módosítás indokolásában. Hisz az iskolából kivették a keresztet, a közéletből kiveszik, az eskünél meg megtartják, tudja isten még meddig és a keresztnek csakis ős-Budavárában lesz helye és némely kalendáriumban, ahol nyilasnak rá. (Tetszés jobbfelől.) Bocsánatot kér, ez nem szemely érvelés, ez csak a helyzet szignaturája. Kéri indítványát elfogadni. (Fölkiáltások: Szavazzunk!) Elnök: A módosítvány fölolvastatott és azt célozza, hogy a 169. és 170. §-ok hagyassanak ki és a további szakaszok számozása megfelelően igazíttassék ki. Akik ezt a módosítványt elfogadják, kérem, álljanak föl. Erdély Sándor, igazságügyminiszter: Nagymélt, elnök úr, méltóságos főrendek . . . (Fölkiáltások jobbfelől : Szavazás közben nem lehet beszélni !) Elsők: Kérem azokat, akik a beadott módosítványt elfogadják, méltóstassanafe fölállni. (Megterténk.)i ---r--------in -- i -I, - - - ....................... ■■■— A többség elfogadta a módosítványt. (Halljuk! Halljuk!) Miután további módosítvány beadva nincs, föl kell tennem, hogy a hátralévő szakaszokat, t. i. a 169, illetőleg most 171-től 181-ig el méltóztatnak fogadni. (Helyeslés.) Akik tehát már most így a javaslatot részleteiben is letárgyalva elfogadják, méltóztassanak fölállni. (Megtörténik.) A méltóságos főrendek az országgyűlési képviselőválasztások fölötti bíráskodásról szóló törvényjavaslatot tehát elfogadták azon változtatásokkal, hogy a 3. §-nak 7. és 8. pontjai egy külön pontra változtattassanak át, a 9-ik pontja pedig kihagyassék, továbbá kihagyassanak a 169. és 170. §-ok. A jegyzői karra bizatik a szakaszok és a javaslatok számozásának megfelelő kiigazítása, azután a képviselőházzal közöltetni fog. Most következik a jegyzőkönyv fölolvasása. Gáli József, jegyző: (olvassa a jegyzőkönyvet.) Elnök : Kijelenti, hogy a jegyzőkönyv hitelesítve van. Több tárgy nem lévén, az ülést bezárja. Ülés vége d. u. 3 óra 35 perckor. Fővárosi ügyek. A főváros közgyűlése. — Saját tudósítónktól. — Kamermayer Károly a rendes rendkívüli pontossággal lépett a terembe. Lechner Lajos, a volt építészeti főigazgató még nálánál is pontosabb volt és már ott ült a helyén. — Hadd üljek melléd, szólt a polgármester. Hozzászokom. Úgy is nemsokára itt lenn lesz a helyem. De aztán fölment az elnöki dobogóra, ahol időközben megjelent Ráth Károly főpolgármester. Tessék nyugodtnak lenni, a vakációzás használt az uraknak, jó színben vannak, jól érzik magukat, jó kedvben vannak és Kasits Péter sem tesz kivételt, aki a világ legkedélyesebb arcával foglalta el helyét, amelyen oly rémesen tud mérgelődni és amelyen ma mindjárt meg is kezdte a mérgelődést. Egyébiránt szép számmal jelentek meg a városatyák, de hamarosan elszökdöstek és a tárgysorozat legnagyobb részét alig húsz-harminc bizottsági tag jelenlétében intézték el. De a sima tárgyalás mellett sem végeztek az egész anyaggal és holnapra is maradt elég. Megnyitás. Ráth Károly főpolgármester néhány szívélyes szóval nyitotta meg a közgyűlést és a szívélyes szavakra erőteljes éljenzés volt a válasz. Aztán megéljenezték a királyt is, aki kegyesen fogadta a főváros születésnapi üdvözletét. Egyúttal meghívta az elnök a bizottsági tag urakat a király nevenapján, október 4-én, d. e. 9 órakor a budavári templomban tartandó ünnepi istentiszteletre. Aztán fölolvasták Dániel Ernő kereskedelemügyi miniszter meghívóját a Ferenc József-híd fölavatására. A polgármesteren kívül csak húsz bizottsági tagnak adnak helyet a főtribünön, százan pedig „zöld jegyeket“ kaphatnak. A húsztagú küldöttséget a közgyűlés úgy választotta meg, hogy minden kerület képviselve legyen. Türr tábornok a békekongresszus nevében a főpolgármesterhez levelet intézett, amelyben köszönetét fejezi ki a főváros részéről tapasztalt kiváló vendégszeretetért. Ullmann Imrét siratta el ezután az elnök. A közgyűlés jegyzőkönyvileg fejezte ki részvétét és fájdalmát. Ullmann megüresedett helyéreJr. Frankl Sándort hívják be. Rupp Zsigmond indítványt nyújtott be aziránt, hogy a kiállításon levő és a fővárost érdeklő régiségek vásárlására szánjanak nyolcezer forintot. — Az indítvány kiadatik a tanácsnak, jelenti ki az elnök. Rupp fölemelkedik. — A határozat ki van mondva, siet Ráth Károly kijelenteni, de nem akadályozhatta meg, hogy Rupp Zsigmond szerényen ne kérje, hogy már most menjen ki a régészeti bizottság a kiállításba és keresse ki a megvételre való tárgyakat. — Tetszett volna előbb beadni az indítványt, -------------------—---------------■“-*» dörmögi az elnök, aki aztán azzal lepte meg a köz-' gyűlést, hogy „többrendbeli“ interpellációt jelentettek be. Általános szörnyűködés. Csorba Ferenc két, Kossits Péter — a javíthatatlan — két és Vuck Lajos egy interpellációtjelentett be. — Halljuk! hangzott egy keserves sóhaj. Az új hídtól a Kelenföldig. Csorba Ferenc dr. azt panaszolja föl, hogy a vámháztéri híd már készen van, de nincs meg az út, amely a kelenföldi teherforgalmat közvetíti a balparttal. Sürgeti, hogy még az idén végezzék el legalább a földmunkálatokat. Kamermayer Károly polgármester megígéri, hogy még a holnapi tanácsülésből intézkedni fog. Csorba szerényen megjegyezte, hogy tavaly, amikor Országh Sándor ugyanebben az ügyben interpellált, szintén gyors intézkedéssel biztatták. De azért tudomásul vette a választ. Tér-szabályozás. Csorba ezután a Margithíd budai felénél elterülő tér szabályozását sürgette. A közmunkatanács már régen elkészítette a terveket és a késedelmezés a „legjogosabb és legjózanabb elégével a tulajdonnak“ gátolja a tulajdonosokat. Kamermayer Károlynak sikerült megnyugtatnia az interpellálót és tudomásul is vették a válaszát. (js-Budavára. Kasits Péter ma az erkölcs szent nevében beszélt. Ős-Budavára ellen kelt ki és mondott is egyet mást, ami talált, de arról, ami a panasza főtárgyát képezte, senki sem tudott. Azt regélte, hogy Ős-Budavárában meggyalázták a keresztet és hogy ezzel a hallatlan esettel foglalkozik a honi és a külföldi sajtó, hogy óriási mozgalom indult meg a gyalázat megtorlására és a többi, és a többi. Ezt sehogysem tudták elhinni. Azon kezdte, hogy a főváros területén, saját területén oly mulatóhelyet engedélyezett, amelyben erkölcstelen üzelmeket folytatnak. — Igaz! — hangzott a meggyőződés szava. — Vallásellenes botrányok történnek ott. — Ohó ! — kiáltoztak mindenfelől. Kasits aztán elmondta, hogy egy állítólag jótékonycélú mulatság alkalmával valaki egy bohóckörmenetben keresztet is vitt körül a közönség nagy megbotránkozására. Mikor Ős-Budavára létesítésére engedélyt kértek, a városatyák egészen mást képzeltek alatta. Kasits nagyon ügyes fogással élt és fölolvasta a tanács előterjesztését, amely annak idején ugyancsak ártatlan színben tüntette föl a vállalatot. Most pedig az a hely — ah iszony — egy luberum maximum; ilyesmire nem gondolt senki, a szóló legkevésbbé, aki szintén megszavazta az engedélyezést. Mi történik Ős-Budavárában, tudhatja mindenki talán autopsziából. — Magam is meg akartam győződni, — szólt hangos derültséget keltve. Kasits tiltakozott a kacagás ellen . — Aki tudni akarja, mi baja van a kanálisnak, annak meg is kell azt néznie. Odamentem, és a vér a fejembe szállt. Hangos derültség. Kasits aztán haragosan fordult a hastáncos nők ellen, Duvernois kisasszony ellen, akinek trikós és félmeztelen arcképeit az utcákon „bámulják az iskolás gyermekek. Borbély-morál terjed Ős-Budavárából és ez ellen védekezni kell. „Melyik tisztességes ember tűrne a saját házában, a saját telkén efféle mulatóhelyet ? A fővárosnak pedig legalább is annyit kell adni a tisztességre, mint bármely magánembernek.“ Ős-Budavárában meggyalázták a keresztet. Katonatisztek, országos képviselők is látták és rendőri asszisztencia mellett történt mindez. Kérdi a polgármestert, hogy tud-e a dologról és akar-e intézkedni, hogy ily botrányok többé ne történjenek. Kamermayer Károly kijelentette, hogy sohse volt Ős-Budavárában, nem is hallott az esetről, de majd megvizsgálja a dolgot és a jövő közgyűlésen megadja a választ. Kasits ebben egyelőre megnyugodott. Kocsisok és kalauzok. Kasits Péter második interpellációja arról szólt, hogy a közúti vasutak személyzetét a fárasztó szolgálat túlcsigázza, a lóvasúti és villamosvasúti társaságok kocsisait és kalauzait túlságosan megdolgoztatják, úgy, hogy képtelenek a kellő óvatosságra és ez okozza a sok balesetet. De a humanizmus szempontjából is meg kell akadályozni az emberekkel való ily uzsoráskodást. A polgármester megígérte, hogy informáltatja magát és a legközelebbi közgyűlésen fog válaszolni