Pesti Hírlap, 1896. október (18. évfolyam, 270-300. szám)
1896-10-04 / 273. szám
1896. október 4. PESTI HÍRLAP _________________________________|? _ Rudnay Józsefné, az egyesület alelnöke, üdvözölte ezután az elnöki székből az egybegyűlteket. Kötelessége, hogy az egyesület alapigéjét, hitvallását hangoztassa, mely abban kulminál, hogy egyrészről általános képzettséget nyújtson a nőknek, másrészről, hogy a vagyontalanoknak öntartási pályákat nyisson meg. Az éljenzéssel fogadott szavak után Beöthy Zsolt szólalt föl: Azoknak, akik kötekedve nézik törekvéseiket, igen röviden annyit mond, hogy nem egy szükség, hanem a szükségességek egész sora az, mely intézetünket életre hívta. A közoktatási miniszter bátor és nagy kezdeményezésére királyunk kegyelme megnyitotta nőink elénk az egyetemi tanulmányok kapuit. Az út azonban mostani leányiskoláinkból a kapukig még ma oly nehéz és hosszú, hogy nem is csak a leghivatottabbak, hanem a hivatottak közül csak a legszerencsésebbek tehetik meg. Könnyíteni ezt az állas a hivatottak számára: ez lesz intézetünknek nyílt feladata, melynek betöltésével a női életnek sokszor oly nehéz küzdelmeit is enyhíteni törekszik. Törekszik anélkül, hogy szem elől tévesztené a nő örök hivatását a családban. Nehéz belátni, hogy a családi szeretetnek kisebb mértéke jelentkeznék a nőben, ki családja fentartásához járul munkájával, mint abban, akinek örökölt vagyona van. Nehéz belátni, hogy a tanítónő kevésbbé tölthetné be anyai hivatását, midőn gyermekei tanulmányait nemcsak örömmel és buzdító szavakkal, hanem komoly készültséggel támogatni, sőtvezetni is képes. Nehéz belátni, hogy az orvos-anya hátrább állana, amiért beteg gyermeke fájdalmát nemcsak a gyermek-gyógyszertárunk kétségkívül leghatalmasabb orvosságával, az anyai csókkal, hanem ezenkívül a tudomány segítségével is enyhíteni tudja. De ez nem egyedüli célunk. Komoly és alapos műveltséget kívánunk adni növendékeinknek, abban a hitben, hogy ezzel erkölcsi életünk körében is bizonyos szükségnek teszünk eleget. Jelen társadalmi életünk sok visszássága gyökerezik a félműveltség erkölcsi jellemében, közelebbről a nő félműveltségében is. Szolgálni kívánja intézetünk, a maga szerény körében, a nemzeti műveltség ügyét is. Íme nem ábrándokat kívánunk szolgálni, hanem az emberi erkölcs, a tigjta vallásoaság és a nézeti miveltség érdekeit. Nagy éljelzés fogadta a gyönyörűen előadott beszédet. Utána Wiassjes Gyula közoktatási miniszter szálait fül. Nem akarja — úgymond — e nagyfontosságú szociális kérdést bővebben fejtegetni, de elmondja, hogy miképen gondolkozott akkor, amikor föltette a kérdést, vannak-e motívumai annak, hogy elvileg zárassák el a nő a magasabb képzéstől, hol vannak az argumentumok, melyek az igazságtalanság mellett szólnak, amely igazságtalanságot évszázadokon keresztül gyakorolva, igazságokká emeltek. Voltak, akik ishibázottnak tartották azt, hogy először az egyetemrejutást biztosította s nem hozta ezzel az előképzést a szerves kapcsolatba ; de ez nem volt hiba, mert először tudniok kellett a magasabb műveltségre törekvőnőknek, vájjon biztosítva lesz-e számukra a további saladás az egyetemen is. Épen azért nem is szervezett egyelőre állami leánygimnáziumot, mert azt akarta,hogy a kétkedőket előbb társadalmi kezdeményezés eredményei által megnyerje az ügynek, és nagyonörvend, hogy e nagyfontosságu ügyet épen ez az egyesület vette kezébe és hogy az első leánygimnázium élére oly első rangú tanférfiak állanak, akiket tanügyeik gezsg csillagainak lehet nevezni. A miniszter beszédét harsogó éljenzés követte Utána Eresy Béla főigazgató üdvözölte az uj tanintézetet. Vargha Ilona, a gimnázium V. osztályának tanulója, Szász Károly református püspök unokája, kedvesen mondott köszönetet a miniszternek a növendékek nevében. Erkely imádjának eléneklése fejezte be a szép ünnepélyt. A társaság ezután, élén a miniszterrel, bevonult a földszinti konyhahelyiségekbe, hogy a háztartási tanfolyamot megtekintse. Egyletek és intézetek. — A magyarországi bádogos-, légszeszés-Vizvezeték-fölszerelők szakegylete okt. 6-án kezdi meg mértani és szakrajzoni ingyenes tanfolyajgaát ,hetenkint .4 „órai „előadással. A Pulszky-féle műtárgyak bemutatása. A művészettörténeti kongresszus legfőbb eseménye kétségkívül a Pulszky Károly által vásárolt műtárgyak gyűjteményes bemutatása volt. Ez a művásárlás a kormánynak mintegy 350,000 írtjába került, de, sajnos, nem ennek a révén lett világhírűvé. Köztudomású dolog, hogy Wekerle kormánya ezzel a vásárlással a magyar országos képtár igen nagy becsű, de részben hiányos gyűjteményét akarta kiegészíteni s ily módon a művészettörténeti múzeum alapját megvetni. Pulszky vásárlásai által e műgyűjteményünk sok becses tárgygyal gyarapodott, de az új iparművészeti múzeumban ma bemutatott 258 darab műtárgy áttekintése után mégis az a meggyőződésünk, hogy e gyűjteménynek legalább is egyharmadát tökéletesen fölösleges volt oly drága pénzért megszerezni. A Pulszky által vásárolt tárgyakat Kammerer Ernő könyebb áttekinthetés céljából az egyes művészi iskolák szerint rendezte s igy az első áttekintésre szembe tűnik, hogy az olasz műtárgyak közül drága pénzen sok gyönge, sőt silány műhöz jutottunk, amilyenek tucatszámra állnak az egyes műgyűjtemények lomtáraiban, a flamand művek közt azonban igazán olcsó pénzen beszerzett remekművek találhatók. A kongresszusra idesereglett műtörténészek és honi szakértőink érthető mohósággal estek neki a sokáig rejtegetett zsákmánynak. A kritikus had úgy nyomozta a vásznak alkotó mestereit, mint amikor egy kopófalka szimatolja a róka nyomait. Valódi-e vagy hamis-e ez vagy az a műtárgy ? Mert a verőfényes olasz hon nemcsak a klasszikus remekművek hazája ám, hanem a klasszikus hamisítványok is ott gyarlódnak! Egyik csínért műkereskedő mindjárt el is mesélte, hogyan hamisítják a régi képeket. A mesterek modorában festett kész vásznat bevonják üveges kittel, amitől a festményen csakhamar finom pókhálószerű repedések támadnak, azután szivarfüsttel megbarnítják a tónusokat. Óh, nagyon sok régi mester elbámulna azon, hogy mennyi képet pingált össze, ha valamelyik szép napon kikelhetne a sírjából. Másrészt megnehezíti az egyes mesterek műveinek föltétlenül hiteles fölismerését az is, hogy művészkedésükben néha igazán bámulatos eltérés tapasztalható. Modern mestereinknél is láthatjuk, hogy néha úgy fölfogás, mint technika dolgában egészen más irányba csapnak át. Könnyen érthető ezek után, hogy az egyes régi művek hitelessége fölött még a legjelesebb szakértők is eltérően nyilatkozhatnak. A mai bemutatón a 64,579 forinton vásárol Sebastiano del Piombo-kép s a 21,400 forintért vett Rubens-kép fölött folyt a legnagyobb vita. Ezeket fizette meg Pulszky legjobban s valóságos szellemi csatározás ment itt végbe a szakértők, műbizálók és műkereskedők között. A Piombonak, (sőt Pulszky által Rafaelnak) tulajdonított képre nézve túlnyomó részben lesújtó volt az ítélet, mert a Tebaldeot ábrázoló arcképet a restaurálás teljesen tönkretette. A Rubens-féle portrait mindenesetre elsőrangú mester műve, s míg egyesek Van Dyck müvének vélik s mások igen ügyes hamisítványnak minősítik, a többség Rubens egyik kiváló művének ismeri el. Vételárra nézve harmadsorban két darab 12—12,000 forintért megvásárolt festmény tűnik föl; az egyik Barend von Cafey-tól(1488—1542) való s Vik Károlyt ábrázolja, a másik Gerard Dávid (1450—1523) ecsetjének naiv munkája s Jézus imádását mutatja be. Mindkettő föltétlenül hiteles s a maga nemében kitűnő. 7565 forint vételárral szerepel az 1473-ik évszámmal ellátott Boccato de Gamerinó-féle Madonna a gyermek Jézussal, s ez is jó vásár. A 7176 forintért vett Alexandro Bronenvicino-féle férfi arckép is hitelt érdemlő mestermű, a 6727 forintért vett Filippino Lippi-féle XV-ik századbeli Madonna kép eredetiségét többen már kétségbe vonják, a 6279 forintért vett Palma Vecchio féle festményről pedig, mely Szent Lőrincet, Szt. Györgyöt és Keresztelő Szent Jánost ábrázolja, igen lesújtó a kritika. Hallatlan silány mázolás az,amely állítólag Lorrenzo Lotto-tól, való, egy angyal felső testét ábrázolja „Sz amelyngk,4,933 forintos vételárt látunk fölegyezve. Öt forint is sok érte. Viszont 6500 forintért igen olcsó vétel egy Van der Helst-(éve XVII-ik századbeli portrait festmény, mely a gyűjtemény legszebb darabjai közé sorozható, ilyen a Jan van Scoreelféle diptyehon (3600 írtért), a Jan Weenix-féle családi portrait (1500 írtért), a Palamedes-féle női mellkép (1500 írtért), két apró Cranach-kép (472 forintért), Peter van der Faes-Lely által festett Malborough hercegnő (1100 írtért) stb. A műtárgyak közt sok a szobormű és a relief s ezekről általánosságban elmondhatjuk, hogy sok értékes darab van közöttük, melyek jutányosan vétettek. A legdrágább volt (3140 forint) ezek közt egy kis carrarai márvány relief, melyet Linardo da Vinci-nek tulajdonítanak s amely a viaskodó Szent Györgyöt igazán mesteri kézzel ábrázolja. Mindjárt mellette egy kisebb kép-keret látható, mely csekély 5000 lirát kóstált s ha a relief disze nem utánzat, akkor nem is nagyon drága. Érdekes egy 4000 forintos fehér majolika szobor Benda Majano-t, mely a Madonnát a Jézussal ábrázolja. Ugyanezt az örökszép motívumot még mintegy húsz szoborművön látjuk, többek közt egy XV-ik századbeli szép Andrea della Robbia-féle majolika domborművön (1400 forintba került). Nagyon szép márvány faragás a bolognai iskolából kikerült Madonna. Feltűnő két antik görög márványasztalláb, egy umbriai mester Pietà-ja, egy vörösmárványból faragott római szobormű, mely egy paripa viaskodását ábrázolja az oroszlánnal, egy etruszk sarkofág, egy toszkánai faun-fej és sok más érdekes plasztikai mű. Számos rengeteg nagy és jelentéktelen freskó is látható. Pulszkyra méltán ráfoghatjuk, hogy könnyelműen járt el, de a rosszakarat vádja kegyetlenség. Inkább azt hiszszük, hogy Pulszkyt elragadta a gyűjtés szenvedélye s elsősorban a művészi neveket gyűjtötte. Minél többféle név után vágyódott, mint ahogy a bélyeggyűjtő minél több szint bélyeg után ered. A kormány által rábízott nagy összegek birtokában, körülvéve a gyűjtőkön élősködő műkereskedők raja által, szinte mámorosan szedte össze a letűnt századok homályában rejtőző nevek alkotásait, sőt talán érdemet vindikált magának abból, hogy ismeretlen nagyságokat fedezett föl s e gyűjtési mámorban észre sem vette, hogy itt is, ott is becsapják. Ne kiáltsunk anathemát rá és higyjük el, hogy a rajongók gyakran észlelt vaksága borult csak a szemeire, mikor a gyöngyükkel együtt a szemétdombot is megvásárolta. Kézdi-Kovács László: Fővárosi ügyek. — A Ferenc-József híd följárójának világítása. A Ferenc-József híd balparti ideiglenes följárója elkészülvén, szükséges annak megvilágításáról is gondoskodni. A légszeszvilágítás azonban akadályokba ütközik, mert a csöveket a most frissen feltöltött talajba nem lehet fektetni, amennyiben azok talajsüppedés következtében könnyen eltörhetnének s a légszesz kiömlenék. A mérnöki hivatal tehát a légszeszvilágítás berendezését akkorra kívánja elhalasztani, amikor már a talaj kellőleg lesüppedt, ami körülbelül fél év múlva lesz meg. Minthogy a híd környékével nem volna összeegyeztethető, hogy ott kőolajlámpásokat állítsanak föl, habár csak ideiglenesen is, a mérnöki hivatal azt javasolja, hogy a tanács április 30-ig három villamos ívlámpát állítson föl, amelynek megvilágítása mintegy 1220 folba kerülnek . Miniszteri jóváhagyások: A budapest- újpest-rákospalotai villamos közúti vasút Arena úti szárnyvonalára vonatkozó építési részletterveket a kereskedelmi miniszter jóváhagyván a helyhatósági építési engedélyt megerősítette. Hasonlóképen jóváhagyta a kereskedelmi miniszter a budapest-újpest-rákospalotai villamos közuti vasut második vágányainak terveit s ehhez képest megerősítette az erre vonatkozó helyhatósági építési engedélyt is. — A főgyűjtő-csatorna építése: A magasan fekvő főgyűjtő csatorna dunai torkolatának 63 a soroksári utcától az üllői-útig terjedő I. II. szakaszának kiépítésénél fölmerülő s 483,374 frt 67 kr költséggel előirányzott föld-, kőműves-, ács-, kőfaragó- és burkoló munkák biztosítása végett, ma délelőtt tartották meg az árlejtést, Vosits Károly tanácsos elnöklete alatt. Az összes munkálatokra hét rendbeli együttes ajánlat érkezett be. A kövezési és csatornázási albizottság a beérkezett ajánlatokat fölülvizsgálva, legelőnyösebbnek találta a Peregrini Henrik milánói mérnöknek 186/10 p/p engedménynyel tett ajánlatát. Kimondta azonban a bizottság, hogy — mivel Peregrini a magyar nyelvet nem beszéli — a munka "helyes kishitere t érdískébsip"köteles lesz magyarul érőjnWaky"