Pesti Hírlap, 1897. október (19. évfolyam, 272-302. szám)

1897-10-01 / 272. szám

1897. október 1. PESTI HÍRLAP _3__ nyelvuk lehetnek Kuronteiek, de a hazának egynek, magyarnak kell lenni, de ez sem praktikus. Ebben bizakodni a legveszedelmesebb utópia, mert olyasmi nem volt amióta a világ fönnáll és nem lesz soha. A Svájcban három nemzet van egy kalap alatt, de azért a svájciak hazája sem nem né­met, sem olasz, sem francia. Részemről tehát veszedelmesnek tartanám azt a sok nemzetiségről s egy hazáról szóló theóriát politikai dogma gyanánt fölállítani. És szememben őseink idevágó érdeme inkább mulasztás, melyet helyre kell pótolni, még mielőtt jobban meg nem izmosulnak a keblünkön dédelgetett idegen eredetű honfi­társak. Mert ne himbálkozzunk örökösen ,általá­nos frázisokon a szabadságról, türelmességről. Ott, ahol egy nagy nemzeti politikai cél az irányadó, ott a szentimentalizmusnak nincs jogcíme. Sem nálunk, azoknál még kevésbbé, kikkel szemben önvédelmünkre állást kell fog­lalnunk. A román irók udvariatlansága, melylyel a magyar irók szives meghívását visszautasították, világosan beszél. Nem bennük forrongott a nagy oláh hazafiság. Ha tőlük függ, már közönséges udvariasságból is megjelentek volna a jó ma­gyar borok mellé, de rabjai ők is a romániai közvéleménynek, mely a dákoromán eszmének hódol és ebből nem fog engedni, akármilyen szépen magyarázzuk is előtte a »magyar állam­eszme« ártatlan voltát. Arra tehát, hogy a románoknak irántunk való barátsága majd csak megfakad, ne épít­kezzünk. Amire építkezhetünk, csak az, hogy van-e Európának arra szüksége, hogy itt, ahol va­gyunk, egy erős állam létezzék, amely csak úgy lehet erős, ha abban nem fíz és húsz különféle, hanem egy életrevaló, vezetni képes népfaj ural­kodik. Ha nincs szüksége, akkor hiábavaló min­den szép szó, mert ahány idegen elemet meg­izmosodni engedtünk e hazában, annyifelé fo­gunk szétesni. Elég botorul magunk járultunk hozzá, hogy határaink körül külön-külön függetle­nül szervezett anya­országok keletkezhessenek, melyek felé a magyarokká tenni elmulasztott érdekes nemzetiségeink gravitálhassanak. Ezen áram ellen nem gát a magyar türel­­mességre való hivatkozás. Csak egy van, ami ellene orvosság , az erő. A magyart nem a haza magyar címe, ha­nem csak maga a magyar nemzet tarthatja fönn. Az oláh, szerb talál hazát másutt is, egyébre sem törekszik. A faji fanatizmus náluk olyan erős, hogy lehet a magyar haza maga a paradicsom, azért mégis a pokolba rohannának, ha abba Stepani­­mare és Dusán szelleme hívogatná. »A magyarok összetartanak«, mondta a minap II. Vilmos császár. íme, ez a kulcsa an­nak, hogy Magyarország a magyaroknak fön­­maradhasson. Az összetartásban az erő s az erőben a magához vonzó s magába olvasztó varázs, mely­nek természetével teljesen ellenkezik, hogy maga körül romlására törő, idegen célokat hajhászó elemeket neveljen nagyra. Államának alkotmányos szabadsága ki­terjed szent István koronájának összes alatt­valóira, jogaiban, törvényeiben részesül min­denki , de azon kívül a magyar nemzet érdeke a döntő. Ez kell, hogy vezessen, e körül kell, hogy csoportosuljon, ebből kell, hogy kiinduljon minden, ami a magyar államiság fejlesztését eszközli. Ezer évi tapasztalás bizonyítja, hogy ezer évi türelmünk hatásában merő illúzió. Eredményt a németek s a franciák mu­tatnak föl, kik amidőn minden idegent ma­gukba olvasztottak, nemcsak német, francia hazát alkottak, hanem egységes és ezen egy­ségben hatalmas nemzeteket teremtettek. Példájukat ne téveszszü­k egészen szem elöl, mert végre még ama téveszme varázs­körébe juthatunk, hogy hazánk magyar volta akkor lesz legteljesebb, ha mi magyarok olva­dunk az évezredes gyöngédségünktől fejünk fölé ápolt nem-magyar ajkú népcsoportokba. Az idealizmus a politikában batkát sem ér, annál többet az ügyesség, legtöbbet a kitar­tás s az erő. 1. cél hasznára. Tarjagoss Illés legalább fizessen a hazáért! Az pedig különös, hogy a fonsí-nak (ejtsd : tószt) még ma sincsen igaz és általánosan elfo­gadott magyar elnevezése. Hol felköszöntenek, hol poh­árk­őszön lőnek, hol áldomásnak mond­ják, Béla király névtelen jegyzője után indul­ván, aki elmondja, hogy a magyarok Tárcái megszállásakor pogány módra kövér lovat öltek le és »magnum aldamas fecerunt.« Kétségtelen azonban, hogy az „aldamas“ itt nem toastot jelent, hanem pogány áldozatot, ami hogy evéssel és ivással volt összekötve, az bi­zonyos. Különben az angol toast szó sz­épen ilyen eredetű. Pirított kenyér­szeletet jelent, amit ma a teába mártogatnak, de régente borral együtt ajánlották föl annak, akit szívesen lát­tak. A házi áldás és hódolat egy neme volt az és az akkor mondott szavakon rajta maradt a mártogatni való kenyérszelet (toast) neve. A mi történeti nyelvünkben az «áldomás» szó ötféle értelemben is megvan. Áldozaton kí­vül a vele járó lakomát is jelenti, majd a bor­itallal való megáldást, néha az áldást egymagá­ban is, de legtöbbször az adásvétel megrövidí­tésére szolgáló jelképes ivást, ami, úgy látszik, azért volt és van még ma is, hogy a kötött jogügylet emléke megmaradjon. Régi forrásokban az ilyent (Jkkon vagy Urkony poharának is nevezték és ez ősi magyar szó gyanánt szere­pelt mindaddig, amig ki nem sült róla, hogy a német Urkund (Urkund dessen. . .) romlott alakja élt benne. Az bizonyos, hogy az áldomás és a bor­­ital útján való áldás, tehát a toast, ősrégi po­gány­ emlék mindenütt, ami a keresztény ke­nyér és boráldozattal megférvén, megma­radt. És ha mindent jól összevetek, azt gondo­lom, hogy­ a toastot jó magyar nyelven áldo­más-italnak, képletesen pedig áldomás-pohárnak kell elnevezni és nem, ahogyan ma próbálgat­juk, felköszöntenek vagy pohárköszöntőnek. Ak­kor azután így kellene mondani: Az első áldo­más-poharat Tarjagoss Illés emelte föl, lelkes szavakban stb. De akárhogyan nevezzük is el, legyen rö­­videbb és kevesebb. A legjobb szabály ma is az, amit a német mond rá. (Most már ezért sem kell előre bocsánatot kérni): Steh’ schnell auf, Mach’s Maul auf, Hör’ bald auf! És ha én rám bíznák a magyar áldomás­ital stíljének a megállapítását, akkor azt monda­nám, hogy az rövidsége mellett legyen emelke­dett, egyszerű és méltóságos. Humor csak ép­pen egy csipetnyi legyen benne, annyi, amennyi fanyarság a borban. Legyen olyan, hogy ki le­hessen belőle érezni a magyar karakter igazán szép vonásait és a múlt idők ihletét. Inkább is vallásos magasztosságnak kellene abban len­nie, mint aljas hízelgésnek. Hanem azután a vad toastokat megtartanám az áldomás-ital utánra. És ha így lenne, magától megcsappanna egyszerre a trast-delirium-tremens, mivel hize­­legni és komédiázni sokan tudnak, de így ke­vesen. Geid­a. Külpolitikai hírek. Görögországból azt jelentik, hogy ámbár a kamrában heves vita várható, mégsem valószínű, hogy a békepraeliminárékat visszautasítsák. Mint már múlt ízben írtuk, Ralli úrban megérettek a lemon­dási vágyak. Bizony elhiszszük. Egy ilyen tönkrement államot megelégedésre kormányozni nagy feladat. — Ralli — úgy látszik — azzal akarja megbeszulni a görög nemzetet, hogy helyet csinál Delyannisznak, aki azt tönkretette. Hadd élvezze a savanyú álmát. Kíváncsisággal várjuk, hogy a kamra mire határozza el magát. Ha a visszautasítás oktalanságát elkövetné, akkor bizony Isten hozzádot mondhatna Thesszáliának is, mert a hatalmak teljesen a szultán tetszésért­ bíz­­nak, hogy benn maradjon vagy kivonuljon. Pétervári politikai körökben legalább így gondolkoznak. Kréta autonómiájának ügyét most Canevaro, az olasz admirális, az összes megszálló flották főpa­rancsnoka akarja kezébe venni. A napokban érkezett vissza szabadságából Kaneába s nagy reményeket táp­lál, hogy ő milyen szépen meg fogja a ,krétai fölkelő uraknak az autonómiát csinálni. — Őszintén meg­vallva nem bizunk a dologban és inkább csak annak veszszük a nagy autonomikus akció kezdeményezését, hogy a szultán fegyveres beavatkozási szándékát meg­előzze. Benn a sziget belsejében, hova Canevaro lö­­vegei el nem halnak, a fölkelők nyársba húzhatják, megsüthetik a mohamedánokat s meg is ehetik, ha tetszik, az Canevaro urat, s ugy látszik, a hatalmakat sem nagyon zsenirozza; pedig igazán már ideje volna a szultánra bízni, hogy vessen véget az európai ura­­lom alatt végzett szörnyű vérontásnak. Kassalától, a dervisektől elfoglalt helytől, Olaszország végre megszabadult. Úgy is Anglia megbízásából és érdekében kellett ezt a ve­szedelmes helyet megszállva tartania, míg most a Corriere della Sera Londonból kelt híre szerint, az olasz és angol kormány között Kassala átadása vé­gett az egyezség már megköttetett. A suakimi kor­mányzót, Parson ezredest bízta meg az angol kor­mány, hogy az ügy végleges lebonyolítására Massa­­náhba utazzék és onnan Kassalába. Vájjon mit mond éhez Mehelik ? Ha jól emlékszünk, a közte és Olasz­ország, között létrejött békeszerződésben az volt ki­kötve, hogy azon esetben, ha Olaszország Kassalán túl akar adni, az elsőségi jog Meneliket illeti. Fővárosi ügyek. — A Linót- és Teréz-körúti villámot vasút összeköttetése. A közúti vaspálya-társaság­nak Lipót-körúti és a városi villamos vasút-társaság- á­nak Teréz-körúti vonala közvetetlen összeköttetése céljából készített terveket a kereskedelemügyi és belügyminiszter jóváhagyta. A közigazgati bejárás ma délelőtt ment végbe Stetina József min. osztálytaná­csos elnöklete mellett. A bejáráson ott voltak a mi­nisztérium képviseletében : Pulszky Garibaldi vasúti és hajózási főfelügyelő, Kádár Gusztáv műszaki taná­csos, Becker Aladár főfelügyelő, Józsa Zsigmond fel­ügyelő, Bayler István kir. mérnök ; a közmunkák ta­nácsáról : Rupp Imre min. tanácsos, Babos János műszaki tanácsos, Marisievits mérnök; a székes­­főváros részéről: Vosits Károly tanácsos, Toldy Jó­zsef tiszti főügyész, Heuffel Adolf középítészi igaz­gató, Jármai műszaki tanácsos, Véri Károly fővárosi bizottsági tag, Mezei Lajos dr, V. kerületi­ és Szabó Károly VI. kerületi elöljáró ; a közúti (lóvasúti) tár­­saságtól: budavári Ország Sándor dr elnök, ha­raszti Jelinek Henrik vezérigazgató, Irsay J. fő­felügyelő, Gaál Károly felügyelő, Kerlscher István és Steller J. főmérnökök ; a városi villamos vasut­­ársaság képviseletében: Wörner József igazgató, Gerő Károly titkár ; a rendőrség részéről : Kolosváry Gyula r. kapitány. Az elnöklő Stetina József min. osztálytanácsos megállapítja az 1896. évi október hó 19-én a vegyes bizottságban fölvett jegyzőkönyv fog­lalatából, hogy az összekötő vágány létesítése céljából a két társaság között egyezség jött létre, amely sze­rint az építési költségeket közösen viselik, valamint megállapítja az elnök azt, hogy a terv az összes fel­sőbb hatóságok hozzájárulását megnyerte s ezért a két táraság részéről közösen készített terv a további tárgyalás alapjául elfogadható volt. A ma összeült bi­zottság kebelében lényegesebb kifogás nem merült föl. A megállapodás szerint a villamos vasut-társaság kocsiját a vígszínház előtti kitérőig, a közúti vasut­­társaság kocsijai pedig a nyugati pályaudvarig (a Teréz-körút torkolatáig) fognak közlekedni. A bizott­ság, eme megállapodások után, a helyszínére ment ki. —■ A tanács mai üléséből. A tanács ma d. e. 10 órakor Márkus József polgármester elnöklete alatt ülést tartott, amelyen a fővárosi hivatalok és iskolák fűtési anyagának szállítására beérkezett aján­lat közül a tölgyfára nézve Roheim S. és fiai cég ajándatát fogadták el. A nemzeti zenede tanulóinak hangversenyeire a vigadó nagytermét átengedték öt napra. A IX. ker. elöljáróság részére csatornatisztítási póthitelt engedélyeztek.­­ Az ötvenmilliós kölcsön. A főszámvevő előterjesztést tett a tanácsnak, hogy az ügyosztályok által az ötvenmilliós kölcsön terhére bejelentett tizenkét millió forintot redukálja. A fűszámvevő ugyanis azt hiszi, hogy a munkát drágítja, ha egy évben tizenkét millió forintot épít be s túlterheli a a műszaki közegeket. De ha a jövő évben valameny­­nyi bejelentett munkát végrehajtják, akkor a követ­kező évben okvetlen nagy visszaesés következik be, ami a közönségre rossz hatással van. — Ős-Budavára kérelme. Ős-Budavára igazgatósága kérvénynyel fordult a főváros tanácsá­hoz, engedné meg, hogy a mulatót október 10-ig nyitva tarthassa. A tanács azonban mai ülésén eluta­­sitította a kérvényt. — Új igazgatók. A tanács mai ülésén a Jáz­min-utcai mesterinas-iskolához Iricsek Ferencet, a Lipót-téri iskolához pedig Szike Ferencet válasz­totta meg.

Next