Pesti Hírlap, 1897. december (19. évfolyam, 332-361. szám)

1897-12-01 / 332. szám

Fővárosi ügyek. Megfölebbezett szabályrendelet. — Saját tudósítónktól. — A géperejű közúti vaspályák közlekedése tár­gyában alkotott szabályrendelet ellen a budapesti köz­úti vaspálya társaság s a budapest—újpest—rákos­­palotai villamos közúti vasut részvénytársaság 52 nyomtatott oldalra terjedő fölebbezést nyújtott be a polgármesterhez. A terjedelmes fölebbezésből adjuk a követke­zőket : A fölebbezők szerint a szabályrendelet ellen tör­vényességi és célszerűségi kifogások merülnek föl. Szerintük a székes­fővárosnak megvan a gép­erejű közúti vasutak tekintetében a felügyeleti joga, de ez a jog csak arra terjed ki, hogy a" főváros "az üzletet a saját szempontjából gyakorlandó felügyelet­nek módozatait megállapítsa, s a főváros a vasúti üzlet fölött önkormányzati hatáskörén kívül csak amonnan gyakorolhat felügyeleti jogot, amennyiben az ily fel­ügyelet a törvényerejű vasúti üzletrendtartás énelmé­ben helyt foghat. A felebbező vasúttársaságok szerint reájuk is kiterjesztettek a törvényerővel bíró vasúti üzletrend­­tartás határozmányai,­ melyek szerint a felügyeleti és fegyelmi hatáskör fölöttük a vasúti és hajózási főfel­ügyelőséget, illetve a kereskedelmi minisztert illeti meg. Ami pedig törvény és törvényerejű szokás alap­ján a kereskedelmi miniszter hatáskörébe tartozik, az nem tartozhatik a főváros önkormányzati hatáskörébe, s arra szerintük nem terjedhet ki a főváros szabály­rendelet-alkotási joga. A területhasználati szerződésre sem hivatkoz­­hatik szerintük a főváros, mert ezen szerződés tar­­­­talma és megállapodásai sem az engedélyokiratnak,­­ sem a kereskedelmi miniszter tör­vény szabta hatáskö­rének nem prejudikálhatnak. Az üzletre való felügyelet a város szempontjá­ból szerepelhet, ahol oly vagyoni kérdések és ér­dekek forognak fönn, amelyek fölött a fővárost az intézkedési jog megilleti, s amely vagyoni kérdés a megkötött területhasználati szerződésben benne van. A főváros érdekei a különböző vállalatokkal szemben különbözően vannak szabályozva, azt az általános érvényű határozmányok szerint elbírálni nem lehet. *A főváros a vasú­tüzlet tekintetében csak út­­tulajdonosi jogköréből kifolyólag állapíthat meg álta­lános határozmányokat. A főváros szerintük csak ate­­kintetben alkothat szabályrendeletet, hogy a közutak építése, fentartása, szóval az útrendészet meg a vasútforgalom között az összhang meglegyen. Vasutrend­észeti jogkör a fővárost nem illeti meg, közeges vasutrendészeti teendőket a főváros­­ autonóm jogköréből folyólag nem végezhetnek. Mindaz tehát, ami a felebbezők szerint fen­­forgó esetben az útrendészet hatáskörén kívül esik s ker­ülő uton, nyíltan és kevésbbé nyíltan a törvényileg megállapított hatóságok hatáskörének szűkítésére tö­rekszik, és a fővárosnak vasútrendészeti hatáskört akar biztosítani, a szabályrendeletből mint tör­vénybe­­ütköző törlendő és kiküszöbölendő.­­ Sérelmesnek tartják, h­ogy a szabályrendelet különbséget tesz a már megkötött területi haszná­­­­lati b­eszedések és a már kiadott engedélyokiratok­­ és azok között, amelyek a szabályrendelet alkotása­i után fognak kiadatni. E megkülönböztetés törvénybe ütközik, mert az tisztán törvényen nyugszik, hogy mi képezi az engedélyokirat tárgyát és hogy mi az, amit az engedélyező legfelsőbb hatóság törvény szerint jogosítva van megállapítani és ennek megfe­­lelőleg az engedélyokiratba foglalni. Tiltakoznak az ellen, hogy havazás után a vá­gányokról letisztított havat elszállítani és a főváros által kijelölt helyen lerakni tartoznak, mert a szerző­dés szerint a havat a város belterületén saját kocsi­jaikkal a pályament­i kötelesek lerakni, külterületen pedig elfuvaroztatási kötelezettség nélkül kötelesek a havat eltakarítani. A várócsarnokok fölállítására a társaságok a területhasználati, szerződést tartják magukra nezve mérvadóknak s ezt a kötelezettséget oly módon megváltoztatni, ahogy a szabályrendelet előírja, nem lehet. Sérelmeseknek tartják a forgalmi eszközökre­­ vonatkozó intézkedéseket, mert az engedélyokirat sze­­e­rint a forgalmi eszközök tekintetében a megvizsgálás és jóváhagyás kizárólag a kereskedelmi miniszter hatáskörébe tartozik. A szabályrendelet szerintük mintegy tervszerűleg szedi szét az alkatelemeire szét nem bontható üzemet, hogy így megsemmisítse azok­nak az országos hatóságoknak hatáskörét, am­ely az­­ egységes üzemen alapul és annak helyébe autonóm hatásköröket léptessen az egyes szétszakított üzemek számára. . .­­ A felebbezés szerint soha géperejű berendezé­sek, szolgáljanak azok akár vasúti céloknak, akár más céloknak, sem nálunk, sem más országokban a helyhatósági rendelkezéseknek tárgyát nem képezték, a szabályrendelet szerint pedig a tanács, illetve a közgyűlés állapí­taná meg a forgalmi eszközöket. Ami a kocsik belsejében az állóhelyek meg­szüntetését illeti, azt állítják, hogy ez a kérdés a vonatok túlzsúfoltságának kérdésével semmi néven nevezendő okozati összefüggésben nem áll. A tekin­tetben szerintük döntő szempont az, hogy a kocsi­kat úgy tervezték, hogy az ülőhelyek mellett meg­felelő terület maradjon fönn, amelyen szabad közleke­désre szánt terület mellett állóhelyek is legyenek, s azt állítják, hogy a kocsikat máskép tervezték volna, ha azt állították volna föl alapelvül, hogy belsejük­­ben csak ülőhelyek legyenek. Azt állítják, hogy a forgalom nem olyan, hogy oly igénybevételről lehetne szó, amely akárcsak az ülőhelyeknek állandó kihasználását eredményezné , s a forgalom természete és a hálózat egy részének idényszerű jellege az üres vonatoknak feltűnő nagy százalékát tünteti föl. Ez a körülmény, mely gazdaságilag hátrányos, kiegyenlítését részben abban nyeri, hogy a kocsinak hatóságilag megengedett kihasználása a forgalmi idő­szak többi részeiben mesterséges akadályoknak nem vettetik alá. A felebbezés szerint az állóhelyeknek megszün­tetése a kocsik belsejében legalább is feltételezi annak igazolását, hogy a jóváhagyott kocsi terveknél a helyi beosztás olyan, hogy azoknak a kényelmi igényeknek meg nem felel, amelyeket egy nagy város forgalmánál a közönség jogo­i­va van köve­telni és föltételezné att csak igazolását, hogy a vona­toknak oly igénybevétele forog fönn, amely a tulzsu- s foltságnak jellegével bír. Azt állítják, hogy az utazási kényelem, amelyet­­ a közönség jogosan követelhet, lényegesen különbözik a távolsági forgalomban és a városi forgalomban, s különbség van kényelmi szempontból ahért, hogy va­­­­lamely forgalmi eszközt a közönség órákon át vesz , igénybé, vagy pedig csak néhány percig tartózkodik benne. Ha az állóhelyeket beszü­ntelik, oly holtteher áll elő, melyet a kocsik tervezésénél nem vettek­­ számba, s mely a vasút üzemére visszahat, mert azok aként vannak szerkesztve méretükben és súlyuk­ban, hogy meghatározott számú személy befogadására és szállítására szolgáljanak. A túlzsúfoltságot a felebbezés szerint nem az­zal kell orvosolni, hogy a kocsik szállítási képességét ■leszállítsák, hanem hogy fokozzuk, és pedig oly mó­don, hogy a vonatok számát szaporítsuk a túlzsúfolt­ság időszakaiban. Ezt pedg a menetidő gyorsítása, a közlekedő vonatok összeállításának módosítása, s na­gyobb forgalmi körökben rendkívüli vonatok beikta­tása által lehet elérni. Kijelentik, hogy készségesen teljesítenek minden megoldást, amely a forgalom rendes lebonyolítását lehetővé teszi, de a főváros forgalmának rendes le­­bonyolítása érdekében kérik, hogy az állóhelyek meg­szüntetésére vonatkozó intézkedést a miniszter törölje­­ a szabályrendeletből. Hasonló kifogásokkal támadja meg a felebbe­zés a szabályrendelet többi pontjait is, s annak meg­változtatását kérik, mert szerintük a főváros felügye­leti jogkörrel nem bír, hanem csak panaszszal él­het a kereskedelmi miniszternél és kérheti a vasúti berendezések és forgalmi eszközök megvizsgálását. A vizsgálati és intézkedési jog a felebbezés sze­rint kizárólag a kereskedelmi miniszter kiküldötteit illeth­eti meg. — Új építkezések. A m­agánépítési­ bizottság legújabban a következő épiőengedélyek kiadását ja­vasolta : Szad­s Árminnak, VIII. ker. József-körut és Német-utca sarkán 5694. hr. sz. négyemeletes házra, — Schnabl Frigyesnek, VI. kér dévai-utca 2953. hr. sz. háromemeletes házra, — Brandt Ágos­tonnak és nejének VIli. kér. Práter-utca 6733. hr. sz. kétemeletes házra, — Temesvári Adolfnénak, IX. ker. viola­ utca 8874. hr. sz. kéthmeletes házra, — Schulhof Gézának, VI. ker. felső-erdősor, és aradi­­utca sarkán 3143. hr. sz. kétemeletes házra, — Béldi Imrének, VIII. ker. Hunyady-utca 6910. hr. sz. kétemeletes toldaléképületre, — Pollák Adolfnénak, IX. ker. kü­lső-soroksári-utca 9580. hr. sz. egyeme­letes műhelyre, — Ney Edének és társának, VI. ker. névtelen-utca 1529. hr. sz. földszintes épületre, — Örley Lajosnak X. ker. téglagyár-dűlő 7728. hr. sz. földszintes munkásházra, — Löwinger Károlynak, VI. ker. Angyalföld 1129. hr. sz. földszintes házra. — Korom és Freynak, IX. ker. soroksári­ ut 9594. hr. sz. földszintes favázas irodára és őrházra. — Az uj házak bérbeadása. A sok oldal­ról fölmerült panaszok folytán szükségessé vált az az iránt való intézkedés, hogy a háztulajdonosok ne ad­hassák ki bérbe az olyan új házakban levő lakáso­kat, amelyek jól ki nincsenek száradva. Hogy ez keresztülvihető legyen, meg kell változtatni az építési szabályzatot. Amint értesülünk, e tekintetben a leg­fontosabb szakaszt, a 360. §-t, a következő szövege­zésben kívánják az illetékes körök megállapítani: »A földszintes és egyemeletes házakra nézve a lakhatási engedély abban az évben, amelyben az építkezés kez­detét vette, november hónapra csak abban az eset­ben adható meg, ha az épület május hónap végével tető alá jutott.« PESTI HÍRLAP 1897. december 1­­5 ..... ----- .­­ . Még egy szó a vízmérő órákról. Köztudomású dolog először is az, hogy a fő­város képviselő testülete (egy szó híján) egyhangú­lag elvetette a vízmérő órákat; másodszor pedig az, hogy Halmos polgármester úr nyilatkozata szerint tulajdonképen nincs is deficit a vízvezeték mellett, de sőt a folyó 1897-iki esztendőben még valami 100 ezernyi plusra van kilátás. Mindez fényes bizonyíték amellett, hogy a vízvezetéki igazgatóság, illetve a tanács mily alaptala­nul akarta beugratni a fővárost abba a kútba, amely­ből isten tudja miképen szabadult volna ki. Ob die Stadt auch einen Schöpfen oder einen Bock dazu gefunden hätte ? ! Fájdalom, a közgyűlésnek egyértelműleg hozott határozatával a dolog még most sincsen véglegesen elintézve, mert a fővárosi tanács — amint azt Polónyi igen helyesen megmondotta­n nem szokta respektálni a közgyűlésnek a maga véleményével ellen­­tétes határozatait. Igenis, a capite foetet piscis ! Avagy, miképen értelmezendő Halmos és Márkus polgármester uraknak ama válasza, melyet a közgyűlésen Nagy Dezső urnak interpellációjára meg­adtak volt ? Hiába tiltakozott Nagy úr­a hivatkozott az országos törvényre, mely tiltja, hogy bármit is hamis mérleggel avagy mértékkel mérjünk ! A polgármester és a főpolgármester is kimon­dotta, hogy a közgyűlés a vízmérő órák zaklatásai­tól csakis a beltelek háziurait mentette meg: az ipa­rosoknak, gyárosoknak és a kültelkeken lakó párnák­nak ezentúl is a hamis vízórával mérik majd vizüket. Hallatlan és érthetetlen kivált Halmos úrnak eme nyilatkozata, mivelhogy ő ama nevezetes köz­gyűlésen maga kimondotta, hogy ő sem barátja a vízmérő óráknak! De hol is voltak a Steigerék, a Hüttlék, hogy csupán Nagy úr nem vette tudomásul a polgármes­ter uraknak eme logikátlan következtetéseiket? A mai, szerdai közgyűlésen arról lesz szó, hogy a régi vízvezetéki szabályzat egy évre meghosz­­szabbíttassék. Helyes. Csak arra kérjük a t. városatyákat, mondják ki ezúttal harmadszor, hogy a vízmérő órá­kat ezentúl senkire sem szabad ráerőszakolni. Mert ha komoly volt — és azt hiszszük, hogy az volt a közgyűlésnek a vízmérő órák ellen elfoglalt álláspontja, úgy nem szab­ad megengedni, hogy a vízvezetéki igazgatóság költségekbe verje azokat a családokat, akik ott künn a kültelkeken minden­féle kellemetlenségekkel küzdve otthont alapítottak ma­guknak. Pedig a dolog úgy áll. A vízvezetéki igazgató­ság ez őszszel is a közgyűlésnek ismételt határozata dacára rászorítja a kültelkieket, hogy aknákat építse­nek a vízmérő részére. Egy ilyen akna 25 frtba kerül, az óra használati díja 6 -8 frt, holott a család által fizetett évi díj nem haladja meg a 30 frtot. Lelketlenségnek tartjuk, hogy a vízvezetéki igazgatóság — támaszkodva az amúgy is már elvben elvetett régi vízszabályzatra — ily költségre kénysze­­­­rítse a szegény polgárokat. Másrészt tiltsa meg a közgyűlés, hogy ezentúl egyetlenegy vízmérő óra se vétessék vagy helyeztes­sék el. Tudomásunkra jutott ugyanis, hogy a tanács még 1897-ben is több ezerre menő vízmérőt csinál­tatott, holott már a múlt évi közgyűlés is nyilatko­zott a vízmérők ellen. Egy szóval résen kell lenni és senki fiának meg ne engedjük, hogy a székes­főváros közgyűlésének tekintélyén bármi csorbát ejteni me­részeljen. I — A szám­onkért­ szék. Említettük, hogy Márkus József főpolgármester álllatilag értesítette Halmos János polgármestert arról, hogy számonkérő széket kiván tartani s a polgármester azon­os kör­levélben utasította az összes ügyosztályokat és szak­hivatalokat a hátralékok jegyzékének bemutatására. Hogy a számonkérő szék tartására milyen nagy szükség vám az is mutatja, hogy csak­­az egyik szakosztálynál tizenkilenc ezer darab ügyirat hever elintézetlenül. A főváros hivatalaiban ez a legnagyobb restancia,, de van sok más osztály és szakhivatal, ahol a hátralékok száma százakra és ezrekre rúg.

Next