Pesti Hírlap, 1897. december (19. évfolyam, 332-361. szám)
1897-12-01 / 332. szám
Fővárosi ügyek. Megfölebbezett szabályrendelet. — Saját tudósítónktól. — A géperejű közúti vaspályák közlekedése tárgyában alkotott szabályrendelet ellen a budapesti közúti vaspálya társaság s a budapest—újpest—rákospalotai villamos közúti vasut részvénytársaság 52 nyomtatott oldalra terjedő fölebbezést nyújtott be a polgármesterhez. A terjedelmes fölebbezésből adjuk a következőket : A fölebbezők szerint a szabályrendelet ellen törvényességi és célszerűségi kifogások merülnek föl. Szerintük a székesfővárosnak megvan a géperejű közúti vasutak tekintetében a felügyeleti joga, de ez a jog csak arra terjed ki, hogy a" főváros "az üzletet a saját szempontjából gyakorlandó felügyeletnek módozatait megállapítsa, s a főváros a vasúti üzlet fölött önkormányzati hatáskörén kívül csak amonnan gyakorolhat felügyeleti jogot, amennyiben az ily felügyelet a törvényerejű vasúti üzletrendtartás énelmében helyt foghat. A felebbező vasúttársaságok szerint reájuk is kiterjesztettek a törvényerővel bíró vasúti üzletrendtartás határozmányai, melyek szerint a felügyeleti és fegyelmi hatáskör fölöttük a vasúti és hajózási főfelügyelőséget, illetve a kereskedelmi minisztert illeti meg. Ami pedig törvény és törvényerejű szokás alapján a kereskedelmi miniszter hatáskörébe tartozik, az nem tartozhatik a főváros önkormányzati hatáskörébe, s arra szerintük nem terjedhet ki a főváros szabályrendelet-alkotási joga. A területhasználati szerződésre sem hivatkozhatik szerintük a főváros, mert ezen szerződés tartalma és megállapodásai sem az engedélyokiratnak, sem a kereskedelmi miniszter törvény szabta hatáskörének nem prejudikálhatnak. Az üzletre való felügyelet a város szempontjából szerepelhet, ahol oly vagyoni kérdések és érdekek forognak fönn, amelyek fölött a fővárost az intézkedési jog megilleti, s amely vagyoni kérdés a megkötött területhasználati szerződésben benne van. A főváros érdekei a különböző vállalatokkal szemben különbözően vannak szabályozva, azt az általános érvényű határozmányok szerint elbírálni nem lehet. *A főváros a vasútüzlet tekintetében csak úttulajdonosi jogköréből kifolyólag állapíthat meg általános határozmányokat. A főváros szerintük csak atekintetben alkothat szabályrendeletet, hogy a közutak építése, fentartása, szóval az útrendészet meg a vasútforgalom között az összhang meglegyen. Vasutrendészeti jogkör a fővárost nem illeti meg, közeges vasutrendészeti teendőket a főváros autonóm jogköréből folyólag nem végezhetnek. Mindaz tehát, ami a felebbezők szerint fenforgó esetben az útrendészet hatáskörén kívül esik s kerülő uton, nyíltan és kevésbbé nyíltan a törvényileg megállapított hatóságok hatáskörének szűkítésére törekszik, és a fővárosnak vasútrendészeti hatáskört akar biztosítani, a szabályrendeletből mint törvénybeütköző törlendő és kiküszöbölendő. Sérelmesnek tartják, hogy a szabályrendelet különbséget tesz a már megkötött területi használati beszedések és a már kiadott engedélyokiratok és azok között, amelyek a szabályrendelet alkotásai után fognak kiadatni. E megkülönböztetés törvénybe ütközik, mert az tisztán törvényen nyugszik, hogy mi képezi az engedélyokirat tárgyát és hogy mi az, amit az engedélyező legfelsőbb hatóság törvény szerint jogosítva van megállapítani és ennek megfelelőleg az engedélyokiratba foglalni. Tiltakoznak az ellen, hogy havazás után a vágányokról letisztított havat elszállítani és a főváros által kijelölt helyen lerakni tartoznak, mert a szerződés szerint a havat a város belterületén saját kocsijaikkal a pályamenti kötelesek lerakni, külterületen pedig elfuvaroztatási kötelezettség nélkül kötelesek a havat eltakarítani. A várócsarnokok fölállítására a társaságok a területhasználati, szerződést tartják magukra nezve mérvadóknak s ezt a kötelezettséget oly módon megváltoztatni, ahogy a szabályrendelet előírja, nem lehet. Sérelmeseknek tartják a forgalmi eszközökre vonatkozó intézkedéseket, mert az engedélyokirat szeerint a forgalmi eszközök tekintetében a megvizsgálás és jóváhagyás kizárólag a kereskedelmi miniszter hatáskörébe tartozik. A szabályrendelet szerintük mintegy tervszerűleg szedi szét az alkatelemeire szét nem bontható üzemet, hogy így megsemmisítse azoknak az országos hatóságoknak hatáskörét, amely az egységes üzemen alapul és annak helyébe autonóm hatásköröket léptessen az egyes szétszakított üzemek számára. . . A felebbezés szerint soha géperejű berendezések, szolgáljanak azok akár vasúti céloknak, akár más céloknak, sem nálunk, sem más országokban a helyhatósági rendelkezéseknek tárgyát nem képezték, a szabályrendelet szerint pedig a tanács, illetve a közgyűlés állapítaná meg a forgalmi eszközöket. Ami a kocsik belsejében az állóhelyek megszüntetését illeti, azt állítják, hogy ez a kérdés a vonatok túlzsúfoltságának kérdésével semmi néven nevezendő okozati összefüggésben nem áll. A tekintetben szerintük döntő szempont az, hogy a kocsikat úgy tervezték, hogy az ülőhelyek mellett megfelelő terület maradjon fönn, amelyen szabad közlekedésre szánt terület mellett állóhelyek is legyenek, s azt állítják, hogy a kocsikat máskép tervezték volna, ha azt állították volna föl alapelvül, hogy belsejükben csak ülőhelyek legyenek. Azt állítják, hogy a forgalom nem olyan, hogy oly igénybevételről lehetne szó, amely akárcsak az ülőhelyeknek állandó kihasználását eredményezné , s a forgalom természete és a hálózat egy részének idényszerű jellege az üres vonatoknak feltűnő nagy százalékát tünteti föl. Ez a körülmény, mely gazdaságilag hátrányos, kiegyenlítését részben abban nyeri, hogy a kocsinak hatóságilag megengedett kihasználása a forgalmi időszak többi részeiben mesterséges akadályoknak nem vettetik alá. A felebbezés szerint az állóhelyeknek megszüntetése a kocsik belsejében legalább is feltételezi annak igazolását, hogy a jóváhagyott kocsi terveknél a helyi beosztás olyan, hogy azoknak a kényelmi igényeknek meg nem felel, amelyeket egy nagy város forgalmánál a közönség jogoiva van követelni és föltételezné att csak igazolását, hogy a vonatoknak oly igénybevétele forog fönn, amely a tulzsu- s foltságnak jellegével bír. Azt állítják, hogy az utazási kényelem, amelyet a közönség jogosan követelhet, lényegesen különbözik a távolsági forgalomban és a városi forgalomban, s különbség van kényelmi szempontból ahért, hogy valamely forgalmi eszközt a közönség órákon át vesz , igénybé, vagy pedig csak néhány percig tartózkodik benne. Ha az állóhelyeket beszüntelik, oly holtteher áll elő, melyet a kocsik tervezésénél nem vettek számba, s mely a vasút üzemére visszahat, mert azok aként vannak szerkesztve méretükben és súlyukban, hogy meghatározott számú személy befogadására és szállítására szolgáljanak. A túlzsúfoltságot a felebbezés szerint nem azzal kell orvosolni, hogy a kocsik szállítási képességét ■leszállítsák, hanem hogy fokozzuk, és pedig oly módon, hogy a vonatok számát szaporítsuk a túlzsúfoltság időszakaiban. Ezt pedg a menetidő gyorsítása, a közlekedő vonatok összeállításának módosítása, s nagyobb forgalmi körökben rendkívüli vonatok beiktatása által lehet elérni. Kijelentik, hogy készségesen teljesítenek minden megoldást, amely a forgalom rendes lebonyolítását lehetővé teszi, de a főváros forgalmának rendes lebonyolítása érdekében kérik, hogy az állóhelyek megszüntetésére vonatkozó intézkedést a miniszter törölje a szabályrendeletből. Hasonló kifogásokkal támadja meg a felebbezés a szabályrendelet többi pontjait is, s annak megváltoztatását kérik, mert szerintük a főváros felügyeleti jogkörrel nem bír, hanem csak panaszszal élhet a kereskedelmi miniszternél és kérheti a vasúti berendezések és forgalmi eszközök megvizsgálását. A vizsgálati és intézkedési jog a felebbezés szerint kizárólag a kereskedelmi miniszter kiküldötteit illetheti meg. — Új építkezések. A magánépítési bizottság legújabban a következő épiőengedélyek kiadását javasolta : Szads Árminnak, VIII. ker. József-körut és Német-utca sarkán 5694. hr. sz. négyemeletes házra, — Schnabl Frigyesnek, VI. kér dévai-utca 2953. hr. sz. háromemeletes házra, — Brandt Ágostonnak és nejének VIli. kér. Práter-utca 6733. hr. sz. kétemeletes házra, — Temesvári Adolfnénak, IX. ker. viola utca 8874. hr. sz. kéthmeletes házra, — Schulhof Gézának, VI. ker. felső-erdősor, és aradiutca sarkán 3143. hr. sz. kétemeletes házra, — Béldi Imrének, VIII. ker. Hunyady-utca 6910. hr. sz. kétemeletes toldaléképületre, — Pollák Adolfnénak, IX. ker. külső-soroksári-utca 9580. hr. sz. egyemeletes műhelyre, — Ney Edének és társának, VI. ker. névtelen-utca 1529. hr. sz. földszintes épületre, — Örley Lajosnak X. ker. téglagyár-dűlő 7728. hr. sz. földszintes munkásházra, — Löwinger Károlynak, VI. ker. Angyalföld 1129. hr. sz. földszintes házra. — Korom és Freynak, IX. ker. soroksári ut 9594. hr. sz. földszintes favázas irodára és őrházra. — Az uj házak bérbeadása. A sok oldalról fölmerült panaszok folytán szükségessé vált az az iránt való intézkedés, hogy a háztulajdonosok ne adhassák ki bérbe az olyan új házakban levő lakásokat, amelyek jól ki nincsenek száradva. Hogy ez keresztülvihető legyen, meg kell változtatni az építési szabályzatot. Amint értesülünk, e tekintetben a legfontosabb szakaszt, a 360. §-t, a következő szövegezésben kívánják az illetékes körök megállapítani: »A földszintes és egyemeletes házakra nézve a lakhatási engedély abban az évben, amelyben az építkezés kezdetét vette, november hónapra csak abban az esetben adható meg, ha az épület május hónap végével tető alá jutott.« PESTI HÍRLAP 1897. december 15 ..... ----- . . Még egy szó a vízmérő órákról. Köztudomású dolog először is az, hogy a főváros képviselő testülete (egy szó híján) egyhangúlag elvetette a vízmérő órákat; másodszor pedig az, hogy Halmos polgármester úr nyilatkozata szerint tulajdonképen nincs is deficit a vízvezeték mellett, de sőt a folyó 1897-iki esztendőben még valami 100 ezernyi plusra van kilátás. Mindez fényes bizonyíték amellett, hogy a vízvezetéki igazgatóság, illetve a tanács mily alaptalanul akarta beugratni a fővárost abba a kútba, amelyből isten tudja miképen szabadult volna ki. Ob die Stadt auch einen Schöpfen oder einen Bock dazu gefunden hätte ? ! Fájdalom, a közgyűlésnek egyértelműleg hozott határozatával a dolog még most sincsen véglegesen elintézve, mert a fővárosi tanács — amint azt Polónyi igen helyesen megmondottan nem szokta respektálni a közgyűlésnek a maga véleményével ellentétes határozatait. Igenis, a capite foetet piscis ! Avagy, miképen értelmezendő Halmos és Márkus polgármester uraknak ama válasza, melyet a közgyűlésen Nagy Dezső urnak interpellációjára megadtak volt ? Hiába tiltakozott Nagy úra hivatkozott az országos törvényre, mely tiltja, hogy bármit is hamis mérleggel avagy mértékkel mérjünk ! A polgármester és a főpolgármester is kimondotta, hogy a közgyűlés a vízmérő órák zaklatásaitól csakis a beltelek háziurait mentette meg: az iparosoknak, gyárosoknak és a kültelkeken lakó párnáknak ezentúl is a hamis vízórával mérik majd vizüket. Hallatlan és érthetetlen kivált Halmos úrnak eme nyilatkozata, mivelhogy ő ama nevezetes közgyűlésen maga kimondotta, hogy ő sem barátja a vízmérő óráknak! De hol is voltak a Steigerék, a Hüttlék, hogy csupán Nagy úr nem vette tudomásul a polgármester uraknak eme logikátlan következtetéseiket? A mai, szerdai közgyűlésen arról lesz szó, hogy a régi vízvezetéki szabályzat egy évre meghoszszabbíttassék. Helyes. Csak arra kérjük a t. városatyákat, mondják ki ezúttal harmadszor, hogy a vízmérő órákat ezentúl senkire sem szabad ráerőszakolni. Mert ha komoly volt — és azt hiszszük, hogy az volt a közgyűlésnek a vízmérő órák ellen elfoglalt álláspontja, úgy nem szabad megengedni, hogy a vízvezetéki igazgatóság költségekbe verje azokat a családokat, akik ott künn a kültelkeken mindenféle kellemetlenségekkel küzdve otthont alapítottak maguknak. Pedig a dolog úgy áll. A vízvezetéki igazgatóság ez őszszel is a közgyűlésnek ismételt határozata dacára rászorítja a kültelkieket, hogy aknákat építsenek a vízmérő részére. Egy ilyen akna 25 frtba kerül, az óra használati díja 6 -8 frt, holott a család által fizetett évi díj nem haladja meg a 30 frtot. Lelketlenségnek tartjuk, hogy a vízvezetéki igazgatóság — támaszkodva az amúgy is már elvben elvetett régi vízszabályzatra — ily költségre kényszerítse a szegény polgárokat. Másrészt tiltsa meg a közgyűlés, hogy ezentúl egyetlenegy vízmérő óra se vétessék vagy helyeztessék el. Tudomásunkra jutott ugyanis, hogy a tanács még 1897-ben is több ezerre menő vízmérőt csináltatott, holott már a múlt évi közgyűlés is nyilatkozott a vízmérők ellen. Egy szóval résen kell lenni és senki fiának meg ne engedjük, hogy a székesfőváros közgyűlésének tekintélyén bármi csorbát ejteni merészeljen. I — A számonkért szék. Említettük, hogy Márkus József főpolgármester álllatilag értesítette Halmos János polgármestert arról, hogy számonkérő széket kiván tartani s a polgármester azonos körlevélben utasította az összes ügyosztályokat és szakhivatalokat a hátralékok jegyzékének bemutatására. Hogy a számonkérő szék tartására milyen nagy szükség vám az is mutatja, hogy csakaz egyik szakosztálynál tizenkilenc ezer darab ügyirat hever elintézetlenül. A főváros hivatalaiban ez a legnagyobb restancia,, de van sok más osztály és szakhivatal, ahol a hátralékok száma százakra és ezrekre rúg.