Pesti Hírlap, 1898. augusztus (20. évfolyam, 211-240. szám)

1898-08-01 / 211. szám

1898. augusztus 1. PESTI HÍRLAP 3 A kiegyezés válsága. Egyre határozottabban terjed az a hír, hogy az osztrák Reichsrath teljes föloszlatása már csak igen rövid idő kérdése. Az osztrák kor­mány belátta, hogy a mostani parlamenttel a kiegyezési javaslatokat sem őszszel nem tárgyal­hatja, sem később. Nemcsak arról szerzett meg­­­­győződést, hogy a nyelvkérdések rendezése aka­dályozza ennek a parlamentnek a rendszeres működését, hanem arról is, hogy ha még ezt az akadályt le is tudná küzdeni, a pártoknak Magyarország ellen való gyűlölködése lehetet­lenné tenné a javaslatok elintézését. Ausztriá­ban tudniillik mesterségesen hosszú idő óta és most is izgatnak oly kiegyezés ellen, amely Ma­gyarországon az eddigi előnyöket biztosítaná. Persze erről a tapasztalatról az osztrák kormány most hallgat, most folyton csupán az új provi­zórium érdekében folyik a kapacitálás, de tuda­tában vannak már Magyarországon, hogy a je­lenlegi osztrák parlamenttel egyáltalában nem lehet kiegyezést csinálni. Ezért, ha a Kállay közvetítésével történt tanácskozások rendjén a magyar kormány elnö­kének ama két feltétel közül kellett választa­nia, hogy vagy újabb provizóriumot ígérjen, vagy pedig majd csak új rendszer szerint ösz­­szeállított osztrák törvényhozással tárgyaljon, a kiegyezés érdekében az utóbbit kellett választa­nia már csak azért is, mert nem igen hihető, hogy a provizórium rövid ideje alatt a kiegye­zést az eddigi feltételek mellett alkotmányosan megújíthassák. A bécsi „Neue Freie­­Fresse‘‘-nek is az a véleménye, hogy az osztrák kormány a biro­dalmi tanács ülésszakának bezárásával kinyilat­koztatta, hogy végleg lemondott arról, hogy a kiegyezési javaslatokat a maga részéről is szep­tember hóig (amely időpontot Bánffy báró a képviselőházban a kiegyezési javaslatok tárgya­lására megjelölt) tárgyalás alá bocsássa. Ebből az álláspontból némileg le lehet vonni azt a következtetést, hogy amennyiben Ausztriában a kiegyezést nem intézik el ideje-­ korán alkotmányos úton, a magyar kormány­­nak joga és kötelessége, hogy a kiegyezési ja­vaslatok tárgyát képező ügyeket önállóan a ma­gyar törvényhozás útján rendeztesse. »Shyloki« magatartásnak nevezik ezt az álláspontot most Bécsben ugyanazok,­­ akik a kiegyezési kérdésben váltig azt emlegetik, hogy Magyarországra előnyösebb a gazdasági kiegye­zés, mint Ausztriára és sóhajtoznak amiatt, hogy az alkotmányosság létesülését épen ezzel a shy­loki állásponttal akadályozza a magyar kormány. És a »Neue Freie Presse« frázisokat gyárt, hi­­zeleg Magyarország érzületének és vádolja, hogy Ausztriának romlására tör. A hizelgést talán kiheveri Magyarország s a vádakat onnan senki se veszi komolyan. De alig hiszszük, hogy akár hizelgés, akár vádasko­dás rákényszerítse a magyar kormányt, hogy eltérjen attól az útmutatótól, melyet részére a kiegyezési törvény szab. Ausztriában is tisztában vannak a kapa­­citáció eredménytelenségével. Erre vall, hogy egyre határozottabban terjed az a hír, hogy a Reichsrath teljes föloszlatása már elhatározott dolog. Ezután a régi, 1873 előtti választási rend­szert állitanák vissza s eszerint a tartomány­­gyűlések választanák a Reichsrathba a képvise­lőket. Ezzel a Reichsrathtal tárgyalnák aztán a kiegyezést. Hire járt, hogy ezeknek az ügyeknek a megbeszélése céljából Bánffy Dezső b. minisz­terelnök a királyhoz utazik Ischlbe. Azonban a kormányhoz közelálló körökben ezt a hírt nem erősítik meg. Az utazás elmaradása esetén meg­­erősíttetnék az az értesülésünk, hogy a teen­dőkre nézve a kormány már megkapta a király beleegyezését.* * * Mint a politikai helyzet ismertetéséhez tartozó dolgot megemlítjük, hogy az ismeretes határozati javaslat előterjesztője, Enyedi Lukács, vasárnap tartott beszámoló beszédében utalt arra a kombinációra, hogy Ausztriával kereske­delmi szerződés alakjában lehetne rendezni gaz­dasági érdekeinket. Ezt a kombinációt azért tartják lehetségesnek, mert az 1867 : XII. t.-c - nek 5., 23. és 25. §-aiban az osztrák alkotmá­nyosságot kikötő rendelkezések csakis a vámszö­vetség megkötésére vonatkoznak, míg azok a kormányt és a törvényhozást nem akadályozhat­ják meg vámszerződés megkötésében. Enyedi Lukács szerint Ausztriával, akár kormányoztatik az alkotmányosan, akár nem, az 1867: XII. t.-c. dacára lehet kereskedelmi szerződést kötni, de e kereskedelmi szerződés föltétele az, hogy­­megszüntetjük a vám­uniót, a közös vámterületet Ausztriával és a szerződést külön vámterületre alapítjuk. Egy kis kirohanás. A Neue Freie Presse vasárnapi számában a helyzettel foglalkozva, minden osztrák bajért, ami még ezután következh­etik, a magyar kormányt teszi felelőssé és egész nyugodtan „lerántja,“ a magyar ál­lamférfiakat és tont Magyarországot. Csak annak il­lusztrálásául, hogy most milyenek az osztrák lövegek, itt közöljük a kedves kirohanást. A cikk ezen része így hangzik : Nem kutatjuk itt, hogy mily indokok vezérlik a magyar politikát, de szembeötlő a tény, hogy soha epigonok nagy elődökhöz méltatlanabbaknak nem mutatkoztak, mint ahogy a mai magyar államférfiak tűnnek föl Deákkal és Guidrassyval szemben, akiknek művét kellene folytatniok. Hogyan? Hát az a Magyar­­ország, amely az osztrák államférfiaknak, amikor ha­bozva ,emelnek kezet az esküvel meg­e­rősített alkot­mányra, azt kiáltja : „Cselekedjetek gyorsan!", hát az a Magyarország ugyanaz, mint amelynek legnagyobb büszkesége egykor a százados küzdelme volt,­­amelyet alkotmányos jogáért folytatott ? Az a Magyarország, amely alig bírja megvárni a pillanatot, amelyben egy fölfüggesztő vagy oktrojáló patens eltünteti a biro­dalmi tanácsot, amelyről jól tudja, hogy sohasem fogja jóváhagyni a­ Baceui-léie kiegyezést, vajon ugyanaz a Magyarország­é, amelynek fő érve egy évszázadon át az volt, hogy „ne kom­ányoztassék pátensekkel ?”• Hajthatatlanul a törvény betűjére támaszkodni, fenyegetések­től még nem zavartatni, Ígéreteknek nem engedni, inkább évtizedeken át jogtalanságot tűrni, mint egyetlen pillanatig is jogtalanságot jogul elis­merni — ezekkel vívta ki Magyarország az önálló­ságát. A jogfolytonosság volt a bástya, amelyen belül alkotmányossága föntartota magát a győzedelmes hatalommal szemben és megbuktatta a jogeljátszás elméletét. De ha Ausztria­­németjei a maguk jogáért — nem, a maguk létföntartásáért ,ugyanazt a harcot vívják, ha nem akarnak elismerni rendeleteket, amelye­ket törvénytelenül bocsátottak ki ellenük, ha az al­kotmány talaján állva, minden alkotmányszabta esz­közt fölhasználnak, hogy lehetetlenné tegyék a kor­­mányokat, amelyek azt követik el rajtuk, amit Magyar­­ország sohasem akart tűrni, akkor a mai Magyarorszá­got a németek ellenlábasai oldalán látni, hogy utóbbia­kat a jogeljátszás új elméletére tanítsák, ara az elméletre, hogy mivel a jogért való küzdelem az alkotmányt bénítja, a németek eljátszották az alkotmányra való jogot. A dualizmust arra a gondolatra alapítottak volt, hogy Magyarország jogfolytonossága csak addig van biztosítva, amíg a jogfolytonosságot Ausztriában biztosítják. Harminc esztendő múltán nemcsak azt lehet látni, hogy magyar államférfiak hűvös szándékosság­gal az osztrák jogfolytonosság megrontására dolgoz­nak, de a dualizmus még ürügyül is szolgál ne­kik erre. Könnyű fölismerni, hogy mindez mire céloz. A­mit az osztrák érdekek tehetetlen vagy lelkiismeret­len őrei Magyarország prédájára bocsátottak, azt akar­ják most maguknak biztosítani. Ebből a célból szab­­terhelték ki tavaly a szörnyeteg provizóliumi törvényt, amely az Ausztriával való szerződést kizárja, de azért szerződés nélkül nincs értelme. Ebből a célból tesz­­r­ak a fáihoz szorított osztrák kormánynak oly felté­teleket, amelyek nem engednek más választást, mint vagy odadobni a birodalom érdekét, vagy utolsó ütést mérni a németekre. Meg kell várnunk, hogy ebben maradnak-e, avagy pedig, hogy vajon a magyar kormány nem hajlandó-e haladékot adni Ausztriában teendő újabb kísérletekre, még­pedig úgy, hogy a provizórium fe­jében ideiglenesen is megkapja a kedvezményeket, amelyeket Bilinski mesterműve Magyarországnak szánt". De akárhogyan végződjék a jelenlegi válság, nyomorúságos politika az, amelyet most látunk; amit pillanatnyi apró előnyért kockára tesznek, az egy nagy múlt dicsősége és az alkotmányszerű fejlődés biztosítékai az épen nem veszélytelen jövőben. Pesti Hírlap. Mutatványszámokat oly helyekre, ahol lapunk egyes számai nem kaphatók, egy le­velezőlapon nyilvánított óhajra bárkinek öt napig, ingyen és bérmentve küldünk. Különösen figyelmeztetjük t. vidéki elő­fizetőinket, hogy úgy az előfizetés megújítá­sánál, valamint minden reklamációhoz, lakó­helyváltozás bejelentéséhez és a lap szétkül­désére vonatkozó egyéb fölszólalásokhoz egy­­egy címszalagot mellékelni szíveskedj­enek Belpolitikai hírek, Gazdasági önállóság. Enyedi Lukács vasár­nap tartotta Dorozsmán beszámoló beszédét. E be­széd iránt politikai körökben azért nyilvánul érdek­lődés, mert tudvalevőleg Enyedi Lukács határozati javaslata folytán utasította az országgyűlés a kor­mányt, hogy az önálló vámtarifa tervezetét elkészítse. A mostani politikai helyzetről Enyedi Lukács azt mondotta beszámolójában, hogy lehetetlen a szesz- és cukoradóra törvényt hozni a magyar országgyűlé­sen és az ezzel parallel törvényeket Ausztriában a 14. §. alapján életbe léptetni; teljesen kizártnak látja annak lehetőségét, hogy ilyen alkotmányellenes gya­korlat követhető legyen azokra a fontos intézkedésekre nézve, melyek a gazdasági szövetség egészét képezik. Gátolja az ilyen rendelkezést az 1867: XII. t.-c.-en kívül az az ideiglenes törvény is, amely ez év első hónapjában hozatott, amely a folyó évre ideiglenesen szabályozta Ausztriához való gazdasági viszonyunkat és melyben azon határozott rendelkezés foglaltatik, hogy amennyiben ez év dec. 31-én Ausztriával a ki­egyezés létre nem jönne, a kormány gazdasági viszo­nyunk állandó rendezéséről tartozik gondoskodni. Ezen törvény, valamint azon fontos nyilatkozatok, amelyeket Bánffy báró miniszterelnök a kormány és a szabadelvű­ párt részéről, valamint dr. Apponyi Al­bert a közjogi alapon álló ellenzék részéről tett, telje­sen kizártnak tüntetik föl azt a gondolatot is, hogy egy újabb provizórium útján rendezzük gazdasági viszonyainkat Ausztriához. Ami saját nézetét illeti, kijelenti, hogy még abban az esetben is, ha egy provizórium létesítésének törvényes­ akadályai nem volnának, egy alóbbi provizóriumot Magyarország érdekében nemcsak kívánatosnak nem tartana, hanem azt oly káros hatásúnak ismeri összes gazdasági és pénzügyi helyzetünkre, hogy egy ilyen újabb provi­zórium létesítését a leghatározottabban ellenezné. A kibontakozás módjaira nézve sokan azt hiszik, hogy Ausztrival egy kereskedelmi szerződés alakjá­ban" lehetne rendezni gazdasági érdekeinket, mely szerződésnek a tartalma talán a formában igen, de lényegében alig térne el a mostaniig fönnállott vám­szövetségi szerződés tartalmától. Kontempláltatnék így az önálló rendelkezés formája az önálló rendelkezés valódi tartalma nélkül, vagyis volna önálló vámterü­let vámsorom­pók nélkül, igazi fából vaskarika. Az ilyen kereskedelmi szerződés tulajdonképen nem­ volna semmi egyéb, mint az eddigi szövetség, vagyis vám­unió az 1867: XII. t.-cikk alkotmányjogi garan­ciái nélkül. Véleménye szerint köthetünk kereskedelmi szerződést Ausztriával, de előbb meg kell szüntetni a vámuniót. De azok, akik a kereskedelmi szerződés megkötését Ausztriával úgy kontemplálják, hogy abban csak elméletileg adjunk mi az önálló vámterület alap­ján, anélkül azonban, hogy magunkat Ausztriától gaz­daságilag függetlenítsük, vámsorompók által különvá­­laszszuk és ezen gazdasági elkülönítést a többi oko­zatikig összefüggő intézményeinkre is konzekvensen alkalmazzuk, azok tulajdonképen nem kereskedelmi és vámszerződést akarnak létrehozni Ausztriával, hanem egy kereskedelmi és vámszerződés formája és ürügye alatt provizóriumot akarnak és pedig pro­vizóriumot hosszú időtartammal, talán 1993-ig, ami­­kor a nemzetközi kereskedelmi szerződések lejárnak. Ezt a megoldást nem tartja őszintének, sőt nem tartja megengedhetőnek, mert ez egy rejtett, egy elpalástolt provizórium, amelyet még rosszabbnak és az országra károsabbnak tartana, mint egy nyíltan és őszintén be­vallott rövidebb provizóriumot. Igaz ugyan, hogy Ausz­triában az ilyen kereskedelmi szerződést életbe léptet­hetnék 14-ik §. hatálya alatt. Az alkotmányosság és a népszabadság érdekében az eféle li­ik­e-ok alkal­mazását kárhoztatná minden országban, de különö­sen kell, hogy kárhoztassa egy olyan országban, amelylyel olyan szoros viszonyban állunk századon óta és állunk még most is, mint Ausztriával. Az önálló rendelkezést Enyedi Lukács a képen óhajtja érvényesíttetni, hogy mielőtt a provizóriumot rendező törvény hatálya lejár, a magyar törvényho­zás önállóan, az 1867: XII. t.-c. nemcsak betű­jének, de szellemének is megfelelve, olyan törvényt hozzon, amelyben a kormány záros határidő kitűzé­sével, amely záros határidőnek 1900. dec. ci-ikén túl kinyúlnia nem szükséges, arra utasíttatik, hogy gondoskodjék: 1. a magyar hiteligények kielégítéséről az önálló magyar bank fölállítása által; 2. az önálló magyar jegybank kapcsolatával önállóan rendezze a valutát egészen a készfizetések fölvételéig; 3. terjeszsze elő törvényjavaslatait az úgy­nevezett fogyasztási adók rendszerének önálló meg­állapítása iránt;­­ 4. állítson föl az ország határain vámsorom­pókat és lépjen érintkezésbe az osztrák kormány­­nval egy tarifánig vámszerződés megkötése iránt.

Next