Pesti Hírlap, 1898. augusztus (20. évfolyam, 211-240. szám)
1898-08-01 / 211. szám
1898. augusztus 1. PESTI HÍRLAP 3 A kiegyezés válsága. Egyre határozottabban terjed az a hír, hogy az osztrák Reichsrath teljes föloszlatása már csak igen rövid idő kérdése. Az osztrák kormány belátta, hogy a mostani parlamenttel a kiegyezési javaslatokat sem őszszel nem tárgyalhatja, sem később. Nemcsak arról szerzett meggyőződést, hogy a nyelvkérdések rendezése akadályozza ennek a parlamentnek a rendszeres működését, hanem arról is, hogy ha még ezt az akadályt le is tudná küzdeni, a pártoknak Magyarország ellen való gyűlölködése lehetetlenné tenné a javaslatok elintézését. Ausztriában tudniillik mesterségesen hosszú idő óta és most is izgatnak oly kiegyezés ellen, amely Magyarországon az eddigi előnyöket biztosítaná. Persze erről a tapasztalatról az osztrák kormány most hallgat, most folyton csupán az új provizórium érdekében folyik a kapacitálás, de tudatában vannak már Magyarországon, hogy a jelenlegi osztrák parlamenttel egyáltalában nem lehet kiegyezést csinálni. Ezért, ha a Kállay közvetítésével történt tanácskozások rendjén a magyar kormány elnökének ama két feltétel közül kellett választania, hogy vagy újabb provizóriumot ígérjen, vagy pedig majd csak új rendszer szerint öszszeállított osztrák törvényhozással tárgyaljon, a kiegyezés érdekében az utóbbit kellett választania már csak azért is, mert nem igen hihető, hogy a provizórium rövid ideje alatt a kiegyezést az eddigi feltételek mellett alkotmányosan megújíthassák. A bécsi „Neue FreieFresse‘‘-nek is az a véleménye, hogy az osztrák kormány a birodalmi tanács ülésszakának bezárásával kinyilatkoztatta, hogy végleg lemondott arról, hogy a kiegyezési javaslatokat a maga részéről is szeptember hóig (amely időpontot Bánffy báró a képviselőházban a kiegyezési javaslatok tárgyalására megjelölt) tárgyalás alá bocsássa. Ebből az álláspontból némileg le lehet vonni azt a következtetést, hogy amennyiben Ausztriában a kiegyezést nem intézik el ideje- korán alkotmányos úton, a magyar kormánynak joga és kötelessége, hogy a kiegyezési javaslatok tárgyát képező ügyeket önállóan a magyar törvényhozás útján rendeztesse. »Shyloki« magatartásnak nevezik ezt az álláspontot most Bécsben ugyanazok, akik a kiegyezési kérdésben váltig azt emlegetik, hogy Magyarországra előnyösebb a gazdasági kiegyezés, mint Ausztriára és sóhajtoznak amiatt, hogy az alkotmányosság létesülését épen ezzel a shyloki állásponttal akadályozza a magyar kormány. És a »Neue Freie Presse« frázisokat gyárt, hizeleg Magyarország érzületének és vádolja, hogy Ausztriának romlására tör. A hizelgést talán kiheveri Magyarország s a vádakat onnan senki se veszi komolyan. De alig hiszszük, hogy akár hizelgés, akár vádaskodás rákényszerítse a magyar kormányt, hogy eltérjen attól az útmutatótól, melyet részére a kiegyezési törvény szab. Ausztriában is tisztában vannak a kapacitáció eredménytelenségével. Erre vall, hogy egyre határozottabban terjed az a hír, hogy a Reichsrath teljes föloszlatása már elhatározott dolog. Ezután a régi, 1873 előtti választási rendszert állitanák vissza s eszerint a tartománygyűlések választanák a Reichsrathba a képviselőket. Ezzel a Reichsrathtal tárgyalnák aztán a kiegyezést. Hire járt, hogy ezeknek az ügyeknek a megbeszélése céljából Bánffy Dezső b. miniszterelnök a királyhoz utazik Ischlbe. Azonban a kormányhoz közelálló körökben ezt a hírt nem erősítik meg. Az utazás elmaradása esetén megerősíttetnék az az értesülésünk, hogy a teendőkre nézve a kormány már megkapta a király beleegyezését.* * * Mint a politikai helyzet ismertetéséhez tartozó dolgot megemlítjük, hogy az ismeretes határozati javaslat előterjesztője, Enyedi Lukács, vasárnap tartott beszámoló beszédében utalt arra a kombinációra, hogy Ausztriával kereskedelmi szerződés alakjában lehetne rendezni gazdasági érdekeinket. Ezt a kombinációt azért tartják lehetségesnek, mert az 1867 : XII. t.-c - nek 5., 23. és 25. §-aiban az osztrák alkotmányosságot kikötő rendelkezések csakis a vámszövetség megkötésére vonatkoznak, míg azok a kormányt és a törvényhozást nem akadályozhatják meg vámszerződés megkötésében. Enyedi Lukács szerint Ausztriával, akár kormányoztatik az alkotmányosan, akár nem, az 1867: XII. t.-c. dacára lehet kereskedelmi szerződést kötni, de e kereskedelmi szerződés föltétele az, hogymegszüntetjük a vámuniót, a közös vámterületet Ausztriával és a szerződést külön vámterületre alapítjuk. Egy kis kirohanás. A Neue Freie Presse vasárnapi számában a helyzettel foglalkozva, minden osztrák bajért, ami még ezután következhetik, a magyar kormányt teszi felelőssé és egész nyugodtan „lerántja,“ a magyar államférfiakat és tont Magyarországot. Csak annak illusztrálásául, hogy most milyenek az osztrák lövegek, itt közöljük a kedves kirohanást. A cikk ezen része így hangzik : Nem kutatjuk itt, hogy mily indokok vezérlik a magyar politikát, de szembeötlő a tény, hogy soha epigonok nagy elődökhöz méltatlanabbaknak nem mutatkoztak, mint ahogy a mai magyar államférfiak tűnnek föl Deákkal és Guidrassyval szemben, akiknek művét kellene folytatniok. Hogyan? Hát az a Magyarország, amely az osztrák államférfiaknak, amikor habozva ,emelnek kezet az esküvel megerősített alkotmányra, azt kiáltja : „Cselekedjetek gyorsan!", hát az a Magyarország ugyanaz, mint amelynek legnagyobb büszkesége egykor a százados küzdelme volt,amelyet alkotmányos jogáért folytatott ? Az a Magyarország, amely alig bírja megvárni a pillanatot, amelyben egy fölfüggesztő vagy oktrojáló patens eltünteti a birodalmi tanácsot, amelyről jól tudja, hogy sohasem fogja jóváhagyni a Baceui-léie kiegyezést, vajon ugyanaz a Magyarországé, amelynek fő érve egy évszázadon át az volt, hogy „ne kományoztassék pátensekkel ?”• Hajthatatlanul a törvény betűjére támaszkodni, fenyegetésektől még nem zavartatni, Ígéreteknek nem engedni, inkább évtizedeken át jogtalanságot tűrni, mint egyetlen pillanatig is jogtalanságot jogul elismerni — ezekkel vívta ki Magyarország az önállóságát. A jogfolytonosság volt a bástya, amelyen belül alkotmányossága föntartota magát a győzedelmes hatalommal szemben és megbuktatta a jogeljátszás elméletét. De ha Ausztrianémetjei a maguk jogáért — nem, a maguk létföntartásáért ,ugyanazt a harcot vívják, ha nem akarnak elismerni rendeleteket, amelyeket törvénytelenül bocsátottak ki ellenük, ha az alkotmány talaján állva, minden alkotmányszabta eszközt fölhasználnak, hogy lehetetlenné tegyék a kormányokat, amelyek azt követik el rajtuk, amit Magyarország sohasem akart tűrni, akkor a mai Magyarországot a németek ellenlábasai oldalán látni, hogy utóbbiakat a jogeljátszás új elméletére tanítsák, ara az elméletre, hogy mivel a jogért való küzdelem az alkotmányt bénítja, a németek eljátszották az alkotmányra való jogot. A dualizmust arra a gondolatra alapítottak volt, hogy Magyarország jogfolytonossága csak addig van biztosítva, amíg a jogfolytonosságot Ausztriában biztosítják. Harminc esztendő múltán nemcsak azt lehet látni, hogy magyar államférfiak hűvös szándékossággal az osztrák jogfolytonosság megrontására dolgoznak, de a dualizmus még ürügyül is szolgál nekik erre. Könnyű fölismerni, hogy mindez mire céloz. Amit az osztrák érdekek tehetetlen vagy lelkiismeretlen őrei Magyarország prédájára bocsátottak, azt akarják most maguknak biztosítani. Ebből a célból szabterhelték ki tavaly a szörnyeteg provizóliumi törvényt, amely az Ausztriával való szerződést kizárja, de azért szerződés nélkül nincs értelme. Ebből a célból teszrak a fáihoz szorított osztrák kormánynak oly feltételeket, amelyek nem engednek más választást, mint vagy odadobni a birodalom érdekét, vagy utolsó ütést mérni a németekre. Meg kell várnunk, hogy ebben maradnak-e, avagy pedig, hogy vajon a magyar kormány nem hajlandó-e haladékot adni Ausztriában teendő újabb kísérletekre, mégpedig úgy, hogy a provizórium fejében ideiglenesen is megkapja a kedvezményeket, amelyeket Bilinski mesterműve Magyarországnak szánt". De akárhogyan végződjék a jelenlegi válság, nyomorúságos politika az, amelyet most látunk; amit pillanatnyi apró előnyért kockára tesznek, az egy nagy múlt dicsősége és az alkotmányszerű fejlődés biztosítékai az épen nem veszélytelen jövőben. Pesti Hírlap. Mutatványszámokat oly helyekre, ahol lapunk egyes számai nem kaphatók, egy levelezőlapon nyilvánított óhajra bárkinek öt napig, ingyen és bérmentve küldünk. Különösen figyelmeztetjük t. vidéki előfizetőinket, hogy úgy az előfizetés megújításánál, valamint minden reklamációhoz, lakóhelyváltozás bejelentéséhez és a lap szétküldésére vonatkozó egyéb fölszólalásokhoz egyegy címszalagot mellékelni szíveskedjenek Belpolitikai hírek, Gazdasági önállóság. Enyedi Lukács vasárnap tartotta Dorozsmán beszámoló beszédét. E beszéd iránt politikai körökben azért nyilvánul érdeklődés, mert tudvalevőleg Enyedi Lukács határozati javaslata folytán utasította az országgyűlés a kormányt, hogy az önálló vámtarifa tervezetét elkészítse. A mostani politikai helyzetről Enyedi Lukács azt mondotta beszámolójában, hogy lehetetlen a szesz- és cukoradóra törvényt hozni a magyar országgyűlésen és az ezzel parallel törvényeket Ausztriában a 14. §. alapján életbe léptetni; teljesen kizártnak látja annak lehetőségét, hogy ilyen alkotmányellenes gyakorlat követhető legyen azokra a fontos intézkedésekre nézve, melyek a gazdasági szövetség egészét képezik. Gátolja az ilyen rendelkezést az 1867: XII. t.-c.-en kívül az az ideiglenes törvény is, amely ez év első hónapjában hozatott, amely a folyó évre ideiglenesen szabályozta Ausztriához való gazdasági viszonyunkat és melyben azon határozott rendelkezés foglaltatik, hogy amennyiben ez év dec. 31-én Ausztriával a kiegyezés létre nem jönne, a kormány gazdasági viszonyunk állandó rendezéséről tartozik gondoskodni. Ezen törvény, valamint azon fontos nyilatkozatok, amelyeket Bánffy báró miniszterelnök a kormány és a szabadelvű párt részéről, valamint dr. Apponyi Albert a közjogi alapon álló ellenzék részéről tett, teljesen kizártnak tüntetik föl azt a gondolatot is, hogy egy újabb provizórium útján rendezzük gazdasági viszonyainkat Ausztriához. Ami saját nézetét illeti, kijelenti, hogy még abban az esetben is, ha egy provizórium létesítésének törvényes akadályai nem volnának, egy alóbbi provizóriumot Magyarország érdekében nemcsak kívánatosnak nem tartana, hanem azt oly káros hatásúnak ismeri összes gazdasági és pénzügyi helyzetünkre, hogy egy ilyen újabb provizórium létesítését a leghatározottabban ellenezné. A kibontakozás módjaira nézve sokan azt hiszik, hogy Ausztrival egy kereskedelmi szerződés alakjában" lehetne rendezni gazdasági érdekeinket, mely szerződésnek a tartalma talán a formában igen, de lényegében alig térne el a mostaniig fönnállott vámszövetségi szerződés tartalmától. Kontempláltatnék így az önálló rendelkezés formája az önálló rendelkezés valódi tartalma nélkül, vagyis volna önálló vámterület vámsorompók nélkül, igazi fából vaskarika. Az ilyen kereskedelmi szerződés tulajdonképen nem volna semmi egyéb, mint az eddigi szövetség, vagyis vámunió az 1867: XII. t.-cikk alkotmányjogi garanciái nélkül. Véleménye szerint köthetünk kereskedelmi szerződést Ausztriával, de előbb meg kell szüntetni a vámuniót. De azok, akik a kereskedelmi szerződés megkötését Ausztriával úgy kontemplálják, hogy abban csak elméletileg adjunk mi az önálló vámterület alapján, anélkül azonban, hogy magunkat Ausztriától gazdaságilag függetlenítsük, vámsorompók által különválaszszuk és ezen gazdasági elkülönítést a többi okozatikig összefüggő intézményeinkre is konzekvensen alkalmazzuk, azok tulajdonképen nem kereskedelmi és vámszerződést akarnak létrehozni Ausztriával, hanem egy kereskedelmi és vámszerződés formája és ürügye alatt provizóriumot akarnak és pedig provizóriumot hosszú időtartammal, talán 1993-ig, amikor a nemzetközi kereskedelmi szerződések lejárnak. Ezt a megoldást nem tartja őszintének, sőt nem tartja megengedhetőnek, mert ez egy rejtett, egy elpalástolt provizórium, amelyet még rosszabbnak és az országra károsabbnak tartana, mint egy nyíltan és őszintén bevallott rövidebb provizóriumot. Igaz ugyan, hogy Ausztriában az ilyen kereskedelmi szerződést életbe léptethetnék 14-ik §. hatálya alatt. Az alkotmányosság és a népszabadság érdekében az eféle liike-ok alkalmazását kárhoztatná minden országban, de különösen kell, hogy kárhoztassa egy olyan országban, amelylyel olyan szoros viszonyban állunk századon óta és állunk még most is, mint Ausztriával. Az önálló rendelkezést Enyedi Lukács a képen óhajtja érvényesíttetni, hogy mielőtt a provizóriumot rendező törvény hatálya lejár, a magyar törvényhozás önállóan, az 1867: XII. t.-c. nemcsak betűjének, de szellemének is megfelelve, olyan törvényt hozzon, amelyben a kormány záros határidő kitűzésével, amely záros határidőnek 1900. dec. ci-ikén túl kinyúlnia nem szükséges, arra utasíttatik, hogy gondoskodjék: 1. a magyar hiteligények kielégítéséről az önálló magyar bank fölállítása által; 2. az önálló magyar jegybank kapcsolatával önállóan rendezze a valutát egészen a készfizetések fölvételéig; 3. terjeszsze elő törvényjavaslatait az úgynevezett fogyasztási adók rendszerének önálló megállapítása iránt; 4. állítson föl az ország határain vámsorompókat és lépjen érintkezésbe az osztrák kormánynval egy tarifánig vámszerződés megkötése iránt.