Pesti Hírlap, 1899. augusztus (21. évfolyam, 211-241. szám)
1899-08-01 / 211. szám
Budapest, 1899. XXI. évf. 211 (6811.) szám. Kedd, augusztus 1. .................... «» ' ' ' ■ ........................ ................................................. ....»■■mm....................................... .............. . .. .. Előfizetési árak: Szerkesztőség:: Egész évre .. 14 írt kr. " Budapest,ráci-körut 78. _ nm m 1* emölet( Félévrej . . . / » ~ «* f|| pj hová a lap szellemi részét hová az előfizetések és a lap Megjelenik minden nap, ünnep • ) szétküldésére vonatkozó fel-f és vasárnap utána szólalások intézendők. Egy úr. (d r.) Nem tudom, hol volt, mikor Petőfi, az a paraszt mészáros fia, meghalt a hazáért. Nem tudom, hol lesz, mikor ez a mi drága proletárunk még egyre ragyog az égen, egy elolthatatlan csillagláng. De vasárnap ott volt Segesvárt, a terített fehér asztalnál (bankett előtt nem említi az ünnepi referáda) és beszélt harminckilencezer holdja teljes önérzetével. Nem sejtik, kiről van szó ? Ki más beszélhet Magyarországon annyira eltelten első személyben, mint ő? Kinek az ajkán csügg a nemzet, ha fekete selyem sapkája alatt gőgösen megvonul ? Beszédet mond: szenzáció. Nem mond beszédet: szenzáció. Egy úr, akinek a legtöbb holdja van az édes anyaföldből s akiből, hogy mi lenne, ha a holdak megindulnának a lába alól, én bizony nem mondhatom meg. Tehát egy úr, földesúr, röviden mondva gróf Károlyi István úr is ott volt a Petőfi-banketten Segesvárt. Sok ezer ember szíve égett ott tiszta lelkesedésben s ahány ember, mind egyetlen érzésben és gondolatban egyesült, Petőfi Sándort ünnepelték. Ez az úr azonban a holdjai számára gondolt s szíve, elméje nem olvadhatott egybe a plebejus nagy tömegével. Még három perccel előbb a képviselőház alelnöke mondhatta, hogy diszharmónia meg nem zavarta a szép ünnepet. Három perccel később fölállt egy úr és politizálni kezdett. A Petőfi-ünnepen politizálni. Egy ünnepen, ahol egy érzéssel térdreborul a kuruc a labanccal, mert a poéta egyaránt mindenkié. Egy ünnepen, ahol magyarok volnának mindannyian és semmi egyebek. Se kormánypártiak, se függetlenségiek, se szászok, se zsidók. Egy ünnepen, ahol a haza egyeteme hódol meg a magyar lángésznek, annak a dalnoknak, aki eszményéül nem ismert se kötelező polgári házasságot, se külön vámterületet, akinek a quptáról való nézetei teljesen ismeretlenek, valamint nem lehessen tudni, mint vélekedik a kúriai bíráskodásról, meg az ischli klauzuláról. Aki ha élne, valószínűleg nagyon megbecsülné a mai kormányt, de mivel nem él, megelégszik Zsilinszky Mihályival is. És egy úr, eltelve a maga pozíciójától, azt hiszi, hogy az ilyen ünnepen előállhat az ő politikai nézeteivel. Beszél Ischl klauzuláról és árulónak tesz meg mindenkit, aki isten kalapjának a bokrétájához nyúl. Ez az új oligarcha. Ha politizálni akar, van elég malom a latifundiumán, menjen valamelyik alá. Ez az úr képviselő. Ha az ischli klauzuláról nézete van, mondja el ott, ahol mindenkinek lehet nézete és minden nézetnek lehet ellentmondani. De ez az úr Segesváron politizál, fehér asztal mellett, úri társaságban, mely mindenkit az udvariasságtól kötve, ellenmondás nélkül végighallgat. Az ilyen társaságban aztán nem is szoktak olyakat mondani, ami ellenmondásra találhatna. A társaságot egyesítő momentumot tartja ott mindenki szem előtt, nem az elválasztókat. Ott távollevőkről sem szoktak sokat beszélni, jelenlevőkről meg kevésbbé. Márpedig szép számmal voltak ott emberek, akik mikor Petőfi tiszteletére indultak, nem igen látták inkompatíbilisnak az ő politikai meggyőződésüket. Leárulózásra sem igen számítottak, Károlyi Istvánnal sem igen gondoltak. Volt-e joguk odamenni ? Volt. Lehetett-e akkor joga annak az úrnak ottan politizálni ? Nem. És megtette. Nehogy félreértsenek. Nem annak az úrnak a politikai speechét tartom oly jelentősnek, sem a hatását oly emlékezetesnek, hogy szóvá tenném ezen a legkomolyabb kérdéseknek szentelt helyen. Nagy politikai harcok' ban az ő szava nem szokott döntő lenni, mon-' danivalója nem szokott izgalmat kelteni. Ez az úr egyszerűen tapintatlan volt és a jóízlésűek előtt nevetségessé vált. Az ő lesújtó ítéletét könnyen bírja el akárki, még ha igazságos is.. Mert Károlyi István gróf a szó szoros értelmében isten kegyelméből való politikus. De komoly és jelentős dolognak tartom, hogy amikor Magyarország egész intelligenciája verődik össze egy helyen, kimagaslik közöttük a holdak ura. Igen, abban a társaságban nem volt egyetlen ember, aki nem röstelte volna a nemes gróf tapintatlanságát. De helyeseltek és éljeneztek vagy magukban hallgattak. Udvariasságból? Tapintatosságból? Ha magát a helyet és az alkalmat nézem, igennel felelek. De ha általánosságban nézem ennek az úrnak a helyzetét a mi világunkban, akkor rázom a fejemet; nem, nem, ez a demokrata intelligencia hasravágódik a holdak előtt. Ez pedig nagy mentsége az oligarcha elteltségének. Mert igazán sok volna tőle követelni, feledkezzék meg rangjáról és vagyonáról, mikor a demokrata polgártársak nem feledkeznek meg róla. Mikor a jelszó ez: egyenlők vagyunk valamennyien, de Károlyi Istvánnak van a legtöbb holdja. Mikor a vagyon, amely köze Rossz szellem. — A Testi Hírlap eredeti tárcája. —• Bandi, mikor a most elmondandó meseszerű történet keretén belül szerepelt, már elmúlt nyolc esztendős s a harmadik elemi osztályt is elvégezte. A bizonyitvány odahaza nem keltett zajos elragadtatást s Bandi nem túlságosan élvezte ama kedvezményeket, amelyek a jó bizonyitványu gyermekeknek a vakáció ideje alatt ki szoktak járni. Az a reménye, hogy a toronyba följárhat s a harangozónak segíthet, épen úgy nem teljesült, mint ama vágya, hogy a környéken verklikoncerteket rendezhessen s hogy a befolyó krajcárokat a szomszédos szatócsnál különböző cukrokért cserébe adja. Eme kivánt kellemetességek helyett olykor-olykor az írásban s a számolásban kellett gyakorolnia magát. Azaz tulajdonképen csak kellett volna, mert mikor az ideje elérkezett, sem tintát, sem tollat, sem papirost nem lehetett találni. Hogy mindezek a tárgyak hova tűntek, azt sohasem tudtam meg s talán sohasem is jövök rá. A vakáció ez ideje alatt majdnem megfoghatatlan s mindenesetre rejtélyes dolgok adták elő magukat, amik az egész családot izgatottságban tartották. Az első eset egy hétfői napon történt, amikor cseresnyés rétes volt ebédre. A rétesből kilenc nagy darab megmaradt s a pohárszék alsó részébe került, hogy a vacsora idejéig ott húzza meg magát. Aznap délután az ebédlőben senki sem fordult meg, a kilenc darab rétes mindazonáltal eltűnt. Majdnem azt a kifejezést használtam, hogy nyomtalanul eltűnt, ami azonban nem lett volna helyes, mert a rétes alján meghúzódó törött cukor emberi ujjak nyomait mutatta. A feleségem a rétesek eltűnése után vallatást rendezett. Megkérdezett engem, megkérdezte a szakácsáét, meg a szobaleányt és végül a Bandit is. A válasz minden egyes esetben megdöbbenésből állott s mindenki kijelentette, hogy a rétes eltűnéséről semmit sem tud. Ily körülmények között nem kis álmélkodás történt, mert hát a kilenc darab rétest valakinek mégis csak el kellett lopni, mégpedig olyan valakinek, aki az ujját is szopogatta, hogy aztán a törött cukorba mártogassa. A szobaleány gúnyos vigyorgás között Bandira tett célzást, ami a fiút igen elkeserítette, mert, mint megjegyezte, teljesen ártatlannak érezte magát A szobaleány gyanúja bizonyára minden alapot nélkülözött s valami boszúra volt visszavezethető. Itt meg kell jegyeznem, hogy Bandi mindekkoráig semmihez sem nyúlt s egész önérzettel hivatkozhatott arra (már ti. kizárólagosan e szempontból), hogy tisztakezű. Néhány nappal későbben ilyfajta csodálatos és rejtélyes eset ismétlődött. Az uzsonnára kikészített dió és őszibarack befőzött az üvegtálból, ami ezúttal a pohárszék legfelső részében volt elhelyezve, a réteshez hasonlóan eltűnt. Eltűnt pedig annak dacára, hogy Bandi az ebédlőben a pohárszékkel szemben ült és tündérmeséket olvasott. Neki a tolvajt észre kellett volna venni, de hát nem tehette, mert senki sem járt ott. Az ajtó nem nyílt ki, neszt nem hallott, amint senkit sem látott. A befőzött azonban, és ezt nem lehetett kétségbe vonni, nem volt sehol. A tál üresen állt a helyén. A vizsgálat, a kutatás ideje alatt a szobaleány feltűnő szemtelenséggel nevetett s oly szemérmetlenül fodrozta Bandit, hogy szinte boszantó volt. Az első percben, igaz, magam is gyanakodni kezdtem, de mikor a fiú nyíltan a szemembe nézett s »polgári becsületszavára« kijelentette, hogy a befőzöttnek színét sem látta, teljesen meggyőződtem ártatlan volta felől, amint bizonyára meggyőződött volna a legszigorúbb bíró is. Az ugyan kétségtelen, hogy a helyzet Bandira nézve nem volt kedvező, mert a befőzöttel ő volt ott bizalmas tétatétben, ám a kutató és ítélkező bírónak sohasem szabad megfeledkezni arról, hogy sok ártatlanul gyanúsított lélek szenvedett már azért, mert a látszat ellene szólt. A rejtélyes lopási eset óta három egész nap múlt el, anélkül, hogy bármi feltűnő esemény is történt volna. Bandi nagy kitartással olvasgatta a tündérmeséket, de azért közbeközbe írási és számolási gyakorlatokat is végzett, jeléül annak, hogy törhetlen erélylyel és tiszteletreméltó kitartással igyekszik a tudomá- nyos ismeretek birtokába jutni. Az anyját ez a tanulás, ez a szorgalom nemcsak meghatotta, de meg is ijesztette, aminek következtében azt a kérdést vetette föl, hogy vajon a szegény nem vakul-e meg a folytonos munkától ? Igen nyugodt lélekkel és szent meggyőződéssel adtam tudtára, hogy Bandi szemeit a szorgalom semmiféle veszélylyel sem fenyegeti, sem most, sem a jövőben, már t. i. annyira amennyire én is . A Pesti Hírlap mai száma 22 oldal.