Pesti Hírlap, 1900. május (22. évfolyam, 119-148. szám)
1900-05-01 / 119. szám
1900. május 1., kedd. 3 PESTI HÍRLAP ORSZÁGGYŰLÉS. — Az ülésszak megnyitása. — I. Ma úgy a képviselőház, mint a főrendiház ülést tartott az országgyűlés negyedik ülésszakának megnyitása alkalmából. A képviselőházban az alelnökök, a jegyzők és a bizottsági tagok megválasztását a holnapi ülésre tűzték ki, a főrendiházban már ma megválasztották a jegyzőket és a háznagyot, míg a bizottságok tagjait ott is holnap fogják megválasztani. n. A képviselőház április 30-iki ülése. Elnök: Perczel Dezső. Jegyzők: Molnár Antal, Perczel Béni, Tóth János. A miniszterek közül jelen vannak: Széll Kálmán, Lukács László, Plósz Sándor, Darányi Ignác, Cseh Ervin. Ülés kezdete délelőtt tíz órakor. A jegyzőkönyv hitelesítése után az elnök fölhívására molnár Antal jegyző fölolvassa a negyedik ülésszak megnyitásáról szóló királyi kéziratot. Elnök jelenti, hogy a negyedik ülésszak meg van nyitva s indítványozza, hogy mint az előző három ülésszakban, a negyedikre is nyolc jegyzőt válaszszanak. A ház elhatározza, hogy a holnapi ülésen, mely délelőtt tíz órakor kezdődik, megválasztja a két alelnököt, nyolc jegyzőt, a gazdasági, könyvtári és számvizsgáló bizottságba 11—11, a közoktatási, véderő, kérvény, mentelmi és zárszámadási bizottságba 18—18, a naplóbíráló, közigazgatási, közgazdasági és közlekedési bizottságokba 26—26, a pénzügyi és igazságügyi bizottságba 28—28, a földmivelésügyi bizottságba 26, a vízügyibe 18, az összeférhetlenségi törvény revíziójára kiküldött bizottságba 21 tagot. Egyúttal a holnapi ülésen a képviselőket osztályokba sorsolják. Perczel Béni jegyző fölolvassa a mai ülés jegyzőkönyvét, mely hitelesíttetik. Ülés vége 10 óra 15 perckor. III. A főrendiház április 31-ki ülése. Elnök : b. Vay Béla. Jegyzők: Gáli József és gr. Vigyázó Ferenc. A kormány részéről jelen vannak: Széll Kálmán , Darányi Ignác, b. Fejérváry Géza. Ülés kezdete 11 óra 30 perckor. Gáli József jegyző fölolvassa az ülésszak megnyitásáról szóló királyi leiratot. (A főrendek állva hallgatják végig.) győzték útközben a plébániákon az új vevőket. A gondviselés következetes volt abban az egyben, hogy a nagy urakat is folyton kaszáltatta— nem úgy mint a guillotine Parisban, aki csak egyszer csinált ilyen kirohanást ellenük. A lajstrom megint megtelt és Horváth uram furmányos szekerei megint megindultak, mindig több szekér, mindig tovább egész az Alföld belsejéig, üti a Dunán, csaknem Zágrábig, sőt azontúl. Hiszen a jó horvátok is szeretik a jót és szerencsére ők is halnak. Tiz-tizenöt év alatt annyira fölszaporodtak a Horváth uram üstjei, hogy egész nagy telepen motyogtak a katlanok hajnaltól estig, a pénze pedig még jobban fölhalmozódott, ésannyira, hogy nem tudott vele mit csinálni és mikor Ferenc császár adakozásra szólta föl a vármegyéket és a nagy urakat a franciák elleni hadviselés költségeihez, Horváth Mikós egymaga annyi ökröt küldött föl ajándékba Bécsbe, mint Szathmár vármegye. Szathmár vármegyéről pedig tudjuk, hogy ezeret küldött, mert megmaradott egy akkori pasquilban . Ezer ökröt küldött Szathmár a császárnak. De a császár ezért csak egyet Szathmárnak. Ugyanis a császár új főispánt nevezett ki abban az évben Szathmárba. De Szathmárnál jobban megbecsülte ő felsége Horváthot, mert nemességet adott neki a „ szilvási” előnévvel. (Itt van már az első hazugság, mert nem szilvából főzte a rozsólist.) . Horváth most már nemes úr létére abba(Folyt, köv.) Elnök jelenti, hogy a leirat hódoló tisztelettel tudomásul vétetett és a negyedik ülésszakot megnyitottak nyilvánítja. Ezután fölhívja a főrendeket, hogy háznagyot és nyolc jegyzőt válaszszanak. (Megtörténik.) A szavazatok összeszámlálásáig az ülést felfüggeszti. Szünet után az elnök jelenti, hogy a jegyzői kar tagjaivá egyhangúlag megválasztalák: Degenfeld-Schomburg Imre gróf, Esterházy János gróf, Gáli József, Károlyi Imre gróf, Latinovits János, Nyáry Jenő báró, Rudnyánszky József báró és Széchenyi Bertalan gróf; háznagygyá szintén egyhangúlag Szapáry István gróf választatott. A mai ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után az elnök jelenti, hogy a bizottságok tagjait a holnap délelőtt tíz órakor tartandó ülésen választják meg. Ülés vége 11 óra 50 perckor. Tüntetés a szabadelvű klubban. A Dorottya utcában a szabadelvű pártkör vidéke ma este fél hét óra után szokatlanul élénk lett. A dunaparti korzóra menő közönség annyi képviselőt és híres embert láthatott, akár csak a parlament valamelyik szenzációs ülésén. A kellemes idő okán leginkább gyalog sétálgattak a képviselők a Lloyd-klubba. De voltak gummi-kerekü fiókerek, magánfogatok, sőt jukker-kocsik is; ezek a Stefánia-útról jöttek s a kocsi-korzó élvezetét hagyták abba, hogy idejében a politikai körben lehessenek. (A gavalléroknak illik az, ha érdeklődésüket megosztják a tavaszi asszonyi terlettek és a politika közt.) A klub fényesen ki volt világítva. Az üvegfalon át a térre verődő világosság a lenyugodni térő nap fényét pótolta. A mozgalmas gyülekezés az utcán járókelők figyelmét is fölkeltette, de csakhamar eszükbe jutott a gyűlés jelentősége, mert a mai lapok már újságolták, hogy ma este a pártkörben tüntetés lesz Széll Kálmán mellett és az ő szabadelvű politikájának erősítésére. A pártkör híres nagyterme, mely oly sok érdekes politikai eseménynek színhelye volt már, melynek ablakaiból egyfelől a király palotája és az ősi budai oldal, másfelől a folyton növekedő és szépülő Budapest látszik, ez a nagy terem újból egészen megtelt lelkesedő képviselőkkel, kik míg arra készültek, hogy pártvezérük mellett tüntessenek, ezzel összekapcsolódva látták azt a nagy politikai eszmét, melynek hű és rendületlen követésével fejlődött és erősödött az ország s a nemzet: a szabadelvűséget. A gyűlés ünnepiességét természetesen nem szabad a szokásos szertartásos ünnepélyek sablonja szerint mérlegelni. A szabadelvű klubban a lelkesedés mértékét a szivarfüst vastagsága jelenti, hagyta a rozsális főzését (ami nem dukál, az nem dukál) és a tékozló Czobor grófoktól nagy birtokokat vásárolt, itt a faluban telepedvén felnőtt leányaival. így lett az öreg úr gazdag és nemes ember. Mert a magyar nemesség bölcs politikai intézmény volt a maga idejében. Az volt a vérgyűjtő medence. Ha valaki tekintélyre tett szert bármely téren, vagy valamely tőkét összegyűjtött, akár szellemit, akár anyagit, ami erőt reprezentál, lett légyen az oláh vagy német, rögtön bevették a sáncok közé, hogy ami erő van, belül legyen. Azért bírt ez a nemzet olyan sokáig fönmaradni. Mert, aki künn valamit tehetett volna ellene, azt ölbe vitték be maguk közé. Kijnn a gyöngeség, tehetetlenség maradt. Bölcsek voltak ezek a mi öregeink, meg kell adni. És ne köpdössetek, kérlek, ti, demokraták, azokra a megfakult, megvedlett öreg címerekre. Mert ereklyék. Ezekből az apró címerekből volt rakva az a barrikád, mely biztosíja annak a nagy, szent címernek a sérthetetlenségét, melynek négy ezüst pólyájában, a folyamatban ti reméltek egykor halászni s hármas halmára oda álmodjátok a szabadkőmivesi vakoló kanalat. A magyar nemesség nem volt puszta rideg fal, mely elkülönzi a kiváltságos osztályt a néptől. Kapu volt rajta, nagy széles ívvel, hogy minden érdem beférjen rajta. Amikor semmi gond sincs afelől, hogy mindnyájan egyetértenek, akkor mindnyájan füstölnek. — Törjék a fejüket a szónokok — mondják a párt tagjai — mi majd ott leszünk az éljenzéseknél. Az éljenzők sűrűn gyűltek. A szabadelvű párt, melyről azt szokták volt mondani, hogy benne különböző árnyalatok vannak, ezúttal teljesen együtt volt, mert abban mindenki egyetért, hogy Széll Kálmán politikája nyílt, becsületes, önzetlen liberális politika. Épen erről való tanúságtételre, külső támadásokkal szemben, jelentek meg oly nagy számmal a szabadelvű párt tagjai a mai értekezleten. A szabadelvű párt mágnás tagjai, az egykori dissidensek, továbbá a volt nemzeti pártiak épugy eljöttek, mint a régi párt oszlopai, akik mindvégig állották a harcot. Teljes számmal jöttek el az Andrássy grófok épugy, mint azok a képviselők, kiket b. Bánffy szemelt volt ki az ország különböző vidékein a közigazgatás mellől a parlamentbe. A pártkörben a külső tagok közül ott lehetett látni több főispánt, kik szintén demonstrálni jöttek, néhány egyetemi tanárt és sok publicistát. Több főrendiházi tag is volt jelen s köztük a klub rendes látogatója: Jókai Mór. Nem lehetett a jelenlevők közt látni Horánszky Nándort, minthogy ő már ezelőtt pár héttel szabadságra ment és Apponyi Albert, grófot, kit családi elfoglaltsága tart távol. A teremben föld alá hullámzó társaság pontban hét órakor az elnöki emelvény körül tömörült. Az elnöki emelvényen az ősz pártelnök, báró Podmaniczky Frigyes, foglalt helyet tőle jobbra Széll Kálmán miniszterelnök, balra az értekezlet jegyzője, Perczel Béni. Az emelvénytől jobbra a szélen ültek a miniszterek, kik közül legkorábban K. Fejérváry és Wlassics érkeztek, majd hozzájuk csatlakozott Darányi, Plósz és Cseh Ervin. Velük együtt ült, a jobb szélen Perczel Dezső házelnök. Az emelvénytől balra foglaltak helyet azok a képviselők, akik fölszólalásra jelentkeztek volt: Daniel Gábor, Berzeviczy Albert, Marcfalvay Géza és Kristóffy József. Két körbehelyezett sorban székeken ültek az emelvény előtt a legkorábban érkezők, a többiek sűrü csoportban mögöttük állottak. A terem szélén és szegleteiben a pamlagok és karosszékek szintén igen frekventált helyek voltak. A Széll Kálmán mellett való tüntetés négy szónoklatból, a pártelnök nyilatkozatából, de leginkább a lelkesedésből állott, melylyel az üdvözletek után a miniszterelnök rövid, de markáns beszédét fogadták. Mindjárt az első szónoknak, Danid Gábornak a beszéde alatt hatalmasan megnyilvánult a lelkesedés. Amint Daniel Gábor kimondta felszólalásának célját, hogy t. i. bizalom nyilváníttassék Széll Kálmán miniszterelnöknek, a pártvezérnek, oly viharos éljenzés támadt, hogy a terem ablakai megrezegtek. Az éljenzés folyton megújult, míg Széll Kálmán miniszterelnök helyéből fölemelkedve, kétszer-háromszor meghajlással köszönte az ovációt. Berzeviczy Albert, a második szónok, a legnagyobb hatást azzal keltette, hogy világosan megjelölte a szabadelvűpárt tagjainak együvé tartozását. Élénk éljenzéssel jutalmazták ama kijelentését, hogy itt nincs sem csoport, sem árnyalat, sem egyén, aki helyeselné a miniszter elleni támadásokat. (Szó szerint ezt természetesen nem úgy kell értelmezni, hogy ha Röntgen-sugárral lehetne ebben a dologban kutatni, hát egyéneket nem találnának.) Beszédének az a része, melyben a miniszterelnök legnagyobb érdemére, a már-már elfajult politikai állapotoknak a teljes alkotmányosság megóvásával való szanálására mutatott rá és amikor a miniszterelnök egyéniségét és programmját jellemezte, remek összefoglalása volt Széll Kálmán leginkább kidomborodó érdemeinek. A volt nemzeti pártiak részéről Marcfalvay Géza igen tapintatosan szólott, amikor röviden rámutatott ■ arra a hazafias célra, mely a nemzeti pártot a szabadelvű pártba vezette, csatlakozott ama bizalmi nyilatkozatokhoz, melyeket az előtte szólók tettek. Kristóffy József beszéde közben már lanyhult a figyelem. De egyszerre felvárangozódott a párt, amikor Széll Kálmán emelkedett fel, hogy a tüntetést megköszönje. Egyszerű, keresetlen szavakkal, minden mesterkéltség nélkül őszinte és forró köszönetet mondott a tüntetésért. De kiemelte és hivatkozott rá, hogy minden törek-