Pesti Hírlap, 1900. május (22. évfolyam, 119-148. szám)

1900-05-01 / 119. szám

1900. május 1., kedd. 3 PESTI HÍRLAP ORSZÁGGYŰLÉS. — Az ülés­szak­ megnyitása. — I. Ma úgy a képviselőház, mint a főrendi­ház ülést tartott az országgyűlés negyedik ülés­szakának megnyitása alkalmából. A képviselő­házban az alelnökök, a jegyzők és a bizottsági tagok megválasztását a holnapi ülésre tűzték ki, a főrendiházban már ma megválasztották a jegyzőket és a háznagyot, míg a bizottságok tagjait ott is holnap fogják megválasztani. n. A képviselőház április 30-iki ülése. Elnök: Perczel Dezső. Jegyzők: Molnár Antal, Perczel Béni, Tóth János. A miniszterek közül jelen vannak: Széll Kálmán, Lukács László, Plósz Sándor, Darányi Ig­nác, Cseh Ervin. Ülés kezdete délelőtt tíz órakor. A jegyzőkönyv hitelesítése után az elnök föl­­­hívására molnár Antal jegyző fölolvassa a negye­dik ülésszak megnyitásáról szóló királyi kéziratot. Elnök jelenti, hogy a negyedik ülésszak meg van nyitva s indítványozza, hogy mint az előző há­rom ülésszakban, a negyedikre is nyolc jegyzőt vá­­laszszanak. A ház elhatározza, hogy a holnapi ülésen, mely délelőtt tíz órakor kezdődik, megválasztja a két alelnököt, nyolc jegyzőt, a gazdasági, könyvtári és számvizsgáló bizottságba 11—11, a közoktatási, véderő, kérvény­, mentelmi és zárszámadási bizott­ságba 18—18, a naplóbíráló, közigazgatási, közgaz­dasági és közlekedési bizottságokba 26—26, a pénz­ügyi és igazságügyi bizottságba 28—28, a földmi­­velésügyi bizottságba 26, a vízügyibe 18, az össze­­férhetlenségi törvény revíziójára kiküldött bizottságba 21 tagot. Egyúttal a holnapi ülésen a képviselőket osztályokba sorsolják. Perczel Béni jegyző fölolvassa a mai ülés jegyzőkönyvét, mely hitelesíttetik. Ülés vége 10 óra 15 perckor. III. A főrendiház április 31-ki ülése. Elnök : b. Vay Béla. Jegyzők: Gáli József és gr. Vigyázó Ferenc. A kormány részéről jelen vannak: Széll Kál­mán , Darányi Ignác, b. Fejérváry Géza. Ülés kezdete 11 óra 30 perckor. Gáli József jegyző fölolvassa az ülésszak meg­nyitásáról szóló királyi leiratot. (A főrendek állva hallgatják végig.) győzték útközben a plébániákon az új vevőket. A gondviselés következetes volt abban az egy­ben, hogy a­ nagy urakat is folyton kaszáltatta­­— nem úgy mint a guillotine Parisban, aki csak egyszer csinált ilyen kirohanást ellenük. A lajstrom megint megtelt és Horváth uram furmányos szekerei me­gint megindultak, mindig több szekér, min­dig tovább egész az Alföld belsejéig, üti a Dunán, csaknem Zágrábig, sőt azontúl. Hiszen a jó horvátok is szeretik a jót és szerencsére ők is halnak. Tiz-tizenöt év alatt annyira fölszaporodtak a Horváth uram üstjei, hogy egész nagy tele­pen motyogtak a katlanok hajnaltól estig, a pénze pedig még jobban fölhalmozódott, és­­annyira, hogy nem tudott vele mit csinálni és mikor Ferenc császár adakozásra szól­ta föl a vármegyéket és a nagy urakat a franciák elleni hadviselés költségeihez, Horváth Mik­ós egymaga annyi ökröt küldött föl ajándékba Bécsbe, mint Szathmár vármegye. Szathmár vármegyéről pe­dig tudjuk, hogy ezeret küldött, mert megmara­dott egy akkori pasquilban . Ezer ökröt küldött Szathmár a császárnak. De a császár ezért csak egyet Szathmárnak. Ugyanis a császár új főispánt nevezett ki abban az évben Szathmárba. De Szathmárnál jobban megbecsülte ő fel­sége Horváthot, mert nemességet adott neki a „ szilvási” előnévvel. (Itt van már az első ha­zugság, mert nem szilvából főzte a rozsólist.) . Horváth most már nemes úr létére abba­(Folyt, köv.) Elnök jelenti, hogy a leirat hódoló tisztelettel tudomásul vétetett és a negyedik ülésszakot megnyi­tottak nyilvánítja. Ezután fölhívja a főrendeket, hogy háznagyot és nyolc jegyzőt válaszszanak. (Meg­történik.) A szavazatok összeszámlálásáig az ülést felfüggeszti. Szünet után az elnök jelenti, hogy a jegyzői kar tagjaivá egyhangúlag megválasztalák: Degenfeld-Schomburg Imre gróf, Esterházy János gróf, Gáli József, Károlyi Imre gróf, Latinovits János, Nyáry Jenő báró, Rudnyánszky József báró és Széchenyi Bertalan gróf; háznagygyá szintén egy­hangúlag Szapáry István gróf választatott. A mai ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után az elnök jelenti, hogy a bizottságok tagjait a holnap délelőtt tíz órakor tartandó ülésen választják meg. Ülés vége 11 óra 50 perckor. Tüntetés a szabadelvű klubban. A Dorottya­ utcában a szabadelvű pártkör vidéke ma este fél hét óra után szokatlanul élénk lett. A dunaparti korzóra menő közön­ség annyi képviselőt és híres embert láthatott, akár csak a parlament valamelyik szenzációs ülésén. A kellemes idő okán leginkább gyalog sétálgattak a képviselők a Lloyd-klubba. De voltak gummi-kerekü fiókerek, magánfogatok, sőt jukker-kocsik is; ezek a Stefánia-útról jöt­tek s a kocsi-korzó élvezetét hagyták abba, hogy idejében a politikai körben lehessenek. (A gavalléroknak illik az, ha érdeklődésüket megosztják a tavaszi asszonyi terlettek és a po­litika közt.) A klub fényesen ki volt világítva. Az üvegfalon át­ a térre verődő világosság a lenyugodni térő nap fényét pótolta. A mozgal­mas gyülekezés az utcán járó­kelők figyelmét is fölkeltette, de csakhamar eszükbe jutott a gyűlés jelentősége, mert a mai lapok már újsá­golták, hogy ma este a pártkörben tüntetés lesz Széll Kálmán mellett és az ő szabadelvű politi­kájának erősítésére. A pártkör híres nagyterme, mely oly sok érdekes politikai eseménynek színhelye volt már, melynek ablakaiból egyfelől a király palo­tája és az ősi budai oldal, másfelől a folyton növekedő és szépülő Budapest látszik, ez a nagy terem újból egészen megtelt lelkesedő képvise­lőkkel, kik míg arra készültek, hogy pártvezérük mellett tüntessenek, ezzel összekapcsolódva lát­ták azt a nagy politikai eszmét, melynek hű és rendületlen követésével fejlődött és erősödött az ország s a nemzet: a szabadelvűséget. A gyű­lés ünnepiességét természetesen nem szabad a szokásos szertartásos ünnepélyek sablonja sze­rint mérlegelni. A szabadelvű klubban a lelke­sedés mértékét a szivarfüst vastagsága jelenti, hagyta a rozsális főzését (ami nem dukál, az nem dukál) és a tékozló Czobor grófoktól nagy birtokokat vásárolt, itt a faluban telepedvén fel­nőtt leányaival. így lett az öreg úr gazdag és nemes em­ber. Mert a magyar nemesség bölcs politikai intézmény volt a maga idejében. Az volt a vérgyűjtő medence. Ha valaki tekintélyre tett szert bármely téren, vagy valamely tőkét összegyűj­tött, akár szellemit, akár anyagit, ami erőt re­prezentál, lett légyen az oláh vagy német, rög­tön bevették a sáncok közé, hogy ami erő van, belül legyen. Azért bírt ez a nemzet olyan so­káig fönmaradni. Mert, aki künn valamit tehe­tett volna ellene, azt ölbe vitték be maguk közé. Kijnn a gyöngeség, tehetetlenség maradt. Bölcsek voltak ezek a mi öregeink, meg kell adni. És ne köpdössetek, kérlek, ti, demokra­ták, azokra a megfakult, megvedlett öreg címe­rekre. Mert ereklyék. Ezekből az apró címerekből volt rakva az a barrikád, mely biztosíja annak a nagy, szent címernek a sérthetetlenségét, melynek négy ezüst pólyájá­ban, a folyamatban ti reméltek egykor halászni s hármas halmára oda álmodjátok a szabad­­kőmivesi vakoló kanalat. A magyar nemesség nem volt puszta rideg fal, mely elkülönzi a kiváltságos osztályt a néptől. Kapu volt rajta, nagy széles ívvel, hogy minden érdem befér­jen rajta. Amikor semmi gond sincs afelől, hogy mind­nyájan egyetértenek, akkor mindnyájan füs­tölnek. — Törjék a fejüket a szónokok — mond­ják a párt tagjai — mi majd ott leszünk az éljenzéseknél. Az éljenzők sűrűn gyűltek. A szabadelvű párt, melyről azt szokták volt mondani, hogy benne különböző árnyalatok vannak, ezúttal teljesen együtt volt, mert abban mindenki egyet­ért, hogy Széll Kálmán politikája nyílt, becsü­letes, önzetlen liberális politika. Épen erről való tanúságtételre, külső támadásokkal szemben, je­lentek meg oly nagy számmal a szabadelvű párt tagjai a mai értekezleten. A szabadelvű párt mágnás tagjai, az egykori dissidensek, to­vábbá a volt nemzeti pártiak épugy eljöttek, mint a régi párt oszlopai, akik mindvégig ál­lották a harcot. Teljes számmal jöttek el az Andrássy grófok épugy, mint azok a képvise­lők, kiket b. Bánffy szemelt volt ki az ország különböző vidékein a közigazgatás mellől a parlamentbe. A pártkörben a külső tagok közül ott lehetett látni több főispánt, kik szintén de­monstrálni jöttek, néhány egyetemi tanárt és sok publicistát. Több főrendiházi tag is volt jelen s köztük a klub rendes látogatója: Jókai Mór. Nem lehetett a jelenlevők közt látni Ho­­ránszky Nándort, minthogy ő már ezelőtt pár héttel szabadságra ment és Apponyi Albert, gró­fot, kit családi elfoglaltsága tart távol. A teremben föl­d alá hullámzó társaság pontban hét órakor az elnöki emelvény körül tömörült. Az elnöki emelvényen az ősz pártel­nök, báró Pod­maniczky Frigyes, foglalt helyet­ tőle jobbra Széll Kálmán miniszterelnök, balra az értekezlet jegyzője, Perczel Béni. Az emel­vénytől jobbra a szélen ültek a miniszterek, kik közül legkorábban K. Fejérváry és Wlas­­sics érkeztek, majd hozzájuk csatlakozott Da­rányi, Plósz és Cseh Ervin. Velük együtt ült, a jobb szélen Perczel Dezső házelnök. Az emel­vénytől balra foglaltak helyet azok a képvise­lők, akik fölszólalásra jelentkeztek volt: Daniel Gábor, Berzeviczy Albert, Marcfalvay Géza és Kristóffy József. Két körbehelyezett sorban szé­keken ültek az emelvény előtt a legkorábban érkezők, a többiek sűrü csoportban mögöttük állottak. A­­ terem szélén és szegleteiben a pam­­lagok és karosszékek szintén igen frekventált helyek voltak. A Széll Kálmán mellett való tüntetés négy szónoklatból, a pártelnök nyilatkozatából, de leginkább a lelkesedésből állott, melylyel az üd­vözletek után a miniszterelnök rövid, de markáns beszédét fogadták. Mindjárt az első szónoknak, Danid Gá­bornak a beszéde alatt hatalmasan megnyilvá­nult a lelkesedés. Amint Daniel Gábor kimondta felszólalásának célját, hogy t. i. bizalom nyilvá­­níttassék Széll Kálmán miniszterelnöknek, a párt­vezérnek, oly viharos éljenzés támadt, hogy a terem ablakai megrezegtek. Az éljenzés foly­ton megújult, míg Széll Kálmán miniszterelnök helyéből fölemelkedve, kétszer-háromszor meg­hajlással köszönte az­ ovációt. Berzeviczy Albert, a második szónok, a legnagyobb hatást azzal keltette, hogy világosan megjelölte a szabadelvű­­párt tagjainak együvé tartozását. Élénk éljenzéssel jutalmazták ama kijelentését, hogy itt nincs sem csoport, sem árnyalat, sem egyén, aki he­lyeselné a miniszter elleni támadásokat. (Szó sze­­rint ezt természetesen nem úgy kell értelmezni, hogy ha Röntgen-sugárral lehetne ebben a do­logban kutatni, hát egyéneket nem találnának.) Beszédének az a része, melyben a miniszterel­nök legnagyobb érdemére, a már-már elfajult poli­tikai állapotoknak a teljes alkotmányosság megóvá­sával való szanálására mutatott rá és amikor a miniszterelnök egyéniségét és programmját jelle­mezte, remek összefoglalása volt Széll Kál­mán leginkább kidomborodó érdemeinek. A volt nemzeti pártiak részéről Marcfalvay Géza igen tapintatosan szólott, amikor röviden rámutatott ■ arra a hazafias célra, mely a nem­zeti pártot a szabadelvű pártba vezette, csatla­kozott ama bizalmi nyilatkozatokhoz, melyeket az előtte szólók tettek. Kristóffy József be­széde közben már lanyhult a figyelem. De egyszerre felvárangozódott a párt, amikor Széll Kálmán emelkedett fel, hogy a tüntetést megköszönje. Egyszerű, keresetlen sza­vakkal, minden mesterkéltség nélkül őszinte és forró köszönetet mondott a tüntetésért. De­­ kiemelte és hivatkozott rá, hogy minden törek-

Next