Pesti Hírlap, 1902. február (24. évfolyam, 31-58. szám)
1902-02-01 / 31. szám
1902. február 1., szombat. PESTI HIR.LAP ______________ kormányzó fiát választották meg 634 szótöbbséggel országgyűlési képviselőnek, a föggetlenségi Kátay Manóval szemben. A választást megtámadó petíciót Paiss Andor elnöklésével ma délelőtt tárgyalta a Curia. A kérelmezők nevében dr Nagy Péter dr Samassa János kihallgatását kérte, hogy a Curia közvetetlen meggyőződést szerezzen a vesztegetés és itatás vádjáról. A korcsmai kontó huszonhatezer koronát tett ki három községben s aki pénzt vagy italt nem kapott, egy kocsi tökkel vagy répával csábították a Samassa-pártra. Az érsek gazdatisztjei legelőt ígértek a szavazóknak s kifizették a hivek korcsmai tartozását. dr Rasályi Lajos, a választás védője, hiteles okirattal bizonyította, hogy az ellenpárt hogy gyűjtötte az aláírásokat a petícióra. A bukott jelölt dr Nagy Péter ügyvéd és egy közjegyző kíséretében a füzesabonyi korcsmába ment s az ott borozgatóktól megkérdezte, hogy akarnak-e új választást? Hogyne akartak volna, így született meg a petíció, amelynek minden pontját megcáfolja s visszautasítását kéri. ■Megbízottja nevében különben kijelenti, hogy a vizsgálat elrendelése esetén Samassa képviselő készazonnal megjelenni és hit alatt vallani. A határozatot holnap délelőtt hirdeti ki a Curia. ORSZÁGGYŰLÉS. .. A mai ülésen a költségvetési vita már külső színben is felöltötte a sablonos költségvetési tárgyalások képét, háromnegyed részbenpedig belső tartalma a legköznapibb nívóra süllyedt. Hogy a szenzáció megszűnt, a padok is üresek lettek. Bevezetője a tanácskozásnak gróf Benyovszky Sándor hosszú beszéde volt, melyben a függetlenségi eszmék hangoztatása mellett a kisbirtokosokról való gondoskodást és a kisemberek segítését sürgette, de a munkáskérdést is gondoskodásába fogadta. Beszéde alig különbözött a múlt évitől, ami azonban nem bizonyít amellett, hogy azóta az ország állapotai sem változtak. A második fölszólaló Papp József kormánypárti, de román nemzetiségű, azzal szerzett helyesléseket, hogy a románok részére a törhetetlen magyar hazafiságot hirdette ki képviselő a függetlenségi Krasznay Ferenc is, aki rendkívül széles ’ mederben foglalkozott közjogi kérdésekkel és általánosan ismert elméletekkel csak a végére hagyva egy kis csattanót, amikor arra biztatta az önálló vámterületet helyeslő szabadelvűpártiakat, hogy lépjenek ki a kormánypártból. Értékes és tartalmas fölszólalás volt az ülés végén az agrárius gróf Zselinski Róberté. Az aktuális gazdasági kérdésekkel foglalkozott a maga álláspontja alapján a vámtételek leszállítását sürgetve, de tiltakozva az ellen, hogy kedvezményeket adjanak egyes cégeknek a vámtételek kijátszására. Szólott az őrlési forgalomról, a szabad kereskedelem kérdéséről és a ffn-inr—i---------- í~t" r- - ----------------------r~rm ll. A képviselőház ülése jan. 31-én. Elnök : Gróf Apponyi Albert. Jegyzők: Gróf Nyegre László, Lázár Árpád, Illyés Bálint. A miniszterek közül jelen vannak : Széll Kálmán, Lukács László, Darányi Ignác, Hegedüs Sándor, Plósz Sándor, Wlassics Gyula, Csik Ervin. Ülés kezdete délelőtt 10 órakor. A jegyzőkönyv hitelesítése és az irományok bemutatása után következik a költségvetés általános tárgyalásának folytatása. Benyovszky Sándor gróf az ország súlyos gazdasági helyzetével foglalkozik, melyből nincs más menekvés, mint az önálló vámterület útja. Az adók súlyosak; nem az a legnagyobb baj, hogy a földadó nagy, hanem az, hogy a többi adót is a földadó után vetik ki. A községi pótadó sok helyen eléri az állami adókat, néhol pedig még meg is haladja. A fogyasztási adók is túlságosan megdrágítják az életet. A kisbirtokosokon esősorban kellene segíteni, mert ez az osztály a maga erejéből már nem tud helyreállani, annyira el van adósodva; gondoskodni kellene róla, hogy a kisbirtokososztály hitelviszonyait megjavítsák. Erre a célra legcélszerűbb volna, ha az árvapénzeket az állami felügyelet alatt álló hitelszövetkezeteknél keveznék el, s nem a vidéki takarékpénztáraknál. A fizetésrendezést a kisembereket kezdjék s gondolják meg, hogy az adókat tovább emelni nem lehet. Az adófizetők érdekével is kell törődni, mert a polgárok drága pénzükért ma rossz közigazgatást és késedelmes igazságszolgáltatást kapnak. Elismeri, hogy a kormány tenni akar valamit a munkásosztály érdekében ; ajánlja, hogy elsősorban a budapesti munkásoknak kellene könnyebbíteni a megélhetést, talán ellátási szövetkezetek alapításával. Nem fogadja el a költségvetést a részletes tárgyalás alapjául sem. (Zajos éljenzés a baloldalon.) Papp József szerint szükséges, hogy minden politikának fő célja a haza egysége legyen. Hatvan évvel ezelőtt még nem volt nemzetiségi küzdelem Magyarországon; az előtt az ő hazában lakó román faj szerette hazáját és hű volt hozzá, izgatók nélkül ma sem zavarná meg semmi a békességet. A hazai románok már évszázadokkal ezelőtt jelentékeny szolgálatokat tettek e hazának, s jutalmul igen sokan kaptak nemességet már Nagy Lajos korában is. A nemzetiségek beolvasztása tehát nem volna lehetetlenség, ha megtalálják a módját. A románok nem küldenek több képviselőt a parlamentbe még akkor sem, ha a választókerületeket újra osztják be. A román passzivisták semmi miatt sem panaszkodhatnak, legföljebb csak népük csekély értelmi foka miatt. De ennek nem oka a kormány, amely elegendő iskolát állít. Miért nem küldik oda a román gyermekeket? Mert ott magyarul is tanulnak. De hát oly nagy baj az, ha egy román megtanulja az állam nyelvét? • V .Barabás Béla : A románok között kellene így beszélnie! (Nagy zaj.) Papp József kijelenti, hogy a választók előtt is mindig így beszélt. Helyeslés.) A dákoromanizmusról csak annyit mond, hogy azok ellen, akik e hazát szétdarabolni akarják, igazolt a legdrákóibb eljárás is. (Taps a jobboldalon.) De szűnjék meg a bizalmatlanság ama románok iránt, akik hűek a hazájukhoz. A költségvetést elfogadja. (Éljenzés és taps.) Elnök az ülést öt percre felfüggeszti. Szünet után Krasznay Ferenc bírálja a kormányzati rendszert s ennek szellemét 1867-től kezdve, helytelenül a túlságos bürokráciát. Ma már a parlamentet is csak unalmas felesletnek tekintik a kormányok. A régi és új rendszer közt mindössze az a különbség, hogy a durvaságot a szép és sok szó kultusza váltotta fel. A mai kormány a közhelyek minisztériuma. A szegény ember ma semmi egyéb Magyarországon, mint kihágási objektum , több kihágást követhet el egy nap, mint ahány falat kenyeret megeszik. Az adóügyek közül csak az osztrák iparadót említi, amely megmagyarázza az osztrák ipar föllendülését, s megvalósítja II. József császár egykori álmát, hogy Magyarország maradjon csak nyers termelő ország, s a kedves Ausztria legyen eltartott, gazdag ország. Kérdi a kormányt, hogy elkészítette-e az önálló vámtarifa tervezetét, s közzéteszi-e idejekorán, mint Németországban tették, hogy a közvélemény is hozzászólhasson ? Kidolgozta-e már a kormány az önálló magyar vadvámszolgálati szabályzatot ? Az önálló vámterület kérdése egyáltalán nincs még elkészítve. Szemelvényeket olvas föl Enyedi Lukács egy röpiraratából; ez a kiváló közgazda az ország tönkremenetelét és gazdasági kihasználását okozati összefüggésbe hozza a kormány politikájával. Jellemző, hogy ez a férfiú ma is a kormányt támogatja. Ha vannak a politikai etikának bizonyos szabályai, akkor ily beismerés után a kormányt támogatni nem lehet. Sokan a kormánypártiak közül, akik az önálló vámterület hangoztatásával nyerték meg választóik bizalmát, csak úgy elégíthetik ki választóik jóhiszeműségét, ha csatlakoznak azokhoz, akik az önállóság elvét meg is akarják valósítani, mert nem lesz elég, ha a szavazásnál majd egyszerűen csak távol lesznek. Nem fogadja el a költségvetést. (Zajos éljenzés a baloldalon.) Gróf Zielenski Róbert utal arra, hogy Magyarország már régen nem termel annyi gabonát, mint amennyit fogyaszt. Ebből arra a következtetésre jut, hogy a jelenlegi vámtételek még nem maradhatnak többé. A vámok kijátszását meg kell akadályozni. Az őrlési forgalom megszüntetése nagy előnynyel járt a magyar mezőgazdaságra. A lisztkivitelünk emelkedett, tehát nem bizonyult valónak azoknak aggodalma, kik az őrlési forgalom megszüntetésében a malomipar veszedelmét látták. A fedezetlen határidőüzlet elleni küzdelmet folytatni kell. A valódi kereskedelemnek és iparnak semmi köze sincs a fedezetlen határidőüzlet ellen. A komoly körök állást is foglalnak folyton elene és ennek megtiltását kérik a kormánytól, mert tudják, hogy csak káros hatással van a kereskedelemre. Annak illusztrálásául, hogy a fedezetlen határidőüzlet képes a vámok hatását kijátszani, felhozza, hogy amikor Németország néhány év előtt 3 márkával fölemelte a búza árát, tehát logikusan azt kellett föltételezni, hogy a búza ára 3 koronával drágább lesz, ott a búza ára a spekuláció operációja folytán olcsóbb lett. Majd a befektetésekről szól és ott azt a tételt állítja fel, hogy a kormányok csak nagy gazdasági krízisek után eszközöljenek nagyobb beruházásokat, amikor azonban a magánvállalkozás elég erős és élénk, az államnak nem kell befektetésekről gondoskodnia. Ezután a Németország új vámtarifa-javaslatával szemben tanúsítandó magatartásunkról szól és azt követeli, hogy nekünk Németországgal szemben maximális és minimális tételeket biztosítani kell. Ha ezt nem teszszük, ismét be fog özönleni hozzánk a szerb és román szarvasmarha és az olasz bor. Rá kell térni az útra, mely a nemzeti munkát és termelést irta zászlajára. A kormány iránt bizalommal viseltetik és ezért a költségvetést elfogadja. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök javasltára a Ház a holnapi ülésre a jegyző és bizottsági tagválasztásokat tűzi ki és hétfőre a költségvetés tárgyalásának folytatását. Ülés vége d. u. 2 órakor, szomorúságával kell megemlékeznünk arról a ■rendkívüli eseményről, amely tegnap városunkban történt s amelynek áldozata is akadt. Napközben az a hir terjedt el, hogy a színtársulat egyik tagja, a drámai apa, az este szinte kerülő dráma ötödik felvonásának hatodik jelenetében öngyilkosságot követ el s nemcsak a szerephez híven, de természetesen is meghal. A hírre a kérdéses színész eljárása adott okot s a hir komolyságában senki sem kételkedett, amit az is bizonyít, hogy a rendőrség feje maga is a kulisszák közé ment, hogy a katasztrófát megakadályozza. Fájdalom, arra senki nem gondolt, hogy ma este ennek a harmadrendű ripacs-színésznek a jutalomjátéka volt és hogy öngyilkossági hírét csak azért terjesztette, — még pedig igen rafinirozott módon — hogy lett házhoz és nagyobb jövedelemhez jusson, így hát mondani sem kell, hogy a drámai apa nem lőtte agyon magát és hogy a becsapott közönség csalódva távozott. Valóban megdöbbenve kell konstatálnunk, hogy egyes színészek mily eszközökhöz nyúlnak és hogy a közönség jóságával mennyire visszaélnek. Némi vigaszt e fenforgó esetben csak az nyújthat, hogy a becsapott közönségnek kevésbbé intelligens része a drámai apára rálesett s azt, mikor a szinházból lakására ment, kegyetlenül elverte, úgy, hogy a közkórházba kellett szállítani, ahol pár hétig fogja nyomni az ágyat s ahol bizonyára meg fogja tanulni, hogy városunk műveit közönsége nem a ripacs-tréfákért, hanem az igazi művészetért rajong. Murai Károly, vámokról mind amaz elvek hangoztatásával, melyeket az agráriusok vallanak és bárha ezekben a kormánynyal ők nem mindenben értenek egyet, a költségvetést megszavazta. Ám beszédének a hangjából és tartalmából is meg lehetett állapítani, hogy nem valami nagy bizalommal viseltetik a kormány iránt. Holnap jegyzőket és bizottsági tagokat választanak a képviselőházban s a költségvetési vitát csak hétfőn folytatják. 3 Karagyorgyevits Péter hercegről. — Beszélgetés egy szerb államférfival. — Újvidék, jan. 30. Köztudomású dolog, hogy Szerbia és Újvidék közel vannak egymáshoz, nemcsak területileg, de szerb lakosságunk állandó érintkezést tart fönn szerbiai testvéreivel. Minden szerbiai eseményt Újvidéken terveznek. Elég példát hozhatnék föl erre, de fölösleges, hisz Újvidék annyira ismeretes erről, hogy kár érte szót is vesztegetni. A szerbiai zavaros állapotok természetesen csak élénkebbé tették a Belgrád és Újvidék közti érintkezést. Nap-nap után jönnek ide szerb államférfiak, akik a magyarországi szerb pártok vezéreivel érintkeznek. Tegnap alkalmam volt egy nemrég visszalépett szerb miniszterrel a szerb viszonyokról beszélni, aki nevének elhallgatását kérve, a következőket mondotta nekem : — A bécsi és budapesti lapokat egy fölbérelt szövetkezet hónapok óta Obrenovics-ellenes szellemben informálja. A világ egész máskép, sokkal sötétebb színben látja a belgrádi konok eseményeit, mint amilyenek azok tényleg. Karagyorgyevits herceg neve ismét a fölszínre került, pedig ha a világ tudná, hogy Karagyorgyevits-párt nincs, úgy más szemüvegen át nézné a helyzetet. Karagyorgyevits Péter herceget néhány lelkiismeretlen ember politikai csapdába csalta, pedig csak nagyon kevesen vannak, akik köréje csoportosulnak, és ezek nagyobbára a belgrádi félműveltségű körökből származnak. Bécsben, Budapesten és főleg Újvidéken van csak tíz ujjunkon igen könnyen elszámlálható párthívük. Ez a néhány ember fölhasználta a szerbiai trónváltozás, illetve trónöröklés kérdését és a könnyen hivő Karagyorgyevics Péterrel elhitették, hogy a legalkalmasabb idő elérkezett arra, hogy duzzadt pénztárcáját kinyissa és abból megfelelő összeget bocsásson a rég szőtt