Pesti Hírlap, 1903. április (25. évfolyam, 90-103. szám)
1903-04-01 / 90. szám
1903. április 1., szerda. PESTI HÍRLAP 3 ttegnap az elnök kötelessége lett volna konstatálni a bizottság határozatképtelenségét. A bizottsági ülésekre szinte lehetetlenség eljárni. Három óráig tart az ülés és a szóló például ma is öt órára a közgazdasági bizottságba, hat órára pedig a pénzügyi bizottságba van meghiva. Rosenberg Gyula: A közgazdasági bizottságba sohase tetszik eljárni, pedig tíz év óta tag. Rakovszky István: Még annak sincs tiz éve, hogy a Háznak tagja vagyok; a közgazdasági bizottságnak csak két év óta vagyok tagja, s oda mindig eljárok. Rosenberg Gyula : Mindig tagja volt és sohasem jár el! Rakovszky István: Legyen nyugodt, Rosenberg úr, ha az Adria-vita alatt tagja lettem volna a közgazdasági bizottságnak ", mindennap ott lettem volna. Elnök: A bizottsági elnökök eljárását szabályozza a házszabály. A képviselőket kell megkeresni, hoggy jelenjenek meg az üléseken, hogy azok határozatképesek legyenek. Napirend előtti fölszólalások nem képezhetik határozathozatal tárgyát. Következik az utonalétszám fölemeléséről dánl Szemere Miklósnak minapi beszéde. Ez a mindenhez való alkalmazkodás, magyarul mondva: kétkulacsos politika. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) 1867 után a király örült volna, ha egy hatalmas magyar birodalomra támaszkodhatik. 37 év alatt megcsinálhattuk volna ezt, de, sajnos, nem voltak a királynak munkatársai, erős öntudatú munkatársak. Talán Tisza Kálmán lett volna az, akinek nem volt elve, legföljebb ötletei s ezek is napról-napra változtak. Nem lehet csodálkozni azon, hogy a király oly kevésre becsüli ezt a nemzetet, mert hisz nem találkozik a vezetők között ember. Márpedig amilyenek a vezérek, olyan a nemzet. — így gondolkozik magában. (Igaz! Úgy van a szélsőbalon.) A katonatisztek sem érnek semmit, csak annyit, amennyit fényes ruhájuk ér. Ha levetik róluk a ruhát, senki sem hallgat már akkor reájuk. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Minél nagyobb veszedelemben látja az országot, az uralkodóházat, annál inkább kell követelnie az önálló magyar hadsereget. (Taps a szélsőbalon.) Midőn látja a pángermanizmus terjedését, Oroszország folytonos hódításait, terjeszkedéseit, nem marad egyéb hátra, mint az önálló magyar hadsereg felállítása, mert csak az védhet meg bennünket a pángermanizmus és pánszlávizmus terjeszkedésével szemben. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Beöthy Ákos nagyon helyesen mondta, hogy jogosult most minden ellenállás, minden obstrukció. S Európa műveit nemzetei csak helyeselni fogják ezen ellenállásunkat s legfeljebb azon csodálkoznak, hogy 37 évig tűrtük ezt a szégyenletes állapotot, (úgy van ! ügy van! a szélsőbalon.) Adják vissza az önálló magyar hadseregünket, azért áldozunk mindent, a maiért semmit. (Taps a szélsőbalon.) Az alkotmányosságot féltik. Ezt az alkotmányosságot, amelylyel feladták minden jogunkat. A mai alkotmányosságnak hasznát csak a miniszterek, államtitkárok, bankárok, nyugdíjasok élvezik, de az ország zöme nem. Ilyen alkotmányosság nem kell. (Úgy van! Úgy van a szélsőbalon.) Ahol a nemzet akarata nem érvényesülhet, ott nincs igazi alkotmányosság, ahol nincs igazi alkotmányosság, ott veszélyben van a haza. Márpedig ahol veszélyben a haza, ott minden embernek szent kötelessége kiállni a küzdőtérre. (Taps a szélsőbaloldalon.) 37 év óta békés után megkísértettünk mindent. Rámutattunk a nemzet aspirációira, hűségére, de mind hiába. 37 évi kálváriajárás hiábavaló volt. Ezt nem tűrhetjük tovább, más fegyverekhez kell nyúlnunk,, hogy ennek az állapotnak véget vessünk. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Kergesse el a király oldala mellől azokat a szűklátkörű férfiakat, akik rossz tanácsokat adnak neki, a nemzet kárára vannak és kifosztják. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbalon.) Elnöke: (Ismételten csenget.) Rendreutasítja a szónokot ezekért a szavakért. (Zaj.) Gabányi Miklós : Az osztrák szellemű zsoldosokat nem szabad elcsapni ? (Zaj.) Elnök: Rendreutasítja Gabányit. Csávolszky Lajos: Mint minden humánus ember, szintén óhajtja az általános világbékét, de ez addig, míg a nemzetek vannak, nem érhető el. Legelsősorban magyar állam függetlensége kell, ezt akarja elérni s el is fogja érni békés úton. Ha bennünk erős akarat és kitartás van, akkor tudunk mi a polgárságra hivatkozva egy független Magyarországot teremteni, mert a demokrácia korszaka rohamosan közeledik. Benyútja a következő határozati javaslatot: A képviselőház utasítja a kormányt, terjesszen elő haladéktalanul törvényjavaslatot az 1867 : XII. tc. olykéri módosítása tárgyában, hogy Magyarország állami önállósága a kormányzás minden ágában érvényesülhessen. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélsőbaloldalon.) Elnök az ülést öt percre felfüggeszti. Szünet után az elnöki széket gróf Apponyi Albert foglalja el. Pichler Győző : Hetek óta a katonai javaslatokat tárgyalja a Ház. Elsősorban foglalkozni akar azzal a kérdéssel, hogy váljon annak a pártnak, amelynek ő is szerény tagja, jogos-e az álláspontja. Három szempontot fog igénybe venni és bizonyítani, hogy ennek az álláspontja helyes. (Habjuk! a szélsőbaloldalon.) Ha a miniszterelnök a tiszta választások alapjául az 1901-es választást tekinti, akkor téved. — Mert a tiszta választásnak erkölcsi alapja is kell, hogy legyen , hogy mindenki tudja, hogy kire és mire szavaz. (Úgy van a szélsőbalról.) Az nem tiszta választás erkölcsi szempontból, mikor a katonai javaslatok előterjesztését elhallgatták a választók előtt. Ezekről a miniszterelnök már akkor kellett hogy tudjon, amikor a választásokat elrendelte. (Úgy van! Helyes! a szélső balról.) Az erkölcsileg tiszta választás eredménye kell, hogy az legyen, hogy a bekerült képviselők ugyanazon elveket hirdessék itt a Házban, mint amelyeket hirdettek a kerületeikben. Ilyen tiszta választások útján jutottak a Házba a függetlenségiek. A legjoban bizonyítja az, hogy a nemzet félre volt vezetve, hogy a katonai javaslatok ellen felzúdul. Minden vármegye föliratokat intéz a katonai javaslatok ellen a képviselőházhoz. A vármegye önmagában megmozdul és kiáll a síkra, ha a nemzet jogainak megvédéséről van szó. (Zajos helyeslés a szélsőbalon.) De nemcsak a vármegye, hanem maga a föld is megmozdul. Egymásután érkeznek a küldöttségek a vidékről, hogy fölemeljék tiltakozó szavukat a katonai javaslatok ellen, s amely küldöttségeket az elnök napról-napra fogad itt. Egy hang jobbról: Elég baj. (Nagy zaj és élénk ellentmondások a szélsőbalon, s fölkiáltások : Ki volt az?) Kubik Béla: Gyalázat, hogy ilyesmit mondhatnak alkotmányos országban. Elnök: (csönget) Kubik Béla képviselő urat kérem, szíveskedjék csöndben maradni. Pichler Győző: Ma már nincs utasítási jog, de kerületeik óhajaik elől mégsem szabad elzárkóz BWPi-^3Ezi==rr-r3.'^rnj».T Bp-B'Trnig szóló törvényjavaslat általános tárgyalásának folytatása. Csávolszky Lajos: A javaslatot nem fogadja el mert nem akar és nem tud egy tartománynak egyenkező polgára lenni. A pángermanizmusnak és joszlávizmusnak megfigyelése ébresztheti mindenben azt a hitet, hogy uralkodóházunk csak akkorát biztosítva, ha az önálló magyar nemzeti állam teljesen kiépíttetik. (Igaz! ügy van a szélsőbaloldalon.) Ez az egységes hadsereg kompromittálta az uralkodóházat a múltban és kompromittálni fogja a jövőben. Hogy 35 évig békét élvezhettünk, azt nem köszönhetjük az egységes hadseregnek, hanem tisztán annak, hogy nem keveredtünk háborúba. (Ügy van ! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) A történelem bizonyítja, hogy egy többnyelvű hadsereg nem egyszer fényes diadalt aratott. Ott van például a krimi bátora. Thaly Kálmán már megemlékezett, hogy Aulich 43 as honvédtábornok az egyetemen hadtudományi fakultást akart. Felolvassa egész terjedelmeiben Aulich véleményét az önálló magyar hadsereg szervezésiről. Azt mondják, a király nem akarja megbolygatni a hadsereg egységes szervezetét, 37 év óta nem , egyszer a király személye mögé bújtak államférfiaink. Négyszemközt elismerik, hogy ők is szeretnék így, ahogy, de nem lehet. A többség sohasem adott alkalmat a királynak, hogy alkotmányosan feleljen a mi kiválságdnkra. Micsoda vakmerőség kell ahoz, hogy azt mondják, hogy a király nem akarja. A kormánypárt képviselők itt egészen máskép beszélnek, mint otthon. Otthon nem szavazzák meg a quotát, itt azonban megszavazzák. De itt is sokszor úgy tűnik fel, amikor egy kormánypárti képviselő beszél, mintha két különböző ember beszélne belőle. Itt van példája. A tót ember érzékies, együgyű derültsége, mely azarehús tagadásában s a szemek el- Mjásában jeleződik. Joviálissága is csupa érzelmeim modor, midőn az utolsó szótagot quintbe lemenő hanggal jól megnyújtja: „Jó napot, Csorna banaesi!“ Kiálmélkodott a, világ,mennyi genre szer fi jellemzési adományt tárt föl Náday Csiky darabjaiban és mindig a kellem határai közt. Ő, ami ritka, kedves színész. Én láttam Párizsban a híres Noblet-t, akit az elfogultak, kiknek a nagyság csak külföldi vignette-tel ér valami, Nádayval szembeállítottak. Noblet azonban sáraz Nádayhoz képest és nem szeretetreméltó. Mert Náday az. ■ íz ő az életben is, noha művészember épen íz életben ritkán szeretetreméltó. Legkevésbé a vendégszereplő művész. Kecskemétenismertem meg először Nádayt ez oldaláról, mikor az új színházat megnyitottuk és a Nemzeti színháziakátszőttük a főszerepeket. Nevezetesen Náday a Nők barátjában híres szerepét, De Ryan. Kevés időnk volt. De Náday megtette még azt is, hogy előadás előtt külön részpróbát ártott. No, aki még ilyenkor sem dühöng affekálva, avagy igazán, az már csak szeretetremélő Nemzeti színházi tag. Náday mindvégig nemcsak mesteri tanító, hanem türelmes is volt. Csak egyszer jött ki a sodrából, mondván: „Az ördög vigyen el benneteket“ — de sietett hozátenni : „velem együtt . . .“ Majd megettük őt, oly kedves volt ekkor. Mint színésznek ép e szeretetreméltósága okolza, hogy a démonias nem eleme. Alfonz úrban Krisztián Tódorban (Aranyember) vagy a golosz Ber-ram grófban (Endre és Johanna) nem oly gaz, mint lennie kellene. De hisz ez az ő világán kívül esik. Pedig az ő világa nagy és abban művész, hogy ő tette azt a maga számára nagyobbra. Hogy szellemmel dolgozik, mutatja, hogy jelenleg egyetlen férfi-színészünk, aki nuanceoz, vagyis csekélységekben is jellemez. Mily pompás volt Des Tournelles ügyvédje Segliere kisasszonyban (ő letűnt szép darabban). „Én soha sem rágalmaztam senkit“ — mondja nagy hévvel emelve túl pofoncsapott kalapját, melyet aztán leereszt és szárazon vett utána: „pedig ügyvéd vagyok“. — Leírhatatlan a humoros hatás, melyet e finom játék keltett. Nádaynak mély kedélye is van, ami ritka a humorista színészeknél. Ő fölváltva játszotta a szalon szerelmeseit és bonvivantjait. Az utóbbiakat Szerdahelyi halála, az előbbieket Lendvayé óta (1875). Mert Lendvay utóda, Nagy Imre, igen nehézkes volt a frakkban, így aztán Náday komoly színész is volt és sikerrel. Nem tehetek róla, de oly mély érzéssel senkitől sem láttam a Vasgyárost, mint tőle, mert ő játszta eleinte. Nádayban megvan a ritka adomány, hogy előkészülődés, teketória nélkül tud kitörést adni a fájdalomnak. Viszont az ellágyuló érzelmet,nem mint a többi színész, végszóra, indokolatlanul rögtönzi, hanem fokozatosan készíti arcán elő. Természetes. Felejthetetlen a jelenet, midőn Dórában mint Morillac kénytelen hinni a gyanúnak, hogy neje voltakép kém mellette s az állami iratokat egy politikai ügynöknek játszta kezére. Valami végtelen fájdalmas és kedves nyögés volt följajdulásában, mikor a kínos fölfedezésre jut és egy szék mellett mint a gyermek sírva, minden testőrség hajhászata nélkül térdre omlik. Szintilyen bensőséget fejtett ki, mely az ember emlékezetének épen azért legbenső lemezére vetődött, az Egy kényes ügy című dramolette- ben. (Feuillet műve.) Egy arisztokrata ifjúkori bűnét, leányát, mikor a zárdából kilő, egy grófnő ismerőséhez adja. De a grófnő kiköti, hogy az apa sohase jöhessen a házhoz és ne láthassa leányát Náday leül, hogy a kínos levelét megírja leányának. Ahogy itt önmagának tollba mondja a szavakat, szíve összeszorul és mindinkább nem képes beszélni, azzal nemcsak a grófnőt hódította meg, hogy kegyetlen föltételét visszavonja, hanem azokat is, akik e jelenet nézői voltak. Tanúsítják ezt e sorok, melyek írójának húsz év alatt nem ment ki fejéből ez a fájdalmas, szép jelenet. Pedig ebben talán az igazi apából is belejátszott valami a szerepbe. Véletlenül ,ebből is elleshettem egy vonást Náday egyéniségéhez. Egyszer a Kerepesi úton találkoztam vele. Szép verőfényes, nyárelei délelőtt volt és észrevétlenül besétáltunk a hűs hatvani- (most Kossuth) utcán, az úri- (most Koronaherceg) utcán át, hogy-hogy nem a Kristóf-térig. De tán nem is véletlenül! A sarkon van most is Goszler fénykép-kirakata. Itt megálltunk. — Nézze! — mondta Náday két egymásrahajló szép gyermekfőre (úgy 10 és 15 év közt lehettek) mutatva — ezek az enyimek ... És úgy elmerengett a fénykép nézésében, oly komolyan, ahogy tán egy szereplő modelljét sem kémlelte még. Akiktől tán egy órája búcsúzott el, idehozta hozzájuk a lába egy kis látogatóba. Én meg új érzelmi rést fedeztem föl a művész egyéniségében és ime, erről is számot adok a közönségnek. Kitűnő szerelmes színész, remek bonvivant-jellemszínész és szerető apa, Rakodczay Pál.